Vadásznaplók - bevezetés
X-Men Reneszánsz :: Általános :: Dumaláda :: Reneszánsz
1 / 1 oldal • Megosztás
Vadásznaplók - bevezetés
A világunk sötét, és borús. A sorházak az idővel együtt nőttek, mára szinte minden épület felhőkarcoló méretű. Járművek inkább közlekednek az égen, mint a földön, de azért sokan használják még ezeket a régimódi szerkezeteket. Minél alacsonyabb szinten lakik valaki, annál szegényebb. A tehetősebb, gazdag emberek le se ereszkednek a pornép közé, hiszen a földtől húsz méterig mindent bűzös, zavaros levegő borít, bár ezt a magasban nem érezni. Zöldes ködként ereszkedik a világra, bár akinek ez jutott, az már megszokta, igaz, ezek az emberek gyakran halnak meg idő előtt. A házak oldalán erkélyszerű leszállópályák, ahova parkolni lehet a repülő járművekkel. A boltok gyakran találhatóak több-tíz méter magasan, ezekre ugyan az igaz, mint a lakásokra – minél magasabban van, annál drágább, és annál elitebb. A luxuséttermek például önálló hajókként lebegnek az égen, sőt, a rendőrség és egyéb komolyabb intézmények is. A világon mindenhol dollárral fizetnek, hiszen az egész bolygónk az USA részévé vált egy hosszú, és nehéz háború során. Eltűntek az országok, és egy Elnök alá tartozik minden. Természetesen a beszélt nyelv is az angollá vált. Bár a Föld szennyezett, és lassan haldoklik, már épül az első mesterséges bolygó, ahová természetesen csak a tehetősebb rétegnek van esélye eljutni – illetve néhány, szinte már rabszolgasorba számító munkásnak, hiszen az „elit” nem mocskolná be a kezét még ezen a helyen sem. Ezt a műbolygót hívják Ester 01-nek. Bár még csak az építés fázisban van, és az előrejelzések szerint még legalább száz év mire elkészül.
Emellett a világot elöntik a T-k. Ezek a férfiak és nők az agyi kapacitásuk, illetve a fizikális erejükben az átlag felettiek, és ebből különleges képességeket tudhatnak magukénak. Egy T ereje ettől a kettőstől függ – fizikum, és mentális fejlettség. Például ilyen a híres Zachor, aki illegális bérgyilkosságot folytat. Bár mentális képességeit tekintve alig, a fizikai képességeit nézve messze ember feletti. A híradóban is bemutatták legutóbbi „művészetének” eredményét – Termis grófra a szemtanúk elmondása alapján egyszerűen ráemelte a fotonjacht-ját. És ilyen T főhősünk is – bár ő valamiben más, mint a többiek.
Krisztián nem a városban lakott, hanem attól több kilométerre, egy kétszintes kis házban, amit mások inkább néztek volna fészernek. A ház mellett üvegkupola, amiben saját maga termesztett növényeket – bár főleg dohányterméket. A cigaretta az egyik legdrágább luxuscikké nőtte ki magát, bár a fiú nem terjesztette – saját magának növesztette, ápolta és gondozta. A kerítés, ami körbeveszi a házat nem csak jelzi a terület határát – apró, robotvezérelt mozgásérzékelők találhatóak rajta, és tornyok, amik azonnal lőnek, ha behatolnának a birtokra. Emellett a föld alatt létesítette igazi „otthonát”. Ez a bunker tele volt fegyverekkel, és járművekkel, amikre a munkája miatt volt szüksége. Találhatunk itt az egyszerű, elavult acélmagvas lőszert lövő pisztolyoktól kezdve a nagyobb gépfegyverekig, és a legújabb katonai haditechnológiákig szinte bármilyen fegyvert. Egyes laikusok szerint egy nagyobb város elfoglalásához elég lőfegyver és lőszert lehetett itt megtalálni – és ezek szinte mind új állapotban, díszként sorakoztak a falakon. Bár főszereplőnk gyakran járt itt, ezeket a tárgyakat inkább csak gyűjtötte, nem használta. A tudat, hogy ez mind az övé megnyugtatta, de nem volt szüksége rájuk. Egyedül két fegyver hiányzott a szemközti, gyönyörűen kidolgozott szekrényből. Egy pisztoly, és egy egyedi kard – saját találmánya.
