Sacrosanct

- Szuper.
Mondom szarkasztikusan, röviden reagálva a látottakra.
~ Nem hiszem, hogy csak egy bolygót akarna leigázni, mert ha így lett volna, akkor nem tarolt volna már le több bolygót ezelőtt.
Ezt a véleményemet meg is akartam osztani a jelenlévőkkel, de a nő beszélni kezd.
- Ez aztán a felkészültség. Szóval ellenállás nincs, bogársereg van, és még a számuk is bármikor nőhet, az utánpótlás miatt. Ez aztán remek.
A hangomban érezhető a szarkazmus és az enyhe indulat, amit a következő mondatomban is hallattam tovább.
- Ha van esély utánpótlásra akkor lesz is. Amúgy pedig aligha fog megállni a Föld után. Aki ennyi bolygót lerohant, de csak egyen akart bosszú állni, akkor az nem fog megállni a bosszú után. Meg kell akadályoznunk, hogy ez a sereg kifejlődjön. Van valakinél egy óriási rovarriasztó?
Kérdezem ismét szarkasztikusan.

A nő általánosítására reagálok is, viszonylag moderáltan.
- Ezek szerit mi lennénk a kivételek, ugyanis mi nem csatlakoztunk az egyházhoz. Egy gyilkost nem tisztelni kell, hanem megvetni.
Mondom a nőnek elszántan. Ezek után pedig eltöprengek, hogy kiket is hívhatnánk segítségül, hogy belőlük legyen az ellenállás.
~ Lássuk csak... Kreek nem, skrullok brrr... sem, shi'arek... nem. Esetleg a Badoonok, de ők igazából zsoldosok, szóval eléggé meg kéne őket fizetni érte. Ezek szerint csak mi vagyunk. Galadoriak és emberek. Remélem ütőképes hadseregük van.
A nő megjegyzi, hogy senkit sem engedtek el még nemleges válasszal.
- Semlegessel már elengedtek minket, pedig a hozzáállásunk egyértelmű nem volt.
Mondom, majd egy robbanás zaja zavarja meg a beszélgetést. A hang felé fordulok és látom, hogy a dokkok lángokban állnak.
- Mi a fene folyik ott?
Teszem fel a költőinek ható kérdést és ha társaim megindulnak a tűz irányába, akkor én is követem őket.

Eddig csendben hallgattam a nőt és gondolkodtam. Az egyház körülbelül egy hónapja lépett színre, így ellenállásnak nem volt alkalma kialakulni, ez érthető. De hogyan építették meg ennyi idő alatt a katedrálist, hajtották uralmuk alá a bolygót és állították fel a keltetőtelepet? Hogyan lehetséges ez? Ha nem lesz segítségünk, ennyien nem valószínű, hogy meg tudjuk szüntetni itt a keltetést. Az is kisebb csoda lenne, ha ezt az egy fészket ki tudnánk iktatni, pláne az összeset a bolygón.
A kree nőnek így felelek:
- Már régen megölhettek volna minket, ha akarnak, tehát két lehetőséget látok. Vagy elengednek, mert úgy vélik, hogy nem jelentünk veszélyt, vagy arra számítanak, hogy meggondoljuk magunkat. Talán pont az kellene meggyőzzön  minket, hogy láttuk az erejüket. Hadd kérdezzek magától valamit, amit már régen kellett volna. Ki maga, és miért mutatja meg ezt nekünk. Azt mondja, nincs ellenállás a bolygón, akkor milyen cél nevében fordult hozzánk?

