Kaylyn blogja

by **Thorhalla** Vas. 13 Márc. 2016, 09:17

Kaylyn főleg Star Wars rpg-vel, LARP-al foglalkozó blogja.

Karaktere:
Kaylyn Ashanté Rix

Eddigi kalandjai:
Tartalomjegyzék:
1. A birodalom oldalán
2. Házi feladat
3. Az új csillagkohó
4. Az új feladat és a felvétel
5. Egy új háború
6. Ares-i kirándulás
7. Köztes dolgok
8. Fura idők

by **Thorhalla** Vas. 13 Márc. 2016, 09:21

Név: Kaylyn Ashanté Rix
Faj: kiffar
Nem: nő
Kor: 24
Kaszt: erőhasználó, fejvadász
Magasság: 175
Külső megjelenés: Magas és karcsú, a háta közepéig érő fekete raszta haja van, arcán egy sárga csík díszeleg, ami a nagyanyja révén került be a családba. Amúgy meg pont úgy néz ki, mint az avataron.

Kaylyn blogja Dcboyw

Előtörténet:

Családi legendák:
Legendák, a családomban rengeteg ilyen volt és van most is életben. A történetünk évszázadokkal, ha nem évezredekkel ezelőtt kezdődött a Kiffu-n, persze, hol másol kezdődhetett volna. De nem ez a lényeg, BBY 19-ben születtünk újra, ha fogalmazhatok így. Akkoriban a mostanra halott dédnagyanyám volt a klán vezetője, amikor az unokája az unokanővérem Lairorellen Rix – bár ha jól tudom nem nagyon használta ezt a nevet, inkább apai nevét a Verenwart, ugyanis soha sem ismerték el a klán törvényes tagjaként. Az ő ármánykodásának köszönhetően majdnem kihalás szélére került a családunk, de sikerült talpra állni és újra rendeznünk a sorainkat és újra egy erős klán lettünk, de igazából ez nem tartozik ide. Igaz kapcsolódik, de nem létfontosságú információ. Az öccse is abban az évben halt meg, BBY 19-ben, akit viszont nagyanyja befogadott a családba és teljes jogú tag vált belőle, de a saját nővére végzett vele. Az okokat sajnos nem ismerjük, mert nem maradtak fent, csak, hogy a fiatal fiú halálát lelte egy támadás alkalmával.
Családi legendák közé tartozik unokanővérem is, Ashanté, akiről ikernővérem lett elnevezve, majd én magam is felvettem azt a nevet, hogy munkám során használjam. Ő BBY 4-ben veszítette az életét, egy Hutt és Birodalmi fennhatóság alá tartozó műholdon, aminek Dokkoló volt a neve. Az értesülések szerint a társai még rosszabbul jártak, mint ő. A története röviden, de tényleg csak úgy, az egyik egy furcsa növény ellopott egy sith űrhajót, három másikat visszavittek a rabszolga hajóra félholt állapotban, és többé információ nem volt róluk, feltehetőleg meghaltak. Az ötödik, nos igen ő remek pályát futott be a az egyik nagy moff személyi orvosaként. Míg Ashanté meghalt, de legalább nem lett belőle újra rabszolga és gladiátor. Az emléke örökké élni fog a család tagjai között.
Más kiemelkedő személyről nem nagyon tudunk a családban, már ami magát a klánt és fajunkat illeti ott van még egy pár, a leghíresebb, Quinlan Vos-ról róla azonban nem fogok szót emelni, őt mindenki ismeri köreinkben, igaz soha sem ismertem és nem is találkoztam vele, de a mai napig életben lehet és odakint van valahol. A családunk azon ága, amelyikben én is születtem azok kötődnek a Vos-okhoz, de csak anyai nagyanyám révén, aki maga is abban a klánban született, neki köszönhetően lett a család ezen ága sárga csíkos a megszokott vörös helyett. Igaz bátyám gyermeke már ismét vörös, de ha egyszer én családalapításon gondolkodom majd, akkor a sárgát viszem tovább. Nos igen, a női ág öröklődik mindig tovább.
Lehetséges, hogy ezért matriarchák a klánok vezetői, de ebben a kérdésben már nem vagyok biztos. Túlságosan ősi hagyomány ahhoz, hogy utána járhattam volna. A család minden ága tisztavérű kiffar a Verenwar ágat leszámítva. Soha sem értettem meg, hogy Nolane miért pont egy sima embert választott magának, ami pedig még inkább remek kérdés volt, hogy Quila Rix, a dédnagyanyám miért nem fogadta el ezt és miért akarta Ellen halálát, az öccsét Tinte-t megkímétle, mert ránk hasonlított, de a lánynak, akárcsak a saját lányának vesznie kellett. Érdekes elgondolás, mi lett volna, ha nem öleti meg a saját lányát és ennek következtében Lairorellen nem gyűlöli meg a saját fajtáját és családját és nem próbál minket kiirtani.
Ezeket az időket nem éltem meg szerencsére, vagy sajnos, hiszen csak 4 évvel az események után születtem.
A lényeg a lényeg, Ellen ármánykodása hamar véget ért, nem tudni, hogy miért. Lehet, hogy meghalt, vagy Quila és Tinte halála után már nem látta értelmét ezt folytatni. A 66os parancs kiadásával és Birodalom felemelkedésével pedig egészen biztosan bujdosnia kellett, ha még életben volt, hiszen hiába nem volt soha Jedi egy képzett erőhasználó sem maradhatott életben. Ő rá is vadásztak. Akárcsak a család egy másik képzett erőhasználójára Nemic Rix-re, aki anyám unokatestvére volt és ő maga is a vörös ágról származott.
Nemic nem menekült, pontosabban nem járt egyik bolygóról a másikra, ő annak idején Jedi lovag volt a régi Köztársaság idejében, és szerencséjére Nar Shaddaa-n tartózkodott, amikor kiadták a parancsot, így megmenekült. A Kiffun rejtőzött el, pontosabban visszatért a családjához, de soha sem mondott le a régi életviteléről, furcsa szerzet volt, de kedveltem. Ő tanított engem és ikernővéremet is, egészen mindkettejük tragikus haláláig…
De akkor azt hiszem, hogy már nem maradt már senki, akiről érdemes lenne még szót ejteni, így lassan belekezdek saját életem történetébe is.

