Keresztény túlvilág (Outsiders)

A régi topic

Az Outsiders realitásbeli Kereszttény hitvallásának túlvilága, mind a pokol, mind a menny is ide tartozik.

A régi topic

Thorhalla
Az utolsó emlékek a férfi a bal karjával megérinti a hegyes fülű alakot, aki egyszerűen letépi a karját, majd a kikötőből egy irodaház hatodik emeletére dobja be az erősen vérző alakot. Még egy ideig magánál van a férfi, mire az orvosok megérkeznek ő már a „barátaival” beszélget. Az orvosok erősen próbálkoznak, többször újra is élesztik, de az ismeretlen férfi, aki a Quentine Constantine nevet viselte csak a folyosón haladt tovább és a fény ölelte körbe... ő már fel sem fogta, amikor az őt kezelő orvos kimondta.
- Vége, ennyi – mondta. – A halál időpontja 17:48 perc, 2020. január 15-én.

Quentine egy furcsa helyen tért magához a fény után, a karja nem volt meg, az utolsó cigarettája már nem volt sem a kezében, sem pedig a szájában. Egy rét kellős közepén állt, egy beton úton. Ha jobbra nézett a mennyországot látta, a rét zöld volt kék éggel, gyönyörű virágokkal és fákkal, patakkal. Állatok kergették egymást és gyönyörű szárnyas férfiak és nők nevetgéltek minden felé. A másik oldal a bal a tökéletes ellentét volt, az ég vörös, a talaj fekete és vörös, a víz helyett láva csordogált, mindenfelé démoni és egyéb elfajzott lények. Mindkét oldalról, többen kapták a fejüket Quinn felé, amikor a férfi megjelent ezen a helyen.
- Mit gondolsz? Melyik világ lesz, ami befogad téged és miért Constantine? – érdeklődött egy kellemes hang a háta mögül, és a férfi nem tudta eldönteni, hogy női vagy férfi lett volna.


Quentine Constantine
Belégzés. Nem olyan nehéz, gyakoroltam már sokat. Kilégzés. Ez már nehezebb, mi van, ha nincs mit beszívn újra. Oké, fog ez menni, csak kéne egy szál... Na jó, mielőtt a cigimet keresném, valaki igazán visszaadhatná a BAL KAROMAT!!! Oké, nyugalom, jól esne most egy cigi, vagy egy karton, hol a francban van a fájdalom? Nincs fájdalom, nincs bal kar, nincs cigi, máris utálom a halált. A halált? Tényleg ez lenne az? Jobbra giccsfalva, balra népmesék toposzaiból szőtt szánalmas tájkép. Ez nem menny, és nem a pokol. Ez egy vicc. Két szánalmasan leegyszerűsített kép, inkább jelkép, szimbolúmok, hogy mit választhatnék. De egy dolgot akkor sem értek. Mióta választhatok? Azt hittem, ezt nem az én dolgom eldönteni, hanem valami szakállas fickóé Odafentről. És akkor megszólal mögöttem egy hang.
-Jótól kérdezed. Azt mondanám, túl sokat gyilkoltam, hazudtam, és csaltam ahhoz, hogy beengedjenek a puttók közé rohangálni. De attól tartok, túl sok barátommal találkoznék, ha balra fordulnék, és hamar kitörne a parasztlázadás. Ha még csak egyszerű emberek százai lennének, nem érdekelne. De egy időben démonokat űztem el, és ők azért már rendesen beleköphetnek a levesbe. Nem hinném, hogy örülnének nekem akármelyik oldalon. De te csak játszol velem, igaz? Ez itt balra nem a pokol, jobbra pedig nem a menny, és a legkevésbé sem számít, hogy én mit gondolok a további sorsomról. Jól mondom? - Ezzel meg is fordulok, hátha meglátom a mögöttem lévő alakot, és nem csak valami idegesítő, testetlen hanggal kell diskurálnom. Lehet mondjuk Szent Péter, tőle kitelne egy ilyen elfuserált kérdés.

Thorhalla
Amikor a férfi megemlíti, hogy ez nem is az, aminek látszik a mögötte levő alak csak tapsol egyet és a helyszín megváltozik. Egy kör alakú teremben találja magát a férfi, a falak csupaszok, csak néhány fáklya világít, maga alatt ha lenéz a pokol látszik, ha fel ott a mennyek birodalma. Az alak még mindig Quinn mögött van, de egyelőre csöndben, amikor a férfi megfordul, akkor meg is pillanthatja a furcsa alakot.