Krisztián unatkozva feküdt az ágyán, és a plafont bámulta, miközben kezét felfelé tartva követte ujjával a repedést, ami lassan megjelent. A plafonról vakolat hullott a homlokára, mire ásított egyet, és a mellette fekvő mogyorószacskóért nyúlt. Ismét megremegett a ház, és tovább mélyedt a repedés.
- Az olcsó lakás hátrányai. – morogta maga elé, és oldalára fordult. Nem érdekelte, hogy bármelyik pillanatban széteshet a ház, inkább a TV-re fordította minden figyelmét, ahol egy autó éppen átugratott egy hídon.
Az egész ház málladozott, a falak penészedtek, de mégis egy méregdrága televízió adta az összes fényforrást. A készülék előtt, a földön egy konzol feküdt, a zöld led mutatta, hogy be van kapcsolva, bár épp nem használták. Egy laptop figyelt még a sarokban, mellette két másik monitor, mindkettő a számítógépre kötve. Úgy nézett ki, mintha a műszaki cikkek többet érnének az egész háznál, de ezek is elavultnak számítottak. Az ódivatú digitális óra kijelzője, amit a TV mellett tartott, 08:00-ra váltott.
Lassan felkelt az ágyról, odébb rúgott egy üres pizzás dobozt, ami megannyi flakont és üveget borított fel útjában. A hűtőhöz ment, kivett egy Monstert, és felbontotta. Egy hajtásra kiürítette, majd sóhajtott, és az ajtó mellett álló fogashoz lépett, ahonnan leemelte kabátját, és kilépett az ajtón. Este volt, ami azt jelentette, hogy eljött a vadászidény.
Motorral készült bemenni a városba, ezért fekete bőrből – na és persze üvegből – készült szemüveget vett fel, ami tökéletesen kiegészítette a fekete kabátot. Hátára felcsatolva pihent a fegyvere, ahogy a jobb combján pihenő pisztoly is. Szintén fekete kesztyűt húzott kezére, mégis, a kabát alatt zöldszínű ruhát viselt, ami ment a zöld hajához. Amennyire tudta, ő volt az egyetlen T, akin – egy túlzottan kidolgozott testet, és egyéb ilyesmit – leszámítva más nyoma is volt, hogy ő… más. Bár erős fizikummal áldotta meg ez a mutáció, nem volt két szekrény széles, vagy ilyesmi – szálkás, vékony testalkata volt, és értelmesen csillogó szemei. Ahogy felült a motorra, a számítógép automatikusan felvillant, de bosszúsan le is intette – utálta az automatikus vezérlést, maga szeretett vezetni. Mivel a motorral alapjáraton kétszázzal szokott száguldani a sivatagszerű tájon, ami a városokat övezte, és ami házát is körülvette, nem gyújthatott rá menet közben, ami ismét csak bosszantotta. Két csipogás jelezte a beérkező üzenetet, s utasította a gépet, hogy adjon képet. Zachor 3D-s figurája jelent meg előtte, felette egy összeggel 6.000.000 $. Megnyomta a motor jobboldalán található gombot, amivel jelezte, hogy elvállalta a megbízást, és élesen balra kezdett kanyarodni. Kezdte úgy érezni, hogy ide mégis kellett volna egy nagyobb gépfegyver, de már nem fordult vissza. A vadászat elkezdődött.
