Raten Chromixen kastélya

Az álsértődésért felpattan és kikapja alólam a lábaim amire fel is nevetnék ha nem tapasztja a számra az övét. Lóbálom mosolyogva a lábam az ölében. Nem örülnék e neki, lehet most én vagyok a szőke de ezt nem egészen értem ezt a kérdést, nézek rá furán bután értetlenül hogy mire is akart célozni.
Közben vissza visz az ágyba és rám fekszik, közben felhoz egy új ötletet, túl sok ötlet kevés idő és ha sokáig húzzuk egyedül fog wellnesezni a drága, mondjuk én amúgy se csípem annyira az ilyen helyeket, sok a veszély faktor, úgy vettem észre fékezhetetlenebb vagyok mint ő , nem tudom mit tenne ha egyszer csak egy ártatlan sétán elszabadulnék mellőle vagy a moziban egy véres horror jelenet miatt megéheznék és nem bírnám türtőztetni magam. Rossza ezekbe belegondolni, ezért is megyek ki feszülten és kezdtem az első munka napjaim görcsösen, félek hogy mi lesz akkor ha nem tudok magamon uralkodni. Ez is csak miatta van, előtte a fene se gondolt ilyesmire, mi lesz akkor? Hát az lesz hogy meghal valaki és jól lakok aztán lehet a fejemre lesz koppintva, tök mindegy volt nem volt nagy veszteni valóm, de most önzőség lenne csak magamra gondolni.
-Hát nem is tudom. - mondom semlegesen sóhajtva, támadt egy ötletem.
Gyorsan át fordítom és felkelek sétálva ki a szobából.
-Tudod mit, -fordulok vissza az ajtóból - döntsd el amíg letusolok és elkészülök, aztán akár utánam is jöhetsz. - kacsintok és indulok is a fürdőbe.

A wellnesses ötletre se csap le, úgy tűnik nem tetszett neki a dolog. Sőt, átfordít, és megpróbál megszökni a szobából, mire vigyorogva felkelek az ágyról. Nem úgy megy az.
- Ilyen könnyen nem szabadulsz. - mondom, és elindulok utána, természetesen nem törődve olyan apróságokkal, mint ruha, ahogy nézem ő sem teszi. Egészen a fürdőig követem, hagyom, hogy vezessen, és ő válasszon fürdőszobát. Már elég régóta van a kastélyban, úgyhogy biztos körbejárta a helyet, és ismeri minden szobáját. Ezen kívül a vízhőfokot is beállíthatja, már csak a vízsugár alatt tervezek közel lépni hozzá, hátulról odabújni, és feltenni a kérdést.
- Akkor menjünk el moziba, ha adnak valami jó filmet. - mondom, és cirógatni kezdem a testét ha hagyja, miközben ömlik ránk a vízsugár. - Utána sétálunk kicsit a sötét utcákon, aztán ha lesz kedvünk, akár szórakozni is elmehetünk még, vagy pedig hazajövünk. A mai legyen ilyen kis nyugis este. - mondom végül, hogy hogyan döntöttem. Ha neki is jó az ötlet, akkor rátérhetünk a lényegre, amiért követtem ide. Megpróbálom letámadni a víz alatt, és szenvedélyesen magamévá tenni, úgy ahogy ő szeretné, az este további részeiről úgyis én döntöttem, legalább ennyi beleszólása legyen.

Amikor kiosontam még hallottam az utolsó mondatát mielőtt utánam iramodott. Hát hajrá, érj majd utol, mivel sebességre kapcsoltam és a lenti emelet majdnem legtávolabbi fürdőjét szúrta ki magamnak most ahova amint beérkeztem be hajtom az ajtót résnyire nyitva hagyva.
Gondolom nem soká megérkezik, addig is feltűztem a hajam és beállítottam a vizet, nézegetni magam nagyon nem tudom még most se, hiú emberek átka, de mindegy, valahol annak is van előnye. Közben beszálltam a víz alá és élvezkedtem ahogy folyik végig a hátamon szinte égetve, még a szemem is becsuktam és előre hajtottam a fejem. Majd megérzem a derekamon sikló kezeket és ahogy hozzám simul a teste, mosolyra húzódik a szám. Gyorsan meghozta a döntést, mozi, séta buli vagy nem buli, "laza este", ugye hogy csak egy kis motiváció kellett.
-Megfelel! - fordulok szembe és megölelem a mellkasára hajtva a fejem, míg ő folytatja a cirógatást csak kicsit másabb formában, "enyhén" utalva arra amit most szeretne csinálni. Nem ellenkezek, támadj csak! Mintha lenne esélyem vagy elég akarat erőm, fölösleges harc az a kis próbálkozás is ráadásul értelem nélkül. Úgyhogy a nyakába pakolom a karjaim és megcsókolom.