Végighallgatom a kree nőt, és arra jutok, hogy nincs okom azt feltételezni, hogy hazudik. Az Egyháznak nem érne ennyi kerülőt az, hogy csapdába csaljon minket, és úgy látszik meggyőzni sem akar minket arról, hogy szövetkeznünk kell az Egyházzal. Esetleg az lehet a célja, hogy minél gyorsabban eltűnjünk innen, és ne vegyünk észre valamit, de annak is sokkal egyszerűbb módja lenne, hogy gyorsan felültetnek minket egy hajóra, vagy megölnek. Akárhogy is nézem, nem látom, hogy milyen hátsó szándéka lehet. Nem tehetek mást, mint, hogy nyitva tartom a szemem, de amíg nem tesz semmi gyanúsat, az alapján cselekszem, amit mondott. Nincs több veszteni való időnk.
Úgy döntök, hogy a kezembe veszem az irányítást és így szólok:
- Ha jól értem, nincs semmiféle terve arra, hogy hogyan hagyhatnánk el a bolygót. A dokkokat nem lenne szerencsés most megközelíteni, de nyilván nem az az egyetlen hely, ahonnan űrhajók szállnak fel. Tud valaki biztonságosabb lehetőségről?
Nem igazán tudom, mire számítok, de egy próbát megér. Ha nincs másik dokk a közelben, akkor nagyobbat kell kockáztatnunk.

A nő sok mindent megmagyaráz és a szavai igaznak tűnnek, Ha nem tart fel minket akkor ott robbanunk a hajóban. Bár az is lehet, hogy ő robbantotta fel azért hogy bízzunk benne, bár ez eléggé valószínűtlen.
Elnézek a füst irányába és megállapítom, hogy arrafelé nem érdemes menni, főleg ha épp eszű valaki.
Acél már magához is ragadja a szót. Persze ő is tanácstalan. Bár nekem volna éppenséggel ötletem észrevétlen eltűnésre, de az csak az űrlovagoknál kivitelezhető, így nekem sem volt használható tervem.
Egy vállvonással jeleztem, hogy nekem nincs jobb ötletem.

A nő először csak csendben áll és láthatóan elgondolkodik, majd válaszol. A válaszából pedig sok minden kiderül.
~ Szóval erről fúj a szél. Te sem jutottál haza és most ezért kell a mi segítségünk. Kár hogy nem tudunk segíteni. Nem vagyunk túlzottan eleresztve készpénz terén.
- Minket otthonról támogatnak, nincs nálunk semmi készpénz.
Gondolom nem igazán fog tetszeni neki a válasz, de őszinte vagyok és inkább elmondom, minthogy köntörfalazzak.
Mikor megkérdezi, hogy megmutassa -e a csempészek búvóhelyét Acélra nézek.
- Mit gondolsz? Meglessük azt a barlangot?

A kree nő felvet egy mentő ötletet, ami beválhat. Nem szívesen üzletelek kalóz patkányokkal, de most nem látok más megoldást. Valahogy el kell menekülnünk innen, hogy megállítsuk Annihilust. Már szinte meg sem lepődöm azon, hogy Villám milyen keveset gondolkodik és milyen sokat és határozottan beszél. Hogy jutottunk volna el idáig, ha nem lenne semmi pénzünk? Az egy dolog, hogy én kezeltem és nem hagytam, hogy elszórják, de nyilvánvaló kellett volna legyen, hogy van. Már nem pazarlom az energiáimat arra, hogy megalázzam. Nem is reagálok hát arra, amit mond, hanem a kree nőhöz szólok:
- Van pénzünk, ami valószínűleg elég arra, hogy legalább hármunkat kivigyenek. A többit már nem tudom, de kénytelenek leszünk megoldani. Ki kell jutnunk innen, hogy megállíthassuk Annihilust.
Úgy tűnik, megint a kezembe kell vennem az irányítást, így ellentmondást nem tűrően mondom a nőnek:
- Induljunk, vezessen minket a kalózokhoz..
Ha azok a férgek nem hajlanak a tisztességes tárgyalásra, hát rosszul járnak. Egy kicsit remélem, hogy így lesz.

