Chicago 1920

Bis & Gabe

//Szabad kör, játsszátok ki nyugodtan. Mint említettem a hangulat lényegesebb itt mint a történet.//

Tank

Az orros mutatványra nincs helyed, így a nyak átharapás se kivitelezhető a te helyzetedben. Csak vissza tudod adni azt is amit te kapsz, ők ököllel próbálnak sorozni, de pedig könyökkel válaszolsz. Kisebb szisszenések hallatszódnak felőlük, néha egy mélyebb nyögés. De fel ettől még nem kelnek rólad. Távolodik a dicsőséges harc fogalmától és egyre jobban érzed Aphrodité ölelésének hiányát a pillanatban.

Grazi

Ereshkigal kétségére válaszol a vihar, egy pillanaton belül tudja hova kell mennie. A halál szaga túl jellemző, furcsán, idegen mégis ismerős. Tudja, hogy merre találja a választ a kérdésre amit feltett. Két utca északra, Smith utcán.

Thot végül mégis csak észrevesz, és oda is jön hozzám. Elég megilletődöttnek tűnik, ami kicsit meglepő, de hát még az istenekkel is előfordulhat az ilyen. Nyilván ő is rég találkozott már más hozzánk hasonlóval, talán már több évszázada nem volt szerencséje más halhatatlanhoz.Nekem is sokáig nélkülöznöm kellett más istenek társaságát, és amikor legutóbb találkoztam egyel, annak sem lett jó vége. Természetesen semmi olyat nem említ, ami akár csak sejtetné is azt, hogy pontosan milyen jellegű is ami ismeretségünk, de ennél mi sem természetesebb. Én sem akarok nyilvánosság előtt beszélni látogatásom okáról, valamint Thot is jelzi, hogy a gyanútlanul dolgozó fiúnak nem kéne olyan dolgokat hallania, amik nem halandó fülnek valók. Mindezeket figyelembe véve így válaszolok:
- Valóban, a mi ismeretségünk meglehetősen régre nyúlik vissza. Más esetben én is hasonlóképpen örülnék a találkozásnak, de most olyan híreket hozok, amik nem adnak okot a boldogságra. Beszélhetnénk valahol négyszemközt?

Érezem miként kezd elhagyni az erő de ha most feladnám akkor 2000 éves pálya futásom egy nevetség tárgyaként végezné be. Próbálom képességemet felerősíteni magamon, hogy azzal is próbáljam folytatni a harcot ebbe a rossz helyzetben. Olyan közel vannak, hogy még harapni se bírnám őket csak próbálom viszonozni az ütéseket a helyzetem szinte reménytelen ha valaki ne kell a segítségemre még az is lehet, hogy itt végzem.
Képességemet használva magamon hiába a harci hév némi túlerő ellen így próbálom a képességem ellenkezőjét rájuk vetíteni és ezt egy hangos ordítás kíséretében.
- Wááááá
Ha mást nem legalább reménykedem benne, hogy valaki meghallja de ezen kívül az ordítás csak segít az adrenalinnak elnyomni a fájdalmat a képességem használatával együtt.

Végighallgatja a másik istenség mondandóját, türelemmel és figyelemmel, semmi fontosat nem akar elmulasztani. Egyből megérti a helyzetet, valami nagyról van szó, ami cseppet sem kecsegtető számukra, valami olyasmi ami biztosan közbeavatkozást igényel. Nagyon fontos, hogy ő tudjon erről a dologról, nyilván nem véletlenül keresték fel, lehet még a segítségére is lesz szükség, már pedig akkor köteles segíteni, mint mikor parancsba kapta, hogy a bárkából kiszállva tegyen rendet a világban, nehogy veszélybe kerüljön az egyensúly, régen volt. Bólint, hogy megértette, majd válaszol.
- Hátul van egy dolgozószobám, ott beszélhetünk négyszemközt.
Feláll és a nagy díszes fa ajtó felé veszi az irányt, kinyitja a másik előtt és előre engedi, bent van egy nagy fa íróasztal, mögötte egy piros kárpitos szék, papír, toll ceruza, könyvek az asztalon, egy földgömb, oldalt könyvespolcok, hátulról az ablakon át csak sárgás fény szűrődik be, régies hangulatot adva a szobának. A falat több helyen bekeretezett papirusz iratok díszítik. Ha a másik belépett, ő is követi, leül az asztalához és int Tyrnek, hogy tegyen ő is úgy. Sokkal kényelmesebb így.
- Miről lenne szó? Baljós jóslat?

