Aslius (Eredeti Őrzők)

Aslius a negyedik bolygója a tamatis napnak. Az egyetlen lakható bolygó, itt él a courga faj.

Ez a békés nép rettegve nézte badoon támadásokat mivel otthonuk közel van a tejúthoz. Várták a véget, de eddig nem érte őket támadás. Ám ma valami furcsát észleltek a légkörük közelében és nem sokkal később idegen támadás történt. Az Őrzők dolga az, hogy elmenjenek megnézni mi is volt az. A felvételeken nehéz páncélos alakok irtják a civileket kegyetlenül. A gépies alak csak annyit mondott a felvételeken: Ő megáldott titeket.
A cirkálón ül a hat hős, akik vállalták a világ védelmét. Pár percen belül érkeznek meg. A legénység:
- Vírus (technopata)
- Aleph (android)
- Larosh (szuper érzékek)
- Csápi (csápos kétéltű)
- Friggi (fagy bogár)
A csapat kap pár szabad kört mielőtt beírom, hogy megérkeztek.

A Galaxis Őrzői útjukra keltek együttesen, ismét, a Tejúthoz utazva, hogy felderítsék a courga nép támadóit. Csápi a szokásos háttér támogatással kívánt hozzájárulni ehhez. Pacifista szokásait megőrizte még egy ilyen harci testület kötelékében is. A fejében átpörgette, amit tudott a Tejútról és az Aslius bolygóról. A természettudományos információk voltak a szakterülete, a kőzetek, a légkör összetétele, földrajzi és csillagászati adatok. Ezeket tanulta és az elérhető adatbázisból megpróbált még több információt megszerezni.
A páncélosokról nem tudott sokat megállapítani. Valamilyen fanatikus hadsereg lehet, akik abban hisznek, hogy a vezetőjük, istenük áldása a courgák kiirtása.
~A népszaporulatot akarják ezzel csökkenteni, hogy a bolygó erőforrásait megkíméljék? Vagy szakrális céljaik vannak és áldoznak? Nem tudom. Ez semmiképpen sem jó módszer. Így nem lehet bánni fajokkal és bolygókkal.
A csápos lény az informálódás után a hajó ellenőrző rendszerét nyomogatta. A csápok végét nagyon ügyesen tudta használni és hat kar állt rendelkezésére, hogy mindent megnézzen. Az energiaellátást, a reaktorokat, a leszálló vezérlést, a pajzsokat. Megnézte az álcázó és védelmi berendezéseket is. A fegyvereket nem szerette, de értett azokhoz is, az űrhajóra szerelt arzenál feltöltöttségét és épségét is megvizsgálta. Magányos tudósként, technikusként nyomogatta a műszerfalat és a paneleket. A társait már megszokta az úton, ami hosszú ideje tartott. A legkülönbözőbbek voltak, más és más nyelvvel. Eddig egészen jól jött ki velük, úgy vette észre. Keveset beszélt, lehet, hogy ezért.

Hát akkor itt vagyok köztük. Bevettek de nem tudom miért. Én csak a saját életemet próbáltam menteni, de úgy látszik hőst csináltak belőlem. Remélem, hogy fel tudok nőni a feladathoz. Bár azt nem tudom hogyan engedhettek be ide engem ilyen múlttal, de nem tették volna, ha nem bíznának bennem.
Tudomásom szerint itt mindenki új és ez lesz az első megbízatásunk. Ki kell derítenünk, hogy mi is történt a bolygón, és ha tudunk segíteni akkor azt is. Eléggé szedett vetett csapat az már szent. Bárki is tett össze minket eléggé furcsa humora lehetett. Az androidon kívül a többi fajtával még nem is nagyon találkoztam. Ideje megismerkedni velük.
Kilépek a fagypont alá hűtött hálótermemből. A meleg ami megcsap egy pillanatra megszédít, de szerencsére még a tűrőképességeim körébe esik ez a hőmérséklet. A fő terembe még csak ketten vannak. A többiek biztos még pihennek vagy felkészülnek a feladatra. A csápos éppen a konzolokon munkálkodik, míg a kis szőrös foxiai valamit éppen beszélt neki. A kis izé nem néz ki valami kedvesnek.
- Sziasztok! A nevem Friggi. Még nem nagyon mutatkoztunk be, így gondoltam kijövök kicsit beszélgetni. Van hozzá valakinek kedve? – teszem fel a kérdést a jelenlevőknek.