Gyermekkor – BBY 15 – 5:
Tizenöt évvel a Yavin-i ütközet előtt születtem a Kiffun, második illetve egészen pontosan harmadik gyerekként a családban. De ez sem fontos, ami inkább különös, hogy milyen is volt a családom, mindketten politikusok a Birodalmi szenátusban, ennek ellenére igen sok időt töltöttek a Kiffun is és nem csak Coruscanton. Visszatérve az egészre, ikerként születtem, néhány perccel Ashanté nővérem után. Apám tért csak vissza Coruscantra a születésünk után, anyám pedig maradt otthon, hogy kettőnket és bátyánkat neveljen. Igen, Garon, ő maga is egy furcsa szerzet volt a családban, ő volt a tudomásunk szerint az egyetlen olyan a családban, aki nem volt erőérzékeny. Mikor egy évesek lettünk anyánk is Coruscantra ment, hogy apánkhoz csatlakozhasson, minket pedig otthon hagyott, hogy Nemic nagybátyánk vigyázzon ránk. Ő volt az első, aki felfedezte, hogy mindketten erő érzékenyek vagyunk a nővéremmel együtt is, és két évvel korábban ő jött rá arra is, hogy Garon pedig nem.
Kikérte a szüleink véleményét azzal kapcsolatban, hogy taníthasson minket, ha már kellően idősek vagyunk, csak a legalapvetőbb dolgokra, hogy könnyebben megvédhessük magunkat, ha úgy hozza a sors. Igaz ezzel nagy veszélyt is a nyakunkba akasztott, hiszen még mindig vadásztak az esetleges Jedi túlélőkre, de a szüleink beleegyeztek. Itt még senki sem tudta, hogy később ez lesz a vesztünk, de erre majd csak jóval később térek ki.
Igen gyakran késő estig hallgattuk a meséit és elbeszéléseit, már igen fiatalon is, egy időben többet volt velünk, mint a saját szüleink. Ekkoriban még bátyánk is velünk hallgatta a tanításokat, az eszméket, amik egy elveszett korszak legendái voltak már csupán. Egy olyan világé, ami többé soha sem jön vissza. Három évesek lehettünk, amikor szüleink hazatértek és minket is magukkal vittek egy időre Coruscantra. Az addig csak mesékben hallott egykori Jedi templomot is megcsodálhattuk, ami most viszont Palpatine császár palotája volt. Sajnáltam, hogy belülről nem lehet megcsodálni azt, és mást sem nagyon láttunk a fővárosból. Amíg a szüleink ülésen voltak és Kiffu érdekeiért harcoltak, mi a szállodai szobánkban kuksoltunk. Csupán két hétig voltunk itt, amikor hazatértünk és ettől kezdve nem is nagyon hagytuk mi el hárman a Kiffut, csak a szüleink. De bár ne tették volna.
Három és fél évesek voltunk, amikor Nemic elkezdte a kiképzésünket, teljes mértékben alapfokon, nem mert kockáztatni, se ő, se a szülők, főleg, mert előbb vagy utóbb félő lehetett, hogy valaki megérzi rajtunk ezt, amint kikerülünk majd a bolygóról, ha idősebbek leszünk. Az Erő használatban Ashanté bizonyult jobbnak és sokkal tehetségesebbnek nálam, úgy tűnt, hogy ő anyánk képességeit örökölte e téren, én pedig apámét. Garon és én voltunk, akik bírtunk a psziometira képességével, míg nővérem egyáltalán nem. Nos igen, nekünk lényegében ez maradt, ha már erőhasználat nem nagyon ment nekem. Az alapokkal kezdtük, meditáció, az erő észlelése és, hogy egyes dolgokra sokkal tovább tudjunk emlékezni. Folyamatosan le voltam maradva Ashantéhoz képest és lassan haladtam csak. Nekem körübelül egy évembe telt, amit ő néhány röpke hónap alatt megtanult. Ő tárgyakat reptetett mire én odajutottam, hogy egyáltalán próbálkozni tudjak ezzel.
Mire négy évesek lettünk a szüleink egy hosszú távollétből tértek haza és örömmel tapasztalták, hogy lányaik mennyit fejlődtek ezen a téren. A bátyánk mellé tanárt fogadtak, mert őt szánták arra a pályára, amin ők is voltak, diplomatának. Persze alapműveltség mindenkinek kell, így mi is tanultunk írni, olvasni, asztrogálni, fizika, matematika, bár engem mindig is a történelem és a hadászat vonzott, de hadászati tanárt soha sem tudtak nekem szerezni, ezért is vannak a folyamatos kérdéseim ezzel kapcsolatban. Ekkor tájt akartam stratéga lenni, de még soha sehol sem hallottam kiffar stratégáról, bár miért ne lehetnék majd én az első. Gyermeki vágyálmok, de ettől függetlenül mind a mai napig érdekel és utóbbi időben drága Pellaeon admirálist bombázgatom ilyen kérdésekkel, de hogy miként kerültem oda, ez is későbbi dolog.
Persze most is eljött az az idő, hogy szüleinknek vissza kellett térni Coruscantra, de soha sem érték el azt. A diplomáciai hajóra rátámadtak a kalózok és mindkettejüket megölték. A Birodalom persze nyomozott egy ideig az elkövetők után, ha a hírek igazak, de nem hiszem így a banda megúszta mindenféle atrocitás nélkül és egy másik diplomata vette át a helyüket a szenátusban. Fogalmam sincs, hogy kicsoda, de nem is érdekelt egyáltalán. Így maradtunk Nemic nyakán. Ez így nem teljesen pontos, mert a teljes klán ott volt családnak, hiszen mindannyian rokonok voltunk, így soha sem voltunk egyedül, még akkor sem, ha a szüleink már nem éltek.
A tanulásunk tovább folyt, bár már nem nagyon találkoztunk a bátyánkkal, mert rá már nem volt nagybátyánknak annyi ideje főleg, hogy ilyesmire nem volt használható. Még mindig odahaza laktunk és itt tanultunk, mire öt éves lettem már én is tudtam használni a telekinetikát, de a persze nővérem addigra már bőven felettem tartott ezen a téren, mindig más időben foglalkozott velünk Nemic, velem kicsit többet, hogy behozzam Ashantét, de hasztalan volt, nem nagyon akart menni a dolog.
Az évek teltek és múltak igazából a tanuláson kívül nem sok dolog történt velünk mire tíz évesek lettünk. Talán annyi, hogy Nemic időnként eltűnt, később tudtuk meg, hogy felcsapott fejvadásznak, mert hát valamiből neki is meg kellett élnie és gyakorta időzött Nar Shaddaa-n. Tény, hogy veszélyes volt, mivel ismerték az arcát a birodalmiak a körözött feltehetőleges jedik között volt még BBY 10-ben is. ekkoriban halottunk róla, hogy Quinlan Vos is életben van, így lehet, hogy vele is találkozott, de erről soha sem beszélt és arról sem, hogy miket csinált, amíg nem volt velünk. Olyankor mindig elméleti képzést kaptunk és tanultunk a klán többi tagjától, vagy mivel szüleink kellően tetemes vagyont hagytak ránk, így tanároktól is. Mikor kellően idősek lettünk még iskolába is jártunk, ahol persze rejtegetni kellett mindazt, amit tudunk, még akkor is, ha kiffarok között tanultunk.
Elég hamar megtanultuk ezt, hogy nem szabad kimutatni, hogy többre vagy képes, mint más, az maradjon otthonra, hiszen a rohamosztagosok mindvégig vadászták az erő érzékenyeket, pontosabban az erőhasználókat. Sötét idők voltak azok, talán mind közül a legsötétebbek, így visszatekintve. Nah igen ott tartottam, hogy teltek múltak az évek, tíz évesek voltunk, addigra megtanultam a telepátiát is, a tudományom itt kifulladt, azóta szinte semmit sem fejlődtem ezen az ágon, talán a fénykardvívás az egyetlen dolog, amiben igen. De ne rohanjak ennyire előre.
Tíz éves korunk nagy vízválasztó volt mindkettőnknek. Nemic hosszabb időre volt távol Kiffutól és amikor visszatért két darab fénykardot hozott pluszban magával, és eljött az ideje, hogy ezt is megtanuljuk. Évekkel le voltunk maradva az egykori Jediktől, de nem is ez volt a fontos, nem Jediknek képzett minket, csak önvédelem volt az egész. Szóval két fénykarddal tért haza, két zöld pengéjű gyakorló fegyverrel és ettől kezdve ennek a használatát tanultuk. Már amikor nagybátyánk itthon volt és ez egyre ritkábban esett meg. Immáron neki is menekülnie kellett és nem mert túl sokáig egy helyben maradnia, a Birodalmiak és fejvadászok rátaláltak. De hogy ezek után én mégis jelenleg a birodalomnak dolgozom, az idők változnak és vannak olyan történések, amik erősen megváltoztatják az ember, jelen esetben egy kiffar hölgy véleményét is.

