Sacrosanct

Gyorsan felmérem, hogy a tömegen nem tudjuk átverekedni magunkat, vagy legalábbis csak sérülések okozásával. Erre ebben a helyzetben most nincs szükségünk, így más megoldást kell találnom. Gyorsan meg is születik azonban az ötlete, mivel a szoba ablakán kinézve láttam, hogy hogyan helyezkednek el a mellékutcák. Ezeken végighaladva gond nélkül elé kell tudjunk vágni a csapatnak.
- Erre! - vetem oda a két emberemnek, és elindulok a megfelelő irányba. Valóban sikerül is beérnünk a Védelmezőket,akiket az arany páncélosok egy csoportja kísér. A következő kérdés most az, hogy alkalmas-e az időpont, hogy a Védelmezőkkel beszéljünk. A galadoriak nevében cselekedve nyilvánvaló, hogy nincs joga és lehetősége a helyi erőknek figyelmen kívül hagyni minket, így nem is tétovázok sokat, hanem megközelítem a katedrális felé haladó csapatot. Felveszek egy tőlem telhetően udvarias stílust, ugyanakkor igyekszem tiszteletparancsolóan fellépni. Megközelítve a Védelmezők és a páncélos katonák alkotta csoportot így szólok:
- Üdvözlet, uraim! A galadori űrlovagok nevében érkeztünk, és jónak láttuk üdvözölni a Galaxis Védelmezőinek megjelent tagjait. Fel is ajánljuk segítségünket abban az ügyben, amiben érkeztek, amennyiben valami veszély elhárításáról van szó.
A felajánlást mind a helyiekhez, mind a Védelmezőkhöz egyaránt intézem. Nem igazán zavartatom magam, hogy talán ez nem a legmegfelelőbb alakalom erre. A legjobb elsőkézből értesülni arról, hogy mi folyik a bolygón, és ehhez az itt jelenlevők a legmegfelelőbbek. Az üdvözlés közben véletlenszerűen ellenőrzöm a szkennerrel az egyik Védelmezőt. Rezzenéstelen arccal várom a reakciókat.

>Sors és Acél<
Gyorsan ki is jutottunk a épületből. Ezek után láthattuk, hogy ezen a tömegen nem jutunk át egykönnyen, maximum csak ha átrepülnénk felette.
Acél azonban kiszúrt egy irányt amerre beérhetnénk a Galaxis védelmezőit. Acél gyorsan el is indult. Bár gondoltam rá, hogy odasietek a védelmezőkhöz, hogy feltartsam őket míg társaim odaérnek, de végül elvetettem az ötletet.
Acél utol is érte a védelmezőket, majd beszélgetésbe is elegyedett velük. Én persze végig ott voltam a férfi nyomában, de a beszélgetésbe nem akartam beleszólni.
~ Ezt jobb lesz ha a főnökre hagyom, elvégre ő sokkal jobban tárgyal.
A beszélgetésre azonban csak a fülemmel figyeltem, mert szememmel végig a tömeget és a páncélos rendfenntartókat figyeltem, meg persze azt, hogy látok -e a tömegben szipolyt.

Jelly-nek hányingere van a helyiek szavaitól. Nem tudta elhinni, hogy egy olyan fajt imádnak messiásként, aki annyi élet kioltásáért felelős. Az is tetézte a rosszullétét, hogy ez a rendszer, bármennyire is hasonlított a Vatikánban lévőre, mükődött.
A bolygón szemmel láthatóan mindenki ennek a hitnek volt az elkötelezettje. Ez akár hasznot is jelenthetett az Anhillus elleni háborúban, de hatalmas veszélyeket is hordozhatott. Volt egy másik ismerős dolog a Földröl.
A vallási fundamentalizmus. Ki tudja mikor fognak ennek az igazságos és békés rendszernek a hívői kree, shi'ar és skrull hajókat robbangatni - bár az utóbbi látványától valószínűleg Nestor tapsikolt volna -, vagy bolygókat lakhatatlanná tenni a messiásuk nevében.
Hisz ott voltak a dzsihádok és a keresztes hadjáratok. Ekkor vették fel a kapcsolatot az Űrlovagokkal. Jelly felhúzta a szemöldökét, ahogy a három fős kis csapat egyszerűen átmásztak a kordonon és az aranypáncélosok fegyvert szegeztek rájuk. Hamarosan beindult a tárgyalás is.
- A nevem Carl Morrow a Földről - mutatkozott be utóljára, majd a jövevényekre mosolygott. - Remélem, hogy ezzel a küldetéssel tovább csökkentjük a népeink közötti távolságot.

