Latveria, Közép-Európa

Nos, a szörnyeteg nem támad, s bár én kutyának néztem, a fekvéséből ítélve inkább macskaféle lenne ez, s talán teljesen gépies, hiszen egy valódi nagymacska már valószínűleg rég támadott volna, és a jó hír hogy mi sem nyitottunk rá sortüzet, mert lehet hogy csak az kellett volna ahhoz, hogy ez itt esetlegesen most mindenkit halomra öljön a csapatból, talán annyi idő alatt amíg pislogunk egyet, ezt végül is nem lehet tudni addig amíg valóban összetűzésbe nem keveredünk vele, de részemről amíg lehet, ezt igyekszem elkerülni.
- Miért nem... - Csúszna ki egy kérdés a számon, de ekkor belém hasít a meglátás.
- Jó remek... Valószínűleg fogjok vagyunk valószínűleg, tartok tőle hogy számítottak ránk, ami talán rosszabbá is teszi a helyzetet. - Puszta logika, egy valószínűleg felfegyverzett high tech szörnyeteg, ami azonban nem támad, csak leül az ajtóban, és valószínűleg nem enged ki minket, ez a két lehetőség van, vagy még esetleg hogy észrevettek minket mégis valahogy, de ez már nem számít. Egy kis alaposabb nézelődés után feltűnik pár panel az egyik falnál, végig a lényt figyelve sétálok oda hozzájuk, majd jobban szemügyre veszem őket, olvasgatni kezdem, hátha értek belőle valamit, és erősen nem stimmel a dolog, úgy.. Mintha ismerős lenne.
- Várjatok... - Mormogom a többieknek, és erőltetem az agyam, hátha mégis tudok valamit értelmezni belőle.

Jobb előbb kérdezni és csak aztán lőni, legalábbis ez most bevált. A robot őrző nem támad meg minket, közbe figyelem mozgását, inkább macska mint kutya, mindegy, mikor először láttam kicsit megzavart, nem szeretem a harci állatokat.
~ Gondolom, úgy van beprogramozva, hogy ne azonnal tépjen szét mindenkit, hisz így logikus, lehetnek félreértések.
Úgy tűnik fogságba estünk és gondolom már leadta ez a valami a drótot, hogy idegen személyekkel találkozott, addig is volt idő körülnézni. Nem volt itt bent igazából semmi, csak egyik társunk talált valamit. Néhány vezérlő panel volt ott, értelmezhetetlen írással, nem tudtam mi az ami ott áll.
~ Miféle nyelven van ez, lehet titkosítva van? Na ennyit a jó kis nyelvtudásomról.
Amíg a többiek döntenek én figyelem az acélcicát, hátha nem tetszik neki, ha megnyomunk valamit ezeken a gépeken, akármit.

Cristopher egy ideig csak fürkészi a vele szemben ülő férfi arcát, de amikor az unió fegyverkezéséről kérdez elmosolyodik. Aztán a következő kérdésre úgy reagál, mintha meglepné. Felemeli mindkét szemöldökét és két másodpercig így, tekint Szabora. Aztán baljával a ősz hajához nyúl és középső, valamint mutató ujjával megvakarja a fejét. Sóhajt egyet és elhúzza szájának jobb sarkát, miközben újra kitekint az ablakon.
- Tudja, miszter Szabo, hogy hogyan kezdődött az első világháború? Pont így. A különböző államok nem vették figyelembe az érdekeiket, csak a félelmeiket. Illetve volt ott egy nagy halom önzés is, de ez utóbbit nem feltételezem önökről. Viszont kérni fogom, hogy fejezzék be a fegyverkezést és fedjék fel forrásaikat jó szándékuk jeléül. Így a nemzetközi közvélemény szemében önök szabadságra vágyók lesznek és nem rendbontók. Barátként mondom ezt. Mint ahogy azt is. Ha önök nyílt lapokkal fognak játszani a tárgyaló asztaloknál, akkor konfliktus nélkül fognak tudni elválni az EU-tól, ha ez a céljuk.

