Delyth Lloyd-Ellis

by **Cassandra Kerst** Szer. 06 Jún. 2012, 00:23

Adatok:
Név: Delyth Lloyd-Ellis
Egyéb nevei: Del, Dely
Faj: mutáns
Nem: nő
Jellem: ember, mutáns, állat és növénybarát Very Happy

Születési helye és idő: Barry, Wales, UK 2008.07.28
Kor: 14
Család: vérszerinti anyja Claire Hanson, apja ismeretlen, nevelőszülei Tristan Ellis és Owen Lloyd
Testmagassága: 148
Testsúlya: 41
Szeme színe: világosbarna
Haja színe: természetes szőkésbarna, jelenleg fehér
Bőre színe: kaukázusi fehér
Különleges ismertetőjel: korához képest elég kicsi; gyakran festi a haját más-más színűre; kendő a nyakában, több színben is van neki, és szinte mindig visel egyet; sok nyaklánc, karkötő van rajta
Repülési sebesség: mintha sétálna
Egészségi állapot: egészséges

Életrajza: Delyth 2008-ban született július 28-án, Barry-ben, egy walesi kikötővárosban. Az anyja, Claire Hanson egy elég fiatal prostituált volt, akit még 15 évesen elszökött otthonról, és bele is halt a szülésbe (az apa ismeretlen), így a lány egyik rokonáról se tudott meg semmit. Árvaházba került, és itt nevelkedett 3 éves koráig. Jól beilleszkedett a gyerekek közé, könnyen megszerettette magát mindenkivel törhetetlen jókedve és aranyos viselkedése miatt, baba korában is keveset sírt. Ezek a dolgok már nem maradtak meg az emlékezetében, de innentől kezdve átadom neki a szót:

3 éves voltam mikor Apa örökbefogadott. Akkoriban még egy nővel volt, akit el is jegyzett, de aztán rájött, hogy az a fajta kapcsolat nem neki való, és szakítottak. Én nála maradhattam, mivel elég jól keresett, volt saját háza, és mikor kijöttek kivizsgálni a kapcsolatunkat a gyámhivataltól látták, hogy ragaszkodom hozzá. Apa egy évvel ezután jött össze Apuval. A kezdeti időkből nem emlékszek túl sok mindenre, mert még elég kicsi voltam, de azt tudom, hogy rögtön megszerettem őt is. Ja, a nevük Owen Lloyd és Tristan Ellis. De én csak Apának és Apunak hívom őket. Néha furán néztek ránk az utcán, mikor hárman egymásba karolva sétáltunk, de ez egyikünket se zavarta soha. Sose értettem meg miért vannak ilyen szűk látókörű emberek. Persze ha nem Apuék nevelnek, lehet én is úgy gondolkodnék..

Apáék mindig próbáltak nyitottságra nevelni, és állításuk szerint túl jól is sikerült. Megszoktam, hogy azt veszem fel, amit akarok, olyan színeket, amilyet csak szeretnék; sose igazodtam a divathoz. Fiúkkal is barátkoztam ugyanúgy, mint lányokkal, fociztam és babáztam, és nem érdekelt mi a „normális” másoknak. Aztán mikor felmerült bennem, hogy a hajam színét is változtathatom… apuék nem tudtak velem vitatkozni, a saját szavaikat vetettem vissza nekik: hiszen, csak azért mert nem illik ilyen fiatalon festeni a hajam, és nem megszokott, hogy éppen kék, vagy lila, miért kéne nekem azzal törődnöm, hogy ismeretlen emberek mit gondolnak rólam? Persze évekig kellett küzdenem azzal az érvvel, hogy tönkreteszi a hajam, de végül engedtek, mikor megígértem, hogy 4 féle kondicionálót használok és a 14. születésnapomra ezt kértem. Azóta pár havonta más színben pompázik a séróm. Nagyon király!

