Thomas Repülőtér

A golyó megmarja a vàllam, és halkan felszisszenek. Bàr lehet, hogy sokkal hangosabban mint gondolnàm. Egyre több sérülés ér, és folyamatosan fàradok... Gyengülók. Ha nem fejezembe a harcot sürgősen akkor a legrosszabbal kell szàmolnom. A tervemet nem tudom véghez vinni, ràadàsul ellenem fordul. A kopter ismét tengelye körül fordul amire én köveem azt. Így a propeller fedezékébe maradok, egészen addig, míg nem ràkapcsolva menetirànynak megfelelően megpròbàlom lekörözni a gépet, ezzel hasa alà kerülve. A még ép karommal megragadni igyekszem a mesterlövész fegyverét majd annak markolatàval betörni az orràt. Ha sikerül a fegyvert a mélybe hajítom, és behatolok a kopterbe. Őrűltség? Meg lehet. De a betőrt orru lövészt magam elé tolom pajzsként, és kitekert karokkal tolom elől. Persze remélhetőleg nem lesz hiba a tervemben.

Az eleven pajzsom már koránt sem annyira eleven. A hullát az egykori társára próbálom lökni úgy, hogy az megtorpanásra bírja, így időt adva nekem arra, hogy elkapjam a férfit, és kikapjam a kezéből fegyverét, amit elhajítok és a birtokosának erőteljes ütés-rúgás kombinációt igyekszek bevinni, remélve, hogy kidől tőle. Persze kímélve sérült vállam és vádlim, ennél fogva a rúgást lebegve hajtom végre, míg az ütést ép kezemmel. Remélhetőleg nem okoz gondot, és a hozzám legközelebb eső fülkébe veszem utána az irányt úgy, hogy felfegyverkezek, és ha kell, azonnal tüzet nyitok az ajtó mögöttire. Főként végtagokat célzok. Nem a halálozás gyarapítása a célom.

Nem bírom sokáig. Teljesen kezdek rohamosan leépülni. Kicsit kapkodom a levegőt, majd innentől kezdve úgy érzem kénytelen leszek a fegyverre támaszkodni. Kicsit fedezékbe vonulok, és várok. Megpróbálom gyorsan ellátni a vádlim és a vállam. Szövet darabot szorítok rá a golyó ütötte nyomaimra, lassítva a vérzést. Ha meg vagyok vele, neki látok a vadász idény folytatásának. A következő ajtó a cél, úgy, hogy belökve azt, biztonságba, a félfának dobom magam, és fegyveremmel megyek előre, tüzet nyitva csak úgy, ahogy eddig tanultam. Ha veszély helyzet van, végtagokat célzok, leginkább a kart, vállat hogy egy esetleges lövéssorozatot elkerüljek. Az irányító fülkét igyekszek megtalálni. Mind végig folyamatosan ügyelve minden apró neszre, mozzanatra, és saját testi épségemre. Már amennyire képes vagyok fókuszálni az ingázó helikopterben.

Vége. Valòszínüleg màr nincs kitől tartanom. A sérült terrorista közeléből elveszem a fegyvert, majd a vas ajtòt kezdek figyelni, miközben hevesen lélegezve pihenek egy kicsit. Keudek néha megszédülni... nem jó.... egyàltalàn nem. A kódot ami az ajtó nyitàsàhoz kell nem fogom tudni megszerezni. Làtva a csoport kegyetlenségét, hogy sajât târsaikkal is végeznek, nem lehet őket meggyőzni. Magamra vagyok utalva. Az első próbàlkozàsom az, hogy a kód panelt szét lövöm. Ha nem történne semmi, muszàly lesz ismét megterhelni a még "ép" karomat, hogy megprobàljam àttörni magamat...

