Raten Chromixen kastélya

+18

A kíméletlen menet után egyszer csak megszakad a hangorkán, a nyögés és sikoltozás sorozata, majd kisvártatva elgyengül, enged az ellentartása. Ebből arra következtetek, hogy átélte az ominózus pillanatot, sikerült elérjem a célom. Viszont nem hagyja, hogy így folytassam, hanem hirtelen átfordul hasra, és pucsít nekem, jelezve, hogy most így akarja, ami nekem nem gond, imádom hátulról. Eljátszok a gondolattal, hogy másik bejáraton kopogtassak, de egyrészt nem tűnik olyan lánynak, aki engedné, másrészt félek, hogy az elutasításával oda lenne a hangulat, ezért inkább gyorsan újra kenem a kérdéses testrészemet, aztán becsúsztatom ismét, és miközben ő lassan a matracra nehezedik, a korábbi tempóval kezdek dolgozni, de most alá csúsztatom a kezeim, és megmarkolom a mellét, miközben neki simulok, és csókolgatom a vállát, és a nyakát, néha hátra hajolva, hogy azért a gyönyörű fenekének látványát is kiélvezzem, illetve azt is megmarkolhassam. A végén is így teszek, mindkét kezemmel szorítom az említett testrészt, ahogy a lökéseim szaggatottabbak lesznek, és egyszer csak megfeszülök, majd lassan ráhasalok.
- Ne haragudj, ha túl durva voltam. - suttogom a fülébe, miközben elengedem magam, és kényelmesen elhelyezkedek a lányon, úgy, hogy még mindig benne vagyok.

+18

Nem sürgetni akartam az átfordulással, sőt semmi ilyesmi, szimplán ezt jobban tudtam tartani és tudtam hogy szereti. Számítottam egy pici gyengédségre, jó, a vállamra meg a nyakamra kaptam pár csókot, nem mondom hogy nem esett jól. Mire esetleg én is újra kezdenék feltámadni és emelkedni, aktívabban kivenni a részem a nehezéből, ő is végez amire csak lustán vissza engedem magam és elnyúlok. A példámat szorosan követi, konkrétan rajtam, ki se száll, így pihenni, jó dolga van. Közben át pörgetve a fejemben az előbbit csak annyi csúszik ki a számból viszonylag halkan.
-Mint a nyulak.
Rántok a fejem alá egy párnát és temetem bele az arcom, majd kezdek mozgolódni hogy valamit kezdjen magával, mozog vagy kiszáll, de így nem maradhatunk, még véletlen össze ragadunk vagy valami, nem találnám viccesnek, hát még ő. Azt hiszem csinálna egy kis mosolyszünetet az ügy. Azt mondja ne haragudjak, úgy nézek én ki mint aki haragszik, nem csak ennek a menetnek nem olyan volt a hangulata hogy utána oda bújjak cukizni. Nem is válaszolok rá, csak morgok egyet erőtlenül, nem hinném hogy tudja értékelni ezt a reakciót de ha nehézségek akadtak úgyis szól. Most már viszont amondó vagyok hogy tényleg ránk férne egy kis energia pótlás, de ezt hogy mondjam hogy ne ugráltatásnak tűnjön. Áhh elmegyek érte magam.
-Megengeded hogy felkeljek?

Miután elfeküdtem rajta, csupán halkan mondja ki a véleményét az előző menetről. Hát igen, valóban mint a nyulak, nem csak a tempót, de a gyakoriságot tekintve is. Lehet, hogy sokalja az étvágyamat, vagy csak a menet volt túl durva neki, nem tudom biztosra, de most rá se kérdezek, nem akarom elrontani a hangulatát a dolognak. Már ha volt, mert ez nem az a gyengéden hozzád bújok és órákig szeretlek babusgatásos alkalom volt, ez bizony kőkemény és szenvedélyes volt. Megértem, ha nőként nem tartja egyenrangúnak a másikkal, de azért néha ilyen is kell, és mi értelme a vámpírlétnek, ha nem használjuk ki még az ágyban is? Ember erre nem lenne képes, az biztos. Egyrészt egy embercsajt lehet, hogy széttéptem volna, vagy úgy kidörzsölöm, hogy jóideig semmit nem enged magába utána, sőt még ha nem is az, de tuti hogy piszkosul fájt volna neki. Mi viszont bírjuk az ilyet, és élvezzük is. Én legalábbis.
Úgy tűnik nem tetszik neki, hogy párnának használom, először fészkelődni kezd, majd szól, hogy szeretne felkelni. Gyengéden kihúzódok belőle, és oldalra gurulok, azonban nem hagyom, hogy felkeljen.
- Minek? Ennyi volt, csak erre kellek, már ki is dobsz? - vágok aggódó arcot, de elnevetem magam a végén. - A fenébe, még most se megy. - csóválom a fejem, és ha fel akar kelni, akkor engedem neki, de megyek vele. Nem úgy van az, nem ráz le ilyen könnyen. Főleg ha fürdeni akar, tessék szépen velem együtt fürdeni.

Finoman jeleztem hogy akadályoz a szabad mozgásban amit meg is értett és leszállt rólam. Rövid ejtőzés után óhajtanék felkelni de nem tudok, ennyit erről ugyanott vagyok, de nem erősködök, legyőzött, ennyi. Közben elkezd kétségbeesett kérdéseket tenni, egy pillanatra még el is hiszem úgy kapom a fel a fejemet értetlenül pislogva rá, de elneveti magát, juj már azt hittem nem tudom mi lesz ha ezeket komolyan kérdezte, Igazából az a vicces hogy ezek a kérdések már mind többször is megfordultak a fejemben, de én nem mondom ki hangosan, úgyis tudtam volna milyen választ kapok ha igaz, ha nem. Hirtelen nem tudtam nevetni ezen a poénon de azért mosolyogva megrázom rá a fejem, most már hagyja is hogy felkeljek, lehajolok a földre csúszott köntösömért, még a szekrényből mászott ki a csúszós anyagának hála épp készülök felvenni hogy indulhassak amikor meglátom hogy felkel ő is vissza fordulok.
-Na, maradj! Mindjárt jövök! Pihenj! -tolom vissza finoman az ágyra.
Ennek elég erős lerázós, titkolózós szaga lett pedig egyáltalán nem akartam hogy így legyen, most lehet hogy olyasmibe kevertem magam amibe nem kéne lennem, ügyes voltam. Teszem hozzá nyugodtan mielőtt indulnék kifelé.
-Egyedül is oda találok.

