Elhagyott kastély

Go down

Elhagyott kastély Empty Elhagyott kastély

Témanyitás by Thorhalla on Szer. 23 Feb. 2011, 10:37

A tóközepén álló kastély messze kilóg a megannyi szürreális és hihetetlen föld közül, de ez egy átlagos palota ám minden lakó nélkül.
Elhagyott kastély Castle-450

Az eredeti topic

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Elhagyott kastély Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14869
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 43
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Elhagyott kastély Empty Re: Elhagyott kastély

Témanyitás by Thorhalla on Szomb. 06 Aug. 2011, 23:34

#2 2009-07-19 20:37:17

Nero Vincenzo
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2008-01-03
Üzenetek: 156
PM

Re: Elhagyott kastély

Egyelőre nem kapok választ… illetve nem attól, akitől várom. A különös szarvakat viselő nő lép mellém, és asgardi nyelven szólít meg. A szavai alapján… mintha ismerne, és nekem sem tűnik teljesen ismeretlennek…

<- Hogy már… megint nem emlékszem? Tehát… Ön ismer engem, igaz? Sajnálom, nem tudom, mire kéne emlékeznem, de ha Ön szerint jó helyen vagyok, akkor igazán-->

Ekkor váratlanul a nő megcsókol, és én ijedtemben hátrébb lépek. Ez valami asgardi üdvözlési forma lenne, vagy valamilyen beteges játék?

<- Ööö, nos ez… érdekes volt, hölgyem. De hogy én… megmentettem volna kegyed életét? Sajnálom, de… erre sem emlékszem…>

De ha ez igaz… akkor nyilván jó okom volt rá, és akkor ez a nő… egykor talán a barátom vagy közeli ismerősöm volt…

<- Annyira restellem, hogy nem emlékszem a nevére… de az AIM tornya… Nem Ön az első, aki említi nekem az AIM-et. Ön tudja, milyen kapcsolatban álltam velük? Rémlik a csapat, a Halál Angyalai, amiben állítólag én is tag voltam… és igen… a fejem eléggé fáj, ha emlékezni próbálok, hölgyem… Tehát ilyen problémám is volt már korábban?>

Elképzelhető, hogy ez a fejfájás és memóriazavar… valamilyen betegség nálam, ami időről időre előtör belőlem? Nem örülnék neki…

De aminek még kevésbé örülök, az az újabb helyváltoztatás, akaratom ellenére. Ezúttal Thor egy villáma juttatott el minket valamilyen várhoz, és ekkor már annyira zavarodott és dühös vagyok, hogy ösztönösen beborítom magam a vörös fénnyel, és felordítok.

<- ELEGEM VAN EBBŐL! IDE-ODA DOBÁL MINDENKI, ANÉLKÜL, HOGY MEGKÉRDEZNÉNEK, VAGY FIGYELMEZTETNÉNEK! NEM BÁNHAT ÍGY SENKI ASGARD HARCOSÁVAL!>

Hogy… mi? Ezt… én mondtam volna…? Megrettenek saját magamtól, és eltűnik a vörös fény, majd elkerekedett szemmel nézek a szarvas nőre…

<- Megvan… Thor… halla… A neve Thorhalla, igaz? Az a szőke nő pedig… A… Amora! Ő meg Amora!>

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#3 2009-07-19 21:43:51

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7446
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

//Előzmény: Tengerparti rész//

< - Asgardra Landraf! – csattantam fel. – Ne kelljen veled megint üvöltöznöm, hogy végre észhez térj megint! Hagyd már abba ezt a magázódást és viselkedj úgy, ahogyan egy istennek kell és nem pedig meghunyászkodva, mint egy halandó! >
Halottam Thor hangját, egy villanás, gyűlöltem, hogy így kellett utazni, noha főleg a villám miatt, Amora is megoldhatta volna. Körbenéztem, egy kastély, végül vissza Landraf-ra. Úgy tűnt, hogy mégis emlékszik valamire a korábbival ellentétben. Gúnyosan mosolyodtam el a vöröses fényre és a reakcióra, és arra, hogy utána már emlékezett a nevemre.
< - Igen, Thorhalla vagyok, bár már számtalanszor megkértelek, hogy Halla… és Amora rá is emlékszel. Thena-ra kellene még és Thor-ra, Skurge-l nem találkoztál, hacsak nem az alvilágban. Igen, tudom, hogy milyen kapcsolatban voltál velük, és ezt is, hogy ki vagy, mint mondtam, de kezdjük akkor az elején – vettem egy mély levegőt. – Mágiával mennyivel egyszerűbb lenne megosztani a veled töltött emlékeket és azt, hogy mit tudok rólad, de nem tudom, hogy azzal ártanék-e vagy használnék, ha úgy tenném meg, hogy emlékezz. Lehet, sőt biztos, hogy megint fájni fog a fejed, de ha gondolod szólj és befejezem, aztán később újra folytatom. Nos, akkor az elején, amennyire tudom Nero Vincenzo néven az AIM Halál Angyalainak tagja voltál, akiknek a feladatuk az volt, hogy New York bizonyos területeinek védelmét lássák el és iktassák ki a veszélyes elemeket, magukat nem regisztráló mutánsokat. A találkozásunk véletlen volt, véletlenül voltam a Landraf toronynál, amikor azt egy mutánstámadás érte és megjelentél a tetőn, ott használtad az anyanyelvedet először és kértél, hogy juttassalak haza, mert látni szeretnéd Asgardot, amiről persze semmilyen emléked nem volt. Amora-nak és Sathadnak köszönhetően, feljutottunk a Bifrostra, majd Asgardra néhány halandóval, ahol mindent lemészárolva találtunk. Persze már itt kezdődött, hogy megmentettelek… A halandók segítségével jutottunk arra a megállapításra, hogy azért nem emlékeztél semmire sem, mert téged nem anya szült, néhány kemény szóval sikerült téged észhez térítenem akkor szerencsére. Egy Fandral nevezetű Thor párti harcos isten sejtjeit felhasználva készítettek és feljavítottak téged. Egészen pontosan az atyám, Loki Laufeyson, akiről kiderült, hogy valójában az AIM-ot irányítja. Te Amora-val és a társával mentetek az alvilágba a nővéremhez, Hela-hoz, hogy megkeressétek Thor és Loki lelkét. Ők ketten meghaltak, te pedig a nővéremmel maradtál és tíz évig a szeretője voltál és tanultál tőle, az a vörös fény, amit magad körül láttál tőle van. ő tanította. De hogy mi mást csináltál és tudtál meg ott sajnos nem tudom, de hogy neked letelt a tíz év nekem pár óra, talán egy nap… már sokkal határozottabb voltál, noha még mindig az emberi külsődet részesítetted előnyben az Asgardihoz képest. Hela megölte az alvilágban tébláboló Thena-t és ekkor igen látványosan hajítottad ki az ágyadból. Nem fontos igazából, egy másik Hela-val lepaktáltál, hogy Loki és Thor feltámadhasson és mondjon le a saját atyának lelkéről, hogy a mi világunk ne vesszen el, de kötöttél vele egy egyezséget, amit csak hónapokkal később tudtam meg, hogy mi is volt. >
Vettem egy mélyebb levegőt és folytattam.
< - A következő találkozásunk neked négy hónappal később volt New Yorkban, atyám utolsó percei az életből. Wakandából érkeztél egy Ghost nevű alakkal és fedtétek fel atyám valódi tervét, hogy mi volt az lényegtelen ebből a szempontból. Együtt néztük végig Loki halálát, ahogyan Ghost végzett vele, mert nem hagytad, hogy mi ítélkezzünk felette, mert szerinted neki több joga volt hozzá… utána jelent meg Hela, hogy elvigye az atyja lelkét és utalt neked valamire, hogy ez csak a kezdet volt. Miután eltűnt megjelent a másik realitás Hela-ja és megmondta, hogy mi volt az alkutok. Magadat ajánlottad fel, próbáltam kompromisszumot ajánlani neki, de nem lehetetett és te sem akartad, hogy küzdjek ellene. Megpróbálta a lelkedet elvinni, egy villanást láttam csupán utána a halál istennőjét őrjöngeni. Akkor éreztem, hogy nem sikerült valami teljesen a nővérem miatt. És úgy tűnt, hogy jól gondoltam, mert itt vagy megint. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#4 2009-07-20 07:27:10

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Elhagyott kastély

Thor villám kíséretével hoz el a megszokott, és ismerős helyről, majd pedig egy kastély előtt érnek ismét biztos talajt. Thordin nem is számolja a teleportációkat, de már egészen hozzá szokott. Kis mosolyra húzza száját, ami egyre csak szélesedik, ahogy Landraf felcsattanva ordít. Egyedül már csak azt reméli, hogy ő nem egy lokista barom, mert láthatóan igen jól ismeri Thorhalla a férfit. A csók pedig csak nyugtalanítóbbá teszi az egészet.

<-Ne légy már ennyire tisztelettudó azzal a viperával…

Böki oda az eszméletét vesztett harcosnak, hisz véleménye még mindig azt tartja, hogy az örökösben csak ugyan nem lehet megbízni, mint apjában. Morog még egy sort az orra alatt, bár hallani nem lehet mi is hagyta el száját. A kastélyra néz, és alaposan megszemléli. Igazán tetszik neki, mivel más, mint az előző helyek. Sokkalta emberségesebb.
Még mindig reméli Einar megjelenését, mivel nagy ellenfélre lelt benne. Vértje vágásán húzza végig az úját, és csak halk felhördülés, illetve pöfékelés hallatszódik Thordin-tól. Aztán Thor felé veti figyelmét.

<-Akkor induljunk hát… bizonyára sok mindent kell megbeszélni.

Mondja, és tesz pár megeredt lépést. Landraf emlékeivel nem igazán foglalkozik már, hisz úgy látszik jó kezekben van. Persze csak idéző jelben, hisz annak a nőnek senki sem lehet a közelében biztonságban. Némileg sajnálja, hogy a zavarodott férfi pont a mellett a kígyó mellett kötött ki, de bizonyára nem is engedné az örökös, hogy Thordin a közelébe férkőzzön. Láthatóan ismeri, így a harcosban kicsit el is veszett a remény, látván kiket ismer közelről. No meg bántja kissé az is, ha valóban Loki pártját erősíti, talán fel sem kellett volna „karolnia”.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#5 2009-07-20 20:07:18

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7460
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

Thor türelmesen néz Thordinra.
< - Kérlek, nekem sem könnyű ez, de ameddig a szövetség áll kénytelenek vagyunk megtartania békés hangnemet. >
Majd végig néz Halla társaságán szigorúan.
< - Mind. >
Aztán Landrafhoz lép befelé menet.
< - Nyugalom harcos. Ideig még el kell viselned, hogy nem tudunk mást tenni. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#6 2009-07-20 20:38:51

Nero Vincenzo
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2008-01-03
Üzenetek: 156
PM

Re: Elhagyott kastély

Hosszú, perceken át tartó történetet hallok Thorhallától… vagy Hallától… Az állítása szerint ezt a nevet jobban kedveli. Nem kívánom felbőszíteni, ha tényleg ismerem.

Amíg beszél, olykor-olykor fel-felvillannak halovány emlékképek, néha élesebbek is… Fandral… Hela… Ghost… Loki… Ezek a nevek különösen ismerősek… Az első kettő, Fandral és Hela… kellemes, mégis borzongató érzéssel töltenek el… de Ghost és Loki… különösen Loki… A gyomrom is összerándul valamilyen megmagyarázhatatlan dühtől, akárhányszor is kiejti ezt a nevet Halla.

<- Köszönöm… Halla. Ez a történet… egészen hihetetlen volt, már-már túlságosan is, de… több ponton is ismerős emlékképek villantak fel, amíg mesélt, így hajlok afelé… hogy igaz lehet. Meg persze, miért is hazudna nekem? Ha ennyi mindenen átmentem, nem csoda, hogy az emlékezetem sínylette meg… Hela… Neki köszönhetem végső soron, hogy élek? És Ön lenne akkor… az ő húga? Loki pedig… az apjuk? Fuhh… Ne haragudjon, ez a név… elképesztően erős dühöt és undort ébreszt bennem, és a története alapján ez nem is meglepő. De Hela… miért vette el az emlékeimet? Vagy talán… véletlen volt csupán…? Bár jobban emlékeznék, mi volt közöttünk… Bevallom, kicsit ijesztő ez a „Halál Istennője” megnevezés… Már csak annyit áruljon el nekem, Halla… mert ezt még mindig nem tudom pontosan… hogy mi barátok vagyunk, vagy ellenségek?>

Élénken remélem, hogy az előbbi, mert harcolni… még képtelen volnék.

Közben Thordin szólít fel, hogy ne legyek tisztelettudó… Vipera?

<- Már elnézést, Thordin, de Halla sokat segített az imént… A hangneme alapján… nem igazán kedveli ezt a hölgyet. Én nem akarok semmi mást, csak az emlékeimet, higgye el…>

Majd Thor is mellém lép, és lehajtom fejem a közeledésére… Nem is értem, miért…

<- I-Igen, Thor… Így is hálás vagyok, hogy itt lehetek, és segítenek nekem… bár még mindig nem érzem magam… igazán asgardinak… és nem hiszem, hogy volna másik alakom ezen kívül, mint Önöknek. Mondja… szükséges volt ott hagynunk a többieket… a „halandókat”? Nem lenne jobb segíteni egymást, és együtt dolgozni egy menekülési terven?>

Majd ismét Halla felé fordulok.

<- Halla… Megbocsásson, pár újabb kérdés, amelyeket, azt hiszem, muszáj megértenem, ha itt maradok, Önökkel… Thor-párti… Ez a szó mit jelent? Mik ezek a „pártok” vagy mik Önöknél? És… ha az Ön édesapja, Loki volt valóban az AIM irányítója… én pedig az AIM-nek dolgoztam… akik a Halál Angyalait foglalkoztatták, akik védték a várost a veszélyes elemektől… akkor Loki védelmezte gyakorlatilag New Yorkot, és én ebben segítettem őt? És hogy érti azt, hogy engem nem anya szült…? Meg hogy készítettek engem…? Ezt nem értem… Loki lenne… az én apám is, hiszen ő „készített”, vagy hogy van ez? Miért akartam volna megölni akkor őt?>

Uhhh… A fejem…

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#7 2009-07-20 21:56:06

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7446
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

Landri csak hallgatott és hallgatott, igazából ha valakinek elmondom azt a történetet, amit neki, akkor bizonyosan idiótának néz és egy szót sem hitt volna el nekem abból, amit mondtam. Kis híján lekevertem egy pofont neki, amikor arra a részre ért, hogy bár jobban emlékezne arra, hogy Hela-val milyen viszonyban is voltak. Én pedig nagyon nem akartam, hogy emlékezzen, vagy engem emlékeztessen a drága nővéremre. Úgyis ki fogjuk tekerni egymás nyakát, amint sikerül találkoznunk, de ha ő elszórakozott az én volt szeretőmmel, akkor az ő szíve is legyen összetörve még kisebb darabokra, már ha lehet egyáltalán valamit még nála. És még valami drágám remélem nagyon hamar kinövöd, hogy azt a szajhát emlegeted előttem, mert csak azért viselem el tőled, mert szükségem volt rád, és nem mert mennyire jó, hogy emlékezetsz arra, hogy az a valami a nővérem. Loki és az undor… nem csodálkoztam, hogy azt érzett, szóval gyűlölte őt, bár ez korábban is kiderült, de legalább most az őszinte érzéseket kaptam meg tőle. És hogy mi ketten… roppant jó kérdés volt.
< - Tudom, hogy hihetetlen, amit mondtam, de nem hazudtam, lett volna értelme? Mint mondtam kedvesem a szeretője voltál nagyon sokáig – mondtam kissé ingerülten. – De az utolsó találkozásunkkor kissé talán túl sokat is szabadkoztál nekem arról, hogy már elég régen nincs köztetek semmi. Hogy miért? Fogalmam sincs, ezt csakis te tudhatod, de szerintem nem akarta, hogy a másik világbeli énje karmai közé juss. Túlságosan is sértette volna az önérzetét, ha a másik énjéé lettél volna, ezt biztosra veszem, ennyire ismerem – feleltem. – Szándékosan vette el a másik, mert felajánlottad az életedet azért cserébe, hogy megölhesd az atyánkat. Szerintem teljes mértékben meg akart ölni és a lelked mindkét felét elvinni magával, de úgy tűnik, hogy nem sikerült neki teljesen. Hogy mi ketten kedvesem? Barátok, csupán kissé heves vérmérsékletűnek tartasz – mosolyogtam rá. >
Az a nem ért fel örökös száműzetéssel Asgardról, hogy meg akarta ölni atyámat még akkor is, ha Loki-ról volt szó? De azt hiszem, hogy igen, hiszen atyám is királyi vér volt. De végül is Landrinak nem volt úgymond köze hozzá, csak Ghost volt az, aki ténylegesen megölte, így akkor ez a része nem okozott gondot a továbbiakban. Vicsorogva pillantottam Thordin és Thor felé, amikor a megjegyzésieket tették.
< - Thor, hiszen meg sem szólaltunk, senki sem, a te embered keveri a bajt éppen – mondta Amora. – Mi csak haza akarunk jutni. >
Ezzel ő és Skurge is elindultak a kastély bejárata felé.
Kedvesen és ártatlanul mosolyogtam a nagybátyámra, hogy tényleg nem tettünk semmit sem. Most egy szót sem szóltam arra, hogy a talpnyalója miként viselkedett és még csak bele sem sütöttem a teljes páncéljába, pedig olyan szívesen megtettem volna. Hátrányos megkülönböztetés, nem érdemeltem ki, hogy ezt kapjam egy kis talpnyalótól. És még én lennék a hibás, ha visszavágnék, dühösen fordultam el Thor-tól és a kutyájától, de elégedetten mosolyogtam magamban, mert Landri is az én védelmemben állt ki.
< - A kiskutyának csupán az a baja, hogy annak vagyok a lánya, akinek – mondtam dacosan. – Ezenfelül nem is hiszem, hogy korábban láttuk volna egymást. >
Hallottam Thor és Landraf beszélgetését, reménytelenül sóhajtottam fel magamban. Miért indul ezzel a férfival minden ismerkedésünk így, hogy semmit sem tud és mindent meg kell magyarázni neki? Semmit sem ért, és semmit sem tud, de legalább most nem volt síró kisfiú, mint a legutóbbi alkalommal, ennyit legalább változott és ez is minimális pozitívum volt. Csak azt nem tudom, hogy minek pazarlom rá az energiámat, miközben Einar odakinn van valahol és ő sokkal fontosabb volt, mint ez. Végül nem tudtam szó nélkül hagyni az ő és Thor beszélgetését. A halandós részre nem szándékoztam szólni, azért nem segítünk nekik, mert halandók és ezzel vége volt az ügynek a részemről, nem érdemeltek segítséget.
< - Ennél azért bonyolultabb az ügy – mosolyogtam. – Ugyanis mindenki látott a másik alakodban, Skurge-t, Thena-t és a kutyát, bocsánat de még mindig nem mondtad a nevedet „fiam”, ó elnézést, hogy tudjam min kell királyunk talpnyalóját hívnom – mondtam gúnyosan. – De amúgy szinte mindig azt használtad, amiben most vagy, te vagy az első Asgardi, aki jobban szereti a halandó alakját, mint az asgardit. Igazából azt hiszem ezt érzed inkább magadénak, mint azt... pedig még nem is láttam az arcodat asgardiként a sisak miatt, pedig kíváncsi lettem volna... >
Végül ismét hozzám intézte a szavait, két részletben kellene válaszolni, az elsőre bárki innen tudott volna, de a második rész, csak én. Szóval általános kérdések, furcsa, hogy múltkor ő nem akadt fenn ezen a kérdésen, csak James siránkozott, hogy Loki párti vagyok, és nem pedig Thor oldalán a jó fiúkkal. De egyelőre segítsünk Landri-nak és hátha az őszinteséggel is meg tudom valamilyen szinten nyerni magamnak.
< - Ameddig tudok válaszolni a kérdéseidre, fogok is. Igen, Asgardon mindig is két oldal volt – bólintottam. – Thor és Loki oldala, de atyám halálával és azzal, hogy az első találkozásunkkor kis híján kihalt Asgard Thor és Hela szövetséget kötöttek egymással, hogy a nővérem visszaállítja Asgardot régi fényében abban az esetben, ha megkapja Apokalipszis lelkét. Ő egy mutáns volt Midgardon, megkapta és az egyezményük értelmében ő maga is földeket kapott Asgardon. Így most már három oldal létezik a világunkon egy részük még mindig Thor parancsának engedelmeskedik, én megörököltem atyám birodalmát és címeit, mi vagyunk a másik oldal, Thor örökös ellenségei és a harmadik oldal pedig Hela-é. Jelenleg béke van Asgardon, ez itt is látszik, mert nézeteinket félretéve közösen küzdünk azért, hogy hazajuthassunk. Egyszerűbben, a sztereotípiák szerint nézve, ahogyan az otthoni a nézetek szerint vesszük, a Thor pártaiak ők a jófiúk, mi Loki pártiak a rosszak, Hela oldala meg a még rosszabb. >
Ismét vettem egy mély levegőt és elgondolkodtam, hogy miként is. Ez a bonyolultabb része és nem akartam a többiek előtt felfedni, hogy atyám halandóvá akart válni, ez kellően nagy szégyen volt és nem tartozott Thor kutyájára sem, és a többiekre sem. Hogyan lehetne az utolsó kérdéseket rendesen megmagyarázni, lehetséges, hogy Stephanie-nak jobban ment volna, de a gondolattól is viszolyogtam, hogy a halandó énemnek adjam át az irányítást, így inkább megpróbálkozom vele én.
< - Atyám célja Midgard kiirtása volt – mondtam. – Az AIM csak álca volt, hogy ne jöjjön rá senki arra, amit tervez. Soha sem akarta a szánalmas halandókat megóvni, az Thor feladata. A klónozásról nem sokat tudok… a lényege az volt, hogy Fandral szöveteiből egy teljesen új embert, jelen esetben Asgardi istent hozzanak létre. Az ő sejtjeiből növesztettek, azt hiszem így megy a folyamat és ha jól emlékszem, akkor a Halál Angyalait jobbnak csinálták mint az eredetiket, hamis emlékek, miegymás. Korábban azért nem emlékeztél Asgadra, mert soha sem jártál ott, és akkor is ezek a fejfájások gyötörtek. Szerintem klón mellékhatás lehet. Nem hiszem, hogy atyám készített téged, szerintem csak parancsba adta, hogy téged is gyártsanak le. És hogy miért akartad a halálát? Mert Fandral Thor párti és valamilyen szinten benned is benned volt ez, és te a halandókat akartad védeni – mondtam némi undorral. – Míg ő kiirtani őket. Amikor erre rájöttél, akkor fordultál ellene és az AIM ellen és szövetkeztél újra Hela-val, hogy megállítsátok. És sikerült. >
Közben felzárkóztam a férfi oldalára és mellette álltam meg.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#8 2009-07-21 09:39:54

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Elhagyott kastély

Landraf felvilágosítása mit sem enged a tempóból. Ám Thordin nem törődik senki szavával, csak Thor mondatai azok, amikkel foglalkozik. Nem is meri igaz Thorhalla-t, de attól még tudja kitől származik, és hol helyezkedik el, így bármit tehet, ellenségeként tekint rá, csak úgy mint a csatlósaira, Skurge-re és Amora-ra. Sok mindent hall, amit Halla közöl Landraf-al, és van néhány dolog ami nem igazán tetszik neki, de Thor kérésének próbál eleget tenni, és nem neki esni senkinek. Vértjében kissé csörtető hangban indul, és az építmény a cél. Nem szól senkihez, hisz Landraf dolgai nem az ő ügyei, így neki mi bele szólása lenne.
Fintorogva, és mérgelődő arccal caklat a cél felé.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#9 2009-07-23 16:41:54

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7460
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

Thor dacosan néz az asszonyokra.
< - Ő csak a szavaival támadt rátok, de tudom ti mennyire... - szava elakad és az égre pillant, amin ében felhők kezdenek gyülekezni. - Thena? >
Fordul a lányához.
< - Érzem én is... jobb ha bementek és nem jöttök ki ameddig a vihar végett nem ér. Induljatok. >
Parancsolaja lány és a messzeségben elkezdenek a felhők egymásnak ütközve hatalmas villámokat szórni. Mivel a bolygó ezerszerese a Földnek a vihar is legalább ezerszerese bármilyen földi viharnak...
Ahogy az asgardiak bemennek a két vihar isten felkészül az összecsapásra.

