Advent street

Nem ugrottam fedezékbe és Kyle szavai is elsuhantak a fülem mellett, jobban érdekel a puska, látni akarom, úgyse fognak többet lőni már leszedték azt aki infókat szivárogtathat ki...... aztán eldöndül egy újabb lövés ezúttal az újságíró felé és látom ahogy a nő leszáll a pultról miközben belépek az automata mögé, mégsem olyan profi ha nem találta el elsőre, pedig akkor nagyon tiszta volt a célpont. Talán nem készült fel arra mekkorát fog rúgni a puska és elrántotta volna? Nem hiszem, inkább körülnézek kicsit, de hülye leszek a bejáraton próbálkozni, megkerülöm az épületet hátha találok valami raktár bejáratot, egy nyitott ajtónak nagyon örülnék, de így se sétálhatok be simán, megbújnék valahol és menekülésközben csapnék le a merénylőre. Biztos hogy nem az a nő volt a tettes, igaz hogy csak egy pár szót váltottunk, láttam hogy nem lenne rá képes, amikor elkezdődött a verekedés akkor is az ijedtség ült ki az arcára de lehet hogy csak megvezetés volt és jól színészkedik, kíváncsivá tett a dolog és nem fogok egy fedezékben reszketni és várni.

Mikor Craftonnak várnám a válaszát, azt látom, hogy szépen lelépet és egy másik fedezék mögé menekült, de majdnem leszedték futás közben.
-Mákja volt.
Jegyeztem meg halkan. A srácra lettem figyelmes. Valamiért azt gondoltam, hogy ö is meg halt. De szerencsére tévedtem.
-Bűvész? Miben merül ki a tudományod?
Még mindig vártam Crafton válaszát a kérdésemre, hogy miben mutatkozik meg neki a mutációja. Igyekeztem valami haditervet ki fundálni. Arra tudtam gondolni, hogy itt valami nagyon bűzlik. Tiszta célpontok voltunk a boltból. De csak a karomat horzsolta a lövedék amit a nanitok már megoldották, hogy ne vérezzen. De fájni csak most kezd igazán, elégé legyengítette a karomat a horzsolás, de még tudok küzdeni. Crafton meg a mellkasán kapót horzsolást, amit a hálóvetőmmel el állítottam a vérzését, legalábbis reményeim szerint. Mert elfutott mielőtt rendesen befejezhettem volna. Az öltönyöst kilyukasztották, a kis srácnak meg látszólag nincs baja, ahogy a többi civilnek sem. Crafton meg engem is simán meg ölhettek volna de nem. Majd a srác kérdésére is válaszolok.
-Nevez Gép farkasnak öcsi. De a kérdésedre a válasz az, hogy azonnal jelezniük kellet volna. Nem tudom miért nem jeleztek, vagy mi akadályozhatja. 
A fedezékből ki lesve a buszról leszálló kis lányt láttam meg fegyverrel a kezében. Na ez még jobban bűzlőt. Semmi fegyvernek látszót, vagy elég nagy táskát nem láttam nála amikor az illemhelyiséghez ment majd a megállóba végül a boltba. Meg ha jól emlékszem még 2-3 ember bement utána az üzletbe. De viszont akkor túszok is vannak az üzletben, így nem szedhetek le senkit se, mert nagy a kockázat, hogy civil áldozat is lesz.  Folyton stratégiai előnyöket játszottam le az agyamban. 
A srác és Crafton figyelem el terelés csinálnak aminek következtében sikerülhet feljutnom az épület tetejébe majd behatolnom. Vagy elküldöm a srácot az egyik MP7-emmel a bolt hátsó bejáratához, hogy figyeljen, ha szükséges védje meg magát. Bár ez ostobaságnak tűnk mikor jobban átgondoltam. A pontos tervhez, szükségem lenne Crafton hatalmának ismeretére is. Szidom i s magam, hogy miért nem tudtam fénygránátokat beszerezni. Ekkor jutott eszembe az én drága kishúgom, azzal az ostoba makacs kalandvágyó és kíváncsi fejével.
- Basszus, Jenna tuti csinál valami ostobaságot.
Morogtam magamnak. Ahogy a telepet igyekeztem jobban felmérni Jenna felkutatása érdekében, valamiért ellenállhatatlanan vágyat éreztem Craftonnak behúzni egy jobb egyenest. Mi az, hogy beszól a húgomnak, a szemtelen nagy képe viszi egyszer a sírba, nyafogós. Nem is csodálkoznék ha ez az egész a modora miatt lenne.

Egy lövöldözés, csak egy James Bond filmben romantikus. Ki volt az az állat, aki ilyen vérengzést volt képes rendezni, egy ártatlan cikk miatt, amely ráadásul igaz is. Egyetlen szót sem ferdítettem el abban a cikkben és tessék, most valami idióta engem akar kinyírni. Hová fajul ez a világ. Egy újabb lövés csapódik az oszlopnak, amely mögött én kuporgok. Közben eszembe jut az erőm és rendezem az idegrendszerem. Igyekszem az őrült sebességgel keringő neurális jeleimet szépen rendezni, hogy a légzésem és a szívverésem ismét normális legyen. Nem kell kiugranom a bőrömből. Bőven elég, hogy lőnek, illetve lőttek rám. Időközben eszembe jutott, hogy a pengés fószer kérdezett valamit. Mi a hatalmam? 
- Nincs hatalmam, bokszoló vagyok, illetve mostanában újságíró! 
Mondom elég hangosan ahhoz, hogy hallja még abból a távolságból is, amelyben vagyunk. Közben eszembe jut, hogy nálam van a mobilom. Höhö, kezdhettem volna korábban is ezzel. Miközben az oszlop mögött lapítok és reménykedem abban, hogy nem lövik darabokká a fedezékemet, gyorsan tárcsázok. A 911 lesz a megfelelő szám, amit ilyenkor szokás hívni, amikor pedig meghallom a diszpécsert bejelentkezni, immáron nyugodtabban szólok bele a telefonba. 
- Redrose Village, Advent street-i benzinkúton lövöldözés tört ki, egy ember meghalt, több feltehetően megsérült. Küldjenek egy mentőt és egy rendőrautót. Egy Shield ügynök is megsérült. 
Utolsó mondatom csak azért született, hátha hamarabb ideérnek.