Ő nem neveti el magát, csak egy halvány mosollyal rázza a fejét, tehát vagy élethűbbre sikerült mint gondoltam, vagy egyszerűen nem jött át neki a poén. Megjegyeztem, ezzel ne szórakozzak. Mégis felkel, és a köntöséhez sétál, amit nagy bánatomra fel is vesz, majd rám néz, és kéri, hogy maradjak. Nem értem hova akar menni, és minek ez a titokzatosság, és ezt szóvá is teszem.
- Miért? Hova találsz egyedül? Nem értem... - mondom, mert tényleg így van, tényleg nem értem miért nem mehetek vele, és hogy mit akar. Vámpírok vagyunk, biztos nem a mellékhelységet célozza meg, máshova pedig nem értem, miért akarna egyedül menni. Vagy mégis kidörzsöltem, fáj neki, és azt akarja ellenőrizni? Értetlenkedve ülök vissza az ágyra, és nézek rá kérdő tekintettel, láthatja rajtam, hogy tényleg tanácstalan vagyok, és több magyarázatra szorul ez az egész, mint az elsőre tűnik. Mi a frászt akarhat? Túl sok belőlem, és magányra vágyik? Macskaként akar futkározni a kastélyban? Vagy csak a titkaimat akarja felderíteni? Szar ügy, mert azok nincsenek, főleg nem itt. Remélem megmagyarázza ezt az egészet, mielőtt itt hagy, és nem kell elkezdenem kombinálni, hogy most mégis mi a helyzet. Ha mégis elmegy magyarázat nélkül, akkor várok egy kicsit, aztán a kádhoz sétálok, és engedni kezdem a vizet. Ha ő egyedül sétálgathat, akkor én egyedül fürödhetek.

Igen, kiült az arcára az a nézés és már kérdezget, sóhajtok.
-Majd meglátod.
Majd megindulok kifelé, átgondolom az útirányt minden, ou, probléma a gépezetben. Megállok az ajtó előtt és megvakarom a fejem. Na most vagy mégis megpróbálom és max vissza jövök mint egy kis szerencsétlen, de legalább megpróbáltam, vaaagy...nem, nappal van, azt hiszem, meg amúgy is haragudna érte szerintem.
-Nem,nem látod meg, mégse jutok oda egyedül, -lehuppanok a földre az ajtó elé - nem emlékszem hogy kötöttünk ki ott.
Fonom össze a karjaim a mellem alatt, csak hasznos akartam lenni és valamit egyedül csinálni, de neeem. Felnézek Ratenre csalódottan.
-Pedig csak jót akartam, hoztam volna inni, de ehhez se vagyok elég önálló. -bólogatok a számat húzva lemondóan - Nem akartalak ugráltatni.
Mindegy, így legalább nem találgat hanem tudja és hamarabb nem száradunk ki.

Csak nem enged, mindenképp egyedül akar menni, és már épp sértődnék meg, amikor visszafordul, és bejelenti, hogy mégse tud odajutni egyedül. DE HOVA?! Ja, hogy vért akart hozni. Nem bírom ki, egy mosoly ül ki a szám szélére, de közben már mozdulok is, odalépek hozzá, és átölelem ha engedi.
- ez nem a te hibád, én rejtettem el túl jól azt a helyet. - mondom, miközben megfogom a kezét ha engedi. - Ha szeretnéd, lemehetünk, és megmutatom melyik palack az, hogy legközelebb te is tudd. És máskor ha szeretnél hozni, nyugodtan mond meg, akkor csöndben kivárom, hagyni fogom hogy azt csináld amit szeretnél, csak engedd, hogy segítsek benne ha tudok. Mint például most. És légyszíves ne csinálj ilyet, hogy nem mondod meg mit szeretnél, nem szeretem a meglepetéseket, meg türelmetlen is vagyok. - vigyorgok, és megpróbálom megcsókolni. - Egyébként meg igenis önálló vagy... sőt, az egyik legmenőbb Club tulaja New Yorkban. Ne mond, hogy ez nem önállóság. - vigyorgok. Számítok rá, hogy nem fogja önállónak tartani, meg arra gondol, hogy csak a segge alá tettem a vezetői széket, de ez hülyeség. Ha valaki a testével és az ellenállhatatlan vonzerejével, meg szépségével ér el valamit, az nem kevésbé értékes, mintha megdolgozna érte. A testéért is tennie kellett, és a személyisége se csak úgy lett a semmiből, ezek is adottságok, amiket ügyesen kell kihasználni. Nekem ne magyarázza meg senki, hogy egy ronda, és egy szép nő ugyan azokkal a képességekkel egyenértékű az életben, és ugyan oda képes eljutni, ez hülyeség. A szépség mindig előny, Irina pedig gyönyörű. És ezt kész vagyok megosztani vele.