Elfutott, de már elég rutint szereztem a kis fogócskában, úgyhogy nem jelentett gondot a követése. Fülelés, hallgatózás, a megszokott játék, de most nem is akarja titkolni a hollétét, ami csak még egyszerűbbé teszi a dolgom. Amikor hozzá simulok, nem ellenkezik, tetszik neki az ötletem, és felém fordul, aztán megcsókol, miközben átkarolja a nyakam. Felkapom, és a falnak döntve támadom le, fel van már minden szoba készülve a vad, hirtelen jött támadásaimra, úgyhogy ez sem okoz gondot. Mikor végeztünk, ha engedi, akkor én mosom le a testét, érzékien, finoman simogatva, nem kapkodom el a dolgot, de azért ügyelek a higiéniára is. Persze egy kis masszírozás is belefér, amikor a hátához érek, aztán hagyom, hogy ő is lemosson ha szeretne, ha nem, akkor megoldom magam.
- Te tudod milyen filmeket adnak mostanában? - teszem fel közben a kérdést, hátha van valami, amit már kinézett, vagy érdekli. Ha nincs, akkor majd választunk fürdés után, annak semmi értelme, hogy odamenjünk ha nem adnak semmi érdekeset. Én se tudom, hogy mik mennek, tehát nem tudom megkönnyíteni ezt a döntést, ha neki nincs javaslata, kénytelenek leszünk az interneten utánanézni. A gazdagoknál nagy divat a saját moziterem, nem is értem, hogy nekem miért nincs a kastélyban egy sem. Lehet, hogy ezen változtatni kellene.

Hát élt a tálcán kínált lehetőséggel, csalódtam volna ha nem, és felkap az ölébe a falnak nyomva. Egy újabb vad ütközeten vagyunk túl de most nem törtünk össze semmit, nem mintha itt lett volna olyan a közelben, max a fal szakadhatott volna ki de ott még azért nem tartunk. Letesz és mosni kezdi a testem, én akartaaam, de nem ellenkezeeek, jó ez a kis masszír. Becsukom a szemem és elengedem magam, nem úgy hogy összerogyjak, állok a két lábamon csak hagyom magam. Utána én jövök, Lemosom én is őt kicsit húzva az agyát közben de nem hagyom hoppon, azt amúgy se szereti, mindig morcos lesz utána és eddig olyan szépen alakul az este úgyhogy mielőtt megint "kiábrándulna" vissza ereszkedek térdre és a zuhany alatt még boldogítom kicsit oda lent. Majd felkelek és szállok ki a törcsiért amikor felteszi a kérdést. MI megy a moziban, elgondolkodom mert nem rég arra tévedtem és vetettem egy pillantást a kiírásokra.
-Hmmm, aaazt hiszem valami bugyuta rajzfilm, meeeg valami állatos valami, asszem mókus van benne, vagy macska, mindegy, olyan mint annak idején a Babe a kismalac, meg a szokásos horror, űrlényes zombis valami ha jól láttam, meg volt valami akció, ööö vígjáték talán? Na mindegy, sajnos konkrét címeket nem tudok mondani, nem jegyeztem meg őket. - törölgetem a hajam - Van ami érdekesnek hangzik? - fordulok vissza hozzá.

Szerencsére viszonozza a dolgot, és megmossa ő is a testem. Nem tehetek róla, élvezem, ahogy fogdos, sőt, meglepő módon térdre ereszkedik, és úgy dönt kényeztet egy kicsit. Meg kell támaszkodjak a falban, hogy tartani tudjam magam, szokás szerint eszméletlenül jól csinálja, és hálásan sóhajtozok, amikor befejezi. Örülök neki, hogy nem zavarja a vizes haj, meg ilyenek, és a zuhany alatt is belemegy ezekbe a kis játékokba. Ahogy végzett, elindul a törölközőért, én egy kicsit még nekidőlök a falnak, és élvezem a látványt, ahogy lassan odasétál, de amikor törölközni kezd, akkor megtör a varázs, és magamhoz térek.
- Hát, ezek a szokásos tucat filmek gondolom, a horror valamennyire érdekel, meg a vígjáték, ha nem erőltetett izé. Mindegy, nézzük meg a bemutatókat. - mondom, és én is kiszállok a zuhany alól, a törölközőkhöz sétálva, és elemelek egyet a tartóról. Törölgetni kezdem magam, miközben megpróbálok egy csókot lopni, pofátlanul behajolva a lány elé vigyorral az arcomon. A remélhetőleg megtörtént csók után, ha már eléggé megtöröltük magunkat, akkor megpróbálom felkapni Irinát, és kézben vinni a nappaliba, ahol az internettel összekötött óriástv feszít. Ha engedi, akkor itt lefektetem a kanapéra, és beülök úgy, hogy masszírozni tudjam a talpát. A kényeztetésért kényeztetés jár, ezt már megtanulhatta.

