Thomas Repülőtér

Az átlagos reptér főleg afrikai és dél-amerikai országokba irányítják a forgalmat.

A jelenlévők:
Amelia, Danny Long, Gunnhild. A reptéren mind kaptak egy új személyiét és felszerelést. Mind turistaként mennek. Egy hawaiingben Hood hátra dőlve várja már őket. Kaptak költőpénzt és ruhákat is. A repülőre már lehet is felszállni.

Nem vagyok túl feltűnő, és nem sokan ismerik az arcomat, ezért nem kellett sokat foglalkozni az álcázásommal, ennek ellenére talán nekem jelent a legnagyobb problémát. Nyilvánvaló volt, hogy a majomfarkamat el kell rejteni, és a módszeren nem is kellett sokat gondolkozni: egyszerűen felvettem egy bő nadrágot, és az egyik szárába rejtettem, pont mint gyerekkoromban. ezzel a módszerrel az az egyetlen gond, hogy teljesen elszoktam már attól, hogy anélkül járjak, hogy a farkammal egyensúlyoznék, így egy kicsit bizonytalanul teszem meg az első lépéseket. Szerencsére rövid gyakorlás után sikerült többé-kevésbé rátalálnom a helyes egyensúlyra, így néhány botlástól eltekintve gond nélkül jutottam a repülőtérre. Annyira nem voltam kemény legény, hogy csak mert a trópusokra készülünk, ne vegyek fel legalább egy dzsekit. Ennek persze az lett a vége, hogy ahhoz nem öltöztem eléggé, hogy útközben ne fázzak, viszont bőven sok felesleges ruhát vettem fel. Na mindegy. Egy irreális méretű sporttáskába pakoltam, mert a botomat csak így tudom majd felvinni a gépre. Elég furcsán festhetek vele, de hát ez van. A X-mennek szerencsére nem okoz gondot egy kis plusz pénz fizetése a nagyobb csomagért.
Én érkezem meg utolsóként, de még időben. Még jó, hogy előre tudtam, hogy milyen lesz a többiek álcája, különben jó eséllyel fel sem ismertem volna őket, pláne Gunnyt.
- Sziasztok! -köszöntöm a várakozókat, majd körbenézek, és miután megállapítom, hogy nem várunk senkire így folytatom:
- Tőlem mehetünk.

Ez a Hood nagyon profinak tűnik abban, hogy mások idegeire menjen. Amelia még jól tűri a beszólását, de Gunny már sokkal kevésbé értékeli.
- Nekem megfelel. - válaszolom Hoodnak. Őszintén szólva kicsit örülök neki, hogy a megbeszélésen esett incidens után nem Ameliával kell kettesben maradnom. Nem úgy tűnik, mintha neheztelne, de valahogy nem hiányzik, hogy kedve támadjon megbeszélni a dolgot.
Arról nem tudtam, hogy mások is lesznek rajtunk kívül, és elég kíváncsi lettem, hogy milyen figurák kötnek még ki a csapatban. Eddigi tapasztalataim alapján biztosan érdekes arcok lesznek, ezért úgy döntök, hogy megvárom őket Hooddal. Nem biztos, hogy a srác nagyon jó társaság lesz, de túl fogom élni a dolgot.
- Én maradnék, de menj nyugodtan, ha akarsz. Kíváncsi lettem, hogy kik csatlakoznak még hozzánk. - mondom tehát Gunnynak.