Csápi nagyjából már megszokta az útitársait, akikkel nem beszélt sokat, mert nem szokott. A feladatait végezte. Ellenőrizte a hajó állapotát, megnézte a műszerfalon keresztül a pajzokat, álcázó berendezéseket és minden egyéb technikai jellemzőt. Gyerekkorától űrhajókat javított, szerette ezt csinálni és erre a bevetésre is úgy akart menni, hogy minden rendben legyen a géppel. Az ő bolygóján olyan furcsa nyelvet használtak, hogy más fajok közül még a tudósok se mondták ki szívesen az igazi nevet, inkább hívták Csápinak. Neki nem volt ez degradáló vagy gyerekes. Tudta, mennyire nehéz jól kimondani. Egyesek azon háborodnának fel, ha mindig rosszul lenne kimondva a nevük.
Gondolatban összegezte a videón látottakat, amik miatt a bolygóra jött a csapat. Páncélosok beszéltek valakiről, akinek az áldását úgy hozták el, hogy elpusztították a nép tagjait. A csapat azért jött, hogy féket szabjon nekik. Csápi a bolygóról tudottakat gondolta át és az adatbázisban keresett további információkat a légkörről, a kőzetekről és minden földrajzi jellemzőről a bolygót illetően.

/ Bocs, fogalmam sincs, miket írtam az előzőben, a lényeg ez volt. //

Csápi nyugodtan informálódott és elkezdtek odagyűlni a többiek is. Ha hozzá szóltak, szokott válaszolni, nem volt ő bunkó. Nem szeretett sokat beszélni, fölöslegesnek tartotta. A válaszokon is meg szokott látszani ez, igaz, nem mindig.
- Én a bolygót próbálom megismerni, Larosh. Ha jobban tudjuk a környezeti adottságokat, a légkör tartalmát, a gravitáció mértékét, az segítheti a munkánkat. Ez az én szakterületem meg az űrhajógépészet.
Köszönt a többieknek is a csápokat himbálva. Nem értette, miért mutatkoznak be, mikor már rég úton vannak és már a csapat összeválogatásakor kiderültek a nevek. Udvariassági formula volt, neki csak egy fölösleges dolog. Az ő nevét biztosan tudta mindenki, mert azt, hogy Csápi, nem volt nehéz megjegyezni.
- Igaz, amit mondasz, de meg kell találni, ki küldte őket. Ha kilőjük az összeset a bolygón, mert veszélyesek, küldhetnek újakat. Azokat kell inkább meggyőzni, hogy ne csinálják, akik miatt ezek itt vannak - beszélt Leroshhoz
Csápi pacifista hozzáállása mögött azért ott rejlett, hogy nem fog senkinek a kezére csapni, ha a fegyverekhez nyúl. Elfogadta, hogy erre időnként szükség van. Ha nem sikerül meggyőzni a hadvezéreket, hogy vonják vissza a csapatokat, akkor lőni kell. Neki viszont első gondolata a tárgyalás volt és addig is a bolygó megismerése, ami még hobbija is volt.