Csiribu-csiribá elvarázsoltam, mondjuk mindig így van. Én már törölközök amikor észbe kap és ő is elindul. Vázoltam tudtom szerint mi van most műsoron a moziban, mondjuk nem volt nehéz mi fogja úgymond érdekelni, elég lett volna csak azokat mondani. De legalább akadt olyan ami talán érdekli. Épp a fejemen a törcsi és ezerrel borzolom a hajam hajszárítás néven amikor érzem hogy közel van hozzám nagyon közel, dőlök hátra ösztönből amíg a derekam kényelmesen engedi. Nem adja fel a komisz erre hirtelen lerántom a fejemről a törcsit, kócos vizes hajam mindenféle irányba nyúlik még az arcom előtt is akad, morcos tekintetemet ugyan nem takarja el. Nem mozdulok, szoborként megvárom míg megszerezte a csókját aztán folytattam. Végül megrázom a fejem nagyjából helyükre utasítva tincseket, igaz vizes még meg aurás kócokban áll a fejem körül de mindegy. Hirtelen felkap az ölébe és visz a nappaliig, szépen letesz a kanapéra és készül leülni a lábaimhoz, sőt könnyítek a dolgán felemelem a lábaim majd ha helyet foglalt az ölébe engedem őket,Nem én kértem én csak élek vele. Átfordulok közben hasra magam alá ölelve egy párnát.
-Hmm, ha kellően megcsináljuk a hangulatot még ennek is mozi feelingje van. - csúszik ki a számon, nem mintha nem akarnék kimenni, nem azért, remélem nem érti félre.

Ahogy közel hajolok, miközben a haját szárítgatja, először menekülni próbál, dől hátra, de nem adom fel, és küzdök azért a csókért, pedig még a kócos-vizes hajas támadást is beveti, ami elég alattomos, és ráadásul csíp is a hosszú vizes haj, mintha ostorral támadnának. Végül hagyja, hogy megcsókoljam, de azért durcás fejet vág hozzá, aztán megigazítja a hajzatot, és már vihetem is magammal. A kanapén kényelmesen elhelyezkedünk, és már emeli is a lábait az ölembe. Végül hasra fordul, és egy párnát ölel, így pedig tökéletesen hozzáférek talppárnáihoz, hogy nyomkodhassam azokat. Közben érkezik egy felvetés, amin elgondolkodom.
- És itt nagyobb a választási lehetőség is, illetve utána innen is mehetünk szórakozni... - gondolkodok el, majd mosolyogva nézek rá. - De előtte azért nézzük meg a választékot, és az itthoni filmezést hagyjuk meg B tervnek. - mondom, és megcsókolom a lány puha talpát, majd folytatom a masszírozást.
- Tv be! Tv, mutasd a legközelebbi mozi ajánlatait. - adom ki a parancsot az eszköznek közben, hogy ne csak masszírozgassam, hanem haladjunk is. Amúgy is van egy olyan sejtésem, hogy lesz mivel elbasszuk az időt - akár szó szerint is.

Bevackoltunk a nappaliba a kényelmes kanapéra, ezt akarjuk moziszékekre váltani, furák vagyunk. Szívem szerint maradnék de mindegy nekem, hisz annyit fetrengek ezen a kanapén amennyit akarok, menjünk akkor, ne csak itthon gubbasszunk. Fel is dobtam, még mielőtt meggondoltam volna magam, a javaslatom amire pozitívnak ígérkező megerősítést kapok de azért ragaszkodik a mozihoz, hát rendben, csak ne hagy abba amit csinálsz a lábammal. Viszont felírta B tervnek, az is valami, amikor megpuszilja a talpam hirtelen össze rezzenek.
-Ejnye! - szólok hátra.
De már beszél is, ketten vagyunk a szobában, mégse hozzám, nehezen megy a hangvezérlés dolgok megszokása. A párnába nyomom a fél arcom elnyomja kuncogást de így is kijön valami dörmögés, de hogy miért találtam ezt most épp most ilyen komikusnak nem tudom, de nem bírtam és elnevettem magam. Fordulok hanyatt a párnát a fejemre szorítva, miután sikerült megnyugodni, leengedem.
-Bocsánat, bocsánat, de ezt még mindig nehezen dolgozom fel.
Ölelem a párnát és mosolyogva fordítom a fejem a tv felé. Ezért van az hogy ami csak hangvezérléses a házban azt nem igazán használom, próbáltam de elszégyelltem magam vagy nem tudom és leültem és szemeztem vele de azt nem értette így hát annyiban hagytam az ezzel való próbálkozást.