Az hamar kiderül, hogy nem egészen az a helyzet, mint felételeztem. A Védelmezőket nem kríziselhárításra hívták, hanem úgy néz ki, hogy valamiféle diplomáciai kommunikációról van szó. Nem igazán zökkent ki azonban ez az információ, hiszen ezáltal még hasznosabb információkhoz juthatunk és jó esélyünk lehet lefülelni a vezetők közt bujkáló szipolyokat. Már csak azt kell elérnünk, hogy bebocsássanak minket is. Úgy látszik a Védelmezők nem szeretnék elveszíteni a Galador jóindulatát, ezért próbálnak a kedvünkben járni, és ez jó. Miután mind jelezték a helyi erőknek, hogy szövetségesnek tekintenek minket, sorban bemutatkoznak.
Belátom, hogy ahhoz, hogy így haladjunk tovább nekem is le kell futnom ezt az eddig kihagyott udvariassági kört.
- Az én nevem Acél, társaim pedig Sors és Villám. - mutatkozom be a Védelmezőknek, ezután a kardinálisnak nevezett aranypáncélos alak felé fordulok.
- A Védelmezők kimerítették az én szerepkörömet a bemutatásunkat illetően. Rövidre fogva: szándékunkban áll megkezdeni a diplomáciai kapcsolatot a bolygójukkal az Arany Galaxis-beli Galador nevében.
Nagyon idegenek tőlem ezek a szavak, de most ezt hozta a sors, hogy diplomataként kell funkcionálnom. Ha ez kell ahhoz, hogy elkapjuk az itt rejtőző szipolyokat, hát legyen!
Az eddig látottak alapján valami vallási birodalom lehet ez a hely. A nép irányítására szolgáló legalantasabb, de talán leghatékonyabb módszert alkalmazzák. A szipolyok aljasságára vall...
A kardinálisra nézek választ várva, szilárd, határozott tekintettel.

//Jelly, úgy vettem, hogy azt akartad írni, hogy csökkenti a népeink közti távolságot, mert ahogy írtad, az elég súlyos sértés lenne. Nem látom indokoltnak, de ha mégis úgy akartad, akkor bocsi.//

Mikor odaérkeztünk a Galaxis védelmezőihez, az alakok, akik jelek szerint az őrök voltak, rögtön lándzsát tartottak a képünkbe.
~ Szívélyes fogadtatás.
Jegyeztem meg magamban, majd figyelmesen hallgattam a Vezetőnk és a védelmezők közötti beszélgetést. Amikor Acél bemutatott minket, társamhoz hasonlóan én is biccentettem.
- Üdvözlet.
Csak hallgattam tovább a beszélgetést, nem akartam beleszólni a dolgokba, bár nem értettem Acél miért is akarja, hogy belefolyunk ebbe a vallási helyzetbe, de ezt mégsem tettem szóvá. Eddig ha megszólaltam, akkor sem értem el semmit. Jobbnak látom, ha egyenlőre csak megfigyelem az eseményeket.

Megtörtént a kölcsönös bemutatkozás és belépnek a katedrálisba, ami tényleg olyan volt mint egy földi templomban. Jelly Holmes mellé lép, majd megszólal:
- Pont mint a Földön - suttogja. - Minden a hajók, boltívek és az ólomüvegek.
Felpillant, mindegyiken Anhillust éltető képek vannak. Jellynek van egy olyan érzése, hogy nagyon rossz helyen van.
Amikor a Fellegvár elpusztult, Carl megfogadta, hogy minden tudásával azon lesz, hogy segítsen az Anhillus elleni harcban, és megvédi a szülőbolygóját. Erre a kegyetlen hódító híveivel készül puncsolni.
Úgy festett, hogy az Űrlovagok paranoiája rá ragadt. Figyeli a falakat, esetleges csapdákat keres. A Katedrális végében egy nő és férfi áll és beszélget. A kíséretük azonnal letérdepel.
Jelly nem tudja, hogy mit csináljon.
Ezek Anhillus imádói. Bolondok, hogy ha azt hiszik, hogy a választott messiásuk a paradicsomot hozza el nekik.
Carl inkább állva maradt. Ragadt rá annyi büszkeség Nestortól, hogy ne térdepeljen le eléjük. Még mindig az emlékeiben voltak azok az árvák, özvegyek és gyermeküket vesztett lények, akik a hozzátartozóikat a Fellegvár pusztulása folyamán vesztették el.
Jelly ekkor letérdelt és kezet csókolt a nőnek. Egy középkorban játszódó filmben látta ezt. Ők segíthetnek az új Shi'ar császár megválasztásában. A csapatért tette ezt a fenébe is. Hogy Kallark császár lehessen, legyen egy erős shi'ar birodalom, amely ellenfele lehet Unspoken őrületének.
Azért tette, hogy megvédje a Földet.
- Üdvözlöm önöket - mondja Jelly kimérten. - Mi is sokat hallottunk önökről.
~ És nem valami kedves dolgokat.~
Jelly azon se lepődött meg, hogy a nő angolul szólalt meg.
- Jól beszéli a nyelvünket.