/Innen kezdve a helyszíneket lehetetlen elhagyni a hihetetlen vihar miatt, aminek csak az esőcseppjei puskagolyó erejű ütéseket adnak le. A játékosoknak szabad köreik vannak annyit írnak amennyit csak akarnak és azt tesznek, amit akarnak, de az épületet elhagyni nem szabad. Ez pár napig (szombat-vasárnapig) marad így. Ez alatt be is esteledett szóval a játék az estétekről és éjjeletekről fog szólni,a ki nem írja, hogy lepihen pár órát az megbánja.../

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#10 2009-07-23 17:45:45

Nero Vincenzo
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2008-01-03
Üzenetek: 156
PM

Re: Elhagyott kastély

Elszédülök, és a lábaim is megremegnek a sok információ hallatán… Még egy közeli falnak is neki kell támaszkodnom. Oly sok, amit Halla mond… ismerősen cseng.

<- A szeretője… A másik világbeli énje… Megölni… Lokit? Volt… tényleg… másik alakom?>

De akárhogy koncentrálok… nem megy… Nem is tudom, hogy kéne csinálnom.

<- Nem… Nem hiszem, hogy most… lenne másik alakom. Ez az alak… emberi alak… Igen, kedvelem. Ez biztos, és el sem tudnám képzelni, hogy van másik. Két oldal… Thor és Loki… Apokalipszis lelke…? És… Hela oldala? Ő… a legrosszabb oldal? Na de… Ha szerettük egymást, nem tudna nekünk most segíteni? Nem tudom őt valahogy elérni? És… Ön tényleg a rossz oldalhoz tartozna? Ezt… nem tudom elhinni. Eddig Ön segített a legtöbbet. Miért lenne… „rossz”?>

Egyáltalán mi értelme van ennek a háborúnak? Mire jó ez az egész?

<- Asgardért harcolnak egymással? Vagy a Földért? Mi a célja a háborúnak? És… azt állítja, hogy engem… mesterségesen hoztak létre? Nekem… még családom sincs?! KLÓN?! NEM!!!>

Dühösen csattanok fel, és érzem, hogy ismét elborít a vöröses aura.

<- EMBER VAGYOK!!! Elegem van ebből az asgardi zagyvaságból, meg háborúzásból, meg… meg… tudom is én, mit művelnek maguk itt! CSAK HAZA AKAROK VÉGRE MENNI!!! Nem vagyok klón, otthon bizonyára vannak ismerőseim, barátaim, családom… Nem lehetek… egyedül.> És ezt a különös nyelvet sem akarom tovább beszélni! Nagyon bonyolult és régies hangzású, semmi köze az angolhoz… Elegem van.

Borzasztóan fáj a fejem… Bebicegek az épületbe, amíg valamiféle vihar készülődik idekint, majd keresek egy ülőhelyet, és leülök.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#11 2009-07-23 18:32:51

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7446
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

Figyeltem Landraf-ot, de nagyon nem tetszett, amit láttam, kezdett úgy tűnni, hogy teljesen reménytelen. Akkor most kellene megölnöm, amíg még nincs tisztában a valódi kilétével és a feje is fáj. Így bizonyára könnyebb dolgom lenne, mintsem eredeti alakjában. Thor és Thena odakinn lesznek a viharral foglalatoskodnak, bent pedig csak a kiskutya lenne, míg mi hárman vagyunk. Mennyire egyszerűen véget lehetne vetni ennek az egésznek. Megcsóváltam a fejemet, ennyire reménytelen. Asgardra! Miért is próbálok segíteni neki és észhez téríteni? Ennyire nem lehetek kicsinyes és bosszúszomjas Hela felé, de pedig az voltam. Nem fogok alul maradni vele szemben, abból nem eszik az az átkozott szajha. Nem mozdultam csak figyeltem, ahogyan megkapaszkodott a falba. Hátrafordultam Thor felé, amikor már megint minket vett elő.
< - Ahogyan Amora is mondta, nem tettünk semmit nagybátyám – mosolyogtam még mindig ártatlanul Thena parancsára ügyet sem vetve. >
Végül én magam is elindultam az épület belseje felé. ha vihar ők maradnak, ha jég vagy tűz jönne, akkor én tenném meg, ha hadsereg, akkor Skurge-t küldeném. Legalább mindenre megvan a megfelelő emberünk, hogy ki mit lásson el. Végül ismét Landri-ra pillantottam, valamit kell vele kezdenem addig, amíg azok odakinn vannak. Nem szerezhették meg maguknak, és nem állíthatták a maguk oldalára. Nekem kellett ebben a versenyben győznöm és nem fogom feladni az egészet. Próbált emlékezni ebben biztos voltam a külső látható dolgok miatt, de úgy tűnt, hogy nem nagyon sikerült neki. Mennyire kellene az agyába piszkálni, hogy az emlékek visszatérjenek?
< - Mondtam kedvesem, ha szeretnéd mágiával osztom meg az emlékeimet veled – néztem Landraf-ra. – Úgy talán még hihetőbb lenne minden. >
Újra Hela-t hozta fel, kezdtem unni a témát, és éreztem, hogy kezdem elveszteni a türelmemet ezzel a témával kapcsolatban. Miért nem lehet azt a libát egyszerűen és könnyedén megölni, mint bármelyik másik északi istent vagy istennőt? Miért pont ő volt az a szerencsés, aki annak született, aminek? Mindegy, valahogyan meg fogom találni a módját, hogy meghaljon a Holtak úrnője és elküldöm oda a lelkét, ahonnan soha, de soha sem fog tudni visszatérni. Dühösen néztem a férfira, majd amikor végre elhallgatott szólaltam meg.
< - Ne merd még egyszer előttem emlegetni a nővéremet! – csattantam fel legalább olyan dühösen, mint korábban atyám is, amikor Hela lett emlegetve. – Nem fog segíteni, neki addig jó, amíg mind itt vagyunk és nem Asgard közelében. Azért hajítottad ki az ágyadból, mert semmit sem javult, megölte a védtelen Thena-t az alvilágban, hogy semmit sem változott, hogy továbbra is a Holtak úrnője marad valami eszménykép helyett, amivé tenni akartad. Az egy szörnyeteg, láttad a negyedik Asgardit odakinn a „rosszak táborában”? A volt kedvesem, több mint félezer évig voltunk együtt szerettük egymást, Hela feltámasztotta és törölte az emlékeit, csakhogy nekem okozzon szenvedést! – mondtam gyűlölettel. – Ha hozzá akarsz rohanni, hát tessék, nem foglak megakadályozni! Hogy miért lennék rossz? Egyrészt, mert Loki leánya vagyok és ez a legtöbbeknek elég, hogy erre az oldalra skatulyázzanak be, a másik ok, pedig, mert megvetem és gyűlölöm Thor-t. Más egyebet nem tudok, hogy miért tartoznék oda – mondtam ártatlanul. >
< - Kedvesem, ez reménytelenebb, mint legutóbb, mikor adod már fel, hogy meggyőzd? – kérdezte Amora. – Mindegy, megyünk és körbenézünk a kastélyban, ha már egyszer úgyis itt ragadtunk. >
Ezzel ő és Skurge is elhagyták a benti legelső termet, hogy körbenézzenek odabenn.
Remek kérdések, hogy miért is harcolunk egymással. Atyám, mert mindent el akart pusztítani és mert megjósolták, hogy Asgard pusztulását fogja okozni, de mos nem, most béke volt, de ki tudja, hogy meddig. Mikor elmentek visszafordultam Landraf felé.
< - Jelenleg nem – mondtam. – Béke van Asgardon, atyám akarta elpusztítani azt és Midgardot is, de nekünk nem ez a célunk. Mindenki az Asgard feletti uralmat akarja és amíg mi itt vagyunk, a három oldal vezetői közül ketten, ki tudja, hogy mi megy odahaza. Jelenlegi céljaink, hogy újra felvirágoztassuk Asgardot. Igen azt mondom, sajnálom… >
Sajnálta a nyavalya, de egy kis együttérzés soha sem ártott még meg senkinek. Elégedetten figyeltem, ahogyan megint a vörös fény vette körbe, legalább a mágia használatra emlékszik valamennyire, azonban a folytatás. Szánalmas, inkább lenne ember, mint mi? Lehet, hogy Amora-nak volt igaza azzal kapcsolatban, amit az előbb mondott. Idióta, mindenki haza akar jutni, nem csak te. Amikor bent leült odamentem hozzá és leguggoltam előtte, a szemébe néztem, majd pedig bánatos arccal csóváltam meg a fejemet, belül azonban elégedett voltam, elveszve egyedül, szegény pici Landraf…
- Akkor beszéljünk angolul, ha ez neked jobban megfelel – mondtam lágyan. – Nem vagy egyedül kedvesem… mi mindannyian csak haza akarunk jutni. Amúgy amíg egy Asgardi harcos nem tudja először visszavenni az eredeti alakját és csak az emberiben van, nem emlékszik az életére, utána kapja csak vissza az emlékeit, így reménykedjünk, hogy veled is így van. Azt sajnálom, de senki sem vár otthon, ha voltak is, amit nem nagyon hiszek a munkád miatt biztosan halottak a pusztítás miatt, ami Midgardot érte – felnyúltam az arcához és ha hagyta akkor lágyan simítottam végig rajta. – Ha bármiben a segítségedre lehetek Landri, akkor hozzám nyugodtan fordulhatsz és megteszek minden tőlem telhetőt, segítettem, ismerlek valamennyire, nem vagy egyedül, ezt ne felejtsd el. Van még valamilyen kérdésed különben?

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#12 2009-07-24 09:27:44

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Elhagyott kastély

Thor, és Thena a viharral szálnak szembe, Thordin pedig mind azt elfogadván, beballagott a kastélyba. A természet gyorsan kifordult, és az esőzés, és a helyzet egyre csak súlyosbodott. No de a viharok istene, és leánya csak elboldogul vele. Sőt! Ha nem így lenne, csalódnának bennük. A harcos belép a kastélyba, és az első termet már is alaposan megszemléli. Lassú léptekkel járja körbe, és nézi a falakat. Korábban Landraf kicsattanása eljutott fülébe, csak úgy mint minden szó, ami Thorhalla száját hagyta el. Mikor elhalkulnak, a férfi, kissé távolabb, ám de oda szól.

<-Légy büszke Asgardi mivoltodra! Ebben még egyet is értek a viperával, de más különben meg ne hallgass a bódító szavaira! Loki lánya, így nem bízhatsz benne. Hiába a sok emlék, a végén szolgájaként kötsz ki. Jobban tennéd, ha nem hinnél el mindent mit mond, majd csak akkor, ha végre valódi kilétedben leszel!

Közli, ügyet se vetve arra, hogy angolul beszéltek az imént. Páncélja halk csörgésében lépked, és azon mereng, vajon kiket kéne szemmel tartani. A két távozott jómadarat, vagy a családi életet élő személyeket. Thordin egyedül van, mint képviselő a saját pártján, és ez kicsit nincs ínyére, bár nem torpan meg attól, hogy három mocskos alakkal van összezárva, és egy zavart, kértségbe esett alakkal. Neki dől egy oldalfalnak, és még néhány szót oda lök a társalgóknak.

<-Sajnálom Landraf, hogy Hela és Thorhalla rivalizálásának középpontjába kerültél!

Nem tud többet mondani, hisz Halla jóval nagyobb információ csomaggal kecsegtet Landraf-nak, így bármennyire is szeretne, nem tud segíteni. Pár percig még a két alaktól nem messze áll, aztán Amora, és Skurge után indul. Távol le maradva tőlük. Nem áll szándékában követni őket, csak a kastélyt nézi át. Teremről teremre, szobáról szobára.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#13 2009-07-24 15:39:45

Nero Vincenzo
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2008-01-03
Üzenetek: 156
PM

Re: Elhagyott kastély

Elegem van, elegem, elegem!!! Az emlékeim… Ha ennyi borzalmon kellett átmennem, talán jobb is, hogy nem emlékszem. Talán így akar az elmém megvédeni engem.

És tessék… Végre kapok válaszokat, de ez a Halla meg Thordin egymást marva próbálnak meggyőzni engem. Nyilván a kis háborújukhoz kellek…

Fáradtan felnézek rájuk.

- Elég legyen már… Halla, amit mondasz… mélyen, belül tudom, hogy igaz… csak kicsit sok volt így egyszerre, és ez a klónozás… rémlik valami, hogy ezt egyszer már korábban sem tudtam megemészteni. Nem… akarom elhinni, hogy egy mesterséges… lény vagyok csupán. Se nem ember, se nem asgardi… Felesleges hát foglalkoznotok velem. Nincs bennem asgardi alak, ezt mát biztosan érzem. Akármit is tett velem az a Hela, asgardi hatalmamnak csak egy része van már csak meg, talán annyi sem… A vörös fény, meg a Halálpenge… Ennyi.

Amikor Halla felcsattan a nővére neve miatt, elmosolyodom.

- Ó igen… Amikor ilyen vagy… sokkal ismerősebbnek tűnsz. A heves vérmérsékletű Halla… Igen, határozottan ismerősebb. Thena… Ha tényleg megölte őt Hela, akkor nem is akarom megtudni, hogy lehet most újra az élők között az a szegény lány.

Aztán Amora is megszólal… Igen, a hangja egyértelműen emlékeket idéz fel bennem.

- És ha már itt tartunk… talán rosszul emlékszem… de mintha ő is meghalt volna már korábban. Mindegy… Nagyon távolinak érzem magamtól ezt a sok asgardi háborúzást, testvérharcot, belviszályokat, mágiát… Ekkora hatalmatok van… Rengeteg mindenben segíthetnék az embereknek a Földön, de ti arra használjátok, hogy egymást irtsátok vele. Ez a Túlontúli, aki idehozott, nem is különbözik annyira tőletek, és ha tényleg ilyen egy asgardi, köszönöm, de maradok inkább ember.

Talán azelőtt is így gondolkodtam… és ezért voltam inkább általában emberi alakban?

- Thordin, nem lehetek büszke asgardi véremre, már ha maradt még bennem, ha csak ezt a rengeteg agressziót és cselszövést látom és hallom, ami Asgardot érinti. Rivalizálás… Nagyon nem tetszik ez nekem. Nem állítom, hogy Thor jobb, ha ő is háborúzik, de Halla, Loki halála után végleg be kellett volna szüntetned mindenféle viszályt Asgardon. Akárhol is legyen az a hely…

A fejemet dörzsölöm… Lassan elmúlik a fejfájás…

- És ne szólítsatok többet „Landraf”-nak vagy „Landri”-nak. A nevem Nero. Nero Vincenzo. EMBER vagyok. Világos? EMBER. Nem érdekel, hogy milyennek klónoztak, meg hogy ki gyártott le, meg hogy mi voltam azelőtt… Most már EMBER vagyok. Ha ez nem tetszik, küldjetek vissza a többiekhez. Talán velük jobban megértetem majd magam.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#14 2009-07-24 21:43:57

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7446
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

Kezdtem roppantul unni a minden lében két kanál fiatal férfit, mindenbe csak bele ütötte az orrát és csak dühített a jelenléte. Mindent el fog rontani azzal, hogy belebeszél. Tényleg el kellene intézni valamilyen rövid úton. Véletlenül belecsap egy villám és szénné ég. Majd bizonygatom, hogy láttam a villámot, ami miatt megégett. Pontosabban belesült ropogósra a páncéljába minő véletlen lenne. Gyűlölettel néztem rá, idióta Thor párti kutya, ha az ostobaság ezeknél fájdalmat okozna, akkor már mindegyik üvöltve fetrengene valamelyik asztal alatt, vagy pedig ott ahol voltak, mert másra egyik sem volt jó. Próbáltam nem odavágni a szavaira, mert muszáj volt türtőztetnem magam, a fenébe azzal, hogy olyan rangom van, mint amit kaptam. De végül nem bírtam ki és megszólaltam.
- Mi lenne, ha az orrodnál tovább látnál kisfiú? – kérdeztem dühösen a férfit. – Egyetlen szavam sem volt hazugság felé, csak az igazat mondtam. Pontosan a te fajtád az, aki miatt még a békeidőben sem lehet nyugodni! Ennyire zavar, hogy kinek a leánya vagyok? Akkor Thor-t miért nem veted meg ugyanennyire, hiszen atyám a testvére volt…
Egyszerűen fájt az ostobasága és az, hogy ennyire vak. Még én sem voltam soha ennyire, de ennyire vak. A mi időnkben legalább tanítottak is valamit a harcon kívül az iskolában, nem pedig, hogy menni és megvetni mindenkit, aki szembejön és, mert a másik oldalon van. Hihetetlen, de én nem ezen tény alapján ítélkeztem, ha valaki a másik oldalon volt, akkor az remek alany volt arra, hogy gyakoroljak, átcsábítsam a saját magam oldalára, vagy pedig egyszerűen elcsábítsam és azért szolgáljon engem, mert belém szeretett. Továbbra is megvetően néztem a férfira, amikor megjegyezte, amit majd pedig gúnyosan nevettem fel.
- Nem vagyok a nővérem, hogy jóleső érzéssel töltsön el, hogy a volt szeretőjével szórakozom – mondtam gúnyosan.
Örültem, hogy úgy döntött, hogy végre elmegy, így legalább kettesben maradhattam Landraffal és reméltem, hogy ő nem fog öt perc után aludni menni és lehet vele értelmesen beszélni. Végül visszafordultam Landraf felé, és lassan keltem fel előle és leültem egy székre nem messze tőle. Valamit akkor is kellene vele kezdeni, egyszerűen mágiát nem mertem rajta használni, mert fogalmam sincs róla, hogy Hela mit csinált vele. Légy átkozott kedves drága nővérem. Megcsóváltam a fejemet, lehet, hogy tényleg meg kellett volna ölnöm, ahelyett, hogy ezzel foglalkozom, hogy próbálok lelket és emlékeket ölteni bele.
- Igen, mágia használat – mondtam. – És már legutóbb sem hagytam annyiban az egészet – mondtam ismét dühösen. – Hát most sem fogom, szerintem, ha egy picit jobban belegondolsz, hogy mire emlékszel rólam, akkor arra is fogsz, hogy nem adok fel semmit sem, hogy nem tudok veszíteni.
Kérdőn pillantottam rá, amikor elmosolyodott és úgy tűnt, hogy végre emlékezett rám, azzal, hogy dühös vagyok. Igen arra emlékezett, hogy Thena halott, és arra is, hogy Amora is az volt, remek, akkor egy-két kép mégiscsak megvan neki. Jó lett volna tudni, hogy mire emlékszik és mire nem, de ezeket nem tudhattam és nem is akartam így felhozni, majd szépen lassan el fogja regélni őket idővel. Vettem egy mély levegőt, ostoba, ennyire nem ért semmit? Nem is tudhatta, hiszen soha sem élt nálunk, csak Hela-nál tíz évet, de az pedig időben semmi sem volt, egy kisgyerek még az annyi idős Asgardi. Azt látta, amit a halottak és csak ennyi. Még rá is dühös voltam, hogy ennyire ember akar lenni.
- Jól emlékszel hallottak voltak – feleltem. – Mindenki, alig volt pár száz túlélője annak, amikor Fájdalom seregei, a másik Loki és seregeik lerohanták a mi világunkat. De Hela és Thor kötöttek egy egyezséget, aminek a végén Apokalipszis lelkének megszerzésével és azzal, hogy Hela földeket kapott Asgardon és hatalmat mindent visszaállított arra az állapotra, mint a támadás előtt volt. Be van szüntetve minden viszály – mondtam dühösen. – Asgard érdekében még azt is elnéztem Thor-nak, hogy miatta haltak meg szüleim és lemondtam a bosszúmról, mert a világunknak így a legjobb. Mindig is a világunk érdekeit néztem, én nem vagyok az atyám, hogy el akarjam azt pusztítani Landraf! Jelenleg mind a három oldal békésen él egymás mellett és mindenkinek a célja az, hogy újra felvirágoztassuk a helyet. Csak néhányan képtelenek ezt belátni és engem sem fogadott el mindenki uralkodónak, és velük még kell kezdeni valamit mielőtt katasztrófát okoznak odahaza.
Majd pedig jött az utolsó része a beszédének, úgy néztem rá, mintha arcul csapott volna, majd pedig a döbbenet vicsorgássá torzult. Egyetlen egy valaki mert ezt előttem mondani és annak is az lett a sora, hogy a végén meghalt. Drága atyám volt az, aki ezt merte tenni! És akkor és ezért fordultam ellene. Elárulta és feláldozta az embereit, az embereimet azért, hogy senki se tarthassa fel és ne akadályozhassák meg abban, hogy halandóvá váljon, hogy ne kaphassa meg Hela a lelkét.
Azonban csak akkor szólalok meg és mondom ezeket, ha nincsen Thordin a helységben, mert nem akartam, hogy más is meghallhassa ezeket a szavakat.
- És még jobbnak mered tartani magad Lokinál? – kérdeztem megvetően. – Remélem emlékszel, hogy mivel nyitottad fel a szemem, mi volt az, amivel Loki menekülni akart Asgardról és megalapítani a Midgardi birodalmát?! Emlékszel?! – kiáltottam rá dühösen. – Halandóvá akart válni, hogy Hela soha se kaphassa meg a lelkét. Még egyszer, ha valakitől meghallom ezt, azt saját kezűleg ölöm meg, remélem világos voltam!
Néhány másodpercig még csöndben voltam, majd vettem egy mély levegőt.
- Bocsáss meg, még mindig túlságosan érzékenyen érint ez az egész – mondtam. – Ezzel mentetted meg az életemet, mert, ha sikerült volna a terve engem is megölt volna…

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#15 2009-07-24 23:35:20

Nero Vincenzo
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2008-01-03
Üzenetek: 156
PM

Re: Elhagyott kastély

Felállok, és dühösen-zavarodottan járkálok fel-alá, miközben egyre inkább fáj a fejem, ahogy jönnek vissza az emlékeim…

- Remek, Halla, örülök, hogy nem adod fel, de kérlek… elég legyen most egy időre! Túl… sok információt közöltél túl gyorsan… Mindjárt szétrobban a fejem! Emlékszem már a rengeteg halottra Asgardon… és mintha már magának Asgardnak a körvonalai is megjelennének előttem… Valamiféle szivárványt látok… amit meg lehet idézni… Itt erre nem lenne lehetőség?