Hanna csak hallgatni tudott és gondolkozni. Örült, hogy mellément a találat, de ezt egy másik követte és az ő alakját vette fel a rabló. A lány gondolkodott. Egy újságírót akartak lelőni. A kamerák mindent felvettek, őt fogják vallatni a rendőrök. Nem tudta elhinni, hogy lecsukják. Harcos környezetvédő, de nem puskával harcol, hanem javaslatokkal és ismeretterjesztéssel. Nem tudta, ki az újságíró, de az lenne a legnagyobb baj, ha olyan lenne, akivel lehetett már vitája, összetűzése. Neki még mindig nem állt össze, hogy mit lehetne ebből az ügyből kihozni értelmesen. A szemtanúk mindent elmondanak majd. Ahogy újabb adag injekciót kapott és a bűnözők távoztak, látta, hogy a túszokat még elengedik és azok szétporladnak. Ettől ijedt meg igazán. Próbált mozdulni és minél messzebb kerülni a puskától. Ha valaki bejött, ő igyekezett ezt megtenni és ha már tudott beszélni, akkor el akarta mondani a történteket, de először még nem jött ki hang a torkán, csak rémületet láthattak.

Kalandorok:
Charles Crafton (Bio), Kyle Collins (Gép Farkas), Hanna Rider, Jenna Collins

Hanna láthatja, ahogy a többi túsz jól van, és csak a bűnözők váltak porrá, bár valami nem nagyon stimmel a többiekkel, mert eléggé üveges szemekkel néznek, úgy mint akik nincsenek rendesen maguknál, vagy akik nem is tudják, hogy hol is vannak éppen. Bár hogy is ahogy egyre jobban tudnak mozogni a fejükhöz nyúlnak és eléggé bizonytalanok, s ezt megerősíti a „Hol vagyok?” „ki vagyok? És maga ki?” kérdések. Hanna is egyre jobban képes mozogni, s sikerül a puskától félre másznia. Bár a szája még némileg zsibbadt és a nyelve is, azért van amit ki tud nyögdécselni, ha nagyon muszáj lenne számára, de egyenlőre úgy fest, hogy a kinti csapatból senki se közeledik errefelé, legalábbis szemből biztosan nem.

Jenna magán akcióba kezd és úgy fest, hogy aránylag könnyedén eljut az épület hátuljához némi kerülővel ugyan, de elég gyorsan. Furcsa mód a hátsó ajtó résnyire nyitva van, s ahogy közelebb ér az ki is nyílik. Egy gyerek les ki rajta ijedt tekintettel és arccal, szó szerint látható, hogy reszket. Ahogy meglátja Jennát ijedten hátrál befelé rögtön és próbálja becsukni az ajtót amire nem képes, mert az ajtót jól láthatóan feltépte valami, vagy valaki. A nyomokból ítélve puszta kézzel, azaz bárki is ment be rajta nem finomkodott, csak kérdés,hogy mostani a dolog, vagy már jóval korábbi, azonban ennek hála a kis gyerek képtelen bezárni az ajtót Jenna előtt, akinek azonban az orrát megcsapja a lőpor összetéveszthetetlen szaga, miután egy fegyvert elsütöttek, azonban most ez annyira tömény, hogy be is tölti az orrát egyenlőre.

Crafton telefonálása sikeresen
- 911 segélyhívó, Vettük a hívását, az egységek úton vannak, a Shield emberei is úton vannak. Hamarosan oda érnek. Amennyiben nincs közvetlen életveszélyben, akkor maradjon ott... - a vonal azonban megszakad, de egyenlőre úgy fest, hogy nem jön több lövés, csak a csatornából lehet hallani némi nyöszörgést, és a benzinkút felől ahol a tankolással már egy ideje végzett kocsi sofőrje lapult eddig és lassan csendesen próbálja eltolni a kocsit arrébb, hogy aztán gurulás közben indítsa be és lépjen le a csatamezőről.

Collins közben üzenetet kap a központból, hogy az erősítés úton van és hamarosan több ügynök is odaér.
A srác Kylera pillant és vállat von.
- Csak egyszerű trükkökben, mint ahogy minden egyszerű bűvésznél – feleli nyugodt hangon, miközben kivesz a zsebeiből egy-egy kendőt, majd a csücskeinél fogva megrázza őket, s fel lebbenti mind kettőt egy kicsit, miközben el is engedi azokat, hogy alá nyúlhasson mind a kettőnek és utána lazán kihúzza a két kendő alól a kezeit, azonban most már egy-egy pisztolyon markol, amiket ki is biztosít. - talán nem annyira egyszerű bűvész, s talán a testőrök kis csúzlijai most jól jöhetnek, ha gáz lesz, ha nem akkor majd neked vagy a társaidnak leadom, de ez most mellékes. - Kylera néz. - Ami viszont nem annyira mellékes, hogy Lupin vagy... a húgod is az gondolom. A bolt ide vagy 30 méterre van... - közben a két pisztolyra néz, s zsebre dugja őket - ...az eddigi lupinok akikkel találkoztam igen erősek és gyorsak is voltak, egy ekkora táv talán egy pillanat volt nekik... - a srác hangja nyugodt, s eléggé összeszedett.
A bolt felől elég nagy a nyugalom, és csak az onnét jövő lőpor szag keveredik a kinti vérszaggal Kyle számára, ami teljesen használhatatlanná teszi a szaglását.

