Raten Chromixen kastélya

Ölel, simogat, ez már már szinte elég, a kérésemet pedig tiszteletben tartja, gondolhatja mire képes egy vámpír, főleg ha borul az agya, stabil vagyok de vannak percek amikor üvölteni tudnék meg törni zúzni, de rosszul ébredtem és csak azért vagyok ilyen hirtelen haragú, nincs itt semmi gond, majd haza megyek és szépen megbeszélem velük és elmondom hogy szarul esett és minél hamarabb keresek egy biztos helyet és elköltözök tőlük. Lehetne biztos helyem de még alig ismerem és nem akarok pofátlan lenni hogy ráköltözök a nyakára úgyhogy ezt a tervet nem osztom meg vele, a többit esetleg igen. Ha úgy dönt hogy tartja velem a kapcsolatot majd később rá jön úgyis hogy mi lett a vége a dolgoknak, de úgy döntöttem fizikailag senkit nem fogok bántani, elég lesz őket össze zárni a lelkiismeretükkel.
Közben érzem ahogy ölelem hogy húzódik el amennyire tud az alsótestével, én nem zavartatnám magam a helyébe és most szükségem van a rendes ölelésre úgyhogy visszahúzom, ez zavar most a legkevésbé. Hagyom hogy megcsókoljon, de csak csók, idegből nem szeretném a dolgot, kárt tenni benne jobban mint eddig, úgyhogy a csók végén egy kicsit még megszorongatom majd elengedem és veszem az irányt a kád felé.
-Tudom, csak rossz, mintha szíven szúrtak volna, de megértem amúgy, az előbb még vérbosszút kívántam de már... - megvonom a vállam- meg tudom érteni őket. Hány napja is vagyok veled? 2 vagy 3? Mindegy is. - erőltetek mosolyt az arcomra és szállok a forró vízbe.

Úgy tűnik valamelyest nyugszik, legalábbis higgadtabnak tűnik valamennyivel, de még mindig nem akar beszélni róla, inkább magához szorít, nem engedi hogy elhúzódjak, inkább hozzám tapad, és hagyja hogy megcsókoljam. Ez után végre mond valamit, amiből már tudok következtetni. Tehát kirakták otthonról, vagy ilyesmi. Tényleg szar érzés lehet, dehát felnőtt ember, kezelnie kellene a helyzetet, azok alapján amit elmondott a szüleinek elég szar, ráadásul ő se gondolhatta, hogy örökké el fogják tartani. Több mint harminc éves, már rég el kellett volna költözzön, vagy valami, és tegnap még munkája se volt. Talán nem kellene mégse rá bíznom a klubbot, elég felelőtlennek tűnik.
- Másfél nap nagyjából. - válaszolom a kérdésére, és úgy döntök, hogy bejátszom a megértelek és igazad van kártyát, mintha arra lenne most szüksége. - Egyébként nem számolom, hogy mióta vagyunk együtt, és van időm is, lehetünk még sokáig... - mondom, hogy érezze, engem nem zavar, és maradhat itt, legalább addig, amíg megoldódik a helyzet. Sőt, nagyon jól tudja, mert mutattam, hogy a klubban is tud lakni, ha azon múlik. Egy fürdő felépítése a legkevesebb, persze nem lesz pompás meg csilivili, de lakható lenne legalább. Közben követem a kádba.

Ülök a kádban lehajtott fejjel, a szám szélét harapdálva, tervezek, megoldom.
-Lehetünk, de előbb minél hamarabb haza kell jutnom és valószínű hogy pár napra el is tűnök.
Pár nap alatt csak lesz egy sötét hely a többit megoldom. Még mindig ott lenne a lehetőség hogy valahogy be édesgetem magam annyira hogy befogadjon az otthonába de nem, nem tudom mennyire gondolja komolyan ezt az egészet úgyhogy erre nem építek.
-Már a készletem se érdekel csak a cuccaimtól remélem nem szabadultak meg végleg, ajj francért roppantottam össze a telefonom, mindegy ténylegesen nagy lesz a meglepi, kíváncsi vagyok a reakciójukra úgyis. -gondolkodom hangosan.
Mivel már hintelgettem egy csomót és nem lehet egyértelmű neki a történet mielőtt maga kreálna egyet elmondom.
-Elmondom a rövid sztorit, de előre szólok hogy hirtelen túl reagáltam. -sóhajtok- Szóval nem adtam élet jelet és megszokott volt hogy minden nappalt otthon töltök, kaptam egy sms-t hogy adjak élet jelet, mivel nem adtam a kövi éjszakáig semmi vissza jelzést, azt hiszik tényleg kinyúltam, írtak egy búcsú sms-t és egy aki a megtalálja a telefont blabla sztorit és kicsit felhúztam magam hogy ilyen könnyen lemondtak rólam és szerintem most ott tart a dolog hogy a vértől már megszabadultak és most a cuccaim jönnek és vannak nagyon fontos cuccok, főleg emlékeket hordoznak és ha azok eltűnnek össze roppanok, -vízzel megmosom az arcom mert érzem hogy kezd felmenni bennem a pumpa és fokozatosan gyorsult a beszédtempóm és a végén már szinte hadartam- azért olyan fontosak mert azok tartják bennem azt a kis emberit ami megmaradt, szerettem az előző életem, egy bizonyos pont után. meg az is sért hogy ilyen hamar "1,5 nap" alatt így lemondtak rólam, bár megértem őket.
Vizezem a vállam és a nyakam amik kilógnak a vízből.
-És ez lett az a pont hogy a saját lábamra állok végre rendesen, csak kell pár nap amíg ezt elintézem.
Bár elég szegényes az ötlettáram de ha elszánom magam és megerőltetve kiagyalok valamit aztán megvalósítom.

