Sacrosanct

Az egyik űrlovag megmondja a magáét az egyház vezetőinek, Jelly a lelke mélyén egyet értett vele, bár félő hogy most robbantott ki egy galaktikus háborút. Nem kellett volna egy újabb.
Bár ő is megmondta volna ezt...
Ha ő is egy másik galaxisból, egy nagyon messzi, másik galaxisból származó polipszerű idegen lenne. De nem az. Hamarosan kiderül hogy az egyház vezetői tényleg a Földről származnak. A legmeglepőbb az volt, hogy a kreek elrabolták őket, sőt Anhillus megkímélte őket. Ezek a lényeknek nem a kegyelem volt a legfontosabb erényük.
- Ez érdekes. - Nem fogja megkérdezni, hogy Anhillus hogy kímélt meg őket. Vagy megsértődnek vagy valami homályos magyarázatot adnak. - És Anhillus válaszol az imáikra?

Mikor Acél felcsattant, egyszerre értettem egyet és elleneztem a vezetőnk tettét. Ugyanis mélyen egyetértettem vele, de moderálni akartam magam, hogy ne okozzak bonyodalmakat. Erre Acél, elintézi nekünk, hogy legyen, sőt olyan elánnal, hogy a végén még vallási háborút is kirobbanthat vele, ami nem lenne jó.
- Nyugodj le Acél! Vagy háborút akarsz?
Mondtam társamnak nem túl hangosan. Mivel mellette ülök ezért lehet, hogy csak ő hallotta, de ez is volt a cél. Bár bevallom nem sokat érthetnek a Galadori nyelvből, de azért fő az elővigyázatosság.
Alig akartam elhinni, hogy én próbálom lenyugtatni Vront, miközben én szoktam forrófejű lenni. Bár bevallom az események miatt, már bennem is kezdd felmenni a pumpa.
A nő elmeséli a vallásuk keletkezését, ami elég hihetetlenül hangzik, bármennyire is igyekeznék nem igazán tud meghatni a sztori.
Az egyik földi egy rövid megjegyzést tett és bevallom ennél többe, most én se tudtam volna mondani hangosan.
~ Lehet, hogy őket megkímélte, mert behódoltak, de ez így nincs jól. Mert akinek hódoltak az lemészárolt rengeteg embert. Ami nem tiszteletre méltó tett.

A nő arcán semmi sem látszik, miközben hallgat, de ez nem is meglepő. Nyilván készült érvekkel de rendben, halljuk őket! Nem tartok attól, hogy bármi olyat mondana, ami csak egy kicsit is meggyőzne. Az viszont rendkívül idegesítő, hogy ez a földi pojáca a nevemben akar bocsánatot kérni. Jéghideg, gyilkos tekintettel vágok a szavába:
- Ne kérjen bocsánatot a nevemben, nem hatalmaztam fel rá! Nem szégyellem a véleményem, de úgy látszik maga nem elég gerinces hozzá, hogy felemelje a szavát. Vagy talán maga nem lát semmi problémát Annihilus imádatával?
Villámot csak egy tekintettel utasítom rendre. Hogy jön ahhoz, hogy megkérdőjelezi a tetteimet? Ő is ugyanolyan gyáva, mint ezek a Védelmezőknek nevezett hajbókoló bohócok. Senki nem képes rajtam kívül kimondani, amit gondol?! Mindenki csak a kis békéjét meg a diplomáciáját félti, miközben ilyen galaktikus méretű bűntettek felett egyszerűen szemet hunynak. Undorító...
Végighallgatom, ahogy a nő elmondja a történetet. Nem igazán hat meg az a tény, hogy földiek, tőlem aztán bárhonnan jöhettek. Az számít, amit Annihilusról mond. Meglepő, hogy Annihilus képes megkímélni bárkit, de ezek szerint sokkal nagyobb tervei vannak, mint az, hogy egyszerűen csak letarolja az egész univerzumot. Egy félelemben gyökerező vallás által akarja uralni azt, és ezek segítenek neki, csak mert hálásak a szánalmas kis életükért. Felfordul a gyomrom, a beteg tanaik hallatán. Ez a bajom a vallásokkal, hogy ki merik jelenteni, hogy annak van joga az életre, aki az ő hívük. Legszívesebben lefejezném mindkettőt, de ez nem oldana meg semmit. A helyükre újak jönnek, mi pedig meghalunk. Olyan megoldás kell, amivel az egész egyházat megszüntethetjük. Az egyik védelmező végre többé-kevésbé értelmesen szól. Meghallgatom a válaszukat, majd újra szót emelek.
- Ha én valamelyikük szívének szegezném a kardomat, majd életben hagynám, istenné válnék a szemében?! Annihilus milliárdokkal végzett, ezért a bűnért nem lehet váltság pár megőrzött élet. Ez a szörnyeteg mindent uralni akar, amit nem tud, azt pedig elpusztítja. Az ilyen nem imádatot érdemel, hanem kegyetlen megtorlást! Én a szemükbe merem mondani, hogy a vallásuk torz és beteg! Talán másokban nincs ennyi egyenesség, de így gondolják.

