Raten Chromixen kastélya

Jobban fogadja a szobát mint vártam, egyáltalán nem akad ki, nem is szólja le, de még csak be se szól. Sőt, megjegyzi, hogy rosszabbra számított, ami nem baj, így legalább tudja, hogy nálam ez már a durvább kategória. Vagy azért vagyok ilyen, mert most először mutatom meg másnak ezt a helyet. Miután kinyílik a hűtőkamra, gyerekesen választ magának vért, mire egy mosollyal válaszolok, és odalépek hozzá a zacskómmal... izé, a véres zacs... szóval a vérrel.
Miután átnyújtom neki, én egy borospalackot nyitok meg, nem tudom miért, de szeretem pohárba tölteni, és úgy inni a vért, elegánsabb, vagy én nem is tudom... a lényeg, hogy a koporsó közelében kell is legyen egy kristálypohár, oda is megyek, és töltök magamnak, miközben hagyom, hogy eljátszadozzon a zacskóval ha akar, és igyon. Én is ezt teszem, és miután csillapítottam szomjúságomat, lehajtom a koporsó egyik oldalát - kicsit illúzióromboló tudom, de nem baj - és így az "ágy" szélére ülök, Irina is ide jöhet ha akar.
- Itt még senki nem járt rajtam kívül.. na meg az építészen, de az más tészta. Szóval nő még nem volt idebent, ez a lényeg... - kezdem, és a fogadtatástól függően ki tudja, hogy merre halad tovább ez a megkezdett párbeszéd. Mármint, étvágyam az van mindig, és nem csak a vérre. De persze lehet, hogy hárít, beszélgetünk egy kicsit, továbbmegyünk a kastélyban, bemutatom neki a szobákat és ilyenek, szóval ezt ő viszi tovább, tőle függ, hogy merre haladunk.

Megmosolyogja a gyerekes viselkedésem, de szerintem kell ez a kis hülyéskedés, oldja a hangulatot, a gátlásokat, közelebb hoz egymáshoz, mert ahogy észre vettem zavarni nem zavarja. Oda adja az eleségem, de nem követi a példám hanem boros üveget vesz elő, mint a bárban, pedig itt nincs senki aki meglátná és lelepleződne, fura. Na mindegy, azt még megvárom hogy kibontsa az üveget, addig nyomorgatom a tasakot, és tudom hogy ilyenkor nagy mocskot tudok csinálni tartom a tisztes távot a koporsótól és mindentől ami nem könnyen takarítható, ha netalán előidéznék egy mini robbanás szerű izét egy hirtelen harapással és szétcsapom a vért.
Emelem a tasakot és nem a legóvatosabb mód mélyesztem bele a fogaim, közben a kezemmel szorítva hogy legyen benne annyi nyomás mintha egy áldozat nyakából szivárogna a vér, legalábbis hasonló érzés, annyira azért nem jó és nagyot sóhajtok lehunyva a szemem. Közben érzem hogy szökik a szám szélén egy kevés, a másik kezemmel hátra húzom a vállamról a hajam hogy amennyire sikerül mentsem az arany tincseim. Vörös csíkokat húznak a lassan lefolyó cseppek a számtól indulva, végig a testemen, van amelyik az államról csöpög le, de az se a földet éri. Szeretem ezt az érzést, csak nem sok lehetőségem volt rá eddig. Aztán ha az össze lehetséges cseppet kinyertem a zacskóból, nem dobom le hanyagul a földre hanem szorongatom tovább leengedve a számtól magam mellé, körbenyalom a szám szintén a menthető cseppekért, majd kinyitom a szemem és lepillantok, ahha kis disznóólat csináltam, végig nézek magamon is, le se tagadhatnám hogy most gyilkoltam le valakit, kínos mosollyal nézek a már koporsója szélén ülő Ratenre hogy mit reagál erre. Számítok egy kis döbbenetre ha ezt a szobát ennyire vészesnek tartotta, kb úgy festhettem mint egy mániákus, ha végig nézte, még levegőt se vettem közben.
Majd célozgat rá hogy nő még nem járt itt, jönne a drámai kiejtek mindent a kezemből és csalódottan nézek rá hogy azt hittem én voltam az első, nyilván tudtam hogy nem, de még némi műsírás kezdeményezés belefért volna, egy kis agyhúzás megint, gondolom leesne neki hogy színészkedek de ezután a véres jelenet után csak bólintok egy "ühüm"-mel. Belegondolva tényleg különleges dolog hogy én járok itt először mint a "szeretője", muhahaha, vámpírosan kifejezve, de nálam se járt senki, legalábbis a jelenlegi szobámban. Legalábbis aki ott járt az nem azt kapta amit szeretett volna és nem két lábon, vígan távozott, az össz-vissz egy ember volt, szerencsétlen kíváncsi bolond kertészünk, mit tehettem volna, fényes nappal lejött meglátott, lebuktam, éhes voltam, fiatal és vérszomjas. Na tessék, amikor én fiatal voltam mészároltam nem koporsót választottam, melyik a rosszabb?
Szóval állok a terem közepén véresen, egy üres vérvételes tasit szorongatva, kínos kis mosollyal, aggódóan nézve.