Szehmet csadorba burkolózva, nyugodt léptekkel sétált végig a várón. Kicsit olyan volt, mint régen, mikor kendőkkel és egyéb, beszerezhető anyagokkal leplezte nyilvánvaló mutáns mivoltát. Most valamivel profibb volt az öltözéke, de olyan régen járt már fedetlenül, hogy annak minden részlete kellemetlen érzéseket keltett. A cipő, aminek bár kényelmesnek kellett volna lennie, rossz helyeken nyomta, a ruházat pedig a legfurcsább helyzetekben bizonyult ellenfélnek. Panaszkodni persze nem panaszkodott. A küldetés szempontjából kulcsfontosságú volt, hogy elrejtse valódi mivoltát, és még így is tartott attól, hogy időzített bombaként bajt hozhat a csapatra.
A modern világ személyiségi jogokat óvó nézete persze egy ideig megóvhatta őt a lelepleződéstől, de ahhoz tökéletes arab hölgynek kellett lennie, és a farkát is meg kellett zabolázni, mely oly természetesen közvetítette eddig érzéseit, hangulatát. Most kényelmetlenül, rögzítve viselte. Reflexszerű mozdulatainak nem lett volna ura egyébként, és az bárkintek feltűnt volna, ha valami oda nem illő lengedez az öltözet alatt. A mozgás így persze furcsa volt, és mire belejött, sokat elfecsérelt a drága időből.
Minden nehézség ellenére, az érzékei legalább nem tompultak jelentősen, nem annyira, mint várta, mikor először meglátta az öltözetet. Az embereknek általában fenntartásai vannak a csadorral szemben, persze közelebbi kapcsolatba vajmi kevesen kerülnek vele, pedig bizonyára okozna nekik némi meglepetést.
Hoodot Szehmet gyorsan kiszúrta, így felé irányította lépteit, bár őrizkedett a célirányos megközelítéstől. Különös öltözéknek hála ő maga is feltűnő volt, és a ruha adta szerep nem volt egyszerűen összeegyeztethető más álcákkal. Így maradt az indirekt megoldásnál, a csapat közvetlen közelében állt meg, és alig-alig felelemve kezét intett a még várakozóknak. Az álca persze nem lett volna teljes, ha körmeivel nem kezd valamit, hiszen azok jellegzetesen macskásak voltak.. a modern körömtrend persze az extremitásokat pártolta, egy egyszerű csadorba bújt asszony pedig, előszeretettel élt a divat minden használható formájával, így Szehmet ezúttal csinos, zöldre lakkozott, telt színű körmökkel hódított.

Kényelmesben érkezem meg a repülőhöz, elvileg pont időben kell lennem, a jegyemet két ujjam közt legyezgetem. A komótos tempó közben a reptéren nézelődök, nem is telik sokba, hogy kiszúrjam a helyünket. Nem is tudom, hogy miért nem tudtam egyből, hogy Hood áll kinn ingben decemberben. Oda értemben csak egy biccentéssel köszönök neki, majd egy lassabb mozdulat keretében felemelem a kezem, elvigyorodok.
Hallottam, hogy Danny is velünk tart vagy inkább, hogy én is azzal a csapattal tartok akinek ő is a részét képezi. Mivel én sokkal inkább a cég küldöttje vagyok, mint az X.ek tagja ebben a formában. Legalábbis így értesítettek, ez valamiért rátette a bélyeget a csapatszellemem mai alakulására, de azért remélem számíthatok rá, hogy Danny fogadja a pacsit, az után erősen megszorítom a kezét a kézfogás terén, akármennyire nem vagyok ilyen téren vetélytársa.
- Szehmet?! Örvendek! - Jegyzem még a macskanőnek is az örömöm mielőtt visszafordulnék a kis majomhoz. Most olyan távolinak tűnik, vagy inkább álomszerűnek, hogy még én fordítottam az X-men felé...
- Hogy felvitte az isten a dolgát... - Jegyzem meg derűsen, egy félmosolykeretében, majd feltekintek a repülő felé.
- Rég volt... - Teszem még hozzá rendes köszönés helyett. Kicsit lehet hirtelen bunkó voltam a többiekkel, de még mindig nem csattanok ki a helyzet állásástól.

A pisztoly és a sisak nincs nála, ahogy a maszk sem.

Hood felkapja a táskáját.
- Majd mikor megjegyzed, hogy a nevem Hood és nem Charles, akkor leszel Amelia.
Mivel mindenki megérkezett így a hat személy felszáll a gépre. Az út több órás. Axe Szehmet mellé kap ülést és még pár filmet is kapnak választásnak. Az út végére mind elgémberednek, de a repülő lassan közeledik. Már látni a szigetet.