Acél nem akart lenyugodni, aminek cseppet sem örültem. Egyre inkább el akartam tűzni innen a frászba, mert már kezdtem én is nagyon ideges lenni, de nem akartam kikelni magamból úgy mint a társam.
A férfi megnyugtatott, hogy háború emiatt a "kis" vita miatt még nem lesz.
Azonban amit ezek után mondott, na attól már nekem is majdnem felforrt az agyvizem.
~ Mi nép irtók? A szipolyok támadták meg a bolygónk és ezért veszünk rajtuk megtorlást.
~ Fogj le Sors, mert a végén még felrúgom ezt a nagyszájút.
Ha a nő nem vág közbe a férfi beszédébe, hát akkor lehet, hogy olyat csináltam volna amit később megbánok.
Bár ahogy tovább hallgatom a nő beszédét(2.mondat), az egyik mondatán olyan érzésem támad, hogy mindjárt fellököm az asztalt, de moderáltam magam és próbáltam egy mély lélegzetvétellel lenyugtatni magam.
~ Nem jelentenénk fenyegetést? Hú, legszívesebben felrúgnám a hívő kis feneküket. Remélem hamar eltűzünk innen, mert már kezdek nagyon ideges lenni.

- Érdekes - mondta Jelly.
Szóval ezek az emberek kapcsolatba állnak Anhillussal. Valószínűleg a másik dimenzióból jött hódító tud a vallásról és ki tudja, hogy ezek a fickók mikor fogják hátba támadni az ellene harcolókkal.
Jelly látta a flottájukat, mikor közeledettek a bolygó felé. Képesek lehetnének megvívni egy háborút? Vajon lehet hogy ők lennének Anhillus tejúti előőrse? Vajon mikor tudja őket belehajszolni egy kereszteshadjáratba, aminek talán a Föld is áldozatául esne.
Azonban a többi mondata sem hagy kétséget, hogy másokról mit gondol. Ezek csak azért hívták ide őket, hogy háborút provokáljanak ki.
Jelly nem fogja nekik megadni ezt.
- És minket miért hívott ide. Az űrlovagokat és a Galaxis Védelmezőit? Valami oka csak volt? És más népeknek miért ne lenne joga élni? Gondolok itt az űrlovagokra, a kreek-re és a shi'arokra. Ki dönti el, hogy kik éljenek és haljanak ki? Miért nem élhetnének szabadon? Miért nem választhatnak más utat? Ha Anhillus olyan jó és kegyelmes úr, akkor miért írt ki most is bolygókat? A Sakaaról nem hallottak? Két társunk veszett oda és a bolygó egész lakossága. Anhillus harcosai miért öltek meg gyerekeket és nőket? Előbb erre adjon választ, és utána vonja felelősségre a szipolyok ellen folytatott harcukért.
A kezei ökölbe szorulnak.
- Már elnézést, de elment az étvágyam. Ha Anhillus olyan kegyelmes úr, akkor miért kellett meghalnia a Fellegvár lakóinak? Ott voltam. Láttam felrobbani az állomást, több ezernyi civillel a fedélzetén. Miért nem kegyelmezett meg nekik az önök messiása?