Zachor háza nem volt túl kirívó, de remekül őrizték. Egy emeletes ház 120. szintjét sajátította ki magának, és éber őrszemek őrizték minden pontját, a robotizált őrtornyokkal együtt. Krisztián a szemközti házból figyelte, miközben lassan szívta cigarettáját. A motor oldalából korábban kiemelt egy táskát, ami most mellette feküdt Lassan kinyitotta, és egy szigonypuskához hasonló tárgyat vett elő, meg egy másik, kézi radarhoz hasonló tárgyat, ami alig volt nagyobb egy telefonnál. Ezzel mérte be az őrtornyok frekvenciáját, és kiiktatta azokat, majd a puska segítségével kifeszített egy kötelet közte, és a ház között. Ellenőrizte a forgalmat – szerencsére semmilyen jármú nem készült elhaladni a két épület között – majd lecsúszott.
A kiiktatott toronynak csak a tüzelési rendszerét sikerült hatástalanítani, az észlelésit nem – ezért azonnal riasztott, ahogy a férfi a házhoz közeledett. Mire a teraszhoz ért, már több őr is várta őt, és azonnal tüzet nyitottak rá. A hátán található fegyver markolatához kapott, és ahogy elemelte az amúgy téglalap alakú tárgyat, a fegyver kinyílt, és kard alakot vett fel – ezekkel ütötte félre a golyókat. A biztonságiak nem hittek a szemüknek, amit Krisztián kihasznált, és módszeresen gázolt át az öltönyös fickók tengerén. Nem ölte meg őket, viszont mindegyiket leütötte a fegyver markolatával, és most az ájult férfiak teste díszítette a teraszt. Sebesen haladt tovább, a kardot visszatéve hátára – ezúttal kinyitott állapotban – és a pisztolyt a kezébe véve.
- Furcsa egy világban élünk. –hallotta maga elől, mire megállt. Zachor a falra vetített képet bámulta – alighanem a TV.
- Fejvadászt küldenek a bérgyilkosra. Hiszen ugyan azt csinálom, mint te, nem? – fordult hátra a nagydarab férfi.
- Én olyanokat ölök, akik veszélyt jelentenek. Te olyanokat, akikért pénzt ígérnek. Nem ugyan az. – dőlt a falnak, és rágyújtott egy cigarettára.
- Baromság. Ha nem jelentene valakire veszélyt, nem kellene megöljem. – morgott Zachor, majd felállt a kanapéról – kezében két gépfegyverrel.
- Például, most te vagy a veszély, ezért most téged öllek meg. – ordította, és meghúzta a két ravaszt. Krisztián a földre vetődve bukfencezett el a golyók útjából, miközben a pisztolyával lőtt. A golyók viszont lepattantak a férfi bőréről, mire Krissz bosszúsan futott körbe, Zachor golyói pedig ádázul csapódtak be mögötte a falba, vagy épp amit értek. Sikeresen jutott el a másik szobába, ahol bebújt a fal mögé, és tárat cserélt. Eközben ellenfele is abbahagyta a lövöldözést.
- Gyors vagy. Te is T lennél? – kérdezte, mire hősünk elmosolyodott.
- Méghozzá egy igen értékes példánya fajunknak. Szóval nagyra értékelném, ha letennéd a fegyvereket, és hagynád, hogy megöljelek. – mondta, majd visszatette pisztolyát a combján lévő tartójába, és előhúzta a kardot. Úgy saccolta, hogy még fél tár maradhatott a két fegyverben. Bár az automata pisztolyok lövéseit könnyen hárította, a két gépfegyver túl gyorsan tüzelt ahhoz, hogy mindet kivédje. Ezért vett egy nagy levegőt, és futni kezdett.
Szerencsére Zachor lassan kapcsolt, és ismét mögötte záporoztak a lövedékek. Krissz egészen addig futott, amíg két undok kattanással abbamaradtak a lövések – ekkor megállt, és vigyorogva fordult a döbbent férfi felé, akinek az arcán félelem látszott.
- Kérlek, ne… – kezdte a férfi, de főhősünk nekirontott, és kardjával választotta el fejét a test többi részétől…
- Ez meg mi a szar? – csapta le az irományt Rodits az asztalra. Értetlenkedve néztem rá.
- A jelentésem Zachor haláláról. – mondtam, bár nyilvánvaló volt a dolog.