Megtaláltam a keresett ajtót és jééé nyitva van, csak az kérdéses hogy ez jó hír vagy nem, hamarosan úgy is kiderül, végülis teljesült a kívánságom. Résnyire nyílik az ajtó és egy gyerek ijedt arcát látom, úgy néz ki jól van, nem szentelek neki több figyelmet. Amikor indulok az ajtó felé hogy bemenjek, még inkább torzul az arca és becsukja előttem, na ne már, vágok egy unott arcot és finoman betolom az ajtót, közben a gyerekre nézek és a szám elé emelem a mutató ujjam, majd intek neki hogy menjen ki az épületből. Igazából nekem mindegy hogy ki megy e vagy sem, csak egy jó tanácsnak szántam, tőlem elfér itt bent is. Számítottam lőporszagra, de nem ilyen töményre, hozzá vagyok szokva nem arról van szó csak megbénult az orrom tőle, ez hátrány mert sokat segítene tájékozódni de mindegy megoldom így is.Maradt a szemem a hallásom és az érzékeim, sötét van úgyhogy olyan nagyon jól nem látok és ahogy észre vettem a kis srácon és rajtam kívül senki nincs a helyiségben, a falon pedig sajnos nem látok keresztül. Megállok egy falhoz lapulva és fülelek hátha jön valami hang lépések beszéd vagy bármi ami alapján feltudom mérni a merénylőd számát és hollétét. Közben azért fél szememet a fiún tartom ha mégsem ment volna ki, biztos ami biztos.

Hannanak kész rémálom volt ez a mai nap. Meg kellett kötöznie másokat, leütötték, beinjekciózták, ráfognak egy lövöldözést és elporladnak a bűnözők. Tudta, hogy nem úgy porladtak el, mint a halottak a tűzben. Alakot váltottak, ahogy az előbb is, mikor őt utánozta az egyik. A második injekció valami amnéziás anyag lehetett, mert a túszok semmire nem emlékeztek. Messzebb került, de megpróbált bemászni a sarokba és ott kuporogva várni azt, aki először betöri vagy berúgja az ajtót. Egy merénylő nem ilyen, csak egy ijedt nő ilyen. Egyre kevésbé tudott ép ésszel gondolkodni, ahogy közeledett az, hogy megjöjjön a rendőrség és őt vallatni fogják.

A fedezék mögött voltam, és inkább levetettem magamról a páncélt, csak a titánium bevonatú alkarom és karmaimat hagyta fent. Az arcomon, unót arc kifejezés, csalódottság, és meg vetés nyomai váltották egymást. Mikor meg hallottam Crafton válaszát, hogy nincs hatalma, enyhén szólva ki akadtam. Itt arcos kódot nekem, mikor éppen, hogy öt védtem meg, majd a húgomnak is. Erre nincs hatalma, csak egy bokszoló újságíró.  Egyetlen jól irányzót csapással széttéphettem volna a torkát, hiába a boksz tudása. Minél jobban ezen agyaltam annál jobban felhúztam magamat rajta. Az is idegesített, hogy a izomagyú vére és a puskapor szaga teljesen eltelítette az orromat, így más szagot nem is igazán éreztem. A szemeim teljesen el farkasosodtak, a karmaim öt cm-re nőttek, könyökig titánium réteg a karomon. Ez az egész helyzet bűzlőt számomra, nem csak a kellemetlen bűzök miatt. Közben még a központ is rám szol, hogy nem soká jön az erősítés, meg az újságírócska is telefonálgat a rendőrségnek. A bűvész srác tőlem nem messze volt és hozzám beszélt. Minden szavát értettem, és felfogtam. Szépen elő is szedte a testőrök lenyúlt fegyoít, persze egyből mondta, hogy majd le adja őket, de most még jól jöhetnek. Ebben egyet értettem vele. De a kis srácnak nem kerülte el a figyelmét, hogy lupin vagyok, meg még a enyhén szólva ki is osztott. De azt nem tudta, hogy kezdtem eléggé be kattanni, elveszíteni a kontrollomat. 
-De öcsi, az vagyok. Civilek védelme fontos. De fedezzél.
Induló helyzetbe mentem át. Halkan hallottam, hogy a benzinkútnál igyekszenek a kocsit üresben elgurítani, ami érthető volt, menekülésnek jó a lövöldözés elöl. A kis csaj aki a wc miatt késte le a buszt annál láttam félszemmel a fegyvert. Tudtam, hogy először a fegyvert kell széttörnöm, csak utána jöhet a csaj torka. Egyre jobban éreztem, hogy vadulok befele és szeretnél szét tépni a lövész torkát. De egy kosza gondolat át futott az agyamon a bűvész gyerek szavai miatt, a húgom. Jenna az a makacs, csökönyös feje, biztos voltam, hogy megint a bajt keresi és a bolt közelében van, vagy esetlen már a hátsó ajtónál. Kicsit el is mosolyogtam a gondolat miatt, hogy a merénylő, vagy merénylők  Jennával, vagy velem járnának jobban. Mert tudom, hogy a húgom se egy angyal. 
-Fedez öcsi.
Szóltam a bűvész srácnak. Kezdet tetszeni, szimpatikus lenni a kölyök stílusa. Több vér szorult belé mint másokba. Nem törődve Craftonnal, a környékkel, neki indultam, elkezdtem a bolt felé rohanni, hogy bejussak és leszereljem a tagot.

Ha eltalálnának miközben kicsit cikázva, és néha a földön hozva a karmaimat rohanok a bolt efelé, gyors egy ki fordulással fedezékbe vonulok és az MP7-el viszonozom a tüzet. Majd ha a páncél befejezte a seb lezárását folytatom a támadást.

De ha nem lőnek rám, és gond nélkül megtámadhatom a bolttót akkor az ajtót betörve igyekszem úgy be vetődni, hogy a fegyvert szét vágjam a karmaimmal. 

(Ez akkor ér ha bejutok):
 
Mikor bejutok a boltba, és a fegyvert is tönkre tettem, elkezdem keresni az embereket. De amikor szét nézek mindenki kába, még a wc csaj is, mintha nem is élkövetők, hanem áldozatok lenének.
-Mi a franc?
Kérdeztem, hangosan. Eddig is bűzlőt a dolog, de most még inkább. A szaglásom jelenleg üzemen kívül, de a bolt hátsó része felől hangokat kezdtem hallani, és elindultam a hang forrása felé. Mely emlékeztetett a húgoméra. De egyre inkább dühösebb lettem és végezni akartam azzal aki rám lőtt. Bár Craftonnak is szívesen behúznék egyet.