Amikor megpuszilom a lábát, kissé összerezdül, és hátra is szól, hogy kifejezze nemtetszését. Nem értem miért, hiszen imádom testének minden porcikáját, és csókolgatnám is napestig, de most mégis inkább visszatérek a masszírozásra. A kuncogását nem értem, hogy miért kezdett el nevetni, de a válaszából úgy tűnik, hogy a hangvezérlés váltotta ki belőle a hirtelen támadt jókedvet.
- Akkor még mindig nem tudod a parancsokat? - mosolygok, ahogy eszembe jut az első ébredésünk a házban, amikor próbálta elhallgattatni a tévét. Erről jut eszembe, hogy felejthettem el, én hülye...
- Nehogy megmozdulj. - emelem a lábát, és teszem le a kanapéra, majd sietősen lefutok a garázsba, ahol egyből az autó anyósülés oldali ajtajához lépek, és feltépem azt. A kesztyűtartót is kinyitom, és kiemelem belőle a kis csomagot, amivel ez után visszasietek a nappaliba, és odaállok Irina elé, ha addig ott maradt, és várt.
- Ezt a kis ajándékot neked hoztam... - kezdem, és átnyújtom a fehér csomagolású, vörös bársonnyal átkötött csomagot, amit ha a lány kibont, akkor a legújabb szériás, csúcskategóriás telefont találja benne, ami olyan, mint az enyém.
- Már összekötöttem a ház, és a Club computerével, mind a kettőt vezérelni tudja, akár csak az enyém. Kamerák, tv, redőnyök, bármi amit a központi számítógép irányít, azt így eléred. - magyarázom mosolyogva. Mostmár van egy távirányítója, nem kell a hangvezérléssel bajlódjon.

A kuncogásomból és a magyarázatomból azt vonja le hogy nem tudom a parancsokat, javítom.
-Tudhatnám, de úgy érvényét veszíti ha el kacagom. Jelenleg nem vagyok képes az elektronikus tárgyakkal kommunikálni. - bazsalygom el az utolsó mondatot.
Aztán hirtelen rám szól hogy "ne mozduljak", azonnal merevbe vágom magam eleget téve az utasításnak.
-Miért? Mi történt? - kérdezem aggódva egy kicsit de elszalad.
Most már mozoghatok? Hogyha egy pók esett volna a hátamra biztos nem szalad volna el valamiért, felkelek és utána nézek értetlenül. Utána menjek, ne menjek? Mi történt? Valamit elfelejthetett, áradni vagy égni fog a ház?
Halom az ajtó csukódást, jön vissza, na, magyarázatot fogok követelni, remélem felkészült. A kanapén ülve figyelem ahogy jön felém a kezében egy kis csomaggal, pislogok rá értetlenül. Rendben, arra rá jöttem hogy ezért ment ki. Ajándék, miért? Milyen alkalom?  Az első meglepi, de nem ijedek meg, egy gyűrűs doboznál nagyobbnak tűnik, szerencsére, vagy nem, jó azért valahol titkon vágyik rá az ember lánya de korai lenne még.
-Miért kapom? Mit tettem? - veszem át a csomagot és kezdem kibontani, na nem úgy mint egy állat, szépen normálisan.
Meg látom a mobilt, olyan mint az övé, kiveszem a dobozból és nézegetem, figyelmes dolog, engedtem is egy kis mosolyt, főleg hogy közben mondja hogy teljesen üzembe van állítva már csak be kell kapcsolni.  Felteszem magamnak, vagy hagyom hogy segítsen, amelyiket szeretné. Aztán nézek csak fel rá hálásan csillogó szemekkel mosolyogva, majd egy jól kivitelezett hirtelen ugrással egy pillanat alatt az ölében is vagyok és ölelem.
-Köszönöööm!-mondom cuki hangon megnyújtva a szót, ki szorítva belőle a szuszt.

Nem teljesen értem a magyarázatot, de a vége egyértelmű, nem akar beszélni még a tárgyakkal, vagy nem tud, fura neki. Mindegy, ezért is lesz jó az ajándék amit kap. Egyem meg, olyan aranyos ahogy mosolyog beszéd közben, de most mennem kell, be kell hozzam amit elfelejtettem. Kissé aggódva szól utánam, de nem válaszolok, hagyom, hadd gondolkodjon és kíváncsiskodjon. Szerencsére nem követ, úgyhogy hamar megjárom, és már adom is át neki a csomagot. Felkészülök rá, hogy le fog szidni, amiért így ott hagytam, de szerencsére semmi ilyen nem történt.
- Azért, mert gyönyörű vagy, és azért, mert szeretlek. - válaszolom mosolyogva. Végignézem ahogy kibontja, és látom rajta, hogy tényleg tetszik neki a dolog, és egyből az ölembe is veti magát, mire elkapom, és megpróbálom megcsókolni, miközben tartom. Ha sikerül, akkor utána le is teszem a kanapéra, és ráfekszek, csókolgatva, simogatva. Hamar nem lett ebből a filmbemutató nézésből semmi, így nehéz lesz elindulni is, de elhessegetem ezeket a gondolatokat, és csak a barátnőmre gondolok, meg úgy a semmire. Hagyom, hogy a testem magától cselekedjen, kikapcsolom az agyam. Azért remélem hálás lesz a szőke szépség a legújabb játékszeréért.