Az első benyomás a társaimról eléggé megnyugtató volt, hogy elkezdtek velem kommunikálni és így egy kis kötődést is kialakíthatunk, amíg nem bízunk jobban egymásban. Először a kis szőrmók üdvözölt és a kezdeti érzéseim iránta nagyon halványan megváltoztak. Csak a rossz neveltetés lehet vele a gond. Bár pont nekem nem nagyon illő beszólnom ilyesmiért, hisz engem egy csapat kalóz nevelt fel úgy ahogy.
Ép beszélgetésbe akartam keveredni vele, amikor a csapatunk egyetlen hölgy tagja kivetítette mellénk a holoképét. A kis szőrmók sokat sejtető mondatta otthagyott a testetlen beszélgetőpartnerünkkel.
- Persze hívhatsz az eredeti nevemen is, csak azt már eléggé rég nem is hallottam. Egy olyan helyen nőttem fel, ahol én voltam a fajtám egyetlen egyede, így hamar megszoktam a becenevemet, és az eredeti kicsit rideg és távolságtartónak tűnik nekem, mint maga a fajom. Tudod, nem nagyon szeretjük a meleget, ezért a fajom kerüli a legtöbb élőlényt, akiknek a komfort hőmérséklete meghaladja a fagypontot. – felelem neki szárazon.
Kicsit hosszúra nyúlt a nevem magyarázata, ami alapjában véve nem volt a fő kérdés, ezért gyorsan próbáltam rendes beszélgetésbe vinni a vonalat:
- Bocs hogy semmiségeken ennyit tudok fecsegni. Inkább azt áruld el nekem, hogy miért akartál belépni az őrzőkhöz? Engem, ahogy az aktámban is be van írva, magas helyről ajánlottak, mert meghiúsítottam egy merényletet. De az nincs benne, hogy azért léptem be, mert új célt keresek az életemnek és a régit magam mögött akarom hagyni. És remélhetőleg nem ér úttól. És te a szíved, vagy a vérhez hasonló folyadék keringető szerved, mélyén miért vállalkoztál megmenteni a világot ha tudod?

Nem kapnak több adást, sőt az egész bolygó le van árnyékolva. Ahogy közelednek látják, hogy több űrhajó szállt le egy nagyobb városnál, ami mellett egy hatalmas kráter van. Az űrhajók ártalmatlanok, nem érzékelnek külső fegyvereket és mivel a kamerák nem működnek így csak a légkörbe behatolva tudnak az "ablakokon" át nézni a városba. A városban látszik csata nyoma, füstök és ledőlt épületek, de úgy fest a harcnak vége. Ekkor több lézer csapás érő a cirkálót. A hajó megremeg és zuhanni kezd,d e egészen tartható még az állapot. Képesek egyensúlyban tartani a gépet és leszállni vele biztonságosan. A meghajtók sérültek és a fegyverek is. A város előtti téren, ahol egy ledöntött szobor pódiumán egy lény fogadja őket, akit még sosem láttak.

- A nevem, Overkill. Felszólítalak titeket Galaxis Őrzőit, hogy adjátok meg magatokat és akkor nem esik bántódásotok. Ne álljatok a Szent Stark népének keresztes hadjáratának útjába.

Csápi csak rázta a fejét Aleph kérdésére.
- Általános jellemzők, gravitáció, légköri összetétel, amit az adatbázisban találtam. Friss adatok nincsenek, le van árnyékolva a bolygó, nem lehet vizsgálni.
Az androiddal Csápinak semmi baja nem volt, tudott hallgatni, amikor kellett. Csápi ezért is kedvelte az androidokat, akikkel találkozott eddig. Nem voltak túl beszédesek, követték a programjaikat és hasznos személyzetnek számítottak minden űrhajón, amit látott.
- Rendben, nyugalomra van szükségem - mondta Csápi az androidnak.
Nem figyelt most Laroshra sem, hanem nézte, hova szállnak le. Egy nagyvároshoz közelítettek, ami mellett kráter volt. A város harc utáni állapotot mutatott, ebből Csápi levonta a következtetést, hogy a kráter is ennek a következménye volt, nem természetes képződmény. A megrongált városra több hajó szállt le, látszólag békések. A lézercsapásokra Csápi a hajó álcázó és védelmi berendezéseihez szaladt, hogy bekapcsolja a pajzsokat és ha lehet, elrejtse a hajót vagy fontosabb részeit álcázza. Majdnem lezuhantak, de még tartotta magát a jármű. Csápi kereste, hogy hozza helyre a meghajtót és a többi sérült részt. Larosh már kezdtt tárgyalni, ebbe az a'askvarii nem akart belefolyni. Ő technikus volt, nem kommunikációs tiszt. A hallottakat viszont összerakta fejben. 
~A Szent Stark áldása az, hogy a harcosai által meghalhatnak az itteni népek? Keresztesháború? Valamiféle felsőbb hatalom, eszme elfogadása érdekében csinálják ezt, de ezt eddig is tudtuk - gondolta magában.
Próbálta felidézni, hallott-e már Starkról vagy a keresztes hadjáratokról, közben dolgozott az űrhajón.

