Bálterem

A kúria bálterme. A helység szinte mindig zárt, csak a bálok alkalmával van megnyitva a diákok előtt.

Nicholas T. McIntyre és Nallo? (Danny Long)
 
Hűha! Ez a hely valóban fatnasztikusan néz ki. Igazából ez lesz az első Karácsony, amit távol töltök otthontól, de ahogy körbenézek, ezt most egyáltalán nem bánom. Persze láttam hasonló helyeket San Antonióban...na jó azok igazából meg sem közelítették ezt a helyet. Akiket eddig csak az iskola folyósin láttam, most mind itt gyülekeztek, hogy jól érezzék magukat ma este. Igen hamar visszahelyeztem az állkapcsomat, majd igyekeztem felmérni a termet, és elkészíteni egy tervet, hogy hogyan is érezhetném én nagyon jól magam ma este.
Kedvenc kalapomról ezúttal a szobában hagytam, elvégre nem terveztem, hogy szabad ég alá mennék, és bár nem vagyok különösebben divatozós figura, de anyáék tanácsára, mégis magamra kanyarítottam egy öltönyt, csokornyakkendőt viszont nem vettem, bármennyire is erőltették, helyette vékony nyakkendőt kötöttem (ez majd tizenöt percembe került...első próbálkozás... szerintem elég jó lett). Kedvenc Levisemről is le kellett mondanom, bár igazi texasi lévén általában nem a vászont részesítem előnyben..
Örökké kíváncsi tekintetemet igyekeztem megzabolázni, miközben megcéloztam egy hosszú büféasztalt. Bár biccentettem néhány ismerős arcnak, egyelőre senkivel sem álltam le beszélgetni, csak hagytam, hogy elmúljon a környezet okozta pillanatnyi döbbenet. Új kölök lévén ismerőseim száma egyelőre igen csekély volt, ráadásul még a viszonyokat sem ismertem eléggé, úgyhogy tekintetem a célon tartottam, és nem vizslattam a többieken. Kellene az a kalap...
Szóval elértem az asztalt, hiába éreztem időnként egy-két udvariasan érdeklődő tekintetet magamon, talán mert ez volt az első rendezvényem a suliban. Általában kevesen jutottak el odáig, hogy megszólítsanak, aztán volt olyan, akiket én kerültem el, mert a torkomban megjelenő csomó miatt úgysem tudtam volna kinyögni egy értelmes mondatot sem. Különösen egy helyes fekete göndörhajút igyekeztem elkerülni, aki... szóval a csomó leggyőzésére a legjobb módszernek az tűnt, ha találok valamit, amit legyűrhetek a torkomon.
Kiszúrtam egy tálat amiben valami sajtos csemege volt, és rávetettem magam (nem szó szerint). Két három ilyennel a kezemben, még elmartam egy üveg gyömbért, majd elgondolkodtam, hogy merre is tovább...

~egyedül~

Már egy jó ideje itt vagyok az intézetben. De még mindig nem tudom hova tenni. Furcsa itt, bár a másik intézet után minden furcsa nekem még. Persze ruhám nem volt így az iskolától kaptam egyet az ünnepség idejére, hogy én is ki tudjak öltözni. Eleinte nem akartam eljönni, inkább csak a szobámba maradni akartam. Végül valahogy még is itt kötöttem ki. Persze egyedül, nem mintha különösebben kutattam volna partnert. Vagy barátokat is egyébként az intézetben még. Nehéz volt bárki felé is közeledni vagy szóba elegyedni, inkább kerültem őket eddig. De most úgy érzem adok magamnak egy esélyt, hogy megpróbálkozzam vele. Ezért is jöttem le végül a bálterembe. Állítólag jót tenne nekem ha barátkoznék egy kicsit. De egyenlőre csak idegesen álldogálok a falnál és a többieket nézem ahogy ők azért jól érzik magukat.
Igazából ez lesz az első karácsonyom is, ahogy jobban bele gondolok. Csodálom is a díszeket, a díszítést. Nagyon gyönyörűen néz ki a terem. Nem igazán láttam még ilyen díszítéseket szóval teljesen megbabonáz a látványa. Miután kibújok a díszítés babonázásából a többieket lesem, hogy mit csinálnak, beszélgetnek, jól érzik magukat meg épp mit tesznek. Azért nem ijesztően bámulom őket és a többiek közül is inkább a lányokat nézegetem. Mondhatni átsiklik a tekintetem a fiúkon mintha ott se lennének.