+18

A zacskóba úgy harap bele, mintha csak egy áldozat nyaka lenne, nézem, ahogy a kívánatos testén végigfolynak a még kívánatosabb vércseppek, és egyelőre tűrtőztetem magam, de ez nem tudom, hogy meddig lesz így. Végül felállok, és lassan a nőhöz sétálok, miközben megnyalom a szám.
- Nézzenek oda... - kezdem, miközben egy mosoly is felkerül az arcomra. - Csupa vér vagy... - suttogom, és ha hagyja, akkor megfogom, és felemelve a koporsóhoz viszem, ahol elkezdem lenyalogatni róla a vért, elidőzve a nyakán, és a melleit is célba veszem, cirógatom a nyelvemmel, csókolgatom, játékosan cirógatom az ajkaimmal is, elnyújtom az előjátékot, és elönt a vágy...
Most meg se próbálom viszonozni a korábbit, inkább a borosüveges fogom meg, és egy kis vért meg a nyálamat használva beléhatolok, ügyelve rá, hogy meglegyen a kellő síkosodás, és így ő lehet az első, akit magamévá teszek ebben a koporsóban. Mivel elég magas, ezért arra is van lehetőség, hogy felhajtsam a korábban lehajtott oldalát, és magunkra húzzam a fedőlapot, amire csak kíváncsi vagyok, még sose csináltam zárt koporsóban, szerintem ő se. Lehet, hogy még nincs itt az ideje az ilyes fajta próbálkozásoknak, meg lehet hogy extrém, vagy nem tudom, de hirtelen jött az ötlet, és megtettem. Szóval itt vagyunk a zárt koporsóban, én benne, ő alattam, és élvezzük egymás társaságát. Ha hagyja. Ha zavarja a dolog, akkor ciki, mármint megértem, koporsó, meg vér, meg ilyenek, dehát vámpírok vagyunk, legalább egyszer az életben ezt is ki kell próbálnunk, nem?

+18

Nem rendítette meg a kis véres jelenet, ellenkezőleg, nagyon is tetszett neki, kicsit megzavarodtam deee mindegy.
Oda sétál hozzám, végig követem a szememmel, ahogy lassan közelít és mosolyra húzódik az arca, volt benne valami ijesztő, nem tudom mi, de elfutottam volna, fenyegetve éreztem magam ahogy suttog, de hamar túl lépek a dolgon. Talán egy rossz emlék lenne? Nem tudom de deja vu-m volt, ami szerencsére elillant ahogy felvett a karjába, nekem is mosolyra húzódott a szám. A koporsóhoz vitt, egy újabb avatáááás, gondolom, nagyon úgy indul ahogy elkezdi lenyalogatni rólam a vért, legalább nem megy pazarba és még haszna is van, mindkét félnek. Hagyom magam, hogy letisztogasson, kényeztessen, azt hiszem ettől független ezután egy fürdő lesz várható, de előtte még befejezzük amit elkezdett. Kreatív ötlet vért használni a hiányosság megoldására, régi emléke...ehmm nem, szerencsére nem volt olyan eset. Ettől talán mindketten kicsit jobban bevadulunk, legalábbis én igen, kicsit se tudom vagy akarnám visszafogni magam, főleg hogy még a koporsó tetejét is lezárja, intenzívebb vérszag is jár vele és sötétség, így a többi érzékem erősebb és jobban élvezem, talán. Az tuti hogy ez után úgy fog itt kinézni minden mint egy tett hely de most bánja a kánya, túl kell sikítanom a koporsó falait. Vajon nagyon mérges lesz ha összetörik? Mert lehet hogy ennek az lesz a vége, ahogy feszülök és kezdem elveszteni a fejem.

+18
Ahogy a koporsó fedele ránk zárul, mindkettőnket elöntenek az ösztönök, még szerencse, hogy csak ketten vagyunk. Nem fogom vissza magam, teljesen bevadulok, erőteljes lökésekkel válaszolok a nő sikoltozására, miközben hozzásimulok, a nyakára tapasztom a szám, és megszívom a nyakát, mintha csak egy áldozat lenne. Hiába nincs rajta seg, hiába nem jön a vér, ösztönösen teszem, magam sem tudom miért, közben alá siklanak az ujjaim, és a hátába mélyednek a körmeim, majd az egyik kezem lecsúszik a gerince mentén, és épphogy megemelem a derekát, amennyire a fedél engedi, és mozgatni kezdem az egész testét, egészen addig, amíg el nem jutunk a csúcsra. Ha ez megtörtént, visszaengedem a koporsó aljára, és kényelmesen elnyúlok rajta, hozzásimulva, és a hajába túrva.
- Talán kicsit lassítanunk kellene... a vámpírok szervezete se bír el mindent. - suttogom, és játékosan megnyalom a fülét, miután kitúrtam előle a kósza hajtincseket. A válaszától függetlenül mellé fekszem, és kényelmesen elhelyezkedem felé fordulva. Ideje beszélgetni egy kicsit, vagy akár alhatunk is, ha ahhoz van kedve. Én mindkét lehetőségre nyitott vagyok, és nem utasítom vissza egyiket sem.