Kamaszkor – BBY 5 – ABY 2:
Még mindig tíz évesek voltunk, most egy kicsit hosszabb ideig volt itthon Nemic, ezt pár hétre értem, de utána máris felszívódott, majd hetekkel később újra felbukkant. És ez így ment folyamatosan éveken keresztül, hét évig egészen a halálukig. A legalapabb dolgokkal kezdtük a fénykard vívás tanulását. Csak egyetlen formát ismert lényegében az V-t, Shien a neve azt hiszem, de nem vagyok benne biztos, hogy jól emlékszem. Részletezzem a lényegét vagy ne? Nem hiszem, bár kétlem, hogy bárki is értené, hogy mire gondolok, de szeretek titokzatosnak és okosnak látszani, így nem osztom meg senkivel. Gyakorló pengékkel eleinte a mozdulatokat gyakoroltuk, ami ehhez a formához tartozik és az erő segítségével tanultuk forgatni.
Nem kell mondanom, mindenki kitalálhatja Ashanté jobb volt ebben is, hát persze, de soha sem irigykedtem ikernővéremre ezzel kapcsolatban. Ő volt nagyobb veszélyben, így még féltettem is emiatt. Nah igen az érzések, soha sem tudta Nemic elérni, hogy elfojtsuk őket teljesen, ahhoz túlságosan indulatosak voltunk mind a ketten, de ő maga is. Nem sikerült, talán neki sem teljesen, de ugyebár én soha sem voltam annyira képzett, hogy ezt meg tudjam ítélni, vagy érezhettem volna. Kiffarok vagyunk és ez lényegében mindent elmond rólunk. Igaz mi soha sem voltunk a sötét oldal szélén, ők nem, de én igen, de ez nem ezekben az időkben volt, hanem manapság. Amikor rám ismét sötét idők járnak, nem csak rám, hanem a teljes galaxisban. Idegen erők ébrednek fel és olyan hatalmak bukkannak fel, amik évezredek óta szunnyadnak. Néha jó műveltnek lenni és tudni az igazi sith-ekről. Vajon van még olyan, aki ezekről tud? Vagy ha nincs mennyit fizetnének ezért a tudásért, esetleg meg is ölnének érte?
BBY 4 nagy csapás volt a családnak, az év elején Ashanté nagynénénk eltűnt, nem sokkal később derült ki, hogy fogságba esett egy kalóz bázison, igazából azután tudtuk meg, hogy megszökött onnan. Nem sokkal később már csak halálhírét hallottuk és, hogy a birodalom, hála a Kiffu követének hazaszállították a holttestét, hogy idehaza családi körben temethessük el. Ekkor döntöttem el igazából, hogy fejvadász akarok lenni, ha már stratéga úgysem jöhet össze és úgy tűnt, hogy az elképzelés Nemic fejében is megfordult. És ekkor igazából az egész dolog el is dőlt.
A következő négy év (BBY 5-1) a tanulás szellemében merült ki, az iskolát korábban fejeztük be az átlagnál, hála a fiatalkori tanároknak. Garon tizenhat évesen került be a főiskolára, ahol diplomáciát és jogot tanult, ő még mindig nem tett le arról, hogy a halott szüleink nyomdokaiba lépjen. A család feketebáránya volt valamilyen szinten. Nos igen egy kiffar harcos lesz, katona, orgyilkos vagy fejvadász, esetleg régen jedi és sötét jedi, de hogy jogtudós és diplomata, na de kérem, ez nagyon ritka. Szóval miután befejeztük az iskolát nem mentünk főiskolára, hanem most már tényleg csak Nemic foglalkozott velünk, megtanított bánni minket a lőfegyverekkel, közelharc, rejtőzés, lopózás és beépülés, minden ami ilyenkor csodás és remek lehet, ha pénzért akarsz ölni.
Végre volt valami, amiben jobb voltam, mint Ashanté, és azok ezek a képességek voltak. Míg ő maga az Erő jártasságokban jeleskedett nekem ezek mentek jobban, amihez nem kellett azt használni. Kamaszodni kezdtünk és ez szörnyen megnehezítette Nemic dolgát, igaz soha sem voltunk civakodó testvérek, ennek ellenére igen nehezen boldogult kettőnkkel. Nem hiába régen csak egy tanítványt adtak egy mester alá, neki pedig kettővel kellett megbirkóznia. Nem irigyeltem érte. Egy ideig kerültük a bajt és az ilyen dolgokat, de tizenöt éves korunkban kezdődött az egész, amikor már kellően nőnek néztünk ki mind a ketten és nos hát nem a legcsúnyább fajtából.
Ha a férfiak jelentős része megfordul utánad, akkor talán jobb fajtából is való vagy. Egyik este a barátainkkal ellógtunk a legközelebbi kantina felé vettük az irányt, hogy mulatsággal töltsük el az esténket és persze ivászattal. Mondjuk ekkoriban nem volt a legjobb hangulat a Birodalomban, ugyanis nem sokkal korábban pusztították el a lázadók a Halálcsillagot és az Uralkodó felszámolta a Birodalmi szenátust is. Minket nem nagyon érdekelt, mi szórakozni akartunk. Minden remekül ment, egészen addig, amíg el nem kezdtünk szabak partit – póker helyi sw verziójának neve – játszani és fel nem tűnt, hogy a rhodiai, aki velem szemben ült, csalni próbált. Naná, hogy szóvá tettem, hiszen már vagy száz kredtitet elnyert tőlem. A társaim azonnal abbahagyták a pazak-ot – rulett sw verziója – és jöttek segíteni.