Persze szerencse, hogy a sulimban nincs kikötés hajszínre, se egyenruha, mint az ország legtöbb sulijában. Ez főleg azért van, mert ez olyan magániskola ahol az önkifejezést és a kreativitást támogatják. Meg is őrülnék egy állami iskolában... Az osztályfőnököm aggódott eleinte, hogy valami lázadó korszakba értem, de aztán rájött, hogy ez csak a legújabb hóbortom, és az átlagomat és magatartásomat ez nem érinti.

Ruhákban imádom, ami többszínű, csíkos, pöttyös. A rövid szoknyákat és nacikat jobban kedvelem, mert azokban sokkal kényelmesebb a mozgás. Ez fontos nekem, mert szeretek cigánykerekezni, kézen járni és szaltózni. Suliban két barátnőmmel 10 éves korunktól kezdve egy ideig gimnasztikáztunk, aztán ők kinőtték, de én még mindig úgy gondolom, nagyon jó ötlet lenne elmenni cirkuszi artistának, és nem is tudnám elképzelni magam valami komoly munkahelyen. Úgy terveztem, hogy gimi helyett artistaképző szakközépbe jelentkezek majd (Apáék nem lelkesednek az ötletért).

Ja, és persze van egy csomó karkötőm és nyakláncom, én csinálom őket! Mikor 8 éves lettem, Apu adott egy karkötő készítő készletet. Volt benne több bőrszíj és rengeteg gyöngy, és azóta gyűjtöm az efféle hozzávalókat és már rengeteg féle ékszert csináltam. Apa segített keresni a neten meg újságokban mintákat, és azokat szoktam lemásolni. De van, hogy magamtól is kitalálok dolgokat! Amiket így készítek, sokszor magam viselem, de a barátaimnak is ilyesmiket szoktam csinálni karácsonyra meg szülinapra.

Különben imádom a virágokat, az állatokat (van két macskám: Yvett és Neville és egy nyulam: Yukito), a zenét (Apáék fogadtak egy zongoratanárt mikor 11 lettem, aki azóta szinte minden szerda délután tanított, van egy ukulelém is, amit elpengetgetek, de nem vagyok vele túl jó) és az osztálytársaim történeteit meghallgatva elmondhatom, hogy szerintem nekem tökéletes életem van. Vagyis hát, volt.

A problémáim pár hete, kb. két és fél hónappal a 15. születésnapom előtt kezdődtek. Arra ébredtem néha éjjel, hogy belezuhanok az ágyamba. De nem képletesen, mint ahogy sokan érzik, hanem ténylegesen fél méter magasból landolok. Legalábbis volt, hogy az ágyról lepattanva a földön kötöttem ki, úgyhogy biztos nem álmodtam csak, képzeltem be az egészet, ezt pár zúzódás is tanúsíthatta. Persze nem akartam elhinni, hogy ez tényleg velem történik, hiszen nem tudtam mivel magyarázzam, hacsak nem derül ki, hogy valami képességem van… De hát, én nem lehetek mutáns… Vagy igen?

Aztán suliban derült ki tutira, hogy bizony az vagyok: amikor megkaptam az ötös töri dogám, felugrottam a levegőbe és az osztályom, tanárnőm és saját magam nem kis meglepetésére ott is maradtam úgy 10 másodpercig. Lebegve a padló felett. Hát kitört a káosz, mindenki kérdezgetett, a suliban és a városban egy mutáns se volt (legalábbis nem tudtunk róla, hogy lenne), így a kíváncsiságuk áldozatául estem. Mi a képességem, hogy irányítom, apuék tudják, van más erőm is satöbbi.
- Fogalmam sincs! Nem tudom! – ordítottam el magam, ezzel jól meglepve a haverjaim. Hiszen sose hallottak még ordibálni. Végül a tanárnő mondta, hogy menjek fel az igazgatói irodába és ott várjam meg a szüleim. Behívták Apuékat, és beszéltünk az igazgatóval. Mindig bírtam a bácsit, rendes embernek tűnt, és senkivel se volt kegyetlen. Csináltam néhány csintalanságot már, szóval ismertük egymást, de soha semmi komolyat vagy gonoszat, csak csínytevéseket, és szerencsére volt humorérzéke, úgyhogy szeretett és gyakran viccelődött velem és a két legjobb haverommal, Dale-lel és Peterrel.