Egy bólintással nyugtázom, hogy megkaptuk az engedélyt a belépésre, amit akár köszönömnek is vehetnek, ha akarnak. Tudtam, hogy ez be fog válni. Nem sérthették meg nyíltan a Galador-t azzal, hogy visszautasítják a kapcsolatfelvételt, így egy mondat után nyert ügyünk volt. Szánalmas, hogy ez mindig működik, de felettébb hasznos. Követem hát a páncélosokat és a Védelmezőket, ám egy pillanattal később indulok csak, mint ők, így társaimmal együtt egy lépéssel lemaradok. Súgva mondom nekik:
- Ha beértünk kezdjétek el szkennelni a bentlevőket! Enyém a Mátriárka meg a Fő Inkvizítor, a többieket rátok bízom.
Persze ha közel állnak hozzánk páncélosok, és az a veszély fenyeget, hogy meghallják, ezt nem teszem meg.
Ezzel válaszra sem várva előrébb lépek a Védelmezők mellé. Már kérdeztem volna a páncélosok vezetőjét a vallás tanításairól, hogy kicsit jobban képben legyek a találkozás előtt, ám amikor belépünk a katedrálisba, már valahogy nincs igényem rá. A hatalmas, impozáns csarnok ablakain Annihilust éltető ábrák láthatóak. Miféle őrület ez? Kicsit át kell értékelnem azt, amit eddig feltételeztem. Egy pusztán irányító célú vallás valami transzcendens, megfoghatatlan istenséget állítana a nép elé, aki eléri, hogy jó legyen a termés, ha befizetik az adókat és nem lázadoznak. Ez azonban valami még undorítóbb dolog lesz. De vajon mit jelent ez? Annihilus hogyan kapcsolódik a szipolyokhoz? Amikor megpillantom a férfit és a nőt, rögtön tudom, hogy ők lesznek azok, akikhez jöttünk. Még azelőtt elkezdem a férfi szkennelését, mielőtt odaérnénk hozzájuk. Amikor a többiek letérdelnek, én is így teszek. A földi Védelmezők egyike az egyetlen, aki nem teszi. Bátor és öntudatos, de mérhetetlenül ostoba is. Vannak bizonyos dolgok, amiket meg kell tenni egy ilyen helyzetben, ezt megtanultam. Arcomon nem sok alázat látszik ugyan, de a gesztust megteszem. Szinte már megszoktam, hogy ilyen értelmetlen jelzésekkel kell a hatalmasok kedvében járni, hogy ne sértődjenek meg. És most nem sérthetjük meg őket. Még nem. Előbb tudnunk kell, hogy nem szipolyok-e. Sorsnak és Villámnak nem sok dolga lesz, mivel nincsenek mások a teremben, de legalább a párt ellenőriznem kell. Persze amint lehet én is fölállok, és határozottan, egyenes tartással állok meg az uralkodók előtt. Amikor a földiek elmondták a mondandójukat, én is üdvözlöm a párt.
- Meglepő módon mi igen keveset hallottunk önökről, de remélem ez változni fog.
Nem eresztem túl bő lére a dolgot, minek tenném? Inkább azzal foglalkozom, hogy ha a férfi szkennelésének eredménye megvan, a nőt is ellenőrizni kezdem. Azt az információt gyorsan leszűröm, hogy ő gyakorolja inkább a hatalmat, mivel hozzánk is ő szól, illetve a kísérőnk is őt szólította meg előbb.