Épp kezdtem megismerkedni az egyik kollégámmal, amikor találatok érték a hajónkat. Szerencsére, nem valami tragaccsal érkeztünk és emiatt még leszállni is volt időnk. A hajó csak úgy rázkódott a sok becsapódástól. Alig hittem el hogy megtámadtak minket. Ez az első bevetésre eléggé rossz hír volt. Lehet, hogy mostantól minden hajót el akarnak pusztítani, amin utazom?
Végül valamelyik társamnak csak sikerült letennie a hajót, bár az is lehet, hogy a vészhelyzeti robotpilóta volt. Ez a hajó eléggé fel van szerelve, így nem hiszem, hogy nagyobb baj ért volna minket. Bár az is lehet, hogy csak le akartak csalogatni minket, aztán elfogni.
A földet érést megéreztük, de senki se sérült meg. Mindenki rohant a felszereléséért, így én is ezt tettem. A kardom leesett, így a földről kellett felvennem. A fajom egyik legszebb munkája. Ezt vettem az első fizetésemből. Amint megláttam, tudtam, hogy nem kell más csak ez. A kardom övének a mások oldalára meg feltettem egy kis szatyorban beletettem egy hűtő sprayt, bár nem hiszem, hogy szükségem lenne rá.
Miután kiléptünk egy nagy otromba fickó fogadott minket. Annyi fegyver volt rajta, hogy szerintem egyedül szedte le a gépet. A beszéde nagyon megszállott volt. Nem szívesen találkoznák vele egy szűk sikátorban. Azért kicsit jobban is szétnéztem, mert lehet, nem ő az egyetlen, aki árthat nekünk. Végül is egy egész bolygót igáztak le, eléggé kevés idő alatt. Bár az itteni lakosokat nem hiszem, hogy nehéz volt, mert itt eléggé békeszeretők laknak.
Ha bármi gyanúsat észreveszek, szólok a hozzám legközelebb állóhoz. De mid végig készen állok, hogy felrepüljek. Ha megtámadnak minket, vagy ez az alak tüzet nyit ránk, Én fentről először szét nézek más veszély forrást keresve. Ha van, én azzal fogok foglalkozni, a többiek remélhetőleg leszedik a nagyfiút. Ha nincs jégtüskékkel támadok a levegőből rá és megpróbálok minél közelebb kerülni hozzá, hogy a leheletemmel megfagyasszam. Szerintem most nem a beszédnek, hanem a tetteknek van itt az ideje.

Csápi visszament, hogy ellenőrizze a hajót. A többiek tárgyaltak, beszéltek és próbálták megérteni ezt az alakot, aki a szent Starkról beszélt. Xanxarath'ath keresett kamerát és olyan eszközt, amivel láthatta, hallhatta a kint zajló eseményeket. Az volt a fontos neki, hogy a hajó épségben maradjon, ne romoljon tovább. A műszerekkel felmérte a rendszer állapotát és ha jelezte a rendszer, pontosan melyik részek sérültek meg, akkor nekiállt megjavítani. Amikor a többiek végeznek és menni vagy menekülni kell, a hajónak készen kell állnia, nem ragadhatnak itt. A paicifsta gondolkodású lény tehát a szakmájánál maradt, az űrhajószerelésnél.