Bi… frost…?

- Jó, jó… Örülök, hogy végül is most nincs háború Asgardon… Ha magatokon segítettetek, akkor esetleg mi, emberek is sorra kerülhetnénk majd a Földön? Mindenesetre ha én bármiben segíthetek a béke érdekében Asgardon vagy a Földön, megteszem, amit tudok, ha hazaérünk…

Majd amikor Halla letorkol, a vörös fény teljesen elborít, és érzem, hogy magával ragad a düh. Egészen közel hajolok hozzá, fenyegető tűzzel a tekintetemben.

- NE MERÉSZELJ ÍGY BESZÉLNI VELEM!!! NE MERÉSZELJ LOKIHOZ HASONLÍTANI, SEMMILYEN SZEMPONTBÓL!!! Te… Halandóvá válni… A terve…?

Bevillan egy emlékkép… Magamat látom…

Érted már, Halla? Értitek, halandó barátaim? Erre ment ki az egész. Onnantól kezdve, hogy Loki körmönfont módon megalapította az AIM-et és létrehozta annak irányítóját, Ghostot, keresztül a rengeteg ármánykodáson, hogy elkészüljenek a nanobotok, a műholdak, a klónok, és minden egyéb, ami a tervéhez kellett, egészen odáig, hogy elpusztítsa ennek a bolygónak szinte a teljes lakosságát, beleértve főként a legtöbb erővel bíró mutánsokat és uralkodókat, majd a pár hozzá hűséges túlélővel új birodalmat alapítson, immár emberi testben, biztonságban Helától és Thortól, távol Asgardtól… Valójában már jó ideje lemondott Asgardról. Hitegette a körülötte álló asgardiakat, például téged is, hogy majd övé lesz Asgard trónja, de az önbecsülését annyira sértette, hogy mostohaapja, Odin Thort kedvelte jobban, hogy végül durcás kisgyerekként elrohant egy másik világba, ahol kitombolhatta magát. És hogy biztosra menjen, hogy minden asgarditól, főleg Helától biztonságban legyen, még asgardi valóját is képes lett volna levetkőzni. Nos, Loki? Miért nem állítasz már le? Mert igazat mondok…?

Igen… Loki is halandó akart lenni…

- Valóban így volt, az apád halandóvá akart válni… de ő gyávaságból, Halla. Menekülni akart Hela elől. Thor elől. Asgard haragja elől. De én… Engem akaratomon kívül tett ilyenné a két Hela, bár ami azt illeti, azelőtt is kedveltem már az embereket… már emlékszem. És ha már így alakult, nem fogok azon görcsölni, hogy nem vagyok már tiszta asgardi. Úgysem voltam soha közétek való, csak egy klón, nem igaz? Az emberek világában a helyem.

Elfordulok, de még egy szigorú pillantást vetek Hallára.

Elhagyott kastély Landraf

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#16 2009-07-25 07:22:15

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Elhagyott kastély

Halla megjegyzéseire, már nem is figyelt…
Járja a termeket, egy darabig Amora és Skurge nyomában, míg nem talál egy szobát, ami kellően kényelmesnek tűnik. Ágy, és asztal, körülötte székek. Thordin-nak mind az meg felel, így be is sétál. Az ajtót maga mögött becsukja, és kinéz egy ablakon, ahol látja, a még mindig el nem múló, szakadó esőt és viharokat. Thor. És Thena jelenlétét nem találja, de aggódni nem aggódik értük. Mint sem Landraf és Thorhalla magára hagyását bánja. Viszont nem akar egy szobában lenni azzal a nővel, így inkább eljött. Lefekszik az ágyba, és még első gondolata nem hagyja el fejét, már is leragadnak szemei, és mély álomba zuhan. Nem volt ideje azon aggódni sem, mi lesz ha…

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#17 2009-07-25 13:21:02

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7446
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

Csak siránkozik és siránkozik, mi lenne, ha végre csöndben maradna és nem siránkozna azon, hogy nem lehet ember?! Lehet, hogy Thena-nak volt igaza és ott kellett volna hagyni a fenébe a halandókkal együtt. Követettem a tekintetemmel a férfit, magam mellől az asztalra fektettem a kardomat. Élvezet volt nézni, hogy ennyire kétségbe van esve. Csak remélni tudtam, hogy minden egyes szavam megsérti őt és ezzel emlékek térnek vissza. Attól azonban féltem, hogy tényleg nem fog visszaváltozni Asgardivá. Mit tett a két Hela vele? A másikkal kellett volna beszélnem a nem nővéremmel, mennyit vihetett el belőle? Az asgardi énjét bizonyosan megtette, de ők ketten annyira egyformák voltak, legalább is abból, amit láttam belőlük. Ah szóval végül kezdett mégiscsak emlékezni, a halottakra, micsoda remek látvány volt a sok Thor pártit halottként látni, és ahogyan ő sírva nézett körbe, akárcsak, ahogyan az egyik jégóriás kiütötte…
- Ahogyan szeretnéd, befejezem – mondtam. – Sajnos nem ér el idáig a Bifrost. És Amora sem tudott minket hazavinni, pedig képes a dimenziók közötti teleportációra, de semmit sem ért el vele. Midgard segítése… Azzal csak egy gond van kedvesem, a három pártból kettő soha sem venné a fáradtságot, hogy Midgardon segítsen. Már megtettük, amit kellett, megállítottuk atyámat és a katasztrófák során Thor is Midgardon volt.
Ezt komolyan gondolta, hogy Midgardon segíteni? Menjen sírva könyörögni Thor-hoz, hátha megsajnálja, de nem hiszem, hogy manapság ő azzal lenne elfoglalva, hogy a halandók bajaival foglalkozzon. Kit érdekeltek? Még mindig sajnálom, hogy nem haltak ki teljesen, csak részlegesen. Majd megoldják maguknak, hogy helyre állítsanak mindent, ha pedig nem, akkor nem fogok egyetlen egy halandó után sem sírni azért, mert meghaltak. Miután rákiáltottam a vöröses fény vette körbe, úgy tűnt, hogy ezzel tényleg sikerült szépen betalálnom. Rezzenéstelen arccal tűrtem, ahogyan közel hajolt hozzám és fenyegetni mert?! Csak elmosolyodtam gúnyosan az egészen, öljön meg, ha akar, ahhoz úgysem lesz elég bátorsága. Főleg akkor, amikor nem folytatta az egészet, hanem szinte megdermedt. Jó néhány másodperc telt el, mire elhúzódott. Meg kellett volna ijednem a tekintetétől? Akkor lehet, hogy most csalódást okozok neki ezzel, hogy nem teszem?
- Szerintem még emlékszel, hogy miként viszonyulok a halandókhoz – mondtam. – Téged mindig is Asgardi számba vettelek és ez most sem változott – mondtam ismét dühösen. – Ezért vagy itt, Thena nem akart itt látni, mert szerinte nem vagy már az, de én ragaszkodtam hozzá, hogy itt legyél… igen mindig is kedvelted őket, Fandral miatt lesz az, hogy így érzel irányukba. Atyám ott követte el a hibát a saját szemszögéből, hogy belőle készített téged és nem pedig a saját emberei közül egyből – lassan keltem fel a székről és nyújtóztam egyet. – Bármit is teszel nem moshatod le magadról, ami vagy…
Odasétáltam az egyik ablakhoz és kinéztem rajta a viharba. Halványan mosolyodtam el gúnyosan ismét egy pillanatra. Hamarosan mindenre emlékezni fog, legalább is a fontosabb részekre és, akkor most jöjjön a legjobb rész, hogy mégse higgye azt, hogy vége van. Miután eltűntettem a gúnyos arckifejezést az arcomról bánatosan fordultam a férfi felé.
- Én számítottam rád, hidd el kevés olyan személyt ismerek, aki nem vet meg és gyűlöl, azért ami és aki vagyok, te ilyen vagy… – mondtam bánatosan. – Nálad kevés nemesebb harcost láttam és ismertem, amióta életben vagyok… szerintem pedig nem akaratodon kívül volt, én úgy hiszem, hogy a nővéremmel meg egyeztél valamivel. Mivel te ajánlottad fel az életedet a másik Hela-nak és kétlem, hogy a nővérem, akárcsak én könnyedén belementünk volna abba, hogy ennyivel eldobd az életedet. És ezért kérlek bocsáss meg…
Elsuttogtam néhány szót és ezúttal egy újabb emléket láthatott a férfi, noha kivételesen nem a saját szemszögéből, hanem az enyémből:
Az AIM kilövő állomását láthatta Landraf, saját magát és Hela-t, egy harmadik személy szemszögéből. Hela állt Loki holtteste felett…
Ezután megfordul… de pár másodpercnyi gondolkodás után visszanéz, és kezét Landraf vállára teszi. Hangja most egyáltalán nem fenyegető, sőt már-már szánakozó.
<- Még nincs vége…>
Jó pár másodpercig áll így Hela és Landraf, majd az istennő leveszi róla a kezét, és végleg eltűnik.
Ezek után Landrafra kérdőn Landraf-ra pillantottam, nem akartam mindent megosztani vele, mert nem akartam, hogy valami komolyabb baja is legyen a fejfájások miatt, noha megérdemelte volna.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#18 2009-07-25 17:16:09

Nero Vincenzo
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2008-01-03
Üzenetek: 156
PM

Re: Elhagyott kastély

Nagyot sóhajtok, majd lenyugszom, és eltüntetem a vörös aurát magam körül. Hallára tekintek.

- Most én tartozom bocsánatkéréssel, Halla. Nem érdemelted, hogy így rád rivalljak, mikor láthatóan csak segíteni kívánsz… még ha nem is teljesen önzetlenül. Ennyire azért már emlékszem rád… de arra is, hogy nincsenek veled kapcsolatban negatív érzéseim, ha csak annyi nem, hogy sokáig úgy ugráltál, ahogy Loki fütyült. Mintha ezzel kapcsolatban valamiféle vitánk is lett volna… Nos. Ha valóban nem ér el ide az a Bi… frost… és más erejére sem támaszkodhatunk, akkor jobb, ha jó viszonyban maradunk.

Kicsit elmosolyodom, majd folytatom.

- Ha már itt tartunk… az is rémlik, hogy nem kedveled a… „halandókat”, és mintha ebben sem értettünk volna soha egyet, igaz? Igen… Határozottan emlékszem… Ráadásul az emberekkel kapcsolatban… pozitív érzelmeim vannak… kivéve persze az AIM-et, de az végső soron atyád ördögi szervezete volt.

Thena… nem akart itt látni? Pedig kedves leánynak tűnt… de megértem az aggályait, nem ismer.

- Félre ne érts, nem akarom… „lemosni” magamról, ami vagyok, de a tény tény marad… nem vagyok már asgardi, legalábbis úgy nem, ahogy korábban voltam. Egyre élénkebben érzem, hogy Hela… valamit elvett belőlem… Ha így is elfogadtok, inkább… „halandóként”, mintsem asgardiként, annak igazán örülök… de az mostanra már világos nekem, hogy az életem inkább a Földdel… Midgarddal fonódott immár össze, semmint Asgarddal. Ha belegondolsz… a Földön „születtem”… földiek hoztak létre, még ha Loki irányítása alatt is… az emberi alakomat tartom igazinak… és most már félig-meddig ember is vagyok. Sajnálom, Halla, de ez van. Még csak nem is éltem soha Asgardon, csak az Alvilágban…

Az Alvilág… Fájó és kellemes érzések egyaránt hatalmukba kerítenek ennek a szónak a kimondásával…

- Szóval semmiképp nem vetlek meg, vagy gyűlöllek, se téged, se senkit itt… még ha az asgardi hozzáállás bizonyos dolgokhoz nem is tetszik mindig.

Aztán valamiféle emlékképet pillantok meg… Ezt Halla csinálja? Az ott… én vagyok…? Meg… Hela… Igen… Hela. Különös, de… egyből felismerem.

Ahogy rám teszi a kezét… Az arckifejezése…

- ELÉG! HALLA, ELÉG!!!

Elhúzódóm a nőtől, és fejemhez kapok.

- Ilyet… többet ne csinálj, ha kérhetem. Hela… emléke meglehetősen fájó… Valamit tett ott velem, amikor hozzám ért… Ő tett ilyenné? Vagy csak megvédett inkább? Akárhogy is… ez most sok nekem, Halla.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#19 2009-07-25 18:31:43

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7460
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

Ha bárki kinéz a vihar alatt Thena és Thor egymás mellett állnak a legmagasabb tornyon szótlanul majd az egyik szikla feléjük repül, de maga a szikla akkorra mint egy része a kastélynak. Thor pörölye belecsap a kőbe és az apró kavicsokra hullik szét. Az égből ház méretű villámok áradnak, amiket Thena hárít az égbe ugorva és elnyelve a tenyerében őket.

/Este/

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Elhagyott kastély Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14869
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 43
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Elhagyott kastély Empty Re: Elhagyott kastély

Témanyitás by Thorhalla on Szomb. 06 Aug. 2011, 23:34

#20 2009-07-25 20:49:35

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7446
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

Végül lassan eltűnt a vörös fény Landraf körül, rámosolyogtam, amikor végül beugrott neki, hogy milyen is vagyok valójában. Vagyis emlékezett rá, noha jelenleg semmilyen ellenszolgáltatást nem vártam a felvilágosításért, és még bele sem gondoltam, hogy mi lesz a viszonzás érte, de lényeg a lényeg, hogy valóban úgy volt, ahogyan a cuki fiú mondta, semmi sincsen ingyen. És az, hogy szándékosan magam alatt vágom a fát azzal, hogy a „kedves” nővéremre emlékezetem igenis kijár majd érte valami. Ilyen is ritkán van, hogy tőlem kérjen valaki bocsánatot, nem hiszem, hogy sokan tették volna meg ezt életem során. Szóval semmilyen negatív érzelem irányomban, mit ne mondjak, ez igazán meglepett, noha soha egy pillanatig nem volt voltunk ellenségek. Elfintorodtam, amikor azt a részét emlegette, amelyikre nem szívesen emlékeztem. De valóban nem tetszett neki, hogy megtettem, és utólag nekem sem különösebben, de most már nem kellett megtennem soha, de soha többé.
- Százhetvenhárom évig egészen pontosan – mondtam. – Igen, nem örültél neki, hogy megtettem, de nem nagyon volt más választásom, mint megtenni. Amikor volt választási lehetőségem és már magam is megláttam az igazat, akkor pedig döntöttem és nem szálltam veled szembe. Szivárványhíd, ha jobban tetszik a Midgardi kifejezés. Azért segítettem, hogy továbbra is jó viszonyban maradjunk – mosolyodtam el. – És szeretném és örülnék is neki, ha így maradna… annak idején az Alvilágban kérted, hogy legalább benned bízzam, megtettem.
Igen, már az első pillanattól kezdve mennyire jóban volt a halandókkal, vagyis a Bifroston, mikor ígérte, hogy hazajuttatja őket. Bah! A legtöbbet megöltem volna ott helyben mielőtt szeretett világomra léphettek volna. Figyeltem, ahogyan mosolyog, ártatlanul mosolyogtam rá, amikor a nem szeretem a halandókat részre ért és megvontam a vállamat, majd pedig felnevettem egy kicsit. De legalább már tudtam, hogy miként is állunk. Vajon Hela pici törékeny lelke hogyan emésztené meg, hogy a szíve választottja inkább lenne halandó, mint közülünk egy? Szerintem ha közölném vele az bőven elegendő lenne ahhoz, hogy nekem támadjon és a háború kirobbanjon Asgadon és legyőzhessük őt, visszaállítva a két frontos háborút…
- Remekül emlékszel – mondtam. – Valóban nem, nekem egykor semlegesek voltak, egészen addig, amíg nem száműztek közéjük és nem kellett Stephanie testében aludva eltöltenem negyed évszázadot. Remekül kijönnétek… neki semmi baja sincs a fajtájával. Atyám megvetette az embereket, bár nem értem, hogy miért is tartott több száz halandó ágyast az évek során, már ha igazak a pletykák… de mint tudod nekem soha semmi közöm sem volt az AIM-hez, egy véletlen folytán jártam arra, amikor először találkoztunk… mindegy.
Kissé nyűgösen fordultam el tőle és néztem ki a viharba a sötétségbe. Igen, Hela-t mennyire lehetne ezzel felhúzni, hogy a volt ágyasa halandó akar lenni. Ennek ellenére nem értettem mindennel egyet, amit mondott. Még ha nem is tudta, de valamilyen szinten ő mentette meg Asgardot is, ha nem puhítja meg Hela-t, akkor lehet, hogy soha sem engedte volna vissza Thor-t, sem pedig atyámat, és akkor Asgard elveszett volna.
- Tévedsz – csóváltam meg a fejemet. – Nélküled Asgard sem lenne. Amúgy nálad mindegy… te pontosan ugyanolyan voltál emberként, mint Asgardi alakban, így igazából semmit sem vesztettél. És akkoriban még nem volt hol élni, nem volt Asgard, haldoklott, akkor még Helheim is békésebb hely volt, és nekünk alig egy-két nap telt el…
Végül pedig jött az emlék, fájdalmasabb a szavai szerint, mint bármelyik másik, mit tettek vele? Tőlem várt választ, igazán remek drágám, de ha ismerném azt a mágiát, amit a drága nővérem használ, akkor nem kellett volna azon gondolkodnom, hogy miként is lehetne megölni. Vagyis lehetett volna megölni.
- Fogalmam sincs – néztem a férfira. – De szerintem nem akkor, már korábban. Nem éreztem mágiát abban a pillanatban, így szerintem nem akkor varázsolhatott rád valamit, hanem amikor együtt kezdetek atyánk ellen dolgozni. És szerintem… akármennyire nem esik jól bevallani… szerintem megvédett. És valóban lehet, hogy nem ártana meg ezek után neked, ha elmennél lepihenni. Én még maradok, még gyakorolnom kellene egy kicsit.
És addig is sikeresen el tudnám végre vonni a figyelmemet arról, hogy Hela mit is tett Einar-ral és, hogy ő nem jött velünk ide, hanem ott van kinn valahol még mindig az egyik táborban. Erre dühösen szorítottam össze a kezemet és inkább kinéztem az ablakon a viharba, igazán remek szórakozás a viharisteneknek… Mindenki más pedig már régen nyugovóra tért, vagy pedig egészen mással mulatja az időt, igen még mindig Amora kedvesre gondolok ezzel kapcsolatban… de legalább senki sem nyaggat majd kivételesen és a gyakorlás sem árt meg nekem, sem vívás, sem mágia terén.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#21 2009-07-25 21:05:12

Nero Vincenzo
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2008-01-03
Üzenetek: 156
PM

Re: Elhagyott kastély

173 év…? A mindenit… Az asgardiak tényleg… JÓ sokáig élnek. Vajon az én életem meddig fog tartani? Élethosszom tekintetében inkább ember vagy asgardi vagyok?

- Szivárványhíd… Igen, így is ismerős. Rendben van. Sajnálom, hogy száműztek téged, de ha ennyit éltél Midgardon… emberek között… nem értem, miért nem vagy képes jobban együttérezni velük. De azért nem gondolod, hogy túlzol azzal, hogy Asgard nem lenne nélkülem? Mindenesetre köszönöm a bókot, jólesik, hogy így gondolsz rám.

Helheim? Az meg… mi?

- Hela… megvédett engem. Nézd, tudom, hogy nem vagytok jó viszonyban, de ha találkozol vele esetleg… mindenképp mondd meg neki, hogy beszélni szeretnék vele. Kérlek. Most pedig akkor magadra hagylak… Köszönök mindent.

Biccentek egyet a nő felé, majd elindulok az egyik folyosón…

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#22 2009-07-25 21:53:20

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7446
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

A mostani mondatára, már csak dühös nézés volt a válaszom. Nem kértem az ő sajnálatából sem, senkiéből sem! Igazából már azt sem tudom, hogy miért mondtam meg neki, hogy száműztek. Hogy miért? bőven elég volt látni, hogy mennyire szánalmasok és semmire kellőek, azonfelül, ha a saját akaratodon kívül töltesz el velük éveket, pusztán azért, mert nem Thort szolgáltad, hanem a saját atyádat? Nem válaszoltam a kérdésére, csak magamban mosolyogtam, hogy talán sikerül megnyerni magamnak. És csak most tűnt fel, hogy tegezni kezdett, visszagondolva azóta, hogy elkezdett rám emlékezni. Valamennyire haladtam előre abban, hogy újra önmaga legyen és legalább már velem foglalna állást a kiskutyával kapcsoltban, mert ugyebár nem hazudtam neki semmiben sem. Egyszer elég igazat mondani és utána már mindegy, mert jó eséllyel hinni fognak neked.
- Ha egyszer marad időnk azelőtt, hogy megölnénk egymást az első pillanatban, akkor megmondom – mondtam, majd suttogva folytattam. – Ha még élnek és létezik a világunk egyáltalán…
Én is csak biccentettem felé, majd pedig az ablakban maradtam továbbra is, odakinn láttam, hogy Thena és Thor viaskodnak a viharral, akkor nekem is itt volt az ideje, hogy a saját szörnyeimmel nézzek szembe, azzal, hogy mennyire gyengének találom magamat. Hogy méltó lehessek hozzá, hogy felérjek hozzá és Amora-hoz egyszer valamikor. Kinyújtottam a kezemet a körmeim nyoma szépen múlt és a vérzés is elállt már. Csak egy gondolat volt és egy kisebb tűzlabda jelent meg a tenyeremben, majd pedig egyetlen intéssel tüntettem el. Nem ezt kellett gyakorolnom, a tűznek kis híján már így is a mestere voltam. Az alakváltás volt, amit kellett volna, illetve a másik kettőt, de jelenleg nem volt játékszer, amin megtehettem volna. Így maradt, hogy először tárgyakat alakítgattam át, majd pedig vissza, végül pedig saját magamon.
Kellett volna egy halandó alak korábban, amiben mégsem így nézek ki, hanem egy halandónak, és mégis tudok mágiát használni. És igen, addig sem kellett az irányítást átadnom Stephanie-nak, a legnagyobb szerencsémre. Már nem volt rá szükség, így az a kislány lassan elbúcsúzhatott attól, hogy valaha is újra dolga lesz az életben. Úgysem szerettem, ha elnyomtak. Órák telhettek el kemény koncentrációval és varázslás kíséretekkel, míg végül lenéztem a kezemre, kék volt, felkeltem, kissé magasabban voltam, mint megszoktam és a tükörbe, azaz az ablakra néztem, csodás, legalább lassan, de biztosan ment, hogy a jégóriás alakomat fel tudjam venni, vagyis amit elképzeltem magamnak. Elsuttogtam ismét néhány varázsszót, majd pedig zöldes villanás után ismét magammal néztem farkasszemet az ablakban. Az idő múlását nem figyeltem, csakhogy lassan kezdtem fáradt lenni, minden tekintetben így odamentem az asztalhoz és levettem a Skymningen-t róla, majd pedig az egyik folyosón elindulva kerestem egy szobát, hogy végre lepihenhessek.
Az ágy mellé tettem le a kardomat, majd pedig a szarvas tiarát is oda mellé és a kezeimet a fejem mögött átkulcsolva feküdtem a sötétben. Dühített, mert nem voltam elégedett magammal, leszek valaha az? Asgardra! Tehetetlen voltam és dühített, valamit tennem kellett volna, hogy ne itt legyünk, hanem hazajutni és annak a ténye, hogy Einar sem volt itt, szinte megőrjített, akárcsak az, hogy úgy viselkedett, ahogyan. Megfogtam a legelső tárgyat vázát, ami a kezembe akadt és felülve az ágyon a falhoz vágtam, ahol aztán darabokra tört, de még ettől sem éreztem magam jobban. Éreztem, hogy a szemem megint égett, ahogyan Einar-ra gondoltam, hogy nincs itt velem az oldalamon, ahogyan az utolsó közös éjszakánkon, az élete utolsó éjszakáján.
< - Légy átkozott Hela, légy átkozott! – sziszegtem gyűlölettel az üres szobában. >
Végül elfordultam a fal felé és próbálkoztam egy kis alvással is, végül lassan, de biztosan elnyomott engem is az álom…

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#23 2009-07-27 16:20:30

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7460
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

A vihar elült, Thor és a lánya fáradtan mennek be a kastélyba keresve egy üres termet, hogy lepihenjenek végre. A kastélyt beborítja a bolygó napjának gyönyörű fénye és a szürkés távozó viharfelhők sárga szín skáláiban úsznak el a messzeségbe. A világ eme oldala ébredezni kezd...