Mikor Vicky látja, hogy a macska nem támad, leereszkedik, és csatlakozik a többiekhez a földön, fél szemét mindig a macskán tartva, ha esetleg támadást indítana akkor tudjon védekezni. Ha valami lőfegyverrel támadna, akkor a szárnyaival védi meg a többieket, ha pedig nekik találna ugrani, akkor karjaiba kapja az ügynököket, és felröppen. Szerencsére a páncél erőnövelése lehetővé teszi ezt.
Angel-ben nincs fordító program, így nem igazán tudja hasznosítani magát a számítógépnél, azaz talán. Mivel szakértő a számítógépek terén, megpróbálja felismerni az operációs rendszert, vagy megérteni az alapvető funkcióit. Mivel a gép egy vezérlő egység, és sok ilyet kezelt a laborokban, próbálja felismerni milyen rend szerint van felépítve, ha pedig sikerül akkor eszerint megpróbálja kinyitni az ajtókat, illetve a padló lemezeit.
Továbbra is figyeli a robotmacskát, illetve a környezetet, és ha sikerült megértenie, és lenyomta a gombokat, akkor egyből utána készenlétben áll, persze ha Daniel rájön a megoldásra, akkor nem próbálkozik feleslegesen

- Oké... Sosem hittem hogy ennek a tudásomnak bármi hasznát is veszem majd az életem során... - Mondom jómagam elképedve a többieknek, majd pedig alaposabban végig nézek az elém táruló opciókon, vajon melyik érdekelhetm most minket a legjobban? Azt hiszem, hogy jobba ha elsőként valamilyen szinten tisztában vagyunk azzal hogy miféle épületben is vagyunk valójában, s mi is erre a legjobb mód? Az alaprajzot választom ki elsőnek, hátha azon van valami olyasmi, amivel haladhatunk egy keveset, bár valószínűleg csak a puszta kíváncsiságomnak tehetek majd vele eleget. Remélem ezzel sikerül eleget megtudnunk, és amúgy jómagam hagyom hogy a többiek kinézelődjék magukat, hozzá fűzzenek valamit, esetleg én is ha fel tudok rajta fedezni valamti akkor megosztom velük, de közben már erőteljesen gondolkodom azon hogy mi legyen a következő amit esetleg megnyitok, egyenlőre úgy néz ki hogy a dokumentációk és a belépési adatok azok amik úgy jónak tűnnek, na jó meg talán a kamerák és a biztonsági rendszerek, egyszóval minden... Nehéz döntés elé állok úgy érzem, de szerencsére ez talán még egy picit várhat, amúgy meg szívem szerint az összeset átnézném, már csak a kíváncsiság miatt is, mielőtt esetleg valami komolyan csúnya dolog történne, mert hát ki tudja hogy ez az izé már mit hívott itt ránk, vagy hogy mikor esik végül is neki a társaságnak, szóval próbálok arra is figyelni, nem örülnék ha hátbatámadna.

Úgy látszik az egyik társunk érti ezt az érthetetlen nyelvet, én ezt a kiképzésének tudom be, bár lehet csak szerencséje van. Miután megvannak a menüpontok a térkép megnyitása mellett döntünk. Visszanézek a házőrzőre.
~ Most kiderül mennyire tetszik ez neki.
Visszanézek a konzolra, és a térképre. Azt próbálom elsőre megállapítani, hogy hasonlít-e az általam látott alaprajzokhoz. Azokon már egész jól ismerem, így talán hozzájárulhatok az akció sikeréhez, bár a lehet valami csoda folytán egy Weyland stílusú dolgot kapunk ezer darab vékony vonallal, meg számmal értelmezhetetlen termekkel és egyebekkel, de remélem nem így lesz. De ez nem is az én dolgom, egyenlőre a nagymacskát tartom szemmel, hátha két lábra ágaskodik, mert nem tetszik neki, hogy a gazdája házában turkálunk. Ez esetben első dolgom a társaim figyelmeztetése.