Egy pillanatra megakadok, amikor a szipolyok vadászatát hozza fel, de ez nem tart sokáig.
- A szipolyok veszélyt jelentenek minden fajra. Mi megtapasztaltuk mindezt, ezért kötelességünk levadászni őket, hogy a gonoszságuk ne terjedhessen tovább. Annihilus céljában azonban nincs semmi igazságos, ahogy a szipolyokéban sem volt. Mindenkit elpusztít, aki nem hódol be neki, és felperzselt bolygók maradnak a nyomában. Az összes galaxisnak tanulnia kéne abból, ahogy mi visszavertük a szipolyokat és fel kellene kelnie Annihilus ellen.
Azt, hogy nem lennék fenyegetés, nem kommentálom. Ha rajtam múlik, át fogja még ezt gondolni, amikor az űrlovagok ellenük vonulnak. Remélem személyesen vehetem majd a fejüket. Imádkozhatnak a rovaristenükhöz, amennyit csak akarnak., nem védhetné meg őket. Úgy tűnik, az egyik földi védelmező is egyetért velem, és nem fél kimondani. A másik bohóckodását hallva viszont felfordul a gyomrom. Gyűlölöm az olyanokat, akik mindenkinek meg akarnak felelni, ez a patkány pedig pont ezt csinálja. Az ilyen tömeggyilkosok szolgái nem érdemelnek tiszteletet, ő mégis úgy tesz, mintha az elveik elfogadhatóak lennének. Minden szavából csöpög a kétszínűség. Az egyetlen vállalható dolog, ami elhagyja a száját, az a kérdés. Miért hívták ide őket? Ezt én is szeretném megtudni.

Jelly már készült arra, hogy visszaszól Holmes-nak. Eddig tűrte a fickó fenhéjázását és pofátlanságát, de most inkább arra gondolt, hogy valaki fogja le, mert leüti ezt a barmot. Nestor tett rendet, mikor az asztalra csapott, majd elmondta, hogy nem kellene semmilyen birodalom felett sem ítélkezni.
Anhillus nem egy birodalom, hanem egy másik dimenzióból jött tömeggyilkos. Carl nem tudott úgy gondolni a Fellegvár után, hogy Anhillus jaj de meg nem értett idegen teremtmény, aki valószínűleg csak azért mozdult ki a kényelmes dimenziójából, hogy megtisztítsa az univerzumot, és hogy rovarokkal teli planétákat hagyjon a szolgálóinak, amitől ők nagyon boldogok lesznek. Töltött magának egy pohár gyümölcslevet, majd belekortyolt. A torka már cserepes volt, ahogy a szája is, az idegességtől.
Ekkor válaszoltak a kérdésére, hogy biztosítani akarják a védelmezőket a támogatásukról. Na persze, ez olyan lenne mintha Anhillus csicskásai lennének. Majd jött az újabb válasz, hogy miért kell az univerzumnak szenvednie.
Azonban Jelly felköhögött, mikor félrenyelte az italát. Nagy nehezen lenyelte, mély levegőt vett, majd az egyház vezetője felé pillantott.
- Az emberiség bűneiért? - A szíve hevesebben vert dobogni. - Mit tett az emberiség Anhillusnak, hogy egy egész univerzumnak kell érte szenvednie?
Anhillus elfogja pusztítani a Földet, amint eléri. Ez csak idő kérdése.
~ Figyelmeztetnie kell őket és valahogy megállítani Anhillust. Ez már személyes ügy.~
Gyorsan visszanyerte az önuralmát, majd megszólalt.
- Elnézést excellenciás asszonyom. Akkor ezek szerint Anhillus a Földet is megtisztítja?
Próbált tiszteletteljes hangot megütni.
~Valahogy meg kell állítanom.~