Vad kis menettel avattuk a koporsót, azt hiszem egyszerre értük el a gyönyört. Leenged, én elégedettem kinyújtóztatom magam már amennyire a koporsó engedi még mielőtt rám nehezedik. Felajánlja a pihenés mert a "vámpírok szervezete sem bír mindent", lehet de ez biztos nem árt neki. A mondat végén megnyalj a fülem amitől neki feszülök és végig húzom a körmeim az oldalán.
-Így nehéz lesz.
Nagy sóhajjal lenyugtatom magam, közben át helyezkedik mellém, mosolyogva rá nézek és felé fordulok.
-Talán aludhatnánk. - vetem fel az ötletet.
Szinte biztos hogy támogatja, össze gabalyodva elaludhatunk végre.
Ha támogatja az ötletem és aludni kezdünk, rövid időn belül megébredek, nem tudom miért de felugrottak a szemhéjaim. Ha még alszik felé fordulok és a nyakláncot nézegetve beugrik egy ötlet, gyors leszek, talán észre se veszi majd hogy kölcsön veszem a nyakláncát és haza ugrok, a ruha dolog még mindig megoldásra vár és már szeretném megoldani úgyhogy óvatosan próbálok kimászni a kezei közül és felnyitni a koporsót, fokozottan figyelve hogy hangtalan legyen a művelet majd megpróbálom a nyakából kiemelni a láncot. Ha fel kel ciki de megmagyarázom, tudhatja hogy nem a rossz szándék vezérel.

Miután lefekszek mellé, fel is veti az ötletet, hogy aludjunk, én pedig le is csapnék rá, de eszembe jut, hogy még nem mutattam meg a kastély többi részét - és ha nem tetszik neki, hogy máshol aludjunk, akkor még bármikor visszajöhetünk, főleg, hogy idelent van a vér is. Ezt a gondolatomat meg is osztom a szőke szépséggel.
- De még be se mutattam a kastélyt. Mi lenne, ha most ejtenénk meg a körbevezetést? Ciki lenne, ha nap közben ébrednénk fel, és azért nem lenne kedved körbenézni. Mármint, én tudom, hogy a leengedett redőnyökkel biztonságos, de lehet, hogy te feszültebben éreznéd magad, és akkor úgyis elég időnk lesz idelent, amit eltölthetünk. - kacsintok a lányra. Tudom, hogy béna ürügy, de meggondoltam magam, és mégse akarok még aludni, hiszen alig töltöttünk együtt időt, és nem akarom arra vesztegetni, hogy aludjak, amit vele tölthetek. Főleg, ha átalusszuk a mostani éjszakát, és a nappalt is, hiszen elég sokáig fent voltunk. Igaz, nem vagyok túl fitt, és jólesne az alvás, de izgatott vagyok, mint egy kisgyerek, hogy végre rátaláltam valakire, akivel ilyen jól érzem magam. És ha este kelnénk fel, félek, nem tudnám mivel marasztalni, haza akarna menni. Az meg olyan... szar lenne. Így legalább még egy kis időt vele lehetek.

Ahogy kimondom az alvás ötletét már csuknám is le a szemeim erre nemleges választ kapok az ötletemre, nem vágja rá így hogy nem akar hanem egy másik ötlettel áll elő, körbe akar vezetni a kastélyban. Hát jó, semmi jónak nem vagyok az elrontója, legyen, de lehet vissza felé már vitetni fogom magam vele. Húzom a szám, mejd felkelek és kihajtom a fedelet.
-Rendben, legyen.-nyújtózok, majd vakarom a tarkóm- Hol kezdjük? Mondjuk egy másik fürdő szoba? Vagy mindegy, úgyis leszünk még legalább ilyen...-nézek végig az egész véres mindenen.-mocskosak.
Mosolygok és álmoskásan lebegtetem a pilláim várva hogy kikeljen innen és megkezdje az idegenvezetést. Felöltözni gondolom most sem fogunk és pont erre beugrik valami.
-Várj csak! Mit mondtál hány naponta jönnek takarítani meg ilyenek?
Követem közben felzárkózva rögtön mellé, átölelve az egyik karját és felnézek rá érdeklődve. Ki fogunk dögleni, komolyan, de akkor is megfuttatom majd.

Miközben látom rajta, hogy mennyire álmos, meglágyul a szívem, és sóhajtok egyet.
- Na jó, látom, hogy mennyire fáradt vagy... egy kis alvás belefér. - mondom, és nem hagyom, hogy felkeljen, inkább adok neki egy csókot, miközben arra gondolok, hogy itt vagyok egy full idegen vámpírral, nyakamban a legbecsesebb tárgyam, amit bármikor ellophat, és hiába tetszik, meg nem nézem ki belőle, azért mégis csak rossz lenne, ha ellopná az ékszert. Viszont elég hülye dolog lenne elrejteni előle, és biztos nem is tetszene neki... korábban már blöfföltem a helymeghatározással, úgy döntök hogy 19-re lapot húzok, és megtoldom a dolgot.
- Amúgy rossz alvó vagyok, szóval ha felébredsz, valószínűleg én is fel fogok. - mosolygok, és megcirógatom a hátát. - És amúgy se szoktam sokat aludni, valamiért nem megy. Szóval ha felébredsz, nyugodtan szólj, bármi kell. Csak ezt ne vidd el - mutatok a nyakláncra - a tudtom nélkül kérlek, mert ha felébredek, és nem találom, akkor pánikolni fogok, és tudod, hogy benne van a nyomkövető. Bármi kell, biztos vagyok, hogy találunk rá embert, aki elintézze. - kacsintok végül a lányra, és álmosan ásítok egyet.

