Raten Chromixen kastélya

Kiakad, hogy én érzelmi terrorizálom, meg ilyenek. Kisszívem, ezt csinálom amióta megismertelek, meg te is velem. Erre épül a kapcsolatunk, drágám. Na mindegy, hagyom, hogy cirkuszoljon, amikor befejte, akkor pedig megpróbálok odamenni hozzá.
- Drágám... - szólítom meg halkan, erőtlenül. - Irina... ne haragudj. - mondom, és megpróbálok mellé lépni, átkarolni. - Nem tudtam, hogy neked ez ennyire nagy kérés. Sajnálom. - folytatom, miközben gyorsan jár az agyam, hogy mégis mivel dumáljam ki ezt az egészet. - Számomra annyira... nem tudom, elfogadható volt, bele se gondoltam, hogy neked ez mennyire nagy dolog lehet. Nem törődtem az érzéseiddel, amit mérhetetlenül bánok. Önző voltam. - mondom, és megpróbálok elé állni, hogy a szemébe nézhessek. - Nem fordul elő többször, ígérem. Próbálom átérezni amit te, de vannak dolgok, amikben eltér a gondolkodásunk, és ott nem gondolok bele, hogy neked hogy eshet, milyen érzés lehet az, amit kérek vagy teszek. Sajnálom, de próbállak minél jobban megismerni, hogy több ilyen ne forduljon elő. Ismerni akarlak, nem csak a tested, a gondolataid, az érzéseidet is, viszont ahhoz, hogy ezeket kiismerhessem néha előfordul ilyen, amikor megsértelek, vagy megbántalak, akaratom ellenére. Hidd el, nekem jobban fáj, számomra kellemetlenebb ez a helyzet, mint számodra, mert bár téged megsértettelek, én tudom, hogy én sértettelek meg, és ez sokkal rosszabb érzés. Kérlek ne haragudj.

Egyedül hagytam a szobában, gondolkodjon csak. Én nem erőltetek rá semmit elvárom hogy ő se tegye, a nem az egy nem és ez többszörös volt ráadásul. Úgyse használod semmire, chh, vajon mindennel ezt csinálja amit már nem használnak...? Csak megyek előre, azt nem tudom hogy hova, előre, bennem lennének a laza kézmozdulatok a törés zúzáshoz de megállom mind. Sikerült megharagítson, csak úgy dübögnek a lépteim a kastélyban.
Az utam egy a szinten lévő fürdőbe vezetett, de nem kezdtem engedni a vizet csak leültem a kád szélére, belelógatva a lábaim karba tett kezekkel. Nem tudom miért pont fürdőszoba, talán egy régi reflex vagy ez tűnt nyugodtnak. Lényeg itt kötöttem ki ahol nyugodtan kifújtatom magam. Nem soká hallom is a lépteit hogy utánam jött. Megszólít de nem reagálok rá, hagyom hogy közel jöjjön és végig mondja amit akar. Úgy néz ki nem fogta fel a lényeget.
-Itt azon van a hangsúly, hogy rám akartad erőltetni....pedig mondtam hogy nem szeretném. Makacsabb vagyok annál hogy rá tudj venni dolgokra amik nem tetszenek, tudhatnád, ezzel csak megharagítasz. -emelem fel rá a még lángoló tekintetem, ha az arcom higgadtságot is sugall - Jobb ha tudod hogy ez nálam sose fog működni.
Fújok egyet és visszafordulok, lassan beleengedve magam a kádba, felhúzott lábakkal, magam ölelve fekszem benne morcosan.
-Ne erősködj többet, nem sértesz meg és akkor nem haragszom.
Nem tudom mi hozta ezt ki belőle, talán túl sokat engedek neki, elkényeztettem, amiről azt gondoltam nem baj de meglett belőle az első probléma, de valamiért úgy érzem ez csak a kezdet, lesznek még itt nagyobb ötletek is, ez még csak a szárnynyitogatás volt. Félek, lehet jobb is hogy elutasítottam ezt, húztam egy határt és azt nem akarja majd átlépni, vagy ezt az egy dolgot kikerüli de a többivel még bepróbálkozik. Vagy lehet hogy már unja és azért lett volna egy kis "új dolog" hogy feldobja. Még jobban összehúzom magam és a morcos arcomon az aggodalom halvány jelei látszódnak megjelenni, elfeledkeztem a korrigálásáról annyira belemélyedtem ezekbe a negatív gondolatokba.

Sikerül utolérjem a fürdőben, ahol a kád szélén ül. Elmondom amit akarok, szerencsére meghallgat, és válaszol is, tehát még nincs minden veszve. Tudom, hogy most dolgoznom kell majd, hogy helyre tegyem a helyzetet, és hogy nem lesz egyszerű a dolog, de megéri kapálódzni és küzdeni Irináért. Sose fog működni nála, hát eddig nem úgy tűnt, de ezt nem mondom ki hangosan, inkább megértően bólintok, jelezve, hogy megértettem.
- Kérlek ne haragudj. - mondom ismét halkan, és leülök a kád mellé, úgy érzem most nem érdemlem meg, hogy beüljek hozzá a vízbe, és amúgy is, lehet hogy kirugdosna. Inkább bűnbánóan, látszólag elgondolkodva ülök, kár, hogy vámpírként nincsenek könnyeim, most drámaian megjelenhetne egy csepp az arcomon. Inkább felnézek Irinára egy idő után, és bizonytalanul dobok fel egy kérdést.
- Azért még van kedved elmenni valamerre? - ha kimegyünk, akkor talán könnyebben elfelejti a dolgot, vagy megbocsájt, mintha itthon a négy fal között nézünk egymásra bűnbánó tekintettel, én legalábbis tuti úgy néznék, és próbáljuk kitalálni hogyan tegyük jobbá az estét. Értelemszerűen, a szex ezek után nem játszik egy ideig, gondolom én, most legalábbis biztos, hogy nem. Szép volt Raten, jobban nem is tudtad volna elszúrni.
- Szeretlek. - mondom halkan, szinte csak magamnak, a lányra se nézve, csak magam elé bámulva a földre, ahogy felhúzom a lábaim, és átkarolom azokat.

