Dzsungel

Kree Invázió 8 – A megérkezés





Egy esküvő sem…

---

Prológus:
A kree prototípus hadihajó, a Victory az utóbbi hónapokat a Naprendszer felderítésével és feltérképezésével töltötte. Kiirtották a Plútón raptorokat, összegyűjtötték a kristályokat. Végignézték a Titánon a roncsokat, ami az Örökkévalók városa volt. Lebegő bázist építettek a Jupiter gáztömegében és a bolygó gázait kezdték bányászni. Végigkutatták a Marson levő ősi romokat, megtalálták Tychus Finlay tetemét is, ami korábban hátra maradt. Megvizsgálták a Kék körzet romjait is, majd felvettek egy távolabbi pályát a Föld körül.

Az utóbbi hetekben a Földet vizsgálták át úgy, hogy még a Destroyer, a Nova Prime hajója sem volt képes észlelni a hajót, sem pedig a SWORD, vagy az űrközpontok egyik műszere sem. Szépen lassanként a kree-k beszivárogtak a bolygóra úgy, hogy mindez senkinek sem tűnt fel, köszönhetően annak, hogy főleg rózsaszín kree-ket küldtek beépülni. Az összegyűjtött információk alapján nagyon sok mindent megtudtak a bolygóról, azokat visszaküldték Hala-ra Lord Acil-nak, a Legfőbb Vádlónak, aki kielemezte és stratégákkal kidolgozták a terveket.

Végül pedig eljött a nap, Hala-ról megérkezett a parancs, hogy kezdjék meg a bolygón az akciót…

Már nem volt hátra sok idő karácsonyig, de itt Wakandában mindez annyira nem volt a hangulatra jellemző, hiszen trópusok, semmi hó. Azonkívül mindenki esküvői lázban ég, hiszen nem sűrűn szokott királyi esküvő előfordulni. A különböző országok vezetői jelen voltak, ahogyan a Bosszú Angyalai és az Attilani uralkodó ház is. hatalmas, pompás esküvőre lehetett számítani. Mindez pedig a Hydra-nak nagyon nem jött jól, hiszen Malakhia Dellambra, a Fekete Párduc egyre jobban kicsúszott a kezeik közül.

Az esküvő előtti rendezvény már tartott, amikor a dzsungelben a furcsa energiajel feltűnt. A Hydra lépett, nekik kellett elsőként megérkezni a helyszínre, hogy kivizsgálják. Mivel nem akartak feltűnést kelteni, így nem is repültek be a dzsungel fölé, hanem annak a szélén tették ki Tristant és Niterist. A távolság nagyjából öt kilométer volt, úgy egy, maximum másfél óra séta, mert az erdő jól járható volt.

A bázissal, vagyis inkább Reena-val volt folyamatos összeköttetésük rádión keresztül. Mivel tudta a páros, hogy milyen küldetésre mennek, így megkérték őket, hogy efféle terepre való felszerelést vigyenek magukkal. Miután kitették őket pár méterre a dzsungel szélétől az őket hozó jármű fel is szállt, majd nem sokkal később eltűnt a horizonton.

Szokásos, felszereléslistát írjatok kérlek!

Kree Invázió 8 – A megérkezés





Egy esküvő sem…

---

A páros a megérkezés után nem sokáig teketóriázott, hanem nekiindult a dzsungelnek. Szerencsére annyira nem volt sűrű a dzsungel, így egészen könnyedén lehetett haladni. Minden csöndes és nyugodt volt, talán túlságosan is az.

Az talán-talán még természetes volt, hogy a járművük megérkezése miatt minden madár és állat elcsendesedett, de ennyi idő után – pár perc – már vissza kellett volna térnie a zajoknak. De nem volt, szinte semmilyen. Állati eredetű egyáltalán, az látszott a magasban, hogy a szél fúj, de valamiért ennek sem volt semmilyen hangja.

Így ezek után már az is feltűnhetett nekik, hogy annak sem volt hangja, ha a talajra léptek, ha összetört a lábuk alatt. Ha megszólaltak, akkor a hangjuk is furcsán tompán hangzott, mintha visszhang sem lett volna. Az egész hely olyan kísérteties és természetellenesnek hatott.