Nah, vázolja a történetet, nem szólok közbe, figyelmesen végighallgatom, és csak utána szólalok meg egy kis gondolkodás után. Kicsit megsajnáltam, kicsit megértem, elhiszem hogy szar az egész, na mindegy.
- Mi lenne, ha sötétedéskor egyből mennénk a szüleidhez? - kezdem az ötletet, természetesen többesszámot használva. - Elhozzuk a fontos dolgokat, úgy se dobták még ki, ilyesmit nem szoktak egyből, meg idejük se nagyon volt rá. A vér tökmindegy, a ruhák is, max azokkal kezdték, ruhát tudunk venni, vér meg van nekem is. Áthozzuk ide a kis emlékdobozod, és ellakhatsz itt amíg nem találsz valami más megoldást. - mondom, és beszállok mellé én is a kádba.
- Már van munkád, van hol lakj, nem függsz tőlük, és el is felejtheted őket végleg. A klubban eleget fogsz keresni, hogy jól élj, de ha úgy alakul, akkor Chromixlandre is jöhetsz velem. - folytatom a nagylelkűségi hadjáratom, sejtem hogy győzködni kell majd, hogy elfogadja az ajánlataim legalább egy részét, ezért is dobálódzok minél nagyobb dolgokkal, hogy legalább az itt lakásra rá tudjon bólintani.
- Tudod, nem tűnhetsz el, felelősségteljes munkád van. - mosolygok, ahogy a vízben megpróbálok mögé lépni, és megmasszírozni kicsit a vállát, lazítson egy kicsit, majd nemsokára el is felejtheti a dolgot.

Végig hallgat, nem szól közbe, aztán gondolom megpróbál majd segíteni ami abból fog állni hogy költözzek hozzá és költözzek hozzá mert költözzek hozzá, szánalomból csak ezt ugye nem mutatja, inkább állítja be magát hősnek.
- A terv első része ott hibádzik, hogy én megyek haza, és viccelsz? -sóhajtok- szerintem örülnek hogy megszabadultak tőlem, de ez az arcukra lesz írva ha haza megyek úgyhogy úgyis fogom tudni, nem mintha változtatna bármit a tervemen.
"Tudunk" , T/1 személyben beszél, nem tudom hogy azért mert egy párnak vesz minket, tényleg, vagy csak a látszat miatt ezzel is kicsit befolyásolva hogy hajoljak az ő terve felé. Szép és jó meg minden amit leírt de ez akkor lenne érvényben ha már együtt eltöltöttünk egy kis időt mondjuk pár hetet vagy hónapot és lenne olyan jó a kapcsolatunk hogy....nem kéne ilyen krízis hozzá és kényszerből felajánlani hanem magától értetődő lenne, de nem. Meg is rázom a fejem.
-Nem tartom jó ötletnek, ne haragudj, értékelem a felajánlást meg minden, nyugi a munkámat is rendesen végezni fogom, gondolom úgyis kell pár nap minden elintézésére, mármint a szerződéseket illetően, annyi idő alatt én is végzek, ha nem akkor...nem, mindegy. A lényeg hogy nem akarok a nyakadra mászni, alig ismertük meg egymást, lehet hogy élvezzük egymást társaságát egyes helyzetekben de még semmit nem ismerünk egymásból, lehet hogy az lenne a vége hogy pár nap alatt elmérgesedne a kapcsolat a hirtelen összeköltözés miatt és csúnya vége lenné és ugyan ott lennénk. Bocs hogy ezt mondom de...nem akarok tőled függni, mert a szüleimtől már nem de tőled függnék, hogy mikor gondolsz egyet, találsz jobbat és dobsz ki, ez nem vállalom.
Hagyom közben hogy masszírozza a vállam, de lehet hogy amit mondok azután nem igazán füllik a fogához folytatni, akár hogy is, a vállam fölött hátra nézek rá.
-Nem tudom mennyire veszel komolyan és gondolod komolyan ezt az egészet. Ha csak játszadozni akarták nem kell szánalomból befogadj.....mint egy kóbor állatot.-teszem hozzá halkan.
A felelősség teljes munkára meg csak sóhajtok és annyit mondok.
-És egyelőre még csak lesz.

Megint végighallgatom, mielőtt sóhajtanék. Gondoltam hogy ez lesz, félre is értett részben, megcsóválom hát a fejem, és mosolyogva a nyakát puszilom meg.
- Nekem úgy is vissza kell mennem az országba, sokáig nem időzhetek távol, 1-2 hét még belefér, de amúgy tudod, fontos dolgaim vannak ott. Szóval egyedül tiéd lenne a kastély, és nem kellene elviselned a társaságom se. - magyarázom a dolgot, bár értem amit mondd, de nem hiszem, hogy annyira gáz lenne a helyzet, mint amit leír. Amúgy se dobnám ki ha találnék mást, úgyse ide hoznám a bizonyos illetőt.
- És egyébként nem függnél tőlem, a klub ugyan úgy megmaradna neked, és amúgy se vagyok akkora féreg, hogy kitúrjalak. Sőt, az a fajta se vagyok, aki gyakran váltogatja a barátnőit. Te pedig ha megengedhetsz egy házat magadnak, simán odébbállhatsz, bármikor, vagy addigra már elég jól megleszünk. Ha pedig kóbor állatként tekintenék rád, akkor nem itt hagynálak, hanem vinnélek haza a szigetre, nem gondolod? Nem azért ajánlom fel ezeket, hogy én legyek a hős lovag, aki megment meg ilyenek, csak jót akarok neked. - mondom a masszírozás közben. Tényleg nem értem, hogy egyes emberek miért nem tudják elfogadni, ha felkínálnak nekik valamit, ami nekik megéri. Mit nekem ez a kastély, vehetek kilencezer másikat bármikor.