Kalandorok:
Charles Crafton (Bio), Kyle Collins (Gép Farkas), Hanna Rider, Jenna Collins

Jenna ahogy jelez a fiúcskának, hogy menjen ki az távolságot tartva ki megy az ajtón, majd tesz pár lépést hátra. Hirtelen fordul meg és ahogy lábai bírják úgy rohan el a helyszínről otthagyva Jennat, aki ahogy belopakodik egy kis folyosót lál, azaz inkább egy raktárt és hátsó irodát ahova belépett, s egy ajtót amin keresztül minden bizonnyal be tud menni az előtérbe. Túl sok mindent nem hall bentről, legalábbis semmi oylat miből következtethet az elkövetők számára.
Kyle is amint megindul hamar beér a boltba, de ott már senkit nem talál, legalábbis elsőre. A fegyvert tönkre tudja tenni, de ennyi amennyire ideje is van.
A Boltba hirtelen hátulról fegyveres ügynökök rontanak be és lefegyverezik Jennat, Kylet és Hannat is. A különbség annyi, hogy Hannanak ott helyben felolvassák a jogait és letartóztatják, míg Jennat és Kylet kivezetik az épületből a többiek felé.

Hirtelen bolydul fel a környék, ahogy kiérkezik a rendőrség és a Shield is egy kis késéssel ugyan, de elég hamar körbeveszik az egész pihenőt. Módszeresen kutatják át a terepet, majd Crafton elsősegélyt kap, de szoros felügyelet mellett, miközben a fiút is megvizsgálják. Kicsit később terelik oda Jennat és Kylet is, hogy őket is megvizsgálják az orvosok, miközben Hannat ha ellenkezik ha nem bilincsbe verik és az egyik autó felé kísérik. A csatornát is ellenőrzik, de ott nem találnak senkit. Furcsa mód az oda leesett testőr eltűnt.
Csak ezután érkezik foglalkoznak jobban a kis csapattal.
- Üdvözlöm önöket, akik nem ismernének, Smith ügynök vagyok a Shieldtől. - Majd Collinsra néz Smith és vesz egy mély levegőt, s a fiúra pillant.
- Liam V. Blacksong. Elárulnád, hogy egy ifjú X-Men mit keres épp itt, pont most?
A srác egyszerűen vállat von.
- Úton voltam hazafelé és hát lekéstem a buszt pihenő közben, szóval csak véletlen, hogy itt ragadtam, de ha már úgy is így összejöttünk egy ingyen fuvart kérhetek legalább a belvárosig? - hangja teljesen nyugodt, annak ellenére, hogy próbálja el hessegetni az orvosokat, akik minden áron sebet keresnek rajta.
- Csak véletlen. Rendben, azért a vallomásod az itt történtekről felvesszük, ahogy a többiekét is. - ezután Smith ügynök Kylera néz.
- Jut eszembe, Mr Collins. Önt sürgősen várják a központban az itt történtekkel kapcsolatban, így kérem fáradjon a kollégával, ő majd beviszi. - mutat az egyik ügynökre, aki ott áll az egyik kocsi mellett. - Ha használta a fegyvereit akkor azokat kérném, amennyiben nem, akkor a kocsiban ráér letenni őket, s javaslom szedje rendbe magát. Az itt történtek sajnos nem vetnek jó fényt a rendszerre, ezért személyesen Miller Ezredeshez megy. Továbbá javaslom, hogy az itt történt eseményekről is szedje össze minden gondolatát. A hátralévő dolgokat, mi majd intézzük. - ezzel megvárja míg Kyle megindul, majd az ott maradottakra néz.
- Miss Collins, Mr Crafton, Mr Blacksong. Miután megvizsgálták önöket kérem kövessék az egyik ügynököt akik felveszik a vallomásukat, és utána szabadon távozhatnak is. Köszönöm – ezzel az ottmaradottak mellé egy-egy ügynök lép, hogy mikor azok készen vannak felvegyék a vallomásukat.


Hazatérés – Zárás

A fiúcska fut átvágva mindenen messze maga mögött hagyva a pihenőt, majd megáll az egyik bokor takarásában, majd szuszog egy kicsit, s nyugodtabb tempóban megindul előre, majd egy épületbe besétál lassan. Sötét van bent, de egyenesen átvág az épületen, ami egy lakóház, be a garázsba, miközben előhúz a zsebéből egy mobil egy mobil telefont.
- Küldetés teljesítve. Szerintem vette a lapot, de ha nem, akkor legközelebb nem hibázom el szándékosan. Igen... a szemtanúk használhatatlanok, s a drone felvételek is. - közben a külseje megváltozik, s egy fiatal nő áll ott a sötétben hol a srác állt korábban. - Sajnos a személyi állomány lecsökkent egy pár fővel, pontosabban hárommal... - mondja egy enyhe mosoly kíséretében, miközben az ablakon beszűrődő fénybe lép.
https://www.dropbox.com/s/f5hqsn18h0zpgue/DrakoLanisah.jpg
- ...de tekintsen rá, mint járulékos veszteség. - ezzel lerakja a telefont, s ezután egy újabb alakváltás kíséretében macskaként tovatűnik az éjszakában miután kiugrott a garázs kis nyitott ablakán.


Valahol egy távoli ponton órákkal később

A benzinkúton tankoló férfi aki végén elmenekült egy kis motel szobájában üldögél a kanapén, s látszólag a TV-t nézi, míg nem megszólal.
- Túl könnyen ment minden. Kicsit unatkoztam... - mondja unott képpel, mire a fürdőből kiszól egy női hang.
- Örülj neki. Könnyű pénz. - lassan kisétál az alakváltó lány a zuhanyzóból.
- Szellem. Régebben ilyen melót el se vállaltunk volna. Ez annyira...
- Szánalmas? Igen Bábjátékos, ez az. De így a magunk urai vagyunk.
- És meddig maradunk azok? - kérdi a konyha felől egy másik férfi hang.
- Lix... ha vigyázunk akkor sokáig. - pillant a lány a konyha felé. - Az akták jó eséllyel megsemmisültek rólunk. Ha nem akkor, akkor az AIM pusztulásakor. Az Y projekt véget ért Árnnyal.
- Csak reméled Szellem. A Shield rengeteg papírra rátette a kezét és tehetséges alakváltó és mesterlövész vagy, ami miatt tuti a keresési lista élén vagy, velünk együtt. - Mondja a férfi és csak nézi a TV-t közben, néha-néha a lányra pillantva. - De amit Lix hallott talán egyszer a hasznunkra lehet.
- Na igen.. a Shield ügynök és a kis húga... talán a hasznunkra lehetnek majd. - szólal meg a konyhából Lix, amjd megindul befelé egy tál sajtburgerrel.
- Talán... - suttogja Szellem, miközben leül a kanapéra.