Kis gyerek leszerelő taktika, jaj nem a te hibád hanem az enyém, gyere megölellek ezzel biztosítva hogy így van, buksisimi, kapok?. Egy ilyen helyet én is eldugtam volna egyébként, mint már mondta sok bulit tartott itt meg ilyenek a helyében bárki így tenne. Az meg hogy előre közlök mindent amit csinálok abban mi az érdekes, írhatnék akár naplót a napirendemről részletesen, mondjuk az emberként érdekesebb lehetett volna. Nem szereti a meglepiket, nyeeeh, akkor ezért nem értékelte, jó tudni. Az önállórésznél azért felnevetek.
-Ja persze, pár órát töltöttem ott össz-vissz, annak se volt sok köze a munkához. -ráncolom a homlokom mintha gondolkodnék - De lehet mégis, több mint gondolnám.
Ami baj, így nem akartam poszthoz jutni, nem az én szokásom meg az ilyeneket néztem le régen, erre itt vagyok egy király ágyában örülök magamnak aki nem olyan soká haza utazik és ha úgy gondolja nem jön vissza többet, a 10-en éves énjeim sorba vágnának hozzám valamit. De már itt vagyunk, felkászálódok a földről, várom hogy előre menjen.

Úgy tűnik félreértett, és megrázom a fejemet is, jelezve, hogy nem úgy van ahogy azt hiszi.
- Nem azért kaptad meg a munkát, mert úgy álltak a csillagok. Szerinted én hogy lettem clubtulaj? Mennyit értettem hozzá? Idejöttem, kiszámoltam mennyi pénzem van, mit tudok venni, és belevágtam. Semmit nem tudtam az egészről, csak azt, hogy jártam ilyen helyekre, és hogy mit szerettem, mit utáltam. Ugyan ezt kérem tőled is, és ezért tartalak alkalmasnak a posztra. Tudod hogy mi a jó az ilyen helyekben, és tudod mi a szar. És én ezért is vagyok alkalmatlan mostanra, mert az utóbbi időben nem jártam ilyen bulikba, és nem tudok lépést tartani, nem tudom már mi a menő, és a trendi. Ha te viszont ezt figyelemmel tudod követni, akkor tökéletes vezető leszel. - magyarázom, így talán már megérti, hogy nem csak a kinézete miatt vettem fel. - Az meg, hogy mit csináltunk ott, a munkától teljesen független volt, a körbevezetést leszámítva. Az a közös döntésünk volt, és a felvételedet nem befolyásolta, mint már oly sokszor elmondtam. - sóhajtok. - De úgy érzem ezt még bizonygatnom kell egy ideig, hogy elhidd. - csóválom a fejem, aztán mosolyogva ránézek.
- De addig is, ihatnánk egy kis vért, nem? - kacsintok, és a kezét fogva próbálom húzni magammal a borospince felé.

Kár volt ebbe belemenni, végtelen köröket lehet lefutni, de nekem nincs kedvem hozzá.
-Jól van, elhiszem.-csapok le a végszavakkal.
Vajon hogy alakult volna ha teljes elutasítást mutatok felé és keresek egy ember csoportot ahogy általában csináltam, valószínűleg a lepedővilágomban üldögélnék, nem szebb jövőkép. De talán tisztább. hagyom hogy megfogja a kezem és követem. Apropó a bulik, gondolom voltak jóóó páran akik beljebb kerültek, ki tudja hányan fordultak meg eddig az...és ez mért is érdekel engem?! Amúgyis ennyi idő alatt is feltűnt a nagy étvágya, ebből következtetve sokan, khm szóval ha több napig hiányzik és túl jó kedve van okom lesz gyanakodni hogy ott is tart egy kedvecet. Itt is, ott is, mindenhol ahol jár, egyszerűbb így. Vajon akkor is készülök ekkora rém lenni ha valaki aki nő nemű csak hozzá szól. Furcsa ez, mert sose voltam olyan akit érdekel, legapróbb dolog. Biztos azért mert hosszú idő után lett valakim így harapok érte, Közbe a pincéhez sikerül érnünk ha minden igaz, és megmutathatja a trükköt. Előtte azonban lehajtott fejjel besomfordálok elé és megölelem.

Szótlanul megyünk le, mindenki gondolkodik gondolom. Én legalábbis igen, méghozzá azon, hogy milyen szerencsés vagyok ezzel a lánnyal. Aranyos, van önkritikája, legalábbis ha ennyire felveszi ezt a szeretkezős-munkás dolgot, mint mutatja, akkor biztos civakodik magával, másrészt gyönyörű és kedves, és eddig egész jól kijövök vele. Jobban, mint vártam volna, féltem egy kicsit, hogy nem lesz olyan egyszerű mint amilyennek első ránézésre tűnt, ez a kapcsolat, de eddig egész tökéletes. Kicsit gyerekes, kicsit cuki, de pont annyira, hogy imádjam, ráadásul az étvágyam se zavarja. Egyszerűen tökéletes, mintha nekem találták volna ki.
A pincébe érve, mielőtt kinyithatnám a zárt ajtót, lehajtott fejjel sorol be elém, és ölel meg. Biztos valami megbánás, vagy hülyén érzi magát, hogy egyedül akarta, nem teljesen értem, de aranyosnak találom, és visszaölelem.
- Én vagyok a világ legszerencsésebb vámpírja, hogy találkoztam veled. - mondom halkan, miközben magamhoz szorítom, persze nem erősen, csak határozottan. És komolyan is gondolom a szavaimat.

