Advent street

Nyugodt, ruganyos léptekkel indulok el a busz felé, amikor az öltönyösök látszólag elengednek. Amikor azonban a busz becsapja előttem az ajtót és elsöpör, komoly arcom lehangolttá válik. A férfi szavaira, vagyis, hogy jobb lenne, ha most beszélnék velük, lassan fordulok meg. Ekkor megüti a fülemet a srác beszéde, aki szintén lemaradt a buszról. A nevemet emlegeti s mivel úgy tűnik, hogy itt verekedés, legrosszabb esetben lövöldözés kerekedik, amihez viszont nem igen tudnék hozzászólni, megnyerő a bokszolói karrierem során tanult mosollyal a képemen válaszolok, először a srácnak. 
- Egen, a nevem Charles "Colt" Crafton. Ha pár évvel ezelőtt, nézted a Brazil Bokszliga meccseit, akkor láthattál a TV-ben is. 
No igen, bokszolói időszakomban Colt volt a becenevem. Hírhedt voltam, irgalmatlan sebességű ütéseimről. Sosem a lassú, nagytestű, hatalmas erejű bokszoló voltam. Inkább a vékony és gyors géppuska kezű srác. Jelenleg nem vagyok formába, de eme három úriember kedvéért, hajlandó leszek megint bokszolni. Az öltönyösök felé fordultam. Közben, az idegrendszerem, már gőzerővel ontotta magából a neurális-jelek százezreit, hogy a bejövő információ feldolgozása és az arra adott válasz, irgalmatlan sebességgel zakatoljon bennem. 
- Úgy tűnik, hogy a buszom elsuhant. Ezt, tartok tőle, hogy Önöknek köszönhetem. No nézzék, amit a Kisasszonyról írtam, az mind igaz. Ezt Önök is tudják, Én is tudom és Mindenki tudja, aki olvasta azt a cikket. Mit szólnának hozzá, ha kiegyeznénk egy döntetlenben?
Mondom, miközben elkezdek hátrálni az egyik parkoló taxi felé. Nem feltűnően, szépen, lassan araszolok az egyik parkoló jármű felé. Két dologban reménykedem. Az első az, hogy a Taxiban van valaki, aki legalább olyan jó fej, hogy hajlandó felszedni és irgalmatlan sebességgel eltűnni innen. A másik, hogy az idegrendszeremben tomboló bioáramot, nem lesz szükségem kisütni. S hátrálás közben, próbálom dumálással elterelni a figyelmet a hátrálási szándékomról. 
- Komolyan, képesek voltak idáig eljönni miattam? Ez igazán kedves Önöktől, de nem kellett volna. Nem a mai napon van a születésnapom, hogy meglepetések érjenek.

Miután végztem a rengeteg papírmelóval, közben szidva magam amiért nem tudtam egy megbízható alkalmazottat felvenni a makacsságom miatt, miszerint mindent megtudok oldani egyedül is, magamhoz veszek egy ébresztő kávét és indulok a raktárba leltárazni az új szállítmányokat. Minden meg van, kivéve egy dolgot és pont egy különrendelés, egy méregdrága dísz kard, mielőtt elszállna az agyam az idegtől, leülök egy dobozra és csukott szemmel elszámolok tízig. Majd a telefonhoz sétálok hogy hívjam a szállító céget, akik értetlenül állnak és tagadják a hibát,  ez próbára teszi a türelmem, de igyekszek normális maradni, amikor az igazgatót kérném hirtelen előkerül a fegyver, milyen érdekes...viszont leszállítani már nem tudják, kénytelen vagyok én elmenni érte, ami egyszerű lenne ha vettem volna már egy kocsit, nem marad más mint a bérlés. Egy bérlő helyet sem sikerült találnom, végül az üzletem egyik törzsvendége látván a toporgásom az utcán  egy rövid beszélgetés után, felajánlja a segítségét és a kocsiját ha cserébe tele tankolom, rögtön elfogadtam az ajánlatot, másnap jön majd vissza érte, jövök neki eggyel az biztos....
Végül beülök a kocsiba és elindulok Redrose Village-be. Visszafelé szerettem volna útba ejteni a benzinkutat de a tank szinte porzik, muszáj keresnem egy kutat.
Látok is egy pihenőt, pont jó kor, majdnem feladta a verda, közben ismerős illat terjeng a levegőben, Kyle-é, megfogadtam hogy nem szólok bele a dolgaiba és nem zaklatom a kérdéseimmel, de ettől független érdekel mit keres itt, egy benzinkúton egy buszpihenőben....nehéz megállni hogy ne keressem meg.
Beállok tankolni, közben az órámra nézek és látom hogy aligha késésben vagyok, bakker gyűlölök késni....miközben telik a tank a kocsitetejét kopogtatom a körmömmel türelmetlenül, két másodpercenként nézek az órámra, próbálom sürgetni a folyamatot de nem sikerül. Egyre idegesebb vagyok, ilyenkor teljesen kizárom a környezetemet és csak az agyam kattogását hallom, meg a lehetséges szituációkat játszom le fejemben, mindig a legrosszabbat, egy örökké valóságnak tűnik mire ez a vacak megtelik.

Az égiek a fiatal nő mellett állhattak, mert nem volt kígyózó sor, sem visszataszító állapot. Miután végzett, kezet mosott, majd a mosdónál még egy kicsit rendbeszedte a sminkjét és megigazította a haját. Ezt mindig fontosnak tartotta mosdólátogatáskor. Mikor kijött a helyiségből, nem akart itt mást csinálni, nem ment boltba, semmi ilyesmi. Az a 10 perc kényelmesen pont elég volt neki a kétbetűs kitérőre. Indult volna vissza, de látta, hogy nincs ott a busz. Először arra gondolt, hogy valamiért távolabb kellett állnia a sofőrnek, ezért körbejártatta a szemeit. A buszt sehol nem fedezte fel. Először az utastársait akarta megkérdezni. A pénzváltós még mindig társalgott, de ha látta hátrálni, Hannanak úgy tűnt, kezd kellemetlenné válni az a beszélgetés. Az előzményeket nem láthatta, így nem vádolhatta az öltönyösöket a jármű miatt. Megnézte, van-e még itt valaki, aki a buszon utazott, de most hozzá hasonlóan lemaradt. Ha nem talált ilyet, akkor a tankolással küzdő hölgytársát (Jenna) kérdezi:
- Elnézést, nem látta, hova ment a busz, ami ott parkolt? Félek, hogy lemaradtam... - mutat arra a helyre, ahol megállt a busz, mielőtt ő leszállt.