Csendben követem a nőt, nem kérdőjelezem meg a helyismeretét. A város megkerülésével egészen addig nincs is gond, amíg el nem érünk egy nyílt, füves síkság határáig. A nyílt terület két-három kilométer hosszan, pont a város mellett terül el. Tovább nehezíti a dolgunkat, hogy rengeteg kis csoport kutatja át éppen utánunk a zónát. A fűben, ami közel másfél méter magas, aránylag jól elrejtőzhetünk, de ha túl közel kerülünk egy csapathoz, vagy felülről meglátnak minket, az álcának vége. Túl sokan vannak a keresők, de nincs veszteni való időnk. Az biztos, hogy ha észrevesznek, az esélyeink minimálisra csökkennek.  A többiekhez fordulok, és halkan így szólok hozzájuk:
- A legfontosabb az, hogy nem vehetnek észre minket. Ha megtörténik, valószínűleg nem tudunk egy keresőcsapatot kiiktatni anélkül, hogy feltűnne egy másiknak. Egy szerencsénk van, hogy van velünk egy telepata.
Itt jelentőségteljesen Sorsra nézek. Könnyen lehet, hogy rajta áll vagy bukik majd a küldetés sikere, remélem sikerül megemberelnie magát.
- A fűben kúszva fogunk haladni, méghozzá egy nagyjából 15 méter sugarú körben, aminek közepén Sors lesz. Így talán nem lesz olyan feltűnő a fű mozgása, de még elég közel leszünk ahhoz, hogy Sors stabilan védeni tudjon mindenkit. Igyekezzük kikerülni a keresőcsapatokat, de ha valami oknál fogva nem sikerül, Sors azonnal reagálva blokkolja az információt katona agyában. Azt kell hinnie, hogy nem látott semmit. Ha a terv nem válik be, akkor olyan gyorsan kell végezni velük, ahogy csak lehet. Ha valami csoda folytán sikerülne észrevétlenül kiiktatni őket, minden megy tovább, ahogy eddig, ha nem, akkor végzünk mindenkivel aki az utunkba kerül, és aki tud, repül, aki nem, rohan a hegy felé. Ha valaki megsérül, ottmarad. Nincs időnk az elesőkre. Van kérdés?
Ha nincs, akkor még Sorsnak külön mondok pár szót:
- Ha elindultunk, a kezedben van a sorsunk. Mindenhova figyelned kell, a hátunk mögé is. A hibázás nem opció. Értve vagyok?
Ha minden készen áll, kiosztom a helyeket. Én vezetem az alakzatot, jobbról mellettem pedig a kree nő jön. Ő a legképzetlenebb, így jobb ha figyelek rá, és ő tudja pontosan, hogy hova megyünk. Villám zárja az alakzatot, mert vele adó-vevőn kapcsolatban tudok maradni, így tud hátulról jelenteni. Bal oldalamon Stratos, hátrébb a másik két Védelmező.

Végül eltüntetem a páncélomat, hogy ne akadályozzon a kúszásban és a rejtőzésben, majd  lebukom a fűbe, és elindulok. Innentől kezdve csak remélhetem, hogy képesek követni a taktikát. Kénytelen vagyok olyan tempót tartani, amihez a kree nő is tud alkalmazkodni, így mérsékelt sebességgel indulok meg.

- Akkor csináljuk.
Mondom lelkesítésképpen, majd én is eltüntetem a páncélzatomat. Majd ha a többiek elindultak, én is elindulok az alakzat végében a másfél méteres fűben kúszva. Közben pedig ügyeltem minden neszre a közelünkben, meg persze az adóvevőre, így ha a társaim észlelnek valamit hallani fogom őket. Mert eléggé széles alakzatot alkottunk most. Úgy 15 méterre lehetek Sorstól, acéltól pedig kétszer olyan távol.
~ Nem erősségem a lopakodás, de remélem nem lesz semmi gikszer, mert ha kiszúrnak minket akkor én követem a tervet és elrepülök amilyen gyorsan csak tudok a hegyek felé. A védelmezőknek pedig Pechjük lesz, ha itt maradnak nélkülünk.  Nem mintha nem tudnának magukra vigyázni, de a túlerő mindig a legrosszabbkor jön és sosem kellemes.