Aranyos amit mond, de ezt egészen addig fogja így gondolni amíg nem fog belelátni a fejembe, megfordulnak érdekes gondolatok, például az előbbi agymenés, amiatt is jöhetett a hirtelen ölelés. Nézem hogy nyitja ki az ajtót, de nehogy azt higgye az ember hogy azt nézem mit csinál. Az egy dolog kívülről minek néz ki, tudom hogy őt nézem, hogy mennyire neheztel, mit tudok leolvasni róla vagy valami. Ahogy bemegyünk a koporsós terembe még mindig olyan mint ahogy itt hagytuk és mivel ide rajtunk kívül senki nem jön le így azt hiszem majd én rakom rendbe, nem szájhúzás ez, csak megjegyeztem, nem fog leesni a kezem miatta.
Oda sétálok a fal mellé ahol tárolja a készletét, igazából az is fura hogy csak úgy "öntötte belém" az értékes vért amit felhalmozott, szinte tök ismeretlenül. A falnak dőlve várok, ha már egyedül nem tudtam ide lejönni nem vagyok méltó arra hogy benyúljak abba a szekrénybe. Helyette inkább kínosan ölelem magam és nézek körbe, főleg arra s csúnya foltra a terem közepén, az indította el ezt a folyamatot, amilyen módon fogyasztottam az a zacskó vért. Igazából az érzésre vissza gondolva összefut a nyál a számban, nyelek is egyet, vezetem inkább tovább a tekintetem, körbe, míg nem vissza ér a tekintetem Ratenhez. Elidőzik rajta a tekintetem, sose volt vitás hogy jól néz ki, különben nem lennék itt, még ha felszínes dolog is, a külső is fontos. Az még a csoda hogy jól viselte a hisztijeim meg az ilyen kis stikkjeim, igaz ő se panaszkodhat. Most hogy így bambulok rá megint ki akar bújni a kis ördög, kimondatni velem azt a szót, kicsit összeszorítom a szám, még nem hiszem hogy alkalmas kimondani, jó nem az hogy időhöz van kötve, de most kezdjük egymást jobban megismerni, pedig kikívánkozik de visszafogom. Na majd a vér, biztos azért agyaskodok ennyit hülyeségeken mert már rég ettem, de megvárom most már, még jó hogy nem akarom kiszolgáltatni magam. Már mindegy, az bizonyos hogy úgy ürítem ki a poharat vagy bármit mint akit éheztettek. Miután tele a pocak vajon mit fogunk csinálni? Nekem nincs több ötletem az ellen hogy ne csak feküdjünk, de reménykedem hogy a kreativitásom nem hagy cserben.

Az ölelés után végignézi ahogy kinyitom az ajtót, gondolom próbálja megjegyezni, hogy melyik üveget kell megnyomni. Elgondolkodom a dolgon, aztán úgy döntök, hogy ennyi "könnyítés" belefér a biztonságba, és a kamu üveg végét megjelölöm a körmömmel, kissé megkaparva.
- Így fel fogod ismerni gondolom. - nézek a lányra mosolyogva. - Szeretném, ha mindig itt tartanád a vért, akkor is ha nem vagyok itt, viszont ehhez tudnod kell hogyan juss be. - magyarázom a dolgot. Fontos, hogy ne legyen szem előtt a vér, bármikor lehet betörés, házkutatás, ilyesmik, főleg ha vadászni fog, és gyanúba keveredik. Mivel nem leszek itt, ezt nem fogom tudni megakadályozni, mellettem viszont nem fog vadászni, nem fogom hagyni.
Belépve megcsapja az orrom az alvadt vér szaga, erre görbülni kezd a szám, emlékszem milyen jó volt a koporsóban vele, mennyire vadul beindította. Az ő hálószobája nyugtatóan, mégis gerjesztően hatott, az enyém viszont vadítva indít be minket. Irina kicsit lemarad, én pedig egyből a vérhez igyekszem, nincs rajtunk ruha, úgyhogy vihetek neki tasakot, nem lesz baj, ha leissza magát, fürdeni pedig úgyis szeretne gondolom. Elveszek egy tasakot és egy üveget, aztán játékosan mosolyogva megyek a koporsóhoz.
- Szeretnél inni? - nézek rá kaján vigyorral. Valószínű, hogy nem fog sikerülni a tervem, ha túlságosan szomjas, de egy próbát megér, maximum máskor megismétlem. Felbontom a palackot, és óvatosan, nagyon lassan folyatni kezdem a testemen, a nyakamtól a lábam közéig, figyelve rá, hogy ne öntsek túl sokat, nehogy pazaroljam, csak pont annyit, ami elég, hogy levezesse a száját, ha elkezdené lenyalni.

Épp figyelem "amit csinál" de mintha észrevette volna a hibát benne megkaparta az egyik üveget mire egyenesen oda fókuszál a tekintetem, majd amit hozzá tesz kicsit olyan mintha beszólt volna, de nem ilyen letolás szint csak kicsit oda csípett, alázatosan lehajtom a fejem hogy elnézze a figyelmetlenségem, majd a megjelölt üvegre emelem a tekintetem. Majd amikor megfogalmazza a kérését felemelem rá a tekintetem, itt tartsam a vért, hát őőő, nem szeretné, idáig elvonszolni a testet de ha olyat szerzek itt fogom úgyhogy csak a vállalható felét fogom betartani de bólogatok lelkesen. Ha nem is örökre, egy ideig muszáj lesz majd vadásznom amíg nem találok ki valami forrást ahonnan vehetem. Kupi van, vajon ha most elkezdek pakolni megállít vagy leszól? Nem azért mintha zavarna a szaga vagy ilyesmi, talán a látvány egy kicsit, áhh az se, már majdnem folyik a nyálam az előző két dologtól így egyben. Akkor nem tudom, talán az hogy itt fogok élni és oda nem szoktam piszkolni ahol hosszútávon vagyok. Közben ő előre ment és már épp veszi ki a reggelit, követem ahogy a koporsóhoz lépked, nem akarom csak a vértasakra szegezni a tekintetem, még azt a látszatot keltené hogy az az egyetlen vonzó dolog számomra "rajta". A kérdésére a válaszom csak annyi hogy nyelek egy nagyot, nem kérdezhette komolyan, de a mosolya mögött rejtőzik valami turpisság. Amíg nem kínoz vele addig nem zavar bármi az. Felbontja a palackot, eddig jó, elkezdi önteni magára, végig a testén, pazarlás. Még jó hogy mielőtt a hasához ért volna a hihetetlen gyorsaságomnak köszönhetően ott teremtem és a nyelvemmel elkaptam a futó sávot. Ekkor vettem észre hogy közben a karját is elkaptam és vissza fordítottam az üveget állóhelyzetbe hogy ne folyjon ki több belőle, nem tudom mennyire voltam durva de azonnal elengedtem és léptem hátrébb egyet a számat a csuklómmal megtörölve.
-Bocsánat.