Továbbra sem tudni, hogy férfi-e vagy nő az alak, csak áll magában és a Quinnt nézi. Miután a férfi befejezte a beszédet akkor szólal csak meg.
- Valamilyen szinten valóban azok, félúton vagy a két világ között – felelte az alak. – Egyiknek sem kellesz és mégis. Nem tudják eldönteni, hogy melyik világba is lépj be. Az egyikbe túl jó vagy, a másikba túl bűnös. De itt félúton nem maradhatsz, hívő keresztény vagy, az Úr nevében dolgoztál a Sátán ellenében. De a Sátán nevében is dolgoztál az Úr nevében. Te magad sem tudod, hogy melyik lenne a helyes. Régen volt bárkivel is ilyen nehéz dolgunk. Mond az életedben tett bűneid, dolgaid közül mit bántál meg és mit nem Quentine Constatnine?


Constantine
Ahogy átalakul a helyszín, egy kicsivel már autentikusabb világképet látok, bal és jobb helyett, most fenn és lenn van.
-Ennyi? Ez lenne a nagy változás? Azt hittem, Ideát jobbak a vizuális effektek. Na de térjünk a tárgyra! Remélem, nem várod, hogy valóban felsoroljam a bűneimet, mert akkor időtlen időkig állhatnánk itt. Megpróbálom lerövidíteni. Bánom, hogy nem cselekedhettem elég ideig az Úr nevében, bánok minden gyilkosságot, hazugságot és csalást, bánom, hogy ártottam olyanoknak, akik nem érdemelték meg, és bánom, hogy nekem kellett az Úr kezének lennem, amikor ő lesújtott haragjával a bűnösökre. Nem bánom azonban, hogy elvégeztem a munkát, amit az Úr mért rám, és kész vagyok elviselni mindent, mert tudom, hogy Ő majd irgalmas lesz hozzám, miként kegye eléri a hívőket. Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében, és Jézus Krisztusban, ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban; ki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától; szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítteték, meghalt és eltemették; alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül; fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Hiszek a Szentlélekben. Hiszem a katolikus Anyaszentegyházat; a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát; a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Thorhalla
Az alak nem reagál arra, hogy az effekteket ért kritikára, és végre megmozdul, szinte siklik a talaj felett és így köröz Quinn körül, lépteinek nincsen zaja, a mozgása nem kelt légmozgást, talán ott sem volt, bár a tekintetét mégis érzi magán a férfi.
- Tudjuk, hogy hiszel, azért vagy itt – mondja. – És amikor olyanoknak ártottál, akik nem érdemelték meg? Az utolsó tetted az életben?
Az egyik fal eltűnik és képek villannak fel, képek, amik a kikötőben történtek, amíg az életedért küzdöttek az orvosok. Amíg a többiek próbáltak valamit tenni Namor-ral szemben, rengeteg halott, megannyi sérült, a hősök is, akik a hibádat próbálták rendbe hozni...
- És ez? – kérdezte az alak. – A tetted kis híján az emberiség életébe került. Idegen vallás istene és istennője próbálta rendbe tenni az úr báránya által elkövetett hibát? Miért tetted, amit? Mindent tönkretehettél volna, az emberiséggel játszottál, ehhez pedig nem adott az Úr sem jogot neked, sem senkinek.


Quentine Constantine
-Oh. Arra gondolsz? Nem így kellett volna történnie. A Úr adta a képeségemet, én pedig használom, ahogy tudom. Azok a lények megtámadták az embereket, ha nem lépek közbe, semmi sem ment volna másképp, sőt, ha racionális marad a vezetőjük, talán még nagyobb kárt okoznak. De akkor sem ennek kellett volna történnie. Felidéztem az összes fájdalmát, a bánatát, a dühét, amit életében érzett. Egy ember ettől minimum kómába esett volna. De ő? Valahogy kibírta. Amit tettem, azért tettem, hogy az embereket védjem, nyilván te is tudod, hogy nem dicsőségért harcoltam, és nem is viccből mentem oda. Segíteni akartam, a szándékaim az Úr szándékai voltak. Mindig azok voltak. A fejembe látsz, látod az emlékeimet, mi szükség van erre a színjátékra?! Mondd meg végre, hogy mit akarsz tőlem, ítéljem magamat örök szenvedésre, és akkor majd tanító jelleggel belátod, hogy önsanyargatásommal mártírrá válhatok, és a mennybe küldesz? Vagy mondjam, hogy megérdemlem a mennyek országát, amire te kijelented, hogy mohó vagyok, és nincs hely számomra Odafenn? Mit akarsz tőlem?