A bontást megelőző kérdéseimre az első válasz tipikus a másikat meg jó hallani. Örültem a meglepetésnek, ki is mutattam, nagyban megkönnyíti majd a dolgomat. Az ölébe is ugrottam de az aranyos ölelkezés elmaradt mert egyből kapott az alkalmon és hanyatt döntött a kanapén miközben csókolgat. Kuncogok.
-A mozizással mi lesz? - kérdezem sejtelmesen, nem mintha maradandó sérüléseket szereznék ha kimaradna.
Mindegy mit válaszol beszállok én is a játékba, cirógatom, csókolom, dörgölőzök meg minden amit lehet adott helyzetben. Lehet a végére nem marad sok a kanapéból, emlékszem a klub irodájában lévőnek mi lett a sorsa, ki kellett cseréltetni úgy ahogy van. Támadnék de megelőzött amúgy is nekem inkább a kivívás a feladatom, néha azért cserélődnek a szerepek, most is jelzem a türelmetlenségem és húzom közben az agyát is egy kicsit. Ha végül sikerült el vesztenie a fejét, a vadulás után elnyúlok a kanapén már ha egyben maradt, ha nem akkor azt hiszem lefordulok és a szőnyegen terpeszkedek tovább elégedetten. Nézek rá hogy hogyan tovább innen ha sikerült magunkhoz térni.

Ezúttal én vagyok a türelmesebb, aki kivár, persze közben élvezkedik, szeretem amikor cirógat, és én is cirógathatom őt, de a legjobb az egészben ahogy érzem a vágyat, és azt, hogy ő is így érez, hogy akar, hogy alig bírja visszafogni magát. Türelmetlenül húz magához, mire egy pillanatra azért meg kell állnom, fontos a csúszás biztosítása, de utána mehet vadul, és szenvedélyesen, most nincs ideje a finomkodásnak, és annak hogy elnyújtsuk a dolgot. Sikít, karmol, olyan az egész mint amilyen lenni szokott, és a végén mindketten a földön fekszünk, egymás karjaiban. Nem emlékszem hogy kerültünk ide, annyira elveszítettem a fejem, hogy azt se tudom pontosan mi történt. Felnézek, és látom, hogy a kanapé viszont megérezte a dolgot, szerencsétlen bőr össze-vissza lóg rajta, és még a támlája is kitört a helyéről. Visszafekszem a földre, és közel bújok Irinához, simogatom a testét, és mosolyogva lehunyom a szemem, csak belélegzem az illatát, és türelmesen élvezem a pillanatot, egészen addig, amíg tudom. Aztán megcsókolom a vállát, és felkönyökölök, hogy oldalt fekve nézhessek rá.
- Lassan hagyhatjuk a mozit a fenébe. - vigyorgok, láthatja rajtam, hogy nem bánom a dolgot, sőt, élvezem. Csak nehogy rászokjak az ajándékosztogatásra.

Sejthető volt, a kanapé romokban, ha így folytatjuk, törzs vendégek leszünk egy neves bútorboltnál rövid időn belül. De meg magyarázom, inkább az kanapé bőrét marom szét mint az övét, bár szerintem ős is kapott belőle, a támla meg útban volt, arrébb kellett utasítani, az hogy beszakadt arról meg nem engem kell kérdezni miért. Szóval leöltük a kanapét, valszeg az után kerültünk le a földre hogy beszakadt, mindegy is. A puha szőnyeg is kényelmes és ebben elvileg nem tudunk kárt tenni, legalábbis én de de nem tettem. Látom ő is helyzet ellenőriz, hát igen, annak kuka. Húzom kissé össze magam, oké, nem kottyan meg neki egy új és nem egyedül csináltam de akkor is, úgy érzem magam mint egy rossz macs aki tönkre vágta a gazdi bútorát, mondjuk a macskákba nem sok bűnbánat szorult. De vissza bújik hozzám és cirógat tovább, akkor nem zavarja a dolog. Amikor ide bújik lehunyom a szemem, de amint felkönyököl emelem rá a tekintetem kíváncsian. Ja igen, a mozi, mosolygok és beledörgölöm az arcom a mellkasába mint aki a helyezkedik, közben közelebb is húzom és teljesen hozzá tapadok.
-És az baj? Még nem késő.

Ő is megnézi a kanapét, hát igen, szerencsétlen bútordarab kapott rendesen. Lassan kezd újra dolgozni az agyam, és emlékszem az egészre, tény, hogy nem fogtuk vissza magunkat. Irina sikolyait és hangját imádom a legjobban, amikor elengedi magát, és fülsüketítő hangon bíztat, illetve jelzi, hogy mennyire jó neki a dolog. Az biztos, hogy ilyen téren nem egy gátlásos vámpír a drágám. Mondjuk azt nem tudom, hogy egy hotelben, vagy szállodában is ilyen hangos lenne-e, vagy ott már visszafogná magát, de az biztos, hogy itt a kastélyban senkit nem zavar vele. Hagyja, hogy cirógassam, majd hozzám bújik, és teljesen nekem tapasztja a testét. Azt mondja, hogy még nem késő mozizni, de nekem egyre kevésbé van kedvem beülni egy filmre, és egyre több kedvem van itthon tölteni az éjszakát. Ezt egyelőre nem mondom ki, amúgy is jobb lenne éreztetni, mint nyíltan elmondani, illetve a legjobb az lenne, ha benne is ez az érzés uralkodna el.
- Az lehet, de még nem fejeztem be a masszírozásod. - mondom, és ha úgy helyezkedik, akkor masszírozni kezdem a hátát, és a vállát, miközben erőt gyűjtök a következő menethez. Az biztos, hogy a formás, kerek popsijai elég hívogatóak. Mi lenne, ha bedobnám, hogy most máshova akarom betenni őfelsége játékszerét?