Az egyik földi szavaira majd felforr az agyvizem.
- Szerinted a bosszú lenézendő, míg az oktalan gyilkolás az elfogadott. Öregem, te nem vagy normális!
Mondom szemébe a véleményemet. örülhet, hogy csak ennyit mondtam, mert már az idegtől ökölbe szorított kezem már enyhén remegni kezdett, ha nem fogom vissza magam a végén még bemosok neki egyet.
~ Fúúú.
Elhangzik egy kérdés, ami engem is foglalkoztat.
~ Végre egy értelmes mondat. Ezzel az értelmetlen veszekedéssel, csak azt értük el, hogy hamarosan tömegverekedés lesz, ha nem csitulnak az indulatok.
A feszült helyzetben az egyik védelmező rácsap az asztalra és kimondja az igazságot.
~ Igazat kell adnom neki.
Bár nem mondtam ki a szavaim, mert tudtam, hogy Acél már így is eléggé ideges.
A mátriárka szövetségről szóló mondatára nem reagálok, hanem Acélra nézek. Elvégre ő a vezetőnk, neki van a legtöbb joga ebben a kérdésbe dönteni.
A nő válaszol a jelek szerint velünk egy oldalon álló Védelmező kérdésére és láthatóan nem erre a válaszra számított, ahogy én sem.
~ Arról ítélve amit az ellenszenves védelmező mondott, elég szörnyű egy bolygó lehet, de ez miért lenne indok más nemzetek megbüntetéséért? Talán ez is kiderül.

Az egyik védelmező, nevezetesen Holmes eléggé beolvasott a mátriarchának, nem akartam beleszólni, mert egyetértettem azokkal a jelzőkkel, amikkel illette a nagy "hősük" tetteit.
~ "Fanatista mészárlás vagy népirtás." Tökéletes jelzők Anhillus tettére. Egy bolygó lakói bántak rosszul vele, és több MÁS bolygó szenved emiatt. Csak hogy ne akadályozhassa meg senki se a bosszúját. Inkább ment volna oda, és pusztult volna 1, mintsem, hogy most több tíz ártatlan bolygó szenvedi el az ő büntetésüket.
Szerencsére a galaxis védelmezői nem lépnek szövetségre, ezzel az eszement társasággal.
Acélra néztem.
- Ugye mi is pártatlanok maradunk?
Bár kérdés volt, mégis olyan hangsúllyal mondtam, hogy tudhatta, nem fogadok el más választ. Nem akartam értelmetlen háborút kirobbantani. De csatlakozás gondolatától is felfordult a gyomrom, bár nem ettem sokat, de mégis hányingerem lett volna, ha Acél mégis így dönt. Sajnos ő a vezetőnk és neki van itt döntő szavazata.
A válasza után a két vallásfő lelép és ottmaradunk egy szolgálólánnyal.

Jelly eddig semmit nem értett, de most már kezdte kapisgálni a dolgot. 4 ember, 4, a Földről jött ember, akik feldühítették Anhillust. Dr. Reed és csapata járták a Negatív Zónába, ezt jelenti, hogy ő miattuk van most a Föld veszélybe.
Valahogy üzenniük kell nekik, hogy ennek a hadseregnek a Föld az igazi célja. Fel kell készülniük az invázióra, mielőtt a többi bolygó sorsára jutnának.
Jelly kezei ökölbe szorultak.
Az otthona veszélybe van. Holmes felé fordult, majd odasúgta neki.
- Valahogy üzennünk kell a Földre. Ha Anhillus tényleg a bolygónkra pályázik, akkor szólni kell a SHIELD-nek vagy az X-Mennek. A Föld veszélyben van.