Mintha vadászkutya szagolna bele a levegőbe kapja fel a fejét és kerül arcára édeskés mosoly. Lassan távolodik el a faltól és lép vissza az esőre, hogy az érzései szerinti helyes irányba megindulva lamentáljon azon, hogy vajon, ha egy isten meghal, az melyik panteon alvilágba kerülhet? Vajon egy isten hihet egy másik panteon istenségébe, meg lehet győzni?
Nem siet, ha meghal hát meghal, szereti a halált, neki nincsen gondja a munkájával és a lakhelyével. Nem túl nagy, de kényelmes, nem szagos, nem túl világos és jó a társaság is, bár kissé nyögdécselnek néha, de jó hallani a halál utáni kínok zenéjét. Na jó tereli itt gondolatait, inkább csak halad előre hajtva a kíváncsiság által.

Bis & Gabe

//Szabad kör, játsszátok ki nyugodtan. Még mindig:) Ha szükséges majd magánban kapjátok a plusz segítséget:)//

Tank

Árész felordít a harc dühével, a kétség terhével és egy pár csuhással a mellkasán. Majd a következő lélegzetvétel előtt benyel még pár horgot, balos, jobbost és megkínálják még talán pár rúgással is. Majd elveszti az eszméletét, elhagyja Árész híres vérszomja az arcát.

Grazi

Egy gyengülő lélek megbabonázó illata és már a látványai is a halálunk elé tárul. Nem halt meg, de megküzdött az életéért. Pár csuhás betakar egy testet és beljebb viszik a sikátorban amivel szemben találja magát Ereshkigal. Ketten fogják a testet, ketten egymást támogatják. Az emberek, azon kevesek akik az utcán vannak most csak sétálnak nyugodtan fel s alá a kis világukba amit a mai tudományok segítségével úgy leszűkítettek.

Kérésemre Thot egyből el is vezet a dolgozószobájába. Barátságos, némiképp megnyugtató hangulatú helyiség, de nem szentelek sok időt a nézelődésnek. A másik istenség hellyel kínál, amit természetesen el is fogadok. Miután elhelyezkedtem, az asztalra könyökölve előre hajolok, és komolyan Thot szemébe nézek, jelezve hogy tényleg nagy jelentőségű dologról van szó, majd beszélni kezdek:
- Bárcsak egy jóslat lenne, de attól tartok annál már sokkal többről van szó. Az istenek alkonya már el is jött, és néhányan közülünk már áldozatul is estek neki. Nem tudom hányan vesztek már oda, de a saját szememmel láttam néped leányát, Íziszt meghalni!- mondom, majd egy kis szünetet tartok. Hagyom, hogy egy rövid ideig gyászolja nővérét, majd folytatom:
- Valakik vadásznak ránk, Thot! Halandók, de képesek végezni az istenekkel. Nem tudom kik ők, csak annyit, hogy britek, de remélem te tudsz segíteni megtalálni a válaszokat!

A harc bárhogy próbáltam is nem kedvezett sorra kaptam a sérüléseket és nem bírtam el velük. Kissé már nevettem magamban miközben gyűlöletem új formát öntött:
~ így lesz vége a nagy Árésznak ?!
Az erő minden egyes ütés után kezdett egyre jobban elhagyni hiába minden.
Próbálkoztam még egy imát is a többi Isten felé mondani de Árészt még a legbrutálisabb álmaiban sem fog más Istenhez fohászkodni.
Pillanatról pillanatra kezdett sötétedni a világ a fény kezdett kihullani míg nem az egyik ütést levédve a másik oldalról egy teljesen betalált és az eszméletemet vesztettem.
~ Mi ez sötétség ez nem lehetséges, hogy itt bukjak el!!
~ Nem lehet én vagyok Árész a hábo....