Én becsúszok a kába, ő meg a kád mellé, bocsánatot kér újra amire nem reagálok, igenis haragszok egy kicsit még, jogomban áll pukkadni. Főleg ilyen gondolatok mellett amik megfordultak a fejemben. Ha ennek az egésznek az lesz a vége hogy megunja és itt hagy...akkor itt hagy, nem tudom mit kéne tennem vele, utána futni a makacs vérem nem engedne. A karomba mélyesztve a körmeim nézek mereven magam elé aggodalmasan. Közben bátortalanul feltesz egy kérdést amire azonnal válaszolok semlegesen.
-Persze.
Helyezkedek a kádban és méregetem a falon lévő mintákat tovább. Megüti egy új szó a fülem, nem sokat forgott ez köztünk, azt hiszem. Felhúzom magam a kád szélére és lenézek rá. Lehető leghangtalanabb módon leengedem a kezem megcirógatva finoman az arcát.
-Én is téged. - suttogom.
Majd kilépek a kádból, letérdelem mellé és megölelem ha engedi, sóhajtva, jelezvén hogy nem fogom megölni mérgemben. Sikerült lenyugodni és viszonylag gyenge ütközettel megúsztuk. Ezért futamodtam meg, ha ott maradok, nem is tudom mi lett volna.

Egy ideig ülünk, mindenki gondolkodik, igazán buli hangulat van, már csak a gyászoló rokonok hiányoznak, meg a fekete ruhák, de a szeretlek szó úgy tűnik erősebb a mérgénél, és ő is kimondja. Ez az első alkalom, mire kicsit meglepődök, de próbálom nem mutatni. Ha nem én szabályoznám, akkor most gondolom majd kiugrana a helyéről a szívem, de ehelyett csak felemelem a fejem, és mélyen a szemébe nézek, miközben már kilép a kádból, és idejön megölelni. Egyből visszaölelem, sikerült lenyugtassam, megnyertem a csatát, elhárult a veszély. Azért nem árt bebiztosítani magam.
- Legközelebb ha ilyen hülye vagyok nyugodtan zárj be a sütőbe, vagy tépd le a nyakláncom és vágj ki a napra. - mondom, miközben szorítom magamhoz, és a hajába fúrom az arcom. Simogatni, cirógatni kezdem a hátát, érzem, hogy odalent ágaskodni kezd a piszok, de nem törődök vele, valószínűleg tudni fogja, hogy csak ösztönös reflex, és nem azért van, mert mindjárt letámadom. Nem törődök vele, szorítom magamhoz, mintha nem állna semmi, próbálok úgy tenni mintha mi sem történne éppen. - Nem akarlak többet megbántani.

Kimondtam, látom örül neki, felkapta a fejét amikor kimondtam és végig a tekintetem kereste amíg kiszálltam és leereszkedtem hozzá. A ölelésem nem utasította el, sőt lelkesen viszonozta, szinte az ölébe kapott, amire el is mosolyodtam. Megkér hogy ha legközelebb ilyet csinál lényegében nyírjam ki és szorít közben ahogy csak bír, ennyire megijedt volna?
-Csak akkor ha ketten ülünk a sütőbe....
Befészkelek szép lassan az ölébe, kényelmetlen így térdelme hajolni vagy nem is tudom, meg kicsit távolságtartó.
-Rendben, semmi baj. -fordítom a feje a füléhez.
Közben hoztam egy hirtelen, de kezdetben nehéz döntést, aztán majd szépen megszokjuk, most hagyom hogy kiélvezze a meztelenkedést, de innentől fel fogok öltözni és ruhában közlekedek, még ha minimális is, gondolok itt egy köntösre, akkor is takar és veszti el lépten-nyomon a fejét, talán ezeket a "begerjedt" hirtelen ötleteket is elkerülhetjük. Igen, nehéz lesz és lesz némi ellentét e-miatt de a hosszútávú kapcsolatunk érdekében meg kell próbálni. Most is érzem ahogy ölel, hogy mi a "titkos" vágya, bár addig jó amíg ez így működik, még akkor is ha néha talán sok. Ha nem reagál majd a közelségemre akkor kell aggódnom. Turkálom a haját a tarkója fölött és elengedem magam. Nem ugrok fel hogy na, most aztán megyek és felöltözök, majd ha felkelünk és a szoba felé vesszük az irányt megejtem a szekrényt.