Hanna ijedten nézte a beérkező nőt és a férfit, aki széttépte a fegyvert. A S.H.I.E.L.D-nek örült is, meg nem is. Nem ellenkezett, nem volt vele gondjuk az ügynököknek. Ha most már tudott beszélni és ő nem kapott memóriatörlést, mint a többi túsz, akkor tudta elmondani a látottakat:
- Megsérült valaki? Ugye nem történt komoly baj. Alakváltók voltak! Úgy távoztak, hogy porrá hullottak és kicsúsztak az ajtó alatt, hallottam. Beinjekcióztak engem és a túszokat is, hogy ne tudjunk mozdulni és ők mindent el is felejtettek. Aki az ablaknál volt, az előtte felvette az én alakomat. Én nem tudok lőni, de még a  gázspray-met is alig merem használni. Mikor kint verekedés volt, bejöttem, hogy hívjam a rendőrséget, de már itt voltak és kipakolták a kasszát. Velem megkötöztették a túszokat és darabokból rakta össze a puskát az egyik. A szerről azt mondták, hogy mozdulatlanná tesz és utólag nem lehet kimutatni, ezért senki nem fog hinni nekem. A kezemhez nyomták a puskát, hogy legyen ujjlenyomat. Kérem, ellenőrizzék le, nehogy szabadlábon maradjanak a valódi bűnösök.
A nő még mindig meg volt ijedve. Most már attól, hogy tényleg nem hisznek neki és elviszik, elítélik, női börtönbe dugják és ott ragad egy életre. Néhány részletet kihagyott és picit zaklatottan foglalta össze az egészet, de ennyire volt képes most.

Láttam hogy a srác elszaladt, jól is tette, csak a hallgatózásra fókuszálok, semmit nem hallok először, aztán valaki beront a boltba és valamit széttörtek, fémes a hangja, na vajon mi lehetett az.....~ez vért kíván, egy mesterlövészpuskának lelke van, ezért.... Mielőtt befejezhettem volna a monológom hallom hogy valakik jönnek, hirtelen meg is fordulok, egy csapat ügynök érkezik, tudom hogy mi következik de nem szeretem ha idegenek hozzám érnek ezért felemelem a kezeimet.
-Héhéhé, együttműködő vagyok de ha valaki hozzám ér harapok!
Miután biztos vagyok benne hogy békén hagynak leengedem a kezeim és nyugodtan megkérdezem.
-Akkor hova kell mennem?
Egy ügynök kivezet, ekkor látom hogy mindenkit gyűjtenek össze, a bolt felé nézek és látom hogy szedegetik a puska darabjait, majd megállunk, itt kell maradnom, közben az órámra nézem, 10 percem van még, végzünk vagy sem ha letelt lépek. Miközben várok ketten közelednek felém, orvosok, nem igazán vagyok velük jóban, akkor sem megyek dokihoz ha már félig hulla vagyok. Az egyik nyúlna felém, épphogy hozzám érne elkapom a csuklóját.
-Nem vagyok néma és ájult sem, megspórolom az időtöket, kutya bajom, nem sérültem meg! Amúgy is utálom ha idegenek taperolnak, inkább segítsetek annak a szerencsétlennek mert még elvérzik a horzsolása, köszi!
Ezzel el is engedem a csuklóját, ha erősködik hogy ez a kötelessége akkor rá morgok és elismétlem kissé nyersebben hogy semmi bajom és a helyében tartanék pár méter távolságot mert az életével játszik.
Bizonyos Smith ügynök tart nekünk egy rövid eligazítást, a nő aki elvileg lőtt bilincsben, a trükkös srácról kiderül hogy x-diák, Craftont ápolják, Kylet pedig kocsiba ültetik és elviszik, nem lennék a helyében. Nem sokára jön egy másik ügynök hogy felvegye a vallomásom, mielőtt bármit mondana már az elején tisztázom.
-Max 10 percem van még úgyhogy elmondom amit tudok, tömören és kérdésekre is válaszolok utána de ha letelik az idő lelépek, fontos elintézni valóm van. Szóval, tankolni álltam meg, kibontakozott valami verekedés, 3 öltönyös és az újságíró közt, ekkor a nő megijedt és beszaladt a boltba, végül a balhéba belekeveredett a fiatal srác és Kyle, oda mentem hogy leállítsam őket, ami sikerült és nem lett nagy baj, nem tudom hogy mi volt a vita tárgya. Ezután elindultak a bolt felé hogy hívják a hatóságokat, én az automata felé egy innivalóért, ekkor leadtak egy lövést a boltból, eltalálta az öltönyöst és súrolt kép embert, amikor oda kaptam a fejem halványan láttam hogy egy fekete ruhás, nem tudom hogy férfi vagy nő bukott a pult mögé, utána jött még egy lövés, tisztán lehetett látni hogy a nő kezében volt a puska, de szerintem helyesen kézbe venni sem tudna egy akkora puskát, egy pár szót váltottam vele az elején és nem lenne képes ilyesmire, túlságosan finom lelkű, ilyen puskát profik használnak, de a lőpor bizonyít majd. Ezután a hátsóajtón próbáltam bemenni, nyitva volt, egy kis srác volt ott, ijedtnek tűnt, kiengedtem, utána hallgatóztam hátha hallok valamit de ezek szerint a merénylőknek nyoma veszett. Ennyit tudok.
Közben félfüllel hallom hogy a gyanúsított próbálja meggyőzni a rendőröket/ügynököket, átterelődik a figyelmem a kihallgató ügynökről arra amit a csaj beszél, ˇAlakváltók voltak! Úgy távoztak, hogy porrá hullottak és kicsúsztak az ajtó alatt....ˇ, ekkor kb lefehéredek és a fejemhez kapok, majd alig hallhatóan jegyzem meg.
-Ú, a mocskos rohadt élet!
Gyorsan körül nézek de nem látom sehol, amikor a vallatóm kérdezi mi a gond rá fogom hogy elfelejtettem valami fontosat, nem vagyok biztos hogy a gyerek tényleg gyerek és csak kiújult a paranoiám vagy a tettesnek simán szabad utat adtam gondolkozás nélkül. Közben az órámra nézek hmmm még alig 5 perc, feltesz még néhány részlet kérdést, amire tudok válaszolok, eztán beülök a kocsiba, vetek még egy pillantást a csajra, nem volt szerencséje , majd elhajtok.
Rendeződött a díszkard incidens, tankoltam még egyszer, haza értem, csináltam egy gyors kipakolást és elmentem egy szolid estét tölteni néhány ismerőssel, a mai eseményekről pedig egy szót sem ejtek, de néha amikor elgondolkozok, azon kapom magam hogy a történteken kattog az agyam.