Mintha madzagon rángatnák úgy közeledik a tetthely felé, vagy tán az utolsó földön tartózkodási helye felé, hisz lehet épp a végzetébe sétál, ha már egy másik isteni szikra készül kihunyni. De akkor is tudnia kell, kik azon emberek, tán halandók, hallhatatlanok, kik ölni képesek isteneket.
Befordulva a sikátorba felvont szemöldökkel áll meg és nézi az alakokat. Kissé elmosolyodik. Ez olyan tipikus. Csuhások, mint annak idején, mikor a fiatal isten felkapaszkodott és csuhások ezreit küldte ki, hogy hívőket szerezzen. Csak nem újfent erről lenne szó, de mivel gyengülni látszik hatalma, ezért a régi isteneket teszi el az útból, még több hívet szerezve vágyni? Na mindegy, az okozat ráér később is. Egyelőre csak nekidől a sikátor falának és félrebiccentett fejjel nézi, hogy mit ügyködnek, na megy hogy mintha még élne az a pici szikra. Vajon melyik isten lehetett az? Kíváncsi lenne hogy ha meghal, akkor vajon az ő lelkét rávehetné-e hogy hozzá térjen meg, na persze ha a csuhások nem döntenek úgy hogy mellé fektetik Erest is.

Leült és már a tekintetből látta, hogy itt valami nagyon fontos dologról van szó, talán egy tragikus dologról is. Sok mindenre számított, de ez az egyik legsötétebb változat volt, amibe belegondolt, valakik az isteneket is képesek megölni. És most rájuk vadásznak, hogy kik lehetnek azok azt nem tudta, túl sokan lehettek, lehet egy valaki akar közülük kiemelkedni, lehet a halandók műve, vagy egy más új erőé, nem szabad azt gondolni, hogy új erők csakis réges régen keletkezhettek. Ízisz halálhíre meglepte, kezét a szája elé teszik és egy pillanatra el is borzad a tekintete, miért pont őt? Gyorsan összeszedi magát, aztán már válaszra is kész.
- Ez borzasztó. Halandók vadásznak az istenekre. De lehet, hogy más van a háttérben, és nem csak a britek műve az egész sajnos ezt még nem tudhatjuk. Mégis az igazság lehet közelebb van mint gondoltuk, az a fiatal diák odakint, egy könyvet kért kutató munkára, hogy miért kell neki arról hazudott. De az biztos, hogy egyesek azt a könyvet hozzám kötik, még ha én erről nem is tudok semmit.
Ahogy kimondja a szavakat egyből más megvilágításban látja már az egész helyzetet.

Bis & Gabe

Engedelmetekkel még mindig rátok bízom a könyvtárat. Szépen kitöltitek magatoknak feszültséggel és élettel. Kiáltsatok, ha nem értetek egyet:)

Grazi

Az eső kicsit visszább vesz a tempóból mikor Eresh beéri azt a bizonyos helyet. Az egykori jelenlét szikráját egy test formájában beteszik egy kocsi hátsó ülésére és két fiatal csuhás alak teljesen hétköznapi mód sétál ki a sikátorból. Pont ahogy más tenné, közben szemben elhalad az istennő mellett egy magas sötét hajú férfi is szemből. Az harang pedig delet üt a távolban. Majd látszólag minden úgy folyik mint eddig.

Próbálja megjegyezni az arcokat amiket lát, mosolyogva figyeli a mozdulatokat, a furcsa dolgokat, persze az hogy valaki most sántít még jelenti azt hogy később is fog, de ki tudja. Minden esetre érdekesen alakul ez a mai nap. Kettő elsétál, mi van a másik kettővel vajon? És csak úgy ott hagyják a testet a hátsó ülésen? Megöli a kíváncsisága, most már teljesen biztos, de ki lehet az a szikra?
Ellöki magát a faltól és mintha mi sem lenne természetesebb elindul a kocsi felé. Rendszámot megjegyez, szín.. na a típus, mit tudja ő hogy milyen típus lehet ez. Gurul és kész. Ha óriási betűkkel lenne rá kiírva, akkor se menne be az agyába az információ.
Ha a két másik csuhás még ott van a közelben, akkor biccent nekik és tovább halad a kocsi mellett, legalábbis tervei szerint.. na de ha nincs.. az már egy másik történet.