/Hajnal/

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#24 2009-07-27 16:55:41

Nero Vincenzo
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2008-01-03
Üzenetek: 156
PM

Re: Elhagyott kastély

Elmosolyodom, és Thorhallára nézek, miközben Ghost lassan eltűnik a föld alá.

- Halla, ne élj állandóan jóslatok és téged irányító, nagyobb erők hatalmában. Mindenki a saját sorsának a kovácsa, és csakis te döntöd el, mire használod fel az erőt és időt, ami megadatott neked. Hogy mi lesz ezután, azt TE döntöd el. Nincs szükséged másra, hogy ezt megmondja neked.

Mielőtt elindulnának a többiek lefelé, egy villanás tölti be a területet… majd megjelenik maga Hela.

Elhagyott kastély Hela

Szótlanul néz le rám és Thorhallára a hatalmas istennő, és én csak bólintok felé. Ezután Hela felemeli a kezét, és Loki összeaszott testéből egy alig látható, halovány lélek emelkedik ki, majd a Halál Istennője gonosz vigyorral szorítja össze öklét körülötte.

<- Végre az enyém vagy.>

Ezután megfordul… de pár másodpercnyi gondolkodás után visszanéz, és kezét a vállamra teszi. Hangja most egyáltalán nem fenyegető, sőt már-már szánakozó.

<- Még nincs vége…>

Jó pár másodpercig állunk így, Hela és én, majd az istennő leveszi rólam a kezét, és végleg eltűnik.

Ám ezzel még nem ért véget az asgardi látogatók sora…

Újabb villanás, ezúttal más és erősebb, mint az előbb… és megjelenik ismét Hela, de ezúttal egy másik világ Helája. Thorhalla is találkozott már ezzel az alternatív Helával, aki pár hónapja megjelent az itteni Asgardon.

Elhagyott kastély Helab

Biccentek felé, majd Thorhallára nézek.

- Menj. Odalent biztos szükség van rád. Az én utam itt véget ér… Amikor legutóbb találkoztam ezzel a Helával, a segítségéért cserébe üzletet kötöttem vele. Elengedte az alternatív Loki lelkét… ha majd idővel én átadom neki…

Felsóhajtok.

- … magamat.

- AHHH!!!

Izzadtan riadok fel a különös álomból… ami a múltam egy része. Igen… Emlékszem… Egyre több minden válik világossá. Halla… igazat mondott. Persze ezt eddig is tudtam.

Felkelek és felöltözöm. Odakint a vihar végre elült… Hajnalodik. Végre… egy kis fény.

Elindulok lefelé, csendben, nehogy felébresszek bárkit is, majd kilépek a kastély elé. Lehunyom a szemem, és mosollyal az arcomon hagyom, hogy elborítson a napfény…

Bárcsak örökké tartana ez a nyugodt pillanat…

… de ekkor hatalmasat kordul a gyomrom.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#25 2009-07-27 18:18:40

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7446
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

Feküdtem csöndben az ágyban és a plafont néztem. Nem igazán jött álom a szememre, csak forgolódtam az ágyban. Egyszerűen képtelen voltam lehunyni a szemem anélkül, hogy ne villant volna be Einar képe. Az együtt eltöltött idő, a közös emlékek, hogy szerettük egymást, és hogy egymáséi voltunk. Remélem örülnél, ha még léteznél átkozott liba! Ezt akartad elérni nem igaz? Hát gratulálok Hela drágám sikerült, de akkor sem fogom annyiban hagyni, nem fogom feladni. Újra az lesz, aki egyszer volt, nem hagyom, hogy egy agymosott báb maradjon pont ő. Szórakoztál volna a drága ősz hajú klónoddal Landraffal továbbra is ahelyett, hogy az enyémet szeded el magadnak. Dühösen nyúltam volna még valami után, de már szinte semmilyen törhető dolog nem volt a szobában, amit a falnak dobhattam volna, nem lett jobb tőle. Hiába törtem és zúztam nem lett jobb, csak ugyanúgy fájt, mint abban a pillanatban, amikor realizáltam a birtokon, hogy megöltem, hogy többé nem lehetünk boldogok. A lelkem egyik darabaja halt meg vele akkor, de most ez a darab újra bennem volt azzal, hogy ő élt és mégis ezer sebből vérzett. Hela darabokra szaggatta és nem akart gyógyulni, jobban fájt, mint bármi más, mint a szüleim elvesztése.
És mégis úgy döntött, hogy nem jön velünk, pedig Amora üzenetét neki is meg kellett volna kapnia és nemet mondott. Az az arckifejezés, ahogyan minket, engem nézett. A szemeim égtek és vörösek voltak a szinte egész éjszakás sírás miatt, legalább nem látta senki és arra foghatom, hogy egész éjjel gyakoroltam most is és semmi időm nem maradt arra, hogy aludjak. Felkeltem az ágyból a hajamat megigazítottam, majd pedig a szarvas tiarát is felvettem, végül a Skyminingennel a kezemben indultam ki a szobából. Hangosan, dühösen csaptam be magam mögött az ajtót, egyáltalán nem érdekelt, hogyha valaki felkelt ennek a zajára. Majd pedig kisétáltam a kastélyból. Felpillantottam az égre, már kezdett hajnalodni a vihar tovaszállt. Minden milyen „mesésen gyönyörű”. Hiányoltam a sötétséget azt az egyhangúságot, ami atyám kastélya körül volt. Kisétáltam a kastélyt körülvevő tó szélére, egy kicsit távolabba a bejárattól, majd pedig egy kellemes helyen megálltam, a kardomat letettem a földre, majd pedig rádobáltam minden holmimat.
Lassan léptem oda a tóparthoz és először csak a lábujjaimmal néztem meg, hogy mennyire hideg is a víz, nem zavartattam magam, ha meglátnak, hát meglátnak. Belegázoltam a vízbe, majd pedig elmerültem benne. Néhány perc, talán negyed óra ázás is megvolt mire végeztem indultam kifelé a parthoz. A hűvös víztől még fel is frissültem és felébredtem kellőképpen, amint kiléptem a vízből hátranyúltam a hajamhoz és kicsavartam belőle a vihet, amit lássunk be bőven fenék alá érő hajnál igen körülményes tud lenni. Kissé megborzongtam a reggeli szélben, amitől libabőrös lettem. Elsuttogtam néhány szót, amitől az egész testem körül néhány centire tűz ölelt körbe, törülközésnek bőven megtette, amikor kellően átmelegedtem és megszáradtam oltottam csak ki a tüzet, majd öltöztem fel és mentem vissza a kastélyba. Mire beértem a benti főterembe Thor és Thena már ott voltak, mind a ketten fáradtak.
< - Jó reggelt! – köszöntem mindkettejüknek egy biccentéssel. >
Végül leültem az asztalhoz én magam is, néhány perccel később megjelent Skurge az egyik folyosóról, majd kicsit később Amora is követte. Ők is csatlakoztak hozzánk.
< - Mik a terveid mára Thor – kérdezte kissé álmoskásan a nő. – Persze, azok után, hogy kipihentétek magatokat. Galactust a halandókra akarod hagyni, mert az biztos, hogy nem marad örökké eszméletlen. >
Ezzel egyet kellett értenem, hiszen senki sem akarhatta, hogy elkezdje alólunk megenni a bolygót. Vettem egy mély levegőt és kissé fáradtan néztem körbe a helységben. Sehol Landraf és a másik férfi, akinek még mindig nem tudom a nevét, hiszen arra sem méltatott, hogy bemutatkozzon. Egyelőre nagyon semmit sem tudtunk tenni, majd valamikor körbe kellett volna nézni víz és élelem miatt ezen a helyen, hogy melyiket merre találhatunk, mert kellettek a készletek. Ami azt illeti lehetett volna tartalékunk az aranyalmákból is, de azt hiszem, hogy ez a kérésem teljesíthetetlen lesz a jelenben és a jövőben is…

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Elhagyott kastély Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14869
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 43
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Elhagyott kastély Empty Re: Elhagyott kastély

Témanyitás by Thorhalla on Szomb. 06 Aug. 2011, 23:35

#26 2009-07-27 20:17:20

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7460
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

Landraf
Landraf lebénul és a szeme előtt lepereg ahogy Thanos és társai lemészárolják a hősöket,a túlélőket menekülés közben elkezdik lelőni minden kegyelem nélkül. Miközben mindezt az asgardiak nem törődve figyelik. Majd Serena arcát látja véresen ahogy a földre zuhan és pontosan Landrafra néz majd kimondja utolsó szavait suttogva: Segíts.
A palota azon része ahol ő van még üres csak az ablakon látja a felhőváros csúcsát, amiből füst árad ki.

Thor fáradtan felnéz Hallára miközben leteszi a sisakját.
< - Galactus ébren van. Már. Láttuk a viharban. Egy hegyen áll, de nem tesz semmit. Tervez valamit. Talán segíthetünk neki benne... nem tudom talán a túlontúli ellen készül ő is... sajnálom... pihennem kell. Csak egy kicsit. Utána eldöntöm mi legyen. >
Ezzel betámolyog a szobába és elfekszik.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#27 2009-07-27 20:44:46

Nero Vincenzo
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2008-01-03
Üzenetek: 156
PM

Re: Elhagyott kastély

Nos, eleget napfürdőztem, úgy hiszem. Mostanra már bizonyára az asgardiak is ébren vannak. Jobb lesz, ha--

Ledermedek. Egy újabb emlékkép… suhanna át az agyamon?

Egy hatalmas, gonosz tekintetű alak és társai lemészárolják a hősöket, akik közül párat már ismerek is, a túlélőket pedig menekülés közben elkezdik lelőni minden kegyelem nélkül. Miközben mindezt az asgardiak… nemtörődve figyelik?! Majd egy ősz hajú leány arcát látom, véresen, ahogy a földre zuhan, és pontosan rám néz, majd kimondja utolsó szavát suttogva: „Segíts.”

Megremeg a térdem, amikor visszatérek a valóságba. Ez… nem emlékkép volt, hanem… inkább a jelen… vagy talán a jövő? De hogyan…? Miért…? Abban a nagy városban… meg az ősz hajú lány… Ismerem. A tengerparton Serena Davidson néven mutatkozott be. Bajban… lennének?

A távolba pillantok, ahol észreveszem az épületet, ahol az imént jártam a látomásban, és… a teteje füstöl!

- NEM!!!

Baj van, nagy baj!!! Berohanok a kastélyba, és a többieket keresem… Segíteniük kell!!!

Amikor végre megtalálom őket egy nagy teremben, halálra vált arccal kiáltom el magam.

- A társaink… abban a nagy… épületben a távolban, a Felhővárosban! Veszélyben vannak! Megtámadták őket, és most mindegyiküket le akarják mészárolni! Segítenünk kell nekik, MOST!!! Gyerünk! <Jó, tőlem beszélhetünk asgardi nyelven is, csak induljunk! Én… mindenképp segítek nekik.>

Felizzik körülöttem a vörös aura…

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#28 2009-07-28 12:06:18

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7446
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

Thor-ra pillantottam, amikor megszólalt. Nem tetszett nekem, hogy ennyire nyugodt attól a ténytől, hogy Galactus már ébren van. Kettőnk közül én voltam az, aki látott egy Asgardot, amit elpusztított a bolygófaló és soha, de soha többé egyetlen világot sem akartam úgy látni, hacsak nem Midgard felirat díszeleg felette. De mivel mi itt ragadtunk és nem volt hova mennünk, ezért nem akartam, hogy tegyen bármit is. Akármit is mondott Thor engem zavart, persze egymagam kevés lettem volna ellene és a két társammal együtt is azok lettünk volna, voltunk egyáltalán annyian, hogy legyőzhessük őt? Döbbenten néztem a nagybátyámra, amikor azt mondta, hogy segíthetnénk neki. Ezt most komolyan gondolta, hogy egy ilyen ellenféllel szövetséget kötni esetlegesen? Rendben van, hogy lehet, hogy a „Túlontúli” ellen szervezkedik, aki ellen mi is, bár, egy szövetség, aminek a végén eláruljuk nem is volt olyan nagy ostobaság, de ott volt, hogy vajon elegen lennénk-e ellene. Erre a kérdésre azonban nem tudtam a választ.
Csak bólintottam és figyeltem, ahogyan kimegy a teremből. Most mennyire egyszerű lenne hátba szúrni, vagy pedig levágni a fejét és minden gondom megoldódna, de milyen kár, hogy éppen szövetségben vagyunk már megint. Idegesen doboltam a körmeimmel az asztalon, majd pedig elfordultam Thor irányából. A folyosóról lépteket hallottam, sietős lépteket, ez biztosan nem is Thena vagy Thor voltak, ahhoz mind a kettő túlságosan fáradt volt, és a léptek túl sűrűk voltak ahhoz, hogy Thor kiskutyusa legyen, tehát marad Landraf. Legalább valaki kipihent volt és ezt is megéltük. Egyelőre még nem fordultam hátra, majd úgyis hangot ad a jelenlétének, ha belépett, addig továbbra is a saját dolgunkon gondolkodtam. Egyelőre csak a nagy lilát tekintettem különösebben ellenfélnek, de igazából mi már teljesítettük a „Túlontúli” parancsát, hogy győzd le az ellenségeidet. Mi összefogtunk velük, a halandókkal szemben mi képesek voltunk a kicsinyes gondjainkon túllépni, akármennyire is nehéz volt ez, de megtettük.
Végül, amikor nagyon közelről hallottam a lépteket hátrafordultam és megláttam Landraf falfehér arcát. Mi történt? Talán Thor tévedett és Galactus mégis elindult felénk? A társaink? Mégis kikről beszélt? Ah, néhány mondata után rájöttem, hogy kikre is gondol, a halandókra. Szóval megtámadták őket, milyen kellemetlen, legalább egy oldallal kevesebb lesz, ha tényleg le akarták őket mészárolni. Thor kutyusa sehol, a királyunk, sem pedig Thena sem voltak itt, most komolyan azt hitte a szépfiú, hogy Skurge, Amora vagy én bármit is tenni fogunk a halandókért? Ha igen, akkor ostobább és naivabb, mint hittem. Bár, amikor először találkoztunk, akkor is roppant ostoba volt, arról meg én igazán nem tehettem semmit, hogy atyám ilyennek teremtette.
Amora és Skurge is felemelte a fejét, és ők is az ajtó felé néztek, amikor Landraf megérkezett. Skurge gúnyosan horkantott fel, amikor az ősz hajú férfi befejezte a beszédet és Amora is gúnyos mosolyra húzta az ajkait.
< - Nem a mi harcunk, Thor is megmondta – felelte Skurge, majd felkelt a székről és elindult kifelé. >
Amora még maradt néhány pillanatig, mintha gondolkodna, kivételesen fel lehetett használni a Thorral kötött egyezséget ahhoz, hogy kibújjanak az alól, amit kért tőlük úgy, hogy még a férfi se sértődhessen meg azért, mert nem segítenek. Nem mintha szándékukban állt volna segíteni.
< - Roppant sajnálatos kedvesem, de a Thorral kötött szövetségünk megköti a kezünket – mondta Amora. – Ugyanis a békénk úgy szólt, hogy nem avatkozunk be a halandók harcába semmilyen körülmények között. Így ha megbocsátasz még élelem és víz utánpótlás után kell néznünk – ezzel ő is felkelt, de még visszanézett Thorhallára. – Neked drágám meg úgy tudom, hogy még gyakorolnod kell, rád fér. >
Megcsóváltam a fejemet Amora szavaira, de nem szóltam hozzá, igen igaza volt, hogy gyakorolnom. Felnéztem a férfira, és próbáltam ártatlan és bűnbánó arccal ránézni.
- Sajnálom Landr… Nero, de nem lehet – mondtam. – Thor nem engedi és szükségünk van egymásra ebben a helyzetben, a halandók pedig… nem érnek annyit, hogy felrúgjuk ezt a törékeny egyensúlyt.
Nem mintha érdekelnének a halandók, hogy mit tesznek. Maradjanak csak minél kevesebben, nekem annál jobb volt, vagyis talán mindenkinek jobb volt. Egyelőre még mindig ülve maradtam és figyeltem a vörös fényben tündöklő férfit. Valahogyan számítottam rá, hogy menni akar, de milyen pech, hogy egyedül kell megtennie, sőt úgy, hogy mindezt még Thorra is kentük, hogy ő miatta nem lehet. Igaz engem ismert, így tudta, hogy nem mozgattam volna a kisujjamat sem a halandókért, de hát ilyen voltam és nem állt szándékomban néhány piros pontért lealacsonyodni a halandók szintjére… annyit nem ért meg, ha meg nagyon ellenem fordul a szépfiú, még a mágia és a mérgek is előhalászhatóak voltak az ügy megoldására…

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#29 2009-07-28 18:00:24

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Elhagyott kastély

Thordin alvása végéhez, ért és aránylag kipihenten kel fel. Kis nyújtózkodás, aztán a zárt ajzót kinyitja, és vissza tér azon helységbe, ami a kastély kijáratánál van. Remélhetőleg zökkenőmentesen el ér odái.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#30 2009-07-29 23:56:45

Nero Vincenzo
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2008-01-03
Üzenetek: 156
PM

Re: Elhagyott kastély

Mi…? Nem akarom elhinni, amit hallok! Amora valamilyen szövetségről beszél… Thorral? Thor azt akarná, hogy NE avatkozzanak az emberek dolgába?

- Miféle szövetség??? Miről beszéltek??? Thor védelmezi az embereket, nem? EGYÜTT KERÜLTETEK IDE MIND, VELÜK EGYÜTT, EZEKKEL A „HALANDÓKKAL”!!!

És Halla sem hajlandó segíteni, persze… Nincs időm megkeresni Thort, nem érdekel, igaz-e ez a „szövetség”… Okkal láttam, amit láttam, tudom.

- Szóval a „halandók” nem érnek ennyit, igaz? Thor ezt akarja? Ti is ezt akarjátok? Nos jó… Egy újabb ok, hogy a midgardiak mellett kötelezzem el magam, és ne mellettetek, fennhéjázó asgardiak! ÜLDÖGÉLJETEK CSAK ITT, DE ÉN MEGYEK!!!

Most már egészen gyorsan, egy pillanat alatt idézem meg a vörös aurát magam körül, és hirtelen Amora előtt termek.

- Te vissza tudsz juttatni gyorsan a Felhővárosba, ahonnan idehoztál, igaz? VIGYÉL ODA AZONNAL! Aztán soha többé nem akarom látni egyikőtöket sem.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#31 2009-07-30 11:34:49

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7446
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

Landraf-ra pillantottam, úgy tűnt, hogy nem nagyon volt oda azért a válaszért, amit tőlünk kapott. Igaz meg is értem, Thor, mint aki azt mondta, hogy nem avatkozunk be egyik fél történéseibe sem, igazán kellemetlenül hathat a jóságos szívű halandókra és Asgardiakra. Az az igazság, hogy szerintem én magam sem hittem volna el, hogy Thor azt mondta amit. És roppant sajnálatos, hogy most az egyszer tényleg megtette. Felvontam a szemöldökömet, most mégis mit akart? Amúgy is sejthette, hogy mi úgysem tennénk semmit értük, és így a Thorral kötött parancs annyira jól jött. Feltehetőleg a szöszi úgyis azt mondta volna, hogy menjünk, bár ki tudja, hogy milyen az utóbbi időben. Ahogyan Skurge roppant elmésen megjegyezte nem is olyan régen; „Túl sokat csatázott Loki-val”. Érdekes látvány lett volna, hogyha elmegy a szépfiú megkeresni a szöszit, hogy felkeltse azért, hogy m
- Thornak jelen pillanatban a saját megmaradt népe felett is vigyáznia kell. Elvégre a halandóknak csak a védelmezője, nekünk azonban az uralkodónk – mondtam. – És mellesleg mi alapján döntöd el, hogy kire vigyázol? Vagy kinek segítesz, ránk támadtatok, vagyis a mi táborunkra, pedig ti vagytok a jófiúk címmel megbillogozva. Ott nem volt meg benned és a többiekben, hogy ne tegyétek? Ez egy szélkakas harc…
Lehet, hogy együtt érkeztünk velük, de nem is akartunk velük mást, mint saját magunk helyett harcoltatni őket, hogy meghaljanak, vagyis legyőzik az ellenséget, utána mi végeztünk volna velük igen jó eséllyel. Nem tudom, hogy mikor, de mindenképp megtörtént volna, végül is nem véletlenül halandó a nevük. De ezt hiába is magyarázod néhány ostoba tökfejnek, akik nem látnak az orruknál tovább az olyan kérdésekben, amiben nem akarnak. Ennyire nem érti? Még ha akartam volna sem segíthettem volna a jelen helyzetben, nem tehettem meg azt, amit akartam, mert most már igen súlyos következményeket vont volna maga után. Annak ellenére, hogy mennyire halandónak tartja őket, könnyedén nem embernek, hanem Midgardinak hívja őket. Mit tett vele Hela, hogy ilyesmiket lát? Nem számít, előbb vagy utóbb el fog múlni, innen pedig csak gyalog jutna vissza oda, ahova akar.
Fennhéjázó Asgardiak? Ez fájt. Miért? Mert pusztán nem érdekel egy másik népcsoport léte? Mintha a mocskos halandókat érdekelte volna, hogy Asgarddal mi lesz. Ahogyan csak a hátsó sorban álltak és közölték,hogy nem segítenek, helyette elmentek a túlélőket lemészárolni, mert mennyivel viccesebb. Átkozott fattyak! És még csodálkoznak, hogy mennyire megvetem a rövidéletű rohadt fajtájukat? Landraf, ha így folytatja előbb vagy utóbb holtan végzi az én pengém által, egy bizonyos fokig elnéző vagyok vele, már csak azért is, mert az volt, ami, de a türelmem nem volt végtelen. Dühösen néztem rá, amikor már megint kiabált, ha másra nem, erre Thor bizonyosan fel fog majd ébredni. És akkor tőle kapja be az övön aluli ütést, hogy nem számítanak a férgek.
< - Elvárod, hogy segítsünk, miközben azoknak a többsége arra sem volt képes, hogy kisujját mozdítsa Asgardért? – kérdeztem dühösen. – Részükről mind meghallhattunk volna, ezeken akarsz segíteni?! >
Amora megtorpant, amikor Landraf megjelent előtte, csak megvonta a vállát és a férfi szemébe nézett. Tökéletesen tisztában volt vele, hogy egyetlen csettintés elég lett volna ahhoz, hogy visszavigye, de egyelőre nem tette meg.
< - Először is kedvesem, nem beszélsz velem ilyen hangnemben többet – mondta. – Másodjára, megtudnám tenni valóban, de jelenleg nem én szabom a feltételeket – mosolyodott el gúnyosan. – Nem én kötöttem a szerződést Thor-ral, de betartom, mert az érdekeink ugyanazok jelenleg. Thorhalla? >
Egy villanással termett Amora előtt, kíváncsi leszek, hogy a nő mit is fog neki mondani, bár szerintem ugyanazt, amit legutóbb. Megcsóváltam a fejemet, már csak azért is ezt tette, hogy a férfit tovább dühítse, megtehette volna, hogy a kérdezésem nélkül sem küldi vissza, vagy pedig éppen, hogy visszaküldi. De most mégis rám maradt, hogy újra nemet mondjak neki. Vajon el fog gyalog indulni, vagy pedig nem? Remek kérdés volt, és nekem is voltak még egyéb dolgaim, akárcsak a másik kettőnek, hogy ellátmányt keressünk, és legalább valami védelmi mágiával felszereljük ezt a helyet, ha hosszabb időre itt maradunk.
< - Nem lehet, de ti menjetek végre – mondtam. >
< - Amint találtunk valamit majd szólunk – nézett még hátra Amora, majd egy villanással tűnt el a teremből. >
Ismét az egyedül maradt Landraf-ra pillantottam, legszívesebben felkacagtam volna azon, hogy szegény pici Landri-nak itt kellett maradnia, azonban egyelőre nem tehettem meg, majd ha elment helységből. Nem szóltam hozzá, ha megtehettem volna sem változott volna a parancsom, de így még csak nem is kérhetik számon tőlem, hogy miért nem segítettem rajtuk…

Utoljára szerkesztette Thorhalla (2009-07-30 11:35:24)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#32 2009-07-30 15:50:47

Nero Vincenzo
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2008-01-03
Üzenetek: 156
PM

Re: Elhagyott kastély

Argh! Nem hiszem el ezeket az asgardiakat, alig van időnk!

