Sacrosanct

Az Egyetemes Igazság Egyháza otthona és anyavilága és a vallási birodalom második legfontosabb bolygója.



(A sacrosanct latin szó, jelentése szent és sérthetetlen)

>Valyna / Sors (Cardas),Vron / Acél<
Kereskedőhajóval érkeztem két társammal egy ismeretlen bolygóra. Sokszor fordult már elő velem, hogy fogalmam sem volt a helyről ahol vagyok. De legalább két űrlovag társam velem volt, ezen az ismeretlen helyen. A bolygóról a kétórás ittlétünk alatt csak annyi derült ki, hogy valami vallásbirodalom központja. Ezt a témát inkább nem bolygattam, elvégre csak pár napig leszünk itt, mi értelme is volna.
Ahogy jobban szemügyre vettem a helyet, észrevettem, hogy a galaxis minden tájáról vannak itt teremtmények. A jelenlévők közül, Kree-k, shi'arok, sőt még skrullok is voltak. Az utóbbi teremtmények miatt eléggé nagy nyugtalansággal fogadtam. Mivel egyszer már találkoztam egy szkrullal rendfenntartás közben, csak éppen úgy nézett ki, mint valami szörny ami meg akar enni vacsorára. Szerencsére túléltem a találkozást, de azóta nem csípem őket.
Szóval a két óra alatt próbáltam elnyomni a paranoiámat, több kevesebb sikerrel.
Végül betértünk egy hotelbe, ahol a recepciónál egy kree köszöntött minket.
- Igen, pár napig maradnánk.
- Tényleg egy szobát kérjünk három ággyal vagy hármat egy ággyal? Mit gondoltok? Sors, Acél?

Néhány hónappal ezelőtt új egységet kaptam, két lovag szolgál alattam. Mindkettejük különleges képességgel rendelkezik, de ennek ellenére nem az elképzelhető legjobb katonák akikkel dolgozhatnék. De fölösleges panaszkodnom, ezekből kell kihoznom valamit. A legutóbbi utazásunkat egy kereskedőhajón tettük meg, és meglehetősen eseménytelenül telt. Én az idő nagy részét szokásomhoz híven félrevonulva töltöttem, semmi kedvem nem volt értelmetlen fecsegést hallgatni. A beszédnek akkor van értelme, ha tényleg szükség van rá, de valamiért egyesek úgy érzik, hogy valamiképpen alapvető életfunkciójuk, hogy jár a pofájuk.
A soron következő bolygó, ahol folytatjuk a kutatásunkat látszólag valami galaktikus kultúrkarambol következményében népesült be, mivel minden elképzelhető faj egyedeit látjuk a tömegben. Vajon hány lehet ezek közül szipoly? Nyilvánvalóan nem is kevés, de most nincs időm minden járókelőt szkennelni. Figyelmesen nézem azért az elhaladókat. Ha a skrullok álca nélkül járnak, vajon a szipolyok is? Nem hiszem, hogy lesz ekkora szerencsém.
Egy hotelben veszünk ki magunknak szállást, mint mindig. A recepciónál egy kree nő fogad minket. Nincs ennek a bolygónak saját faja, vagy ennyire elnyomták őket a bevándorlók? Gondolom hamarosan alkalmunk lesz kideríteni ezt is, de előbb intézzük el a szállást! Ez a Villámnak nevezett kölyök rögtön meg is ragadja a kezdeményezést, és érdeklődik a szobaválasztási igényeink felől. Mintha nem tudná, hogy az éjszakáim nyugalmát csak szipolyok zavarhatják meg.
- Ha ti akartok pizsamapartit játszani, a ti dolgotok, de én egyedül alszom.
Vetem oda neki, ezután hagyom, hogy ő intézze tovább a dolgot a recepcióssal. Ez csak nem haladja meg a képességeit.