/Utolsó kör ide aztán már kaland helyszínen folytatjuk/

Pár nappal korábban: A rejtélyes Sakaari űrhajón.
Tyranis feltöri a rendszert és mikor beront Deathlok meglepve nézi őt.
- Átkozott szajha! Hát nem bírtál magad...
A lány nem várta meg szavakat és neki támadt. Túl sokáig túl pontosan tervezte meg a támadást. Deathlok esélytelen volt. A kiborgot felkészületlenül érte a roham. A lány megragadta a gyémántot és a robot pánikjában használta. A hajó megrázkódott majd több helyen robbanni kezdett. A gyorsasága megnőtt és elszáguldott a földi védelmek mellett.
A káoszban és a füstben a hajó becsapódott még Tyranis is eszméletét vesztette az ütközésben.
Órákkal később pár hajó jelent meg az óceánon úszó roncs körül. A hajó lyukain besétáltak és lámpáikkal a furcsa vörös bőrű emberekre, meg rovarokra néztek. Megtalálták a shiar lányt és társát.
- Jelentsd a vezetőségnek. találtunk túlélőket.
Whadalec ébredezik és látja a fekete ruhás kommandósokat. A vállukon egy ismeretlen emblémával. Az egyik odalép hozzá és fejbe vágja apuska tussal.
- Csodaország már várja őket.

Őszinte meglepetésemre az első, aki felbukkan az Axe. Nem gondoltam, hogy ő is velünk tart.
- Örülök, hogy látlak! - mondom neki széles mosollyal, és természetesen elfogadom a kinyújtott kezét.
Amikor a csadoros nőhöz fordul, én is üdvözlöm.
- Azt hiszem még nem ismerjük egymást. A nevem Danny Long.
Axe megjegyzésére mosolyogva válaszolok.
- Kalandos volt, de csak eljutottam idáig. Te viszont szépen eltűntél.
Közben eljön az ideje annak, hogy gépre szálljunk, így el is indulunk a bejárat felé. A jegyem Gunny mellé szól, így ott foglalok helyet. Úgyis lesz még alkalmunk Axe-el megbeszélni az eseményeket. Sosem ültem még repülőn, így eleinte minden nagyon izgalmasnak tűnik. Gyönyörködöm a tájban, amit még sosem láttam ilyen nézőpontból. A több órás út első negyede ezzel villámgyorsan el is telik. Mivel Gunny a küldetés aktáit olvasgatja, nem zavarom, ehelyett alszom egyet. Nem volt könnyű elaludnom az izgalomtól az éjjel, de most már szerencsére nem okoz gondot. Csak akkor ébredek fel, amikor már a sziget közelébe érünk.

A tömény hétórás út utána társaság megérkezik egy nagyon meleg helyre. A lassan hóval borított New York és NJ után eza kis sziget olyan, hogy egy forró nyári napa mikróban. meglepően keveredett a lakosság. Afrikai és kaukázusi emberek egyenlően vannak és meglepően sok az indián is köztük. Főleg a bolt tulajdonosok között.

Itt lehet írni:
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1745-dagabi-repter#23049

Repülés ide-oda. Nagyszerű! Bosszankodhatnék egy sort, de értelmetlen lenne. Nem lennék vele előrébb, nem mellesleg meg megértem a dolgot. Tudom mi megy most Yorkban, szóval szóra sem érdemes. A bőröndöm ami szerényen van megpakolva robog utánam, mivel okés.... van itt izom de azért még se cipelem fél vállról. Nincs rajtam a jelmez, vagy is nem látható módon, mert a tréningem alatt meglapul, de nem szúrhat szemet senkinek. Nem mintha néhányan nem ismernének fel... vállaltam az arcom a kezdetektől. A váróban lassan elhelyezkednék, mire az egyik őr végig rohan a helységen, és nem tűnik a nyugalom mintaképének. valami gáz van. Nem tudom mi, de nem árt ha segítek. A bőröndöt magam mögött hagyom, nem sokat törődve vele.

-Vigyázzon rá!

Szólok az egyik ott dolgozónak, majd az őr után kiáltok erőteljesen, katonáktól megszokott szigorral, és fegyelmezettséggel.

-Jersey Kapitány vagyok! Tájékoztasson! Segítek amiben kell!

Nem mondanám hogy suttogtam, szóval hátra sandíthatna az őr. Miközben várom a reakciót végig a nyomában vagyok, és a sportszerelésemet lehámozom magamról. Zip-záras felső, meg egy a láb oldalán végig gombos, könnyen "letéphető" nadrág, amit egy mozdulattal lerántok. Kezembe csomagolom, és az egyik civil kezébe nyomom. Azt csinál vele amit akar. Ajándék. Tőlem, neki, Jersey Kapitánytól. Ezután már látható a jelmezem, de maszkomat még nem húzom fel magamra. Azt kezembe szorongatom, majd elrugaszkodva a talajtól pár centire emelkedve repülni kezdek a kiszemeltem mögött. Mind ezekkel demonstrálva, igen én vagyok az! Jersey Kapitány.