- AMORA!!! NE!!!

A nő eltűnik a teremből, és csak Halla marad itt, akire dühös tekintettel nézek.

- Nem érdekel, mit akar Thor, vagy milyen szövetséget kötöttetek vele… A társaink, akikkel idejöttünk, bajban vannak! Amikor korábban harcoltunk ellenetek, én nem csatáztam senkivel, és próbáltam a többieket is erre ösztönözni… Ha ti tényleg felsőbbrendű lények vagytok, nektek kellene példát mutatnotok az embereknek, nem? Ahelyett, hogy sértődötten és gőgösen figyelitek, ahogy megölik egymást! És ha Thor a vezetőtök most, és ő nem hajlandó segíteni, akkor kívánom, hogy soha ne jussatok haza innen.

Szerencsére én is képes vagyok gyors helyváltoztatásra ezzel a vörös fénnyel, bár jóval lassabban és kisebb távolságba tudok csak menni, úgy hiszem… Nem baj, megpróbálom!

Vörös villanásokkal indulok meg a Felhőváros felé, kb. 100 métereket haladva minden egyes villanással…

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#33 2009-07-30 23:00:14

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7446
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

Ketten maradtunk, Landraf dühösen nézett rám. Nem tudom, hogy belegondolt-e abba, hogy elzavarom Amora-t és nem engedem neki, hogy odavigye ahova akar menni. Álltam a tekintetét, igazából, nem féltem tőle, ha megtámad, akkor védekezem ellene, vagy akár le is győzöm már csak abból kiindulva is, mert tapasztaltabb vagyok nála, de nem érdekelt. Igazából már azzal is kezdtem volna megelégedni, hogyha kikészíthetem. Kicsinyes bosszú, és aki miatt tettem volna még csak nem is láthatja. Nem hitt nekem annak idején, amikor mondtam, hogy Thor semmivel sem jobb, mint az atyám, nem, akkor is védekezett, hogy Thor mennyire nemes és dicső harcos. Én már ekkor is mondtam, hogy ez mennyire nem igaz, és egyik sem jobb a másiknál. És, hogy mutassunk példát? Nem tudom, lehet, hogy csak nekem tűnt úgy, de mi sokkal civilizáltabbak voltunk, mint a halandók. Velük ellentétben mi nem harcoltunk, és egyszerűen fogalmam sem volt, hogy honnan vette azt az ostobaságot, hogy egyáltalán harcolnak.
- Jelenleg is példát mutatunk, csak te vagy túl vak édesem, hogy felfogd, és észre vedd! – mondtam dühösen. – Mi félretettük a nézeteltéréseinket és nem csatázunk egymással. Ha a halandók nem képesek erre maguktól… nem fogok könnyet hullatni értük, ha megölték egymást.
Az utolsó mondata miatt összeszorult a kezem és már ugrottam is fel a székről, ezt már én sem hagyhattam szótlanul. Dühösen csaptam felé a kezemmel, miközben gondolatban elképzeltem, hogy tucatnyi nyílvesszővel szögezem a falhoz. Amikor eltűnt a tucatnyi tűzből keletkezett nyílvessző suhant át azon a helyen ahol pillanatokkal korábban Landraf állt és csapódtak be falba. Legközelebb nem csak a fal kapja ezeket, hanem ő maga is. Ezt nem volt ennek a féregnek joga mondani. Majd megnézzük, amikor ők már öregen itt lesznek, mi pedig ugyanúgy olyan testben, mint most is, akkor mit fog szólni. Lehet, hogy végleg mind itt ragadtunk, ennek ellenére mi voltunk a halhatatlanok, nem pedig ők. Az életük töredéke volt a mienknek. Gyűlölettel néztem a falban kihunyó nyílhegyekre.
< - NYOMORULT! – csattantam fel dühösen. >
Most komolyan gondolta, hogy elmegy? Mire odaérsz drágám már semmire sem mész, ugyanis találkozhatsz életed első igazán komoly mágikus kifáradásával. Utána megnézném nagyon szívesen, hogy mennyire pattogsz, miközben az elméd és a tested is ki van merülve és semmire sem vagy képes. A nagy megmentő, aki felsül a halandók előtt azzal, hogy minden ereje elfogy, mire odaér. Szánalmas! És a halandókért tette mindezt? Én egyszer és azt is csak azért, hogy Vöröske nehogy eljuthasson Asgardra. De az biztos, hogy ettől a pillanattól kezdve, hacsak nem kér bocsánatot, akkor nem fog érdekelni, nem érdekel, hogy miként akartam megszerezni magamnak, ki fogom készíteni és a végén megölöm. Nem alacsonyodom le addig, mint Hela, hogy egy klón… és még fel is tudtam vele húzni. A nővérem is szánalmas…
Dühösen nyúltam a kardom után és fogtam meg a kezemben, nem fogok ilyen alakokkal foglalkozni. Kisétáltam a teremből, ha már egyszer itt ragadtam, akkor amíg a szöszi fel nem ébred a leányával együtt, addig legalább a kastélyban is körbenézek, hátha találok valami használható dolgot… bármit.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#34 2009-08-02 12:27:54

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Elhagyott kastély

Thordin bele csöppent érkezésével, egy igen heves vitába, lázadásba, és mind az csak fokozódott. Nem sokat törődtek vele, bár ez talán…talán jobb is. Landraf kitörése várható volt, már rég motoszkálhatott benne, és nem egyszer csattant ki. Thorhalla… Amora… mindannyian csak generálják a dühöt. A harcos, az egyik falnak dől, miután a zavarodott asgardi eltűnt. Gúnyosan elhúzza a száját.

-Pff… látom gudarcot vallott apuci kicsi lánya. Nem sikerült hazugságot traktálni a fejébe?

Érdeklődik Thorhalla felé, aztán vállat vonva néz el arra, ahonnan jött. Thor és Thena csatározása végéhez ért, és már csak ura parancsára vár. Egyet ért Landrafal, segíteni kéne a halandókat, hisz végeredményben ez a feladata Thordinnek is. Azért küldték a földre. De ez most nem a föld… pillanatig néma, és mozdulatlan. Azután felsóhajt, és jár egy kicsit.
Halla távozása után, ő csak a nagycsarnokban, ahol most áll leül, és vár.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#35 2009-08-02 23:24:12

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7446
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

Ahogyan haladtam kifelé belefutottam a kiskutyába, láttam a gúnyos mosolyt az arcán, idióta, ha félreérti a helyzetet. És bizonyára a csók miatt azt hiszi, hogy érdekel valamennyire Landraf. Ezen a helyen nem volt Hela, és ráadásul szeretett nővéremet viszont sem fogjuk látni, így igazán nem érdekelt az az egyszerű szerencsétlen fehér hajú klón. Egy klón… bah! Nem is értem, hogy miért törtem magam azzal, hogy megpróbáljam meggyőzni, sokkal fontosabb személy volt odakinn, aki még érdekelt is. Einar… jelen pillanatban csak ő számított nekem, hogy mindenképp a saját oldalamon tudjam újra. Valahogyan akkor is meg kellene törnöm Hela agymosását, aminek csak az a nehézsége, hogy úgy tegyem meg, hogy ne okozzak benne maradandó károsodást. Elléptem a férfi mellett, majd pedig haladtam volna tovább, amikor meghallottam a hangját.
Megtorpantam és hátrafordultam. Dühösen szorítottam ökölbe a kezemet, majd pedig megfordultam és visszamentem a terembe a férfihoz, eléálltam, majd pedig lendült az öklöm, hogy orrba vághassam, hogy így vegyek elégtételt azért, amit eddig is csinált. Ha sikerült eltalálnom az arcát, akkor elégedetten léptem hátrébb, ha pedig nem akkor visszakézből is próbálkoztam, hátha most már másodjára sikerül megtennem, noha akkor a meglepetés már nem játszott nekem közre, mert számíthatott arra, hogy kap majd még egyet. Igaz ő nem ismert annyira, vagy lehet, hogy semennyire, hogy tudja semmit sem hagyok félben és nem szokásom feladni semmit sem.
< - Először is drágám nem hazudtam neki semmiről, ugyanis nincs rá szükség – mondtam. – Kettő, még egyszer így hívsz megöllek, három, semmi közöd ehhez, mindössze az volt a baja, hogy nem segítettünk a halandóknak, mert Landraf szerint megtámadták őket és nem érdekelte Thor parancsa sem, hogy nem avatkozunk közbe. Negyedszer, szokás bemutatkozni egy hölgynek. >
Persze ezek után tuti, hogy ő maga is rohanni fog Thor-hoz siránkozni, hogy megszegtem a feltételeket azzal, hogy felpofoztam. Nem érdekel tegye meg. Semmilyen vészes dolgot nem tettem ellene, nem szúrtam le, nem vágtam át a torkát, és nem sütöttem bele a páncéljába sem, pedig olyan szívesen megtettem volna. Csak eltörtem az orrát, ha szerencsém volt. Máskor pedig jóval többet tettem volna, milyen kár, hogy ilyennek kerültek ide és nem a saját embereim közül még néhány, akikkel lehetett volna még valamit is kezdeni, nem pedig kiskutyákat, akik úgy ugrálnak, ahogyan Thor fütyül. Legalább gyorsan el tudtam feledni, hogy néhány hete még atyámnak tettem ugyanezt. Az idők gyorsan változnak.
< - Mellesleg nem érdekel Landraf – mondtam hűvösen. – Más valaki érdekel, de úgyis tudod, hogy kiről van szó. Asgardon szinte semmi sem titok – mondtam ironikusan. >
Egyelőre még mindig nem haladtam tovább, pedig kellett volna, de ha már ez a lustaság ennyire későn kelt fel, akkor ugráljon nekem is egy kicsit. Úgyis nemet mond, szóval veszíteni valóm nem volt, ha pedig igent, akkor egy nagyon kis győzelem magamnak. Valamit muszáj lesz találni és négyen gyorsabban is végeznénk, mint hárman. Utána már csak meg kell várni Landraf-ot, hogy visszajöjjön, mert szinte biztosra veszem, hogy a megérzése nem helytálló. Ha meg igen, akkor pech… de akkor is ott volt a kérdés, honnan látott volna a jövőbe? Mindegy…
< - És mi lenne drágám, ha elfoglalnád magad inkább? Mondjuk, amíg a nagybátyám pihen segíthetnél a kastélyt feltérképezni – néztem rá. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#36 2009-08-05 12:22:22

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Elhagyott kastély

Piszkálódó megjegyzése után, az örökös meg áll, és egy pillanatnyi hatás szünet következik. A férfi tudta, ez nem egy kézfogás lesz. Kiszámítható ez a dolog, és igen. A nő ökölbe szorított kézzel üt, de a férfi, csak egyet hátra lép ellene viszon a másikat már nem kerüli ki, pontosabban nincs rá ideje. Orrát telibe kapja az ütés, de az asgardi meg sem rezdül. Vesz egy mély levegőt, aztán kicsit félre fordítja a fejét, és érdektelenül hallgatja végig Thorhalla szövegelését. Minden szava után, arca egyre inkább unottabb lesz. Majd mikor befejezi, megszólal halkan, mint korábban, nem megemelt hangnemben, és csak akkor hallani minden szót, ha csönd van.

<-Landraf asgardi, és a feladatunk az emberek védelme. Helyesen tette amit tett. Az, hogy te mind újdonsül örökös feltűntél a semmiből, számomra csak még inkább kisebbé tesz a szemembe. Nem vívtad ki magadnak a helyet. „Jó” családba születtél. Ennyi… egy nőnek illik bemutatkozni, de egy álnok kígyónak nem szokásom.

Mondja, aztán gúnyos mosoly jelenik meg az arcán, és orrát a helyére rántja. Erősebb volt az ütés, mint gondolta. Lehunyja szemét, és fejét hátra dönti, és vesz ismét egy mélyebb levegőt, majd Hallára néz.

<-Neked én nem segítek semmiben. Felrugtad a szabályokat, azzal, hogy hozzám értél. De tudod, mit? Thornak nem szólok, inkább…

Elnyeli a szavai folytatását, és szorosan oda lép a nő elé.

<-Még egy nő sem ütött meg.

Ekkor tesz mellette pár lépést, amivel körbe játja egyszer őt, és fülébe súgja.

<-De ha még egyszer hozzám érsz, élvezettel akasztalak fel.

Ezzel pedig lekezelően int felé, és a kijárati ajtóhoz gyalogol, majd pedig kinyitja azt, és a tájat kezdi el nézni, mit sem törődve a a trónörökössel. Már csak Thena és Thor érkezésére vár.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#37 2009-08-05 13:14:30

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7446
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

Sikerült a második ütésnek betalálni, bár még mindig úgy véltem, hogy sokkal célravezetőbb lett volna, hogy felnégyeljem, vagy megsüssem, de roppant sajnálatos módon tényleg nem tehettem meg. Majd megmérgezzük, az is remek módszert, itt úgysem jönne rá arra senki, hacsak nem Amora, hogy miként halt meg. De őt pedig amúgy sem érdekelné. Nem nyújtott túl nagy elégtételt, hogy sikerült betörnöm az orrát, egyáltalán nem volt kihívás, hol maradnak azok a régi szép idők, amikor büntetlenül megtettem, hogy megölöm? Thor amúgy sem nézte jó szemmel, de Asgardon kit érdekelt? Főleg, hogy soha sem láthatta meg, hogy én voltam, de ez a hely. Asgardra! Elegem van abból, hogy minden lépésemet árgus szemekkel kutatják, hogy mit szabad és mit nem. Unottan figyelt rám, szóval legalább annyira kedvel engem, mint én őt. De ez az átkozott egyből arról ítélt meg, aki voltam. Mások pedig egyből hízelegni kezdtek volna, hogy egy olyan befolyásos személyhez közel kerüljenek, mint én. De voltak még Asgardon is idióták és vakok.
< - Ó, hogy „jó” családba születtem? – kacagtam fel. – Tévedsz kedvesem, mindenért meg kellett küzdenem, soha semmit sem kaptam ingyen, félezer év a csatamezőkön az első sorban küzdve. Az embereim azért vannak mellettem, mert ismernek és tudják, hogy méltó vagyok arra, amit kaptam. Illetve, ha nem lennék méltó rá, akkor nem ismert volna el Thor ennek és nem hívná az unokahúgát úrnőnek, nem gondolod? – mosolyodtam el gúnyosan. >
Nem mellesleg túléltem atyámat, ami úgyszintén nem volt kis dolog, főleg, hogy én voltam az egyetlen az emberei közül, aki életben maradt. Engem nem tudott olyan könnyedén elintézni és megölni, mint a többieket. Igaz ebben az is közrejátszott, hogy nem voltam Asgardon, amikor lerohanta Fájdalom serege a világunkat. Bár később túléltem ott a feladatot és nekem köszönhetően volt ma is Asgard. Ha nem vagyok ott, akkor szinte biztosan kiteljesedett volna a Ragnarök és akkor most senki sem lenne itt tőlünk. Persze, az ilyen dolgot illik hamar elfeledni és bizonyosan a mocskos halandók számlájára íni és nem pedig az enyémre. Azt persze, ha kiderülne, hogy én okoztam kis híján Midgard vesztét évszázadokig hallgathatnám. Landraf és az asgardi, és az emberek védelme. Bah! Ez csak a szánalmas Thor pártiak véleménye, a halandók semmire, de tényleg semmire sem jók. Még csak a világunkat sem akarták megmenteni, hanem hagyták volna, hogy elpusztuljon. Kettőnek ígértem, hogy segítek, ha úgy hozza a sors, de lássuk be legyen azoknak bőven elég, hogy megkímélem az életüket és egyiket sem ölöm meg. Igazából Shadow már elmulatta, amit ígértem neki, míg az a T betűs, a neve nem fog az eszembe jutni, meg szinte biztos, hogy itt sem volt, ennyire nem lehetett kicsi ez a világ.
< - Most kezdjek el sírni, vagy ráér öt perc múlva? – kérdeztem gúnyosan mosolyogva. – Ez volt az első, de nem az utolsó, legközelebb nem leszek ennyire finom és nőies. Mellesleg kettőnk közül nem én voltam, aki előbb szegte meg az egyességet, hanem te magad. De tudod mit? Nem érdekel, hogy rohansz-e a nagybátyámhoz, vagy pedig nem kisfiú… >
Szóval kígyó, majd kapsz éjszakára, az ágyadba kígyókat és meglátjuk, hogy miként boldogulsz velük drágám. Élvezettel néztem, hogy az orrát visszarántja a helyére, legalább azon meg fog látszani, hogy betörtem. Közelebb lépett hozzám, belenéztem a szemébe és még mindig csak mosolyogtam, pár pillanatra megfordult bennem, hogy most kéne hozzábújni és megcsókolni miközben egy „megátkozom” mágiával, hogy kellően szimpatikusabb legyen velem, de akkor a játék elvesztette volna az élvezetet. Lassan nedvesítettem be az ajkaimat, nem fordultam utána, amikor körbejárt, csak lehunytam a szemem, amikor a fülembe suttogott és mosolyogtam még mindig. Végül kinyitottam a szemem és mélyen az övébe néztem.
< - Próbálkozz csak drágám – suttogtam érzékien. – Élvezettel foglak belesütni a páncélodba, mielőtt bármit is tehetnél. >
Majd pedig amikor intett, elnyúltam a keze mellett, és ha nem húzódott el, akkor végigsimítottam a kezemmel az arcán. Volt egy olyan érzésem, hogy nem fogja már ezt sem hagyni és ezt is annak veszi, amit az előbb mondott. De mindig is imádtam pengeélen táncolni és remélhetőleg Thor még elég sokáig aludni fog, hogy megtörjem ezt a nagyszájú kutyát…

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#38 2009-08-05 14:14:58

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Elhagyott kastély

Thorhalla szavai eleredtek, és nem lehet gátat szabni nekik. Thordin hiába is próbálja ott hagyni a nőt, az továbbra is provokálja azt. Arcát próbálja végig simítani a harcosnak, de az óvatosan rántja el, de még is sikerült neki megérintenie. Undorral néz végig a nőn és hirtelen arca elernyed, és kedves mosolyra vált át, miután pislogott egyet.
A gyors váltás követően, még vissza szól, de választ nem igazán vár rá, inkább afféle megállapítás részéről.

<- Nem sokáig fogsz te azon a trónon ülni. Valaki majd kardot ránt ellened, mikor legkevésbé várod. …és az lesz az, akit nem is gondolnál. Ahol te állsz, hatalmasat lhet bukni. Szorosan tartsd magad mellett az embereidet, mert a végén valaki végez veled.