Vicky egyetért a többiekkel, és figyelmesen nézi ahogy Daniel a számítógépet berheli, azonban csak félszemmel. Az egész folyamat alatt a robot őr macskát tartja szem előtt, továbbra is úgy, hogy annak a legkisebb támadó jellegű mozdulatára megmentse társait, a levegőberöppenéssel.
Ha a macska továbbra sem támad, akkor a környezetet figyeli meg, változik-e valami amint a férfi lenyom egy gombot, ha igen, akkor a változás fele fordul, továbbra is a többieket védő pozícióba helyezve magát. Kicsit paranoiásnak tűnhet, de idegen katonai területen vannak, elvágva a kommunikációtól, és jelenleg a menekülési útvonalak teljes hiányában. Ez egy katona legrosszabb álma, így nem kétséges, hogy a maximális éberség és figyelem jellemzi minden mozdulatát.
Közben megkérdi a társait:
-Van nálatok esetleg felesleges fegyver? a páncélomban ugyanis nincsen beépített fegyverzet, és ha a szükség úgy hozza, inkább legyen mindenkinél egy, nehogy végül megjárjuk.
Bármit adnak neki, örömmel elfogadja, és már azzal együtt figyeli a terepet

Bár tetszett neki az épület és a berendezés, rezzenéstelen arccal sétált egyre beljebb a kastélyban. Akkor vonta fel kissé szemöldökét, amikor egy rekamién kínálták hellyel. Eddig egyedül a Brit királynőnél ült hivatalos személlyel egy szobában ilyen ülőalkalmatosságon. Némi ellenérzése ellenére azonban helyet foglal, de elutasítja a felkínált italt.
- Nézze miszter Szabo. Nagyon remélem, hogy hamar átlendülünk az agresszión és a félelmeken. Ismerem az unió helyzetét. Sőt. Ensz követként belelátok a nemzetközi lapokba. Bele kell látnom. Senki sincs jó helyzetben. De egy függetlenedési szándékhoz nem fegyvereken és bezárkózáson át vezet az út. Persze, hogy félnek. Mert látszólag önök nem a párbeszédet, hanem a fegyvereket választják tárgyalási technikának. De azért vagyunk itt, hogy ezen változtassunk. Az arctalanság után végre beszélhetnénk nyíltan. Mik a problémáik, mi a céljuk, hogyan szeretnék ezt békésen elérni? Ilyen kérdésekre gondolok.

- Szuper, lehet nézelődni. - Mondom ahogy megjelenik az alaprajz, valami hatalmas lehet alattunk, meg talán pár iroda még azalatt, azt hiszem most a fő prioritásunk az a nagy behemót izé lesz, de lehet hogy tudunk valami hasznosat szerezni az irodákból is, csak tartok tőle hogy annak az izének a szemében van egy kamera, annak a robot macska kütyü izének, és hogy azon keresztül lekövetnek mindent, s majd miattunk lesz itt nagy háború, esetleg nagyobb politikai viták, ha úgy alakul, az pedig nem kéne mert hát akkor azt hiszem felejthetem a munkámat is.
- Megvan hogy hol kell lemennünk, de javaslom hogy egyenlőre nézzünk meg pár dolgot, van itt még olyan opció hogy... Biztonsági rendszerek, kamerák, belépési adatok illetve dokumentáció, melyik érdekel titeket? - Kivételesen érdekel a csapat véleménye, én jómagam nem tudok dönteni hogy mi legyen a következő, az tuti hogy én szívem szerint mindet megnézném haladás előtt, de a többieknek ha ennyi elég, akkor úgy veszem hogy készen vagyunk és indulhatunk ama lift felé, de valószínűleg ennyi adat nekik sem lesz elég ahhoz hogy csak úgy tovább álljanak, legalább is logikusnak látom hogy jobban megnézzünk még pár dolgot előtte, csak hogy tudjuk hogy esetleg mivel állunk szemben, vagy hogy vannak-e emberek alattunk.