Thorhalla
– Az emberek ontottak ott először vért, ők csak védekeztek – mondta. – De ítélkeztél, pedig nem lett volna szabad, beszélned kellett volna vele. Hiszen az Úr ezért adott értelmet nektek és hangot, hogy elmondhassátok, amit akartok. Nem azért kaptad a képességed az Úrtól, hogy istent játssz vele, te csak bárány vagy, egy szolga, nem pedig úr.
Végül abbahagyta a körözést és lebegve állt meg Quinn előtt. A neméről továbbra sem derült ki semmi, érzései nem voltak, egy teljesen semleges lénnyel állt szemben a férfi, aki továbbra is szenvtelen hangon beszélt.
- Várunk, amíg döntenek – mondta. – Az egyik helyre kerülnöd kell, senki sem maradhat a két világ között a semmiben. A hited szerint tovább kell menned valamerre. Hogy mit várok? Hogy rá gyere, hogy hibáztál és túllőttél azon, amihez jogod lett volna.
Közelebb libbent hozzád és onnan nézett rád.
- A mártírsággal nem jutsz sehova, mert az is önzőség, akárcsak kimondani, hogy a Mennyekbe lennél való. Hogy mit akarok? Hogy kiderüljön végre, hogy mi is vagy valójában és kihez tartozol Quentine Constantine. Miért gondoltad, hogy jogod van ítélkezni felette?


Quentine Constantine
Egy kissé még meg is ijedek, amikor közelebb repül hozzám, aztán rájövök: nincs mitől félnem - már meghaltam.
-Hibáztam, úgy van. Nem voltam ott, mikor elkezdődött a harc, így fogalmam sem volt, hogy mi okozta a nézeteltérést. Azt láttam, hogy más népek embereket ölnek. Az embereknek esélyük sem volt. Lemészárolták őket. Akármi is volt az ok, a célom végeredményben ugyan az. Tudod te is, a démonok viselkedése okoz fennakadásokat. Sokszor próbálnak áttörni a Földre, és én sokszor visszaküldöm őket. De időnként Odafentről is érkeznek nagyratörő féllények. És én őket is visszaküldöm a helyükre. Erről szól a feladatom, nem vagyok szent ember, sem elátkozott, egyszerűen az egyensúlyt tartom fenn. Amikor azt láttam, hogy mészárszéket rendeznek egy csatában a vízből jött lények, az emberek oldalára kellett állnom. Hát ezt tettem. Beszélhettem volna vele. Talán meg is hallgatott volna. Talán hazament volna. De valóban így gondolod? Számít egyáltalán, hogy mi lett volna, ha? A feladatomat végeztem, a feladatom pedig az, hogy ítélkezzem, megítéljem a helyzetet, és fenntartsam az egyensúlyt, legyen szó természetfeletti lényekről, háborúról emberek és emberek közt, vagy idegen fajok és földiek közt. És végül az egyensúly fennmaradt. Akkor tényleg hibáztam hát? Nem lehet, hogy egyszerűen ez egy olyan feladat volt, amely során meg kellett halnom? Még te sem látsz az ő terveibe, nem igaz? - Mondom elmosolyodva.