A mutatványom nem sikerült, elkezdtem önteni ugyan a vért, de hirtelen itt termett, és még a hasamon járt a nedű, már nyalta is. Kicsit megrázkódok, nem azért mert megijednék, vagy durva lenne, viszont nyelvének hirtelen érintése kellemes, és lázba hoz. Viszont ez odavágott a hangulatnak, mert megmutatta, hogy mennyire szomjas. Nincs mese, előbb inni kell.
- Te kis cseles. - mondom mosolyogva, láthatja rajtam, hogy nem volt gond a hirtelen mozdulatsorozat, és átnyújtom neki a tasakot.
- Korábban ezt választottad, ezért mertem most is ilyet hozni. - mondom, és közben az üveget tartó kezemet leengedem. - De ha üvegből szeretnéd, az se baj. - mondom, és kinyújtom felé az üveget is, hogy választhasson, melyiket szeretné jobban. Attól függetlenül, hogy mit választ, a másik tartalmából inni kezdek, nem túl mohón, hiszen annyira nem kívánja most a szervezetem, mint a hosszú akciózások után, bár egyértelműen jól esik, főleg azt tekintve, hogy előbb azért megdolgoztam a leányzót rendesen. Azonban ahogy a nyelvemhez ér az éltető nedű, érzem meg valójában mennyire is jól esik, mennyire is kívántam már. De megállom, hogy az egész üveget, vagy tasakot kiigyam. Túl gyorsan fogyasztjuk a készletem, bár van még bőven, ilyen mohóság mellett pár hét alatt kimerül. Tényleg, neki nélkülem is ekkora a szomjúsága, vagy csak az ágytorna hozza ki ezt belőle?

Amikor oda suhantam mintha megijedt volna úgy megrándult, lehet hogy ő nem tud ilyen így nem is számított rá. Igazából, én se tudtam hogy tudok ilyet, mármint hogy ilyen gyorsan, mint aki teleportált vagy nem tudom. Nézek vissza az előbbi helyre ahol álltam hagy kérdőn fel Ratenre aki közben megszólalt és nyújtja a tasakot. Kicsit meglepődtem magamon de jó ez a képesség, ha hamarabb rá jövök hogy ilyet tudok már kihasználtam volna, vagy lehet hogy régen is használtam de ha vérszemet kap az ember, pardon vámpír ugye nem mindig tudja mit csinál. Közben magyarázza mért tasakot hozott amire csak bólogatok és lassan belemélyesztem a fogaim a tasakba. Nem akarok olyan mohó lenni, nem is voltam az mielőtt találkoztam velem, legalábbis csak akkor ha elkaptam valakit és sietségre voltam kényszerítve. Kicsit sikerül vissza fogni magam, lassan nagy kortyokban nyelem a vért, így se tart ki túl sokáig a tasak de valamivel tovább mintha kiéhezve benyomtam volna mint akit üldöznek. Ha nem lesz itt nem lesz pofám az ő készletén élősködni, találnom kell egy forrást mihamarabb. Gondolom nem mozognak úgy az utcán mint a drogdílerek, vagy ha igen azokban nem igazán tudok megbízni, nem tudhatom hogy van e valami betegség vagy bármi ami ért nekünk és belekeverik, megmérgezve a vevőt. A másik eshetőség hogy megkeresem a régi beszerzőt aki még otthon intézte az adagom, de attól félek hogy az otthon elég volt, viszont itt nem lesz az. Azt hiszem kórházi fejes volt az illető és tudott egy kicsit ténykedni hogy pár deci vagy liter vér észrevétlenül leessen, ami nekem elegendő volt, viszont nem tudta pontosan mihez kell a vér csak mint a család jó barátja segített tudatlanul, nem tudom hogy mennyire fogja értékelni hogy a lány akinek anno elment a temetésére besétál az irodájába szívességet kérni. Persze apámék ezt nem kérték ingyen, megfizették neki az "árut", hmm de én is meg tudom majd, közben leesett hogy vagy hol dolgozzak, akkor ennyit az aggódásról, elintézni lesz vicces. Feltűnhetett neki hogy kissé elmerültem a gondolataimban mert már az üres tasakot szívogatom, észre se vettem hogy elfogyott, amikor vissza lendülök picit megrázom a fejem és felkapom rá a tekintetem.
-Közben mondtál valamit amire nem reagáltam? Kicsit elbambultam. - vakarom a tarkóm kínosan mosolyogva.
Remélem nem lesz a válasza, illetve észre se vette, de kétlem, elég feltűnően ki tudok lépni ebből a világból, merev üveges tekintet, mozdulatlanság, sőt így még levegőt se kell vennem, lehet az is megállt, szóval elég fura egyesek szerint ijesztő. Olyan mintha épp ébredezne a másik szadista énem és valakinek a meggyilkolását fontolgatom, ami ebben a formámban talán értelmet is nyerne de szó sincs ilyenről. Más akkor kapcsol ki így amikor sorozatot néz, én amikor gondolkodok és tervezek. De terelem is a témát.
-És most mit szeretnél csinálni?