~ Zack Blue és Törpilla / Tyranis ~

Már kiöltöztem, hogy felnőtt felügyeletként menjek a karácsonyi buliba, de aztán az egyik x-men szólt, hogy várjam meg a kapuban az érkező vendégeket a bál kezdetéig. Kissé kelletlenül mentem ki, elvégre csak azért öltöztem ki, mert még egy bálon sem voltam, na de mindegy is, jobb programra számítottam, mint a portás szerepe.
Egész délután szinte alig jött valaki, de azért beengedtem aki jött. Kicsit furcsán nézhettem ki a kapunál, egy magas kék bőrű öltönyös fickó, aki a vendégeket fogadja, bár mutánsokat várok csak, gondolom nekik nem lesz olyan sokkoló a látványom.
Miután beengedtem mindenkit én is bementem a bálra, mert nagyjából megkaptam listán hányan jönnek majd és azok közül mindenki itt volt már.
A falnak támasztom a hátam és onnan figyelem a szórakozó ifjúságot.
~ Kezdek úgy beszélni magamról, mintha felnőtt lennék, közben közel sem érzem magam annak, bár lehet a korom is közrejátszik ebben, mivel még csak 21 vagyok. De egy biztos, ez a nyakkendő marhára szorít. Nem az elegáns az én stílusom.
Jegyzem meg magamban miközben kicsit lazítok a nyakkendőmön, hogy némi levegőt azért kapjak. Ezután tovább figyelem a diáksereget és feltűnik, hogy az egyik diák a sarokban ül egyedül és valamit csinál a holografikus ketyeréjével. felismerem a lányt, őt is beengedtem ma az iskolába. Odasétálok hozzá, majd mosollyal az arcomon megszólítom.
- Miért ülsz itt egy szál magadban? Miért nem mész a többiekhez, ahelyett, hogy a holografikus számítógépeden pötyögsz?
Kérdem a lánytól, miközben tovább próbálom a nyakkendőmet lazítani, mert még mindig szorít.

~Nallo és Nicholas T. McIntyre~

Nem tudom, hogy ki csinálta a sajtos rágcsát, de talán nem ártana összeismerkednem vele, ugyanis ez a csemege isteni. Mivel fiatal még az este, így igyekeztem nem teleenni magam, bár ez a cucc szerintem harmar elfogy az hétszentség. Szóval nyugodtan kortyolgattam a maradék gyömbért, amikor a szemem sarkából egy egy közeledő alakot vettem észre, és már udvariasságból is, de arrébb léptem, hogy ő is odaférhessen az asztalhoz. Amint közelebb ért, rögtön látszódott, hogy kissé bátortalan, nem keresett kapcsolatot senkivel, és izé zöld, és nagy fekete szemei vannak, meg egy taraja...
Szóval elsőre mutánsnak hittem, aztán hála a tanulmányoknak véleményemet igen hamar megváltoztattam atlantiszira. Emberi szabása ellenére, mégis kicsit furának tűnt az ünneplőben, na nem mintha bármi bajom lett volna ezzel, és ennek a számlájára írtam félszegségét is. A fiú – a ruhája alapján gondolom – bár lehet, hogy lány, vagy nem volt éhes, vagy hezitált a nagy választék láttán, de csak egy üveg kólát markolt fel, lélekben felkészültem a szénsav hatására, de aztán semi sem történt, bár arra nem jöttem rá, hogy élvezi –e az ízt vagy sem. Lehet, hogy nem is éreznek ízeket?
Pár pillanatig még figyeltem, de úgy látszik ő is elég félénk volt ahhoz, hogy társalgást kezdeményezzen, márpedig akkor csak szobrozni fogunk egymás mellett, mai egy idő után unalmassá válik, így gondoltam megtöröm a hallgatás falát.
- Szerintem kóstold meg a sajtosat is – mutatok a tálra – istenien sikerültek, ráadásul jól megy a kólához.
A reakciótól függetlenül, ha vesz belőlük, ha nem, de aztán barátságosan kezet nyújtok, bár fogalmam sincs, hogy ők hogyan köszöntik egymást. Remélem ez nem számít valamilyen kihívásnak vagy ilyesmi. Remélem a sebhelyek nem rettentik el, amik vékony vonalakban hálózzák be a kézfejemet, bár a nagy részüket elrejti a zakó.
- Nick vagyok...