- Akkor haver kérem vissza a pénzemet – mondtam neki.
- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz…
Naná, de tudtam, hogy ezt fogja válaszolni és még gondolatolvasást sem kellett használni. A következő pillanatban gondolkodás nélkül már ugrottam és támadtam is puszta kézzel, a rhodiai kicsi és feltehetőleg nem is erős… csak arra nem számítottam, hogy van pár haverja is, akik egyből itt voltak, hogy megöljék a bulit. Alig fél perc alatt már a bár hátsó udvarán voltunk a gorillákkal és a rhodiánnal. Egy kezet éreztem a torkomon és egy öklöt láttam csak elsuhanni magam felé. Piszkosul fájt és csillagokat láttam, de valami feltűnt a fazon oldalzsebében egy bankkártya. Szerencsémre azzal volt elfoglalva, hogy engem hagyjon helyben így nem tűnt fel neki, hogy két ütés között lenyúltam a kártyát.
Lehet, hogy ott helyben agyon is vert volna, ha valaki nem hívja ki az őrséget, a birodalmiak cibálták le rólam és vitték az egész bagázs a börtönbe.
- Nézzétek meg mit szereztem – vigyorogtam fel a földről a többiekre.
- Most ezzel azt akarod mondani Kaylyn, hogy kizsebelted, amíg azzal volt elfoglalva, hogy agyon verjen? – kérdezte aggódva a nővérem.
Elvigyorodtam még szélesebben és bólintottam, majd minden sötét lett. Mire magamhoz tértem már otthon voltam. Ettől kezdve ezt igen megkedveltem és a verés nem vette el a kedvemet. Sőt lassanként jó pár helyről ki is voltam tiltva kocsmai verekedés kirobbantás miatt és najó bevallom még börtönben is ültem emiatt, de csak egy-egy éjszakára tartottak bent szerencsére. Csupán pár törött orr, egy-két kéz ennyi volt a számlámon még, sőt még élveztem is ezt. Nemic ezt használta ki, míg Ashanté gyomra nem feküdt ehhez, ő meg is bukott a fejvadász vizsgánkon.
ABY 1, tizenhat évesek lettünk a fejvadász kiképzésünk is véget ért és eljött az első feladatunk, egyszerű volt, kaptunk egy-egy ellenfelet és öljük meg a lehető leggyorsabban. Mindkettőnknek körözött bűnöző jutott, szóval még legális is volt. Kicsit fura érzés volt végigkövetni az ember fickót a város utcáin majd be egy sikátorba, ahol meghúzta magát úgy nézett ki, hogy vár valakit. Nem volt sok időm, lepillantottam a kezemben lévő fegyverre, majd fel a fickóra. A köpenyem alá rejtettem a pisztolyt, majd kiléptem az árnyakból, nem voltam képes úgy megölni, hogy így aljas módon hátulról. Nyeltem egy nagyot, ahogyan felém fordult.
~ Ez nem ember, csak egy tárgy, amit le kell lőni, gondold, hogy egy céltábla csupán ~ gondoltam.
- Mit akarsz? – kérdezte, egyelőre nem húzott elő fegyvert, egy fiatal nő nem jelenthetett számára nagy veszélyt.
- Bocs, semmi személyes, haver – mondtam és a köpenyem alól tüzeltem.
Figyeltem, ahogyan eldől, másodpercekig nem tudtam mozdulni, csak döbbenten néztem előre, hogy tényleg képes voltam erre. Ez egy élő személy volt.
- Nem, csak egy tárgy – hallottam magam mellől Nemic hangját. – Soha se gondolj rájuk élőként, mert nem fog menni.
Végül is igaza lett, Ashanté már az első embert képtelen volt megölni, nekem pedig körübelül a harmadik ölés már nem okozott sokkot és attól kezdve képes voltam őket tárgyként kezelni, akik csak egy pénzforrás. Nem érdekelt, hogy mit tettek, fizetnek érte, akkor meg kell halnia. Ez az élet rendje, csak egy kis bábú voltam, aki azt teszi, amit mondanak neki, nem kérdez, csak cselekszik.
Majd eljött az a nap, ami mindent megváltoztatott. Egy testőrségi feladattal bízták meg Nemicet és ő Ashantét vitte magával az útra a Circapous felé tartottak a hajójukkal. Egy lázadó politikust kellett kimenteni onnan és megvédeni, majd eljuttatni őt az egyik bolygóra. Minden rendben volt egészen addig ki nem léptek a hipertérből és egy csatában találták magukat. Ez volt a legkisebb probléma a fickót sikerült megmenteni, de a birodalom elfogta a hajót miközben távozni készültek. A férfi bepánikolt és a hajót a nővéremmel és nagybátyámmal együtt lelövette a lázadókkal.