Esélytelen, hogy bejussak. Fogalmam sincs, miféle helikopter ez, de jól össze rakták. Sajog mindenem, nehezemre esik már a közlekedés is, és teljesen leáll minden számomra, mikor meglátom, hogy egy gránáttal kell közösködnöm. Kamikaze egység. Tökéletes katonák. A cél érdekében mindent. Többek, mint profik. Élesítette a fegyvert, és már hallom elmémben. 10... 9... 8...
Szó nélkül erőt véve magamon, a fegyvert eldobva a kijárat felé veszem az irányt, arra, amerről jöttem, és próbálom tompítani minden fájdalmamat. Ki kell bírnom... még ezt a pár másodpercet... muszáj, különben vége. Képszakadás. Ahogy lehetőségem nyílik, kivetem magamat a kopterből, és hagyom, hogy had zuhanjak, majd még remélhetőleg a robbanás előtt rá tudok gyorsítani a szabad esésemre úgy, hogy repüléssel rásegítek. Valószínűleg számolnom kell a robbanás lökés hullámával is.

-Isten Irgalmazz Nekem!

Utolsó szavaim? Nem, nem lehetséges!

-Kovabunkaaaaaaaaaaaa!

Már ha elérem azt, hogy kivessem magam a gépből. Kovabunkaaaaaaaaaaaa! Ez a legjobb végszó, ha meghalok. Még talán egy mosoly is átszalad fájdalomtól gyötört arcomon.

Megmenekülök, egy enyhe ájulás után, és észhez térve lassítom a zuhanásomat. Próbálok biztos talajt fogni, és megpihenni végre legalább csak egy percre. A kopter után nézek, és teljesen ledöbbenve szembesülök vele... még mindig megy. Nem tudom miből tákolták össze, de egy biztos! Ilyennel még nem találkoztam. Fogalmam sincs kik voltak ezek, de van még egy joli jokerem. Akit kimenekítettem katona. Az mondhat nekem pár érdekes infót. A helikoptert nem tudom megállítani. Túlságosan gyenge vagyok. Sérült... fáradt. Esélytelen küzdelem lenne. Sántítva, magamat vonszolva elindulok oda, ahová legutoljára letettem a terroristát. Válaszokat akarok. Ha közben bárkivel találkozok, azonnal mentőt, és rendőrt hívatok vele.

Sehol senki, de a szirénák már épp elegendőek ahhoz, hogy tudjam, érkezik a takarító brigád. Na meg a katonaság. Végre ismerős helikopterek az égen. Fellélegzek valamelyest, bár még közel sincs vége. A terrorista ott van ahol hagytam, de készül az öngyilkosságra. Valószínűleg cián tabletta...

-Nem! Te gyáva!

Rivallok rá, és túllépem még a korlátaimat. Erőt veszek ismét magamon, és megpróbálom kiverni kezéből a pirulát. Nem kerülhet a szájába. Nem érhet így véget az egész. Tudnom kell kik voltak, és mit akartak. Ha sikerül megállítani a tervében, ránehezedek, lefogom a kezeit, és testét, és válaszokat akarok hallani.

Vàloszokat nem kapok. Túl nagy eszméket vall az emberem. Nem értem ki lehet... Hova tartohat. Utolsó kamikaze akciója kiütéssel végződik. Leszàllok róla, és kezeit hàtra fogva àt adom a katonasàgnak. Az enyémeimnek. Végre. Nagyot sóhajtok, bàr tudom, hogy még ennek nincs vége. A tiszt vàlaszokat szeretne. De én is. Fàradtan, és kimerülten àllok neki, de amennyire tudom katona lévén, igyekszem leplezni a küzdelmem nyomait.

-Profik voltak. A feladatért bàrmit. Nem tudom mi volt a céljuk, de gondolkodàs nélkül felàldoztàk magukat érte. Olyan hadi technika birtokàba voltak, amivel pàlyafutásom alatt, nem sűrűn talàlkoztam. Mindent udni akarok róluk. Érdekel az ügy!