~Harcimadár és Danny Long~
Kissé sántikálva lépek be a bálterembe. Amikor elindulok a lépcsőn halkan felszisszenek, ahogy egyszerre fájdul meg minden izom a lábamban. Gunny ma különösen kemény edzést tartott, cserébe azért, hogy holnap kipihenhessem a bált. Tudom, hogy fontos az, hogy felzárkózzak a többiekhez, és megtanuljam azt, amire szükség lesz a következő küldetéshez, de néha nagyon kedvem lenne hagyni az egészet a fenébe. Most is úgy érzem, hogy szétszakadok, de tudom, hogy ma megérte a dupla edzés. Hat éve először igazi karácsonyom lesz.
Végül csak sikerül lebicegnem.  Még nincsenek itt olyan sokan, főleg diákokat látok. A többségüket nem ismerem, de ez nem is csoda, hiszen nem tanítom őket. Belegondolva elég fura is lenne, végülis alig vagyok idősebb náluk, nem is beszélve arról, hogy nem nagyon tudnék nekik mit tanítani. Nem hinném, hogy a zsebmetszés benne van a tanterveben... Ahogy körbenézek, ismerős arcot keresve, megpillantom Larsjee, Lar'sy... szóval Harcimadarat. Ő nincs ünneplőben, ami valahol érthető is, hiszen Shi'ar-ként nem hiszem, hogy nagyon értékelné a Karácsonyt, és egyébként is testőrként van itt. De mégis, azért azt hittem, hogy legalább tiszteletből felvesz valamit. De végülis nem panaszkodom, elég jól áll neki ez az... egyenruha, vagy nem is tudom. Az arckifejezése nem valami barátságos, de ezt megszoktam már. Ahányszor csak látom, mindig ilyen savanyú. Legalább ilyenkor lehetne egy kicsit vidámabb. Az egyik asztalhoz lépek, és kitöltök magamnak egy pohár kólát, majd elveszek egy csokis sütit. Végignézek a termen, és hirtelen valami nagyon rég nem érzett öröm lesz úrrá rajtam. Ahogy végignézek ezen a termen, ami már az otthonom része, ezeken a gyerekeken, úgy érzem, hogy valahova megérkeztem. Minden nehézség ellenére közelebb vagyok ahhoz, amire vágytam. Ebben a hirtelen jött emelkedett hangulatban úgy döntök, hogy megpróbálom letörölni a savanyúságot Harcimadár arcáról. Bekapom az utolsó falatot a sütiből, majd egy papírtányérra teszek még párat, aztán odalépek a shi'ar lányhoz. Majdnem kiszalad a számon, hogy 'Boldog Karácsonyt', de aztán rájövök, hogy lehet, hogy megsérteném vele. Ennyit már tanultam azóta, hogy itt vagyok.
- Hello! - köszönök mosolyogva, és kínálóan felé nyújtom a tányért. - Kérsz egy sütit? Nagyon finom, és csak a Földön találsz ilyet. Gondolom.
Én is érzem, hogy ez így egy kicsit suta, de nem igazán tudom, hogy hogy lehet egy mogorva idegen testőrt karácsonyi hangulatba hozni.