Szóval itt hagyja nekem az egész kastélyt, egyedül lehetek meg minden. Arra az egy dologra amire igazán kíváncsi voltam választ nem kaptam, mintha nem is hallottam volna, végülis...ez is egy válasz, bár gondoltam. 1-2 hét, kiszórakozza magát aztán vissza megy és ki tudja mikor jön vissza legközelebb, addig meg tart egy másikat otthon is aki elszórakoztatja. Mondjam hogy kicsit rossz, számítottam rá szóval semmi gond, ellenkezik az elvemmel re oké elfogadom, észre se fogja venni hogy itt lakom, gondoskodom magamról és csak nappali menedéknek fogom használni a helyet és amint megtehetem el is tűnök innen. A kóbor állatos megjegyzésére csak elmosolyodok.
-Végülis, felajánlottad azt is. -válaszolok semleges hangon.
Veszek egy nagy levegőt, lassan kifújom és felrúgom egy elvem, félig hátra fordulok.
-Legyen, akkor maradok ha ennyire ragaszkodsz hozzá.
Kicsit játszom a szőkét, kicsit leszek pofátlan amúgy is ahogy elkészülnek a papírjaim szinte azonnal megoldom ezt a gondot persze erről neki nem kell tudnia. Lesz időm tervezgetni itt, lesz időm gondolkodni bőven. Kicsit megváltozott a tartásom, a hangnemem és a tekintetem is ahogy rá nézek, persze próbálom tartani az előző kis aranyos naiv szőkét amit akaratlanul is produkáltam eddig, de teljesen azért nem megy még, nem vagyok profiszínésznő de ezt a problémát is kiküszöböli majd az idő. Az utolsó mondataira lazán válaszolok.
-Persze, tudom.

Miután sikerült rendeznünk a dolgot, megpróbálom felém fordítani, és a szemébe nézni.
- Persze hétvégékre ide utaznék, és próbálnék annyi időt tölteni veled, amennyit csak lehet, illetve néha te is meglátogathatsz, sőt bármikor amikor időd engedi. - mondom, és végigsimítok a hátán. - Mondtam, hogy nem dísznek kellesz, és nem is azért ajánlom fel ezeket, hogy jó legyél hozzám. - folytatom, még mindig a szemébe nézve. - Szívesen adok mindent, mert úgy érzem hogy nálad jó helyen lesz, és bízok benne hogy van közös jövőnk. Csak akartam, hogy ezt tudd, és nehogy félreérts. Nem voltam még távkapcsolatban, nem tudom mennyire nehéz, de bízok benne, hogy jók leszünk. - fejezem be, és megpróbálom magamhoz húzni, és megcsókolni. Elmondtam amit akartam, remélem érti, és elhiszi. Ha nem, az talán bonyolítaná a helyzetet. Nem akarom, hogy eltartott díszpicsának érezze magát, nem annak szánom, akkor nem bíznám rá a klubbot, csak adnám neki a pénzt, és jólvan. Így viszont talán megérti, hogy tényleg bízok és hiszek benne, és többre tartom, mint egy oldaltáskát, aki jól mutat mellettem, meg a farkamra húzva. Mondjuk be kell valljam, hogy nem mutat rosszul az említett pozícióban... a fenébe, érezheti, hogy ismét olyan gondolataim támadtak, amik heveny növekedést produkálnak bizonyos testrészemen. Talán nem bánja, de lehet, hogy félreérti, és azt hiszi, hogy most a felajánlott cuccokért ezt várom el. Kissé aggódó tekintettel nézek a csajra.

Megfordít maga felé, persze hagyom magam, enyhén mosolygok de mégse olyan barátságos az arcom mint eddig. Én is némán megvárom amíg végig mondta amit akar. Gondoltam hogy a szépítés jön, kicsit régi, van aki ezt még elhiszi. Törődni fogok veled, nem csak a külsőd miatt kellesz, nem azon múlik a jólétem hogy hányszor nyitom szét a lábaim, bízok benned, nekünk jövőnk van együtt, van még más tipik szöveg, ilyen nővel nem találkoztam még mint te meg a te vagy a legértékesebb kincsem és fontos vagy nekem, ezeket már nem? Érvényüket vesztették, túl átlátszóak? Ahogy a szemembe néz egyre nehezebb tartani az műmosolyt és arcot, kezd is élesedni a szemem és összeszorítani az állkapcsom, közben cirógat, mintha égne a helye ahol végig húzza az ujjait. Amikor megérzem az ágaskodó kis énjét aki határozottan "igazat ad" az eddig elhangzottaknak, becsukom a szemem kicsit eltorzul az arcom egy pillanatra és próbálom vissza fogni a nevetést. Nem túl sikeresen, a fél kezemet fel is emelem eltakarva az arcom, majd meg is rázom a fejem, majd egy teljesen más sokkal szigorúbb arccal nézek fel rá, a szememből kissé kicsapnak a lángok.
-Most ennyire hülyének nézel vagy tényleg komolyan beszélsz?
Ezt az arcomat még nem láthatta, kicsit ijesztő, feszültség, egy kis düh, gyilkolni tudnék, így merjen a képembe hazudni, helybe harapom el a torkát.

Mikor nevetni kezd, elkomorodik a tekintetem. Hát igen, nem hitte el, az rendben van, de ennyire nem kellett volna még rá is játszon. Eltolom magamtól, nem dúrván, de határozottan, és mosni kezdem a testem.
- Komolyan mondtam... - mondom halkan, és érezheti a sértődöttséget kihallatszódni a hangomból. - Teljes szívemből, ha mondhatok ilyet, ajánlottam fel neked mindent. Nem kell elhidd, nem kell elfogadd. Nem kell elfogadj. - folytatom, és kiszállok a vízből.
- Ha nem kell amit ajánlok, akkor ne fogadd el. Ha nem akarsz velem lenni, akkor ne legyél. De ne sértegess. Nem szoktam hazudni. - mondom, miközben törölközőt keresek a tekintetemmel.