Kalandorok:
Charles Crafton (Bio), Kyle Collins (Gép Farkas), Hanna Rider, Jayden Wynor (Jay), Jenna Collins

A fiatal srác Crafton válaszára elmosolyodik.
- Ohh, hol marad az udvariasságom.... A nevem...
- Te kis rohadék, add vissza a fegyvereinket – vicsorogja az egyik öltönyös, ahogy a srác után indul, a másik kettő meg neki ront Charles-nak. Ez eléggé olyan esemény, amire minden bizonnyal mindenki más is felfigyel, hiszen a három öltönyös eléggé feltűnő, ahogy a másik kettőre rá ront. A fiatal srác ennek ellenére továbbra is nyugodtan megy a taxi felé, s véletlenül kiesik a zsebéből egy elég nagynak mondható terítő féleség, ami letakarja a csatorna fedőt, ami felett átlépett éppen, de halad tovább teljes nyugalommal, mintha nem történne semmi.
Charles két támadója kicsit gyorsabban mozog, hiszen őt jó eséllyel jobban el akarják kapni, s hát a fiatal sráchoz jó eséllyel elég lesz egyikük is, míg Crafton kiütéséhez lehet kellenek ketten is, már ha nem érkezik más segítség a tankolással foglalatoskodók részéről.

Hanna, Jenna és Jayden tisztán látják az eseményeket a megállóban, s hallják is.
Jayden sofőrje hamar beszáll a kocsiba, s hátra néz.
- Rögtön indulunk uram, hogy önnek ne essen semmi baja. - mondja nyugalmat erőltetve a hangjába, majd fordul előre, hogy a kulcsot beletuszkolja hamar a helyére és indítsa a kocsit.

Jenna jobb érzékeinek hála jobban látja, hallja a történéseket, s mivel a srác feléjük tart így az arcán ülő nyugalom jól látható a lágy mosollyal együtt, azonban az utána induló öltönyös arcán jól látható a mérhetetlen düh, ahogy a másik két társán is, ahogy a másik férfire (Crafton) próbálják vetni magukat.

Az öltönyösök, roppant udvariatlanul viselkednek. Nem elég, hogy fenyegetőznek, még a fiatal sráccal folytatott baráti csevejünket is megzavarják. Az viszont jó hír, hogy a srác elszedte a fegyvereiket. Igen komoly bajban kerültem volna, ha kiderül, hogy lőfegyver van náluk. No persze, nem mintha én nem tudnék célba lőni, de az én mutánsképességem koránt sem valami romboló erejű dolog. Bár tény és való, hogy Biovillámaim roppant látványosak, sajnos nagyobb a dolog füstje, mint a lángja. A három öltönyös szétválik. Kettő az egy arányban már mégiscsak jobbak az esélyeim, hiszen az idegrendszerem jelenleg maximumon pörög, alaposan meglepődhetnek majd, amikor megtapasztalják, hogy milyen gyors reflexeim vannak. Nem hiába járok öklözni, abba a poros kis "csehóba". Volt elegendő időm ahhoz, hogy képességemet összehangoljam a boksszal. A nekem segítő Kölyök, ügyesnek tűnik, ennek ellenére aggódom miatta. Nem lenne jó, ha miattam lenne valami baja. Bár, ha ilyen szinten képes volt észrevétlenül ellopni az öltönyösök csúzlijait, akkor biztos lehetek benne, hogy komolyabb dolgok is rejtőznek a zsebében. Hátrálok még pár lépést, laptopomat leteszem a földre, hogy ne zavarjon a kialakult helyzetben s közben még gyorsan oda szólok a srácnak. 
- Vigyázz magadra Kölyök, morcos a bácsi! 
Nem kitolásból Kölyközöm le, egyszerűen nem tudom, hogy mi a neve s mivel fiatalabb nálam, ezért választottam a kölyök jelzőt. Ahogy lekerül a vállamról a laptop-táska, benne az én kis imádott munkaeszközömmel, egyből felveszek egy bokszolói alapállást. A kezeimet blokkolásra készen tartom, lábaimmal rugózok. S ekkor jön a meglepetés, amikor a két öltönyösből az egyik, úgy hat lépés távolságba érkezik, a szemlélők és a két fickó is komoly fényshow tanúja lehet. Bár képtelen vagyok a biovillámaimmal felszíni sérülést okozni, igen látványosra sikerült gyúrnom eme képességemet. Meglepetések igazi tárháza. Több okból is, először is, hihetetlenül látványos, emiatt igen komoly képességnek tűnik. A második tény pedig az, hogy a hatás feltűnéséhez kell egy kis idő. Az azonban váratlanul jelentkezik. Eme kettő kombinációja, pedig egy pillanatra elhitetheti az áldozattal, hogy megúszta szerencsésen a dolgot és felkészületlenül éri a hatás. Tehát, amikor az egyik úgy hat-hét lépés távolságba ér, jobbomat kinyújtom felé és kisütöm a felgyülemlett bioelektromosságot. Jobbomat, azúrszín energianyalábok lepik el, majd egyetlen energiacsóva vágódik a célpontomba. Amennyiben természetesen eltalálom. Mivel, a képességem a bőrben lévő érzékelőreceptorokat terheli túl, komolyabb sérülést nem fog elszenvedni. Viszont erősen izzadni, esetleg vacogni fog, pár percen belül. Legideálisabb esetben migrénszerű fejfájás fogja zaklatni, ami egy verekedés közben igen kellemetlen tud lenni. Mivel a tünetek véletlenszerűek, elképzelésem sincs, hogy melyiket fogja tapasztalni. De remélem, hogy kitör rajta rossz nyavalya. Egy rövid ideig, úgy se tudom ismét használni a képességemet, így a továbbiakban ellenfeleimre koncentrálok. A kisebb ütéseket próbálom blokkolni, a nagyobbak és rúgások elől, azonban igyekszem kitérni. Ha ellenfeleim luftot ütnek, talán előbb elfáradnak. Amikor rés keletkezik a védelmükön, igyekezni fogok kihasználni az alkalmat és megmutatni nekik, hogy miért is hívtak Coltnak. Ilyenkor ugyanis, igyekszem egy Jobb-bal-jobb ütéskombinációt bevinni. Nem utazok különösebben fejre, az ütéseket mindig oda próbálom bevinni, ahová lehetőségét látom a dolognak. Egy szó mint száz, próbálom felturbózott reakcióidőmet és bokszolói tapasztalataimat kihasználva, jobb belátásra bírni ellenfeleimet.