Thorhalla
Amikor meglátta vagy megérezte a lény a férfi félelmét hátrébb libbent, hogy ne zavarja azt. Így ismét lesz néhány méter a halott lélek és a furcsa lény között. Amint Quentine befejezte a mondandóját. A lény megrázta a szárnyait és a fejét is a férfi szavaira.
- Idegen világ istenei tettek rendet – mondta a lény. – Hát helyénvaló ez az Úr birodalmában? Nem, valóban nem látom a terveit, azokat csak ő érti és ő rendelkezik a nyájával, nem én. Amolyan kapuőr vagyok csupán, a különleges személyekkel találkozom csupán, akiknek a kiléte kérdéses, hogy melyik világba is nyerjenek bebocsátást. Egykor ember voltam jó magam is, mint te, de mára már nem maradt sok közöm hozzátok.
Ekkor a helységet elárasztotta az égi fény, akárcsak az alvilág sötétje és körbefonta Quentine-t. ez is amolyan semleges érzés volt, mintha csak egy illúzió vagy kép lett volna.
- Döntöttek – mondta a lény. – Kapsz egy újabb esélyt, nem az életre, nem élőként térsz vissza a Földre, hanem féllényként, amikre vadásztál. A feladatod az lesz, hogy folytasd tovább, amit az Úr kiszabott rád, és a nyáját visszavezesd az igazság ösvényeire, hogy ne éljenek többé bűnös életet. Ehhez pedig új képességet is kapsz, ám ne feledt Quentine Constantine, egy apró hiba, egy kis letérés az ösvényről és a Pokol szolgái fognak magukkal ragadni a mélybe és onnan többé nem szabadulhatsz.


Quentine Constantine
Elkerekednek a szemeim, amikor kimondja azt, amire eddig nem is gondoltam. Hallottam már olyan esetekről, hogy valakit befejezetlen feladatok miatt visszaküldenek a Földre, de hogy valakiről ne tudjanak dönteni, ilyet még sosem láttam. Bár, ha jobban belegondolunk, az Úr munkáját kell majd elvégeznem, ami azt jelenti, hogy tulajdonképpen felülről küldenek vissza. Csakhogy ha elbukom, lefelé küldenek végül. Nem egy hálás megbízás, az biztos, és valamiféle szentként, messiásként vagy prófétaként kéne cselekednem, hogy az embereket az igaz ember járta ösvényre tereljem. Ami azt illeti, semmi kedvem ezt csinálni, de most, hogy ideértem, már semmi kedvem meghalni. Egy rakás ilyen semmitmondó alakkal kéne bájolognom, közhelyekkel és utalásokkal tarkítva kéne megbánnom naponta a bűneimet, és még csak bal karom sincs.
-Elfogadom az ajánlatot. Mégis, miféle új képességekről beszélsz? Talán nem árthat tudnom, ha ezeknek kellene segíteniük engem a feladatomban, amely egyben az Úr küldetése is.

//Akkor ahogy megbeszéltük, nem kell elmondani a képességeket, mert próbára teszik, csak a meglévő bal kart veszi majd észre, aminek bár anyaga van, de úgy néz ki, mintha fényből lenne. Egyelőre csak ezt találtam ki, de majd hamarosan jön a többi is.//

Thorhalla
A lény „járt” egy utolsó kört Quentine körül, az a pecsét, ami körbevette egyszerűen felszívódik a férfiban és lassanként eltűnik, mintha soha sem lett volna. ez lesz az, ami később a férfi természetfeletti erejét adja majd később, ez akkor történt, amikor elfogadta az ajánlatot. Amint a lény körbeért a férfi körül „megállt” vele szemben és a szemeibe nézett a világító sárgákkal. Az első igazi érzelmes megmozdulást is ekkor tette az angyalszerű lény, nemes egyszerűséggel megvonta a vállát és mintha még nagyon kicsit a karjait is széttárta volna.
- Nem tudom – mondta a lény. – Szereti a vicceket, ezért nem közölte, hogy mit kapsz. Majd útközben rájössz, hogy milyen képességeket kaptál. Remélem nagyon sokára találkozunk csak újra Quentine Constantine!
Még lehajtotta a fejét egy kicsit, majd a lény csettint egyet, mire minden fény kialszik, a helység elmosódott Quentine körül és zuhanni kezdett. Percek múlva a férfi végül újra megjelenik ott, ahol korábban meghalt.

Sötét van, szokatlanul sötét, igazából azt hiszem félálomban vagyok, de elég ébernek tűnök, és hát nem is fekszek. Valami csilingelést hallok, mikor először szólal meg kissé összerándulok. Lassan hozzászokik a szemem, és akkor realizálom hogy ez bizony egy lift.
~ Hogy kerültem ide? ~Tűnődök, de nem sok időm van rá mert az ajtó kinyílik és... Kamera? Bizar egy hely, mindenesetre is elekzdenek venni, vehetik is azt a bamba fejem, még mindig nem vágom hogy mivan. Egy pillanat múlva oda lép mellém egy fazon, úgy néz ki, mint amiennek eddig elképzeltem a démonokat a fejemben, négy szarva van, két rövid tüsi, és két hosszú göndör, vörös bőre, vörös motoros dzseki, és farmer halásznadrág.