~ Jonah Wright és igen valószínűleg Tony Price ~

Eredetileg nem akartam eljönni, de miután máshova se mentem rájöttem, hogy pont nem én vagyok az antiszociális diák, aki a karácsonyi bál alatt a szobájában sz.rozik magában. Természetesen az öltözéket megint saját pénzből finanszíroztam és ismét nem sajnáltam rá a pénzt, legalább aki annyira nincs képben, az is látja, hogy körülbelül hogyan kellene kinéznie, megközelítőleg legalább. Még az udvaron rágyújtottam, mielőtt elindultam volna.
~ Valahogy nagyon nincs hangulatom ehhez. A múltkori is rendben volt, ez se lehet annyival rosszabb, de valahogy nem látom értelmét. P.csába már, sz.r hallgatni a szenvedésem.
Egészen rendben vagyok, most nincs különösebb problémám a világgal meg általánosságban az emberekkel, ami meglepő. Kis késéssel besétálok és meglátom a bejárat közelében álló Wrightot, nem gondoltam volna, hogy itt marad tanárnak miután végez, de tőle annyira mégsem meglepő, meg van az oka. Legjobb az egészben, hogy az első ember a teremben, aki még értelmes is, legalább van valakihez odamenni az elején. Tőlem szokatlan laza nyugodtsággal, de azért elegánsan odasétálok.
- Hello. - köszönök közvetlenül, a vele megszokott kissé formális helyett, de azért átváltok - Tanár úrnak nem gond, ha csatlakozik hozzá a diák, aki amúgy megmentette az összes többi eltűntet?
Igazából Jonah mellé kell egy kis ego is, hogy meg legyen a balansz, de már érzem, hogy nem volt kár eljönni.

~Harcimadár és Danny Long~
Már kezdem megszokni, hogy Danielnek szólít. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányan hívnak így, de már kezdem megszokni tőle. Gondolom ez is ilyen shi'ar dolog. Megmosolyogtat, ahogy gyanakodva méri végig a sütit, de végül aztán beleharap. Az "egész ehető" kategóriánál szerintem sokkal jobb, de ő tudja. Kíváncsi lennék, hogy milyen lehet egy shi'ar süti.
Elsőre nem értem, hogy hogy érti, hogy "Mi értelme van ennek?", de abból, ahogy végignéz a karácsonyi díszítésen, azt hiszem sikerül megértenem. Rövid szünet után folytatja is a kérdést, és egyértelművé teszi, hogy mire gondol. Ő aztán profin tudja elrontani a karácsonyi hangulatot.
- Nálatok nincs ennyi ünnep? - kérdezem. Belegondolva van valami igazság abban, hogy ilyenkor ősszel és télen tényleg kicsit sok az ünnep, de nekem ez már nem is fura. - Az embereknek szükségük van arra, hogy együtt lehessenek, és erre az ünnepek a legjobbak. Nem mindenki harcos, de mindenki dolgozik, és néha kell a pihenés is. A kree-re meg Annihilusra biztosan készül a SHIELD, meg az összes többi szervezet, de attól még nem állhat meg az élet az egész bolygón. Nem ezeknek a gyerekeknek a dolga, hogy megvédjék a Földet, minek ijesztgetnénk őket, amíg nem muszáj?
Én sem tudok sokat erről a kree, meg Annihilus dologról, bár a többiektől hallottam pár dolgot. Igazából jobban szeretek nem gondolni rá. Elég sok mindent láttam mióta itt vagyok, de ezek az űrháborúk még mindig magasak nekem. Igazából remélem, hogy a SHIELD, meg az Angyalok majd megoldják úgy, hogy mi szinte észre sem vesszük, de tudom, hogy valószínűleg nem így lesz. És ha végül elérik a Földet, akkor nekünk, az X-mennek is ki kell vennünk a részünket a harcból. De addig, amíg béke van, nem akarok fölöslegesen aggódni. Pláne nem Karácsonykor.