Kétségtelenül megnyugtatóbb volt úgy elindulni, hogy Stratos révén van egy B tervünk is. Egy darabig az A terv is meglehetősen jól halad bár hamar rá kell jönnöm, hogy nem az lesz a leggyengébb láncszem, akit gondoltam. A kree nő meglepően jó technikával kúszik, és az erőnlétével sincs gond. A saját embereim azt produkálják, amit vártam tőlük, Sors lassúsága indokolt ebben a helyzetben. Stratosszal sincs probléma, a másik két Védelmező azonban úgy mozog, mint akik sosem voltak még terepen. Hihetetlen, hogy ilyeneket felvesznek, mire jók ezek egyáltalán? Az is komoly nehézség, hogy visszafogják a tempónkat, mivel még Sorsnál is lassabbak, de ráadásul zajt is csapnak. Egyértelműen többször van szükség telepatikus védelemre miattuk, mivel a zajra könnyű felfigyelni, és a nyomuk is sokkal látványosabb. Ennek ellenére nagyjából negyedtávig rendben is mennek a dolgok, de akkor beszorulunk. Nincs vesztegetni való időnk, azonnal kell döntenem, hogy mit teszünk. Tudom, hogy Sors nem lesz képes ennyi ember elől eltakarni minket, így hát jelzem Stratosnak, hogy vesse be a másolatait. Csak remélhetem, hogy sikerül megfelelően elhelyezve és mozgatva őket, elterelnie rólunk a katonák figyelmét, és szabad utat nyitni nekünk. Ha a Védelmezők közül valaki képes nem elhibázni, akkor ő az. Ha beválik a B terv, megadom a jelet, hogy tovább indulunk, ha nem, kénytelen leszek improvizálni.

A kis csapat felveszi a formációt, majd megindul osonva a magas fűben. Kellemesen csalódtam, mikor láttam, hogy a kree nő, milyen könnyedén és gyorsan veszi az akadályt. tökélesen lopakodott a fűben. Azonban nem volt mindenki ilyen jó lopakodóművész a csapatból. A Két védelmező, akik mögött kúsztam, baromi lassan haladtak, ami még a kisebbik baj, de a nagyobbik az, hogy felettébb hangosak is voltak. Néha szívesen leugattam volna a fejüket, de visszafogtam magam és nem tettem.
~ Hát Ezek a földiek nincsenek az elit besorolás alatt az biztos.
Sors is kissé lassabban haladt, de ez érthető, mivel ő a tartózkodási helyünket kémlelte telepatikus úton.
Az út negyedéig minden simán is ment, de aztán egyszercsak beszorultunk.
~ Hogy az a...
Jegyzem meg magamba, majd látom, hogy nestor katonai jelekkel beszél acéllal. Nem sokat értettem belőle, de abból ítélve, hogy a klónjaira mutogat valószínű csalinak használná őket.
~ Jó ötlet. Míg ők lefoglalják az őröket, mi elslisszolunk, vagy ha kiszúrnak minket, akkor követem acél utasításait, vagy pedig a megbeszéltek alapján repülőrajtot veszek.

Jelly vállat vont, majd gyorsabb mozgásra ösztönözte magát, hogy beérje a társait. Mióta csak itt van, azóta az előítéletekkel kellett szembenéznie, bár az egész élete egy nagy előítélet volt. A Földön gyakran azért ítélték el mert mutáns.
Itt meg azért mert ember, legalább nem rasszisták és diszkriminatívak, ez már egy jó pont számukra, igazi fejlett civilizáció. Ő megfogja nekik mutatni, hogy ha fizikai képességekben nem is, de másban ezerszer jobb náluk...
Nestor és a klónjai valamint a kree nő elintézi az őröket, Jelly felpillant.
- Még messze vagyunk, a francba is. Éreztem, hogy csapda...
Hogy paktálhattak le ezekkel Kallarkék, mégis miért támogatják egy új shi'ar császárság létrejöttét?
Ha Anhillus egyszer mindent elpusztít.