Felnőttkor ABY 2 – :
Én otthon voltam, de egyből tudtam, hogy baj van. Órákkal később futott be a hír a halálukkal. Ettől kezdve gyűlöltem a lázadókat és nem tudom, de szörnyen éreztem magam. Csak az üresség maradt, hogy ikernővérem halott volt és a férfi is, aki apám helyett apám az elmúlt tizenhárom évben. Bátyám nem hagyta ott az iskolát, így tizenhét éves koromra teljesen egyedül maradtam. Nem maradt utánuk semmi más csak az üresség, egyedüllét és a Nemic által készített éles fénykard és a tudás, amit hátrahagyott. Amit persze nem nagyon tudok használni, mármint ami a jedi részt illeti, eddig kiegyenlítettük egymást Ashantéval, de most mindenben egyedül kell majd boldogulnom és ez szörnyen nehéz volt.
Hónapok, ha nem egy teljes év telt el addig, hogy sikerült megszoknom a magányt, hogy a lelkem másik fele nincs többé. Tizennyolc éves lettem, amikor úgy döntöttem, hogy nincs miért itt maradnom és a jelenlegi klán vezért kértem, hogy engedjen el, hogy a saját utamat járhassam szerte a galaxisban egy ideig. Megkaptam az áldását és persze, hogy bármikor hazatérhetek, ha a szükség úgy hozza, így hát a családi áldással a hátam mögött elhagytam Kiffut, hogy a saját talpamra áljak.
Nehezebb volt, mint gondoltam, de szerencsére kicsiny tapasztalatomnak az életbennmaradás terén és műveltségemnek hála lassanként magamra találtam. Idekint is találtam szövetségeseket, akik révén munkákhoz jutottam és sikerült több tapasztalatot is szereznem. Nemic szavai minden egyes ravasz meghúzáskor ott csengtek a füleimben, hogy ezek tárgyak csupán, így sikerült mindent elvégeznem. Időközben bejártam a galaxis nagy részét is, és lassanként minden fontosabb helyet megismertem. A Birodalom elbukott az új köztársaság felvirágzott. Nos őket kerültem továbbra is, csak akkor mentem a közelükbe, ha valakit meg kellett ölni. Továbbra sem bocsátottam meg, amit tettek.
Jabba meghalt, pedig sokáig neki dolgoztam, így kereshetem újabb munkaadót és mily meglepő, hogy őt is a lázadók ölték meg, kezdett unalmas lenni, hogy folyamatosan ők azok, akik keresztbe tesznek nekem. Előbb vagy utóbb én fogok nekik és ó igen, azt nagyon meg fogják keserülni.
Huszonnégy éves voltam, amikor ABY 8 végén egy helyes fiúba futottam bele az egyik űrállomáson a mélyűrbe. Iszogattunk, beszélgettünk, majd miegymás, mindenki el tudja képzelni, pár hónapig együtt is maradtunk és sikerült kiderítenem pár dolgot Mynar Devis-ről. Igen meglepődtem, amikor az informátoraim szerint a kölyök nem volt más, mint Gilad Pellaeon birodalmi admirális törvénytelen fiacskája. Nos azt hiszem, hogy meg is volt az egyenes utam a birodalom szolgálatába.
Az űrállomáson váltam el Mynar-tól, persze komlinkszám csere, és hogy majd valamikor találkozunk. Egyből az első szembejövő olyan feladatot vállaltam el, amivel birodalmiak közelébe kerülhetek. Heteken át terveztem az akciót, hogy biztosan élve fogjanak el, mert nem lett volna jó ennyire a siker kapujától elbukni és csak náluk tudok keresztbe tenni kellő képen a Köztársaságnak, csak ez volt az ok. Meg feltételeztem, hogy jól fizetnek, bár lehet, hogy ez ügyben Talon Karrdét is fel kéne keresni előbb vagy utóbb.
Szóval feladat, mindent előkészítettem és bele is vágtam a dologba, egy információ megszerzése volt a gond, persze elbaltáztam, najó a rohamosztagosok is röhögtek majdnem azon, amit előadtam, hát miért is ne és elfogtak. Teljes mértékben látszott, hogy engedtem magam, de mégsem mászhattam be ide feltartott kézzel, hogy hahó Apucihoz jöttem. Majdnem após, így az apuci név az admirálisnak tökéletes. Eriadu egy isten háta mögötti hely, de mint kiderült sikerült úgy időzítenem, hogy az admirális is itt van. Csodálatos ennél jobban nem is alakulhatott volna. A börtönben volt néhány őr, akikkel élvezettel elcsevegtem, és tuti, hogy az öreg is hallotta.
- A birodalom elbaltázta a Yavin-i csatát, de komolyan. Könnyedén győzhettek volna, ha kilövik első lépésben a bolygót, ami útban van és nem megkerülni próbálják, majd pedig a lázadók bázisát. Amilyen bénák voltak, nem csoda, hogy kikaptak. És lett volna még pár ötletem az Endor holdi csatára is… mondják, mikor kapok valamit enni? És mikor láthatom apucit, biztosan kíváncsi lenne rám az öreg Pellaeon admirális, ha már egyszer úgyis unokája lesz…
Hazudtam ebben naná, hogy igen. Satöbbi, folytattam, amíg egy ütés el nem hallgattatott. Úgy látszik errefelé nem szeretik ha valaki sokat beszél. Ah nocsak egy kopasz fickó jött be a cellába és ételt hozott.
- Heló, Kaylyn Rix vagyok – mondtam vigyorogva.
- Tessék? – kérdezett vissza.
- Tudod, amikor valakik találkoznak, akkor illik bemutatkozni.
Egy újabb ütést kaptam az egyik rohamosztagostól. Ebéd után még két rohamosztagos jött be, miért pont ekkora időzítik a kínzást?
- Ki maga?! – kérdezte.
- Biztosan tudni akarja? – kérdeztem vissza nagy szemekkel.
- Ne szórakozzon velem! Ki maga?
- Valaki, akit ha a közelében tart, soha sem tudja majd lekaparni magáról. Najó Pellaeon admirális fiának Mynar Devis-nek felesége, szóval szeretnék találkozni az apósommal, hogy tudassam unokája lesz!
Persze az első vizsgálaton lebukom, hogy ez hazugság, de remélhetőleg az öreg meglátogat. A rohamosztagosok persze egyedül hagytak újra órákra, majd mire kint sötét lett az ajtó kinyílt és nocsak ki volt az.
- Apuci! – kiáltottam fel vigyorogva.