Na, mégse megyünk sehova, vissza fekszünk, sőt már azt sem engedi hogy felkeljek, inkább megcsókol és vissza húz. Egy kis alvás tudtam én hogy belefér, össze húzom magam az ölében és behunyom a szemem, de figyelek arra amit mond. Rossz alvó, én is az vagyok, tudom milyen szörnyű, éss felhívja a figyelmem egy fontos dologra, ne vigyem el a nyakláncát szó nélkül, hááát akkor az addig gyorsan elosonok amíg alszik és észre se veszi hogy eltűntem dolog itt hibádzik. Azt hiszem tartozom a vallomással hogy mit terveztem akkor is ha utána kiutasít a kastélyból és végleg megszakítja a kapcsolatot, ennyi jár ha már nyílt lapokkal játszottunk eddig, mondhatni.
-Tudod,-kínomban a mellkasának nyomom a homlokom és az ujjammal körözök a hasán mormogva- haza akartam szaladni amíg alszol, úgy gondoltam észre se veszed majd hogy 5 percre eltűntem de elvetettem az ötletet és teljesen megértem ha most nem tudsz majd megbízni bennem.
Nem nézek fel rá, csak egy picit elhúzódok, hülye ötlet lett volna, rá jöhettem volna magamtól is, mi lett volna ha pánikot kap vagy nem tudom, meggondolatlanság lett volna, és ez nem vall rám, kissé lecsökkent a felelősségtudatom mióta így elheccöltem 2 napot vele. Ja, meg egy pofa vizit sem ártana mielőtt az egész készletem kiöntik a francba.

Összegömbölyödik rajtam, de nem alszik el egyből, előtte még sort kerít egy vallomásra. Jó volt a megérzésem, és örülök, hogy felhoztam a témát. Kicsit kuncogok.
- Már felajánlottam korábban, nem? És amúgy is, örülök hogy elmondtad. Ez is csak azt mutatja, hogy megbízhatok benned. - húzom magamhoz gyengéden az állát, és megcsókolom. - Tényleg rossz lett volna, ha nem találom amikor felébredek, vagy még rosszabb, arra kelek hogy veszed le rólam. - folytatom a csók után. - De ha kivárod az esét, elmehetünk ketten, és be is mutathatsz a szüleidnek. Gondolj bele, milyen képet vágnának, ha megtudják, hogy összejöttél egy másik vámpírral. - nevetek álmosan, aztán hirtelen elhallgatok. Tényleg, akkor mi most összejöttünk vajon? Nem tudom, hogy ő mennyire gondolta komolyan ezt az egészet, és még nem is igazán került szóba. Lehet, hogy ő inkább csak játszadozni akart velem, ahogy korábban, továbbra is csak egy kaland vagyok neki, egy préda, amit levadászott. Szívás ha ez a helyzet, de legalább minél előbb kiderül, ha így van.

Említi hogy már felajánlotta, halkan dörmögöm is a választ.
-Iggen, azért gondoltam azt hogy még él a dolog és szabad ilyet.
Végülis igaz, mivel bevallottam ezt a csúnya tervecskét arra adtam tanú bizonyságot hogy tényleg bízhat bennem mivel nekem nem tűnt volna olyan tragikus dolognak de őt kb össze törte volna ha eltűnik a nyakából a lánc, pont felkelt volna. Na meg ha rajta kap, lehet hogy mégse magyaráztam volna ki, nem tudom mire képes és mennyire veszti el a fejét ha valami ennyire kihozza a sodrából, jobbb is hogy nem tudtam meg, a csók után még jobban kucorgok össze. Aztán felhozza hogy mehetnének, együtt és bemutathanám a szüleimnek......ajjajajaj, az tuti hogy lennének arcok de attól félek valaki a talpát dobná. Szerintem már attól a bokájukra khm fosnak majd ha egyedül haza állítok, főleg hogyha kiöntötték a készletem, na akkor fognak szépen gyöngyözni a cseppek az öregek homlokán. Így meg...de ha most lekoccolom mit fog hinni, ajj rendben akkor megyünk együtt, különben is fura hogy ő hozta fel ezt a témát, mire akar ezzel célozni? Hogyha valakit haza viszek bemutatni az arra utal hogy komoly, igaz? Akkor ez most egy ilyen izé, teszt volt, hogy mennyire komoly a kapcsolatunk. Nem tudom még, akár hogy alakulhat még, az előbb egy hirtelen jött ötletem szét romboltam volna az egészet, ennyire törékenyek vagyunk, ne szóljuk el de ez lehet stabil alap.
-Rendben, bár majd óvatosan kell, először hadd dolgozzák fel hogy én még "élek", elég lesz őket utána sokkolni hogy nem egyedül érekeztem, azért még nem szeretném megölni őket, gyenge már a szívük így is. -kuncogok kínosan vakarva a tarkóm, nem én tehetek róla, dehogy is.
Végül rá fektetem a fejem, sóhajtok egy nagyot és lehunyom a szemem.
-Akkor...jó nappalt!