Miután odaugrott, és megkapta a vért, mintha megfagyott volna, bambult maga elé, és gépiesen itta a zacskó tartalmát. Erős volt a kísértés, hogy elhúzzam a szeme előtt a kezemet, mint a filmekben, amikor valami nem reagál. De végül nem teszem, nem akarom megalázni ilyesmivel, és megbántani sem. Amikor kérdezi, hogy mondtam-e valamit, mosolyra húzom a számat, de végül megcsóválom a fejem.
- Semmi fontosat. - mondom, és lepillantva látom, hogy időközben megnyugodott idáig ágaskodó szerszámom, jelezve, hogy elmúlt a pillanat varázsa. Valószínűleg ha eddig nem vette észre ágaskodását, akkor most már nem is fogja felismerni, hogy egy pillanattal ezelőtt még mire gondoltam.
- Voltak ötleteim, de meghiúsultak amikor elkaptad a vércseppet. - mondom, és látványosan gondolkodni kezdek, miközben még hümmögök is hozzá. - De igazad is volt, ne csak erről szóljon a kapcsolatunk. - bököm ki végül, és kíváncsi tekintettel nézek a szőke bombázóra. - Neked mihez lenne kedved, kedvesem? - teszem fel a kérdést, hogy neki is legyen beleszólása a dolgokba, illetve kezdek félni tőle, hogy a túl nagy étvágyam kiakasztja, vagy túlgondolja a dolgot, ahogy a nők szokták. "Csak szexre kellek" satöbbi, jöhetnek neki a gondolatok, amik persze alaptalanok. Nem mondom, jól esik vele a dolog, és tényleg kezdek telhetetlen lenni, de ettől függetlenül más is tetszik benne, és nem csak az ágyban szeretem, nem csak a teste miatt akarok vele lenni.

A válasz semmi fontosat, ú biztató, de észrevenni nagyon is észrevette, húzom kicsit össze magam.
-Bocsánat.
Ezt a lepillantást nem tudom hova tenni, jelzés akart lenni hogy milyen hangulat romboló volt az előbbi kiesésem vagy mégis valami "fontosat" mondott amire nem reagáltam, kínosan összefonom a karjaim. Igen, ez a megszólalás határozottan arra utal, de a hirtelen mozdulásomra utal nem az előbbire mire kis kutya szemekkel pislogok rá, de nem tűnik úgy mint aki haragszik, azért biztos kicsit sértette a dolog. Ha most elkezdem helyrehozni az meg erőltetett lesz, jobb ezt így hagyni most már. Nekem ad igazat, "ne csak erről szóljon", nem mintha felfigyelt volna rám ha nem tudja mi lesz a vége. Igaz azon már rég túl vagyunk de mindegy, lehet azóta kezd rá jönni hogy nem csak arra az egy dologra vagyok képes. Sok oldalú vagyok, tudok aranyos lenni, vissza tudok menni egy gyerek szintjére, tudok vadóc lenni vagy ha át lendülök akkor akár egy ragadozó is, de azt még nem látta, na meg egy igazi házi sárkánnyá is tudok válni vagy jó házi kedvencé, már ha szeretné a macskákat, annyi a defekt hogy a lehetőségek nem választhatóak hanem rulett szerűen képesek váltakozni, éppen mi tör elő. Engem kérdez hogy mit csináljunk.
-Mondjuuk - járok körbe majd megállok a hátánál - járjuk a körbe a kastélyt, - teszem rá a fejem és lassan csúsztatom a karjaim a derekánál és a hasán hogy öleljem- vagy nincs kedved? - majd hangosan gondolkodom- Megértem, ezerszer végig járhattad már.
Bele gondolva lehet ez neki unalmas lesz, de azt nem mondhatom hogy menj feküdj le addig én bóklászok, majd vissza megyek, mondjuk nem tudom, lehet értékelte volna. De legutóbb is az "egyedül is megtalálom"-ból mi lett? Nem merek kockáztatni.

Kicsit össze húzza magát, és elnézést kér, ami meglepően cuki és aranyos. Ha lenne is miért, se tudnék rá haragudni, de így viszont főleg nem. Inkább megpróbálom magamhoz húzni, és átölelni, illetve megcsókolni. Nem akarom letámadni, remélem nem érti félre, csak egyszerűen annyira édes volt, hogy nem tudom nem megölelgetni. Végül elengedem, hogy körbejárhasson, illetve amikor a kastély körbejárásáról beszél, akkor mosolyra húzom a szám.
- Való igaz, legutóbb nem jutottunk sokáig. - szélesedik vigyorrá a mosoly, majd feltápászkodok a koporsóról. - Ezúttal megpróbálok viselkedni. - ígérem, bár az, hogy nincs rajtunk ruha nehezíteni fog a dolgon. Végül kézen fogom, és ha engedi, akkor elindulok vele, hogy körbejárjuk a kastélyt.


-------------------------------------------------------------
3 hónappal később, "jelen"

Álmosan ébredtem fel Irina mellett, ahogy édesen nekem simult meztelen testével, az még három hónap után is úgy felizgatott, mintha először feküdnék nő mellett. Imádtam ezt a nőt, és nem csak a teste miatt, de az is közrejátszott azért. Egyszerűen egymásra is voltunk hangolódva, nem csak az ágyban, beszélgetések és gondolkodás terén is gyakran megmutatkozott, mennyire passzolunk. Ez az elmúlt három hónap halálom legszebb időszaka volt, és nem is cserélném le semmiért. Egyelőre még meg sem csaltam a nőt, valahogy nem vonzottak más lányok, úgy gondoltam velük úgyse lenne annyira jó, mint a szőke szépségemmel. Inkább gyakran jártam haza, amennyire csak tudtam, illetve már készültem rá, hogy elhívjam magammal Chromixlandre. Az lenne a legjobb, ha összeköltöznénk a Royal Skyscrapperben, és minden nap ott lenne velem, bár ez egyelőre nehézkesen lenne megoldható, főleg a felhőkarcoló napos mivolta miatt. A szóbeszéd nem érdekelne, hogy miért csak este látni a nővel, azt könnyű lenne kimagyarázni. Talán ha átszereltetném a legfelső emeletet, hogy biztonságos legyen, akkor nem is mondana nemet.
A hibáimból tanulva nem mozogtam, csak néztem a feszes bőrű hátát, és vártam, hogy ébredezni kezdjen, vagy amíg megunom ezt a tevékenységet, és én magam ébresztgetem édesen. Egyelőre még elvoltam, én is csak most kezdtem felébredni, szóval nem siettem még sehova.