Nagyjából egy kilométert kellett befele haladni, egészen addig nem javult a helyzet, végül a fák között valami nagyon furcsa tűn fel. Végig egyenes vonalban, hosszan, amíg a szem ellát, valamilyen nem természetes képződmény húzódott a fák között.

Kree Invázió 8 – A megérkezés





Egy esküvő sem…

---

A páros nekilátott próbálkozni dolgokkal a furcsa falnál. Az, amit egyből láthattak, hogy átlátnak ezen a mozgó, közelről zselészerűnek tűnő falon, aminek mozgott is a felülete. Odaát ugyanúgy folytatódott az erdő, mint ezen a részen, semmilyen extra dolog nem látszott.

Azon felül semmilyen gyanús dolog nem látszott, hogy továbbra sem voltak hangok, zajok, sem állatok. Tristan próbálkozott azzal, hogy felvett egy ágat és nekihajította ennek a falnak, hogy megnézze, hogy mi lesz az eredménye. A faág nem állt meg a falnál, hanem egyszerűen átrepült rajta.

Lehetett látni és követni az útját, úgy ment át a falon, mintha a fal ott se lett volna és ott esett le, ahol egyébként is le ellett esnie a másik oldalon. Eközben sem Tristan, sem pedig Niteris nem tapasztalt semmilyen extra gyanús dolgot. Nem volt támadás, közeledő, nem bukkantak fel állatok, hangok se jöttek vissza.

Egy valami volt, ami még furcsa, ha Tristan ellenőrizte az iránytűjét az teljesen megőrült, össze-visszaugrált és forgott az irányjelző része.

Kree Invázió 8 – A megérkezés





Egy esküvő sem…

---

Niteris nekilátott annak, hogy próbálkozzon azzal a fallal, hozzáért, de nem volt semmilyen furcsaság benne. Olyan volt, mintha levegőhöz nyúlt volna. A kezét rendesen tudta mozgatni, de a furcsaságokat a mintákat nem tudta benne szétfoszlatni. Az ugyan mozgott, a kézmozdulatok nyomán, de mindig visszaállt az eredeti helyére.

A mintavétel csak olyan lehetett, hogy a levegőből vesz azon a részen, ahol ez a „fal” van. Itt semmilyen mintázat nem került a tárolóba, csak áttetsző levető. Ennél pontosabb adatokhoz laborvizsgálat kell majd. Ezek után pedig Tristan utasítást adott a Niterisnek, hogy menjen át a falon és nézze meg a mobilt.

Ha a démon teszi, amit mondtak neki, akkor mindenféle ellenállás nélkül át tudott menni, ott ha ellenőrizte a telefonját, akkor az működött, annyi volt a változás, hogy nem volt térerő. Ugyanúgy elérhető volt minden funkció, csak hálózat és így internet sem volt. Így nem kellett Tristannak sem aggódnia a karja miatt. Ha átmegy, akkor semmi gond nem volt, a karja ugyanúgy működött.

Itt átérve a falon már ismét teljesen normálisnak látszott a dzsungel, az a fura anyag, mintázat már nem volt a levegőben az átérés után.

Kree Invázió 8 – A megérkezés





Egy esküvő sem…

---

Az iránytű nem elektromos eszköz, így ha a mágneses térrel van gond, akkor attól az megőrülhet, ellenben semmi másra nem lesz hatással. Ebből következően a gondolat valószínűleg helyes volt, hogy eszközök, mármint szkennerek bemérését zavarja, nehezíti a fal.

Mivel semmiben sem okozott kárt a dolog, nem blokkolt a térerőn – és ezáltal a kommunikáción – kívül semmit sem, így a páros tovább indult. Itt bent talán még jobban zavaró volt a csönd és a némaság. Továbbra sem voltak állatok, madarak, de semmilyen más élőlény sem.

Az első egy-két perces viszonylag egyenes úton haladó haladást erős, meredek emelkedő váltotta fel, amin úgy közel fél órát kellett haladnia a párosnak. A talaj némileg csúszott, a növényzet sűrű volt, így legalább volt kapaszkodó is. végül pedig csak felértek az emelkedő tetejére.