Válaszomra válasza, még nem fejezte be a masszírozásom, nem úgy néz ki mint aki olyan nagyon sietne úgyhogy ezek szerint nem baj hogy kimarad a mozi. De ha már masszírozni akar, szép lassan gördülök hasra, kinyúlok és várok. Nem kell sokáig, hozzá is lát a dolgához, hehe. Közben egyre jobban ellazítom magam és a fejem alá húzom a két kézfejem.
Eszembe jutott valami, nem nagyon emlegeti, de mi a helyzet a testőrével? Azt hiszem nő, de nem tudom biztosan, furcsa nekem hogy a testőr nem kíséri mindenhova a védencét, pedig New York és környéke gondolom veszélyesebb rá nézve mint a saját királysága de nem tudhatom. Vagy titkol előlem valamit vagy felelőtlen, az elsőre tippelnék de mindjárt utána járok.
-Hogyhogy nem kísér a testőröd amikor utazol? Furcsa hogy az országodban szükséged van rá, utazni meg itt lófrálni ahol szinte mindig áll a bál meg egyedül szoktál. Miért? Nem félsz hogy vissza élnek vele és egyszer megtámadnak?

Masszírozás közben várok a tökéletes alkalomra, hogy előhozakodjak a dologgal, úgy tervezem, hogy ellazítom, kiszolgálom, és ha majd már úgy érzi tartozik nekem a kényeztetésért, akkor előállok vele. Egész jó tervnek tűnik, és biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog. Vajon járt már ott valaki előttem? Nem hinném, nem olyan lánynak tűnik, ráadásul ha élvezte volna, akkor már ő állt volna elő a témával, ha pedig rossz volt neki, akkor valószínűleg hárítani fog. Türelmesen, és figyelmesen dolgozok a hátán, hogy a lehető legjobb legyen neki, amikor hirtelen előjön egy kérdéssel Alexával kapcsolatban.
- New Yorkban van, csak nem a kastélyban. -válaszolok egyből, hűen az igazsághoz. - Mikor először találkoztunk, akkor szabadságon volt, azóta pedig szállodát fizetek neki, hogy ne legyen láb alatt. Így sokkal szabadabbak lehetünk itthon. Amúgy is, igazából a látszat miatt tartom, az emberek jobban bíznak egy olyan uralkodóban, aki védve van. Ha nem lenne testőröm, az gyanús lenne, hogy mégis mivel tudom megvédeni magam, ilyesmik. Így nyugodtabb az álcám, és ha támad és, sem kell felfednem magam. Adhatom az egyszerű mutánst, miközben Alexa megvéd. - magyarázom el neki a dolgot.

Szabadságon? Testőr? Nem hallottam még ilyet, max úgy tudnám elképzelni hogy a nagyságosnak van másik testőre vagy épp nem mozdul ki a házból. Megmagyarázza jobban a dolgot hogy is megy ez náluk.
-Jaa, értem. -mocorgok - Akkor nem szóltam.
Csak nem hagy nyugodni, itt van ő is de még nem láttam, titok szag van, pedig bízok benne, csak ez így mégis fúrja az oldalam. Ne legyen láb alatt, tény szabadabbak vagyunk így. Kíváncsi vagyok rá de nem fogok vele előjönni, amúgy is sok ember veheti még körül nap mint nap, fura hogy pont erre az egyre függtem így rá. De nem vagyok féltékeny típus úgyhogy biztos nem amiatt hogy nő. Vajon milyen kapcsolatba lehetnek, ejnye, inkább elhessegetem ezeket a gondolatokat, magam is kezdem zavarni vele, de egy megjegyzést nem bírok magamban tartani lezárás ként.
-Amúgy is mindegy, úgyse fogok vele találkozni, gondolom.
Lazulok egyre jobban a maszitól, emberként amikor beállt a hátam de jól tudott volna esni, erre nem kell időpontot kérni, helyben van, igény szerint és más is jár mellé.