Ha nem állít meg:

Ha megállít:

A szigorú fagyos kifejezésem kezd lelohadni, főleg miután válaszol kicsit kétségbeesetten és hülyének érzem magam. Nagyon rossz napom van, biztos erre is még mindig a reggli hisztim témája tett rá, azért viselkedtem így és kezdtem megkérdőjelezni a kapcsolatunk hitelességét. ahogy folytatja a beszédet húzódik az arcom és nem tudok mozdulni csak szorítom a kezeim és behunyom a szemem, ha lennének könnyeim most megindulnának, szörnyen érzem magam hogy rajta vezettem le a feszültséget. Rajta csattant minden, ő került elém akit kínozhatok, szörnyeteg voltam. Nem tudok mozdulni egészen addig amíg meg nem indul kifelé, félek hogy itt hagy, hogy menjek utána? Most cselekszem vagy soha, de a hang a torkomon akadt úgyhogy amikor törölköző után néz oda lépek sietősen és át ölelem hátulról a hátának támasztva a homlokom.
-Sajnálom...-nyögöm ki elhaló hangom-nem tudom hogy mi volt velem, szörnyű napom van. Hiszek neked, sajnálom. Azt is megértem ha ezek után elküldesz a francba.
Sóhajtok.
-Az a baj hogy feszültséget azon vezetem le aki közel áll hozzám...és fontos nekem, ilyen szörnyeteg módjára mint az előbb. Mondtam hogy nehéz eset vagyok.
Nem tudom hogy hogy fogja ezt hosszútávon bírni, félek hogy e miatt esélyt sem ad az egésznek, ki akar egy házi sárkányt maga mellé, senki...

Ahogy hozzám lép, és átölel, egyből lehiggadok, és mintha még egy apró melegség is átjárná a testem - áh, csak beképzelem a dolgot. Minden esetre lefagyok, és felsiklik a kezem az övére, és magamhoz szorítom.
- Én is sajnálom, türelmesebb kellett volna legyek... - mondom halkan, és megfordulok. - Ne haragudj, csak annyira rosszul esett, hogy még mindig azt hiszed egy unatkozó kis playboy vagyok, aki csak kedvtelésből hozott haza. Én ennél több vagyok, és többre is vágyom. - mondom halkan, miközben beletúrok a hajába a tarkójánál, és mosolyra görbül a szám. - Közel állok hozzád? - kérdezem halkan, és közelíteni kezdek az ajkaihoz a számmal. - Fontos vagyok neked? - lehelem, mielőtt megpróbálnám lágyan megcsókolni, ennyi, már el is felejtettem az egészet, lehet neki nem megy ilyen könnyen, de most valahogy nem érdekel, csak ölelem magamhoz, és csókolom, miközben megpróbálom lesiklatni a karjaimat a teste mentén, és megemelni a combjainál fogva, ha pedig ez sikerül, akkor vissza indulok vele a kádba. Ebből már elég egyértelmű lehet, hogy meg is bocsájtottam. Úgy tűnik vénségemre elég hirtelen hangulatú ember lettem.

Vajon ha hagyom kimenni mi történt volna, valószínűleg még emóznék itt lent egy sort, esetleg kárt tennék magamban, bár nagy kárt nem tudok, meggyógyulna, aztán utána mennék hogy megkeressem, eltévednék, órákkal később esetleg megtalálnám és megpróbálnék oda sompolyogni , hozzá bújni vagy az ölébe mászni, vissza a kis menedékembe. Akkor már tényleg lehet hogy elutasított volna és folytathattam volna egyedül az utamat ott ahol abba hagytam amikor beléptem a klubjába. Nem tetszett volna, de beletörődtem volna, muszáj lett volna.
Így viszont, fogadta a bocsánat kérésem, megnyugtat amikor magához szorítja a kezem, bocsánatot kér, pedig neki nem igazán van oka, más se reagált volna másképp. Megfordul és lopva fel fel pillantok de még mindig lehajtott fejjel állok előtte, tényleg szégyenlem az előbbi hisztit és hogy megbántottam. Jól esik ahogy a hajamba túr, kicsit meg is emelem rá a fejem és becsukom a szemem. A két kérdése visszhangzik a fejemben a csók után is, amikre igazából reagálni se tudtam csak nyeltem egyet az elsőnél. Csak ölel és csókol és félénken felemelem a karjaim a nyakába és ölelem. Lecsúsztatja a karjait a testemen, o most lehet nem kéne, legalábbis még nem, lehet megnyugtatna de most csak egy kis szeretetet akarok. A combjaimon megáll a keze és felemel, rögtön rá is kulcsolom a lábaim a derekára és a nyakába nyomom az arcom, még mindig ölelem a nyakát és szorítom a végtagjaimmal, ha elengedne ugyanúgy ott csüngnék rajta. Biztos nehézkesen teszi meg a lépteket lévén alig tud tőlem mozogni, vagy lehet csak én gondolom így ahogy görcsösen rá vagyok kapaszkodva, de végül csak vissza érünk a kádba. A vízben engedek a szorításon és a haját piszkálom, lefelé álló szájjal fürkészem az arcát a harag és a bosszú akármilyen kis elenyésző kis jeleit keresve.
-Máskor bújj hozzám reggel...-motyogom morcosan, de ezzel nem rá akarom hárítani a dolgot hogy ő tehet a kikelésemről vagy ilyesmi, aztán halványan elmosolyodok.
Ahogy így az ölében ülve a szemébe mélyedek, ösztönösen jön egy szó, amit talán nem kéne kimondanom.
-Sze...-és megakadok tehát még nem is vagyok elég bátor kimondani, vagy még nem eléggé mély ahhoz, ezért mentem is a dolgot ha már elkezdtem, úgyis kérdezősködni fog ha ezt így félbe hagyom, nyelvbotlásnak álcázom- szóval szerintem ha sötétedik akkor indulhatnánk is, ha nem baj.