Ha Vron elmondta nekünk a parancsot, akkor annak eleget is teszek.
- Rendben.
Beléptünk az épületbe, ami a vallással kapcsolatos kérdéseimre részben választ is adott.
~ Díszes Annihilust éltető ábrák. Ez érdekes. Bár nem sok információm van erről, de talán a hely szkennelésével több lesz, hátha találok nyomokat, amik néhány elkóborolt szipoly nyomára vezetnek.
A gondolatmenet szerint is cselekedtem, majd az információkat elemeztem is, ha találtam valami rendkívülit.
Meg is jelent az említett két személy. Követtem a védelmezők példáját és én is letérdeltem, szinte egyszerre Acéllal.
A két alakot nem szkenneltem, mivel már főnökünk rajta volt az ügyön, ahogy a beszéden is. Bevallom kezd idegesíteni az állandó megfigyelés. Jobb szeretem, ha zajlanak az események és végre a lényeget is megtudjuk, nem csak céltalanul fecsegünk.

Legalább nem kellett kezet csókolnia Jellynek. A nő megelégedett azzal, hogy egyszerűen a földi férfi meghajoljon előtte, ahogy a többieknél is. Kiderült, hogy az angol a bolygó lakóinak az anyanyelve.
Ez durva volt.
Jelly úgy tudta, hogy jelenleg Holmes és ő voltak az egyetlenek akik a csillagok között tartózkodnak, de ami most derült ki, az felvetett néhány gyanús dolgot. Sőt a főinkvizitornak határozottan ír akcentusa is volt.
~ Mi a fene folyik itt?~
Közben az űrangyalok felderítik a helyet esetleg űrszipolyok után kutatva. Jellynek inkább az volt a gyanús, hogy itt volt két emberszerű teremtmény, akik ráadásul földiül beszéltek. Egy ebédlőbe vezették őket, ahol Holmes-on állt az, hogy elfogadják a meghívást, vagy sem.
Jelly várakozóan pillantott a diplomatára, de ő már farkaséhes volt...
Elsősorban a válaszokra.

Úgy néz ki, a vezetők nem szipolyok. Ezzel akár befejezettnek is tekinthetném a dolgot, de annak nem sok értelme lenne. Hasznos lenne többet is megtudni erről az egyházról, főleg mivel elég sok fajból származnak a hívei, és úgy néz ki terjeszkedik is. Egy ilyen méretű szervezetben mindig vannak szipolyok, csak keresni kell őket. Jó ha rajtuk tartjuk a szemünket. Ráadásul ha Annihilust imádják, akkor jó eséllyel önmagukban is kifejezetten veszélyesek is. Bár azt valószínűbbnek látom, hogy ha a bogár felbukkanna, a nagy imádat gyorsan végetérne. De a lényeg az, hogy csak bólintok a meghívásra, jelezve, hogy elfogadjuk. Biztosan érdekes beszélgetésnek nézünk elébe. A meghívást már a férfi intézte hozzánk. Ezek szerint neki is van hangja. Majd meglátjuk később, hogy melyikük viseli igazán a nadrágot, bár lehet, hogy ennek semmi jelentősége. Követem hát a párt az asztalhoz, és gondolom Sors és Villám is jönnek utánam. Kíváncsi leszek, hogy fog kinézni az Annihilushoz szóló ima. Azt remélem nem várják, hogy én is imádkozzak ahhoz a csótányhoz.

Unom már az állandó semmit tevést.
~ Sehol egy szipoly. Pech. Pedíg szívesen szétvertem volna egy képét.
Amikor vacsorameghívást kapunk, figyelem a Acél reakcióját és mikor bólint én is így teszek, majd helyet foglalok az asztalnál.
~ Nagyon nem tetszik ez a tudatlanság. Ahogy ez a szituáció sem. Én nem diplomata vagyok, bár a jelek szerint én itt még az se leszek. Mindössze csak a csendes megfigyelő.
Kíváncsian várom a további fejleményeket, de azt leszögezem magamban, hogy asztali imát mondani nem fogok.