Elfogadja a válaszomat, és visszahelyezkedik, hogy fojtathassam a masszírozást, de még azért kibukik belőle valami, hogy azt hiszi úgyse fog találkozni vele. Felőlem bármikor találkozhatnak, csak szóljon, de gondoltam jó dolog egy kis magánélet.
- Ha szeretnéd, akár ma este is kihívhatom, ha kimegyünk bulizni. - mondom, és folytatom a masszázst beszéd közben. - Csak jó volt magunk közt lenni, azért nem hívtam eddig, illetve így neki is lehet egy kis szabadsága, azt csinál amit akar, oda megy ahova akar, ilyesmi. Nem vagyok az a tipikus rabszolgahajcsár, szeretem, ha az alkalmazottak bírják a főnöküket, úgy vélem, hogy ez sokat segít a munkamorálon. De nem rejtegetem előled, vagy valami. - magyarázom, mert kezdem azt hinni, hogy valami gyanít a háttérben. - Úgyhogy mondd, mikor szeretnél találkozni vele, és egyből szólok neki. - hajolok közel az arcához, és megpróbálok ellopni egy csókot, mielőtt újra visszaemelkednék, hogy tovább nyomogassam a hátát. - És amúgy ha eljössz az országomba, akkor eleget leszel vele, hidd el, odaát az emberek elvárják, hogy mellettem legyen, különben hülyét kapna a védelmi miniszter meg a miniszerelnök. Már volt hogy megfenyegettek, kirendelnek mellém egy másik testőrt állami pénzen, ha egyedül kóválygok. - nevetek fel. - Persze nem merik megtenni, meg én vagyok mégis a király, de próbálkoznak néha, mert féltenek. De te nem tudod milyen minden nap együtt lenni ugyan azzal az emberrel, aki egyáltalán nem vonz, nem te akarod, hogy vele legyél, mennyire unalmassá tud válni a dolog. Jól esik néha szabadnak lenni Alex nélkül.

-Nem kell, nem szükséges.
Válaszolom gyorsan az első mondat után, igazából azután a felét amit mondott fel se fogtam szerintem a többit igyekeztem értelmezni. Szóval nem rabszolga hajcsár, ennyit felfogtam, persze jó jóban lenni az alkalmazottakkal, hát nem tudom hozzá hogy állnak a klubban, kb a mosolygó halál. Elvárom a maxot, megértem ha valakinek baja van meg minden, 1-2 alkalom elvan nézve, hosszú távon viszont hullanak. A kedves szekust aki első találkozásunkkor nem akart beengedni még ott van, persze még nem rúgtam ki, de izzad a feje amikor kedvesen mosolyogva sétálok irányába. Én valahogy élvezem ha megkapom a tiszteletet, utálni viszont nem hiszem hogy utálnak, azért nem korbáccsal állok egész este a hátuknál és a kérem, köszönöm is megy, csak jobban a körmükre van nézve, nincs sumák és a haverok sem isznak ingyen. Megint jön hogy nem rejtegeti, találkozhatunk.
-Mondtam, nem kell. Nyugi felfogtam! Csak kérdeztem! -szólok kicsit erősebben, de észre veszem magam - Bocsánat.
Sóhajtok, tudom én fúrtam a témát de elsőre is értettem, nem, nem akarok vele találkozni mégse, sőt mint kiderült ha egyáltalán eljutunk addig hogy elutazzak az országába akkor nap hosszat vele lehetek, remek. Magyarázza hogy néha jó elszakadni, furcsa hogy így kötelezhetik erre, mondjuk józan paraszti ésszel tudni lehet hogy egy uralkodó mellé illik legalább egy testőr ha nem kettő.
-Érthető.

Most már visszakozik, hogy nem kell, meg nem akarja, persze itt már nincs visszalépés. Ha ennyire erőltetted kisanyám, akkor találkozni fogsz vele, csak akkor nem ma este, hanem majd máskor. Egyszer elhozom ide, persze úgy, hogy szólok Irinának, és akkor akár találkozhatnak is. Tényleg, van valami, amit még jó lenne elmondjak.
- És egy fontos dolog, kicsim. - mondom, amíg még eszemben van. - Alex nem tud arról, hogy mik vagyunk. Ő is azt hiszi, mint a többiek, hogy egyszerű mutáns vagyok sok pénzzel. - mondom, majd lassan befejezem a masszírozást, persze nem egyik pillanatról a másikra, előtte lágy levezetés, ami gyengédebb mint a nyomkodás, de azért még elég erős, hogy érezze. Egy kicsit húzom ezt az egészet, aztán lassul a kézmozgásom, végül egyszerűen lehajolok, és adok egy csókot a gerincére.
- Tudod mire gondoltam? - suttogom lágyan a fülébe, miközben érezheti, hogy elég kemény lett odalent a helyzet, el is helyezkedek úgy, hogy biztosra érezze. - Szeretnék kipróbálni egy... új dolgot. - mondom, miközben megcsókolom a vállát, és megharapom a nyakát. - Nem tehetném be egy új helyre? - teszem fel a kérdést, ha eleget izgattam a számmal a nyakát, és úgy érzem, hogy már előjöhetek a kérdésemmel.