//Kaland vége....(vagy mégsem... legalábbis Bionak még nem)//
Kalandorok:
Charles Crafton (Bio),Hanna Rider, Jenna Collins

Jenna ellenkezésénél csak az a reakció, hogy vagy hagyja, vagy benyugtatózzák és a hatóság munkájának hátráltatása miatt maximum zárkába megy és nem a találkozójára, ha így folytatja.
A fiút hamar kihallgatják, majd ezután oda sétál ahol Jenna próbál mindent elkövetni azért, hogy letartóztassák a viselkedése miatt.
- Nyugi... ha nem csinálnád ezt már lehet rég úton lehetnél... - a srác nyugodt, majd megadóan felemeli a karjait – ...de ez a te dolgod nem szólok bele. - ezzel zsebre vágja a kezeit, s szépen megfordul miután az ügynök nem túl kedvesen pillant rá. - Okkééé.. tudom nem akarom befolyásolni a vallomás tételben és itt se vagyok – ezzel megindul az egyik kocsi felé, miközben int a jobb kezével, s teljes nyugalommal sétálgat.
- Szóval egy alakváltó. Rendben, ez új megvilágításba helyez mindent. Ne hagyja el a várost és legyen elérhető. - ezután int az ügynököknek, hogy hagyják elmenni, s a srác után megy.

Hannat berakják egy kocsiba miközben ő a védőbeszédét mondja és látszólag senki se figyel rá. Azonban a kocsiban nem csak a sofőr ül, hanem egy másik ügynök is mellette hátul.
- Ez vagy az igazság, vagy egy ügyes történet, hogy mentse magát. Sajnos itt ezt nem tudjuk kideríteni, így minden kép most velünk jön. A nevem Smith ügynök – közben valaki kopogtat az ablakon és bead egy kis készüléket az ügynöknek, majd elmegy. - A Shieldnél majd a telepaták megmondják biztosra. Amennyiben igaz amit mond hazavisszük. Ha nem, akkor gondolom sejti, hogy mi következik. Főleg, hogy amit elmondott azok alapján az ön szava áll megdönthetetlen bizonyítékokkal szemben, aminél a rendőrök hamar lezárnák az ügyet. - az ügynök érzelemmentes hangon beszél, nyugodtan, nem fenyegetően, majd biccent előre, mire a jármű megindul, ott hagyva a helyszínt a nyomozóknak.

A legborzalmasabb dolog, ami történhet egy emberrel, ha az eddigi biztonságosnak hitt világáról kiderül, hogy koránt sem az, aminek tűnik. Igen, határozottan meg kellett tapasztalnom, hogy egyáltalán nem olyan szép és jó ez a mi kis világunk, ahogyan azt lekommunikálják. Az oszlopnak vetett háttal, volt időm átgondolni az eseményeket, amíg a rendőrségre vártam. A lövések elhaltak, ezek szerint nem lőnek többet. Én legalábbis így gondoltam. Mivel éppen azon voltam, hogy átgondoljam a történteket és kitaláljak valamit, nem volt időm azzal foglalkozni, hogy a "talpraesett" Shield ügynök éppen micsodán töri a fejét. Bár némi beszédfoszlányok eljutottak hozzám, a tervüket mégsem voltam képes felfogni. Nem elmebéli képességeim okán, azokkal ugyanis nem volt semmilyen gond, pusztán abból kiindulva, hogy a körülöttem lévő világ, hirtelen összeomlott. Fényes nappal rám lőttek. De, ha ez nem lett volna elég, olyasminek voltam a tanúja, amelynek soha ez előtt nem vágytam. Látni egy korábban élő ember mellkasát belülről... Borzalmas, hogy ilyen dolgok történnek a mai felvilágosult korban. S bár hiába igyekeztem idegrendszeremet lenyugtatni, egyszerűen képtelen voltam a fejemből kiverni a pillanatot, amikor a férfi mellkasa szétnyílt a szemem láttára. Gondolataimból az rántott vissza, amikor hangos vinnyogással, megérkeztek a rendőrök. Lassan pillantottam körbe, az agyamon ülő tompaság nem akart múlni. Azt hiszem, ilyen érzés lehet, amikor egy fiatal katona túléli az első csatáját, annyi különbséggel, hogy az illető maga is gyilkol. A valóságba, már egy mentős és egy Shield ügynök rángat vissza. Bár gondolataim a továbbiakról, még nem vesztek el, csak a háttérbe szorultak, ugyanis most dolgom lesz. El kell mondanom, hogy mi történt. Fáradt és kissé stresszes pillantással pillantok az engem kihallgató tisztre, vagy tudom is én, hogy milyen rangban van, majd elkezdem elmondani neki a történéseket. 
- Hazafelé tartottam a busszal, amikor a vezető megállt itt. Felváltattam a pénzemet egy nővel, aki később leszállt a buszról és elmentem az italautomatákhoz. Vettem magamnak egy kólát, amikor két öltönyös oda jött hozzám azzal, hogy a címlapra akarnak juttatni. Én mondtam nekik, hogy szó sem lehet róla, hiszen tíz perc múlva megy a busz. Ekkor az egyik felszállt a buszra, valamit sutyorgott a sofőrnek és az elhajtott. A Kölyök, én és a nő, akivel felváltattam némi apróra pár bankót, itt maradtunk. Az öltönyösök bővültek plusz egy fővel. Az egyik beesett, valami csatornába. Ne kérdezzék hogyan. A másikat, az a pengés Shield ügynök akarta felaprítani. A harmadik, azt hiszem elszelelt egy autóval. Egy kis vita támadt köztünk a sérült öltönyös sorsával kapcsolatban, és felbukkant az ügynök húga is. A franc se tudja, hogy mit csinált itt. Ekkor dördült az első lövés és ... 
Az emlékek és a pillanat, ismét előtódul az agyamba, amikor szétnyílik a fickó mellkasa. Kicsit megcsóválom a fejemet, hogy igyekezzek lerázni magamról a mentális paralízist, majd folytatom.
- ... szóval szétlőtte valaki a támadómat. Aztán eldördült még egy lövés, de én már a fedezékbe húztam magamat. Ezután hívtam a segélyhívót és Önök megérkeztek. Nem láttam, hogy ki volt a lövöldöző. 
Fejezem be a vallomásomat és várom, hogy esetleg kérdezzenek még, illetve hazavigyenek. Semmi kedvem véresen és sérülten megvárni, amíg megérkezik a következő busz.