Jellem: Érdekes jellem, ha munkáról van szó, könyörtelen és érzelemmentesen hajtja végre a parancsokat, nem kérdez, csak cselekszik mindenféle könyörület nélkül öli meg azokat, akik ellen felbérelték. Magán életben pedig szeret mindenkinek az idegeire menni, kissé szeleburdi és folyton idióta kérdéseket tesz fel, pusztán azért, hogy mások idegeire menjen. Jelen időszakban Pellaeon admirálist – Apuci-t – szemelte ki arra, hogy az őrületbe kergesse.

by **Thorhalla** Vas. 13 Márc. 2016, 09:24

Kaylyn kalandozásai
1. A birodalom oldalán

Szóval feladat, mindent előkészítettem és bele is vágtam a dologba, egy információ megszerzése volt a gond, persze elbaltáztam, najó a rohamosztagosok is röhögtek majdnem azon, amit előadtam, hát miért is ne és elfogtak. Teljes mértékben látszott, hogy engedtem magam, de mégsem mászhattam be ide feltartott kézzel, hogy hahó Apucihoz jöttem. Majdnem após, így az apuci név az admirálisnak tökéletes. Eriadu egy isten háta mögötti hely, de mint kiderült sikerült úgy időzítenem, hogy az admirális is itt van. Csodálatos ennél jobban nem is alakulhatott volna. A börtönben volt néhány őr, akikkel élvezettel elcsevegtem, és tuti, hogy az öreg is hallotta.
- A birodalom elbaltázta a Yavin-i csatát, de komolyan. Könnyedén győzhettek volna, ha kilövik első lépésben a bolygót, ami útban van és nem megkerülni próbálják, majd pedig a lázadók bázisát. Amilyen bénák voltak, nem csoda, hogy kikaptak. És lett volna még pár ötletem az Endor holdi csatára is… mondják, mikor kapok valamit enni? És mikor láthatom apucit, biztosan kíváncsi lenne rám az öreg Pellaeon admirális, ha már egyszer úgyis unokája lesz…
Hazudtam ebben naná, hogy igen. Satöbbi, folytattam, amíg egy ütés el nem hallgattatott. Úgy látszik errefelé nem szeretik ha valaki sokat beszél. Ah nocsak egy kopasz fickó jött be a cellába és ételt hozott.
- Heló, Kaylyn Rix vagyok – mondtam vigyorogva.
- Tessék? – kérdezett vissza.
- Tudod, amikor valakik találkoznak, akkor illik bemutatkozni.
Egy újabb ütést kaptam az egyik rohamosztagostól. Ebéd után még két rohamosztagos jött be, miért pont ekkora időzítik a kínzást?
- Ki maga?! – kérdezte.
- Biztosan tudni akarja? – kérdeztem vissza nagy szemekkel.
- Ne szórakozzon velem! Ki maga?
- Valaki, akit ha a közelében tart, soha sem tudja majd lekaparni magáról. Najó Pellaeon admirális fiának Mynar Devis-nek felesége, szóval szeretnék találkozni az apósommal, hogy tudassam unokája lesz!
Persze az első vizsgálaton lebukom, hogy ez hazugság, de remélhetőleg az öreg meglátogat. A rohamosztagosok persze egyedül hagytak újra órákra, majd mire kint sötét lett az ajtó kinyílt és nocsak ki volt az.
- Apuci! – kiáltottam fel vigyorogva.