-Nem tudom biztosan, most érkeztem az előbb, jobb ha megkérdez valakit a várakozók közül.
Nézek végig a buszmegállóban állókon, közben megtelt a tank, vééégre.
-Elnézést!
Udvariasan szólok a nőhöz hogy kitérjen előlem, miközben haladok a kasszához, közben még mindig idegeskedve figyelem az órát, de amikor felnézek a benzinkút digitális órájára valami nem stimmel, vissza nézek a saját órámra, és eszembe jut miért is utálom az analóg órákat, persze hogy elnéztem, még van egy bő órám.....érzem hogy tikkel a bal szemem a méregtől de meg is könnyebbültem hogy nem kell kapkodnom, rendezem a számlát és kiállok a kocsival egy pihenőhelyre, haza menni már biztos nem fogok, elfoglalom magam valamivel inkább. Kiszállok és a kocsinak támaszkodok, ekkor veszem észre hogy egy két ajtós szekrény egy srácot próbál elkapni, másik kettő meg egy férfinak ront, hmmm igazán fair...utálom az ilyet és közbe lépnék de jobb ha inkább maradok a helyemen, nem kéne semmi zűrbe keveredni, amúgy is úgy látom urai a helyzetnek, azért figyelek.
Közben Kyle-t is kiszúrtam, majdnem pont egymással szemben állunk egy jó kis távolságra, úgy teszek mint aki észre sem veszi és a verekedőket nézi (ami részben igaz is). Félmosollyal az arcomon rágyújtok, ekkor jut eszembe hogy bátyó még nem látott cigit a kezemben és lehet hogy később megszól, de nem baj, most hidegen hagy. Eltudnék képzelni egy jó kávét a másik kezemben, de a mai nagy bögre kávéadagom után megelégszek egy kólával is, indulok is az autómatához.

Hanna végül a tankoló nőt kérdezte meg, de ő nem látta, mi történt. A nő megköszönte neki a választ, majd elindult volna, hogy megkérdezzen valaki mást. A készülő verekedést látva viszont megtorpant. A pénzváltós férfi felé megindult a két öltönyös, egy másik pedig egy gyereket kezdett kergetni, miközben fegyverekről kiabált. Hanna arra gondolt, hogy ezt a férfit megtalálták a rosszakarói, hitelezői, valami maffiatagok. Az öltönyből következtetett erre és úgy sejtette, a busz eltűnése is az ő művük lehet. Nem akart belekeveredni, segíteni pedig nem tudott, így inkább megpróbált sietve elmenni innen. A benzinkút boltrészébe tartott és közben azon gondolkozott, hogy hívja-e a rendőröket vagy előbb párjának, Zieldnek szóljon, hogy mi történt. Közben hátra is nézett, hogy mi történik, mert ha pisztolyok is előkerültek, akkor inkább földre vágta magát. Az itt ügyködő sofőr is sejtette, hogy baj lesz és figyelmeztette utasát, hogy mindjárt indulnak. Segített volna a fiatalembernek vagy akár a pénzváltósnak, de ilyen öltönyös verőemberekkel szemben nem sok esélyt látott. A boltból viszont hívhatja a rendőröket, úgyhogy oda igyekezett.

Mikor meg elégeltem a nem tisztességes helyzetet, elindultam az egyik öltönyös felé, hogy kilyukasszam a vállát a titánium karmaimmal. A kis fénysó nem nagyon nyűgözött le, mert már korábban gyanítottam, hogy nem hétköznapi ember. A harmadik a kis srácot kezdte el követni, bár nem izgatott mert Jenna ép ara volt. Bár pechére láttam a cigit a kezében amiért tuti, hogy kap egy alapos fejmosást. Igyekeztem minél gyorsabban cselekedni. Mikor mögé léptem az öltönyösnek egy morgást hallattam majd meg is szólítottam:
-Mi a probléma?
De már a kezemet rá készültem tenni a kezemet a vállára, hogy szét lyukasszam neki, és lesebesítsem. A többiek, az ijedt emberek nem érdekeltek, egyszerűen szerettem volna állati ösztöneim által vezérelve széttépni a tagot. El uralkodót rajtam az ösztön.

Kalandorok:
Charles Crafton (Bio), Kyle Collins (Gép Farkas), Hanna Rider, Jenna Collins
Inaktív Kalandor:
Jayden Wynor (Jay)

A sofőr beszáll és Jayden-el elhajt, hogy utasát biztonságban elvihesse az úti céljához.

Hanna ahogy beér a boltba ott elsőre biztonságban érezheti magát, míg nem hall meg egy kattanó hangot.
- Ugye nem akarsz sikítozni kis lány. - Mondja egy nagydarab alak aki fegyvert fog rá – Pontosítok. NEM akarsz sikítani – nyomja meg egy kicsit jobban a „nem” szót, majd a pisztoly kis mozgatásával mutogatja, hogy kicsit húzódjon beljebb a bolt hátsó része felé ahol a tulaj és a személyzet egy-két tagja ül reszketve, míg egy másik nagydarab precízen pakolja ki a pénztár gépet, s a bolt kis széfjét is.