- Érdekes- motyogta Jelly, amikor kinézett az ablakon. Az űrhajók inkább látszottak repülő templomoknak, mint csatahajóknak. Olyanok voltak, mintha csak a Warhammer 40 000-ből léptek volna ki.
Egészen félelmetes volt látni valami Földön ismerős dolgot. Jelly elgondolkodva megvakarta az állát, majd összeráncolta a homlokát. Ez gyanús, nagyon gyanús...
A földi Nestorra nézett.
- Furcsa nekem ez az egész. Ha ennek az egyháznak ilyen sok területe van, akkor hogy-hogy nem hallottál még róla, én nem olvastam róla egy dokumentumban sem, pedig az ide út alatt sok mindennek utána olvastam. Nekem gyanús ez az egész, meg hogy azok az űrhajók, olyanok mint a földi katedrálisok. Ha nem szolgálnának vallási célt én betudnám párhuzamos fejlődésnek.
Jelly húzni kezdte a száját, majd felvonta a szemöldökét.
- Kezd rossz előérzetem lenni. És a hely neve is ismerős. Sacroscant, ez latinul van: Szent és sérthetetlen. Furcsa az egész.
Lehet a Földnek is köze van ehhez?
Nem lehet...

>Valyna / Sors (Cardas),Vron / Acél<
- Csak kérdezem.
Válaszoltam a másik két űrlovagnak, mikor leszólták az ötletemet.
~ A csapat összekovácsolási ötlet ezek szerint sztornó.
A nő átnyújtotta nekünk egy-egy mágneskártyát, melyekkel a szobánkat lehetett nyitni, majd elmagyarázta, hogy hol találjuk a szobáinkat. Mielőtt felmentem volna a saját szobámba, még egy kérdést tettem fel a társaimnak.
- Van valami terv? Mármint, a kipakolás utánra, vagy csak megy mindenki a saját szobájába?
Kérdeztem tőlük, és ha az utóbbi alternatívát választják, akkor elköszönök és felmegyek a saját szobámba, ha nem akkor reagálok és csak aztán megyek föl.
Miután felmentem a szobámba le is raktam a bőröndöm az ágy mellé. Nem pakoltam ki, elvégre csak pár napi maradásról volt szó és amúgy se volt sok cucc amit kipakolhattam volna.
Alaposan körbenéztem a szobámban, majd miután végeztem a "felderítéssel" kinéztem az ablakon.
Az ablakon át az utcát, és egy nem is olyan messze levő katedrálist pillantottam meg. Az ablakból egy nagyobb térre is ráláthattam, ahol vásár zajlott, valami piac lehetett. Az utcákon pedig aranypáncélos fegyveresek sétáltak párban, mintha ők felügyelték volna a békét és nyugalmat.
Gyorsan át is járta az elmémet a gondolat, hogy esetleg megnézhetném közelebbről is.
Bezártam magam mögött a szobám ajtaját, majd ha megbeszéltünk valamit a a társakkal, akkor ahhoz tartom magam, de ha nem, akkor elindulok egyedül szétnézni a vásárba.
(Ha nem beszéltünk meg semmit)
Nem is tudom miért, de sosem bírtam megülni egy helyben, anélkül, hogy csinálnék valamit. talán a képességemnek is köze lehetett ebben.
Mielőtt kiléptem volna a hotelból, meg győződtem róla, hogy az épületen kívül járkálhatok -e szkafander nélkül. És ha igen akkor nem öltöm azt magamra. Akármi is lesz. Szkafanderben vagy anélkül, de én elindulok a vásárba, hogy szétnézzek egy kicsit.