Thot reakciója pont olyan volt, mint amilyenre számítottam. Ugyanúgy megdöbbentette az eset, mint engem, de nem hagy sok időt a gyászolásra, egyből a megoldásra koncentrál. Megjegyzi, hogy a kint dolgozó fiúnak is köze lehet az esethez. Semmit sem lehet egyből kizárni, szóval ennek nyomnak is utána kell járnunk, még ha kicsit valószínűtlennek is tűnik nekem.
- Miféle könyvet kért el a fiú?- kérdezem meg. Nyilván valami ősi istenekkel foglalkozó könyv lehetett, máskülönben Thot nem gyanakodna, de szeretném pontosan tudni, hiszen ez sokat segíthet a válaszok megtalálásában. Viszont van egy másik, talán még sürgősebb kérdésem is:
- Tudsz még más istenekről, akik a környéken élnek emberi álcájukban? Minél több társunkat kell figyelmeztetnünk a veszélyre, mielőtt még túl késő lesz!- mondom bujkáló idegességgel a hangomban. Bár nem jellemző rám a türelmetlenség, most mégis legszívesebben azonnal a többiek keresésére indulnék. Bár az Ázok többsége Európában maradt, így értük jelenleg nem tehetek semmit, mindannyiunk érdeke, hogy más istencsaládok Újvilágba költözött tagjait megmentsük.

Rögtön felel a könyvvel kapcsolatos kérdésre, miközben a fejében csak az jár, hogy mi köze lehet a briteknek az isten gyilkoláshoz.
- Címe: A Törvények Könyve, író: Alister Crowley, az állítja az író, hogy én magam ihlettem a művet. De mint mondtam, ezt kétlem.
Újabb kérdés amin gondolkodnia kell, milyen más istenek voltak itt Amerikában, kik voltak még veszélyben, gondolkodik, próbálja pontosan felidézni a régebbi emlékeket. Azt tudta, hogy itt Chicagoban sok isten megfordul emberi alakban, de hogy hol és mikor azt sajnos nem látta. Annyira homályos volt minden, hogy ez aggasztja, ráadásul a kialakult helyzet, egy ismeretlen erő vadászik rájuk, soha nem történt még ilyen. Ezek az új idők... Gondolatmenetét megszakítva válaszol Tyrnek.
- Nyugalom Tyr, higgadtnak kell maradnunk, hogy megtaláljuk a helyes utat. Sokan vannak itt, Chicagoban több istencsalád gyermekei. De nem tudom pontosan kik. És most mind veszélyben vannak. Mindegyiküket figyelmeztetni kell, meg kell találnunk a módszert. Az északiaknak nincs erre valamilyen módszere?

Grazi

Mikor a halál istennője beleskelődik a sikátorba találkozik a tekintete az egyik csuháséval és még látja, hogy felé tesz egy mozdulatot. Mikor a következőket hallja:
- 'nézést a késésért BOGaram! - Ezzel elnyom egy cigarettát a földön, hozzád hajol, egy csókot lehel az arcodra, bagó és piaszagút. Majd a derekad felett átkarol és elirányít a sikátortól az első lépésével. Rögtön úgy érzed mintha maga a sötétség venne körbe, kiszorítva a fényt.

Bis & Gabe

Thot utolsó mondatára nyílik az ajtó, kérdés nélkül lép valaki be és rögtön válaszol is a nem éppen neki feltett kérdésre.
- Ti nem érzitek a szagukat? - Majd jelképesen a földre köp. Megáll egy pillanatra.
- Nyitva maradt, teszi hozzá... - Majd megvakarja a tarkóját, miközben becsukja az ajtót.


Az öltözet kevésbé hófehér, de nagyjából stimmel.