A térkép szép, átlátható, könnyen értelmezhető, látható, hogy alattunk egy nagy komplexum van, mélyen a föld alatt, szép nagy terekkel, nyilván, hogy a gépek ki/be szállhassanak, valamint vannak kisebb termek is katonai laborok, vagy lakórészek is lehetnek.
~ Úgy tűnik rögtön belenyúltunk a közepébe a dolognak, esetleg itt tárolhatják/fejleszthetik az új technológiáikat. Mint, ahogy az USA-ban is a légi támaszpontokon vannak az ilyen fejlesztő részlegek.
Egyértelmű, hogy nyilván jól van védve egy ilyen hely, és ha valamit elszúrunk akkor a mi felelősségünk lesz kb minden, remélem ezzel a társaim is tisztában vannak. Jobbnak látom az óvatosságot, ezért amikor megkérdezi a társam, hogy mit szeretnénk még látni én rögtön válaszolok.
- A kamerákat és a biztonsági rendszert mindenképpen. Hiszen, nagy a kockázat.

Cristopher nagy levegőt vesz. Ugyanazokat a köröket futják újra, meg újra. Igaz az már kiderült a számára is, teljesen világosan, hogy Szabo komoly befolyással bír, mégsem több egy lóti-futinál. Pont ahogy ő maga sem. A különbség kettejük között a cél. Strong úgy érzi, hogy a vele beszélgetőben sok a félelem, nagyra nőtt a kisebbségi komplexus s mindez, egy sérült állat vadságával keveredik.
- Például fordulhattak volna közvetlenül az ENSZ-hez. A mai napig egyébként nem észleltünk komoly hadmozdulatokat, amelyek veszélyeztették volna az önök határait. Vagy itt van a SHIELD. Olyan szervezet, amely kvázi a kormányok felett áll és hasonló dolgokért harcol, amikért önök. Ha nyíltan behívnák az ügynökeiket, az is előrelépés lenne. Nézze. Az elszakadás a céljuk, rendben. Én, azaz Kanada kész arra, hogy közvetítői szerepet játsszon önök és európa között. De ehhez előkészületek kellenek. Például a királyukkal kell beszélnem és neki kell az imént elhangzott kérdéseket feltennem. Látnom kell az önök útjának irányát. Mert eddig csak hadi ösvényt láttam, az pedig nem éppen melegágya a baráti párbeszédnek.

Victoria elteszi a fegyvert, azaz készenlétben tartja, majd egy biccentéssel megköszöni. Ahogy a többiek beszélgetnek ő is hozzászól:
-A kamerákat valóban muszáj ellenőriznünk, és hagyjunk helyet a menekülésre. Ha úgy alakul, ki tudok repülni magunkkal.
Rossz érzése van ezzel kapcsolatban, nem szívesen megy le a föld alá, egy rejtett feltehetően ellenséges területre, ahol nagy valószínűséggel katonai projekteket fejlesztenek, tárolnak. De biztos szakmai ártalom.
Szeme továbbra is a macskán jár, gyanús neki az egész szituáció. A macska képeket továbbíthat másoknak, akik felkészülhetnek az érkezésükre, és robosztus termete pedig valószínűleg erős fegyverzetre utal. Vicky több mint biztos abban, hogy a robot előbb utóbb támadni fog, így amikor ez megtörténik szeretne minnél jobban felkészülve lenni erre.
Ha támadna a macska, akkor immár mivel pisztollyal rendelkezik két pontos, kimért lövést ad a robot "szemeire" melyekkel az érzékelését valószínűleg kikapcsolja, illetve, ha a fejében helyezkedne el a központi számítógépe, az "agya" azt is károsíthatná a lövés. Ezekután ha még mindig jönne feléjük, felemelné társait, hogy nehogy eltarolja őket.