Ezzel befejezi a társalgást a részéről. Nem folytatja, ha csak Halla nem teszi. Elernyed, és rá dől a kapura, úgy próbál kicsit agyilag kikapcsolódni, hogy átgondolja mihez kezdjen.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#39 2009-08-05 16:43:41

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7446
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

Győzelem, mosolyogtam magamban. Ahogyan egyik pillanatról a másikra változott meg az arcán az érzelem. Próbálkozott, de nem volt jó játékos, kezdő volt az udvari intrikában. Amúgy vajon hány éves lehetett? Nem tudtam, de nem is fogom megkérdezni, de szerintem ennyi idősen is jobban csináltam ezeket a dolgokat, mint ő. Bár ki tudja, régen volt, és szerencsére már elmúlt. A férfit néztem még mindig. Mennyire élvezetes játék lenne, ha mágiával csábítanám el és másnap reggel kelne arra, hogy kivel is töltötte az éjszakát. Vajon mennyire tudná a kicsi lelke mindezt feldolgozni, ha tudtára ébredt volna annak, hogy ő mit tett és én vele? Az életemet nem féltettem, ettől a szerencsétlen kezdőtől pedig főleg nem. Játéknak jó, bár megeszem reggelire. Hihetetlen, de már most hiányoltam Balder képét, akárcsak Sif-et, de még Hela-t is, hogy egymás torkának eshessünk valami miatt. Balder ügye pedig egyszerűen szórakoztató volt, hogy néhány szavammal máris sikerült teljesen kihoznia a sodrából a Bifroston. Végül visszapillantottam Thordin-ra.
< - Látom neked nem tanította meg senki drágám, hogyha belekezdesz egy játékba, akkor azt játszd is végig és ne menekülj ki belőle gyáván, amikor vesztes helyzetbe kerülnél. Nem igaz? – kérdeztem gúnyosan. >
Hogy féltem-e az életemet? Nem, arról már régen letettem, elég sokan akartak megölni, ha mindig amiatt félnék, akkor olyan lennék, mint az atyám, amit pedig értelemszerűen nem akartam. Csaknem magára gondolt? Ha vállalja az örökös száműzetést, de nem ez itt túlságosan is gyáva volt, csak a szája volt nagy. Ez egy hatalmas különbség volt kettőnk között. A következőnél én tényleg elkezdem ropogósra sütni a páncéljába, amíg ez csak fenyeget. Egy kutya, ha csak ugat, akkor nem harap és veszélytelen. De ő kígyónak hívott, viperának, azok pedig mindig halálosak. Ő maga nevetett meg halálos ellenfélnek, ennek ellenére még mindig csak provokál. Mennyire nem ismer és nem is lesz ideje megismerni, ha így folytatta a dolgot. Végül a férfi felé fordultam, amikor befejezte a mondandóját.
< - Ez két percen belül a harmadik halálos fenyegetés volt a részedről felém – állapítottam meg. – Lassan igazán érdekelne, hogy mivel érdemeltem ki eme megtisztelő figyelmet nemes uram. – hajoltam meg felé széles karlendítéssel. >
Még mindig mosolyogtam, igazából játszottam arra, hogy ő emeljen rám fegyvert lehetőleg akkor, amikor Thor vagy Thena előkerülnek. Bár úgysem fognak nekem hinni, de tény, hogy semmit sem csináltam, csak a szavakat pakolgattam egymás után. Amihez pedig roppant jól értettem, és mint tudjuk, hogy a szavaknak nagy hatalmuk van. Bár egyelten mágikus sem hagyta el most az ajkaimat, csak csipkelődők és élcelődők, ennek ellenére ez a kutya úgy felhúzta máris rajta magát, mintha valami világháború készülne kitörni. Pedig most visszafogta magam… lehet, hogy nem kellett volna.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Elhagyott kastély Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14869
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 43
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Elhagyott kastély Empty Re: Elhagyott kastély

Témanyitás by Thorhalla on Szomb. 06 Aug. 2011, 23:36

#40 2009-08-05 17:17:53

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Elhagyott kastély

Thordin különös módon befejezi a részéről érkező provokációt. Lezárta mondandóját, de Thorhalla csak nem akarta békén hagyni. A férfinek ez cseppet sem tetszett, és kezdett egyre inkább felmenni benne az a bizonyos pumpa. Visszavonulást fújt, hogy talán bölcsebb legyen, de nem. Akkor is folytonosan megy a felé irányul hergelés, ami ellen nem tud mit tenni, és már nem is akar. Rövid szótlansága után, ereje teljében csapta be a kastély kapuit úgy, hogy azok végig remegtek, és némi vakolat is lepergett a falról.
Hatalmas mély levegőt vett, amivel megszívta magát, és érezni lehetett azt a bizonyos vihar előtti csendet.

<-Édesem… csak nem akarsz békén hagyni?

Kérdi halkan, majd megindul felé lehajtott fejjel. Út közben kicsit csóválja azt, aztán meg áll a nő előtt. Bele kezd mondandójába, ami igen kedvesen indul, nyugodt hangnemben, de érződik, ahogy a szavak után egyre inkább vált át a drasztikus stílusba.

<-Én nem szoktam senkit fenyegetni. Amit mondok, azt komolyan gondolom, és előbb vagy utóbb be is váltom azokat! Csak közöltem veled azt, amit talán senki nem mer a szemedbe mondani! Ahogy elnézlek, pfff…

Undor tükröződik arcáról.

<-…nem leszel képes a hatalmat a kezedben tartani. Előbb vétetik le a fejed! Szánalmas vagy, ahogy itt kiállsz! Asgardért teszed mind azt amit?! Hát nem! Csak magadért! Bizonyítani akarsz, hogy jobb vagy mint elődöd, de nem! Ugyan az vagy, sőt még rosszabb, mert bizonygatod azt amit nem tudsz. De megkell vallanom, szebben nézel ki mint apád.

Még egyszer végig méri a nőt, aztán ha sikerűl, megpróbálja megragadni arcát, de nem erősen megszorítani, csak amolyan férfiasan.

<-Viszont undorítóan romlott vagy, és gusztustalan. Számomra te maga vagy a bűn, hogy hazám talajára tettet le apró lábacskádat! Hogy mért utállak? Mert nem látod be azt, amit be kéne! Thor, az első, és egyetlen aki képes lesz egy kézben tartani akár egész Asgardot. Ahogy hallottam, te nélküle sehol se lennél!!

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#41 2009-08-05 22:02:35

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7446
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

Úgy tűnt, hogy nem fogja annyiban hagyni a hergelésemet. Már régen veszített ebben az ügyben, nem ismert még engem, hogy nem fogok leállni, amíg Thor nem csap szét közöttünk, vagy pedig Amora nem változtatja őt moszattá. Hoppá! Arcomra egy pillanatnyi riadtságot varázsoltam, amikor becsapta az ajtót erőből. Ha erre nem ébredt fel az, aki aludt a kastélyban akkor az süket volt. Magamban már kacagtam azon, hogy tényleg néhány egyszerű szó elegendő volt ahhoz, hogy ennyire kihozzam a sodrából. Letettem az asztalra a kardomat, majd pedig néhány lépésre eltávolodtam tőle. Ott jó helyen lesz. Had legyen ő az, aki megpróbálja megszerezni a családi fegyveremet, mert még úgysem láttam nála eddig. Csaknem ugyanúgy viseltetett, mint Landraf? Nem, mert amikor nekiment a táborban Skurge-nek, akkor sem láttam nála fegyvert. Elmosolyodtam a kérdésére. Hogy nem merte más a szemembe mondani? Ó, ha hallotta volna, hányan fenyegettek meg már engem. És az a része, hogy hányan próbáltak megölni, majd pedig hagytak hátra sérülten és nem sokkal később ott voltam a haláluknál az is egy másik kérdés volt. eddig én maradtam talpon és nem pedig ők, és ez veled szemben is így lesz kutya. Végül ismét megállt előttem, csak unottan néztem fel a férfira, ó. Legalább kiderült egy-két dolog, de még mindig nem tanulta meg, hogy mikor kell befognia a száját.
< - Rosszak az értesüléseid drágám – mondtam halkan. – Ha már választani kell, akkor nagypapát, választom, ő menyivel jobb volt a fiánál. Igen, ismertem Odin-t, habár gyermek voltam csak, amikor meghalt, de róla azt leszámítva, hogy a vérszerinti nagyapámat Laufey-t megölte nincsenek rossz emlékeim, kedveltem az öreget. Mint mondtam rosszak az értesüléseid. Thor nem lenne nélkülem sehol sem. A legjobb tudomásom szerint én voltam, aki látta őt holtan, és nem ő engem. Én voltam az, aki hónapokkal ezelőtt végigharcolta Asgardot, hogy feltámassza Thor-t és Loki-t, hogy a Ragnarök ne pusztíthassa el szeretett világunkat. Lementem Hela-hoz is Helheim-be, harcoltam a lényeivel, és Fájdalom seregeivel és végül sikerült feltámasztani mindkettejüket és így megmenekült a világ. Így megköszönnöm, ha néhány másodpercre is, de hálás lennél annak, aki megmentette a világunkat és még életét is adta volna érte, csak éppen az atyja nem hagyta, hogy a nővérem elvigye a lelkemet… ha nem hiszed el, nyugodtan kérdezd meg uradat, ott volt ő maga is. És, hogy miért gyűlölöm az uradat, az családi ügy, nem Laufey dinasztiájának ügye, hanem Hyrrokkin… >
Nem mozdultam, amikor megragadta az arcomat, csak felpillantottam rá és a szemébe néztem. Ha azt akarta elérni, hogy félelmet érezzek, hát akkor nagyon csalódott. Egyvalakinek a szemébe nem mertem ilyen közelről belenézni és az is atyám volt még a korai időszakban. Amúgy meg volt egy-két ilyen közeli alkalmam vele, de a kék szemekből csak Thor jutott eszembe, hogy meg akarom ölni azt a nyomorultat és ezt is. Ugyanis a játék véget ért, csak még egy utolsó kérdés. Több voltam ennél a nyomorult féregnél és igazából most fogyott el a türelmem, meghal ez a nyomorult. Ha túléli a nevelőcélzatú páncélbasütést, akkor majd a méregbe hal bele, ami a borából, mézsöréből vagy vizéből lesz. Kihívóan néztem rá egy pillanatra, majd pedig meszólaltam.
< - És most mi lesz kedvesem? – leheltem. – Megcsókolsz végre? >
Igazából már nem érdekelt a válasz, ellöktem magamtól, ha sikerült, akkor pedig elfordultam tőle és odamentem a kardomhoz, majd pedig azzal kifele a teremből, majd pedig az ajtóban megálltam. Ha nem sikerült, akkor még mindig abba a helyzetben ahol eddig voltam néztem fel rá dühtől izzó szemekkel, már-már a zöld szemekben ismét meg lehetett látni a szemeimben. Akkor most ezt itt fejeztük be drágám egyszer és mindenkorra.
< - Ez volt a negyedik! Én megmondtam, hogy a következő után halott vagy! – mondtam dühösen. – Nem végtelen a türelmem, kutya! >
Elkezdtem suttogni varázsszavakat, hogy a páncélját felhevítem, igazából részemről megállhat akkor, amikor már a vért is elolvad. De egyelőre bőven elég lesz olyan melegre, amikor már éget és csúnya sebeket hagy a testen, beledögleni nem fog ugyan, de jó ideig meg fognak látszódni a hólyagos sebek. Miközben haladtam továbbra is varázsoltam, majd pedig, amikor készen voltam felnéztem a férfira. Ha minden igaz volt, már mostanra is kellett éreznie, hogy mennyire kezd forróvá válni a páncélja. Jó negyed óra, mire leszenvedi magáról, ha azt akarja tenni. És addigra késő lenne.
< - Ó és igen, a kinti víz kellően hűs – vicsorogtam. >
Ezzel most már végleg elfordultam tőle és elindultam befelé a kastély belseje felé. Ha belemegy a vízbe, akkor ki fog hűlni, ha nem, akkor majd úgy néhány perc után eloszlik a mágia magától. Nevelőcélzatú vértbesütés, legalább már ő is tudni fogja, hogy miről voltam híres korábban…

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#42 2009-08-05 22:10:30

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7460
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

Egy erős marok ragadja meg a két vitázó fél tarkóját és határozottan nyomja össze az arcukat, így azok mielőtt felszólalhatnának a szájuk találkozik és így egy esetlen csókban egyesülnek.
< - Ha ezen túl vagytok... >
Morogj Thena és elmegy a páro mellett az asztalhoz kezével lehűtve a férfi vértjét ezzel hatástalanítva a varázslatot.
< - Megtennétek, hogy végre befogjátok és nem vitáztok, amikor azok, akik megóvtak titeket pihennek? Mutassatok egy kis hálát és ne a szobánk mellett kezdjetek gyermekded vágyakozásaitok kiélésére. >
Mondja Thena majd inni kezd egy kis vizet.
< - Történt valami? >
Kérdi miután lenyelte az italt és megtörölte ajkait.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#43 2009-08-06 10:34:46

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7446
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

Már akartam ellökni magamtól ezt a kutyát, amikor meg valaki a fejemhez ért. Az egy dolog, hogy a férfi kezéből könnyedén ránthattam volna ki szerintem az arcomat, de az ellen már nem tudtam mit tenni, aki a tarkómat ragadta meg. A következő pillanatban pedig már a fejemet odanyomta a férfiéhoz és az ajkaim az övéhez értek. Nem kellett látnom, hogy tudjam melyik volt az, Thena! Undorodva léptem és fordultam el a férfitól, amint volt lehetőségem rá és hasonló érzésekkel töröltem meg a számat. Dühösen néztem a csöppet sem kipihent Thena felé. Főleg, amikor kioltotta a varázslatomat. Komolyan, hogy ez a kis fruska mit meg nem enged magának. Kíváncsian vártam volna, hogy végre láthassam, ahogyan egy férfi közelébe megy, mert olyat még nem láttam. Eltávolodtam mindkettejüktől és a falnak dőltem, onnan pillantottam vissza a lányra. Most komolyan le akar tolni? Mintha bármikor is érdekelt volna, hogy ezt megteszi valaki. Már a szüleimmel szemben is minden egyes alkalommal lázadtam egészen kicsi korom óta, komolyan azt hitte, hogy meg fog hatni, amit mondott?
Lehet, hogy jobban jártam volna valóban, ha elmegyek én is Amora-val és Skurge-l már a legelején, hogy én is velük kutassam át a környéket. De nem, kellett nekem itt maradnom és megpróbálni Landrafot maradásra bírnom. Vágyakozás? Bah! Ha megtettem volna, akkor már régen nem lettem volna itt drágám, hanem Einar után mentem volna, hogy akár erővel is, de idehozzam és észhez térítsem. Ezenfelül az én hangomat hallottad drágám? Nem én voltam, aki olyan erővel csapdossa az ajtót, hogy az egész kastély beleremeg, hanem a tuskó lovagod. De nem tettem szóvá, mert még az is az én hibám lett volna. Unottan pillantottam a férfi, majd pedig a nő felé a kérdése után. Most ha bevallom az igazat is én leszek a hibás, ha nem akkor is. Ha megtudja, hogy vissza akartam tartani a férfit, akkor is, de ha nem tettem volna úgyszintén.
< - Természetesen hálás vagyok úrnőm – mondtam. – És úgysem fogsz nekem hinni, de megint nem én kezdtem – mosolyodtam el. – Ez még nálam is rosszabb…. >
Vajon ki lehetett volna kerülni ebből valamilyen módszerrel jól? Lenéztem a körmeimre és még azok is sokkalta érdekesebbek voltak, mint az, hogy válaszoljak a kérdésére. Nézzük, én komolyan betartottam azt, amit Thor mondott, hogy nem avatkozunk közbe, és még Landrafnál is ezt próbáltam elérni. Bár roppant sajnálatos módon lehetséges, hogy nála igaza volt Thena-nak, hogy nem kellett volna idehozni, de abban akkor sem értettem egyet, hogy Einar-nak nem itt lenne a helye. Együtt harcoltak, amíg életben volt, hű volt Thor-hoz, amit igaz soha sem értettem meg, hogy miért is, miközben azt is tudta, hogy a viharisten mit tett velem. De nem számított, neki, és csakis neki elnéztem. Végül vettem egy mély levegőt és ismét Thena-ra pillantottam. Most vagy én mondom el az igazat, vagy pedig a kutya fog valamilyen hazugságot mondani megint, ami egyszerűen szánalmas volt a szájából.
< - Landraf elment, hogy segítse a halandókat, akiket megtámadtak és állítólag lemészárolják őket. Én próbáltam itt tartani, de hát amennyire makacs… – mondtam. – Anyádat és Skurge-t megkértem, hogy menjenek el és nézzenek körbe a környéken, hogy találnak-e élelmet és vizet. Én a kastélyban indultam el körbenézni, amikor atyád kutyája előkerült. Megkértem, hogy tartson velem, minek a vége négy halálos fenyegetés lett – folytattam nyűgösen. – De remélem nem gond drága unokatestvérem, ha megyek és feltérképezem a kastélyt, hogy mit merre találhatunk. A nyakörvet pedig ne felejtsd el ráadni… igaz, amelyik kutya ugat, az nem harap… >
Ellöktem magamat a faltól, most is mennyivel kényelmesebbnek hatott az a gondolat, hogy lehet, hogy tényleg el kellett volna mennem Landraffal. Egyvalaki támadhatta meg a halandókat, azok pedig a másik hajó utasai voltak. És ő pedig ott maradt. Tehát igen kicsi volt a valószínűsége, hogy ne lett volna ott. Asgardra, hogy már megint elhamarkodottan gondolkodtam. Ezenfelül, hogy fel kellett térképezni a helységet még más dolgaim is voltak, amik ezen a helyen sem tűrtek semmilyen halasztást.
< - És még ki kell találnom, hogy miként térítsem észhez Einar-t… - morogtam az orrom alatt. >
Még egyszer végignéztem rajtuk, majd pedig, ha egyik sem tartott fel, akkor végre ténylegesen elindultam a kastély belseje felé.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#44 2009-08-06 12:23:56

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Elhagyott kastély

Thorhalla szavai csak egyre nagyobb dühöt ébresztettek Thordinben, bármennyire is igazak, vagy koholmányok voltak. Nem érdekelte a férfit az, amiről tudta, vagy remélte, hogy nem valóság. De szókimondósága, vagy épp ostobasága miatt, páncélja hevülni kezdett. Érezte, ahogy egyre forróbb, de percekig csak egy-egy elvétett kevésbé fájdalmasabbnak tűnő grimasz jelent meg az arcán.

<-Gondoltam, hogy az ármánykodó mágiád mögé bújsz, és nem kardot rántasz! A gyávaság egyik jele…

Szakad meg mondandója, mikor valaki tarkójánál fogja meg, és össze nyomja arcát Halláéval. Nem is annyira ez a zavaró, sőt most még a vért hevülő forrósága is mellékes. Ami igazán kiönti Thordinnál a vizet, a véletlen csók. Amikor meghallja a hangot, azonnal párosul hozzá az arc. Thena, az, ki csitítja a két, felet. Amikor elengedi a férfit, az azonnal hátrébb lép, és földre köp, majd megtörli száját. Lehűti testét, és páncélját a lány, amire a férfi, csak nyel egyet, és megkönnyebbülten felsóhajt. Egy halk köszönöm hangzik el tőle, és utána pedig csöndben marad, amíg Thena kérdéseire és Thorhalla válaszol.
Amikor befejezi, és végre távozik, Thordin a lány felé veti tekintetét.

<-Nincs kedvem válaszolni. Azt hiszel amit akarsz. De nem az örökös bőre indúlt hólyagosodásnak, és nem az ő orra tört el.

Közli, alig hallhatóan, és az asztalhoz lép. Majd ökölbe szorított kezével rá ver, és elviharzik a kastély ajtajához, amit ismét kinyit, és a tájat bámulja. Ha nem szólítrják meg, ő már meg sem mukkan.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#45 2009-08-07 12:10:32

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7460
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

Thordin még láthatja ahogy a vizet ívó Thena idegesen vágja el Halla szavaira a nő felé a korsóját, ami mellette a falnak csapódva széttörik.
< - ENNYIRE NEM LEHETSZ IDIÓTA! - fakad ki a trónörökös - Ősökre! >
A kezéből hatalmas villámok villannak fel é a teremben mindenfelé szikrák száguldanak.
< - Hihetetlen! Idióta, ostoba... árrghh! Abba nem gondoltál bele, hogy ha a halandók jó oldala elbukik vége a háborúnak? Szerinted ezek a tömeggyilkosok, akik közül még a saját szolgálóid is gyűlölnek mit fognak kívánni? Persze ha teljesül a kívánságuk és nem hagynak itt ezekkel! Tudatlan szuka! - üvölti remegve, idegesen Thena - Ha ezek az elmebajosok nyernek egy életen át nyalogathatod az árnyékkorcs csizmáját vagy a másik világ kapitányának a ágyasa leszel! Szerinted miért mondtuk, hogy a másik tábort kell támogatni? Hívd ide a kutyáidat! MOST!
Soha senki nem láthatta még Thenát ennyire idegesnek. A villámokkal jelenleg varázsol, de nem tudni mit.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#46 2009-08-07 14:09:16

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7446
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

Gyávaság, bah! Szánalmas kis kutya, ha úgy vélte, hogy a mágia gyávaság. És mégis nézzenek oda, egy mágiahasználó le tud könnyedén verni egy nem mágiahasználót. Mellesleg a nevelőcélzattal belesütjük a páncéljába az illetőt igen hatásos módszernek bizonyult. Gyávaság? Egy kardot megtanulni használni egyszerű mutatvány, de a mágiát kitanulni úgyis, hogy vele együtt születtél, hogy megtanuld kontrollálni sokkal nagyobb kihívás, mintsem egy karddal össze-vissza hadonászni. De ezt egy begyöpösödött kisfiú, aki féltékeny arra, hogy mások sokkal erősebbek és hatalmasabbak nála a mágiával soha sem fogja megérteni. Mégis milyen érdekes, hogy a legnagyobb harcosok és legerősebb teremtmények között nem csak mezei harcosokat tartottak számon, hanem mágiahasználókat is. Ármánykodó mágia? Nem, át is verhettem volna, vagy mást is használhattam volna rajta, de nem, ez most kivételesen káosz volt, azaz tűz. Nem méltattam ezek után válaszra, és még hallottam a szavait, ennyire nehéz felfognia, hogy Asgard egyik trónörököséről beszél, nem csak pusztán Loki örököséről? Roppant sajnálatos volt, hogy Thena is benn volt a helységben, mert ezek után most már tényleg megöltem volna.
Léptem volna ki az ajtón, amikor hallottam, hogy valami repül felém. Nem volt elég időm megfordulni, de a kupa, amiből Thena az előbb ivott mellettem a falon tört darabokra. Gúnyosan mosolyodtam el, pontosan tudtam, hogy min húzta fel ennyire magát. Bánatosan pillantottam le a köpenyemre, aminek a vége a földön volt, felhúztam magamhoz és igen, valóban az egész tiszta víz lett Thena mutatványa miatt. Hallottam a kiabálását, de még mindig a köpenyem alját néztem, ami megázott, végül elengedtem és a lányra pillantottam. Asgardra! Egyszer tartom be, amit mondtak és még az is baj. Ezt nem fogom hangosan kimondani, nem akartam villámhárító lenni. Nem mozdultam, így is az egész helységben már mindenhol villámok cikáztak, mintha az előbb beszéltem volna arról, hogy önkontroll a mágiahasználat terén. Vajon lehűtené drága unokatestvéremet, ha egy tűzszőnyeg száguldana végig a helységen? Nem, sajnos a tűz nem lenne elegendő erre.
Sőt, erre mindjárt Thor is fel fog ébredni. Nyűgösen néztem a nő felé. Hát persze, hogy belegondoltam, de nem lenne vége. Ugyanis nekem voltak mind a két oldalon ellenségeim és szerintem másoknak is, így a harcnak minden bizonnyal nem lenne vége. Elfintorodtam arra, amit mondott. Pretyakov és James… előbb halnának meg, bár amilyen szerencsém lenne Einar előbb kívánná a halálomat, mintsem az a másik kettő azt, hogy őket szolgáljam. Mellesleg nem mostanra vonatkozott, amit hoztunk szabályt, főleg úgy, hogy azt sem tudjuk, hogy egyáltalán tényleg megtámadták-e őket. Mindent eldobni a szánalmas korcs halandók miatt. Főleg, hogy még ti is a jó oldalra tartoztatok és nem lenne vége a háborúnak. Olyan szívesen olvastam volna be ennek a kis libának. Csöndben figyeltem rezzenéstelen arccal, ennyire még akkor sem sikerült felbosszantanom, amikor közöltem vele atyám kastélyában, hogy Sif kérésére én vigyázom rá, és takarodjon.
< - Csak betartottuk atyád részéről az egyezséget – mondtam dühösen. – Még, ha történt is támadás, amire nincs is bizonyíték… idehívom őket. >
Lehunytam a szemem és koncentrálni kezdetem, kutya… szóval ennyire kedveli az anyját és ássa el a csatabárdot. Mindegy, nem akadok fenn ilyen kis semmiségen, csak azt nem értem, ha ugyanolyan, mint én mi a fenét kerestünk alapból két teljesen ellentétes oldalon. Mellesleg Galactus sokkal fontosabb volt, mint a halandók szánalmas csatároása. Előre nyújtottam a kezem és néhány rúnát rajzoltam a levegőbe, majd pedig amint sikerült kapcsolatba lépnem Amora-val küldtem el a telepatikus üzenetet neki.
<~ Gyertek vissza azonnal a kastélyba mind a ketten ~ üzentem a nőnek. ~ És készülj arra, hogy a leányod roppant mód kiborult… ~ >
< ~ Azonnal ott vagyunk. ~ >
Pillanatokkal később két villanás kíséretében megjelent Amora és Skurge. A nő kérdő pillantást vetett a nagyban varázsoló lányára, majd pedig felém fordult, a tekintetéből tudtam, hogy mire gondol, csak bólintottam, naná, ez annyira jellemző mindkettőre. Nyomorultak, mg mertem volna amúgy esküdni arra, ha segítünk, akkor meg azt róják fel, hogy miért is kellett megtenni, ha nem, akkor meg azt láthattuk.
< - És akkor most mi lesz? – kérdeztem. – Landraf után megyünk s megnézzük, hogy a halandóknak tényleg esett-e valami bajuk? Vagy bevárjuk atyádat, hogy döntsön ő? >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#47 2009-08-08 07:50:54

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Elhagyott kastély

Thordin hallja Thean minden szavát, és a cikázó villámok jelenlétét is könnyedén észre veszi, de nem akar a közelében maradni. Kicsit elege lett az asgardi viszályból. Páncélja hevítése, és bőre égésének kell egy kis idő, míg javul. Így nem tántorodott el attól, hogy az ajtóhoz menyjen. Ám mégsem a tájat, hanem a két nőt figyelte, miként cserélnek „mennyei” eszmét. Láthatóan dühös volt Thor lánya, sőt, egyenesen tombolt. Minden szava igaz volt. Thordin sajnos viszont már az elejétől fogva nem értette, hogy mért is különültek el a halandóktól. Hisz védeni kéne őket. Na meg ha Galactus miatt, akkor meg mikor mérnek rá csapást? Thornak ideje lett volna ébredezni, hisz nem sok kedve volt a harcosnak itt rostokolni. Míg elmélkedett, befutott Thorhalla két talpnyalója is, akiket Thordin szúrós szemmel figyelt. Főleg a magas férfit, Skurget. Majd neki támaszkodott a falnak, és nézte az előadást. Kissé megrémítette Thena villámokkal való bánása, eléggé rémisztő volt. Nem akart most közbe avatkozni, inkább a háttérben meghúzta magát, hátha első sorból tekintheti végig Thorhallát, ahogy megsüti egy villám.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#48 2009-08-08 13:46:09

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7460
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

Thena dühösen csattan fel:
< - Nem érdekelnek az oktalan kifogásaid! >
A villámoktól kép jelenik meg a lerombolt Felhővárosról és Thanos ahogy megannyi legyőzött hőst visz el miközben pár alig látható alak neki támad Landrafnak. Thena idegesen keresi a hősöket, de a sziklák kilométerei még az ő varázslata elől is elrejtik őket. Majd hirtelen az asgardiak mind egy nyomást kezdenek meg érezni. Galactus az és valami olyasmit hoz, amit csak az istenek érezhetnek.