A felvetett fontos kérdésre nem kapott választ, mert az ajtó kinyílt, el nem tudta képzelni ki lehet az, a belépő alakot végigmérte. Elég illetlen volt a látszólagos padlóra köpés, de ezúttal nem foglalkozott ilyesmivel. Az idegen szavaiból arra következtetett, hogy neki is köze lehet a dolgokhoz, sőt mi több neki is istenségnek kell lennie. Hogy melyik családból azt nem tudta.
- Elnézést uram, de mégis ki maga? Talán köze van a mi kis megbeszélésünkhöz.
Lehet, hogy Tyr hívta, ezért a kérdés részben neki is szól. Egyre érdekesebbé válnak a dolgok, jobb lesz minél előbb a végére jérni, Thot sohasem szerette a homályos talányokat, sokkal inkább a világos leírásokat.

Elolvadjon? Sikoltson? Verekedjen, mit tegyen? A kíváncsisága tombol benne, hagyja a csókot, bár kissé nehézkes elfojtani a fintort, de hát hogy is lehetne színésznő, ha nem tudna uralkodni a saját teste felett sem? Na meg ez a sötétség. Mily kellemes, otthonos érzés. Hátraveti hófehér haját és apró elnéző mosollyal kicsit megakasztja a lépést.
-Hát pedig nem illik várakoztatni egy hölgyet, ugye kedves? Jaj de miket is beszélek!? Nem sérültél meg? Minden rendben, nem kell segítség? Orvos, vagy valami? nem fáj? Nem venném a lelkemre ha bajod esne.
Fecseg, mint egy szerelmes nő, közben bevetve auralátást próbálja enyhíteni a maró oldal furdalást, hogy mégis ki lehet ez a csuhás alak? Talán most ő következik az istenek vonalában, hogy kitöröljék eme földi színjátékból? Levezetik a színpadról és tán sohsem kap többé szerepet?

Épp válaszolnék Thot kérdésére, amikor egy idegen lép be a szobába. Támadásra számítva ösztönösen felpattanok, de az idegen nem viselkedik ellenségesen, kifejezetten nyugodtnak tűnik, bár kissé összeszedetlen. Minden bizonnyal ő is egy isten, de az biztos, hogy nem az északiak közül való, és egyiptomi sem lehet, hiszen akkor Thot felismerte volna.
- Ha nem vette volna észre, ez egy magánbeszélgetés!- mondom hűvös hangon a jövevénynek. Bár úgy tűnik hogy a mi oldalunkon áll, ostobaság lenne egyből megbízni benne, főleg ezekben a veszélyes időkben. Azonban ha tényleg segíteni jött, akkor nem is érkezhetett volna jobbkor, hiszen épp elakadtunk volna, mert nem tudjuk hogy a többi istenség hol tartózkodik.
Mivel Thot már megkérdezte, hogy ki ő, én ezután már nem mondok semmit. Ha azonban továbbra sem mutat támadó szándékot, akkor egy mozdulattal elfordítom a széket úgy, hogy felé nézzen, majd visszaülök.

Grazi

Amint kiléptek a csuhás figyelő tekintetének tüzéből a szél mintha felkavarodnak és az eső ismét erősödik. Régvolt képességed maradékát használva új barátodra tekintesz. Mikor megakarod ítélni, hogy hova való lenne hirtelen meglátsz egy sötét helyet, nem ismered fel pontosan. De faragott kő oszlopok díszítenek kietlen pusztát, döngölt föld utak hálózzák be. Egy szegényes alvilághoz hasonlíthat, de benne az embered nem áldozat, vagy bűnhődő lélek csupán egy szegényes ábrázatú, büszke komornyiknak tetszik.
Rád mosolyog és a valóságban, Chicago szeles utcáin esernyőt emel az alak amiből te is kapsz.

Gabe&Bis

A férfi beletúr a víz lapította hajába és gyorsan összekócolja, egy kis permetet szórva a közvetlen közelébe, csak utána válaszol egy önelégült vigyorral.
- Rám van szükségetek! - A legfélelmetesebb benne, hogy Toth érzi... igaza van.