Három kipróbált opció, és csak az egyik működik, nem is rossz, úgy tűnik hiába vagyunk valamiféle csapdában, mégsem láthatunk mindent, vagyis mégse láthatok mindent hogy aztán tovább közvetítsem a többiek felé, de nem is lényeg talán ez most, csak fontos lehet, de ha lemegyünk majd a lifftel, valószínűleg úgyis megtudjuk hogy mi lenne azokban, bár nem biztos, de akkor is nagyon valószínű, s a kamerákon is hog mi van alattunk, azt nem látni, én valamiféle nagy repülőre, vagy űrhajóra tippelnék, a fantáziámnak engedve, hiszen már vannak ilyenek odafent, s például egy erős védelemmel eláttott, nagy tűzerejű objektum hatalmas erő, már-már mondhatni egy aduász lenne a harcokban, ha megtehetném, és olyan lennék, valószínűleg én is hasonlóval próbálkoznék.
- Mindenki kinézelődte magát? - Kérdem kissé talán egyhangúan, majd pedig megindulok a lift felé, a szemem sarkából állandóan figyelve a gépszerű lényt, ami még mindig nem támadott, hála a jó égnek. Megnyomom a hívógombot, majd ha megérkezett a lifft akkor belépek, bár a hölgyet előre engedem, mert jó oké, valószínűleg ellenséges területen vagyunk, de attól még az illem az illem, s ha mindenki bentvan, akkor végignézem hogy mik is lehetnek itt bent a liftben, pontosabban a panelt keresem, amin a gombok vannak, oké nem lehet nehéz megtalálni, de lehet hogy megtávesztő és nem gombokkal lehet majd lentebb jutni, bár ezt is csak én gondolhatom így túlbonyolítva. Szóval ha megvan akkor megnyomok rajta egy gombot, egy emelettel lejjebb, és várom hogy haladjunk, fincsi kis dologba keveredtünk, és vagy rosszul jöhetünk ki belőle, vagy nagyon rosszul, valószínűleg.

Lehetőség nyílik a kamera képek megtekintésére, kiváló dolog, ahogy elnézem a dolgokat, fejlesztő labor van lent, őrséget nem látok. Ami lehet rossz jel, hiszen akkor a védelmi rendszerek be vannak építve, vagy teleportálnak az egységek, hiszen ez a macska is a semmiből került elő. Majd jön az ötlet, menjünk le oda, az ismeretlenbe, nem tartom ezt túl jó meglátásnak.
~ Nem biztonságos, nem tudjuk mi van lent és nem tudjuk milyen hatása lesz, ha ott észre vesznek minket. Már pedig észre fognak venni, hiszin meg tudtuk nézni a kamera képeket.
Nem számít mibe fogunk belekeveredni, oka van annak, hogy most itt vagyunk és ezt kutatjuk, a problémákat meg nekünk kell megoldanunk. Remélem a lift működik, a harci nagymacskára pedig figyelek, ahogy eddig is.

- Miszter Szabo. Nem vagyok naiv. Ha akarták volna, fel tudták volna venni a kapcsolatot azokkal a szervezetekkel, államokkal és szövetségekkel, amelyek segíteni tudtak volna önökön. Emlékezzék a történelemre. A második világháború alatt Franciaországnak három ura volt. A megszálló német erők, a Vichy diktatúra s ami a legfontosabb, az emigrált kormány. Ez utóbbi volt az, amely újra dicső nemzetté formálta a franciákat, miután felszabadultak. Nem akarok párhuzamokat vonni. Pusztán rávilágítani arra, hogy láttunk már megoldásokat a történelemben. Az uniót, vagy bármely más szuper államot pedig meg se próbálja "mindenhatónak" beállítani. Nem lehet ott mindenütt egy-egy ügynök, nem érhet el mindenhova a kezük. Képtelenség, még ha ennek ellenkezőjét is próbálják meg elhitetni. - Itt megáll egy kicsit, hogy beszélgetőpartnerében leülepedjenek kissé az elhangzottak. - A SHIELDről pedig sarkosan gondolkodik. Ha beengednék őket az országukba és megengednék nekik, hogy az önök által befogadott és teljes értékű polgároknak tekintett mutánsok közül, kiemelnék a nemzetközi terroristákat; akkor máris megváltozna az önök megítélése is.
Most egy nagyobb lélegzetvételnyi szünetet tartott, lévén a korábbinál konkrétabb és komolyabb dolgok hangoztak el.
- Igen, örülnék, ha találkozhatnék és válthatnék pár szót az uralkodójukkal.