+18

- Máskor első dolgom lesz hozzádbújni. - ígérem, miközben arra gondolok, hogy eddig elzárkózott ilyen gondolatoktól, hogy legközelebb, meg máskor, és ezek társai, most mégis kimondta. Inkább csendben örülök a dolognak. Amikor pedig elakad beszéd közben, átfut az agyamon a gondolat, hogy mit akart mondani, a zavart megakadás is csak erősíti a gondolatot, de nem akarom magam hamis tévképzetekbe lovallni. Inkább némán bólintok.
- De addig még van időnk... - suttogom a lány fülébe, ahogy közel hajolok hozzá, és magamhoz húzom, érezheti, hogy már egy ideje álló végtagom türelmetlenül hozzá simul. Egyértelmű jele a vágyaimnak, és ha pozitívan fogadja a dolgot, úgy érzem neki is van kedve hozzá, akkor lassan, szenvedélyesen megcsókolom, és ráfogok feszes popsijára. Leengedem magunkat a vízbe, és megcsókolom a nyakát, cirógatom nyelvemmel a bőrét, vágytól megfeszülve húzom magamhoz, akarom, akarom, akarom... Ha engedi, akkor így, hogy a karjaimban tartom hatolok belé, és kezdem mozgatni az egész lányt. Ezt eddig mindketten élveztük, de most csak "előjáték", pár mozdulat után leengedem, és átfordítom, hogy háttal legyen nekem, hagyom hogy megkapaszkodjon a kád szélén ha akar, miközben nekifeszülök hátulról. Most én diktálok, én voltam aki megsértődött, a békülőszex az én előjogom. Ráfogok a melleire is, miközben egyre gyorsabban, és egyre vadabbul mozgok.

+18

Értette a kis morcos célzást, nem letolásként fogta fel vagy felelősség áthárításként amitől féltem is egy kicsit, szerencsére nem. Belegondolva hogy most két külön szobában vagy épületben lennénk és ahányszor összefutnánk úgy tennénk mintha soha semmi nem lett volna vagy ellenkezőleg, fújnánk egymásra, ez a rosszabb eset, egy ilyen kis hiszti miatt. Ez minden azon múlt hogy mozdulok e vagy sem, mert ha hagyom kimenni lehet hogy az is felesleges lett volna ha utána megyek, szimplán elküldött volna, küldött...elzavart volna, a lényeg hogy sehogy se lett volna jó. DE hagyjuk is az ilyen árnyékos mi lett volna ha izéket. A hirtelen felindulásból majdnem elkövetett merénylet amit nyelvbotlásnak álcáztam  kicsit mintha megmozgatta volna a fantáziáját, nem tudom eldönteni hogy azért néz így mert tudja mi akart eredetileg kicsúszni a számon vagy a botlás miatt mert azt hiszi még zavarban vagyok vagy kellemetlenül érzem még magam, nem tudom melyiket reméljem. Igaz halvány emlék ő már egyszer kimondta nekem azt a bizonyos szót, de nekem nem megy ilyen könnyen, meg azóta változott egy két dolog, jobban megismert, mondhatjuk úgy.  Az ötletemre csak bólint ésss egyből tereli a dolgot más irányba, nem nehéz kitalálni melyikbe, a "van még időnk" az ő szájából szinte egyértelmű mit jelent, főleg így. Egészen közel húz magához, ösztönösen elfordítanám a fejem, igazából most nekem nem ez jár a fejemben és sok kedvem sincs hozzá de megadom a lehetőséget hogy meghozza a kedvem, legalábbis hagyom magam, miután vérig sértettem az előbb, ennyi jár mint engesztelés. Érzem hogy elég türelmetlen, kis mosolyra húzom a szám, továbbra is piszkálom a haját hátul a tarkójánál, apró jelét se mutatom hogy most nem vagyok abban a hangulatban, talán megbántaná újra, úgy teszek mint aki húzza az agyát, feltűnhetett neki hogy nem aktivizáltam magam az elején a szokásommal ellentétben. Viszonzom a csókját és hagyom hogy leengedjen minket a vízbe, jó ez a nyak csók hoz egy kis hangulatot, neki is feszülök, de én főleg csak reagálok, ő irányít. Na jó, egy dolog miatt megszakítom, de ez az ő érdeke is, elfeledkezett róla hogy nem vagyok ember és vannak hiányosságok amikről ha megfeledkezik fájdalmas vége lehet, úgyhogy kicsit elemelkedek tőle és a fülébe súgom.
-Így fájdalmas lesz.
Ha sikerül megoldani a dolgot és onnan folytatjuk ahol abbahagytuk. továbbra is hagyom hogy az ő akarata érvényesüljön, de ez kivételes eset, remélem nem szokik hozzá ilyen hamar.

Nem engedi egyből hogy elkapjam, szól hogy nana, fájni fog neki. Ej de kényes lett, nemrég még nem volt baja, elég volt a kád víz. Nem baj, inkább mélyen a szemébe nézek, és kacsintok.
- Akkor mi lenne, ha máshol folytatnánk? - mondom, és ha engedi, akkor megcsókolom a nyakát, miközben kiemelem a vízből. Szerencsére a fürdő mellett egyből van egy hálószoba.
Egy letisztult, modern szoba fekszik mellettünk, természetesen tökéletesen sötétített, máshova nem is vinném. Megpróbálom kiemelni a vízből, és megindulni vele, nem érdekel, hogy csöpög rólunk a víz. Ha engedi, akkor kimegyek a fürdőből, és amíg egy kézben tartom a nőt, kinyitom az ajtót, és rácsodálhat a már említett helységre. Főleg a sötét színek dominálnak, amiben a sápadt teste a szőke hajával csak még inkább ki fog tűnni, még könyebb lesz a lányra koncentrálni, és bár teste eddig is csalogatta a pillantásaimat, itt teljesen bele fogok mélyedni aranyló szemeibe. Felettünk egy tükör is látható, nem tudom, hogy Irina tükörképe látszódik-e benne, én szerettem közben a lányokat nézni fentről, amikor éppen alul voltam.
Szóval, ha engedte hogy áthozzam, akkor óvatosan az ágyba fektetem, és harapdálni, csókolgatni kezdem a testét, próbálom hangulatba hozni, mint amilyenben én is vagyok.