Eminenciás

Egy meghívásra készülődött össze a mai napon Saturnus, Jacob Moses nevű kuncsaftja hívta meg birtokára. Nem másért, minthogy befektetéssel kapcsolatban tehessen ajánlatot. De egyenlőre nem jutott messzire az egykori római isten. A lakása előtt zuhog az eső és egy ernyő alatt kuporogva várja a taxit ami most úgy döntött megváratja a kuncsaftot. Az idő pedig egyre hűvösebb.

Kira

Érisz, a cselszövés istennője, viszályok hercegnője, uralkodó a káoszban. A modern korra ezek a címkéi mind megkoptak, de maradt neki egy barátja vagy szinte kölyke amennyit vigyázni kell rá. Árész a hadak ura még mindig nem tért vissza kedvenc kocsmájából, nem olyan furcsa, de amit az utóbbi percekben érezhetett annál inkább.
Mintha egyetlen hallhatatlan társát mégis megérintette volna a végzet. Folyamatosan veszt erejéből és távolodik attól a lakásnak nevezett katasztrófa sújtotta lyuktól amiben eddig meghúzták magukat. A múlt elhagyni látszik Ériszt, végleg.

Thot elsőkén meglepődik az ismeretlen férfi számára furcsa reakcióján, ahogy kirázza a hajából a vizet, majd olyan hirtelen és határozott kijelentést tesz, ami előzetes információk nélkül, egyszerűen badarságnak hat az Egyiptomi isten szemében. De érzi, hogy igazat mond az illető, bár nem tudja pontosan még ő sem, hogy mire gondol, vagy honnan lehet azzal tisztában a rejtélyes idegen, amiről egyelőre ő sem tud semmit. Kicsit gondolkozik ezen majd úgy dönt, jobb ha végre fényt derít a dolgokra.
- Uram, kérem fejtse ki jobban, hogy mire gondol. Ne értsen félre, én érzem, hogy magának igaza van, de attól tartok ebben az ügyben számomra olyan sok a fekete folt, hogy képtelen vagyok tisztán látni. Legalábbis addig, amíg fel nem világosítanak arról, hogy mi is folyik itt. Egyáltalán ha szabad érdeklődnöm, hogy talált ide?
Hangja határozott, de nem fenyegető vagy parancsoló inkább csak megfontolt és nem engedi, hogy közbevágjanak. Várja a válaszokat, közben kinéz a háta mögött lévő ablakon.

Kellemes helynek tűnik a dolog, ahonnan a komornyikot szalajtották, mégis kissé frusztráló, hogy esetlegesen egy rivális szolgája, az aki éppen kedvesen gondját viseli és még csak nem is válaszol a kérdésére. visszanyeli felháborodott stílusát a hiányosság miatt, majd belekarol az idegenbe és ha már amúgy is elkezdte, fecseg tovább.
-Megtudhatom a kedves nevedet, ha már ennyire lovagias vagy? Milyen furcsa ez a vihar is, mintha nem tudná eldönteni, hogy most essen avagy sem. Kíváncsi lennék, miért? Na igen az egyetlen néha kissé idegesítő tulajdonságom, hogy kíváncsi vagyok, de hát ezért lettem színésznő és csak azért nem járok mindig kocsival.
Néz még egyszer hátra, mintha csak arra lenne kíváncsi, hogy tényleg mi is történt azzal az alakkal, na meg ugye, hogy jön-e a másik szerzet.