Victoria bólint egyet Ormond szavaira, majd ha elindulnak a lift felé, hátrálva követi őket, teljes testével a macska felé fordulva, a pisztolyt a föld felé tartva, hogy akár egy pillanat alatt felránthassa, de feleslegesen ne indítsa el a védekező mechanizmusát. Ha mégis támadna a gép, akkor a szemeire célozva lő, majd ha továbbra is jön, akkor felkapja a társait az esetleges lerohanástól, és felröppen.
Ha nem sikerülne a terve, akkor a következőket teszi. A páncél rakétameghajtását használva, repülve neki ront a macskának, illetve elsuhan felette, és lábával fejbetapossa a gépet. A páncél erőnövelése miatt abban reménykedik, hogy a lökmeghajtással erősített rúgás lerepíti a macska fejét, de legalább megrongálja azt.
Ha nem támad a cica, akkor a lifthez lépve beszáll a többiekkel együtt, és elindul lefelé, majd ha kilépnek, akkor elsőként lép ki, az esetleges lövedékektől védve társait.

Továbbra is probléma nélkül tudunk haladni, kissé már olyan mintha valaki csak azt akarná, hogy menjünk le a liftel, nem kell hozzá se kártya, se semmi, s a gép sem áll az utunkba, pedig azon keresztül valószínű hogy figyelnek minket, csak mert így kézenfekvő, legalább is én biztos hogy így csinálnám, de ki tudja, mindenesetre is ez nagyon valószínű, s mégsem történik semmi, szóval valószínűleg valaki igenis akarja hogy lássuk, hogy mi van idelent, ez pedig egy eléggé aggasztó dolog, s lehet hogy nem így van, nagyon valószínű hogy csak én vagyok vele így, de egyszerűen annyira adná magát a helyzet. A lefele út elég nyugis, kissé sajnálom hogy nincsen liftzene, de tudom hogy az ilyen hivatalos helyeken nem szokott lenni, a sok unalmas tudósnak és az esetleg kissé érdekesebb, de továbbra sem túl érdekfeszítő őrségnek tuti hogy nem tetszik az ilyesmi, talán a kissé őrültebb fajtáknak bejönne, de az én meglátásom alapján az ilyen emberek unalmasak, és némelyik meglehetősen furcsa. Hagyom hogy a hölgyünk menjen ki elsőnek az ajtón, úgyis nagyon törekszik rá, bár kissé szarul érzem magam e miatt, konkrétan illedelmességből elbújok egy nő mögött, és hát azért magasan e felett a szint felett állok, legszívesebben én sétálnák ki elsőnek, de akkor meg valószínűleg jönne egy sor hosszú magyarázat hogy miért neki kell, és miért nem nekem, ehhez pedig nincs most semmi kedvem.
- Nem gondolkodtál még valami könnyebb, teshezállóbb modellhez? - Kérdem kissé unottan miután felkapcsolnak a lámpák, és nem ér minket támadás, s csak a kérdés után tűnik fel az előttünk lévő gépek hada, ami nem egy jó dolog, ó bizony hogy nem.
- Ooooké.... Valakinek ötlet hogy ezek most mik?- Harci robotok lehetnek talán, vagy repülők, erre mernék tippelni, fegyverzetet keresek rajtuk, vagy bármilyen egyéb dolgot amely a két tippem közül valamelyiket igazolhatja.