Mindez pedig nagyon is megérte, hogy ennyit másztak, nem is olyan messze tőlük egy hatalmas kráter – vulkanikusra emlékezető – látszott, benne pedig valamilyen hatalmas kiterjedésű innen távolról jégnek tűnő fényvisszaverő anyag is volt.

Kree Invázió 8 – A megérkezés





Egy esküvő sem…

---

Innen fentről nem igazán látszott, hogy miként lehet majd a kráterbe bejutni, de Niteris ezzel nem igen foglalkozott, hanem elindult a hegy maradvány irányába és valószínűleg Tristan is követte. Egy újabb jó minimum két-három kilométeres túra állt a páros előtt, aztán még ki tudja, hogy mennyi, hogy bejáratot találjanak.

Erre már nem volt kitaposott út, így csak állatok által vágott ösvényen, csapáson lehetett haladni, ami sokszor nem volt könnyű. Majdnem egy órás út volt az egész és ez olyan, hogy lényegében toronyiránt haladtak, azaz nagyjából pont a magaslattal szemben érkeztek le a kráter széléhez.

Az már az egész elején is látszott, hogy jó két-háromszáz méter magas lehet a kiálló rész, vagy még magasabb, ezen a közelség sem változtatott, azonban a szerencse a páros mellé szegődött. Ugyanis alig pár méterrel attól a helytől, ahova érkeztek egy barlangot láthattak, ami elég mélynek tűnt, talán annyira, hogy a kráter belsejébe is beérjen.

Kree Invázió 8 – A megérkezés





Egy esküvő sem…

---

Amikor a páros megérkezett a barlanghoz, Tristan akkor vette vissza az irányítást, miszerint ő fog előre menni, amíg a barlangot vizsgálják. Szerencsére kellően széles és magas volt, így az elején egészen könnyedén lehetett haladni. Ami még szerencsének volt mondható talán, hogy huzat volt a barlangban, így ezt könnyű volt követni.

Ha a huzatot követték, akkor nem lehetett eltévedni, bár néha kissé szűkebb járatba vitt az út, ahol át kellett két szikla között préselődni, vagy épp térden mászni pár métert, de az út legnagyobb részében könnyedén lehetett haladni.

A vége felé valahogy furcsa kezdett lenni a levegő, olyan kezdett lenni, mintha a társaság egy hegyen lenne, hogy kevesebb az oxigén, így kissé sűrűbben kellett levegőt venni. Mindazonáltal végül is átértek a járaton. Itt pár méternyi fa következett, ám mielőtt elhagyhatták volna azt hangokat hallottak.

Ha kinéztek a fák közül, akkor egy nagyobb rét volt látható, ahol aranyszínű robotok építettek valamilyen bázist. Élőlénynek nyoma nem volt, csak ezekből volt fél tucatnyi itt.

Kree Invázió 8 – A megérkezés





Egy esküvő sem…

---

Most, hogy a páros kicsit több időt töltött a fák és bokrok takarásában jobban meg lehetett nézni a robotokat is. Tristan tudott felvételeket is készíteni. Ami a robotokat illette nem nagyon látott a páros még effélét. Pedig a világban eléggé elterjedtek és sok helyen használnak humanoidokat. Főleg a Loki féle AIM óta.

A sárga színük alapján talán az AIM Birodalom színeihez hasonlítottak, hiszen ők voltak sárgák, de a földi robotokban egy közös volt. Amelyik nem állatot ábrázolt, azok előszeretettel hasonlítottak az emberekre, ezek azonban nem hasonlítottak.

Az egyik talán legfeltűnőbb, hogy maga a test szerkezete más volt, mint egy emberé, az „izomzat” nagysága, az arc, máshogyan ültek a szemek, mint egy embernél. A kézfejek és ujjak is teljesen máshogyan néztek ki. Ahogyan a páros nézegette egy idő után mintha ismerős lett volna ez a felépítés számukra.

Még korábbról, így Niterisnek csak a doktor emlékeiből lehetett az, Tristan azonban láthatta őket a TV-ben, kree-re hasonlított. Csak épp nem élők voltak ezek, hanem gépek. Ezen felül ha nézelődtek egy kicsit, akkor láthattak saját maguknak balra egy ösvényt, amivel el lehetett az idegen robotok táborát kerülni és majd beljebb haladni a kráterben.