Mr. Crafton beszámolóját figyeli az ügynök, s miután végzett, akkor egy kicsit összevonja a szemöldökét, majd átnézi a feljegyzéseit, s a kezében lévő gépét ami fel is vette hanggal és le is jegyezte Crafton vallomását.
- Rendben. Sajnos egyenlőre úgy fest, hogy a történet egyet szereplője van csak meg, az akit lelőttek. A másik férfit nem találtuk meg a csatornában, bár mivel egyikük beszámolójában se látom, hogy bármi utalt volna arra, hogy kimászott így ez is csak kérdéseket vethet fel később. Egyenlőre köszönöm, elmehet. - szépen nyomkodja kicsit a készüléket. - Lehetőleg ne utazzon el a következő időszakban New York-ból, hátha még lesz kérdésünk, s ha bármi az eszébe jut – ezzel elővesz és átnyújt egy névjegykártyát – kérem azonnal hívjon fel minket Mr. Crafton. - Ezután az egyik ügynökre és autóra mutat.
- Az ügynök elviszi a lakására, vagy ahova szeretné. - mondja még nyugodt hangon, majd miután elindult Crafton, akkor a nála lévő adatokat átküldi Smith ügynöknek, aki minden bizonnyal az ügyben érintett Shield ügynök miatt azonnal továbbít Miller Ezredesnek, majd még körbe néz és ő is elhagyja a helyszínt hagyva a többieket dolgozni.

- Köszönöm. Ha bármi további eszembe jut, akkor feltétlen közlöm Önökkel. Bár... A Kölyök ... elővarázsolta a három öltönyös támadóm azonosító kártyáját. Hátha, tudnak vele kezdeni valamit, nem is tudom, hogy merre lehetnek. De, ha a férfi tényleg eltűnt a csatornából, hátha azok is eltűntek. A Kölyök, lehet bővebbet tud mondani róla.
Többet sajnos nem tudok az ügyről mondani, persze lehetséges, hogy a két probléma nem függ össze. A három öltönyös és az orvlövész. Felvetnek bizonyos kérdéseket, amelyeket meg kell fejteni, hogy végül összefüggő sztorivá váljon. Ezekről, azonban már csak az autó felé menet gondolkodom, magamban, közben felveszem a laptopom táskáját a földről. Nyugodtan mondom meg a címemet az ügynöknek, hiszen immáron biztonságban vagyunk. valamikor félúton járhatunk, amikor végül mégis megszólalok. 
- Elnézést, nem lehetne mégis az X-Menekhez? Tudja, nem vagyok benne teljesen biztos, hogy merre is van a főhadiszállásuk és szeretném nekik megköszönni a segítséget. 
Ez csak rész igazság. Mint újságíró, nem egyszer álmodoztam arról, hogy interjút készítek, eme mutánsok csoportjának vezetőjével. A kapcsolatot pedig fel kell venni valamilyen módon. Most végre itt az alkalom, hogy közelebbről is megismerjem őket. Ráadásul minden szervezetnek jó, ha van a háta mögött egy újságíró. Vagy több is...

***Éberen álmodozó***

- Lucy/Phobia
- Dr. Larsen

Emlékek. Milliónyi olyan emlékem van, amiket legszívesebben örökre elfelejtenék, de a legfájdalmasabbak azok, amikre nem emlékszem. Ilyenkor ugyanis Phobia irányít és én sose tudtam meg, hogy hány embert bánthatott vagy ölhetett meg. Azonban a HYDRA-val eltöltött fájdalmas eset után, amiből nekem csak egy lapockát ért lőtt seb jutott, úgy döntöttem, hogy végre felkeresek egy szakembert. A döntés nehéz volt, de ezt már nem bírom tovább.
- Jó napot. - köszönök halkan a pszichológus titkárának, aki név szerint köszön vissza, majd az ajánlására leülök az egyik fotelba, de a sebem miatt nem dőlök hátra. Nemsokára kinyílik az ajtó és kilép rajta a doki, egy magas, vékony testalkatú nő, ázsiai beütésű félvér, szimmetrikus, barátságos arccal, szőke hajjal.
~ Úú, dögös csajszi. Szebb, mint te. ~ vihog a fejemben Phobia hangja, és bármennyire is utálom, a doktornő valóban csinos.
- S..semmi gond... - hebegem, majd lassan besétálok a szobába és óvatosan leülök a kanapéra.