Azt mondta, hogy attól még, hogy mutáns vagyok, persze maradhatok a suliban, hiszen eddig nem okoztam semmi komoly gondot, és egy kis lebegéssel nem fogok senkinek se ártani (mikor ezt mondta rám kacsintott). De úgy vélte, hogy speciálisabb oktatásra van szükségem, hogy nehogy nekem legyen valami bajom a képességem miatt, illetve fontosnak érezte, hogy megismerjek más mutánsokat, hogy ne kelljen egyedül megküzdenem a dologgal. Ezért tanácsolta Apáéknak az X-sulit. A New York-i Xavier Iskolát Különleges Tehetségeknek… Azt mondta egyik cardiffi ismerősétől hallott róla, és hogy elvileg nagyon jó hely.
Nehéz döntés volt, nem akartam ott hagyni a szüleim, barátaim, minden ismerősöm. De Apuék győzködtek, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot telefonon meg webkamerán keresztül, és hogy jól fogom érezni magam a többi mutánssal. És néha hazalátogathatok személyesen is. Több napi győzködésbe tellett, de végül benyújtottam a jelentkezésem. Miután elfogadták pár napos pakolás és búcsúzkodás után készen álltam az indulásra.

Sajnáltam, hogy ott kell hagynom az otthonom, de nagyon örültem a képességemnek. Rögtön megimádtam, máig alig hiszem el, hogy ilyen király dologra vagyok képes. Mióta hazaértem aznap a suliból minden nap gyakoroltam vele (a zongorát és a többi hobbim is elhanyagoltam!), és rájöttem, hogy komolyabb koncentráció nélkül is el tudok emelkedni. Hihetetlen érzés volt, először kilebegni az ablakon és kiülni a háztetőre. Mivel a szobám az emeleten van, így nem kellett valami nagy távot megtennem, de azért ha leesek, biztos jó pár csontom eltört volna. Apáék persze kiakadtak, nagyon féltettek, de meg is értették a kíváncsiságom, és ez még jobban megerősítette őket abban az elhatározásban, hogy a mutáns suliban kell folytatnom a tanulmányaim.

Így hát feltettek a repülőre, és több átszállással, némi kerülővel megérkeztem New Yorkba. A repülőn megismerkedtem két sráccal, Alexel és Tonyval és egy lánnyal, Irisszel, akik szintén mutánsok, és mint én, az X-suliba tartanak. Elbeszélgettünk kicsit, és én elhatároztam, hogy igyekszem a legjobbat kihozni a Xavier iskolában töltött időmből, és hogy nem szomorkodom többet, hiszen a képességem tényleg egy ajándék, és a leendő sulis társaim is jófejnek tűnnek.

Képessége: Repülés-levitáció. Körülbelül olyan sebességgel halad bármilyen irányba mintha sétálna. Erős érzelmek hatására van, hogy nem tudja rendesen irányítani (például a kifejezés, hogy föld felett lebeg a boldogságtól, rá szó szerint érvényes lehet), de különben elég jól uralja. Ahhoz, hogy elemelkedjen, nem kell túlságosan összpontosítania. Amióta megvan a képessége, rendszeresen használja, amikor csak tudja, mivel nem kis örömét leli benne és ennek következtében a navigálás, a magasság nem zavarják, és közben tud más tevékenységre is figyelni, de egyelőre olyanra nem, ami fokozott koncentrációt igényelne.
Ezen felül mozgékony és rugalmas, amit főleg a gimnasztikának köszönhet. Elragadó tud lenni, és barátságos modorával, megnyerő kisugárzásával és nyitottságával könnyen eléri, hogy megszeressék. Tud úszni, biciklizni és görkorcsolyázni mint egy átlagos tini általában. Jégkorizni is tanulgatott, de nem szereti a hideget és ezért a téli napokat inkább otthon tölti.