Egyből válaszol, hogy akkor inkább velem hal, nem tudom, hogy komolyan gondolja, vagy csak meg akar nyugtatni, de egyelőre jól esik.
- Sose tudnám végignézni a halálod... Ezért is szerencse, hogy nem vagy ember. - suttogom, és megpróbálom megcsókolni, szenvedélyesen, vággyal és szeretettel teli csók ez, amibe mindent beleadok. Úgy érzem, van még esélyem a dologra, csak rosszkor hoztam fel, és rossz helyen. Esetleg egy évfordulón, vagy egy speciális vadászat után, igen, lehet ezt szépíteni, és kedvezőbbé tenni. Meg jól végig kell gondoljam, és meg kell terveznem a dolgot, nem mondhatok neki ilyen hülyeséget, mint most. "Úgy sem használod", nem tudom mit gondoltam. Ennél azért jobb vagyok.
Beletúr a hajamba, miközben a fülemhez emeli a fejét, ez az, remélem hogy azt akarja, amit gondolok, hogy akar. Remélem, hogy megcsókolja a fülem, miközben átfordít, és meglovagol itt a fürdőben, a hideg kövön. Mára minden szobában van síkosító, még a konyhában is, pont az ilyen helyzetek miatt. Kivárok, de azért ránézek úgy, hogy tudja mit akarok, és megmarkolom a popsiját, ha bátorítani kell. Dönts hátra, és hajts meg!

A legfeljebb ketten sülünk válaszomra érdekes reakciót kapok tőle. Izé, szerintem mindegy lenne hisz akkor változtatna át amikor akarna, így számít bármit is?
-Mert hogyha ember lettem volna amikor először találkozunk még mindig az lennék? - észre vettem hogy csókra készül és pimaszul kezdek bújni egy rövid mondat erejéig húzva az időt - Ezt nem veszem be. -suttogom én is.
Ez után nem húzom az időt és át adom magam neki, viszonzom a érzéki csókját ugyan olyan töltettel. Kicsit csalódott leszek amikor a csók nem olyan véggel zárul mint számítottam rá, de nem baj, befészkelődtem az ölébe kényelmesen és készülök a vállára tenni a fejem közben turkálva a tarkója fölött. Ölelkezésünk közben is volt egy előhírnök aki jelezte az igényt de most még ez a tekintet is. Megmosolyogtam és a nyakához nyomtam az arcom, amikor éreztem a két szoruló markot az alfelemen feljebb húzódtam, mintha kicsit meg is feszültem volna, erre tényleg nem lehetne azt mondani hogy nem egyértelműen célozgat. Viszont ő nem támad le hanem azt szeretne ha én "kezdeményeznék", ő most nem mer de azért szeretné ezért próbál rá venni jelezni meg minden ilyesmi. Én ölelkeznék még egy kicsit, de ő nem igazán ennek a híve, a bújás se tart sokáig mert egyből hajtani kezdi a vére. Jobban hozzá simulok, szorosabban ölelem és a nyakához nyomom az arcom, azon belül a szám, de nem csinálok különösebben semmit csak öklelem.

Nem válaszolok a lány szavaira, túlságosan is a csókom érdekel, meg akarom kapni, ezért is hagyom elmenni a fülem mellett a szavait, és csapok le a pillanatra. Hasonló szenvedéllyel válaszol rá, viszont a végeztével csak befészkelődik az ölembe, és nem támad le, hívogató pillantásomra pedig elmosolyodik, és a nyakamhoz nyomja az arcát. Markolom a farpofáit, hogy noszogassam, mire szorosabban hozzám simul, és csókolja a nyakam, de nem igazán kezdeményez, csak ölel. Nem tudom, hogy ez most azt jelenti, hogy nem akarja, vagy csak játszadozik velem.
- Akarlak... - suttogom a fülébe még számunkra is alig hallhatóan, hátha ez már beindítja. Ha jelét adja, hogy kedve van a dologhoz, akkor egyszerűen elfekszem a földön, és hagyom, hogy intézkedjen, egy karnyújtásnyira van tőle az egyetlen kellék, amire szükségünk van. Természetesen nem hagyom, hogy egyedül dolgozzon rajtam, kitolom magam a földön, és félhidat képezve én is bevetem magam, amennyiben végre megteszi amit várok tőle, és egész végig ebben a pózban maradok.
Ha végeztünk, akkor lassan visszaereszkedem a földre, és magamhoz húzom, átölelem, és szorítom magamhoz a testét, miközben simogatni kezdem a hátát.
Amennyiben mégsem ad jelet, úgy egy kicsit még tovább noszogatom, de hamarosan feladom a dolgot, és elfogadom, hogy nem lesz most semmi, így inkább az ölelésre kezdek koncentrálni, és magamhoz szorítom.