Crafton szavaira vállatvon a srác.
- Minél nagyobb annál nagyobbat csobban – jegyzi meg nyugodtan, mikor a férfi rálép a terítőre, majd egy „lányos” sikítás kíséretében belezuhan a csatornába. A srác csak visszafordul lehajol, majd felemeli a terítőt, s a közönségnek megmutatja mind a két oldalát, majd megrázza nemes egyszerűséggel, mire látszólag a terítőből kihullik a csatorna fedő és nagy koppanással a helyén landol. Lassan összehajtja a terítőt és a zsebébe tűri, ahogy leguggol a csatorna fedőn, s figyeli az eseményeket.
- Ez már hűsöl, s ahogy látom azok se ússzák meg könnyen – mondja nyugodt hangon, miközben Craftonra ront a kettő, azaz az egyik öltönyös, mert a másodikat hirtelen kapja el Collins, s sebesíti is meg jó alaposan a vállán, aki erre fel is üvölt. Miközben Crafton elkezdi a bunyót, a képességét használva, a még utoljára harcképes öltönyössel szemben, aki látva társai sorsát, az első ütések után inkább menekülőre próbálja fogni a dolgot kissé megszégyenülve, már ha a csapat ezt hagyni is fogja.

Jenna előtt ahogy zajlanak az események azt teljesen nyugodtan élvezhette, úgy mond zavartalanul, talán még poénos is lehetett ahogy látta a döbbenetet az öltönyös arcán mikor belepottyant a csatornába. Annyi biztos, hogy az utolsó állva maradt öltönyös próbál elmenekülni egyenlőre gyalogszerrel a pihenő épületei mögötti parkoló felé. Minden bizonnyal a társait nem akarja bevárni, csak a saját bőrét menteni, ha még tudja.

Úgy tűnik, hogy nem kellett sokat ütlegelnem, egyetlen megmaradt ellenfelemet, mert hamar inába szállt a bátorság és úgy döntött, hogy inkább meglép. Kezdtem volna örülni, amikor is megpillantom, hogy a második támadóm milyen sorsa jutott. A ránk támadó, agresszív huligánok elverése egy dolog. A módszeres kivéreztetése és széttépése, ( amennyiben Kyle folytatja az öltönyös szaggatását és hát ezt írta ) viszont egyáltalán nem kóser. Sőt! Különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságnak számít. Még azon se akadtam fenn túlságosan, hogy a Kölyök a csatornába juttatta a harmadikat. Mert, ha volt egy kis szerencséje, akkor a csatornában lévő víz miatt nem esett túl nagyot. Az élveboncolás azonban cseppet sem olyasmi, ami számomra elfogadott. Még akkor sem, ha pár pillanattal korábban az esemény alanya, engem akart csúnyán helybenhagyni. Így Kyle, akár éppen a fickó nyúzásával van elfoglalva, akár csak szemléli a művét, rárivallok.
- Ember! Az Isten szerelmére, normális vagy? Tudod mit kaphatsz ezért?! Minimum tizenöt évet, de az is lehet, hogy kivégeznek! Rohadt nagy különbség van a támadó elverése és kibelezése között. S bár a mutánsok teljes egyenjogúságáért küzdök a blogomon keresztül, hiszen Európában és egyéb országokban még koránt sem teljes az egyenjogúságuk, a szociopata mészárosok, nem segítenek az ilyesmiben. Mi lesz a következő lépés, felzabálja a fickót? Ugyan mégis mivel lehet ezt kimagyarázni a törvény előtt? Mivel lehet ezt kimagyarázni a barátok, ismerősök és rokonok előtt? 
- Barom állat! Szerinted szükséges a kibelezése?
Persze, egyáltalán nem vagyok én ilyen bátor ember. Volt bokszolóként, azért van némi vér a pucámban, de egy őrült figyelmének a felkeltését, még én se gondoltam komolyan. Az ereimben azonban még tombol az adrenalin, az előbbi pofozkodásból adódóan és ez elnyomja azt a pánik érzetet, amely a kiömlő vér láttán fog elragadni. Valószínű, hogy pillanatokon belül.
- Valaki hívjon egy mentőt, elfog vérezni!!

Megcsapta a fülem a sikoly és oda kaptam a fejem, nem gondoltam volna hogy egy ekkora ember kitud adni ilyen hangot, volt nincs, tetszett a trükk, az összhatástól kitört belőlem a nevetés amit próbáltam vissza fogni, eltakartam az arcom és rázott a nevetés, kicsit feldobta a napom.
A jó kedvemet az törte meg amikor megéreztem a vér szagot és a rivalgáshangja, gondoltam hogy ez lesz, mindegy, próbálok segíteni neki. Eltaposom a csikket és sietek Kylehoz, hogy ne fajuljanak el a dolgok jobban. Nem akartam közbe szólni de itt már vér folyik és egy idegen szavai nem használnak semmit, sőt még ő is könnyen áldozattá válhat. Menet közben kicsit felhúztam magam, majd megállok az öltönyös mellett úgy hogy a bátyámmal szemben álljak, látom hogy a szemei kisárgultak...remek.
-Muszáj ezt?
Élesebbre sikerült a hangnemem mint akartam, sóhajtok és valamivel nyugodtabban, halkabban folytatom.
-Légyszíves engedd el, nem kell ide ez a fesztivál, pánikot keltesz, csak rontod a helyzetet. Kérlek!
Várom  reakcióját, nem hinném hogy meggyőztem de próba szerencse, azért próbálok higgadt maradni, nem kell két dühöngő vadállat.

Hanna látta, hogy elkezdődik a verekedés, amibe már más is beszáll és hogy valamit trükközik a fiatal srác, de így is jobbnak látta, hogy szem elől kerüljön. Gond nélkül elért a boltig és bement oda. Szerencsétlenségére ott pedig fegyvert fogtak rá. Nagyon megijedt és átkozta magát, amiért pont idejött. Nem tudhatta, hogy épp egy rablás is van. Egyre furcsább volt a dolog. A busz elmegy, kint kisebb háború keletkezik, itt pedig lopják a boltos pénzét. Nem értette az egészet, csak a pisztoly jelzését. Nem sikított, nem is kérdezett, csak ment a többiek közé. Más vevőt nem látott ott, csak a boltosokat. Ha lehetett, nem ült le, inkább állva maradt. A rablókat jól megnézte és a boltosokat is. Ha ezt kibírja, biztos elfutnak majd, kocsiba ülnek és ő végre elmehet innen.