Miután megkapjuk a szobáinkhoz szóló mágneskártyát, elindulunk a lifttel a hatodik emelet irányába. Amikor egyedül maradunk a felvonóban, röviden elmondom a szabályokat, amik az ittlétünkre vonatkoznak:
- Negyed óra lepakolásra és berendezkedésre, aztán eligazítás az én szobámban. Akkor majd megbeszéljük, hogy hogyan tovább. Nem ismerjük az itteni állapotokat, úgyhogy semmi önálló akció, értve vagyok? Lehet, hogy az egész bolygó az ellenség kezében van, és máris figyelnek minket.
Több szónak nem érzem szükségét, így ha nincs kérdés, csendben várom, hogy felérjünk. Ezután egyenesen a szobám felé veszem az irányt. Belépve rögtön körülnézek, és felmérem a terepet. Kis, egyszerű szoba, semmi ízléstelen sallang, semmi fölösleges. Pont ahogy szeretem. Alig érzékelhető mosollyal nyugtázom, majd miután becsuktam magam mögött az ajtót, rögtön elkezdek kamerák és lehallgató készülékek után kutatni. Nem valószínű, hogy megtalálnám őket, de hiba lenne kihagyni a rutinellenőrzést. Ha nem találtam semmit, az ablakhoz lépek, és nézem egy kicsit a forgatagot. Már megszokásból is szipolyokat keresek a tömegben, de nem igazán reménykedem abban, hogy meglátok egyet. Úgy néz ki, még itt is álcázzák magukat. Hát legyen. Az arany páncélos rendfenntartókon is megakad a szemem. Vajon milyen szervezethez tartozhatnak? Remélhetőleg hamarosan kiderítjük. Az ablaknál állva várom, hogy Villám és Sors megérkezzen.

- Egy Anhilliust, mint messiást imádó szekta - suttogta Jelly. - Nagyon megnyugtató. Nem lehetne legközelebb faimádó hippikhez menni, vagy csak ilyen vérgőzös vallások vannak ebben a galaxisban.
Jelly megrázta a fejét, inkább nem szólalt meg. Nem akarta nagy bajba keverni a társait és magát, inkább Holmesra bízta a diplomáciát, neki nem nagyon volt az erőssége...
Magában keserűen felkuncogott. Közben elgondolkodott, hogy gondoljon a lovagokra.
Talán a galadoriak gyarmatosítani kezdték a tejútrendszert, és valahogy elrontották, majd az egyik kolóniájuk nemes egyszerűséggel fellázadt. Az is érdekes volt, hogy az űrlovagok mennyire hasonlítanak rájuk.
- Erről még beszélgetünk, majd egy tea mellett - mondta Holmesnak- Érdekes a téma.
Kiléptek az űrhajóból, ahol már ijesztő páncélt viselő alakok várták őket, akik valami Mátriáka lovagjainak hívták magukat. Jelly is úgy tesz mint Holmes: a bal kezét a jobb mellére helyezi, majd enyhén meghajol a katonák előtt.
~Rossz előérzetem van.~

Szeretem nézni a tömeget. Valahogy furcsán érdekesek ilyen távolról, nagyjából mint egzotikus állatok. Gondtalan lények, akik nem látják, hogy valójában milyen a világ. Néha megkísért a gondolat, hogy talán jobb lenne az ő helyükben, de nem szoktam sokat elmélkedni ezen. Egyszerűen nincs értelme. Csak a szobapincér zavar meg egy percre, de miután fejrázással jelzem, hogy nem kérek semmit, rögtön távozik. Sors és Villám még mindig az ablakon kinézve talál, amikor megérkeznek. Legalább pontosak. Feléjük fordulok, és elkezdem a terv ismertetését.
- Először közösen megyünk le, és egymáshoz viszonylag közel kérdezősködünk. Ha így megtudtuk az alapvető információkat, már jobban fel tudjuk mérni a veszélyt, és a megfelelő óvintézkedések után elkezdhetjük az önálló információgyűjtést.
Nincs időm tovább mondani, mivel az utcáról üdvrivalgás hallatszik. Lassan megfordulok és újra az ablakhoz lépek. Kinézve rögtön meg is pillantom, hogy mi váltotta ki a nép lelkesedését. Az utcán a Galaxis Védelmezőinek három tagja vonul néhány aranypáncélos társaságában. Egyértelmű, hogy ők azok, láttam őket a Galadoron. Rögtön keresni kezdem a tekintetemmel Pörölyt ás Látót, a csapat űrlovag tagjait, de nem látom őket. Mit kereshetnek itt? Valami veszélyt jöttek elhárítani, azért boldog ennyire a tömeg? Nyilvánvaló, hogy már várták őket. Ez kicsit változtat a terveken. Talán megtudhatunk tőlük egyet s mást erről a helyről. Visszafordulok a másik két lovaghoz.
- A Galaxis Védelmezőinek három tagja érkezett a bolygóra. Derítsük ki, hogy miért van rájuk szükség, és ha lehetséges, beszéljünk velük! Indulás!