~Erisz~
Kényelmesen kihajolok az emeleti lakásom ablakán és türelmesen várok. Alattam egy szép nagy pocsolya és nem túl messze egy járókelő aki az újságjába feledkezett miközben errefelé tartott.
~ Halán feldobhatnám a napom egy kis csínnyel.
Gondolom, majd befutok a fürdőszobába, hogy gyorsan megtöltsek egy vízibombát. Tudom, hogy gyewrekes, de nyárról mindig marad nálam egy pár és az ilyen heccekhez tökéletes.
A megtöltött vízibombával az ablakhoz siettem, majd vártam két másodpercet míg a járókelő majdnem az ablakom alá ért. Ekkor elengedtem a lufit és visszabújtam az ablakon.
Ezek után pedig csak a placcsanáson és a káromkodáson nevettem.
- Balek. Haha. fogadok, hogy ezt még Árész is viccesnek találná.
~Tényleg hol van már? Túl régóta ment már el kocsmázni. Már haza kellett volna érnie. Olyan mint egy gyerek, mindig aggódnom kell, mert valami hülyeséget csinál.
Furcsa érzés fogott el, úgy éreztem, hogy bajban lehet.
~ Hol késik már? Eddig nem szokott kimaradni.
Ekkor egy rémkép jelent meg előttem, Árészt láttam ahogy Hádésszal vív harcot az életéért.
A szörnyű érzés egyre csak elhatalmasodott bennem és már mintha nem is érezném árész jelenlétét. Mindíg tudtam, ha messzebbre megy, egyszerűen megéreztem és most megint rám tört az érzés.
~ Mi a fene van vele? lehet, hogy az aggódó anya tört elő belőlem, vagy fogalmam sincs, de egy tuti, én utána megyek.
Ezzel fölkaptam a kabátomat és elindultam Árész kedvenc kocsmája felé. Ha pedig út közben a megérzéseim más utat sugallnak, akkor követem azokat, hogy megtaláljam a barátomat.

Itt állok kint az esőben, ami életet ad a növényzetnek. Sokszor táncoltam már Jupiter tiszteletére, amikor ezzel segítette a termést. Szeretem az illatát és általában mosolyt csal az arcomra. Most viszont hideg van és össze is húzom magamon a kardigánt. Bertold otthon van a fűtött lakásban és szerintem már a farhátat majszolgatja. De jó neki! Az isten irigyli a kutyáját. Hát ezt is megértük. Nem jó, de legalább vicces, én pedig szeretek nevetni.
Óriási ötlet volt az esernyő elterjesztése. Emlékszem, hogy a régi időkben csak úgy hullottak az emberek a tüdőgyulladás miatt. Eláztak, ágynak estek és hamar végük volt. Ez a ponyva, amit a fejünk fölé tarthattunk, rajtunk kívül csak jóformán az uralkodóknak meg a kiváltságosoknak volt elérhető. Még a múlt században is luxuscikk volt. Én pedig azt szeretem, ha az emberek vidámak és örülnek. Isszák a boromat és rózsás az arcuk a dús föld termésétől.

Már más időket élünk. Az isteneket kocsisok váratják, akik nagy, zajos és pöfékelő kocsikat vezetnek. Mikor jön már? Magyarázkodhatok ennek a fickónak, hogy miért késtem. A neve alapján a jó üzletemberek közé tartozhat, ők pedig nem szeretik a pontatlan partnereket. A taxissal majd közlöm, hogy csak a felét fizetem ki és örüljön, ha nem perelem be a kiesett haszon miatt, ha nem sikerül a tárgyalás.

Ezeken jár az agyam, ahogy várom a késésben lévő szállítót.

Az újonnan érkezett, elegáns férfi meglehetősen magabiztosan szakítja félbe a magánbeszélgetésünket Tothtal, ami érthető módon nem igazán teszi szimpatikussá a szememben. Az egyiptomi istenség sem ismeri fel a férfit, ugyan olyan tanácstalan, mint én, de úgy érzem, hogy egyelőre hiba lenne erőszakhoz folyamodni vele szemben. Bár nyilvánvalónak tűnik, hogy még a bal kezem nélkül is könnyedén ki tudnám dobni az idegent, ha a szükség úgy hozná, a mostani helyzetben nem engedhetjük meg magunknak, hogy elutasítsunk bármi nemű segítséget. Átváltok tehát egy kicsit kevésbé támadó stílusra, de azért még mindig egy kicsit bizalmatlanul méregetem. Thot már elég sok kérdést feltett már, de azért egy még maradt, amire a válasz sok mindent világosabbá tenne:
- Abból, hogy megtalálta minket, arra következtetek, hogy maga is közénk tartozik. Kérem, árulja el a nevét, és hogy melyik családba tartozik, akkor talán valamivel könnyebb lenne megbíznunk magában!