Mind helyet foglaltunk az asztal mellett. Csak csendben ültem és figyeltem a környezetem, hogy az eseményekről bármiféle következtetést is le tudjak vonni. Semmi szokatlan sem történik. Csak hallgatom az imádságot, melyből nem sok következtetést tudok levonni.
~ Nagyon tisztelik ezt a Annihilust, de honnan is is ismerős nekem ez a név annyira?
Erősen töröm a fejem, hogy eszembe jussanak a régebben olvasott információk erről személyről, de az adatok, csak az ima végén ugranak be nekem.
~ Na nee, egy ilyen alakot isteníteni. És méghozzá ilyen sokan, nem is tudom mit mondjak erre. Egy biztos, én nem fogok erre a hitre váltani.
Hamarosan megérkezik az előétel is. Bevallom kissé elment az étvágyam a felfedezés miatt. De mivel nem akartam politikai bonyodalmakat okozni, hogy megsértem vendéglátóinkat, ezért megcélzom a húslevest és szedek egy adagot a tányéromba.
A kérdéseket illetően, nekem lett volna pár, de volt köztük olyan is ami a vendéglátóink számára sértő lehetett volna.
~ Jobb lesz, ha megválogatom a szavaimat.
Mivel nem tudtam jelen esetben mi is lennének az illendőség határain belül feltehető kérdések, ezért hallgattam. Vártam, hogy Acél beszéljen helyettünk, s amíg nem látom indokoltnak, addig nem is szólok bele a dolgokba.
~ Kár hogy nem tudok néma beszélgetést folytatni Acéllal és Sorssal. Várjunk csak, hiszen tudunk, mivel Sors telepata. De a beszélgetést csak ő tudná kezdeményezni, én nem tudok vele némán beszélgetni, hacsak nem teremti meg ő a kapcsolatot.
Miután levontam a következtetést kérdőn néztem Sorsra, megvakartam a halántékom, majd megkopogtattam azt. Nem volt túl feltűnő mozdulatsor, de Sors érthette belőle, hogy valamit mondani akarok neki.
~ Mikrofonpróba 1,2,3.
Beszéltem magamban, és ha a nő nem válaszol, akkor legalább megpróbáltam.

Jelly nem kapott vallási nevelést, ő mindig is úgy gondolta, hogy a hit ugyanúgy származás kérdése, mint a nyelv vagy a kultúra. Azonban amikor a nő és a férfi elkezdtek imádkozni az egyszerre elborzasztotta és csodálkozásra késztette.
Ez az ima hasonlít a földi társára. Ez nagyon furcsa volt. Hamarosan befejezték és hozzáláthattak az ételhez. Tojáskrémre emlékeztető ételből vett magának egy kicsit, majd megkóstolta, majd a matriarcha felé fordult.
- Köszönöm a vacsorát. Nagyon jól beszélik a nyelvünket, jártak már a Földön?
Különös módon a nő nagyon is emberszerűnek tűnt, akcentus nélkül beszélte az angolt. Mintha csak az anyanyelve lenne. Lehet, hogy a Földröl származik?

Hallgatom, ahogy a páros imádkozni kezd Annihilushoz, és minden mondattal egyre nő bennem a harag. Eddig még csak ostobaságnak tekintettem, hogy azt a szörnyeteget imádják, de most már elkezdtem látni, hogy sokkal rosszabb a helyzet ennél. Ez az őrület még talán a szipolyokon is túlmutat. Ők is előszeretettel használnák a vallást arra, hogy a népet manipulálják, de nem Annihilust választanák istenüknek. És hogy lehet ennyi hívő ilyen őrült, hogy azt a tömeggyilkos szörnyeteget imádja?! Az imának egyszerűen semmi értelme nincs, igazi maszlag, de mindez Annihilusra értelmezve vérlázító hazugsággá válik. Kicsinyeket felmagasztalja, és az éhezőket minden jóval betölti?! Milyen világban élnek ezek?! Nem érdekel már a diplomácia és a béke fenntartása, vagy az, hogy ne sértsem meg őket. Nem veszek ételt, ezektől aztán nem. Emelt hangon szólok hozzájuk, amikor befejezik az imájukat.
- Annihilus az ártatlanok védelmezője? Amikor legutóbb hallottam még egy tömeggyilkos szörnyeteg volt! A kicsinyeket betölti minden jóval, a gazdagokat pedig elbocsátja üres kézzel? Talán sokkal inkább mindenkit lemészárol, aki az útjába kerül, szegényeket és gazdagokat egyaránt! Őrültek vagytok, ha azt hiszitek, hogy titeket megkímél majd!
Szinte reménykedem, hogy ez a megszólalásom háborút robbant ki. Ezt az őrületet el kell törölni a galaxisból!