/ Bio, át tudod színezni a hszt? Így nem látszik, csak ha kijelölömxD kÖSZi!/

Kicsit meg lepetten, de már sablonos póker arcot vágva halhatja annak a szidását akit meg védet. Kicsit kellemetlen volt, hogy segíteni akart neki, erre ö lett a rósz fiúnak be állítva. 
-Szívesen, asszem. Már bocsánat, hogy segítettem.
Közben elkezdtem a szabad kezemmel a tárcámat keresni. A csatornába eset férfival és a sráccal már nem töröltem. De balszerencsémre mikor végre meg leletem a tárcámat a húgom is meg jelent.
-Nyugi már az istenért. 
Fel hangon, már szinte ordítva szóltam rájuk, hogy hagyják már abba. A tárcámat oda hajítottam a srácnak akit meg akartam menteni.
-Tessék a tárcám ellenőrizheti ki vagyok. 
A húgom felől valami büdös csapta meg az orromat.
-Te cigiztél? Mi az, hogy bagózol?
Kérdeztem enyhén dühösen. Közben az ismét szabaddá vált kezemmel elkezdtem a zsebeimben kutatni bilincs után. De nem leltem, így hát a derékszíjamat vettem le. Az ujjamat is kihúztam az ürge vállából, hátra húztam a kezeit, hogy megkötözzem. Majd az inge darabjával nagyjából kezdő szinten bekötöztem a vállát.
-Istenem, ha tudom, hogy ilyen nyafogós vagy hagyom, hogy ellássák a bajod. Jenna neked meg mi bajod nem vagyok idegbeteg sorozat gyilkos.
Mérgesen tekintettem a húgomra miközben vártam, hogy vissza kapjam a tárcámat.

Kalandorok:
Charles Crafton (Bio), Kyle Collins (Gép Farkas), Hanna Rider, Jenna Collins

Az események elég érdekes fordulatot vesznek, ahogy mindenki kezd odagyűlni Kyle köré, hogy egy kicsit lenyugtassák, aki viszont most eléggé higgadtan reagál a dolgokra hirtelen, s mintha visszazökkent volna emberi mivoltához is. A pénztárcáját a fiatal srác veszi el, aki közben odament, majd ki is nyitja ott mindenki előtt, s belenéz.
- Shield ügynök... - olvassa fel, azt ami talán most a legjobban lényeg lehet, majd visszanyújtja a becsukott tárcát.
- Ez hatalommal való visszaélés, ezért tuti meghúzkodják... - nyöszörgi az öltönyös, ahogy Kyle megkötözi az övével, majd felületesen el is látja a sebeit, amit okozott neki. A menekülő öltönyös közben eléri a pihenő épületét és eltűnik mögötte. Kis idő múlva már lehet hallani, ahogy próbálja beindítani a kocsit, hogy elmenekülhessen.
- Nem tudom, hogy mennyire lesz jó, ha megszökik azaz alak. Talán még gondok lehetnek belőle – jegyzi meg a fiú csendesen.

Eközben a boltban a nagydarab fickók tekintetét is egy kicsit lekötik a kinti események, majd az egyik elővesz egy adag gyorskötözőt, amivel a kábeleket szokás összerögzíteni, s oda nyújtja Hanna-nak.
- Na csajszi. Egy kis feladat neked. Kötözd szépen meg a másik két kis fruskát ahhoz a csőhöz, majd a tulaj bácsit ahhoz a másikhoz, aztán ha végeztél, akkor szépen állj szembe a fallal, s tedd tarkóra a kezecskéidet – adja ki az utasításokat az egyik fegyveres, majd egy kis lelkesítés gyanánt az egyik alkalmazottra tartja a fegyvert. - Erre kapsz mondjuk 5 perce, ha ez alatt nem sikerül rendesen, vagy elég szorosan megkötni őket, akkor aki szabadon marad, vagy könnyen szabadulhatna, nyer egy extra lyukat valahova a testébe, te meg a válladba, szóval igyekezz szépen és ne nagyon vesztegesd az idődet nézegetéssel. És akkor talán élvezheted ismét a szabad életet igen hamar. - mondja el nyugodt hangon a nagydarab, miközben az egyik másik az egyik zsákból alkatrészeket kezd el kiszedni egy nagyobbacska puskához.

Hanna ijedten átvette a kötözőt, de amit hallott, az még jobban megijesztette. Arra gondolt, már messze akarnak járni, mire az itteniek kihívják a rendőrséget. Még rosszabb dolgok is eszébe jutottak. Ha a rablók meg akarják erőszakolni a nőket, akkor megkötözve lenne a legkönnyebb dolguk. Ettől ijedt meg a legjobban. Látta, hogy fegyvert fognak az egyik alkalmazottra és hogy előkerülnek egy nagy puska alkatrészei. Bolti lopás, kint verekedés és innen még egy merénylet. Hannan nem tudta, kit akarnak lelőni és azt se tudta, mit csináljon. Nagyon félt, hogy meg fogják erőszakolni és a többi nőt is. Azt kívánta, bárcsak Zield itt lenne. A két támadót ő egyedül is el tudná intézni, de Hanna nem. A személyzet is félt, ő is félt. Nagy levegőket vett és gondolkodott, mit tehetne. Ha minden túsz nekikmenne, legyőznék őket, de sérülés vagy akár haláleset is történne. Úgy döntött, teszi, amit mondanak és akkor talán épségben megússza. A keze remegett a félelemtől, lehet, hogy a kötés se volt száz százalékos, de odament a boltosokhoz, ijedten elnézést kért és elkezdte a kötözést. Utána nem szembe, hanem háttal állt a falnak, tarkóra tett kézzel. Arra kész volt, hogy ha le akarják ütni, akkor kitérjen és ha lehet, tökönrúgja a támadót. Pisztoly ellen viszont nem tudott mit tenni.