Túl könnyű, fut át az agyamon a gyanú mikor megyünk le a lifttel és ekkor jut eszembe, hogy talán mekkora hibát követtünk el. Ha itt lemegyünk és elintéznek minket, soha nem kerülünk elő, senkinek nem érdeke, hogy valaha is tudjanak rólunk, az csak bajt okozna, ezért okosan megfeledkeznének a dologról. Ösztönösen a fegyvereimre tekintek és szemmel ellenőrzöm mindegyiket. A lift kinyílik de sehol egy csapat gépfegyverekkel, remek. Belépünk egy terembe, és felkapcsolódnak a lámpák, és nem repülőgépek vannak bent. Egy ideig csak nézem azokat a harci gépeket, nem tudok szóhoz jutni.
~ Éreztem, hogy magas szintű technikájuk van. Kis ország csak kicsi hadsereggel rendelkezhet, ezt csak nagy minőséggel kompenzálhatja.
A gépeket egy darabig nézem, nézem, próbálom megállapítani micsodák. Harci lépegetőknek tűnnek, nem értem a konstrukciót, nem sok előnye van, hisz csak a lábát kell elintézni. A fények felkapcsolódása gondolom feltűnő volt, én figyelek hogy mikor fedeznek fel minket és ha kell szólok a társaimnak.

Cristopher feláll és lassú, kimért léptekkel a legközelebbi ablakhoz sétál. Kitekint rajta s megcsodálja a távoli várost s a fölötte álló várat. Elmélkedik pár másodpercet a kék ég hatásáról az emberi közérzetre, majd a szoba belseje felé fordul. Megszemléli a könyveket, aztán a berendezést. Elmosolyodik azon az anakronisztikus erőlködésen, ami az épületet jellemzi. Középkori hangulatot próbálnak mímelni, miközben olyan modern tárgyakkal töltik fel a helyiséget, mint a könyvek. Ezt a hangulatot a fejében összeveti a Szabotól korábban hallottakkal. Elég sok mindent megért. A maradi gondolkodást, a félelmet. Az elnyomottság érzését. Ezen kívül van amit feltételez. Olyan dolgok ezek, amiket a megannyi kultúrával való találkozásból eredő tapasztalat mondat vele. Ugyanakkor a hagyománytisztelet, a fegyverkezés és a bezárkózás, nehezen egyeztethető össze nála a mutánsok tiszteletével és az egyenlővé tételével. Úgy érzi, hogy itt valami olyasmi vagy olyas valaki van a háttérben, aki maga generálja az ellentmondást.

Nos, fegyvert nem látni a masinákon, de egyértelműen hasonlítanak az őrszemekre, még ha nem is annyira, hogy is mondjam, emberiek így kinézetre, de ez eléggé baljós dolog, és az előbb említettem hogy fegyvert nem látni rajta, de olyan, hogy is fogalmazzak, több olyan helyet is látni rajtuk, ahonnan könnyedén előcsúszhat esetleg egy beépített géppuska, csak hogy ne high tech példát hozzak fel a lézerfegyverrel, ha már vannak repülő autók is, meg ezekben a gépekben tudom hogy van, nem tanultam róluk, csak kíváncsiság és az internet közös, mondhatni legyőzhetetlen erejének hála tudtam meg. Körbenézek még a teremben, hátha van még itt valami, nem tudom mi, egy konzol, vagy akármi ami hasznosnak tűnhet, ha pedig nincsen, akkor még egy kis nézelődés után megkezdem az utamat vissza a lifthez, hiszen minek időzzünk itt? A bázissal nincs kapcsolat, nincs nálunk olyan eszköz mellyel képeket készíthetnénk, így hát ha tényleg nincs semmi más itt, akkor nem kell itt sok időt tölteni, talán így is túl sokáig voltunk odafent a felszínen, és jobb ha tovább haladunk lefele, hogy ott is szétnézhessünk, még mielőtt esetleg valami nagyon csúnya dolog történik, esetleg ide érkezik egy csapat úgymond rohamosztagos, hogy elfogjanak minket, vagy ami rosszabb, egy csapatnyi terminátorszerű gépezet, esetleg ezeknek a monstrumoknak a kisebb másai, egyikkel sem igazán találkoznák, szóval ha tényleg nincs semmi intek a többieknek, és még hozzá is fűzöm azt hogy:
- Haladjunk. - Majd pedig belépek a liftbe, megvárom a többieket, és ha mindenki beért akkor megnyomom a következő szint gombját, egyszerű de nagyszerű, és reméljük hogy az itteniek jó vendégszeretettel vannak megáldva.