Mit ne mondjak az öreg nem volt oda értem, de szerencsémre nem lövetett le, elbeszélgettünk, majd Balfasz Hadnagy-ra bízott meg az osztagára. Persze, hogy rasszista volt az egész bagázs nehogy egy szegény kiffarnak jó napja legyen. De nem lennék én, ha nem oldottam volna meg a helyzetet. Az utcán a rohamosztagosok gyűrűjében kis híján megvertem Balfaszkát, majd ő viszont megtette odafent a szobában, ahova bezártak.
Majd jött végre valahára Thrawn főadmirális mielőtt az egyik moff pici fiacskája és örököse – még mindig Balfaszkáról beszélek – még jobban szét nem verte volna az arcomat. Főadmirális, egyből megdicsértem, hogy mennyire jól megy a kék bőrhöz és fekete hajhoz a vörös szeme, azt hiszem, hogy megkedvelt egyből, olyan kedves volt. Elengedett, sőt munkát ajánlott egy rövidke beszélgetés után.
Remek! Első feladat teljesítve!
Amint megvoltam és berendezkedtem egyből elindultam az edzőtermekbe gyakorolni, de nem… feladatot kaptam, ráadásul házit, így csapot papot hátrahagyva kellett rohannom a Kiffu felé.

by **Thorhalla** Vas. 13 Márc. 2016, 09:25

Kaylyn kalandozásai
2. Házi feladat

Hamar megvoltam és tudtam hazafelé hajót bérelni, így nem sokkal később már a Kiffu felé száguldottam és merengtem azon, hogy mikor és miért? És mégis kicsoda. Ha hazaértem úgyis megtudom. Unalmas órák teltek el, mire végre kiléptem a Kiffex rendszerben a hipertérből és a saját bolygóm felé irányítottam a hajót. Régen jártam itt, talán túlságosan is régen. De nem tudtam, hogy miként nézzek majd a bátyám szemébe, ha itthon van. Ő még mindig a Köztársaságot szolgálta, én pedig az ellenségét most már. De mindenki csak a túlélésért és a boldogulásért tette azt, amit. Ő nem volt jó fejvadásznak, ő azt örökölte, ami a szüleink voltak. Nem katona, hanem diplomata.
És ez alapvetően már igen rosszul kezdődik, hiszen a klán egyben katonai alakulat is. És az ilyen soha sem túl jó, persze, ha szövetséget kellett kötni, vagy háborút kirobbantani tökéletes volt, de. Na jó nem bántom tovább a bátyámat, hiszen ő maga is képes volt gyilkolni és megvédeni magát, ha arra került a sor. Feltűnt előttem a főváros, de nem arra haladtam, nem. Ott most nekem semmilyen dolgom nem volt. A Rix klán főhadiszállása, vagyis a klán székhelye felé tartottam és ott tettem le a gépet.
Alig léptem le a hajó rámpájáról négyen máris a nyakamba ugrottak, a barátok, távoli rokonok. Belevigyorogtam a képükbe, már ezért is megérte hazatérni, hogy velük lehessek. Nem sokkal később pedig már meg is tudtam, hogy mi történt valójában. Kocsmai verekedés, kedves rokonomat megvádolták, hogy szabacc-on csalt, majd az úton hazafelé megkéselték, amibe belehalt. Nos, igen. A szerencsejáték nálunk nagyon káros szenvedély, miatta voltam olyan, amilyen, én is kaptam egy párszor, de hát kit érdekel? Játszani jó, és ha úgy alakult akkor még a verekedés sem volt soha utolsó.
Heten indultunk a fickó nyomába, mindannyian az én korosztályom a régi banda, akikkel annyit szórakoztunk annak idején, igaz akkor még Ashanté is velünk volt, amikor el tudtuk csalni meg időnként Garon is. A díszes társaság, messziről lerítt rólunk, hogy hova is tartozunk, hat vörös arcú és én a sárgával. Bár ha a Rix-ek között egy sárga is járt, az szinte biztos, hogy maga is az volt, hiszen már lassan hatvan éve is, hogy egy Vos beházasodott a családba.
Hamar megtaláltuk az említett fickót az első szórakozó helyen, nem volt nehéz dolgunk, ugyanis megvolt a kése, ettől kezdve pedig neki rossz volt, ugyanis pontosan tudtam, hogy miként néz ki. Egy egyszerű mezei ember, az igazság az, hogy nem lettem volna a helyében. Lassan odasétáltam az asztala elé és leszúrtam a kést az asztalba.
- Kösz szívi, ezt nemrég elhagytam! – vigyorgott fel részegen.
- El bizony! – mondtam és a feje az asztalnak csapódott egy kis segítséggel. – Ráadásul az egyik rokonunkban hagytad. Ugye megérted, hogy ez az az eset, amit nem hagyhatunk annyiban. Vigyétek! – mondtam a többieknek.
Én egyszerűen akartam túl lenni az egészen, hiszen Nemic tanítása miatt képtelen voltam arra, hogy megkínozzam. Egyszerűen megölni a legjobb megoldás, de otthagytam a többiekre az egyik mocsárban. Csak órákkal később tértem vissza és adtam meg végül számára a kegyelemdöfést. Dzsungel, soha sem fogják megtalálni a holttestet, addig a természet eltünteti, mint a testet, mind a fejet. Még hazamentem, ahol mostani klánvezetőnktől, valamelyik nagynénémtől elbúcsúztam, majd újra hajóra szálltam, hogy vissza Eriaduba.
Hazafelé azonban valami gond volt a hajtóművel és kénytelen voltam kilépni a hipertérből egy ismeretlen rendszerben. Hamar megvolt, hogy végül is hova jutottam, de nem a legjobbkor történt ez. A hajtómű túlmelegedett, csodás. Órákat kellett várnom, hogy újra lehűljön annyira, hogy használni tudjam. Selejtes gépet sóztak rám, csodálatos.
Addig is hátramentem a raktérbe, hogy egy picit pihenhessek. Leültem a megszokott meditációs helyzetembe, majd most, hogy végre volt egy kis időm, ezzel is tudtam foglalkozni.