Kicsit meglepődve állok előtte, de hosszas csend után végre kinyögök valami értelmeset.
- Legyen mondjuuuuk, a hetedikre. -

Csak vigyorgok a hozzászólásain, olyan mint valami bizar showműsor. Elég lassú a lift szóval lessz idő témázni van egy olyan érzésem. Megszólal egy zene, melyről meg kell hogy valljam, eléggé tetszik, és kicsit furcsa hogy ilyen a liftben szól.
- Tudom mire gondolsz. - Vigyorgok. - de sajnos nem vagyok nagykutya, nem is tettem el lábalól egyet sem, és nem azért jöttem hogy... Tudod. - Mosolygok vissza. - Igazából lövésem sincs hogy mért vagyok itt csak a hetes szám jutott először az eszembe, és ha már ez van akkor miért is ne? Nemde? Dede. - Majd a kamerába nézek és intek.

Hallgatok hallgatok és halglatok, jó arcnak tűnik, de kicsit köntörfalazza a dolgokat, kezd kicsit nagyon is furcsává válni a dolog, főleg amikor megérkezünk, de amúgy örömmel fogadom a bókokat. Érzkezéskor villannak a gombok és mintha közönséget hallanák, ez igazából csak egy kicsit még jobban feltüzeli a dolgokat.
- Ó, New Yorkban születtem, és mindig is a pasik vonzottak, tudod az ilyen izmosak. - s kicsit megfogdosom a karjait. - 8 évig éltem fogságban, nem nagy szám. És felrobbantam egy masinában egy csata közepén, szó szerint kirobbanó befejezés volt. - Majd egy még nagyobb mosoly kíséri, lassan talán kicsit kezd is fájni az arcom de egész jól érzem magam.

Oké, mostmár elég szimpi a hapsi, bár nem tudom én hanyadik vagyok akinek ezt kb ugyan így felvezeti de valahogy jobban lefoglal amit mond. Nyílik az ajtó, és mit ad isten... izé... Mit ad az ördög, egy stúdió, tisztára mint egy tv műsor, és ha tényleg az, tuti nagyon népszerű az alvilágban. Végignézve a közönségen, szebbnél szebb dolgokat látok, valamienszinten örülök hogy rajtam nem látszanak meg a robbanás nyomai, elég durván nézhetnék úgy ki. A játékra csak ennyit reagálok.
- Jól hangzik, mikor kezdünk? - Majd, ha ő is megindul, akkor vele egy ütemben én is, aztán majd eldől merre megyek, vagy ő vezet vagy ha van kijelölt helyem és van jelzés akkor oda.
- Mindenesetre is nem gondoltam hogy az alvilág ennyire tuti hely. - Vigyorgok.

Nyugisan oda sétálok a helyemre, és közben a kamerákat nézem, van egy jópár, nem gondoltam hogy életem első szereplését életem után fogom átélni. Mikor oda érek lazán oda könyökölök a nyomógomb mellé majd elmosolyodok.
- Sarah. - Mondom még mindig mosolyogva.

Nos úgy tűnik ez se fenékig tejfel, sőt, az elmondások szerint nagyon csúnya dolgok történhetnek, de ha már itt vagyok, már úgysincs visszaút, egyrészt már csak azért sincs, mert nincs innen hova menni. Nameg amúgy is csak egyszer halunk, szóval mi baj lehet? Amúgy is jól hangzik ez a még egy esély téma.
- Csak rád várok. - Válaszolok, majd kényelembe helyezem magam, már amennyire egy pódium mögött kényelmesen lehet ácsorogni, és várom a kérdéseket, vagy a feladatokat.

A szabályokra csak bólintok, végighallgatom a kérdést és...
~ Őőőő bazzz... ~Kezdésnek elég nehéz kérdés, megvakarom a takróm, mint mindig mikor gondolkodok.
~ Nézzük csak... a pokolban vagyunk szóval legyünk logikusak, tuti hogy a pokolhoz kapcsolódik, a pokolban meg sok a tűz nem?... De mivan ha... a Franc... Azt mondta az ürge korábban hogy minden megérzés a tudás... szerintem pedig...~ Elhatározom magam, majd megnyomom a gombot.
- A tisztítótűz. - Mondom hangosan és kivehetően, majd várom hogy sikerült-e értelmeset mondanom, bár szerintem ez lessz az, kezdek feszengeni, mert mivan ha mégsem és csak kamuzott korábban?