- Ez nem jelentés, ez egy kibaszott novella. Méghozzá elég szar. – közölte, mire elhúztam a számat.
- Nem vagyok író, te pedig nem vagy kritikus. Mindketten kipróbáltuk magunkat új területeken, azt hiszem én sikereket értem el, de te ne erőltesd. Nem igazán…
- Legközelebb normális jelentést várok! – vágott a szavamba, mire megvontam a vállam.
- Próbáltam egy kis kultúrát vinni az életedbe, Rod’. – mondtam, majd megfordultam. Persze az írásomat nem hagytam ott, hiszen ki tudja – lehet tényleg írni kezdek, és évek múlva ez a rövid novella talán sokat fog érni.
Hát ez vagyok én. Fejvadász, a kormány bérence, egy T, aki másokat öl pénzért, és a béke fenntartásáért. Elég magas szinten állok a ranglétrán, és régóta foglalkoztat a gondolat, hogy belépjek a katonaságba – de mindig elvetem. Nem bírnám a folyamatos parancsokat, a megkötést, és azt hiszem, hogy a katonai beszéddel is lenne gondom. Elég szabadnyelvű vagyok, ami valószínűleg szúrná a tisztek szemét. Nem, nem leszek katona, jó nekem ez az élet.
Amúgy van egy barátnőm is, akit eltartok a munkámból – Leenah. Sokat keresek, élhetnék úgy mint Zachor – sőt, lehet jobban is – de nem szeretnék. Meg amúgy is, sose tudtam a pénzzel bánni, mindig kifolyik a kezemből. A mostani fizetésemből is egy suhanó vételére gondoltam – amolyan sportos kis darabra, ami gyorsabb mint a motorom – igaz, feltűnőbb is. Talán Leenah-t is elviszem enni. Hát, sok minden van még előttem – és amilyen izgalmas életem van, biztos írhatok még ilyen rövid történeteket. Tényleg, kellene neki adni valami címet… hmm… Vadásznaplók. Ez nem is rossz. Nos, a következő vadászatig –sziasztok.
Emellett a világot elöntik a T-k. Ezek a férfiak és nők az agyi kapacitásuk, illetve a fizikális erejükben az átlag felettiek, és ebből különleges képességeket tudhatnak magukénak. Egy T ereje ettől a kettőstől függ – fizikum, és mentális fejlettség. Például ilyen a híres Zachor, aki illegális bérgyilkosságot folytat. Bár mentális képességeit tekintve alig, a fizikai képességeit nézve messze ember feletti. A híradóban is bemutatták legutóbbi „művészetének” eredményét – Termis grófra a szemtanúk elmondása alapján egyszerűen ráemelte a fotonjacht-ját. És ilyen T főhősünk is – bár ő valamiben más, mint a többiek.
Krisztián nem a városban lakott, hanem attól több kilométerre, egy kétszintes kis házban, amit mások inkább néztek volna fészernek. A ház mellett üvegkupola, amiben saját maga termesztett növényeket – bár főleg dohányterméket. A cigaretta az egyik legdrágább luxuscikké nőtte ki magát, bár a fiú nem terjesztette – saját magának növesztette, ápolta és gondozta. A kerítés, ami körbeveszi a házat nem csak jelzi a terület határát – apró, robotvezérelt mozgásérzékelők találhatóak rajta, és tornyok, amik azonnal lőnek, ha behatolnának a birtokra. Emellett a föld alatt létesítette igazi „otthonát”. Ez a bunker tele volt fegyverekkel, és járművekkel, amikre a munkája miatt volt szüksége. Találhatunk itt az egyszerű, elavult acélmagvas lőszert lövő pisztolyoktól kezdve a nagyobb gépfegyverekig, és a legújabb katonai haditechnológiákig szinte bármilyen fegyvert. Egyes laikusok szerint egy nagyobb város elfoglalásához elég lőfegyver és lőszert lehetett itt megtalálni – és ezek szinte mind új állapotban, díszként sorakoztak a falakon. Bár főszereplőnk gyakran járt itt, ezeket a tárgyakat inkább csak gyűjtötte, nem használta. A tudat, hogy ez mind az övé megnyugtatta, de nem volt szüksége rájuk. Egyedül két fegyver hiányzott a szemközti, gyönyörűen kidolgozott szekrényből. Egy pisztoly, és egy egyedi kard – saját találmánya.