A szavaimat figyelmen kívül hagyja, nem csak abból gondolom hogy nem válaszolt vagy reagált rá különösebben hanem szinte úgy támadott le a csókkal mintha el akarna hallgattatni. Hát jó, viszonoztam is szava nem lehet, de nem viszi tovább a dolgot, tőlem várja a folytatást, noszogat is, de húzom az agyát és csak ölelgetem meg puszilom a nyakát. Tudom hogy nehezen bírja amikor ilyen közel vagyok hozzá, de ilyenkor mindig kivárok hogy már pattanásig feszítsem a húrt de még ne menjen el a kedve. Egyébként is, most tényleg, csak bújni akartam egy kicsit, arról nem tehetek hogy ő hirtelen nem bír magával és tovább gondolta, de nem mondom hogy nekem egyáltalán nincs kedvem hozzá, sőt egyre inkább ahogy ölelem csak én kicsit jobban vissza tudom fogni az ilyen ösztönöket. Amikor oda súgja hogy akar úgy döntök nem húzom tovább, legalább kicsit a bűntudatának is jót tesz, már ha gyötri még, tehát a füléhez emelem az arcom és válaszolok ugyan olyan halkan.
-Én is téged. - és épp a nyelvem hegyével megnyalom a fülcimpáját.
Ennyi elég is volt neki hogy lecsússzon és hanyatt dobja magát szabad teret engedve nekem a játszadozáshoz, kezdetben. De a előmelegítés része már meg volt úgyhogy arra várhat, rá bírom hogy térjünk inkább a lényegre. Nem úgy néz ki mint aki ellenkezik sőt. Miután kirodeóztuk magunkat nem szállok le róla csak ledőlök és a mellkasára teszem a fejem. Kicsit kivárok közben cirmizem a bordáit a körmeimmel majd sóhajtok és megszólalok.
-Tudod min gondolkodtam a napokban? Azon hogy mi lett volna velem ha nem ismernélek, és szinte biztos vagyok benne hogy más szemfogasok is kerülnek hasonló helyzetbe, és vagy szerencséjük lesz vagy elégnek. -tartok kis szünetet- Már ki is agyaltam egy lehetséges megoldást amit meg is szeretnék valósítani csak komoly tervezés kell hozzá meg ilyenek. Nem tudom mennyire leszel rá nyitott, ha nem azt is elfogadom de én akkor is bele vágok majd.
Várok valami választ csak aztán folytatom és fejtem ki a tervem.

A csók után nem folytatja, a szeretlek szó viszont megteszi hatását, nem csak biztosít hogy ő is engem, de még a fülemet is megnyalja, jelezve, hogy neki is van kedve a dologhoz. Hanyatt is vágom magam, több se kell nekem, azonban "csak" meglovagol, az előtte járó kényeztetés most kimarad, de nem tudok rá haragudni. Egyrészt azért, mert még mindig piszkosul érti a dolgát, másrészt azért, mert így legalább enyhül a bűntudatom, hogy most ezt nem kaptam meg, kvittek vagyunk. Ez után, ahogy végeztünk, rám fekszik, és kényelmesen elhelyezkedik, miközben cirmizni kezd, én pedig ugyan így teszek, a hátát kezdem el cirógatni, meg a popsiját.
- Mire gondolsz? - teszem fel a kérdést, mert nem értem ezt a hirtelen támadt dolgot, amiről beszélni kezd. Akár magának egy másik szextársat, amíg nem vagyok itt, csak burkoltan akarja a tudtomra adni? Vagy mire megy ki ez az egész? Nem értem, nem vagyok neki elég? Tudom, hogy szar amikor elutazok, de azért nem fogok osztozkodni rajta. Akkor vagy keressen valaki mást, és engem hagyjon, vagy jöjjön velem haza. Köszönöm, de használt ruhát se veszek, és a fogkefémet se osztottam meg senkivel. Hívhat konzervatívnak, de ezen nem változtatok. Még szerencse, hogy nem vagyok heves vérmérsékletű, és jól kezelem azt, hogy egyre idegesebb leszek ezektől a gondolatoktól, nem is láthatja rajtam semmi jelét, higgadt maszkként nézek rá, maximum a szemem árulhat el, azt láthatja, hogy kicsit máshogy nézek rá.

Összebújás közben elkezdtem felvázolni a tervem, huuu ez a vissza kérdés, valami itt félre lesz értve vagy én értelmeztem rosszul a hangsúlyt szóval felemelem a fejem hogy lássam az arcát. Körbeírom, hűvös, érzéketlen arc tartás lángoló tekintet, gyorsan felülök, ártatlanul nézek rá önkéntelenül, most tényleg nem tudom mit tettem és hogy mit mondtam amit nem szabadna.
-Mi az? Miért nézel így? Mit mondtam? - pislogok rá párat aggodalmasan - Valamit biztos félre értesz vagy nem tudom, hadd mondjam el részletesebben, jó? És kiderül.
Ezt úgy mondtam mintha lecsittegett volna és nem pont ezt kérte volna, megzavar, sikerült leparancsoljon egy tekintettel, mint egy rossz kis állat húztam össze magam és alig bírtam megszólalni az is mentegetőzés, utálom hogy így képes leuralni, de egyszerűen nem tudok ellenállni, felismerem a helyzetet miután megtörtént de akkor adott helyzetben nem tudok mit tenni ellene.
-A lényegre térek - sóhajtok - Arra gondoltam hogy nyithatnánk egy "vámpír motelt", az ilyen kószálóknak, amilyen mondjuk én is lehettem volna. Úgy gondolom hatalmas segítség lenne, nem akarom hogy átéljék azt a rettegést amit én amikor nem tudtam hogy lesz tovább ha utcára kerülök, egy ilyen hely sokat jelentette volna akkor nekem. - lesütött szemmel hurokszerű mintákat rajzolgatok az ujjammal a hasára és fel akarok nézni de nem merek, félek mi lesz ha találkozik a tekintetünk és...megöl vele.