Forgatom a szemem amikor a bagót említi egy kicsit dühösen, karba teszem a kezem és egy unott félmosollyal az arcomon válaszolok.
-Mintha olyan nagy dolog lenne hogy néha rá gyújtok, eddig észre se vetted, most se zavarjon!
Az öltönyösre nézek és kedvesen rá mosolygok.
-Szerintem nincs abban a helyzetben hogy fenyegetőzzön, a helyében inkább lapulnék.
felnézek újra a bátyámra.
-Hát....sorozatgyilkos az tényleg nem vagy és őőő... a srác mond valamit, nem kéne hagyni hogy lelépjen a tag.
Az autóbúgásának irányába nézek, közben alig észrevehetően a dzsekim alatt lapuló kis Glockhoz nyúlok, ha úgy alakul kilőjem a menekülő kerekét, hátha sikerül megállítani, de előtte várok egy választ hogy szükséges lenne e.

A helyzet lecsillapodni látszik, miközben megszaporodunk a csatában elesett támadóm fölött, aki szerencsére még él. A hevenyészett kötözés és az övvel való megkötözés láttán nem vagyok túlzottan elragadtatva, de arcomra kiülő rosszallást az se palástolja és tünteti el, hogy kiderül, a férfi, a Shield ügynöke. Az időközben felbukkant hölgyről lerí, hogy valami köze van Mr. Shield Ügynökhöz. csak azt nem tudom, hogy mi. Rosszallóan csóválom meg a fejemet. 
- Feldughatja a Shieldes jelvényét, oda, ahová gondolom. Gondolja, hogy a Központban megdicsérik majd, amiért kivéreztetett egy embert? Ezenkívül, ha nem tudná és valószínűleg így van, ha az övével kötözi meg, az jogtalan fogva tartás. Függetlenül attól, hogy a Shieldesek játékszere, ha jogtalanul jár el, a maga seggét rúgják szét. 
A kisasszonyra pillantok. 
- Ennek a trágyadombnak igaza van. Attól mert van egy csinos jelvényed, nem jogosít fel arra, hogy szabdalja az embereket ... Nem tudom, hogy honnan szalajtottak téged kislány, de a jogrendszer nem a barátodat fogja védeni, ha ezt meglátja a rendőrség vagy a Shield vezetőség. 
A srácra pillantok és felvázolom az én tervemet. 
- Fusson csak a ganéj. Kölcsönkérted a belépőiket, emlékszel? Neked köszönhetően, Kölyök, tisztában vagyunk a megbízóval. Ha elkapjuk a Gyalogot, még nem biztos, hogy eljutunk a Királyhoz. Ha mindannyian benne vagyunk, és én inkább ezt preferálom, akkor mi lenne, ha magához a Királyhoz néznénk be? Ahogy elküldte a Gyalogait beszélgetni, úgy mi is benézhetnénk hozzá. De előtte hívjunk egy mentőt, ehhez a trágyadombhoz, ha bedobja a kulcsot, kénytelen leszek jelenteni a rendőrségnek. Nem adom a nevemet, egy bűnrészességhez. A nevem, egyébként Charles Crafton. Újságíró vagyok. Most pedig menjünk be a boltba és hívjuk ki a mentőt, ennek a palimadárnak. Utána, meglátogathatjuk a főnökét. Nos, benne vagytok? 
Kérdem, azzal elindulok a bolt felé. A másik öltönyös nem érdekel, ha elszelel az autóval. Legalább kiküldi a többi potyaleső barmot és senki sem lesz otthon, amikor betoppanunk hozzá elbeszélgetésre.

Fejéhez emeli a kezét.
-Ez fárasztó.
Majd az öltönyös füléhez hajol akit meg kötözött. Elkezd neki súgni valamit, hogy más ne halhassa.
-Pofázni mindenki tud, de azok nem maradnak életben sokáig. Két lehetőséged van, mész a sittre és a vállad teljesen rendbe jön, vagy eljátszom, hogy elszöktél és kivégezlek. Értetted?
Majd ismét a többiekre tekint.
-Ez a hála amiért segítettem? A húgomról meg szállj le, mielőtt betöri a képed.  Jenna te pedig meny haza otthon meg beszéljük.
Időközben össze húzta a kabátját, és feltűnés nélkül elkezdte a páncélt aktivizálni.
-Rendben menyünk a boltba.
Fáradt arc tekintette a megmentett öltönyösre mered, majd felveszi a csuklyáját.
Azon agyal, hogy ez a srác tényleg ennyire anyuci jó kis fia, hogy még a támadója mellé áll ha valaki leveri, hogy meg védje öt.

Kalandorok:
Charles Crafton (Bio), Kyle Collins (Gép Farkas), Hanna Rider, Jenna Collins

Hanna miután végzett láthatja ahogy a puskát igen hamar rakja össze az aki elővette, eléggé gyakorlottan, azaz minden bizonnyal nem egy kezdőről van szó, de kb ennyi amit láthat, mert egy tompa puffanó hangot hallhat oldalról és kis szúró fájdalmat a combjában. Ha oda kap, akkor még kitud húzni egy kis nyilat. Olyasmi, mint amivel a vadállatokba lövik bele a nyugtatót. Eközben további kis puffanásokat hall ahogy a többiek is kapnak eme ajándékból.
- Nyugi, ez egy kis kellemes anyag. Mozgás képtelenné tesz, de attól még ébren marad mindenki. - közben annak a kivételével akik a puskát rakta össze és céloz a kis csapatra a megállóban, mindenki pisztolyokat nyom a megkötözöttek kezeibe, hogy az ujjlenyomatuk rajta legyen. - Nem fognak meghalni, egyenlőre. Sajnos egy bérgyilkosságot elfogadó kis csapat tagjaivá válnak, akiket elkaptak, de túl későn, mert már elvégezték a munkájukat. - Ahogy a nagydarab beszél úgy érzi Hanna, hogy nem ura a saját testének és csak a fal tartja még állva. - Minden bizonnyal szép vád lesz a kis csapat ellen, s elég sok terhelő bizonyíték, amiket nem fognak tudni kimagyarázni,mert a szer amit kaptak, addigra lebomlik. Az élet szívás – jegyzi meg a végén, majd elkapja a tehetetlen Hannat és lenyomja a földre a puska mellé. A kezébe nyomja a golyót, ügyelve, hogy szép tiszta ujjlenyomat maradjon a töltényen, majd a puska ravaszán is. Gyorsan dolgoznak, minden bizonnyal azért, mert a szer hatása se tart sokáig, így az egyik ott hátra is kötözi a kezeit egyenlőre nem adva lehetőséget, hogy a lány bármit tegyen. Csak nézheti, ahogy a másik fickó kesztyűt húz és úgy céloz egy kis ideig a közeledőkre, majd lő. Hangos robaj süketíti el Hannat egy rövid időre, ahogy a puska elsül...