Krisztián unatkozva feküdt az ágyán, és a plafont bámulta, miközben kezét felfelé tartva követte ujjával a repedést, ami lassan megjelent. A plafonról vakolat hullott a homlokára, mire ásított egyet, és a mellette fekvő mogyorószacskóért nyúlt. Ismét megremegett a ház, és tovább mélyedt a repedés.
- Az olcsó lakás hátrányai. – morogta maga elé, és oldalára fordult. Nem érdekelte, hogy bármelyik pillanatban széteshet a ház, inkább a TV-re fordította minden figyelmét, ahol egy autó éppen átugratott egy hídon.
Az egész ház málladozott, a falak penészedtek, de mégis egy méregdrága televízió adta az összes fényforrást. A készülék előtt, a földön egy konzol feküdt, a zöld led mutatta, hogy be van kapcsolva, bár épp nem használták. Egy laptop figyelt még a sarokban, mellette két másik monitor, mindkettő a számítógépre kötve. Úgy nézett ki, mintha a műszaki cikkek többet érnének az egész háznál, de ezek is elavultnak számítottak. Az ódivatú digitális óra kijelzője, amit a TV mellett tartott, 08:00-ra váltott.
Lassan felkelt az ágyról, odébb rúgott egy üres pizzás dobozt, ami megannyi flakont és üveget borított fel útjában. A hűtőhöz ment, kivett egy Monstert, és felbontotta. Egy hajtásra kiürítette, majd sóhajtott, és az ajtó mellett álló fogashoz lépett, ahonnan leemelte kabátját, és kilépett az ajtón. Este volt, ami azt jelentette, hogy eljött a vadászidény.
Motorral készült bemenni a városba, ezért fekete bőrből – na és persze üvegből – készült szemüveget vett fel, ami tökéletesen kiegészítette a fekete kabátot. Hátára felcsatolva pihent a fegyvere, ahogy a jobb combján pihenő pisztoly is. Szintén fekete kesztyűt húzott kezére, mégis, a kabát alatt zöldszínű ruhát viselt, ami ment a zöld hajához. Amennyire tudta, ő volt az egyetlen T, akin – egy túlzottan kidolgozott testet, és egyéb ilyesmit – leszámítva más nyoma is volt, hogy ő… más. Bár erős fizikummal áldotta meg ez a mutáció, nem volt két szekrény széles, vagy ilyesmi – szálkás, vékony testalkata volt, és értelmesen csillogó szemei. Ahogy felült a motorra, a számítógép automatikusan felvillant, de bosszúsan le is intette – utálta az automatikus vezérlést, maga szeretett vezetni. Mivel a motorral alapjáraton kétszázzal szokott száguldani a sivatagszerű tájon, ami a városokat övezte, és ami házát is körülvette, nem gyújthatott rá menet közben, ami ismét csak bosszantotta. Két csipogás jelezte a beérkező üzenetet, s utasította a gépet, hogy adjon képet. Zachor 3D-s figurája jelent meg előtte, felette egy összeggel 6.000.000 $. Megnyomta a motor jobboldalán található gombot, amivel jelezte, hogy elvállalta a megbízást, és élesen balra kezdett kanyarodni. Kezdte úgy érezni, hogy ide mégis kellett volna egy nagyobb gépfegyver, de már nem fordult vissza. A vadászat elkezdődött.