Thor ront kia teremből és az ott lévőkre pillant.
< - Mi is éreztük atyám. >
Ebben a pillanatban minden asgardi szívét félelem fogja el.
< - Tárgyalnunk kell vele. >
Mondja Thor komolyan.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#49 2009-08-08 14:18:11

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Elhagyott kastély

Figyeli az előtte méterekre zajló események folynak. Thena varázslat megvalósul, és Thordin csak morog egyet. Hálás azért, hogy megmentette a lány attól, hogy megégjen, de a mágiát akkor sem pártolja. Viszont figyeli a képet, ami kirajzolódott. Landraf valóban a halandók védelmére szaladt, és próbál tenni valamit. Thordin elismerően figyel, és nem érti mikor történik már valami velük is. Thor terveiről nem igazán tud sokat. Tárgyalni kell Galactussal. De hol van? No meg ki ő egyáltalán? Mert a hajón még igaz látta, de miféle lény az? Isten? A harcos támaszkodva figyel, egészen addig, míg nem teljesül a kívánsága. Történik valami… Félelem keríti hatalmába. Nem érzett még ilyet. Valami isteni hatalom… nem tudja meghatározni, de az biztos, nem jóval kecsegtet, bármi is készül. Eddig nem szólt, hát most ha akarna se tudna. Szava elakad.
Majd végre megjelenik Thor, és csak úgyan izgatott, mint a többiek, mikor Thordin végig mér őket. Elhangzik ismét a tárgyalás felvetése. De ha valaki ilyen félelmet képes ébreszteni, egyáltalán tárgyalna? Nem! Nem inog meg ura szavában, és hisz benne. Ellöki magát a támaszától, és közelebb lép a társasághoz, majd pedig csak egy dolgot mondhat.

-Bármit is tervezel Thor, életemet kezedbe adom! Akár hogy is döntesz azidő múlásával. Ha kell harcba vonulok veled, és ha kéred nyugott leszek!

Jelenti ki kételyek nélkül hangjában. Továbbá szeme is a teljes bizalmat nyújtja. Eléggé elhivatott most, és nem érdekli azon rágalmak, amit korábban Thorhalla vágott fejéhez.

Utoljára szerkesztette Thordin (2009-08-08 14:19:33)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#50 2009-08-08 14:57:56

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7446
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

Thena-t néztem még mindig, persze ezt volt a lehető legkönnyebb mondania. A képre néztem, ami a villámokból jelent meg. Landraf ostoba volt, ha odament harcolni, saját magának köszönheti a bukását, ha tényleg belehal. Hát, egyetlen könnyemet sem fogom utána siratni, ha így fog megtörténni. Bukott hősök, akik most már meghalnak, legalább a legvégén még kevesebb halandót kell majd elintézni. Amúgy tényleg támadás történt, de nem úgy tűnt, mintha mindenki meghalt volna. Én megmondtam, hogy mindenki túlságosan aggódott, ráadásul teljesen feleslegesen. Láttam néhány alakot, amint nekitámadtak a hatalmas „hősnek” milyen kár, hogy a végét nem láthatom és azt sem sikerült kivenni, hogy kik voltak azok a nemes lelkű gonosztevők, akik megpróbáltak minket megszabadítani drága nővérem egykori ágyasától. Majd pedig a kép tovább vándorolt, szóval a jókat kereste. Egyelőre még életben voltak, különben már régen nem itt lennénk, hanem történt volna valami más is. Amiből mindenképp mindenki rosszul jött volna ki.
Furcsa érzés kerített a hatalmába, kellett nekem még csak gondolom is arra az egészre. Nem, de ez mégiscsak más volt, nem pedig amit hittem volna. Ennek semmi köze sem volt ahhoz, amit Thanos-ék tartogattak a számunkra. Lehunytam a szemem pár pillanatra, majd pedig ismét kinyitottam, ez Galactus volt. ha már választani kellett volna, hogy melyik rosszat választom, akkor inkább az lett volna, hogy a gonoszak legyőzik a jókat és nem pedig a Bolygófalót. Aggódtam amiatt, amit tenni készülhet, márpedig két dolgot tudtam volna tőle elképelni, az első, hogy megeszi a bolygót alólunk, a másik pedig, hogy ismételten nekitámad a Túlontúlinak és egyik sem volt a legjobb opció. Mert ha megint legyőzi, akkor lehet, hogy nem lenne ennyire „békés”, mint ebben a pillanatban. Hátrakaptam a fejemet, amikor Thor rontott be a helységbe, erre az érzésre bármelyikünk felébredt volna, így nem csodálkoztam, hogy ő is megtette.
Csak bólintottam Thena szavaira, amikor megremegtem attól az érzéstől, amit éreztem. Ökölbe szorítottam az arcomat, hogy ne látszódjon meg az arcomon az, amit éreztem. Nem szoktam félelmet érezni, ha pedig megteszem az igazán aggasztó, mert a legtöbb esetben nem azért van, mert én érzem ezt, hanem mert az ellenfél okozta. Amint sikerült a sápadtságomat rendeznem az arcomon néztem fel csak ismét. Körbenézve nem csak én éreztem ezt. Lesújtóan csóváltam meg a fejemet a kutya szavai után. Ez semmit sem javult, vagy nem tanult semmiből sem? Most írtad alá a halálos ítéletedet azzal, hogy a kezébe helyezted az életedet. Megvédett ő bárkit is, akinek megígérte, vagy volt olyan dolog, amiben nem szegte meg a szavát? Nem hittem, de abban sajnos egyet kellett értenem, hogy tárgyalnunk kell vele. De vajon vert helyzetből lehet tárgyalni vele bármiről is?
< - Mégis hogyan gondoltad, hogy képesek leszünk meggyőzni őt bármiről is? – vontam fel a szemöldökömet. – Vagy megenni akarja ezen világot, vagy pedig megtámadni a Túlontúlit. Egyelőre nem igazán látom, hogy miként kerülhető le vele szemben a harc a túlélésünk érdekében nagybátyám… >

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Elhagyott kastély Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14869
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 43
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Elhagyott kastély Empty Re: Elhagyott kastély

Témanyitás by Thorhalla on Szomb. 06 Aug. 2011, 23:36

#51 2009-08-09 13:13:19

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7460
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

Thor megfogja Thordin vállát.
< - Köszönöm barátom. Hálám üldözni fog örökké. >
Majd Hallára nézett.
< - Igazad van úrnő, de ameddig lehet nem akarok háborúzni vele. Ha tárgyalással meggyőzhetjük felesleges feláldoznunk magunk egy esélytelen csatában. >
Mondja komoran majd az asztalhoz ül.
< - Mindenkire szükségem lesz. - mondja év rája, hogy leüljenek - Kezdjetek el koncentrálni. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#52 2009-08-09 15:28:15

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7446
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

Vettem egy mély levegőt, Asgardra legalább ne játszzátok már meg ennyire magatokat. Komolyan kezdett a gyomrom is felfordulni attól, amit Thor és a kutyája adtak elő. Üldözze csak, vagy talán ölje csak meg. Úgysem fogja ezt sem betartani, elfordítottam róluk a tekintetemet. Ha jelenlegi állás szerint haladunk az örökké nagyon rövid idő múlva véget is ér, hiszen nem volt még mindig itt a drága nővérem, hogy az örökké tényleg az lehessen. Halandóként fogunk meghalni, ha meghalunk, mi istenek. Ez így igen kétségbeejtően hangzott. Végül a nagybátyám felém fordult. Jé milyen meglepő, ugyanis vele én sem akartam háborúzni mindaddig, amíg elkerülhető volt az, hogy harcoljunk a Bolygófalóval. Tévedsz, ha azt hiszed, hogy feláldoznám magamat, ekkora ostobaságot. Nem vagyok ostoba, hogy belerohanjak egy olyan csatába, amiből csak vesztesen távozhatok, vagy éppen nem távozhatok sehogyan sem. Tárgyalni egy olyan lénnyel, aki könnyedén söpörhetne el minket? Akik ellen te és atyám is kevés volt egy másik világban. Esélytelen volt, hogy meg tudjuk győzni, a helyében nem tárgyaltam volna semmiről sem velünk, ezekkel a gondolatokkal igazán remek lesz odamenni elé, hogy bocsi, de beszélni akarunk veled. Őt senki sem érdekelte innen maximum, akikkel elég erőt képviselhet, hogy hazajusson. És nos lássuk be, nem nagyon tudtam elképzelni, hogy kik azok, akik felérnek hozzá. A halálba fog minket vezetni, vettem egy mély levegőt és megcsóváltam a fejemet. Nem kértem abból, hogy holtan végezzem azért, mert úgy véli, hogy lehet beszélni azzal a lénnyel.
< - Egyszer a hatalmas optimizmusod visz mindannyiunkat a sírba Thor – morogtam. >
Még mindig nem vettem le róla a tekintetemet, amikor leült az asztalhoz, nem lesz más út. Már csak reménykedni lehet, ha így vesszük fel vele a kapcsolatot nem lesz képes minket az elméje hatalmával szétzúzni. Amora-ra pillantottam, nekem nem tetszett ez a megoldás. Inkább küldtem volna oda egyedül Thor-t, hogy beszélgessen vele, majd pedig mi innen nézzük mágia segítségével. Igen, mennyivel barátságosabbnak tűnt ez a megoldás. Elfintorodtam, amikor azt mondta, hogy mindenkire szüksége van. A kutyára és Skurge-re sandítottam, nem nagyon tudtam elképzelni, hogy miként segíthetne egy ilyen dologban. Végül megadóan bólintottam a két emberemnek, akik leültek az asztalhoz, majd pedig én is megtettem. Egyelőre azonban muszáj volt azt tenni, amit kért, így én is leültem, majd pedig lecsuktam a szemem. Mintha megint iskolában lennék, ahol azt tanítják, hogy miként tanuld meg uralni a mágiát, majd pedig használni azt. Végül a parancsnak megfelelően én magam is nekiláttam koncentrálni.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#53 2009-08-10 08:38:46

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Elhagyott kastély

Mindenki leül az asztalhoz. Egyedül Thordin hezitál még. Mi készülődik? Fogalmazódik meg benne a kérdés. Nem érti, neki mi szüksége lenne helyet foglalni. Ha varázsolnak, értelmetlen, hisz a harcos, csak harcos… innentől nem is tudja az abrakadabrákat. Érezte Thorhalla szemét, ám nem reagált rá. De sajnos igaza volt. Valahogy érezte mire gondol, és ebben egyet értett vele. Nem vehetik sok hasznát, hisz nem ismeri azt a világot. De egyáltalán az készül amire gondol? Nagyot sóhajtott, majd pedig beletörődően leült. Talán főképpen azért, mert a magas kopasz is helyet foglalt, és amennyire Thordin ismerte az sem egy mágiahasználó volt. Miután elkényelmesedet, hozzá tett egy kis mellékes megjegyzést.

<-Nincs ínyemre a varázslat! Nem is tudom használni…

Ezzel teszi amire kérte Thor. Lehunyja szemét, bár arca az elutasítást tükrözi. Vonakodóan teszi, de végül bele megy.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#54 2009-08-10 15:41:28

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7460
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

Thor a nőre néz komolyan.
< - Igazad van, de Galactus ellen kevés esélyünk van így ameddig lehet nem akarom feleslegesen feláldozni egyikünket sem. >
Mondja Thor és ahogy mindenki leül Thena felnéz mosolyogva.
< - Ahogy Odin látna minket a legszívesebben. Együtt a világért harcolva, nem egy marok homokért verekedve a sivatagban. >
Mondja az asgardi nő majd mikor befejezte Thor elmosolyodik a megállapításon. Ha valaki még tesz megjegyzést akkor az után a két vihar isten becsukja a szemét és elkezd koncentrálni érezhető ahogya leghatalmasabb asgardi erők elkezdenek gyülekezni a teremben. Ez már nem varázslat ez Asgard maga.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#55 2009-08-10 21:07:00

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7446
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

Jajj, hogy oda ne rohanjak, hogy nincs ínyére a varázslat. Mégis milyen Asgardi volt az, aki gyávaságnak nevezte a mágiát és azt, amiből igazából a világunk állt? Szánalmas barom… és ezekkel kellett egy levegőt szívnom. Komolyan mondom, hogy Amora-t rá kellene uszítanom arra a kutyára, hogy rendbe szedje és elérje, hogy végre egy kis ész is száljon a tök fejébe. Vagy neki is jót tett volna egy túra drága nővéremnél az alvilágban? Ugyanis úgy tűnt, hogy Landrafnak igazán használt, hátha ezzel is tudna valamit kezdeni. A férfira pillantottam, de végül ő maga is leült. Csodás, de azért láttam, hogy előtte még megnézte magának Skurge-t, hogy megteszi-e. annak ellenére, hogy nem értett a mágiához én úgy véltem, hogy mindannyiunkat átjárt, hiszen a világunk része volt és ha a két énünket nézzük, azt minek nevezte volna, ha nem mágiának? De erről akár órákig el lehetett volna filozofálni, vagy pedig vitatkozni, amihez most sem energiám, sem pedig időnk nem volt. Galactus ahhoz valóban túlságosan erős volt, mintsem most ilyen apróságokon akadjak fenn gondolkodni. Thor még rám nézett, ritkán láttam ennyire komolynak, de most az egyszer nekem volt igazam azzal, amit mondtam. Úgy tűnt, hogy kivételesen nekem ad igazat. Még ezt is megéltem, hát ez hihetetlen.
Most legalább adja az álszent szövegét is, hogy nem akar senkit sem a halálba küldeni. Gyűlölettel néztem rá, vajon ugyanezt mondta Einar-nak, amikor utánam küldte, hogy fogjon el? Vagy ugyanezt mondta, amíg a kedvesem nyolcvan éven át szegte meg a parancsot csak azért, mert szeretett engem? Mi lett a vége meg kellett halnia a két testvér átkozott harca miatt. Mert mindkettőnket kihasználtak, mert mind a ketten játékszerek voltunk csupán a nagyok játszmájában. Most ezzel próbált vajon a lelkiismeretén javítani vagy pedig engem megnyerni ezzel a mézesmázos beszéddel? Nem fog sikerülni és a többiek is feltehetőleg átláttak rajta, értem itt ez alatt Amora-t és Skurge-t. amint mindenki leült Thena mosolyodott el. Úgy néztem rá, ha tekintettel ölni lehetett volna, akkor a leány már most halott lett volna és a csontjairól dögevők zabálták volna le a húst. Igen erős késztetést éreztem, hogy hangosan vágjak valamit a fejéhez. Hiszen az is az ő hibájuk volt, hogy amit akart az nem jöhetett létre.
< ~ Talán nem kellett volna Odinnak az atyámat örökbe fogadnia, és akkor nem lennének ilyen gondjaitok, hogy soha sem ülünk egy asztalnál békében ~ gondoltam dühösen. ~ >
De végül erőt vettem magamon és nem hangoztattam a véleményemet ezzel kapcsolatban, hanem nekiláttam koncentrálni. Hamarosan meg is éreztem az eredményt, egy pillanatra máris honvágy fogott el az érzéstől, ez mi voltunk mindannyian a világunk, ahonnan származtunk. Ami addig él, amíg Asgardi isten vagy istennő jár bármelyik világon is. Ahhoz szerintem kevesen voltunk, hogy megidézzük a világunkat, de arra talán elég lesz, hogy a hatalmunkat megmutassuk Galactusnak, hogy meghallgasson, és figyelembe vegyen minket. Ennek ellenére félő volt, ha megérzi Asgard tényleges erejét, akkor akár még fenyegetésnek is felfogjon minket, ami miatt megtámad minket, de egyelőre semmilyen ártó szándék nem volt ebben, de ki tudja, hogy mi lesz ennek a vége. Igazából, ha más esetben lennénk azt mondanám, hogy az Ősi isteneket készülünk megidézni, de azt Asgard nélkül igen nehéz lenne. Így inkább kizártam a zavaró gondoldataimat és koncentráltam tovább.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#56 2009-08-11 07:08:32

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Elhagyott kastély

Mindenki leült, még Thordin is, és koncentrált. Bár egy-egy szót mindig morgott, amit nem lehetett érteni, viszont tette, amit Thor kért. Az elhangzottakra nem szól, és nem reagált semmit. Úgy érezte, mintha egy tábortűz mellett lennének. Eléggé frusztrálta az egész szituáció, és ezt sajnos nem tudta figyelmen kívül hagyni. Egy asztalnál ült azokkal, akiket nem kedvelt… sőt, nem is tisztelt és legszívesebben a három árulót élve temette volna el. Pillanatokig ezen járt az esze, vajon hogy ölje meg őket. De persze nem sokáig. Thordin bár mennyire is ugat, sokszor lép vissza. Nem is azért, mert nincs mersze, hanem talán azért, mert nem gyilkos. Némán nézett körbe, és kételkedett az egészben. Figyelte urát, és leányát, majd azt örököst, és két csatlósát. Míg nem érzett valamit… valamit, ami az egész termet átjárta. Nem értette, vagy talán nem is akarta, de azt tudta, ez valami más… olyan, mintha… ismét szülőföldje talaján lépkedne. Nem értette az egészet továbbra sem. Harcos volt, nem pedig mágiahasználó. Titkon csak abban bízott, hogy Skurge is hasonlókon megy át. Koncentrált, de nehezen ment neki. Megtette amire képes volt, ellenben ahogy egyre inkább előre haladtak, úgy kezdett tetszeni neki. Már dehogy is a varázslat. Hanem az érzés, ami azt az illúziót keltette, mintha otthon lenne.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#57 2009-08-11 16:50:12

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7460
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

Az asgardiak együtt érezték, hogy Galactus hajója megérkezve eltakarja a napot a bolygó elől.
Elhagyott kastély Galactus_house
- Az erőnk egyesül. - hallatszik az asgardi tudat a fejükben - Most koncentrálni fogunk és Galactushoz szólunk, de kevesek vagyunk egyszerre. Így minden erőnkre szükségünk lesz.
A koncentrálás elvisz pár kört így addig itt nm lesz körváltás.