Úgy tűnik mégse sikerül annyira uralkodnom magamon, mint hittem. Ijedten néz rám, és egyből mentegetőzik, hogy biztos félreértettem. Hát persze, mondjuk ez tényleg lehet, meg nem is akartam ennyire gyilkos tekintetet vágni, de most már mindegy, várom hogy magyarázkodjon.
Vámpír motel, jól kezdődik, még a végén igazam lesz... de nem, mint kiderül, ő csak segíteni akar a többi vámpírnak. De hülye vagyok! Nem hittem volna, hogy valaha ilyen féltékeny péló leszek, aki mindent félreért -mert ez bizony annak a kezdete- és így fog ragaszkodni valakihez. Nézem, ahogy lesütött szemmel rajzolgatja a karikákat az ujjával, miközben óvatosan, nehogy megijesszem megpróbálom átölelni, és magamhoz húzni.
- Ne haragudj kicsim... csak... hülyeségre gondoltam. - suttogom, és ölelem egyik kezemmel szorosan, a másikkal pedig simogatom a hátát, hogy nyugodjon meg, nincs semmi baj. - Egyébként jó ötlet. - hazudom, aminek semmi nyomát nem adom, nem változik a hanglejtésem, sehogy nem jöhet rá, ha csak nem profibb a felismerésben, mint én a hazugságban. Amit kötve hiszek. - És segíteni fogok benne, hogy megvalósítsd. - bíztatom, és adok egy csókot a homlokára ha engedi.
- De akkor legyen stílusos. Valami kastély, ahol jól elférnek, egy komornyik, meg szolgák. Tudniuk kell, hogy az emberek fölött állnak, de meg kell tanulniuk túlélni, és elfogadni a szabályokat. Nem vonhatunk magunkra túl sok figyelmet, tudniuk kell, hogy ha vadásznak, és lebuknak, annak következménye van. Nagyon vigyáznunk kell, mert ez nem csak jó dolog, de könnyedén megüthetjük a bokánkat. Ha valami balul sül el, és kiderül hogy vámpírokkal vagyunk egy társaságban... gondolhatod, elég törékeny az álcám, és ha megtudják az emberek hogy vámpír vagyok az országomnak vége.

Bűnbánóan rajzolgatom a köröcskéket a pocakjára, felnézzek, ne nézzek, de úgy felnéznék, a kíváncsiság hogy vajon tényleg rosszul értelmezte e a felvezetést, de nem mert ha úgy néz elájulok, na mi legyen. Várok, ennyit tudok, várni hogy mi lesz érzem is a karjait ahogy óvatosan futnak fel rajtam, itt megdermedek és várok a végkifejletre. Szerencsére magához húz és átölel, nem is hinném hogy bántana, arra azért nem vennék mérget ha olyat tennék nem vesztené el a fejét és történne valami olyan ami nem kéne, de így alapjáraton nem hinném és ha ebben nem lennék egészen biztos nem bújnék úgy hozzá mint most is. Tényleg csak félreértés volt és bocsánatot is kér.
-Nem baj, csak megijesztettél. - jegyzem meg.
Annak viszont örülök hogy jó ötletlenek tartja és támogatni fog, dörgölőzök kicsit mosolyogva hozzá ezeknél a szavaknál és el is kezdi az ötletelést. Majd szépen a végére fűzi a veszélyeit is amire felemelem a fejem és a kezemet össze kulcsolva a mellkasán rá teszem az állam.
-Tudom, mind megfordult a fejemben, és az a tény is hogy nem kell vadásszanak ha kaphatnak a vért csak arra még nem jöttem rá honnan lenne a forrás, ja és persze nem ingyen osztanánk, legalábbis ha sikerül megoldani, a vért biztos nem. Pontos szabályzat kelleni fog, ezt is tudom és azzal is számoltam hogy lesznek balhés vámpírok akiket ki teszünk ugyan de már megcsinálták a problémát. Nos azt senki nem mondta hogy vállalnunk kell az arcunk hozzá, kell egy "balek" khm báb - ez talán kegyesebb- ami úgymond azt hiszi vezető pozícióban van és övé a hatalom meg minden frász, közben meg igazából neki van a legrizikósabb munkája, nem kell tegyen semmit csak az arcát adni és elvinni az összes balhét amit ugye nem kell előtte kihangsúlyozni, ehhez persze ki kell találni a megfelelő motivációt számára ami lefoglalja a gondolatait és egyenesben is vagyunk. -helyezkedem vissza kényelmesen - Tudom ez így kimondva egyszerű, na de megtenni...nem hinném hogy lehetetlen. Mit szólsz?

Sikerül megnyugtatnom, és a bocsánatkérésemet is elfogadja, mire valamennyire megnyugszom. Vázolni kezdi a tervét is, elég sokat gondolkodhatott ezen, én viszont tapasztaltabb vagyok, és gyorsan vág az eszem, ötletelni is kezdek magamban, hümmögök két sort, majd ránézek a szőke gyönyörűségre, aki egyre jobban simul hozzám.
- Nem feltétlenül kell balek legyen. - mondom, és lassan megpróbálok alá nyúlni, majd megemelni a lányt, miközben felkelek a földről, és a karjaimban indulok vele az egyik háló felé, hogy ne a fürdőben feküdjünk a földön, hanem egy ágyban.
- Úgy értem, aki ilyen szinten balek és hülye, az nem is tudná rendesen vezetni. Inkább egy olyan vámpír kell nekünk, aki simán hajlandó a nevét adni ehhez az egészhez, és elvinni a hátán az üzletet, persze ehhez alkalmazkodva kell megfizessük. Persze nem leszünk szeretetszolgálat, azért kell hogy bevételt termeljen az egész, legalább önmagát tartsa el, illetve hozza vissza amit beleinvesztálunk, aztán a bónusz profit amit megérdemlünk a jóságunkért. Szóval védelmet kínálunk, vért, biztonságot, és ehhez csupán annyit kérünk, hogy fizessenek, illetve ne szegjék meg a szabályainkat. - vázolom a helyzetet, remélhetőleg ekkor már egy hálónál járok, ahol lefektethetem a szerelmemet, és mellé bújhatok, majd cirógatni kezdem a testét.
- Ez így megfelel, szerelmem? - kérdezem, közel húzódva hozzá.