Csápi visszatérve látta, hogy főleg a rendszereket törték fel. Majd kaptak pár lövést, amitől a meghajtó teljesen tropa. Ezt a hajót napok lesz rendbe verni. Ellenben, ha sikerülne a feltörést visszaállítani akkor újra uralma alatt lenne a pajzsgenerátor és a fegyverzet.
Aleph egy enyhe szinte elhalló lány hangját hallja, de nem érti mit mond az, mintha folyamatosan csak ismételné ugyanazt. Látszólag senki más nem reagál erre, e szerint senki más nem érzékeli a dolgot. Nem tudja megmagyarázni elégé elavult frekvencián kommunikál a lány és az adása gyenge.
Vírus sikeresen bejut a kiborg rendszereibe. Egy torz átmenete a primitív és fejlett rendszereknek. Mintha valaki egy kőbunkóból csinált volna lézerfegyvert. A rendszer összeköti a városban lévőket. Hatvan másik Starkot érzékel, csak kommunikáció van közöttük, de jelenleg Overkillel senki sem tárgyal. Húsz a városban van és maradék a városon kívül.
- Megmondtam, ez egy szent esemény, kívülállóknak itt semmi helyük.
Felelte a nő kérdésre a kiborg kíméletlenül. Vírus kikapcsolja a kiborg fegyvereit mire annak ágyús karján megjelenik egy villogó jel. Larosh kérdése helyett vicsorítva néz a csapatra.
- Sunyi... mocskos kis...
Ezzel lekapja a hátáról az egyik puskáját és lőni kezdi a csapatot. Vírus máris hallja, hogy rádión segítséget kért a többiektől.

/Svarog, Tao ne várjatok egymásra outon a birtokon, hanem írjatok /

/Kérem mindenki jelezze a karaktere nevét és tisztjét a csapatban, mert sok kalandom van és néha belekavarodok./

Csápi
Háborúban is kell valaki, aki a technikai részekkel foglalkozik. Nem mehet mindenki lőni, ütni, rúgni. Csápi ezt választotta, hogy támogassa a tárgyalni, harcolni induló csapatot. A kommunikáció és a harc helyett a műszerekkel foglalkozott és megállapította, hogy feltörték azokat.
~Kell lennie egy távolra ható egységüknek, amivel ezt megtették. Lehet, hogy ki tudom javítani és visszakaphatom az uralmat a hajó pajzsa és fegyverei felett. Ha újra belépnek és leállítják, mit teszünk? Értesítenem kell a többieket.
Csápi ismerte a csapat képességeit. Nem sokat kommunikált, mégis megjegyezte, kitől mit várhatott. Vírus beszélte a gépek nyelvét és Larosh is jól értett a komputerrendszerekhez. Őket próbálta elérni a kommunikátoron.
- Csápi vagyok. A hajót feltörte valamilyen rendszer. Megpróbálom helyrehozni, de jó lenne kiiktatni a feltörő egységüket, hogy ne csinálják meg újra.
A csápos lény szakértelmének köszönhetően megértette, hogy ez volt az egyetlen módja az azonnali javításnak. Nem tölthettek itt napokat várakozva. Overkill az űrhajóra pályázott. Csápi elkezdte próbálkozásait, hogy újra hozzáférjen a rendszerhez és kiszorítsa az illetéketelen behatolót. Próbálkozott algoritmusokkal, parancsokkal és azt is meg akarta fejteni, mi volt a biztonsági rés. Aggódva nézte a kamerán a kinti eseményeket. A tárgyalásból tűzharc lett, csak remélni tudta, hogy mindenki megússza ép bőrrel vagy élve.