Miután kényelmesen elhelyezkedünk, jó nappalt kíván, amire vigyorra húzódik a szám.
- Neked is jó nappalt, drága. - mondom, bár fura így tenni. Igazából még nem kívántam senkinek jó nappalt, soha. Persze, aludtam már nővel, és nappal, hogyne, de a jó éjszakát volt a megszokott, emberibbnek hangzott. Jó nappalt, kicsit vérfagyasztóan hangzik, dehát ezek vagyunk. Még egyszer végigsimítok a hátán, mielőtt hagyom, hogy magához ragadjon az álom.

----

Nem alszok sokáig, és nem is mélyen, ahogy szoktam. Kialvatlanul ébredek, de ismerem már a testem annyira, hogy tudjam, felesleges megpróbálkozzak a tovább alvással. Nem tudom, hogy mit tegyek, megpróbáljak-e felkelni a nő alól, vagy maradjak még. Igazából nem akarom felkelteni, de órákig feküdni nincs türelmem. Bégül megpróbálok óvatosan felkelni alóla, és a vérkészlethez sétálni. Hülye voltam, nyitva hagytam az üveget, már meg se próbálom meginni a tartalmát, szinte biztos, hogy megalvadt benne a folyadék. Inkább friss üveget bontok, amennyiben a nő még nem ébredt fel velem együtt, és belekortyolok. Nincs is jobb egy kis vérnél kelés után, a sok hülye ember meg a kávét issza, és azt hiszik, hogy az már valami. Mondjuk bizarr lenne, ha mindenkire így hatna a vér, mint ránk... "drágám, ihatok egy kicsit a karodból? olyan fáradt vagyok..." nevetek magamban a gondolaton.

Kicsit össze húzom magam az "elköszönés" után és megkísérlem az alvást. Tudom hogy rossz alvó vagyok, főleg idegen helyen de a tökéletes csönd adott, horlokni szerintem nem fog úgyhogy pár óra alvás menni fog remélhetőleg.

Zzzz~

Arra ébredek meg hogy mocorogni kezd, nagyon finoman próbál le szedni magáról hogy felkelhessen. Nem tudom mennyit aludtunk de kevésnek tűnik, nem mondhatnám magam valami fittnek és emberként szerettem ébredés után még lustálkodni, jó szokásom megtartottam, ugyan aludni már nem alszok de felkelni sem akarok még úgyhogy próbálom visszafogni a mosolygást, a szememet meg amúgy se nyitottam ki még. Sikeresen kimászik és az első útja a vérhez vezet, ki gondolná, még is csak a legcsábítóbb. Azért számítottam volna egy simire vagy valami nem az hogy csak így itt hagy, mindegy kinek mi a napi rutin, fordulok is az oldalamra és magzatpózba vágom magam átölelve a térdeim, mindjárt felkelek, csak még 5 percet, aludni úgyse fogok de hadd feküdjek még, és akkor már adok neki egy esélyt hogy vissza jöjjön és pótolja az elmulasztott reggeli cirógatást, ami már úgyse ugyanaz de nézzenek oda milyen kedves vagyok. A vér csalogató illatára mondjuk felsóhajtottam, lehet lebuktam.

Miután felnyitom a vért, hallok egy sóhajt, és egyből Irina felé fordulok. Hallottam azt is, hogy áthelyezkedett, lehet nem sikerült a tervem, és felébredt. Várok kicsit, miközben belekortyolok a vérbe, majd felkapok egy tasakot, és felé indulok, aztán lassan a koporsó felé hajolok.
- Jó reggelt, álomszuszék. Hasadra süt a Hold. - szólongatom halkan, és cirógatni kezdem a hátát. Ha már úgyis elkezdett ébredezni, akkor ne végezzek fél munkát, felkeltem rendesen. Igazából ötletem sincs, hogy mennyi az idő, idelent nincs óra, de próbálok "vámpírosan" beszélni, ahogy ő is tette elalvás előtt. Ez után odanyújtom neki a vértasakot, korábban is ezt választotta, és úgy tűnt élvezte ahogy ebből ihatott. Eközben leteszem a palackomat, és a haját kezdem simogatni, miközben mellé bújok, és szorosan nekisimulok. Ha még mindig nem reagál, akkor lassan megpuszilom a vállát is, és csókolgatni kezdem a testét, a nyelvemmel is játékosan cirógatva. Azt is érezheti, hogy nem csak én ébredezek, hanem egy bizonyos testrészem is, de persze nincs nyomás - hehehe - nem erőltetem még a dolgot, egyelőre ébredjen fel szépen, reggelizzen meg ha szeretne, ráérünk utána folytatni amit tegnap abbahagytunk.