Négy ember miatt? Ennyi lenne az oka annak, hogy milliárdok halnak meg nap nap után Annihilus támadásai által? Nem kommentálom, hogy az uralkodói pár udvariatlanul otthagy minket az asztalnál, úgysem vártam többet ettől a tárgyalástól. Ha tovább tart, valószínűleg én magam üzenek hadat az egyháznak. Villám kérdésére fanyarul elmosolyodom, majd így felelek:
- Nem. Ha rajtam múlik nem maradunk függetlenek. Megállítjuk ezt az őrültséget egyszer, s mindenkorra. Amint visszatértünk a Galadorra, indítványozom, hogy az Űrlovagok vonuljanak Annihilus és az egyház ellen. Nem tűrhetjük ezt tovább. Össze kell gyűjteni minden népet, akik elég bátrak ahhoz, hogy megvédjék magukat, és el kell pusztítani azt a férget.
Ezután az emberekhez fordulok.
- Ez nyilvánvalóan a Földnek is érdekében áll. Ám az sem lehet kérdés, hogy felelősségre kell vonni azokat, akik ezt az univerzumra hozták. Van elképzelésük arról, hogy ki lehet ez a négy ember?
Én is elindulok közben kifelé, csak egy fejmozdulattal jelezve a többieknek, hogy kövessenek. Az épület előtt hozzánk siető Kree nőn kissé meglepődöm, de csak egy pillanatra. Szavaira csak egy újabb keserű mosoly az első reakcióm, majd így felelek, kissé gúnyosan:
- Tényleg veszélyben lennének? Nem fogja megvédeni őket a csodálatos bogáristenük?
A földre köpök egyet.
- Semmi nem fogja megváltoztatni a véleményem, de mutasd, amit akarsz!

Acél reakciója nem lepett meg, de közel sem tetszett. Lehet tényleg túlságosan is békepárti vagyok, de szerintem a szipolyokat kéne előbb kiirtani és csak aztán Anhillust. De mivel elmentek a vendéglátóink már én is őszintébben beszélhetek. Főleg azután, hogy a csapatunk kivonult az épületből.
- Végre elmentek. A hadüzenetet nem előttük kellene közölni, mert így oda a meglepetés ereje. Meg kell valahogy állítanunk. Ebben szerintem mindketten egyetértünk a védelmezőkkel. Nem a föld miatt, hanem a megannyi világ miatt is, amiket Anhillus elpusztított. Kicsit sem különb az az alak a szipolyoknál.
Felelem, majd pár másodperc múlva egy kree nő jelenik meg a közelben. A beszédére felfülelek, majd felé fordulok.
- Mi az ami megváltoztathatná a nézőpontunkat?
Kérdezem, majd ha elindul, hogy megmutassa az indokot, akkor követem a nőt.

Követem a nőt a városon kívülre. Szó nélkül húzom össze magam, amikor jelez, és csak egy megvető pillantással nyugtázom Villám értetlenkedését. Nyilvánvaló, hogy miért van erre szükség, nem is értem, hogy a rejtőzködés miért lehet egy katonának furcsa. Amikor megérkezünk, rövid ideig csendben nézem a keltetőt. Alig bírom megállni, hogy néhány másodperc után ki ne robbanjon belőlem a keserű kacaj. Hát erre kellenek neki ezek az őrültek. Áthozta a faját a mi világunkba, és itt kelteti őket. Az egész valahogy torzan viccesnek tűnik innen nézve. Az első gondolatom az, hogy milyen szívesen végignézném, ahogy ezek a férgek rászabadulnak a híveikre és csontig lerágják a húsukat, miközben azok Annihilus oltalmáért imádkoznak. De tudom, hogy nem várhatunk erre el kell pusztítanunk ezt a fészket, és az összeset, amit még rejtegetnek. Ki kell tépnünk a hadserege méhét, hogy aztán porrá zúzzuk az egészet. Elhatározom, hogy nem várok parancsra a Galadorról. De ha az egész bolygón vannak elszórva a keltetők, nem tudjuk majd egyenként felrobbantani őket. A felszínről semmiképp sem, és még ha valahogy sikerül is deaktiválni a pajzsot, akkor sincs elég tűzerőnk. Ha a Galadort sikerül is rávenni a beavatkozásra, akkor sem érnének ide időben.
Villám szavaira csak gúnyosan felhorkantok. Már megint beszél, anélkül, hogy bármit is mondana. Szánalmasak az ilyenek.
- Már réges-régen háború van, csak ezt sokan nem hajlandóak észrevenni! De itt már szó sincs csírában való elfojtásról.
Abban, amit az ember mond, viszont van valami. Ha van a bolygón ellenállás, az ő segítségükre szükségünk lesz. Még nem sokat tudok hozzátenni a dologhoz, így megvárom a válaszokat az ember kérdésére, mielőtt bármiféle tervről kezdenék beszélni.