Mondom, majd még a làtott làtott logòt/ emblémàt is elmagyaràzom a tisztnek amivel szembesültem. Nem csak a kopter, de a pàncélos ruhàjàn is rajta volt. Talàn ez lehet a legjobb nyom mind közül. Meg hogyha a túszunk dalra fakadna.

//A kalandnak vége, köszönöm a részvételt.//

Kira Sign kilenc, Alvarez maffiájának tett szolgálat alatti hónap után engedélyt kapott a szervezettől, hogy Európába utazhasson nyaralni. Előtte biztosították róla, hogyha nem térne vissza megbeszélt időpontban vagy nem csak nyaralással kapcsolatos tevékenységet végezne akkor nem tudják biztosítani sem az alkalmazottjai, sem a műhely épségét. Szerencsére eddig még nem derült fény arra, hogy illegális tevékenységekben is részt vesz, ezért minden gond nélkül meg tudta szervezni az utazást.
Jelenleg a Thomas nemzetközi reptéren van, ahonnan majd a gépe indul, a jegyeit már könnyen meg tudta venni, ha akarta és már csak a becsekkolás valamint a csomagok leadása van hátra. Ha néha figyel, vagy körül néz, hogy követi-e valaki vagy figyeli-e őt valahonnan egy személy, akkor nem vesz észre semmi gyanúsat.

//Kérlek majd írd le, hogy melyik országba szeretnél utazni, melyik város, milyen a program stb... hogy a kaland a te igényeid szerint haladhasson tovább.//

előzmény itt: Polihisztor műhely

//Megnéztem a helyszíneket és mivel késői nyaralásra nem találtam helyszínt ezért reménykedem, hogy Párizsba mehetne Kira//

Alvarez úgy figyeltetett, mint egy kutyát aki folyton elszökik. Az elmúlt 9 hónap alatt segédkeznem kellett neki a pénzmosásban, meg néhány üzlet lebonyolításában, mint valami megfélemlítő. Nagyon nem volt ínyemre a dolog, de jelen pillanatban 3 élet is függött attól, hogy engedelmeskedem -e Alvarez parancsainak.
Mivel nem kellett sokszor elmennem ilyen akciókra ezért volt időm a saját műhelyemben dolgozni, festeni a művészteremnek, amiben már kétszer annyi festmény volt mint eddig. Végül pedig mivel Alvarez nem engedett el nyáron sehova így volt időm olvasgatni is. Főleg nyelvet tanultam(franciát), mivel úgyis lecsúszok a bikini szezonról, akkor legalább valami szép helyen "őszeljek".
Alvarez végül 9 akció után megengedte, hogy átléphessem az országhatárt, persze figyelmeztetett, hogyha nemcsak nyaralok, akkor mi lesz a műhelyemmel meg az alkalmazottaimmal.
Megnyugtattam, hogy kikapcsolódni megyek szóval nem kell fenyegetőznie. a legszívesebben többször is bevertem volna az otromba képét, de túl sok veszíteni valóm volt ahhoz, hogy megengedhessem ezt magamnak, főleg mivel közvetetten üzent nekem mindig így nem is tudtam volna szétverni a képét.
El akartam felejteni, minden gondomat, hacsak a nyaralás erejéig is. (akár egy 7 akár csak 5 nap vagy más mennyiség)
Végül eljutottam a repülőtérre, már alig vártam, hogy becsekkoljak és leadjam a csomagjaimat. ha mindezzel megvoltam, akkor pedig felszálltam a Párizsba tartó gépre, hogy elfoglaljam a számomra kijelölt helyet.