-Neked is...Reggelizz csak nyugodtan én még úgyis ejtőzök.-mondom nyűgösen és jobban összekucorodok.
Felnézek a csörgésre, és kikapom a kezéből a vértasakot, kezdeném belemélyeszteni a fogaim de közvetlen előtte még reagálok a kedvességre.
-Köszönöm.-majd óvatosan fúrom bele a fogaim és próbálom vissza fogottabban, nem pazarolva kiinni szép lassan, ugyanúgy az oldalamon fekve.
Most már bújik, cirógat, húzódik a testem ahol hozzám ér de türtőztetem magam, érzem hogy neki már lenne kedve rosszalkodni de nem kaptam meg a reggeli szeretet faktorom. Mintha pont ezt mondta még a klubban mielőtt összegabalyodtunk hogy vágyna a szeretetre, hogy hozzá bújhasson reggel valakihez, aha, akkor ezek szerint az nem én leszek, vagy az csak szépítés volt, elvégre az ösztöneink szerint a táplálkozás az elsődleges, szaporodni úgysem tudunk, legalábbis ebben a formában nem. Miután végeztem felülök, megdörzsölöm a szemeim, igen, megszokás, és körbenézek, nincs óra a falon, szerintem ez egy vámpírnak létfontosságú lenne, mondjuk neki van védelme a nap ellen.
-Mennyi az idő?
Nézek körbe a táskám után amit fent hagytam, felkapom a fejem és az ajtóra nézek, de nem merek kimenni mi van ha verőfényes sugarak várnak kint, nyomorgatom az üres tasakot.

Úgy tűnik nyűgös, lehet nem kellett volna felkeltsem, hát igen, biztos aludt volna még szívesen. Mindegy, már megtörtént a baj, mondjuk a vért azért elfogadja, és miközben kiissza cirógatom, érzem hogy élvezi a dolgot, de végül felül, és az időt kérdezi. Szóval haragszik, vagy csak az a fajta, aki ébredés után nem szeret aktívkodni.
- Nem tudom. - nyújtózom, és körbenézek a helységben. Miért nincs idelent egy óra? - De ha szeretnéd, felmehetek megnézni... és a ruháid is biztos megszáradtak már. - mondom, bár gondolhatja, hogy nem sok kedvem a dologhoz, most mégis próbálom jóvá tenni azt a bűnt, amit el se követtem, de szerinte igen, és most haragszik. Na jó, bocsánatot kérek.
- Amúgy bocsi, hogy felkeltettelek... próbáltam úgy intézni, hogy ne ébredj fel, szerettelek volna hagyni aludni még egy kicsit, azért nem is bújtam hozzád... - magyarázkodom ártatlan képpel, és széttárom a karjaimat is, hogy lássa, tényleg ártatlannak érzem magam, és tényleg ez az igazság.
- Csak hallottam hogy ébredezel amikor ittam, és gondoltam akkor már kedveskedek egy kicsit... - folytatom.

Nyűgös vagyok és ezt ő is észre vette, helyes, bár nem tudatosan kerülöm az össze bújást, de most tényleg nincs hozzá hangulatom, az idő meg tényleg érdekel és gáz hogy nincs óra. Felajánlja hogy felmegy megnézni és a ruháim, nem a ruháim érdekelnek hanem a telóm. De nem fogadom el a segítség nyújtást.
-Nem kell, fel tudok menni magam is, a táskám is kell úgyis.-makacskodva mászok ki a koporsóból, bátortalanul lépkedve az ajtóhoz.
Reménykedem hogy aludtunk annyit hogy már sötét van, ha nem is már biztos gyengébbel a sugarak mint mondjuk a déli órákban, úgyse éreztem még a nap simogatását ilyen állapotban, csak nem kapok egyből lángra hanem csak egy kicsit megcsíp, ennek kell lennie a legrosszabb ehetőségnek. Na meg amúgyis pincében vagyunk, úgyhogy lesz időm tehát kezdhetek bátrabb léptekkel haladni kifelé, a pince bejáratáig.
De mielőtt kimennék bocsánatot kér, azért kér bocsánatot amit nem tett hanem tennie kellett volna, istenem.
-Rettenetes alvó vagyok akár csak te, ahogy megmozdultál azonnal felébredtem, szóval nem baj hogy felébresztettél, kisebb neszekre is megébredek.-néz rám ártatlan képpel, nekem meg húz az arcom, morcos képet vághatok- Nem haragszom, csak - sóhajtok, oké bevallom- jól esett volna ha kicsit hozzám bújsz ébredés után, de megértem hogy hagyni akartál aludni, nem gond.
Állok pár lépésnyire a koporsótól és harcolok a makacsságommal, visszamenjek, ne menjek, érdekel az idő, de izé aaah.