a Bocsánatkérésemre egy ölelést kaptam a jobbik fajtából amihez csók is jár, azt hiszem ez egy "semmi baj/gond". A körbejáráshoz elenged így meg tudom tenni és elmondani szerény tervem, a tarkóján keresztül nem látom az arcát de a hanglejtése alapján nem ellenzi a dolgot, sőt tesz egy ígéretet hogy megpróbál viselkedni, ezt gondolom arra érti hogy nem rohan le minden szobában. Hát ha nem is minden szobában de egy párban belefér és én nem ígértem semmit, kaján mosoly húzódik a számra. Majd hátrébb lépek és végig nézem ahogy kimászik a koporsóból, majd közelebb lépek már előre úgy tartva a kezem hogy megfoghassa és indulhatunk is felfedezni.

Nem soká mégis vissza kellett utaznia, egyedül lettem hagyva, eleinte úgy éreztem magam mint egy otthon hagyott házi állat, egyedül, max a visszhang szólt vissza a nagy falak közt. Némi felüdülést jelentett a klubban való munka, szerencsére hamar belerázódtam így aggodalomra semmi ok nem volt és kastélyt is sikerült megszoknom, elfoglaltam magam. Az eddigi vérforrásommal is sikerült felvenni a kapcsolatot így ez a gond is megoldódott, nekem is sikerült hozzá adnom a készlethez, egyedül mertem kicsit sanyargatni magam és vissza szorítani az adagom. Persze a hónapok alatt sokat utazott haza királyom így a magány probléma is csak pár napig tartott.

~~
3 hónappal később
~~

Nem rég ért haza így a lelkes üdvözlés után szenderedtünk el. Sokkal nagyobb biztonságban érzem magam amikor a karjai közt alhatok el, viszonylag mélyen, de úgy érzem bármennyit is alszok nem hat, még jó hogy nem öregszünk, csúnya nyomot tud hagyni a kialvatlanság egy idő után. Viszont eltelt pár hónap és még mindig meglepően jól el tud viselni sőt nem is csak elvisel. Egész jól meg vagyunk, kicsit jobban megismertük már egymást is de fogadok mindkettőnknek vannak még rejtett oldalai, pedig bármit mondhatnak de azt hogy nem beszélgetünk azt nem. Én egész sokat megosztottam már vele az életemből, kisebb titkok persze vannak, nem mintha számítana már mert múlt és nagyon régen volt már de attól még vannak dolgok amiket jobb még késleltetni.
Még álomban vagyok de lassan itt lesz az ébredezés ideje, már halványan mutatkoznak az emberi létből megmaradt kis reflexek mint például a légzés és a szívverés is amit idő közben sikerült elsajátítani, volt időm gyakorolni még ha nem is megy tökéletesen.

Hallom, ahogy dobogni kezd a szíve, tudom, hogy ez nála az ébredés jele, valahogy ösztönösen elindítja amikor kezd kizökkenni az álomból. Ekkor jobban hozzá simulok, és magamhoz szorítom, miközben megcsókolom a vállát.
- Jó reggelt szerelmem. - suttogom a fülébe az édes szavakat, és várom, hogy felém forduljon a reggeli csókommal. Valószínűleg már tudja, hogy ébredés után nagy étvágyam szokott lenni, és nem is lenne okom titkolni. Ha belemegy, akkor a szokásos módon, mivel hálás vagyok és kedves, elhúzom az előjátékot, hogy legyen ideje teljesen felébredni, aztán ha már készen áll, megpróbálom a magamévá tenni. A mai reggel a szokásosnál is erősebb az étvágyam, valószínűleg azért mert rég láttam, és így ha belemegy, akkor egyből két menetet próbálok kiharcolni, mielőtt mosolyogva bújnék hozzá, cirógatva, simogatva a testét. Nem tudom, hogy mit tervez mára, de az óra szerint már kezd sötétedni odakint, úgyhogy ha nem akar egész este itthon lenni, hamarosan jeleznie kéne, és elkezdenünk készülődni. Ő legalábbis szeret sokáig piszmogni, én pedig addig lustálkodhatok, tévézhetek is akár. Kedvem lenne elmenni egy moziba, vagy szórakozni, de először rá hagyom, hátha feljön egy ötlet, amit szívesen csinálna. Ha pedig itthon szeretne maradni, azzal sincs problémám, beszélgetés és ágytorna terén is egyenlő társak vagyunk, akik jól elszórakoztatják egymást. Az elmúlt időszakban a legtöbb dolgot megtudta rólam, nem igazán vannak már titkaim előtte, és az apró hibáimat is megfigyelhette, ha akarta.

A szorítására ébredek és a vállamra érkező váratlan puszira picit össze is rándulok, pedig megszokhattam volna már, majdnem minden reggel így ébreszt. Majd kezdek lassan nyújtózni egy picit közben hallom a reggeli köszöntését így nyújtózás közben kezdek felé fordulni, majd ha teljesen háton vagyok mosolyogva engedem el magam úgy terpeszkedve ahogy az előbb nyújtottam. A szemem még nem tudom kinyitni de az arcom már felé fordítom.
-Neked is, édes.
Majd tartom a szám picit csücsörítve a reggeli pusziért ami csak akkor puszi ha én adom, ő képes már ilyenkor betámadni, de mentségére váljon most hogy nem rég ért haza és előtte mindig alaposan felébreszt elég kellemes módon, úgyhogy egy szavam nem lehet. A első támadásnál azonban mégse voltam olyan nagyon aktív, de vigasztalhatja a második menet amiben már kihoztam magamból a maximumot, amire elégedetten hozzám bújik mint egy jól lakott kandúr. Végülis ő nem eszik, legalábbis ételt nem így neki ez az erőt adó reggeli, ha már főznöm nem kell, itt illik bedobni magam.
Bármennyire is fájó, valakinek mozdulnia kell, különben itt ragadunk ahogy esetenként szoktunk. Most én kezdem és könyökölök fel szigorúan úgy hogy ne kelljen abbahagynia a cirógatást hanem akadálytalanul folytathassa. Megtöröm a csendet.
-Terveztél mára valamit?-kúszok kicsit közelebb hogy én is elérjem legalább a fejét és a körmeimmel kezdem masszírozni a fejét finoman.