/Ez a gépezet hússzor nagyobb, mint a csatabolygó (ami akkora, mint a Szaturnusz!)/

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#58 2009-08-12 00:24:25

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7446
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

Egy pillanatra megzavart valami a koncentrációban, az a valami, amit korábban is éreztem, megjelent itt. Valamilyen szinte örültem, hogy nem kell látnom azt, ami ezt okozta, de előbb vagy utóbb úgysem fogjuk megúszni. Ez lehetett, ami miatt nyugodt volt Galactus? Vajon mennyi időbe telik neki, hogy ezzel a valamivel, vagy pedig anélkül eltöröljön minket? Próbáltam tovább a megszokott és ismerős érzésbe kapaszkodni, abba ami a lényünk volt, magába Asgardba, és ezen igazán sokat segített az a tény is, hogy meghallottam egy hangot a fejemben. Így folytattam tovább a koncentrálást, hogy kapcsolatba léphessünk velük, minden erőmet kész voltam beleadni, noha ez így igen veszélyessé is kezdett válni, ha mindannyian ezt tesszük, akkor semmi sem védhet meg minket attól, ha ránk támad valaki ezen a helyen. Márpedig nem emlékszem arra, hogy védőrúnákat, és védővarázslatokat vontunk volna a kastély köré, hiba volt, de most már nem lehetett ezzel mit kezdeni. A hang mégis valamilyen szinten megnyugtatott annak ellenére, hogy semmilyen jót nem ígért. Így folytattam a koncentrálást, hogy végre meglegyen a kellő erőnk ahhoz, hogy megnyithassuk a kapcsolatot és elküldhessük az üzenetet a Bolygófalónak.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#59 2009-08-13 17:17:04

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Elhagyott kastély

A nap fénye kihuny, olyan, mintha napfogyatkozás lenne. Thordin koncentrál, ám eléggé kényelmetlenül érzi magát továbbra is. Már csak az hiányzik, hogy egymás kezét is megfogják. A harcos teszi ami tőle telik, és képességei engedik. Amikor hallja a hangot, nyel egy nagyot, hisz nem tudja vajon mire is számíthat. Galactus ereje hatalmas lehet, és talán… nem akarja kimondani a férfi, de talán... esélytelen a harc. Ellenben Thort nem hazudtolja meg, és ha azt kívánja kivont karddal támad. Mágia ide, vagy oda most felül kerekedik előítéletein, és próbálja legjobban kiaknázni lehetőségeit. Erre sosem számított volna, hogy ő, és a varázslat. De szükség törvényt bont, most pedig Asgard érdekeit kell figyelni.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#60 2009-08-13 17:41:55

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7460
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

Ahogy az asgardiak koncentrálnak a hatalmuk lassan átrepül Galactushoz, de hihetetlen védelmén nem hatol át az istenek egyesített tudata sem. Ahogy erősebben próbálkoznak felébresztik redrose városának asgardiajait és Galactus figyelme feléjük fordul. Thor riadtan ébred a meditálásból és fegyveréért nyúlva ordít.
< - Meneküljetek! >
Szavai későn szólnak és az kastély Galactus akaratától felrobban! Az istenek a romok alatt vannak kisebb sebekkel. Elsőként Thor emelkedik ki felsegítve Amorát és Hallát, miközben Thena Thordint emeli ki. Thena az apjára néz.
< - Megpróbáltuk a te módszereddel... jöhet az enyém. >
Mondja nő villámokat szóró öklét emelve.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#61 2009-08-13 21:07:04

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7446
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

És végre meglett a kellően sok energia ahhoz, hogy megpróbáljunk üzenni Galactusnak. Éreztem, amikor az egyesített tudatunk elszállt, hogy kapcsolatba lépjünk azzal a lénnyel, de védelmi pajzsba ütközött. Végül is, nem volt csoda, egy ilyen hatalmas lénytől ugyebár nem várhattuk, hogy védelem nélkül legyen, de azért ez így kicsit kétségbeejtő volt. Erősebb hullám ért oda a Bolygófalóhoz, de még ez sem volt hatással, mindössze annyira, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet és fenyegetésnek fogja fel, amit tettünk. Túlságosan későn ébredtünk rá erre, hogy ez megtörtént. Thor volt, aki mégis a lehető leghamarabb riadt fel a meditálásból. Ahogyan megtette a tudat megtörésére sikerült nekem is kijózanodnom, ahogyan láttam Amora is ugyanakkor kapcsolt, amikor nekem sikerült, ő már emelte a kezét a magasba, hogy varázsolhasson, biztosan valami védővarázslatot. Amikor láttam, hogy Thor a fegyvere után nyúl én is ragadtam meg a sajátomat, majd pedig ahogyan felordított, magam köré vontam egy óvó tűzaurát és lendülni akartam kifelé.
Asgardra! Már késő volt a következő pillanatban az egész helység mintha felrobbant volna, még próbáltam mágiával magam óvni, hogy ne nyomjanak agyon a lezúduló és mindenfelé szálló törmelékek. Végül az egyik alatt ragadtam, éreztem, hogy mindenem fáj, ahogyan kisebb és nagyobb vágásokat, zúzódásokat sikerült összeszednem, volt egy nagyobb darab feltehetőleg plafon rajtam, felettem. Most varázsoljam el, hogy valami apró dologként kerüljön máshova vagy pedig várjam meg, hogy leszedje rólam valaki. Ha tudnám, hogy mi van mindenki mással. Hallottam, hogy mozognak körülöttem, próbáltam felemelni ezt a sziklát, de nehéz volt, túlságosan is nehéz ahhoz, hogy meg tudjam emelni. Így türelmetlenül várakoztam, mígnem valaki végül leszedte és megláttam, hogy Thor volt az. Legalább kiszedett innen erre már megérte szövetséget kötni vele. Kivételesen elfogadtam a kezét és hagytam, hogy felsegítsen a földről. Amora már talpon volt, és a kutyát pedig most halászta elő Thena.
< - Semmit sem érne igaz, ha megmondanám, hogy én mondtam? – kérdeztem dühösen mikor már a saját lábamon álltam. – Nem érdekel, én megmondtam! >
Skurge szinte azonnal, ahogyan Thor állt fel a törmelékek alól ő maga is ledobta azt, ami felette volt és kelt fel. Thena-ra pillantott, amikor az megszólalt, hogy harccal oldják meg a helyzetet, legalább a harcosok értsenek egyet alapon.
< - Egyet kell értenem a lánnyal, ez már háború! – morogta Skurge. >
Megfogta az egyik nagyobb darab törmeléket és dühösen dobta el a távolba. Ekkor hajolt le és vette elő a puskáját és a csatabárdját onnan, amin korábban a rom volt.
< - Mert szerintetek működne erővel, ha ésszel nem? – kérdezte Amora. – Egyelőre ne kell, hogy mégjboban feldühítsük, bőven elég volt ez. Inkább üljünk le és találjuk ki, hogy miként lehetne lefoglalni esetleg legyőzni, ha már tárgyalni tényleg nem akar. >
A harcosokra néztem, kivételesen nagyon egyet értettem velük, hogy menjünk és intézzük el harccal az egész helyzetet. Máshogyan soha sem fogjuk tudni. De ha ennek ennyi volt, hogy elintézzen minket, akkor miként győzhettünk volna vele szemben más módszerrel? Dühös voltam Thorra, majdnem megöletett mindannyiunkat egy olyan ostoba terv miatt, mint ez az egész. Nem tudom, hogy miből hitte, hogy működhet egyáltalán. A másik kérdés, hogy mi történne velünk, ha megtámadnánk ezt a micsodát. Azon kívül, hogy gyorsan haláloznánk el. De vajon most miért hagyta ennyiben a dolgot Galactus? Csak ránk akart ijeszteni, vagy azt hitte, hogy ennyivel megölt minket? Nem akartam tudni a választ a kérdésemre.
< - Akkor sem támadjuk meg, hacsak nem akarunk nagyon gyorsan istenekből véglegesen hallottak lenni, remélem egyetértesz velem uram – néztem Thor-ra. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#62 2009-08-14 08:00:49

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Elhagyott kastély

~Tudtam én, hogy ennek nem lesz jó vége. Mágiát használni? Bah... csak a gyengék bújnak e mögé. Ideje lenne, ha nem ilyen módon kellene tárgyalni ezzel a Galactussal. Ideje lenne elébe menni. Én nekem sem tetszene, ha valaki, vagy valakik a tudatomban kotorászna. Egyértelműen kell vele beszélni. Mivel erővel, most sajnos alig ha érnénk el valamit. Ez az átkozott...

Gondolkodik a törmelékek alatt, aminek egy részét lehámozza magáról, de Thenanak hála gyorsabban talpra áll. Egy halk köszönöm után, hallgatja a többiek megnyilvánulását.
Szeretnék igazat adni Skurgenak, de sajnos most nem megy neki. Belátja, hogy esélytelen lenne a harc. Mikor lehetősége van, kicsit zavartan, de megszólal.

<-Nekem sem tetszene, ha az agyamban turkálna valaki! Harcban, pedig alig ha lehetne dicsőség a vége. Szemtől szemben kellene vele beszélni, hisz csak a gyávák beszélnek kiabálva, és mi pont ezt tettük. Egy mi volt ez? … telepatikus üzenet? Vagy mi a csuda? Nekem ez nagyon nem tetszene, ha már így is mindenki ellenem lenne. Elé kell állni, és úgy beszélni vele. Ha nem sikerül, akkor büszkén fogok akár a halálba is vonulni.

Vélekedik Thordin, és a mondottaktól nem akar távolodni, persze ha Thor parancsba adja hogy harc, nem fog vitázni, de bölcsebbnek látja ez még megpróbálni. Bölcsebbnek? Na ilyet is ritkán tesz az asgardi, hisz eléggé forró fejű, de most a helyzet megkívánta, hogy talán értelmesen átgondolja mind azt, amiben talán esélyük lehet.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#63 2009-08-14 17:41:18

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7460
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

Thor mérgesen Thordinra néz.
< - Nem az "agyában turkáltunk", mert Galactus számára a beszéd egy elavult ősi és felesleges technika. Mondhatni a szintjére kellett emelkednünk és megkaptuk a válaszunkat. >
Aztán Thenára és Skurgere néz.
< - Nem. Nem megyünk harcba. Thorhallának igaza van. >
< - De apám... nem adhatjuk fel! >
< - Nem is... - mondja mosolyogva Thor - de így kevesen vagyunk. Szövetkeznünk kell az úgy nevezett "jó" oldallal sokan olyan erőkkel rendelkeznek, ami már a miénk határait súrolják és bár gyűlölöm a halandókat bevonni, de minden erőnkre szükségünk lesz. Amora kedves, kérlek mutasd meg hol annak. >
< - Ez a tervünk? - csattan fel Thena - Átkozott halandókra bízzuk a világegyetem sorsát? >
< - Dehogy. Összegyűjtünk mindenkit. Elég ideig játszottuk ezt a nevetséges sakkjátszmát... Thorhalla úrnő, mit szólnál ha vissza hoznánk a szerelmed a helyére? >
Kérdezi Thor kaján mosollyal, amiben látszik a háború heve.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#64 2009-08-14 18:24:58

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7446
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

Ostoba, nem értette meg, hogy mit is tettünk. Nem mehettünk oda szólni ahhoz a nagydarab lényhez, mert úgysem hallgatott volna meg minket. Egyvalaki telepatikus üzenete pedig még ennyire sem ért volna célt, muszáj volt valóban úgy tenni, ahogyan tettünk. Az más kérdés, hogy nem sikerült semennyire sem. De megéltem, hogy nem nekem sikerült kihúznom a gyufát a megjegyzésemmel a szöszinél, hanem valaki másnak. Persze, egy olyan valaki beszél bele a mágia kérdéseibe, aki semmit sem ért hozzá. Skurge-ben ezt szerettem, hogy nem kérdőjelezte meg, hogy mit miért teszünk. Én nem vitatkoztam a próba ellen, csak megmondtam, hogy szerintem előbb vagy utóbb bele fogunk roppanni és még az is szerencse, hogy ennyivel megúsztuk eme kis diskurzust és nem ölt meg mindannyiunkat a nemleges válaszával. Öröm volt nézni apja és lánya vitáját, ahogyan a csatáról veszekedtek. De legalább a szöszke velem ért együtt, vajon hányszor játszott ilyet atyám vele? Igazából, ha Asgardon lennénk és lenne más módja, könnyedén megcsináltam volna, hogy őket elküldöm csatába, mi pedig otthonról végignéztük volna, hogy mennyire csúnyán véreznek el a küzdelemben. Hogy tessék?! Skurge hasonlóképpen morgott, mint Thena arra, hogy Thor kimondta a „nem megyünk harcba” mondatát. Kérdőn pillantottam Thor-ra, nem akartam elhinni, amit mondott, hogy szövetkezzünk a mocskos halandókkal? Főleg a jó oldali halandókkal? Mekkora kő esett ennek a fejére? Főleg, hogy azon halandók között olyanok is vannak, akik könnyedén végignézték volna, hogy a világunk kihal.
< - Roppant sajnálatos, de egyet kell értenem kedves unokatestvéremmel – mondtam dühösen. – Ez így ostobaság Thor! Olyan is van közöttük, aki körbenevetett, amikor kértem, hogy segítsenek Jörmungand ellen Asgardon és elment mészárolni a megmaradt Valkűröket és isteneket! Ezeken segíteni?! >
Amora néhány levegőbe rajzolt rúnája és elsuttogott szava után egy kép jelent meg a korábbi teremben a romok felett, ahol a halandók az innen nem messze levő városrészen harcoltak egy robot ellen. A nő meghagyta az illúziót, majd pedig Thor felé fordult.
< - Könnyedén oda tudom magunkat vinni, ha ez a parancsod Thor – mondta. – Vagy pedig őket idehozni. >
Miközben Thor válaszát vártam felkacagtam a mondatán. Szóval megunta a Túlontúli játékát, éppen ideje volt, nem tudtam nem elmosolyodni azon, amit mondott. Ezek szerint neki szüksége volt rá? Thena határozottan megmondta, hogy nem érdekli Einar, de Thor… neki a hadvezére volt, amíg életben volt. És igaz nem tudtam, hogy mit is gondolhatott, amikor meglátta Hela oldalán, de az én reakcióm kellően erős volt. Valamit ki kellett volna találni, hogy megoldjuk, hogy újra saját maga legyen és elfoglalja a helyét közöttünk. Az egyetlen Thor párti egyén, akitől elnéztem, hogy Thor pártján állt. Fájt ránéznem, hogy így láttam Hela első embereként. És te nyomorult vihar isten pedig tökéletesen tudtad, hogy miként érzek iránta és, hogy nem fogok nemet mondani erre a kérdésre. Vettem egy mély levegőt, majd pedig a férfira néztem.
< - Ennyire hiányolod a remek hadvezéredet uram? – kérdeztem gúnyosan mosolyogva. – De támogatom az öltedet, úgysem akartam, hogy túl sokáig azok között maradjon… Jobb sorsot érdemel, mint amit a nővérem tett vele. >
Akkor most már csak a kutya beleegyezése kellett… kellett? Dehogyis, neki nem volt beleszólása az efféle ügyekbe. Ha megyünk, akkor porig fogjuk sújtani a világot, nem nagyon maradhatott volna sok minden ezen a helyen, ha mindent beleadnánk. De féltem, hogy a Túlontúli ellen még ez is kevés lett volna, főleg, hogy akármennyire is erősek voltunk Galactus sem vett rólunk tudomást.
< - Részemről akkor indulhatunk is – mondtam. – Bár még mindig nem örülök a halandók bevonásának én sem… >

Utoljára szerkesztette Thorhalla (2009-08-14 18:25:44)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#65 2009-08-14 18:49:37

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Elhagyott kastély

~Csak én lennék, aki védeni akarja a földieket? Csak nekem számít valamit a Midgardi élet? Azért léptem közéjük, hogy őket óvjam, és ez így van, akár hová is kerüljek. Nem számít mit tesznek, vagy tettek. Egyetlen egy valami a fontos, hogy megvédjük őket. Istenek vagyunk, akikre felnézhetnek, hát akkor tegyünk érte. Mellesleg úgy érzem, hogy Thor kezd egyre nevetségesebben viselkedni. Mágia? Bah... gyáva kutyák... már sajnálom, hogy bele mentem. ...Mi van? Mik fordulnak meg a fejemben? Thor... Thor az uram, és ha kell halálba megyek érte. Amit mond... amit mond, az úgy van. Tehát akkor nem harcolunk, hanem a halandókkal egyesülünk. Szerintem ez egy remek ötlet. Védelemre szorulnak, és mi lehetünk a talapzat, ami megtartja őket.

A letorkollás és szóváltás után figyeli Amorát, aki megjeleníti a képet, húz egy kicsit a száján, látva, hogy már megint varázslatot alkalmazott valaki, de túlpróbálja tenni magát rajta.
Végig méri a többieket, egy gyors szemével, aztán pár lépést tesz. Felnéz az égre, majd pedig csak a törmelékeken suhan át tekintete. Ez az egész, eléggé nagy pusztítás, és biztos csak ereje töredékét demonstrálta Galactus. A hatalmas űrhajó félelmet keltő. Thordin nyel egy mélyet, és felsóhajtás után megcsóválja a fejét. Nem érti, hogy mért kellett eleve magukra hagyni a Midgardiakat. Kezét ökölbe szorítja, aztán vértje csörtetésében megszemléli közelebbről is a kivetített képet, amit Amora generált. Figyeli a nagy robototo, ami ellen az ismerős arcok harcolnak, és köztük olyanok is, kiket korábban nem látott. Várakozóan néz előre, és kíváncsi, vajon ura hogy oldja meg a közelgő vészt. A letorkolás miatt, mot inkább csöndes, és nem hallatja hangját

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#66 2009-08-15 14:00:22

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7460
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

Thor, Loki lányára néz, de már nincs türelme a humoros elszólásokhoz.
< - Ha neked nem fontos a mibenléte akkor egyszerűbb megölnöm őt. >
Mondja teljes őszinteséggel.
< - Csak, hogy tisztázzuk: Emberiség nélkül nincsenek istenek és ha mi nem védjük őket akkor nem tudjuk mi lesz az eredmény. Ezen a földön és ebben a világban nincsenek pártok és nincsenek uralkodok. Ha kell feláldozzuk az életünket egymásért, mert itt csak mi vagyunk. Jelenleg nem vagyunk ellenségek hanem egymás utolsó reményei és ez a háború nem nevetséges kövért és homokért megy hanem a világ mindenségért így elmondom az aranyszabályt: ha bárkinél úgy látjátok, hogy az utunkat állja... hogy megállít minket a túlélésben szándékosan vagy az emberiségében, ami szinte ugyanaz... ki kell végeznetek. Szóval utoljára kérdezem meg Thorhalla, megmentsük a szerelmed vagy kivégezzem, mert azokra támad, akiktől életünk függ? >
Halla válasza után Thor szigorúan a többiekre néz.
< - Mindenki megértette? >
Thena szólal meg először fejét lahajtva apja elhatározása előtt.
< - Igen. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#67 2009-08-15 14:51:15

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7446
E-mail PM

Re: Elhagyott kastély

< - Egyetlen szóval sem mondtam, hogy nem érdekel a sorsa! – csattantam fel. – Tökéletesen tisztában vagy, hogy csakis az ő sorsa érdekel ezen a helyen elsődlegesen! >
Gyűlölettel meredtem Thor-ra és álltam a tekintetét. Pontosan tudta, hogy így van, hiszen a nyomorult viharisten ismert és őt is. Ötszáznegyven éve ismertük egymást legalább Einar-ral, ha létezett olyan, hogy szerelem első látásra, nos akkor a mienk az volt, gyermekszerelem, ami soha sem múlt el. Nem fogok lemondani róla, ezzel tökéletesen tisztában kellett lennie és még a nyomorult feltételibe is belemegyek csak azért, hogy újra biztonságban tudhassam a szerelmemet. Nyomorultak! Az egyetlen dolog, amivel még képesek voltak megfogni az ő volt. Még mindig átkozottul gyenge voltam, hogy nem mondtam azt, hogy ölje meg akkor, engem nem érdekel. Elsőre talán sikerült volna, de így másodjára, már képtelen lettem volna. dühösen szorítottam ökölbe a kezemet, azt kellett volna mondanom, hogy ölje meg és nem érdekel, de képtelen voltam megtenni és kimondani. Nem tudtam volna elviselni, ha még egyszer elveszítem.
Nem teljesen mindegy? Itt ragadtunk, előbb vagy utóbb minket is utolér a végzet, a halandók ki fognak halni, nem maradnak fenn ennyien. Mi szépen végig fogjuk így vagy úgy, de végig fogjuk nézni a lassú haldoklásukat és kihalásukat, túl fogjuk őket élni. És ahogyan atyám is megmondta az mennyire igaz volt, hogy azok érdemeltek életet, akik a legnagyobb káoszban és a kihalásuk kapujában nem a saját túlélésükért harcoltak, hanem megpróbálták egymást megölni? És ezektől függött a mi túlélésünk is? Szánalmas, sőt egyenesen katasztrofális. De sajnos muszáj lesz a saját túlélésünkért. Főleg, mert szerintem ha kihalnak a halandók ránk is az a sors várna, hogy halandókká válunk és ez pedig még számomra sem volt elfogható. Egyszer dolgoztam ezekkel a férgekkel, hogy a világom ne vesszen el, majd, hogy hazajussak. Most pedig kénytelen leszek azért, hogy istennő maradhassak. Igazából, ha szerinte voltak olyan közöttük, akiknek a hatalma a mienkhez ért fel, akkor miért nem voltak képesek arra, hogy saját magukra vigyázzanak.
Nem voltunk akkor sem szeretetszolgálat, bármennyire is azt akarta elérni Thor. Nem egy olyan személy volt a jók között, aki holtan akart engem látni, már csak azért is, mert amit Asgardon tettem, azaz harcoltam a világomért és nem hagytam, hogy elpusztuljon. Normális esetben a kisujjamat sem mozdítottam volna azokért, de így nem volt más választásom. Döbbenten néztem Thor-ra, amikor… jól hallottam? Oké, azt hittem, hogy eddig már láttam dühösnek és elszántnak, de rá kellett ébrednem, hogy tévedtem. Amikor most kiadta azt a parancsot, hogy megölhetjük a halandó testvéreit, ha nem tudtam volna teljesen uralni az arcomat, akkor lehet, hogy a halandók szavaival az államat kerestem volna a padlón. Kivégzés, igazából nem érintett, mindenki harcos volt ezen a helyen, ha nem öltünk már meg több száz, vagy ezer ellenfelet, akkor egyet sem, bár a kutyáról fogalmam sem volt. A következő kérdés pedig ismét nekem szólt. Lehet, hogy ott volt az ellenséges oldalon, de az akkor sem az ő hibája volt, hanem Hela-é.
< - Mentsük meg, ugyanis közénk tartozik – mondtam. – Teljesen érthető volt. >
Pillanatokkal később a többiek felé tette fel a kérdést és elsőként Thena hajtott fejet az apja parancsa előtt. Valahogyan nem tudtam meglepődni, érdekes lesz, ha még a jók közül is lesz olyan, aki nem kér a segítségünkből és esetlegesen ránk támad. Abból szép kis háború lenne és mi lehet a vége? Nem tudhattam, jelenleg most nem számított, csak az, hogy Einar biztonságban legyen, majd utána elkezdek azon gondolkodni, hogy mennyire fontos a másik kérdés, amit Thor kért. Lehet, hogy jók, bár a kinézetek alapján nem feltétlenül oda soroltam volna azokat, ahova. Még hogy Reflexx a jók oldalán, könyörgöm… nézzem már rá valaki és gondoljon bele, hogy csak egy világot ítélt halálra a nemtörődömsége miatt az a féreg. De Morsus megérte, hogy megmentsük, addig legalább is, amíg ki nem derül, hogy ki is valójában. Amora-ra és Skurge-re pillantottam Thena válasza után.
< - Mi is értjük – bólintott Amora kettejük helyett. >
Akkor már csak a kutyára vártunk és mehetünk is utána támadni… vagyis védekezni.

//Folytatás: Redrose városának része//

Utoljára szerkesztette Thorhalla (2009-08-18 16:17:17)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#68 2009-08-15 16:00:21

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Elhagyott kastély

~Ezek a szavak… igen, ez már Thor. Emberek, halandók nélkül istenek sincsenek, hisz ők éltetnek minket, és cserébe mi védelmezzük őket. Ez az élet körforgás. Essen eső, fortyogjon vulkán, életemet kell adnom Asgard, vagy Midgard érdekében.

Majd az elhangzottakat követően meghajlik, és ezzel egyértelmű jelét adja az alárendeltségének. Thor követi, a feladat pedig egyértelmű. Viszont annak érdekében, ha kell vért ont. A háborúban nincsenek ártatlanok, és ezért bármennyire is nehéz, ölni kell. Ha már a szó nem meggyőző. Ölni kell…
Felsóhajt, és ő már készen áll, bármi vagy bárki is legyen az amivel szembe kell néznie, és bármit is kell tennie.

<-Világos, minden!

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Elhagyott kastély Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14869
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 43
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Elhagyott kastély Empty Re: Elhagyott kastély

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.