Erősködik, hogy fel tud menni, hát nem örülnék neki ha elégne nekem a napom, amúgy se tudom hogy mennyire bírja, és szerintem ő sem. Viszont mielőtt kimenne bevallja, hogy mi volt a baja, hát persze, én rohadjak el, hogy nem akartam felkelteni, és jót akartam neki. Nők, komolyan, néha nem értem azt a valamit, amit logikának hívnak.
- Ne haragudj... - mondom gyengéden, és megpróbálok hozzá lépni, magamhoz húzni. - Nekem is jól esett volna, de nem akartalak felkelteni, és nem tudtam hogy reagálnál ha felébresztenélek... jót akartam neked. - suttogom folytatásként, akár engedi hogy hozzá bújjak, akár nem.
- Nem akartalak megbántani... - folytatom, és ha engedte a bújást, akkor megpróbálom megcsókolni, bocsánatom jeleként. Ha nem, akkor ismét a bújással próbálkozom. És ha végképp hajthatatlan, de csak ebben az esetben, akkor pedig sóhajtok, és így folytatom:
- Legalább annyit engedj meg, hogy előre menjek, és ha még tűz a nap, akkor leengedjem a redőnyöket. - mondom lemondóan, egyelőre talán jobb ha engedek neki, és közben puhítom, legalább látja, hogy érvényesül az akarata, meg ilyenek, talán akkor könnyebben megbocsájt. Ha viszont ez se tetszik neki, akkor kénytelen leszek felajánlani a nyakéket.

Újabb bocsánat kérés, így már értem hogy miért, nyugi leesett, azt hittem nyilvánvaló hogy minden vámpír éberalvó, vagy mindegy, aranyos lett volna, vágytam rá, ha nem jött magától nem, kicsit morci vagyok, mint amikor egyedül ébredek vagy annál talán picit jobban de semmi gond, nem halt meg senki. Hagyom hogy oda lépjen és hozzám bújjon, bár én nem vagyok valami aktív viszonzó és az ajtó felé fordítottam a fejem még ha nem is azt nézem feltétlen.
-Tudom!-szólok közbe a nagy mentegetőzésbe nyugodtan.
Attól még érdekel az óra állása, a csókot is röviden viszonzom de az a..telóm, idő, izé, kell. Ha így is kér hogy hadd menejen előre, rá bólintok, makacs vagyok de azért még kinyírni nem akarom magam. Ha visszatért akkor én is kimegyek, elég gyorsan és elkezdem keresni a táskám, merre is mentünk, hol a fürdő szoba? Neee, bejárat, igen, azt kell megkeresnem, könnyebb lenne ha kimászhatnék az ablakon körbe futnám az épületet bejönnék újra és onnan, ennyi, de nem. Nem baj, magabiztosan elindulok egy irányba csak ott kötök ki egyszer.

Úgy tűnik még mindig morcos, bár azért kaptam egy rövid csókot, ez is több mint a semmi. Na most jön az, hogy engednem kell az akaratának, különben nem lesz jó vége a dolgoknak, igaz? Azért megpróbálom még egyszer, végigsimítok a hátán játékosan, és cirógatni is kezdem, miközben a szemébe nézek. Újabb próba egy hosszasabb csókra, hátha rá tudom venni, hogy maradjunk még, olyan hívogató a koporsó...
Ha viszont így is elutasít, akkor sóhajtok, és előre megyek, jól sejtettem, még süt a nap. Viszont van egy rossz hírem, a telefonomra van kötve a ház rendszere, úgyhogy gyorsan felsietek a fürdőszobába, és a telefonomat megtalálva leengedem a redőnyöket. Visszavigyem a cuccát, vagy ne? Nagyon ő akarta megszerezni, de ha már itt vagyok, vissza is vihetném, csak nem tudom, hogyan reagálna rá. Lehet, hogy jobb ha hagyom, hadd menjen a feje után. Sóhajtok, és visszasietek a pince lejáratához.
- Feljöhetsz drága. - szólok le, és ha feljött, akkor egyből tudhatja merre menjünk, már a testtartásomból is. Hagyom, hogy úgy érezze ő vezet, de azért ha kell próbálom korrigálni a mozgását, és segíteni neki, hogy merre van a fürdőszoba.
- Egyébként ha szeretnéd, most megejthetjük a fürdést is. - mondom, ha elértünk a helyiségbe.

Próbálkozik, csak próbálkozik, tudom hogy nincs kedve felmenni, tudom hogy van jobb ötlete, hagyom magam de a csók után suttogom.
-Majd utána.
Szerintem a mondat után már nem csak én vagyok kicsit morcos, előre is siet, valamivel tovább tart mint gondoltam, ott állok és várok ahol hagyott, nem turkálok vagy ilyesmi. Megvárom amíg vissza ér, most már mehetek, király. Elindulok magabiztosan , de merre, á arra, kaptam egy kis segítséget de egyedül is oda találtam volna, igaz néha nem arra fordulok amerre kéne, nem feltűnően irányít is a jó irányba, rövid morgásokkal fordulok minden tévesztésnél. Végül csak kikötünk a fürdőben, vetem is térdre magam a táskám mellett és könyékig beletúrok. Említi a fürdést, igen, nem ártana, még mindig ragadok a vértől meg a maradékától tetőtől talpig, eltudom képzelni hogy nézhetek ki.
-Oké, de előtte...-rámarkolok a telómra a táska legalján - bingó! -rántom is ki.
Nézem is, kimerevedik a tekintetem, leengedem a telót a félkezemben tartva, felemelem a fejem mosolyogva, kissé oldalra biccentve a fejem, megszorítva a kis tárgyat a kezemben ami kiadja azt a fura hangot amikor törni készül de még bírja magát és azzal elengedem hogy a földre essen, mondjuk az ujjaim érték a földet úgyhogy nagy baja nem lett. Veszek egy nagy levegőt és kifújom de nem mondok semmit csak felkelek, magamhoz veszem a hajgumim és kezdem felkötni a hajam. Egyszer vissza fordulok a telefonhoz és hajolnék de megszakítom a mozdulatot, meggondolom magam, inkább a kád felé veszem az irányt, nem vagyok valami boldog.