>Sors, Acél<
Mikor beszálltunk a liftbe Acél végre választ is ad a kérdésemre és mint egy igazi főnök leszögezte, hogy eligazítás lesz a szobájában. Én csak bólintottam válaszképpen, majd mikor arról beszélt, hogy lehet, hogy máris figyelnek minket reflexszerűen cikázni kezdett a tekintettem ide-oda a liftben, de nem találtam semmi szokatlant.
Mind bementünk a saját szobánkba. A bőröndöm letettem az ágam mellé, majd átvizsgáltam a helyet, hogy nincs -e be poloskázva vagy kamerázva, de szerencsére semmi ilyesmit nem találtam. Ezek után kitekintettem az ablakon és csak figyeltem a tömeget.
~ Milyen békések. Jó lenne, ha mindenütt ilyen türelem uralkodna, bár a szipolyokat úgyis kinyírnám, ha találkoznék velük.
A tömeget vizsgálva érdekes páncélban feszítő rendfenntartókat vettem észre.
~ Hmm. Remélem csak rutin őrárat és nem valami komoly van készülőben.
Gondoltam magamban, majd még folytattam a tömeg figyelését, míg le nem telt a negyed óra. Épp egyszerre léptem ki a szobából Sorssal és egyszerre érkeztünk meg Acél szobájához. Ott előre engedtem az űrlovagtársnőmet, majd én is beléptem a helységbe. Persze magam után rögtön be is csuktam az ajtót.
~ Fontos a pontosság.
Acél rövid, de tömör eligazítására igen röviden feleltem.
- Rendben.
Mikor Acél az ablakhoz megy én is kitekintek az ablakon.
~ Van is ok a lelkesedésre.
Mikor Acél közli az újabb tervet egyetértően bólintok.
- Remek ötlet.
Mondtam, majd megindultam kifele a szobából vissza a lifthez.

- Bíborosok - mondta Jelly magában, majd megjegyzi. ezt. Ahogy végigsétálnak az utcán, amiit ellep az ünneplő tömeg, az ablakból pedig virágszirmokat szórnak eléjük. - Úgy fest megelőzött a jó hírünk.
Mondta a többieknek, majd visszainteget nekik.
Az utca végén egy hatalmas katedrális emelkedett. Jelly elgondolkodott, hogy hogyan hasonlíthatnak ennyire a címek a Földi egyházéhoz, majd megrázza a fejét, majd csak kiderül, vagy tényleg csak a nagy számok törvénye.

~ Jobbak lennének a faimádó hippik. Egy olyan vallás, aki valami istenként imádja Anhilliust, akinek a harcosai annak idején két társunkkal végeztek, elpusztították a Fellegvárat és most is bolygókat pusztítanak el? Őt imádják?~
Rosszkedvűen néz végig a tömegen.
~ És vajon mi történik ha egyszer Anhillus ide ér? Vajon ezek az emberek túlélik azt? Semmiképp se, a bogarak őket is megölik.~
Hirtelen megakad a szeme három, az Űrlovagok páncélját viselő alakon.
Látja, hogy Nestor is észrevette őket, hamarosan elérték a katedrálist.
~ Mit keresnek itt az űrlovagok? Érdemes lenne velük beszélni. Ha csak nem néznek minket Űrszipolynak.~