~ Noss annyira tényleg nem volt nehéz... De azért könnyű se volt. ~ Tűnődök kicsit, majd a következő kérdésre figyelek. Elhangzik és...
~ Hmm, nem vagyok jártas az ilyen misztikus dolgokban, de azt még én is tudom, hogy lucifer meg a sátán ugyan az... legalább is azt hiszem, vagy nem? De... ~ Kis habozás, még egy utolsó átgondolás, majd rányomok a gombra.
-Ő a gonosz megtestesítője. - Ezt majdnem sikerült kérdésben feltenni, kicsit bizalmatlanul.

Kissé megkönnyebbülök, ez is jól sikerült, pedig csak tippeltem. Kicsit elmosolyodok a tényen, hogy rohadt nagy mázlim van, és, bár csak két pontom van, kezd elszálni az a kevés feszengésem is ami a hatalmas fájdalomhoz és szenvedéshez van kötve, mivel egyre jobban távolodik. Kicsit fészkelődök miközben hallgatom a kérdést, kezdett kicsit kényelmetlen lenni a telljesen kihúzott testartás, szóval ismételten a nyomógomb mellé könyökölök, és hallgatok. A kérdést végig hallgatva, nos igen, ehez jártasnak kéne lenni a bibliában, vagy legalább pár kb hozzá kapcsolódó dolgot elolvasni. Kicsit tűnődök, majd.
~ Álljunk ismét logikusan a kérdéshez, öngyilkos és gyilkos... Noss, hmm, végül is elég súlyos bűn, és tuti elég kemény büntetés jár érte, ó akkor ezekszerint én is oda tartozok. ~ Kis mosoly. ~ Istenkáromlás... Nos nekem nem egy hatalmas dolog, de a hitvilágban lehet hatalmas bűn.. Ja... Jósok és varázslók.. őőő... Nem értem hogy kerülhetnének a pokolba hiszen egyiknek lenni sem tűnik számomra bűnnek... Hacsak nem gonoszak... És végül is itt gonosz dolgokról van szó... ~ Veszek egy adag bátorságot, messze nem vagyok biztos a válaszban, de rányomok a gombra, talán még épp időben, nem tudom nem figyeltem nagyon az órát.
- Nem tartoznak ide a jósok és mágusok... Sőt talán... ömm... Feljebb... - Mondom immáron abszolút önbizalom nélkül, végtére is semmit nem tudok és csak tippelek.

// Feljebbet számilagosan kell érteni, 8-9-10-11-12.. tudod . //

Kinyögöm a választ és... Csend, feszültség, senki nem szól semmit, majd rákezd az ördög, és hát kezdetben nem sok jót sugall amit mond, de aztán hirtelen... Bejelenti hogy jó lett a válasz, és mehetek tovább, és még a játékban is sikerült egy nagy dolgot elérnem. A megkönnyebbüléstől vigyorogni kezdek, majd megtörlöm a homlokom, kicsit izzasztó helyzet volt, és bár rám nem jellemző az izzadás, ez még belőlem is kiváltotta. Egy perc szünet, és az ördög már ott is van beszélgetni.
- Igen-igen. - Válaszolok röviden az első kérdésére. A frissítő pedig...
- Igen köszi, jól esne. - Mosolygok. - Nem hittem hogy ennyire kemény kérdések lesznek egyből így az elején.

Szívesen fogadom a vizet, és igazából egy kortyal lemegy az egész, egy ilyen " nyúzás " után iszonyatosan jól esik. Leteszem a poharat, bólintok, s indul is az újabb adás. Figyelek-figyelek, és nos, ez tényleg nem annyria bonyolult mint a kérdések.
- Nézzük csak... Segítsek neki? Nem a kenyerem... Megöljem? Az csak kegyelemdöfés... - Kicsit elmosolyodok, elképzeltem a szituációt, tetszett amit a fejemben láttam. Végül rányomok a gombra.
- Nem avatkozok közbe, hagyom had szenvedjen. - Igencsak magabiztosan jelentem ki, végül is ez a legkegyetlenebb... Közömbösség.