~ Danny Long és Harcimadár ~
Ismét meg kellett állapítania, hogy mennyire más helyen van, mint odahaza. Ott minden teljesen megszokott és átlagos volt, míg itt a legkisebb dolog is furcsa. Nem is beszélve a technológiai elmaradottságról és minden másról. Ha nem a korábbi császárnőről lett volna szó, hogy rá kell vigyázni, akkor Gladiátor semmivel sem tudta volna rávenni, hogy itt maradjon az emberekkel. Kellően sok negatívum érte már az emberek miatt. Nem is beszélve arról, hogy folyamatosan okoskodni akarnak és ők akarják megszabni a dolgokat kozmikus szinten is.
- Megünnepeljük a harcokat, háborúkat, ahogyan a házasságot is – mondta.
A másik, ami furcsa és teljesen idegen volt neki, hogy nem mindenki harcos. Ezt már Jelly-nél tudta ugyan, de azt hitte, hogy a férfi a fizikuma miatt lett tudós és kihullott a sorból, de nem. Itt rá kellett jönnie, hogy valószínűleg ez a bolygó volt az egyetlen az univerzumban, ahol nem militarista nézőponttal mérik a dolgokat. Ami igencsak nagy hibának volt betudható a szemében. Gyerekek? Ez a másik, ami furcsa, minden fejlett faj alig tizennégy-tizenöt éves emberi korra tolt ki a felnőtté válást, és attól kezdve minősült valaki nagykorúnak.
- Évek óta felnőttek – nézett végig rajta. – Nehéz megszokni, hogy az emberek a rövid életüket ennyire felesleges dolgokkal töltik el és nem törődnek a lényeges elfoglaltságokkal.
Ami pedig nem volt más, mint a háború, harcok, házasság és a következő harcos nemzedék létrehozása. És az Impérium szolgálata, élni érte, szolgálni és meghalni, ha szükséges. Ennyire egyszerű volt az egész.
- A pihenésen, családi találkozáson és azon felül, amennyire láttam dobozokat adnak egymásnak az emberek miről szól a karácsony? – kérdezte. – Más napon nem lehetne pihenni és dobozokat adni másnak?

//Szeretem a kulturális különbségeket //

~Nallo és Nicholas T. McIntyre ~

A zöld srác mintha egy pillanatra összerezzenne, pont mielőtt megszólítom, de könnyen lehet, hogy tévedek. Lehet, hogy csak nem szokott igazán a társasághoz, vagy talán náluk vannak valamilyen illemszabályok, amiket éppen megsértettem, vagy lehet, hogy nekem kellett volna megvárni, amíg ő megszólít?
Egy pillanatra én is megakadok, hiszen igazán nem szeretnék senkivel valamilyen vitába bonyolódni, vagy az etikai kioktatásban részesülni, pont nem a karácsonyi bál alkalmával, mivel az ilyenek általában hosszúak, és unalmasak.
Viszont szemlátomást a sajtos nem jött be neki, bár a kólával azért legyűrte, de a diplomatikus válasz bizonyossá tette, hogy nem is innen származik, hiszen igen kevés hely van a világon, ahol nem ismernék a sajtot. Talán ő az édes ízekért van oda, vagy a halért, vagy a moszatért brrr...
Egy gyors pillantással ő is végigmér, majd kezet nyújtott.
- Nallo vagyok.
A bőre talán valamivel hidegebb, mint az átlag, de nem kellemetlen, viszont a tapintása meg száraz, ezen talán kicsit meglepődöm, elvégre egy vízlakótól nem ezt várnám (ha nem száraz, akkor nem lepődök meg ).
- Nagyon örülök Nalló – mondom mosolyogva – és Boldog Karácsonyt! Ti ünnepeltek ilyenkor valamit? Vagy van valami jókívánságotok az ilyen alkalmakra?
Hopp kicsit sokat kérdezek, de remélem nem ijesztek rá. Fene a kíváncsiságomba! Na mindegy, nyugodtan megvárom a válaszát...