Túl közel kerülnek a csapatunkhoz, de a kree nő és Nestor klónjai rendezik a helyzetet. Halkan, de annál gyorsabban törték ki ellenfeleink nyakát, így egyenlőre elhárult a veszély, bár még az útnak mindig hátravolt a 2/3-a. Ami nem volt túl jó arány főleg egy ilyen nagy létszámú csapat esetében.
Az egyik védelmező elkezd káromkodni hangosan, csoda, hogy ideges leszek rá, épp az a lényeg, hogy csendben vagyunk és észrevétlenek.
Kicsit közelebb másztam a sráchoz, ami nem volt nehéz, mivel elég lassan haladt, majd rászóltam, de csak úgy hogy ő hallja.
- Melyiket nem érted a csöndben és észrevétlenül szavakból? Ránk akarod hozni a többi őrt is?
Teszem fel a költői kérdést. Akár válaszol akár nem én visszamegyek az eredeti helyemre közben pedig figyelem, hogy jön e a közelben őr, így ha csak 1 jön és túl közel kerül hozzám, akkor én a társaimhoz hasonlóan halkan töröm ki annak nyakát.

Meglepődöm, hogy a kree nő mennyire profin bánik el az őt megtaláló katonával, és amikor megértem, hogy mi a terve, biccentek neki, hogy csinálja, amit gondol. Ha felveszi az egyenruhát, az ő vezetésével jóval gyorsabban haladhatunk. A kreek értik a dolgukat, ez nem is vitás. Stratosnak nem sikerül az elterelés, de a két másolatával hidegvérrel megoldja a helyzetet, így újra nyugodtan haladhatunk. Épp a formáció újraszervezésén gondolkodom, amikor meghallom az egyik Védelmező hangját. Hogy lehet valaki ennyire amatőr?! Nem is értem, mit gondol ez?! Villám azonnal odakúszik hozzá, ami ugyan az alakzat ideiglenes felbomlásával jár, de még mindig ezzel járunk a legjobban. Én nem kockáztatom meg, hogy most rendre utasítsam, inkább csak elindulok tovább. A feladatnak messze nincs vége, addig nincs értékelés, amíg biztonságban nem vagyunk. Intek az eddig a kree mööt haladó Védelmezőnek, hogy húzódjon egy kicsit előrébb, csökkentve a rést az alakzatban. Ezután jelzek a nőnek, hogy indulhatunk, és az ő belátására bízom mostantól a haladási irányt. Persze én is ugyanúgy figyelek, mint eddig, csak a korlátozott látóterem már nem akadályoz a legjobb útvonal meghatározásában.

Miután a kree nő és a két klón is magukra öltötték az ellenség öltözékét, már sokkal gyorsabban tudtunk haladni. Az utunk során többször is irányt változtattunk a kree nő vezetésével. Gondolom azért, hogy nem akadjanak a nyomunkra.
~ Ügyes ez a nő. Tetszik az észjárása
Jó 30-40 perces séta után végre kiértünk a sziklákhoz végre. A tagjaim már sajogtak a sok kúszástól, de én még szerencsének mondhattam magam. A két embernek vérzett a térde meg a könyöke.
~ Milyen jó, hogy nekünk van páncélunk, különben mi is így jártunk volna.
Már alig vártam hogy végre felegyenesedhessek, így nem is tétovázok.
 Miután felkeltünk a nő, azt akarja, hogy menjünk a hágó felé. Én benne vagyok, így ha Vron megindul akkor én is megyek utána. Elvégre ő a csapatunk vezetője.