Felvázoltam a bábos tervem amire lecsapott neki van jobb, hát rendben, nekem igazából nem múlik rajta olyan sok, nem bukok be egy országot ha kiderül úgyhogy nekem 8, hagyatkozom az ő ötletére, többet ért mint én de egy menedzser háát nem tudom hogy elviszi e a balhét vagy elég okos hogy ránk hárítsa és lelépjen, nem jó ha túl okos egy ilyen előre vetett valaki, de rá bízom, lehet én látom rosszul.
Amikor elkezdi vissza kérdezek sejtelmesen.
-Akkor? -közben siklik alám a keze és felemel, el is felejtettem hogy a hideg kövön fetrengtünk eddig, emberként biztos fáztam volna, így viszont a hóban is imádok meztelenül mártózni, titkos kis tevékenység, meztelen hóangyal készítés, nagyobb buli mint ahogy hangzik, főleg ha nem fázol. Szóval út közben vázolja a dolgot miközben én elengedem magam ez ölében és hagyom hogy tartson vigyen, mint egy rongybab engedem a fejem a vállára és a karjaimat lógni lefelé. Jön az a része hogy ne ingyen legyen, persze hogy nem, kedves vagyok nem hülye, azért a vért meg a többi szolgáltatást mi se kis zsebből rángatjuk elő, nagy költség, én is jól tudom. Akkor nyitom ki a szemem amikor érzem hogy puhát ér a hátam, beértünk egy szobába mire nyújtózok egyet az ágyon, közben felé fordulok.
-Igen, én is valahogy így gondoltam, kivéve a menedzseres részt de azt rád bízom, többet tudsz. -csókolom meg a mondatvégén mosolyogva.

Mondja, hogy a menedzseres részt nem így gondolta, hát igen, érthető, ő úgy gondolta hogy egy balek aki elviszi a balhét elég. Azonban a balekokkal van a legtöbb baj, több, mint hinné.
- Figyelj, egy balek nem tud alkalmazkodni, önálló döntéseket hozni. Minél többet kell velünk kapcsolatba lépjen, annál nagyobb a lebukás esélye. Ha pedig nem tud megoldani semmilyen problémát ami adódik, mindig rossz döntést hoz, vagy hozzánk kell forduljon minden ilyennél, az megint csak baj. Olyan ember kell, aki hálás lesz ezért, de közben megvan a magához való esze. Ráadásul egy balek előbb árul el, mint egy olyan, aki tudja, hogy mennyire ajánlatos féljen tőled, mennyivel erősebb, hatalmasabb vagy mint ő. Egy balek csak maga elé figyel, azt látja, hogy abban a helyzetben mi neki a legjobb, de egy értelmes, gondolkodó személy tart tőled, keresi a hosszútávú megoldásokat. Én ilyesvalakit képzelnék el az egész élén. - vázolom fel neki a gondolataim, és hogy mégis mire gondoltam pontosan. Ezért kell egy értelmes vámpír, aki tud gondolkodni, és látja hogy milyen jó neki a pozíciójában, nem akar elárulni, és szeretne ennek az egésznek a vezetője maradni. Nem kell, hogy egy agyatlan báb legyen, sőt, az a legrosszabb akit ilyen pozícióba tehetünk.

+18
Vissza kérdez amire csak röviden kimondom a véleményem amiben mellesleg neki adok igazat de újra meg magyarázza, türelmetlenül kezdek nyűglődve mocorogni.
-Tudom, hiszek neked, rád bízom, mondtam. -mondom türelmetlenül, közben akartam vágni vele de voltam olyan tiszteletteljes hogy kivártam amíg befejezi.
Aztán közel bújok hozzá és kezdem lassan simogatni cirógatni.
-Szóval, először is ki kell találni a szabályokat, - és megírni, amit én megoldok, erre még képes vagyok egyedül is- aztán találni forrásokat, - főleg a vérhez, nyomok egy puszit a kulcscsontjára - közben a helyszínt is kitalálni - fordítom hanyatt és fordulok rá én is - és megtalálni, berendezni, - nyomok egy csókot a szegycsontra közben haladok lentebb - aztán alkalmazottakat találni, - a hasára egy puszi - aztán a főemberünket, - kicsit lentebb a hasán még egy - és nyithatunk is. - suttogom és lemegyek hogy kényeztessem egy kicsit.
Azért is mert kedvem van hozzá és azért is amit mondtam, sose árt a kellő motiváció és őt mással aligha tudom lelkesíteni, de nem fogok vissza élni vele, csak azért teszem mielőtt még meggondolná magát. Remélem tényleg megéri majd ez hosszú távon és nem él vissza egy vérszívó se a vendégszeretetünkkel, nem lenne jó vége, de ez elég ha jelenleg az én fejemben fordul meg, ő meg addig lazul kicsit.