Hogy szóltam, talán időhúzásnak veszi, nem ad hangot vagy rak le hogy akkor csináljak amit akarok vagy hasonló hanem felajánlja hogy menjünk egy másik szobába. Nem mondok semmit de bólintani se hagy időt, tapad a nyakamra újra, nem mintha ellenezném. Mint már mondtam, hagyom magam, innentől már tényleg, úgyhogy gond nélkül kiemelhetett a vízből és átvihetett a másik szobába, közvetlen a fürdő mellett. Nem sokat nézelődök most, a lényeg hogy a napfény teljesen ki van zárva. Amikor lerak kiszúrom a nagy tükröt az ágy felett, persze csak ő látszik rajta, így bámészkodni max én fogok, velem nem igazán tudja kihasználni ezeket a plusz dolgokat, sajnálom, nem tehetek róla. Igazából kicsit vicces ahogy letett az ágyra és csak a takaró gyűrődése látszik, a test ami ránehezedett nem és Raten mintha ellenne a levegővel, esetleg a kezem nyoma látszik ahogy szorítom, karmolom meg ilyenek...tényleg ennyire nem vagyok hangulatban? Az egy dolog hogy hagyom magam meg reagálok valamicskét de így hamar elmegy az ő kedve is és akkor ennyit az engesztelésről. Inkább becsukom a szemem és próbálok rá hangolódni amit elég feltűnően próbál sürgetni, akkor most ki is kényeztet kit? Elmosolyodok és elengedem magam, cirógatva az oldalát és a hátát, másik kezemmel még mindig a haját turkálva, hozzádörgölőzve.

+18

Valahogy fura érzésem van, mintha nem kapcsolna ki az agyam, szöknek be a gondolatok, és nem tudok csak Irinára összpontosítani. Nem értem miért van, nem is mutatom, inkább beletemetkezek a hajzuhatagba, és az alatta rejtőző nyakba, majd az apró csókokkal megindulok lefelé a testén, nem sietem el, és teszek apró kitérőket is a domborzatán, de a célom a szeméremajkak elérése, amiket nyelvemmel akarok cirógatni. Ha hagyja, akkor nem sietem el, addig kényeztetem, amíg nem érzem hogy húzna maga felé, hogy többet akarna. Ha ez megtörténik, akkor még egy kicsit játszok vele, húzom az agyát, bár ezzel magammal is kicseszek, de végül kiveszem az ágy alól egy hanyag mozdulattal a kellő tubust, ami nélkül nem akart a cica, és bekenem magam, mielőtt megadnám neki amit akar.
Az ágyban szenvedélyesen, erőteljesen, és vadul próbálom magamévá tenni, hátulról, élvezem ahogy lenézve látom a szívalakot formáló kerek fenekeket, végigkarmolok a hátának hajlatán, és közel hajolva fogok rá a feszes kis mellekre. Olyan tempót, és vadságot kínálok neki, amit egy embertől nem kaphat meg. Hosszasra tervezem a dolgot, de a végén érezheti, hogy néhány erőteljes lökés után megfeszülök, és lassan elengedek.

+18

Oké, feltűnés mentesen megúsztam a kis elkalandozásom. Elindul lefelé, azt hiszem sejtem ebből mi lesz, hülye lennék ellenkezni, amikor a hasam környékén jár még a karjaimat is leengedem magam mellé. Ez más nagyobb segítség a hangolódáshoz. Sokáig ellenék így, de ez csak nekem jó, úgyhogy mielőtt elkönyvelne önzőbbnek mint eddig elkezdem karmolászni a karját már ha elérem, kissé erőtlenül húzni, türelmetlenül mocorogni. Ha ezekre a kis jelekre nem ad akkor felülök és erőteljesebben rántom magamhoz, aztán csókolom miközben lassan dőlök vissza az ágyra húzva magammal. Az előbbi türelmetlenkedés után egész váratlan ez a kivárós, időhúzós akció, vajon ki bírja tovább, arra vagy kíváncsi? A fél lábamat rá kulcsolom és a karjaimmal is szorítom magamhoz, a nyakát finoman csókolgatva, nyalogatva. Nem kell sok idő hogy azért megtörjön a jég és a kis előkészület után letámadjon, miután átfordított. Nem is baj hogy így akarja, nem azért mintha látszódna az arcomon ha esetleg elkalandoznék de azért, ez egy elég jó pozíció hogy véletlenül se forduljon elő ilyen, már amúgy is nagyjából kikapcsolta a zavaró gondolatokat, tudok végre rá koncentrálni. Leereszkedek könyékre, így jobban ellent tudok tartani az erősebb lökéseinek és neki is jobb valamivel, nekem legalábbis az. Most mintha kicsit durvább lenne, talán a klubban volt ilyen utoljára azóta mintha kicsit visszafogtuk volna, mindegy is, így is jó. Hangtéren nem mondhatnám hogy túlteljesítem az eddigit, legalábbis a koporsót rázó szinte már sikolyokhoz képest ez elég gyenge, de nem hiszem hogy ez befolyásolna bármit is a kedvén, az ágyat karmolom inkább és "kapaszkodok". Nem soká érzem is a tipikus mozdulat sort, ahogy elenged úgy hirtelen én is és elterülök az ágyon. Gondolom ledől mellém és pihen egy kicsit, addig körbenézek jobban a szobán és lopva az órára is felnézek, gondolom itt van.