A fürdőbe érve egyből a telefonjához siet, és elő is kapja, de mintha valami olyat látna, ami nem tetszik neki. A földre ejti, aztán mintha nem történt volna semmi, felköti a haját. A picsába, csapdába estem. Utálom az ilyet. Ha most megkérdezem hogy mi van, akkor ne kérdezgessem, hagyjam, az ő dolga. Ha nem kérdezem meg, akkor mekkora paraszt vagyok, akit nem érdekel. Mi a pélót kell ilyenkor csinálni? Erős a kísértés, hogy kisétáljak a fürdőből, igen, ebből jól nem jöhetek ki úgy sem, akkor legalább hadd igyek hozzá egy kis vért... de nem, erőt veszek magamon, és odalépek a nőhöz.
- Van valami baj? - közelítek hozzá, próbálok barátságos lenni, át akarom ölelni, vagy ilyesmi, de van egy olyan érzésem, hogy úgyse fogja hagyni. Számítok a reakcióra, nincsen semmi baj.
- Nem vagyok hülye, látom hogy van valami. - vágom rá egyből, ha ezt a reakciót kapom. - Ha nem akarsz róla beszélni, akkor mondd azt, de ne nézz hülyének. - folytatom, és mielőtt bármit mondhatna, még hozzáteszem a dologhoz. - Velem bármit megbeszélhetsz, amit szeretnél, érdekel minden. De nem fogom erőltetni. Ha el akarod mondani, akkor meghallgatom. Ha nem akarod, akkor mondd azt. - fejezem be a tisztánlátás érdekében. Ne játszadozzon velem, ezt jobb előre tisztázni.

Feltűnő kis műsort sikerült rendeznem, észre is veszi hogy nincs minden, csoda is lett volna ha nem. Jön is a kérdés, persze hogy van, de szerintem ezt pillanatnyilag túl reagálom hisz nem omlott össze a világ csak, csak na, csak így lemondanak rólam, mondjuk megértem hogy nem jelentkeztem két teljes napig, de az csak kibaszott 2 teljes nap, egy hetet azért örültem volna ha várnak, nem az hogy huss, első nap felkelte, nincs itthon, meghalt kész ennyi, jó volt hogy itt voltál puszi pá. Most haza mennék és alaposan rájuk hoznám a frászt, gyors megtorlás a készletem kiöntéséért, nem öltem volna meg őket, esetleg átváltoztatni, az nagyon büntetés nekik, és összepakoltam volna és elhúztam volna a francba, nem érdekelve hogy mi lesz és hova, nagyon mérges vagyok, nehéz leplezni. Amikor oda jön, kétségbeesett kutya szemekkel nézek rá ahogy vissza fogom magam és hirtelen neki ugrok és át ölelem és csak szorítom.
-Nagyon gáz, de nem a világ vége, csak kicsit szarul esik, de semmi gond.
Vele bármit megbeszélhetek, tudom, meg is fogom, csak most ha elkezdek róla beszélni akkor csak felhúzom magam és leszarom hogy sőt a nap és nem érnék el a házig, mérgemben azért elindulnék. Nagyot sóhajtok és jobban szorítom.
-Csak hadd nyugodjak le egy kicsit, most olyan vagyok mint egy robbanás kész bomba, ne feszegessük, fürdő után ha kicsit nyugszok, rendben? Kérlek!

Amikor nekem ugrik, szorosan magamhoz ölelem, aztán simogatni kezdem a hátát. Persze, baj van, egyértelmű, nem tudom mi, de majd elmondja. Gondolom otthonról kapott hírt, vagy nem tudom, lehet hogy meghalt valakije, vagy bármi. Bár nem hiszem, akkor gyászolna, de a következő mondata alapján inkább ideges. Nem feszegetem a témát, csak tartom, ölelem és simogatom. Kicsit ciki, hogy növekedni kezdek odalent, de ez a hirtelen közelség ezt hozza ki belőlem, kicsit elemelem tőle a csípőmet, hogy ne legyen túl feltűnő, és érezze, hogy akaratomon kívül történik a dolog.
- Rendben van... - suttogom, és egészen addig tartom így, amíg szeretné. Ha el akar húzódni, hagyom, és a fürdőhöz lépek, ha viszont nem, akkor bepróbálkozok egy csókkal. Szeretet, szerelem, ilyesmik, jó gyógyír és elfelejtheti a gondját is a karjaimban, sőt, tudok egy biztos módszert is, ami lenyugtathatja, engem legalábbis le szokott... de nem, a csókon kívül nem kezdeményezek, nem akarom, hogy azt hihesse, kihasználom a helyzetet, vagy ilyesmi.
- Nincs semmi baj... - suttogom, ha még mindig ölelkezünk, a csók után. Persze nem tudom, hogy mi történt, de most megnyugtatni próbálom, meg ilyenek, akkor meg ezt szokás mondani.