~ Jonah Wright és Tony Price ~
Jonah tartja a szokásos köszönést, ami jó, mert rögtön tudom, hogy mire számíthatok tőle, egy értelmes ember, értelmes reakciókat ad és úgy is fog tenni, nem úgy, ahogy a többség. Közben én is végignézek a termen, a díszlet pont olyan mint tavaly, a választék is pont olyan mint tavaly, vannak új diákok, de annyira nem érdekelnek.
~ Azért van kit nézni, az tény. Legalább normálisan festő lányok vannak, ha már más nincs, mint mondjuk normális italok, ételek, zene, társaság, meg amúgy hely. Egyáltalán nem szánalom, kicsit se, ugyan, mikor. Tényleg fel kellene valamivel dobni.
A büntetésen enyhén elmosolyodok és pár másodpercig tettetem, hogy komolyan vettem és meg is ijedek. Igazából még ha komolyan gondolná is eljátszanám ezt, meg van a kellő hozzáállásom már az ilyen dolgokhoz. Kicsit elgondolkozva válaszolok.
- Nem mondanám büntetésnek, ha Rozsomák fogkeféjéről van szó. Teljesen megéri, talán még a következmények fényében is.
A többi amit mond Wright nem lep meg, ismét jól a lényegre tapint. Magamnak is nagyjából ezeket a kérdéseket tenném fel.
- Nem volt rá lehetőség, de elhiheti nekem se hiányoznak. Ami a medvét illeti, elég szánalmas volt, több veszélyt jelentett a társaságra, mint az infantilitásuk összességében, elég szánalmas volt, ahogy játszotta magát. Ami az estét illeti, lehet szó szerint fel kellene dobni... valahogy. Nem túl diszkréten. Itthon addig történt valami nem rémesen unalmas?
Oldalra tekintek, hogy mit szól hozzá Jonah, még nincs konkrét elképzelésem, de már kezd körvonalazódni egy terv a fejemben.

~ Jonah Wright és Tony Price ~
Ott azért egy kicsit megállok, hogy hadüzenetet kaptunk, kérdő tekintettel, felvont szemöldökkel fordulok vissza Wright felé és várom a folytatást.
~ Nincs olyan őrült elmebeteg, nem hogy az egész iskolában, de az egész városban, aki ilyen szinten hadüzenetet merjen küldeni, főleg nem kettőnknek. Ennyire egy f.sz sem lehet hülye. Senki. Egyszerűbb lenne az Angyaloknak beadnia a hadüzenetét... talán jobban járna.
Ahogy meghallom a nevet változtatok magamban a megállapításon. Hallottam már néhány dolgot a srácról és a szüleiről, annyira nem érdekelt korábban, de az alapok megvannak. Egész jónak tűnik a Jonah által összerakott terv, benne bízok, meg tudja oldani a dolgokat, régen is mindent simán intéztünk. Hasonlóan diplomatikus stílusban bólintok.
- Egyetértek Mr. Wright, ezt nem hagyhatjuk megtorlás nélkül, ez a mi területünk. Eddig mással voltam elfoglalva, ez jó indoknak tűnik a visszatérésre.
Biztosítom már, most, hogy benne vagyok a dolgokban, még akkor is ha eldurvul. Az utóbbi időben tényleg puhap.csnek éreztem magam, mert nagyrészt nem igen történt semmi az életemben, eddig. Az ötlet még jónak tűnik, de nem vagyok benne biztos, hogy van kész koncepciója.
- Valamit valamiért, nem tartok igényt a "dicsőségre", az ellenség veresége is megteszi helyette. - kicsit körbenézek a teremben, de nem látom, a srácot - Ha jól látom, akkor nincs jelen Dialin, ~ Jézus milyen név ez? ~ így még könnyebb. Van konkrét elképzelése?
Ismerem már eléggé Wrightot, valamit tartogat a tarsolyában, különben nem hozta volna fel.