+18
Így már megérti amit mondok, sőt, igazat ad, és hagyja, hogy ezt a részét én intézzem a dolognak. Ez után pedig lassan araszolni kezd lefelé a testemen, minden mondat után egy puszi, mindig egyre lejjebb. Értem amit akar, és mire leér, már felkészül a testem is, hogy a szájába vehessen, és kényeztessen. Lassan a tarkóm alá csúsztatom a kezeimet, és rábízom magam, tudja mit szeretek és hogyan, és meg is adja a módját, viszont nem biztos, hogy most képes leszek a folytatásra, eléggé leharcoltuk a testem elég rövid idő alatt, és már érzem, hogy kezd fáradni a műszerem. Ettől függetlenül nem utasítom el, sőt, ugyan úgy élvezem a kényeztetést, lassan az egyik kezem a tarkójára vándorol, cirógatni kezdem közben, és az omniózus pillanat előtt megmarkolom a haját öntudatlanul is. Ha végzett, nem tudom hogy vár-e folytatást, viszont most nem tudnám letámadni, ezek után kell egy kis pihi. Hálásan és boldogan nézek rá, nem köszönöm meg, az milyen már, csupán hagyom hogy mellém feküdjön ha akar, és cirógatni kezdem a hátát ha így tesz, illetve egy csók azért jól esne.
- Szeretlek. - ez a szó bőven elég, ebben minden benne van.

+18
Tudja mi lesz és várja is, látványosan elengedi magát, ha fél útnál megálltam volna még ő lett volna megsértődve, úgy nézett volna rám, talán még az elején behülyítettem vele de már tudom hogy nem vette túl jól a "poént" úgyhogy nem hagyunk félbe semmit. Amikor elkezdi cirógatni a tarkóm veszem a jelzést, kb ez a nem kell már sokáig bírjam jelzés, vagy ilyen buksi simi hogy ügyes vagyok. Végülis nem apróztam el, azt akartam pont most hogy igazán a maxot kapja amire igazol a szorítása a hajamon, amit nem igazán díjazok általában de most, most eltűröm, amíg nem nyom le erőszakosan addig nem is zavar annyira hogy neki szegezzem. Amikor végeztem lassan felkúszok szigorúan végig dörgölőzve rajta, a dicsszóra, ugyanis nála ez főleg dicséret ahogy ez az idő során kiderült, csak szélesre húzom a mosolyom.
-Tudom. - mard kényelmesen rá telepedek- Én is téged.
Ezután jár egy csók zárásként és ledobom magam mellé kinyúlva, tegyen amit akar, az ő tisztje tovább vinni a dolgot ha akarja. De nem, marad a cirózásnál és a hálás tekintetnél, hát jó, ezzel is megelégszem, majd megpróbálok elkapni a tekintetét, kicsit húzom, kis mosolyra húzom a szám is és mintha koncentrálnék, nem akarok semmit de hadd higgyen bármit hogy épp mit tervezek vele.

Miután végzett, végigdörgölődzik rajtam ahogy visszahelyezkedik, a csókomat is megkapom, tökéletes zárása egy tökéletes kényeztetésnek, szavam sem lehet. Megkapom a viszonzást is a szeretlekre, amit szinte el is várok, nem mintha szükség lenne a bizonyításra, de mégis hülye érzés, ha nem mondja ki. Kényelmesen elhelyezkedik, én pedig cirógatni kezdem, ebből már tényleg nem lesz sehova sem menetel, maradunk itthon úgy tűnik.
- Van kedved megnézni egy filmet? - dobom be, majd mivel tényleg jó volt az előző pár perc, hozzáteszem. - Te választhatsz filmet. - mondom, és kész vagyok bármilyen nyálas romantikus szart végignézni, amit csak akar, anélkül hogy húznám a szám vagy bármi, ez a minimum amit megérdemel ezek után. A netes kínálat elég gazdag, biztos talál valamit a kínálatban, be is lököm a tévét, és behozom az internetes "videotékát", ahol egy csekély összegért a világ szinte minden filmje ott van, amit csak érdemes megnézni. Sajnos azok is, amiket nem. De ez most az ő pillanata, tényleg bármelyik műfajt kiválaszthatja, azon belül is azt a filmet nézzük, amit szeretne, az övé a döntés és a hatalom. Aludni még úgy is túl korán van.
Mikor a szemembe néz, viszonzom, mélyen a szemébe nézek. Megbízok benne, és nincs titkolni valóm, amúgy sem félek attól hogy hipnotizálna, meg nem is hiszem, hogy bekockáztatná. Túl jól megvagyunk, és nincs értelme bizalmatlankodnia.

Cirózás közben kérdez, akarok e filmezni, na a nappaliban is valahogy így indult a kanapé rombolás de most nyugodtabbnak tűnik, felé fordulok bólogatva és a film választás előnyét is meg kapom, de jó, csak nehogy megbánja. Ja és valahol azt is remélem hogy véletlen egybeesés és nem ennyivel tudja az előbbit mert nem az hogy berágok de azért vannak értékek és ez a kettő nagyon nem egy szint, nálam legalábbis. Közben azért hülyítem hogy épp az akarom próbálom érvényesíteni rajta de nem dől be, talán a mosolyom vagy tényleg ennyire tiszta, már túl magabiztos, ez teszi picit gyanússá ennyire simán hagyná magát persze nem csinálok semmit szép lassan a hátamra fordulok a fejem fordítom utoljára és felülök. Gondolkodok milyen film legyen, legyen az amit az egyéves vámpírlét évfordulóm környékén néztem, nagyon megszerettem azt a filmet de akkor láttam utoljára 2013 elején. Választom a besorolás - horror, dráma- majd később hozzá kúszott a krimi is, mi is a címe, azt tudom hogy kanadai de a címe, még meg is mosolyogtam, American Mary. Sikerült megtalálnom de mielőtt elindítom Ratenhez fordulok.
-Régi kedvenc, láttad már?
Ha még nem elindítom, visszakúszom és maximális kényelembe helyezem magam, nem tudom miért de imádom ezt a karaktert és ahogy a film végére átváltozik. Ha látta már elhúzom a szám és keresek valami mást, szintén valami akkorit, valahogy rám jött a nosztalgiázhatnék.