Miután végeztünk, fáradtan dőlök le a nő mellé az ágyra, és hagyom, hogy hozzám bújjon ha szeretne. Ha nem, akkor én közelítek hozzá, és bújok oda. Nem akarok aludni, de jól esik hozzábújni, és remélem hagyja hogy így tegyek. Cirógatni is kezdem a testét, hagyom, hogy az időt nézze ha azt akarja, aztán bedobom a kérdést, amit kerülgettünk már egy ideje.
- Be akarsz mutatni otthon? Vagy csak vigyelek el oda, felpakolod a cuccod, és jövünk? - bukik ki belőlem, lehet nem kellett volna, mert túl korai, de meg kell beszéljük, és tudnom kell hogy mire számítsak. - Mondom, ide költözhetsz ha akarsz. Sőt, ha szeretnéd én is meghosszabbítom a tervezett távollétem, kibírják otthon nélkülem, én pedig kiveszem a nyári vakációm. Ami persze nem jelenti azt, hogy az csak egyszer lenne a nyáron, mehetünk még együtt is valahova. - folytatom, és a végén kacsintok egyet, érezheti ebből is, hogy nem csak pár napra tervezek vele, hanem tényleg szeretnék hosszú távon együtt lenni. Az egész után azért elgondolkodom, ahogy eddig megfigyeltem a nőt, nem tudom eldönteni, hogy miként fog reagálni erre. Nem lepődnék meg, ha dacosan utasítana el, de ha elfogadja az ajánlatot, és kéri hogy maradjak vele, az is érthető reakció lenne tőle. nem ism

Hasalok kinyúlva és felnézek az órára, nem soká mehetünk át, nem tudom hirtelen hogy ennek örülök vagy lehangol, kicsit tartok ettől. Belegondolva, ha mosolyogva ott állok a küszöbön amikor kinyitják az ajtót valószínű hogy ők fognak lesápadni, főleg ha nem egyedül megyek. Közben érzem hogy közelebb kúszik hozzám amire válaszul az oldalamra fordulok és neki dőlök, még a kezéért is hátra nyúlok és előre húzom hogy átöleljen. Aztán jön a kérdés, meg lep hogy ennyire számít neki ez, meg is mosolygom.
- Nem gondolnám hogy ez annyira számítana, ha minden igaz most látod őket először és utoljára. Megszakítom velük a kapcsolatot végleg.- mondom inkább unott hangon mint megbánón vagy ilyesmi.
A jelenlétemben nem csak hátrány volt, ki szeretne egy olyan házba betörni ahonnan még egy ömmm kollégája sem jött vissza, azért komolyabb vagyok mint egy házőrző kutya, plusz ingyen kaja nekem. Na mindegy, ez csak egy kósza gondolat volt, a lényeg hogy nem megyek oda vissza többet. Közben emlékeztet arra amit már megbeszéltünk, fészkelődve megfordulok felé.
- Tudom, ezt már megbeszéltük, elfogadtam és köszönöm.
Majd jön azzal hogy megoldhatja hogy tovább maradjon, csúnya is lenne hogy ő a király és haza parancsolják, legalábbis nekem elég furán jönne le, viszont vannak kötelezettségei, nem rég még arról beszélt hogy annyi dolga van, ki se lát belőle erre ez, feltámaszkodok a könyökömre és megvakarom a fejem.
-Nem rég még annyi dolgod volt hogy semmi másra nem volt időd például a klubodra se, ezért vettél fel. Emlékszel vagy az csak ürügy volt? - mosolygok pimaszul, de egy rövid szünet után folytatom mielőtt félreértené - Nem visszazavarni akarlak vagy hasonlók, csak miattam ne hanyagold a kötelezettségeidet. Nem tenne jót a népszerűségednek. -engedem vissza magam az ágyra nyújtózva - De te tudod, csak megjegyeztem. Természetesen én is örülnék ha tovább maradnál. -húzódik mosolyra a szám.
Azért az utolsó mondatot lehet nem kellett volna, de már kimondtam, tényleg nem akarom hogy hanyagolja az országát és boruljon az eddigi életvitele. Persze kicsit fog, de nem akarom hogy nagyban rányomja a bélyegét és baja legyen belőle.

Megnézi az időt, gondolom azt akarja tudni, hogy mikor biztonságos elindulnunk, majd hagyja hogy hozzá bújjak, sőt, át is dobja magán a karomat, hogy kényelmesen ölelhessem. A válaszán elgondolkodok, aztán bólintok, jelezve, hogy értem.
- Akkor szerintem megvárlak az autóban. Amúgy is kényelmetlen lenne rávenni a szüleid, hogy behívjanak. - mondom, és hanyagul a lány melleire teszem a fejem, párnának használva az említett testrészeit. Arra, hogy ide költözzön, pozitívan reagál, elfogadta az ajánlatot, nem kell tovább győzködjem, és ennek örülök. Arra, hogy tovább maradnék, nem csap le egyből, sőt, körbetáncolja a dolgot, mielőtt kijelentené, hogy ettől függetlenül örülne, ha maradnék. Mosolygok, és kicsit hozzádörgölöm a fejem a párnáimhoz, és játékosan megharapom egy kicsit a mellbimbóját mielőtt válaszolnék.
- Ugyan, nem halnak bele ha egy ideig nélkülöznek. A klubbot azért kellett átpasszoljam, mert ahhoz szinte minden nap itt kellene lennem, hogy normálisan menjen, és csoda, hogy eddig elbírta a hiányomat. Megoldhatnám, hogy minden nap ide repülök, de egy club nem ért nekem annyit. Nem úgy, mint te. - harapom meg ismét óvatosan, azért figyelek rá, hogy ne fájjon neki. - Az pedig, hogy most pár napot töltök el itt, vagy pár hetet, annyira nem számít. Az ország jobban kibírja a hiányomat, mint a club. - folytatom, és végül a lány szemébe nézek. - Úgyhogy úgy döntöttem maradok. - kacsintok, és kissé feljebb tornászom magam egy csók reményében.