Zachor háza nem volt túl kirívó, de remekül őrizték. Egy emeletes ház 120. szintjét sajátította ki magának, és éber őrszemek őrizték minden pontját, a robotizált őrtornyokkal együtt. Krisztián a szemközti házból figyelte, miközben lassan szívta cigarettáját. A motor oldalából korábban kiemelt egy táskát, ami most mellette feküdt Lassan kinyitotta, és egy szigonypuskához hasonló tárgyat vett elő, meg egy másik, kézi radarhoz hasonló tárgyat, ami alig volt nagyobb egy telefonnál. Ezzel mérte be az őrtornyok frekvenciáját, és kiiktatta azokat, majd a puska segítségével kifeszített egy kötelet közte, és a ház között. Ellenőrizte a forgalmat – szerencsére semmilyen jármú nem készült elhaladni a két épület között – majd lecsúszott.
A kiiktatott toronynak csak a tüzelési rendszerét sikerült hatástalanítani, az észlelésit nem – ezért azonnal riasztott, ahogy a férfi a házhoz közeledett. Mire a teraszhoz ért, már több őr is várta őt, és azonnal tüzet nyitottak rá. A hátán található fegyver markolatához kapott, és ahogy elemelte az amúgy téglalap alakú tárgyat, a fegyver kinyílt, és kard alakot vett fel – ezekkel ütötte félre a golyókat. A biztonságiak nem hittek a szemüknek, amit Krisztián kihasznált, és módszeresen gázolt át az öltönyös fickók tengerén. Nem ölte meg őket, viszont mindegyiket leütötte a fegyver markolatával, és most az ájult férfiak teste díszítette a teraszt. Sebesen haladt tovább, a kardot visszatéve hátára – ezúttal kinyitott állapotban – és a pisztolyt a kezébe véve.
- Furcsa egy világban élünk. –hallotta maga elől, mire megállt. Zachor a falra vetített képet bámulta – alighanem a TV.
- Fejvadászt küldenek a bérgyilkosra. Hiszen ugyan azt csinálom, mint te, nem? – fordult hátra a nagydarab férfi.
- Én olyanokat ölök, akik veszélyt jelentenek. Te olyanokat, akikért pénzt ígérnek. Nem ugyan az. – dőlt a falnak, és rágyújtott egy cigarettára.
- Baromság. Ha nem jelentene valakire veszélyt, nem kellene megöljem. – morgott Zachor, majd felállt a kanapéról – kezében két gépfegyverrel.
- Például, most te vagy a veszély, ezért most téged öllek meg. – ordította, és meghúzta a két ravaszt. Krisztián a földre vetődve bukfencezett el a golyók útjából, miközben a pisztolyával lőtt. A golyók viszont lepattantak a férfi bőréről, mire Krissz bosszúsan futott körbe, Zachor golyói pedig ádázul csapódtak be mögötte a falba, vagy épp amit értek. Sikeresen jutott el a másik szobába, ahol bebújt a fal mögé, és tárat cserélt. Eközben ellenfele is abbahagyta a lövöldözést.
- Gyors vagy. Te is T lennél? – kérdezte, mire hősünk elmosolyodott.
- Méghozzá egy igen értékes példánya fajunknak. Szóval nagyra értékelném, ha letennéd a fegyvereket, és hagynád, hogy megöljelek. – mondta, majd visszatette pisztolyát a combján lévő tartójába, és előhúzta a kardot. Úgy saccolta, hogy még fél tár maradhatott a két fegyverben. Bár az automata pisztolyok lövéseit könnyen hárította, a két gépfegyver túl gyorsan tüzelt ahhoz, hogy mindet kivédje. Ezért vett egy nagy levegőt, és futni kezdett.
Szerencsére Zachor lassan kapcsolt, és ismét mögötte záporoztak a lövedékek. Krissz egészen addig futott, amíg két undok kattanással abbamaradtak a lövések – ekkor megállt, és vigyorogva fordult a döbbent férfi felé, akinek az arcán félelem látszott.
- Kérlek, ne… – kezdte a férfi, de főhősünk nekirontott, és kardjával választotta el fejét a test többi részétől…
- Ez meg mi a szar? – csapta le az irományt Rodits az asztalra. Értetlenkedve néztem rá.
- A jelentésem Zachor haláláról. – mondtam, bár nyilvánvaló volt a dolog.
- Ez nem jelentés, ez egy kibaszott novella. Méghozzá elég szar. – közölte, mire elhúztam a számat.