Jó azt hiszem sikerült is ezt a témát sikeresen, sértődés nélkül lezárni. Még egy fontos dolgot jegyzett meg, nem tudja hogy vámpírok vagyunk, remek, azt hittem vannak olyan bizalmas kapcsolatban hogy tudja deee végülis a legbizalmasabb titkokat az udvartartás szivárogtatja ki, nem hiányozna hogy az újságok erről írjanak és elforduljanak az emberek.
-Rendben, remélem nem szólom el magam. - húzom mosolyra a szám.
érzem hogy lassan véget ér a móka, ez már csak a levezető, de nem leszek telhetetlen, jól esett, igaz nem fáradunk úgy de nem várnám el hogy órákig nyomorgasson. Végül megérzem a hátamon a csókot mint zárást amire kicsit megfeszülök mintha nyújtóztatnám a hátam, de el is engedem magam elégedetten rövid időn belül. Aztán jön egy sejtelmes kérdéssel.
-Na mire? - gondolnám hogy hirtelen a testőrét akarja ide hívni egy "teára", de egy bizonyos testrésze nem ezt sugallja, helyette valami új dolgot akar kipróbálni - Konkrétabban? - mozgolódok, és amikor valamivel több nyomot kapok a kövi kérdésben, kipattan a szemem, mondhatjuk hogy felpattanok, feltámaszkodom a könyökömre és fordítom hátra a fejem, közben nem állítom meg a nyakam ostromlásában ha fojtatja - Ha egy helyre gondolunk el kell hogy szomorítsalak. - és azzal is hogy ezzel ki ejtettél a hangulatból édesem.

Reméli hogy nem szólja el magát, hát remélem én is, bár ettől nem félek. Csupán azért szóltam, hogy felkészüljön rá, és tudja, hogy Alexa nem olyan személy, aki előtt önmaga lehet. Sőt, így legalább azt is tudhatja, hogy nem állok olyan közel a testőrömhöz, hogy felfedjem magam előtte. Talán megnyugtatja egy kicsit.
A csók után elkezdek próbálkozni, szépen haladunk is, jelzi hogy figyel, de azért hagyja, hogy csókolgassam, hangulatba hozzam. Elég szépen alakul a dolog, már elég magabiztos vagyok, hogy feldobjam a kérdést, de ekkor hirtelen felpattan, viszont még mindig hagy egy kiskaput, úgy tartja a fejét, hogy csókolgathassam a nyakát, tehát az is lehet, hogy csak húzza az agyamat. El kell szomoríts, mi? Talán valahogy mégis rá tudlak venni, egy országot is meg tudtam venni, nehogy már ez ne menjen.
- Ugyan már, óvatos leszek, ígérem. - mondom, és próbálom tovább csókolgatni, illetve cirógatni. - Amúgy is, amióta vámpír vagy nem használod semmire. - szúrom be, amivel lehet elszúrom az esélyeimet, de legalább igaz. - Én pedig még nem is próbáltam. - suttogom félősen, szégyenlősen. - A szex más dolog, férfiként a szüzességet szinte lehetetlen tartogatni, nem is nagyon akarjuk, ez nálunk más mint nálatok. Ezt viszont megtartottam, és olyannal akartam, aki igazán fontos, és akit tényleg szeretek. - folytatom, nem felejtem el cirógatni, kényeztetni a lányt. - Te lehetnél az, aki megadja ezt nekem, és ha te nemet mondasz, akkor sosem lesz esélyem kipróbálni.

Igen, egyre gondoltunk, és adtam egyértelmű választ is de nem, győzköd hogy óvatos lesz. Forgatom a szemem és sóhajtok egy nagyot, nem használom semmire, lényegében igaz és jó lenne ha így is maradna.
-Nem szeretném. - mondom halkan, nyugodtan a mondat után, még nem próbálta, ne aggódj én se és lehet élni nélküle is.
De folytatja a magyarázást, győzködést, nem, nem és nem! Olyannal akit igazán szeret, a legtöbben eszesebbek csinálják, ha a leg- khm -bátrabb nőt kifogják, úgyis csak egy éjszaka lesz és azt veszik rá, szinte biztos hogy belemennek egy kis alkoholos segítséggel, velem rosszul járt azt kell hogy mondjam. Nem szeretek elutasítani de ez egy olyan dolog ami szent, el onnan, azt csak nézni szabad. Az utolsó mondata, nem feldühít de kicsit ingerli az idegeim.
-Tudtad hogy ezt érzelmi terrorizmusnak hívják? -csattanok fel szolidan és finoman próbálom de ahogy sikerül leutasítom magamról és megindulok kifelé de vissza fordulok. - Ne aggódj, még én sem próbáltam, -fordulok hogy elinduljak - nem is szeretném, mért nem egyértelmű? - jegyzem meg halkabban, kissé lehangoltan.
Ez igazán önző dolog, miért erőlteti, észre vehetné magát hogy kellemetlen és nem akarom. Nem így, esetleg felajánlanám hogy később de így, bármit is tesz azt kiharcolni elég nehéz lesz, nem értem miért vonzza annyira.