Amikor a beengedés problémáról beszél,fel nevetek.
- Ó ha ismernél, tudnád hogy nem merik megtenni. - nyugodt kedves hangnemben mondom - Egyébként is, már nem tekintem őket a családomnak, már ők is csak két lábon járó vértasakok, és ha úgy döntök levadászom őket. - vonom meg a vállam és most ugrik be azt így tök természetesen mondtam, mint amikor mást azt mondja reggel kávé mellett olvasta az újságot, remélem nem rémíti meg vagy ilyesmi.
Az egyetlen dolog amiért nem vadásznám le őket hogy még nincsenek papírjaim, de ha lesznek, kitudja, lehet megjelenik egy valami elfeledett unokahúg vagy hasonló mint jogos örökös, miután a család véletlen halálát leli. De lehet hogy ennyit se érnek és fölösleges rájuk fecsérelni az időt. Visszatérve.
-Szóval rád bízom.
Kezdem cirógatni a tarkójánál. A költözős dolgot hamar le is zártam, fölösleges újra meg újra felhozni egy már lejárt kört, eldőlt, kész, ha változik a hozzáállásom szólok időben.
Aztán megmagyarázza hogy mi is volt a hiba a klubbal, hát igen, nekem kicsit több szabadidőm van és rá érek bent lopni az időt és nem hiszem hogy kényszernek fogom érezni, szeretem az ilyen helyeket. Az egyetlen hibája hogy nem vadászhatok majd, meg a régi módszereimmel úgy amúgy sehol se vadászhatok majd, most esett le, nehéz lesz a stílusváltás, de ő megér ennyit. Elmosolyodok arra hogy a klub nem de én érek annyit hogy mindennap vissza utazzon, de édes, de szinte biztos hogy nem így lesz, de nem hinném hogy neheztelni fogok, letudom foglalni magam, azért jól esik és elmosolyodok. Sok minden kavarog most a fejemben, a szavakat felfogom de a kezem ösztönösen mozog ahogy cirógatom a fejét, az meg hogy ő közben elszórakozik az egyik ikerrel halványan érzem csak. Lejátszódik a fejemben a jelenet ahogy haza megyek, talán jobb is hogy nem jön be, nem tudom még hogy fogok reagálni és azt a bizonyos sötét oldalam még nem kell ismerje, nem tudom hogy meglepné vagy hidegen hagyná de nem kell elsőre minden lapot felfedni. Arra rázódok teljesen amikor közli hogy marad, csak bólintok és lustán megvárom amíg felemeli magát a csókjáért.
-Lassan menni kell. - súgom a végén.

Amikor a szüleiről beszél, kissé elgondolkodok. Eléggé felidegesítették ezzel a dologgal, és hamar úgy döntött, hogy legyilkolja őket ha úgy van. Ez egy kis aggodalomra ad okot, mi lesz, ha a club vezetése közben is így dönt? Nem tetszik neki egy alkalmazott, és kiszívja a vérét... nem hozom most fel ezt a témát, túl zaklatott, és lehet, hogy nem is gondolja komolyan, csak meg akarja mutatni, hogy ő most vámpír, és az ember egy hulladék, meg ilyesmi, szóval menőzni akar nekem. De ha tényleg így gondolkodik, akkor el kell beszélgetnünk majd. A drón rendszer mellett, meg a mai közbiztonságot nézve, nem vadászhatunk csak úgy, felelőtlenül. Aztán mondja, hogy rám bízza a dolgot, tehát hogy megyek vele, vagy nem. Nem tudom mi lenne a jobb döntés, ha bemennék vele, akkor érezné hogy ott vagyok mellette, és vissza is tudnám tartani ha meggondolatlanságot akar csinálni, de végül is egyszerűbb megvárni az autóban, illetve így érezheti, hogy még mindig szabad, és önálló, nem felügyelem minden lépését. Igen, maradok az autóban maradás mellett. Ha mégis megöli őket, akkor pedig egy egyszerű házfelgyújtás is elég lesz a nyomok eltűntetéséhez. Háztartási baleset, megesik az ilyesmi.
Az, hogy cirógatni kezd, eloszlatja az aggodalmaim, túl jó érzés, túl kedves. A csók is megtörténik, lágy, mégis szenvedélyes mint eddig, a végén viszont eszembe juttatja, hogy indulnunk kellene. Bólintok, és felkelek az ágyról.
- Akkor azt hiszem szükségünk lesz a ruháidra, és most mehetünk az én autómmal, nem kell sofőr. - főleg ha felzaklatja magát a látogatás után, és ölni akarna. Jobb, ha nem lesz a közelében vérforrás. Lustán felkelek az ágyról, és nyújtom a kezem, hogy őt is felsegítsem, és elindulok vele a ruháiért.

Nem vettem észre semmi különleges reakciót arra amit mondtam, gondolom nem furcsa egy ilyen mondat egy vérszívó szájából. Nincs miért aggódnia, ha ember lenne...vagy nem, sőt már semmi miatt nem kéne többet aggódnia.
Ahogy megemlítem a csók után hogy lassan mehetünk fel is ugrik, olyan mintha ő még inkább túl akarna lenni ezen mint én. Sőt, ez szinte biztos, szerepet cseréltünk, most én halogatnám még a menetelt, túl kel esni rajta de hogy már itt van és megyünk nem sok kedvem van hozzá, ő meg már menne, célozgat is hogy menjek öltözni és az ő autójával megyünk aztán nyújtja a kezét hogy keljek föl, mármint hogy felsegítsen. Lustán megfogom a kezét és felhúzom magam, sóhajtok egy nagyot és a normálisnál kicsit gyorsabb tempóval megyek le a ruháimért, a táskám most úgyse kell azt ott is hagyom ahol van. Miközben öltözök gondolkodom hogy mit hozok el és mit csinálok a többi cuccal. Nem hinném hogy bármi emlék mütyürt magammal akarok hozni, szívem szerint elpusztítanám az egészet egy amolyan lezárásként, de akkor azt helyben kell. Nem fogom fölöslegesen hurcolászni, elég lesz majd a ruhákkal megbirkózni, van egy jó pár darab, majd hirtelen felindulásból elkövetett selejtezést hajtok végre, úgy tán kiesik egy része. Lehet szólnom kéne? Jó azért nem kell egy platós kocsi de na, lesz pár zsák, bőröndbe bepakolni esélytelen.
-Előre szólok van pár cuccom és ha végleg eljövök el kell hozzam. - mondom kínosan.
Mi lenne ha minden vackomat elhoznám egytől egyig én nem tudom. Még belebújok a cipőmbe és oda sétálok közvetlen elé hogy elkészültem, mehetünk tovább.