Nem foglalkozva most senkivel elérem a probléma forràsàt, a D terminàlt. Por, törmelék és füst. Civilek veszélyben és a tettes. Igyekszem a lehető leggyorsabban felmérni a terepet. Nem tetszik a helyzet. Főleg nem a bűnöző làbànàl lévő őr állapota. Kollegàja igyekszik fegyvert rántani de nem bölcs lépés. A terrorista elmond egy monològot de nem hat meg. Csak széles mosolyom a jutalma. Igen... nem ő az első. Nem hat meg a gúnyolòdàsa. Felveszem àlarcomat majd az őrre nézek.

-Tegye amit mond. Nem akarunk áldozatokat szükségtelenül.

Mondatom vége nem hazuttol meg. Katona vagyok, szàmolok az àldozatokkal de most nem érzem szükségét. Remélem hallgat rám a biztonsàgi. Bàtorító tekintetem benne a szavaim hellyességét. Ezt elintézem én. Én és ez a... ez a bűnöző. Végig nézek rajta, làb izmaim megfeszülnek amint talajt fogok, és várom a pillanatot. Ha kell elrugva magamat a földtől bele repülök a célszemélybe. De addig is csak higgadtan.

-Csak nyugalom! Gondolom amiért jöttél az màr sikerült. Elmegyünk egymàs mellett.

Mondom kissé csillapìtva a kedélyeket. Ha pedig a biztonsàgi őr eszi amit kell a fegyver egyenesen a bűnözőhöz csùszik. Akkor jövök én. Remélhetőleg lessz annyi időm hogy abban a pillanatban meglòdùjak és leteperjem a férfit. Persze csak ha lankad egy szempillanatra is a figyelme, míg a fegyvert oda csusztatjàk neki.

Nincs lehetőségem letàmadni. Azt hittem figyelmetlenebb lesz, de nem. Nem becsülöm alà, vele ellentétben aki azt teszi irànyomba. De legyen. Kicsit megszorongat és elszàntnak làtszik. Hiàba a bàtorítàs és a felém szavazott bizalom nem lehetek òvatlan.

-Renben legyen ahogy akarod.

Mondom majd hàtràlok lassan. De egy valamit megtanultam. Terroristàkkal nem egyezkedem. Túl magabiztos és tudatos ez az alak. Valòszínüleg megöli az őrt akàr mit is tegyek. Vagy legalàbbis megprobálja. Épp ezért szànom el magam. Hàtràlok, majd a lehető leggyorsabban egy nagyobb darab tormelékért nyùlok és diszkoszvetőként halyítom el a tőlem kitelő legnagyobb erővel. Célra tart... Tűz!!!

//Átveszem a kalandot Taotól, hogy ne szakadjon félbe. Igyekszem lehetőség szerint rendszeresen írni. Remélem megfelel majd az elvárásaidnak a folytatás, ugyanis nem vagyok a mesélők gyöngye, ezért előre is elnézést.//

Az őr nyaka reccsen... reccsen... reccsen... és csak víz hangzik a fülemben. Szerencsétlen. Nem akartam veszteséget, de ennek ára van. A terrorista fedezékbe vetődik, de azzal a lendülettel már támad is. Úgy látom nincs híján a fizikai erőnek. Feljegyezve! A repülő tárgy elől elmanőverezni próbálok, lehetőleg úgy, hogy kitérek az útjából egy a levegőbe vetődéssel, ami nem a talajon végződik... repülő pozitúra, majd megpróbálom leteperni. Lehetőségekhez mérten csak ha civil nincs veszélyben. Azért próbálom ezt megelőzni. Míg velem van elfoglalva az alak, talán kimenekülhetnek az ártatlanok.

-KIFELÉ! Mindenki! Azonnal!

Ordítom ellentmondást nem tűrő, parancsoló hangon. Minden fizikai erőmet latba vetve az ellenek repülve, vállaira rámarkolva a talajba próbálom paszírozni, és az általam valamiféle páncélnak ítélt öltözékét letépni próbálom.