Tetszik neki a filmnézős javaslatom, választ is egy filmet, ami eléggé meglep. Azt hittem, hogy ilyen rózsaszín ködös kis romantikus dolgot fog választani, amit úgy fogok végigszenvedni, de nem, a film megjelölései alapján egy elég brutális darabbal állt elő. American Mary, méghozzá régi kedvence, hát rendben, nézzük akkor. Kényelmesen elhelyezkedek, és hagyom, hogy ő is így tegyen, hozzám bujjon, hogyha szeretne, és hagyom hogy elindítsa a filmet.
Annyira nem tévedtem, egyrészt tényleg dráma, másrészt gore, harmadrészt sok benne a szexuális jelleg, azonban épp eléggé felkavaró ahhoz, hogy véletlenül se induljak be, és végig tudjam nézni a filmet anélkül, hogy Irinára vetném magam. Sőt, a film végére már el is megy a kedvem egy időre a szextől, bár kissé megszomjaztam.
- Kérsz inni? - teszem fel a kérdést, és lassan felkelek mellőle, talán most először feküdtünk egy ágyban anélkül, hogy egymásra vetettük volna magunkat, amióta összejöttünk. Szép választás kedvesem, igazán szép, miután ajándékot kapsz meg minden, egy ilyen lelombozó filmet bedobni, hát köszi... talán láthatja is rajtam, ha nagyon figyel, hogy mennyire nem tetszett a filmválasztás, és hogy nem ilyenre számítottam. Ha nem lennénk vámpírok, elgondolkodnék azon, hogy beteges ilyen filmeket nézni, és hogy mi visz rá bárkit is, hogy ezt megnézze.

Bevackolom magam kényelmesen a karjaiba és elindítom a filmet, már a zenéje sugall valamit, nyugtató, lehet először le fogja írni a filmet. Néha fel fel pillantottam rá hát nem tudom, úgy nézi mintha, mintha valami kereszt égetés lenne vagy nem tudom, inkább elborzad rajta egy kicsit mint tetszik neki. Én szeretem mert kellően elvont meg meg vannak benne azok a kis rejtett jelentések is, anno ez a film teljes mértékben megnyugtatott valamiért, pedig így újra nézve tényleg vannak benne érdekes dolgok. Mindegy, lényeg hogy kedvesemnek csöppet sem nyerte el a tetszését, sőt amikor vége simán kimászik mellőlem egy puszi nélkül és egyből terel az éhséggel. Hát nem egyezik a film ízlésünk, ettől nem dől össze a világ azért.
-Ennyire nem tetszett? - húzom kínos mosolyra a szám és így nézek rá, közben felkelek és ha még az ágyon ül átölelem hátulról - Tanulság, legközelebb te választasz. - nyomok egy puszit a vállára.
Majd felkelek mellőle és elindulok abba a szobába amerre a ruháim pihennek a szekrényben, hogy magamra kapjak egy köntöst, meg akkor már egy bugyit, áh ennyi ruha elég egyszerre itthon. Nem tudom hogy utánam jött e vagy maradt vagy lement vérért közben de annak megfelelően indulok el utána (vagy állok elé).

Úgy tűnik látja rajtam, hogy nem nyerte el a tetszésem a film, való igaz, hogy nem titkoltam túlságosan. Legközelebb óvatosabb leszek, nem akarom megbántani, és az ízlését se leszólni. Ha túl sokáig gondolkodok a válaszon az átlátszó lenne, és amúgy se akarok hazudni neki, főleg nem egy ilyen apróságon, amitől nem fog össze dőlni a világ.
- Nem mondom, hogy rossz volt, de nem az én világom, nem ilyenekhez szoktam. - mondom őszintén, és elgondolkodom. - Régebben nem hiszem, hogy gondom lett volna vele, mondjuk fiatalon, huszonévesen például, most viszont... nem tudom, nehéz megfogalmazni. Egyszer megérte megnézni, mert egyedi, és elgondolkodtató, de többször nem hiszem, hogy megnézném. - bököm ki végül, és próbálok olyan diplomatikus lenni, amennyire csak tudok. Tényleg nem akarom leszólni az ízlését, de hazudni se akarok, ezért vagyok most ennyire nyílt és őszinte vele.
- Viszont tényleg megszomjaztam tőle. Te nem? - mosolygok, és megpróbálok egy puszit adni neki, majd elindulok a pincébe. Nem sietek, egyedül legalább van időm megemészteni a filmet, és amit láttam, majd a pincébe érve megfogok egy üveget, és két poharat, valamiért eszembe se jut, hogy zacskós vért vigyek neki. Visszafelé már jobban szedem a lábam, de nem találom ott, ahol hagytam.
- Kedvesem? - szólok hangosan, és várom, hogy reagáljon. Ha nem érkezik válasz, akkor a hálószobánk felé indulok, mivel jobb ötletem nincs. Mosdóba nem kell menjen, fürdeni együtt szoktunk, szóval tényleg ötletem sincs hol máshol lehet.