Ahogy a kis csapat végül úgy dönt, hogy nem kergeti a fickót akkor hallható a motor indulás, majd kerék csikorgás, ahogy a fickó padlógázzal próbál elhajtani, majd a kis csapat megindul a bolt felé, azaz megindulna, mert a srác visszahúzza Craftont.
- Biztos, hogy jó ötlet elengedni? Így is nyakig vagyunk már benne, ha... - ekkor hangzik el a dörrenés a bolt felől ahogy a fegyvert elsütik. A srác arcát és felsőtestét vér teríti be, Kyle karját súrolja a lövedék nem túl mély, de fájdalmas sebet hagyva maga után, majd az öltönyösön akadály nélkül megy át a golyó, majd Crafton érzi a fájdalmat a mellkasán, ahogy a golyó ott súrolja, s őt is beteríti a vér teljesen oldalról. Az öltönyösön egy nagy lyuk tátong, s nem kell hozzá orvosnak lenni, hogy már most nem él, miközben összecsúszik, mint valami rongy baba, ahogy nem kell fegyver szakértőnek se lenni a lyuk alapján, hogy nem kis puskáról van szó.

Sóhajtok és lassan megfordulok, Craftonnal szembe, pislogok rá.
-Kislány...?! nagyon kreatív megérne egy talpat az arcodba, de sajnos nincs hozzád energiám, akkor jöttél volna ezekkel a jogi szarságokkal amikor körbevettek, amit mondtam az emberünknek meg jó tanács volt, jobban ismerem tán a bátyámat mint ti.... Amúgy is miatta jöttem ide, nem miattad, tőlem nyugodtan ronggyá verhettek volna, biztos meg volt az okuk, már ebből a modorból is kiindulva Mr. Igazságos! És lehet hogy rossz a memóriám de szerintem hozzád nem szóltam...
Elindulok az eredeti célom, az automata felé egy kóláért, séta közben hátra szólok Kylenak.
-Ne te mond már meg és képzeld dolgom van, nem viccből kocsikáztam ide, utána megyek tovább szval max reggel beszélünk.
Közben az órámra pillantok és még van majdnem fél órám, ahhhj vánszorog az idő Akadály nélkül meg szereztem a doboz Dr. Pepperemet és épp bontanám amikor egy egy lövés hatalmas dördülése miatt elejtem,  a sok keveredő vér szaga csapja meg az orrom és elfintorodok, szinte mindenki sérült, brutál kaliber lehet, innen látom mekkora lyukat ütött a hapsin és viszonylag pontos is volt, tuti profi a használó, az ilyen biztos nem köztünk fog elszaladni, vagy a boltban lesz álcázva magát hétköznapi emberként vagy a hátsó ajtón át köddé válik.

Miután Jenna elindul a kocsi felé. Mi is elindulunk a bolt felé. De a srác aki könnyedén leszedte az egyik öltönyöst aggódik a harmadik miatt aki kocsival menekül. A teljes beszélgetésüket hallottam, kicsit furcsálltam is. A kölyök úgy beszélt Craftonnal mintha ezer éve ismerné. 
-A francba. 
Nem figyeltem elégé a boltra. Azt vettem észre, hogy a vér szaga üti meg az orrom, és rám is került belőle. A jelenlegi foglyom meg halt. A karomban hirtelen éles fájdalmat éreztem, mikor oda tekintettem láttam, hogy horzsolt egy lövedék. A testemben levő nanobotok elkezdték azonnal helyre állítani a sérült szövetett. Az ilyen fajta sérülés legfeljebb 10-15 perc amíg helyre hozzák. De utána is fáj elég keményen amíg a természetes regenerációm is befejeződik, majd a nanitok távoznak a sérült részről, az napokba is bele telhet. De addig legalább nem kell a vérzés miatt vagy a seb felszakadása miatt aggódnom. Több lövést is hallottam és a több vér is megcsapta az orrom. Ahogy a lövedék súrolt abba az irányba fordultam, hogy Craftonnak meg ragadjam a vállát és a földre rántsam öt is. Majd fedezékbe jutnunk. 
-Jenna menekülj!
Kiáltottam a húgomnak. Ebben a percben vettem észre, hogy Crafton vérzik a mellkasán. őt is súrolta egy lövedék. A kezemen levő hálóvetővel akartam el állítani a vérzést. Igaz nem literszámra jött a vére de akkor is hasznosabb ha lefedjük a sebét. 
-A nevem Kyle Collins, és a tied? Fasza kis helyzet nem. Tiszta bosszantó. Szóval te is mutáns vagy, pontosan mi a hatalmad?
Miközben sors társamat faggatom, hogy infókat szerezzek igyekszem felmérni a telepet. De a páncélomat is fel vettem teljesen a titánium karmokkal felszerelve.

A boltosok felfogták, hogy Hanna kényszerből csinálta a kötözést, de ettől neki még nem volt sokkal könnyebb. Nagyon félt. A puffanást és a szúrást megérezte, a puska pedig készen volt. Mindenkit lenyugtatóztak. A nő még jobban megijedt, mert már nem tudott mozdulni. Így azt csinálhattak vele, amit akartak. Nem a legrosszabb jött, csak a puskát nyomták a kezébe. Úgy gondolta, ezt egyszerűen ki lehet majd magyarázni. A kintiek látták a többi bűnözőt és azt is tudták, hogy ő velük utazott a buszon, korábban is merényelhetett volna. Ettől egy kicsit megnyugodott, de még mindig félt attól, hogy itt gyilkosság lesz. Puskát ugye azért szoktak összerakni. Mivel mozogni nem tudott, beszélni sem, így csak feküdt ott. A dörrenés szörnyen hangos volt számára és csak remélni tudta, hogy mellélőnek, pedig profinak tűntek.