Úgy tűnik mindkettőnknek jó volt, és elégedetten fekszünk egy ideig, én türelmesen várok, ő pedig kegyesen hagyja hogy cirógassam a testét. Ez felőlem mehetne órákig is, de egy idő után megmozdul, persze úgy, hogy tovább tudjam cirmizni, és felteszi a kérdést. Tudom, én voltam a naív, amiért azt hittem, hogy most ő fog előállni egy tervvel. Közben ő is elkezd engem kényeztetni, a fejbőrömet masszírozza, amit imádok. Mosolyogva nézek fel rá, persze úgy, hogy továbbra is hozzám férjen.
- Nem tudom, hogy neked van-e valami különleges terved. - kezdem, és kérdőn nézek rá, egy kicsit várva, hátha van valami. Mivel sejtem hogy nem lesz, ezért egy rövid szünet után elgondolkodom, mielőtt kibökném a választ. - Én szívesen elmennék moziban, vagy táncolni, esetleg sétálgathatunk is kicsit. - kezdem sorolni az ötleteket, hogy tudjon választani magának. - Vásárolhatunk is, vagy bepattanhatunk az autóba, és elutazhatunk valahova, csak így spontán. Sőt, repülőre is ülhetünk, és elutazhatunk valahova. - mondom mosolyogva, aztán figyelem, hogy valamelyik ötlet tetszett-e neki, vagy kell még javaslatokat feldobnom, amik közül tud választani. Természetesen egy pillanatra sem hagyom abba a cirógatását, és remélem hogy ő se fogja idő előtt befejezni a kedveskedését. Vajon mit szólna, ha maradnék az utazásos tervnél? Egész sok helyre kiruccanhatunk, és bármikor indulhatunk. Ezért jó, ha az embernek sok pénze van, ami szabadidővel társul.

A válaszára csak megrázom a fejem elgondolkodva.
-Különleges nincsen.
Majd figyelek rá és várom az ötleteket, mond is kapásból 3-at és ebből egyben sincs kivetnivaló.
-Akár lehet mindhármat így sorjában. - mosolygok és közelebb kúszok hogy a mellkasára tegyem a fejem.
De ezzel nem merült ki az ötlettár van még lehetőség. A vásárlás hangozhat még ígéretesnek de annyi új göncöm van most épp hogy már alig fér, mit csinálhatnék itthon egyedül amikor a munka se köt le. Majd ha megunok pár régebbi darabot, egyelőre mindenem meg van, úgyhogy ezt kihagynám. Aztán felhozza az utazást, kocsival még talán de repülővel, milyen messze akar menni? Lehet hogy neki lehet de nekem az utazgatás elég kényes és necces téma, egyszer kell rosszul időzíteni vagy késni egy kicsit és füst.
-Nem rég vásároltam halálra magam az utazással meg tudod mi a problémám. Te megteheted de nekem elég egy kis baki és.... - felugrok és szúrósan nézek rá lassan csípőre emelve a kezem - vagy ez célzás akart lenni?
Majd egy kis időhúzás után pimaszul mosolyra húzom a szám és ráérősen visszamászok hozzá.
-A legutóbbit nem tartom jó ötletnek de a többi jöhet. - nyomok csókot a homlokára és rá fekszem.

Azt mondja, hogy nincsen semmi különleges ötlete, pedig én biztosra veszem, hogy lenne neki, csak nem akarja mondani. Gondolkodom a dolgon még egy kicsit, miközben meghallgatom a válaszait. Igaza van, a repülés csak úgy nem megoldható, ahhoz alapos szervezés szükséges. Aztán hirtelen felugrik, az ilyen semmiségeken való kiakadás már megszokott, gyakran játszuk el, hogy mintha felkapnánk a vizet, tettetjük a sértődöttet. Része a kettőnk közötti kis játszadozásnak, egyike a sok apróságnak, amik életben tartják a kapcsolatunk - főleg hogy mi halottak vagyunk. Természetesen úgy teszek, mint aki megijedt, majd hirtelen felpattanok, és elkapom a lányt, a jobb karommal megtámasztva, hogy ne essen el, miközben a ballal kisöpröm alóla a lábait, és hirtelen megcsókolom.
- Te kis pimasz. Nem örülnél neki? - kérdezem a csók után mosolyogva, majd lassan visszaviszem az ágyba, és lefektetem magam mellé, miközben a mellére hajtom a fejem.
- Vagy mi lenne, ha elmennénk egy Wellnessbe? Forró fürdők, masszíroztatások, meg megannyi lehetőség. - nézek fel kérdően, várva a reakcióját a legújabb javaslatomra, ami még az előtt jutott eszembe, hogy felpattantam volna. Persze ha emberek lennénk jobb lenne, ihatnánk, meg nappal sétálgathatnánk, satöbbi, de ez az esti dolog se megoldhatatlan. A masszőr a szobánkba jön úgyis, kérés lesz hogy redőnyös legyen a hely, nehogy besüssön a nap, illetve a legtöbb igazán drága wellness szálló szolgáltatásait este is élvezhetjük.