****Éberen álmodozó****
- Lucy/Phobia
- Beth


Az egész nap érzett feszengés a dologgal kapcsolatban azonnal eltűnik, mikor kellemesen csalódok a pszichológusban. Az elején én egy kissé idős, kopaszodó, szemüveges alakra számítottam, aki majd minden szavamat lejegyzi, aztán olyan kérdéseket tesz fel, amikre nem tudok válaszolni és ebből mindenféle következtetéseket von le. Azonban Dr. Larsen egészen más, még szinte semmit se mondott, de a kedves mosolya, a szemei, maga a jelenléte szinte sugározza magából a törődést és a kedvességet. Nagyon pozitív érzéseim vannak vele kapcsolatban, majd miután még meg is kér, hogy hívjam a keresztnevén, minden feltétel nélkül megbízom benne.
- Hm? - lepődök meg az első kérdésén, mialatt én még a szoba világos színeinél tartok csak. - Igen, a városban élek. Én taxival jöttem ide...persze nem teljesen ide, csak egy darabon, utána gyalogoltam, mert....izé...nem igazán akartam, hogy az ismerőseim megtudják, hogy ide jöttem, bár nincsenek is igazából ismerőseim; inkább a munkaadóim miatt aggódtam...bár ők tudják, hogy vannak gondjaim, szóval igazából nem tudom, hogy miért csináltam és... - a választ hirtelen elharapom, mert észreveszem, hogy össze-vissza beszélek. A magabiztosság amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is száll el, de még Phobia is rátesz egy lapáttal. ~ Tudod, ha nem akarod, hogy hülyének nézzenek, akkor talán nem kéne hülyeségeket beszélned. ~ mondja gúnyosan a fejemben én meg kínomban a cipőmet kezdem bámulni, és babrálni kezdek a ruhám ujjával. Vajon most mire gondolhat? Biztos hozzá lehet szokva az ilyen szituációkhoz, hiszen ezzel foglalkozik, nem?

***Éberen ábrándozó***

- Lucy/Phobia
- Beth Larsen

Mondhatni nagy örömömre szolgál, hogy Dr. Larsen...Beth egyáltalán nem olyan, mint amilyennek hittem. Könnyed, baráti beszélgetést kezdeményez, közben pedig végig mosolyog, ami nagyon megnyugtató. Ráadásul az előbbi hadarásomat nem is említi fel, azonban a kérdései kissé nyomasztanak. Olyan kérdéseket tesz fel, amikre szívesen válaszolnák, de figyelembe véve a munkám törvénytelenségét, talán nem kéne. Félek, talán bajba kerülnék a válaszokkal, így kissé félszegen, de felteszek egy fontos kérdést a válaszadásom előtt.
- Dr. Lars...Beth. Mi...mielőtt válaszolnák, tudni szeretném, hogy amit mondok, n..nem adja tovább senkinek...még ha törvénytelen dolgokról is beszélek. Ugye? - kérdezem és bár tudom, hogy állítólag van valami esküféle az ilyenre, valami titoktartási izé, de én az ő szájából akarom hallani. Ha megkaptam a megerősítő választ, belekezdek a válaszadásba.
- A munkaadóim bizonyára sok embert figyelhetnek...talán mindenkit, főleg most. A dolgok nagyon rosszra fordultak mostanában. Ami az ismerőseimet illeti, nincs sok belőlük...egyáltalán nincsenek. Talán közel két éve lehetek itt, azt hiszem, de eddig csak pár munkahelyi ismerősöm van. Nem azért, mert nem lenne időm, rengeteg időm lenne, csak épp...félek. Félek az idegenektől, félek attól, amit gondolnának vagy reagálnának...mikor ő szóba kerül.  - adom meg a válaszaimat, közben csak párszor nézek futólag Beth arcára, leginkább a cipőmet, az ő cipőjét, a kezeit vagy épp a saját kezeimet nézem.

***Éberen Ábrándozó***
- Lucy/Phobia
- Beth

A kérdésemre kielégítő választ kapok a kedves Beth-től, és a tény, hogy a keresztnevemen szólít, csak fokozza a bizalmamat. Nyugodt szívvel válaszolok neki, amiből még több kérdés születik, de a titoktartásnak hála, nyugodtan válaszolok.
- Tőlem? N..nem igazán, tőlem nem félnek. Nem nézek ki vagy viselkedek félelmetesen és nem is akarom. Nem tőlem félnek, hanem... - ennél a pontnál elharapom a mondatomat, mert a fejemben felharsan a gyűlölködő Phobia. ~ Tőlem félnek!! Tőled mégis miért félnének, te kis féreg. Olyan gyáva vagy, hogy a saját árnyékodtól is megrémülsz. Bezzeg én...elég ránéznem az emberekre és máris megfagy a vér az ereikben. ~ magyarázza fennhangon, közben én a ruhám ujjával babrálok és igyekszem másfelé nézni. Miután abbahagyja, folytatom a válaszadást.
- ...tőle félnek. - közlöm halkan a cipőmet bámulva, közben pedig a következő válaszon gondolkodom, de a válasz magától értetődő. Pár másodpercnyi néma csend után felnézek, bele egyenesen Beth szemeibe - A HYDRA-tól félek a legjobban. Miattuk töltöttem az eddigi életem felét egy zárt intézményben, ahol minden nap kísérleteztek rajtam. Miattuk vesztettem el a családomat. - a mesélés közben a hangom megremeg és lassan könnyek gyűlnek a szememben - Gyűlölnek engem. Meg akarnak ölni, pedig semmi rosszat nem tettem...én soha...mégis bántanak. Minden rosszat Phobia követett el, ő ölt embereket, ő a gyilkos, ő az, aki mindenről tehet! - fakad ki belőlem, már nem is merek Beth szemeibe nézni. Behunyom a szemem és összehúzom magam. - Ő a rossz....mégis engem bántanak. - suttogom magam elé és ézem, hogy potyogni kezdenek a könnyeim. Szégyenlem magam, de ezt már nem tudom magamban tartani. Lassan átkarolom saját magamat, közben pedig remegek a sírástól.
Félek....