Éppen mondanék valami frankót, hölgyeménynek, amikor egy dörrenést követően, a környezetem igen komoly mennyiségű vérrel lesz beterítve. A mellkasomon érzett fájdalom miatt, egy rövidke pillanatra csillagokat látok és meg is szédülök. Azonban pár pillanattal korábban, még élő védencem mellkasán tátongó lyuk alaposan visszarángat a valóságba. A másodpercek alig röpke töredékei alatt felmérem magamban a helyzetet, mely szerint én még élek. S egy dolog biztos. Nem a korábbi támadómat akarták lelőni! Az egészben az egyetlen baj, hogy, aki most leginkább kompetens, az úgy tűnik, hogy rövidtávú memóriazavarral is küszködik. Alig pár pillanattal ezelőtt mondtam el a nevemet. A dolgot azonban betudom annak, hogy a srácot is megviselte a hirtelen dörrenés és a mindent beborító vér látványa. Egy dolgot biztosan tudok és állíthatok. Lőfegyverrel szemben nem vagyok kompetens. Én bárkivel szívesen megverekszem, még a Jenna nevezetű ifjú hölgyeménnyel is, ha már az arcon taposásról is szó esik. De lőfegyverrel szemben és kevés vagyok. Ez roppant kellemetlen, miattam megölnek egy embert és életveszélyes helyzetbe kevernek jó néhány másikat. Várjunk, csak.... 
- Erre, most nincs idő! 
Azzal próbálok oldalra gördülni, Kyle-tól. Hiszen, valószínűleg én vagyok a célpont, akkor pedig mozogni kell, vagy kinyírnak. Amennyiben sikerül elgördülni oldalra, próbálok mielőbb felpattanni és valami fedezék mögé rohanni. Futás közben igyekszem irányt változtatni, hogy a lövész dolgát megnehezítsem. Hülye leszek, egy ekkorát dörrenő fegyver csöve előtt kempingelni. Ha pedig valóban én vagyok a célpont, akkor itt bizony több lövés is lesz, amíg Kyle le nem rendezi a helyet. Ha sikerül fedezékbe bújnom, akkor megszólalok. 
- Na, most már nyugodtan használhatod, a nehéztüzérséget is! Valószínű, hogy engem akarnak lelőni. Valakinek ötlete? 
Gyáva lennék? A nagy frászt. Mindenki kérdezze meg magától, hogy kinek van nagyobb esélye: egy bokszolónak, vagy egy nagy kaliberű puskával felszerelt orvlövésznek? A válasz, bármelyik épeszű embernek egyértelmű. Miközben igyekszem meghúzni a seggemet a fedezék mögött és reménykedem abban, hogy nincs akkor átütőereje, hogy a fedezékem mögött is kiszedjen a csóka a puskájával, próbálom a mellkasomból szivárgó vagy éppen folyó vért elállítani. Erre sajnos, csak az öltönyöm van kéznél, így ez elég egy rosszul záródó napnak tűnik. Már persze, ha túlélem ezt a napot. 
- Cseszd meg, vérzek! 
Totál berezeltem, puskával még nem lőttek rám és hála istennek, eddig nem volt szerencsém senki mellkasán át megbámulni a bitument.

Kalandorok:
Charles Crafton (Bio), Kyle Collins (Gép Farkas), Hanna Rider, Jenna Collins

A lövész Hannara néz, majd rámosolyog.
- Ez mellé, de tuti már erre néznek, ami neked rossz hír, nagyon nagyon rossz – Hanna szeme láttára változik meg a fickó kinézete olyanra pontosan, mint ő, majd a puskával a kezében feltérdel és úgy lő még egyet a menekülő Crafton felé, majd vissza lebukik és lerakja a puskát Hanna elé, s oda igazgatja a lány kezeit.
- Ne aggódj, a kinti kamera és a Drone rendszer sajnos vette, ahogy rálőttél szegény újságíróra, és ez megcáfolhatatlan bizonyíték – súgja a lány fülébe lágyan, majd guggolva megindul hátra, míg a többiek elvágják a köteleket a foglyaikon, s újabb injekciót kap mindenki, még Hanna is, mire bénultság, bár még tart, de kezd enyhülni, s bizsergést is érez a tagjaiban, bár még megmozdulni nem lenne képes.
Hallani lehet ahogy a hátsó ajtó kinyílik majd becsukódik, mire az előtérben lévők szó szerint porrá omlanak össze a bolt padlóján szétszóródva.

Kint a Crafton sikeresen eltudja magát lökni Collinstól és rohanni egy másik fedezék felé. Amit a többiek esetleg láthatnak, hogy a bolt ablakában megjelenik a nő aki leszállt a buszról és mindenféle hezitálás nélkül ló rá a futó Craftonra, majd bukik le ismét. A lövedék megáll az oszlopban ami mögé Crafton bújik, azonban elég alaposan megtépázza.
Közben a fiatal srác is földre veti magát és fedezékbe húzódik, s letörli magáról a vért nagyjából. Úgy fest, hogy némi sokkot leszámítva semmi baja sincsen, csak teljesen véres lett.
- Lehet a Királya nem csak gyalogokat küldött... - szól oda Craftonnak, majd Kyle felé néz. - Ha kérdés nekem is szól, akkor én csak egy kis bűvész vagyok, semmi több. - Mondja egyszerűen, miközben óvatosan kipillant a fedezékéből, majd visszarántja a buksiját.
- Nem kellett volna már azoknak a repkedő vackoknak értesítenie a főnökeit vagy legalább pár rendőrt? - kérdi a srác és közben vár, hogy mi is lesz.
Kyle és Charles látja, hogy elég olcsón megúszták a lövést, mert a sebeik bár elég alaposan fájnak, de nem súlyosak.

Jenna talán az aki nem ugrott fedezékbe így jól lát mindent, de kitudja, hogy ha ő ilyen jól látja a dolgokat, akkor mikor is kerül ő a célkeresztbe, mint likvidálandó szemtanú, de egyenlőre még rá nem lőttek.