Szakértelmei: Anyanyelvi szinten beszéli az angol és a walesi nyelvet. Ékszereket készít gyöngy, fa, kristály és bőr anyagokból, fonállal, fém részekkel. Ezeket előszeretettel hordja és tukmálja rá más emberekre ajándékként. Gimnasztikázott 2 évig, azóta továbbra is cigánykerekezik, kézen jár és szaltózgat, és artista szeretne lenni. Mióta megvan a képessége, még trükkösebb dolgokra képes mivel sokáig tud a levegőben maradni. Zongorázni tanult 3 évig, ukulelézik önképző módon. Különben alapvető házimunka elvégzésére képes, egyszerű ételeket el tud készíteni, és suliban majdhogynem kitűnő tanuló volt, a matek,kémia és a fizika ment neki nehezen csak.

Privát előtörténet véleményezést kérsz: Igen
Megjegyzések:Nincs

by **Thorhalla** Szer. 06 Jún. 2012, 09:02

Elfogadva, egy órarendet még írj, aztán írhatsz is a suliba.

by **Cassandra Kerst** Szer. 06 Jún. 2012, 14:10

Kötelező órák:
- Világtörténelem (ókortól napjainkig)
- Biológia és kémia
- Fizika
- Matematika
- Irodalom és nyelvtan
- Képességfejlesztés és használat
- Veszélytermi órák
- Idegen nyelv: Japán

Választott órák:
- Túlélés a távoli űrben és idegen kultúrák
- A harc művészete harccal és anélkül
- Repülő eszközök vezetése
- Számítógép hackelés és informatika
- Önvédelem
- Olasz
- Skandináv nyelvek

Választott órán kívüli csoportok:
- Alternatív dimenziókat felfedező klub
- Vívószakkör

Jelentkezés egyéb programokra:
- Túlélő kirándulás Vadföldre
- Épület/városlátogatások: Attilan-on, Asgardon, Atlantiszon, SHIELD-nél, Csúcs űrállomáson és Baxter-toronyban
- „Erasmus program”: Attilan-ra, Wakandába
- Sportmérkőzés a Bosszú és Árny Angyalokkal szemben

Hétfő:
08-10 óra: Matematika (elmélet)
10-12 óra: Biológia és kémia
12-14 óra: -
14-16 óra: Képességfejlesztés és használat
16-17 óra: -
17-19 óra: -

Kedd:
08-10 óra: Japán
10-12 óra: Túlélés a távoli űrben és idegen kultúrák
12-14 óra: Fizika
14-16 óra: Matematika (gyakorlat)
16-17 óra: -
17-19 óra: Alternatív dimenziókat felfedező klub

Szerda:
08-10 óra: Világtörténelem (ókortól napjainkig)
10-12 óra: -
12-14 óra: Képességfejlesztés és használat
14-16 óra: A harc művészete harccal és anélkül
16-17 óra: -
17-19 óra: Vívószakkör

Csütörtök:
08-10 óra: Irodalom és nyelvtan
10-12 óra: Repülő eszközök vezetése
12-14 óra: Számítógép hackelés és informatika
14-16 óra: -
16-17 óra: -
17-19 óra: -

Péntek:

08-10 óra: Képességfejlesztés és használat
10-12 óra: -
12-14 óra: -
14-16 óra: Önvédelem
16-17 óra: -
17-19 óra: -

Szombat:
12-14 óra: Képességfejlesztés és használat
15-17 óra: Olasz

Vasárnap:
10-12 óra: Képességfejlesztés és használat
12-13 óra: -
13-15 óra: Képességfejlesztés és használat
15-17 óra: Skandináv nyelvek (ha csak egyet lehet, svéd)

//Bárcsak lett volna 5 év szakközép alatt ilyen órarendem xD Érdekes tantárgyak, pénteken 2 óra..sweet! Mivel háziállat megengedett, Del az egyik macskáját, Neville-t magával hozta. Yvett marad boldogítani a szüleit Razz

//

by Ajánlott tartalom

Delyth Lloyd-Ellis

Delyth Lloyd-Ellis

Re: Delyth Lloyd-Ellis

Re: Delyth Lloyd-Ellis

Re: Delyth Lloyd-Ellis