- Nem vagyok író, te pedig nem vagy kritikus. Mindketten kipróbáltuk magunkat új területeken, azt hiszem én sikereket értem el, de te ne erőltesd. Nem igazán…
- Legközelebb normális jelentést várok! – vágott a szavamba, mire megvontam a vállam.
- Próbáltam egy kis kultúrát vinni az életedbe, Rod’. – mondtam, majd megfordultam. Persze az írásomat nem hagytam ott, hiszen ki tudja – lehet tényleg írni kezdek, és évek múlva ez a rövid novella talán sokat fog érni.
Hát ez vagyok én. Fejvadász, a kormány bérence, egy T, aki másokat öl pénzért, és a béke fenntartásáért. Elég magas szinten állok a ranglétrán, és régóta foglalkoztat a gondolat, hogy belépjek a katonaságba – de mindig elvetem. Nem bírnám a folyamatos parancsokat, a megkötést, és azt hiszem, hogy a katonai beszéddel is lenne gondom. Elég szabadnyelvű vagyok, ami valószínűleg szúrná a tisztek szemét. Nem, nem leszek katona, jó nekem ez az élet.
Amúgy van egy barátnőm is, akit eltartok a munkámból – Leenah. Sokat keresek, élhetnék úgy mint Zachor – sőt, lehet jobban is – de nem szeretnék. Meg amúgy is, sose tudtam a pénzzel bánni, mindig kifolyik a kezemből. A mostani fizetésemből is egy suhanó vételére gondoltam – amolyan sportos kis darabra, ami gyorsabb mint a motorom – igaz, feltűnőbb is. Talán Leenah-t is elviszem enni. Hát, sok minden van még előttem – és amilyen izgalmas életem van, biztos írhatok még ilyen rövid történeteket. Tényleg, kellene neki adni valami címet… hmm… Vadásznaplók. Ez nem is rossz. Nos, a következő vadászatig –sziasztok.
_________________
Raten kinézete: (vegyétek figyelembe pls)
Vámpírképességeinek hála nem tudja elrejteni a szemfogait, csillog a szeme mint egy lázas embernek, és embertelen szépségének hála egyedülálló vonzerővel bír. Ettől eltekintve olyan, mint egy átlagos fiatal, huszonéves srác.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Karakterek: Raten Chromixen , Joseph Soltzbauer | x-diák: Ralf Shaw | AoA: Kalóz | Out: Mr. Fantastic, Ralf Shaw | FSK: Ralf Shaw |-|
Egyéb karakterek: Tomas Burton, Michael Nikostratos, Alex Fisher
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Re: Vadásznaplók - bevezetés
Nah, mint ígértem írok.
A világ szimpatikus és tetszetős, futurisztikus, de mégis könnyű beleélnie magát az átlagembernek is.
Ami zavart azaz volt, hogy Krisztián a főhős neve, sejtem, hogy miért ez lett, de nem szeretek magyar neveket olvasni, ha olvasok. Illetve sajnáltam, hogy Zachor legyőzésére ilyen rövid időt szántál, lehetett volna hosszabb és részletesebb.
Igazából ennyi észrevételem lett volna, az egész összességében tetszett és jó volt. (és még mindig nem tudok és nem szeretek kritikát írni)
A világ szimpatikus és tetszetős, futurisztikus, de mégis könnyű beleélnie magát az átlagembernek is.
Ami zavart azaz volt, hogy Krisztián a főhős neve, sejtem, hogy miért ez lett, de nem szeretek magyar neveket olvasni, ha olvasok. Illetve sajnáltam, hogy Zachor legyőzésére ilyen rövid időt szántál, lehetett volna hosszabb és részletesebb.
Igazából ennyi észrevételem lett volna, az egész összességében tetszett és jó volt. (és még mindig nem tudok és nem szeretek kritikát írni)
_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Thorhalla- Fórumanyu
- Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders
X-Men Reneszánsz :: Általános :: Dumaláda :: Reneszánsz
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.