Eljutok a becsekkolásig, azonban a nő felnéz a papírjaimból és kiselőadást tart arról, hogyha mutáns vagyok akkor ki fognak toloncolni Franciaországból. Egy pillanatig elgondolkodom, mielőtt válaszolnék a nőnek.
~ Még sosem jártam Európában. Ezek szerint ott még kissé le vannak maradva. Itt már elfogadottak vagyunk nagyjából. De ha nem regisztrálok és kitoloncolnak akkor soha többé nem mehetnék Európába. Mivel már valószínű a Burlingtoni alvilág egy része már ismeri a képességemet és a fecsegésük miatt kitudja még mennyien, lehet ideje lenn felvállalni a mutáns létet.
- Akkor megtenném itt helyben ha nem probléma.
Válaszolom a nőnek határozottan. Ha pedig vért akarnak venni, akkor felőlem tegyék, de remélem nem raknak belém nyomkövetőt, mint anno a mutánsokba. Nem akarok olyan lenni, mint egy rossz kutya akit, mindig követni kell.
Ha végeztem a regisztrációval, tovább is engednek a gépre. El is foglalom a helyemet, mivel Alvarez akciói miatt a szokásosnál is több pénzem lett, ezért megengedhettem magamnak, hogy első osztályon utazzak. Bár még sosem ültem repülőn, de nem tartottam a repüléstől, elvégre nekem ez a képességem része volt. Az út legelején csak néztem az alattunk elterülő tájat, de amikor elég magasra értünk, megkezdték egy film vetítését. bár bevallom őszintén a felére sem emlékszem, mert bealudtam közben. De nem túl mélyen aludtam, mert néha kinyitottam a szemem, ha valami szokatlant észleltem.

Átsétálok a hetes pulthoz, hogy ott elvégezhessem a regisztrációt. Hosszúnak tűnő perceken keresztül kell pontos leírást adnom a képességeimről, de még annak korlátairól is.
~ Azt ne regéljem el véletlen, hogy hogyan tudnak kinyírni. Na mindegy, szükségem van már végre egy kis szabadságra, kicsit elszakadni a zűrös ügyektől.
A regisztráció végén kapok egy ideiglenesen érvényes kártyát is, amin rajta szerepelnek az adataim, nemcsak angolul, hanem még franciául is.
Miután végeztünk én is felszállhatok a gépre, hajol már elbóbiskolnék az egyik filmen, de akkor odajött hozzám egy stewardess.
Csábítóan hangzanak a lehetőségek, amiket felhoz a nő, de mivel nem hoztam magammal a bikinim, ezért a jakuzzit kihúzom kapásból.
- Egy masszázs jólesne ebéd előtt, köszönöm.
Mondom miközben egy félmosolyt is megeresztek.
~ Talán nem is lesz olyan rossz ez a repülőút.

Át is sétálok a wellness részlegre. Amint belépek, el is feledkezem arról, hogy egy repülőn utazok, a látvány egyszerűen lehetetlenné teszi. Az az érzésem támadt, hogy egy egész fürdőkomplexumba kerültem.
~ Ez biztos, hogy ugyanaz a repülő amire felszálltam?
Csodálkozom, mikor meglátom a komplexumot. Nem hittem volna, hogy ez befér egy repülőgépbe, de úgy tűnik mégis. Egy ideig csak bámulok, majd odajön hozzám egy harmincas helyes csávó, aki a masszőr és megkér, hogy menjek az egyik oldalsó szobába.
~ Még a masszőr is helyes, kell ennél több?
Kérdem, mivel a hely varázsa kissé kezd ellazítani. bemegyek az egyik oldalsó szobába, majd előkészülök a masszázshoz. Levetkőzőm és egy törölközőbe csavarom magam, majd úgy fekszem le a masszázsasztalra. Ezek után bejön a masszőr és el is kezdi a masszázst. Az érzés kellemes, teljesen ellazítja minden tagom.
~ De rég kaptam utoljára masszázst. El is felejtettem milyen jó.
Elmerülök a gondolataimban, mire a férfi feltesz pár kérdést, melyek már közel sem olyan kellemesen érintenek, mint a masszázs.
- Nem üzleti ügyben jöttem. Kikapcsolódásra vágytam. Egy műhelyt vezetek Jerseyben, és sokszor magam is dolgozom az autókon, a fizikai munka pedig néha megerőltető.
Mondom, és ezzel próbálom kerülni a manapság sok gondja lehet témát.