by **Thorhalla** Vas. 13 Márc. 2016, 09:26

Kaylyn kalandozásai
3. Az új csillagkohó

Utazásom nem ért véget, pontosabban korábban tette, mint kellett volna, ugyanis meghibásodás volt a hajtómű hűtőrendszerében, így a Lehon rendszerben ragadtam. Egy különös űrállomás vonzott magához, pontosabban inkább az Erő sötét oldala, mert jelen volt a helyen. Nem én voltam az egyetlen, aki ide igyekezett. Sikerült valakivel kapcsolatot teremtenem, de a Kohó nem hagyta, pedig az illető vevő is lett volna arra, hogy az idegeire menjek. Nah igen a Kohó, nála nehéz idegesítőbb személyt találni, najó talán engem, de én most nem játszom.
Feladatokat ad, most még ezen is szenvedjek végig, 13 emelet tele próbákkal, ha teljesítem enyém, amit akarok. Csodás, csak éppen marhaság, legalább is én így vélem, ilyen nincs, hogy így osztogassanak… szóval 13 szint tele feladatokkal, a lift borzasztó, vagyis a kohó szívat és nem hagy érvényesülni…
13. szint: ahol megérkeztem, csodás, egyből azt hittem, hogy meg akar ölni, nem találós kérdésekkel kezdett fárasztani. Pontosabban találós- és moráliskérdésekkel. Most komolyan valakit, aki olyan mint én, ne gyerekeskedjünk már. Sőt még információkat sem osztogatta szívesen, így kénytelen voltam benyögni neki, hogy kevés az info, és igen meglepődtem, amikor ezzel a válasszal tovább engedett. Csodás!
12. szint: Ez mókás hely volt, ó, de még mennyire. Első pillanatban ledöbbentem, amikor a füstből egy ismerős alak jött elő, az államat kerestem pár percig, ugyanis Quinlan Vos állt előttem. Megvakartam a fejem, mégis miként került ide? Az oké, hogy nem éreztem, mert el tudta rejteni magát az erőben, de akkor is. Megtudtuk, hogy mi történik, ha két makacs és önfejű kiffart, akik történetesen nagyon távoli rokonok és jedik összezársz egy szobában. Egymás torkának esnek fénykarddal.
Érdekes dolgokat vágtunk egymás fejének, és valljuk be, piszkosul nekem volt igazam, nem pedig az öregnek…
Ő: Hogy mit keresek itt Kaylyn? Szerinted? Ez a hely velejéig gonosz...és bár már rég nem a Jedik Útját járom, de nem hagyhatom, hogy egy ilyen komplexum tovább fertőzze a Galaxist...túl sok veszedelmet jelent és ha mások találnak rá, és rossz dolgokra használják, akkor semmi sem elképzelhetetlen...akár még az is, hogy a Birodalom viszanyeri erejét...
Apropó...Birodalom. A családodat és a jövődet irtotta ki a Birodalom évekkel ezelőtt, és te most az ő szolgálatukba eredsz? Annyi szenvedést okoztak nem csak a Kiffuknak, hanem másoknak és te most ezt az eredendő gonoszt szolgálod? Kaylyn, hova tetted az eszed? Nem vagyok az apád, és rokonod is csak nagyon-nagyon távolról, de akkor is, ezt neked sem engedhetem....emlékezz a rokonaid halálára...a volt mestered halálára.
Igazság szerint itt rá kellett volna jönnöm, hogy valami nem stimmel, mert ő volt az, aki miatt az FRSz elfoglalta a Kiffut és Kiffex-et és ő irtotta ki kishíján a saját klánját… ó a válaszom nem késett, az öngyilkoshajlamú kiffar fejvadász, aki kiosztja a régi Jedi rend egyik legerősebb és mostanra talán utolsó túlélőjét. Ügyes vagy Kaylyn…
Én: – Nem a Birodalom és nem is az FRSz volt az, hanem te! Te voltál, aki megölte a Kiffu Védelmezőjét a Vos klán akkori vezetőjét. Aki végigmészárolta a saját klánját a többi bukott jedivel együtt Dooku gróf oldalán! Te voltál az, aki a legnagyobb szenvedést hozta a népünkre, Lairorellen veled ellentétben semmit sem tett, ami ilyen súlyos lett volna. A rokonaim halálát a drágalátos lázadók, a Köztársaság okozta. De neked hogyan van egyáltalán jogod bármit is számon kérni rajtam?! Az a nő halt meg miattad, akit szerettél, aki minden másnál fontosabb volt neked, mert nem voltál ott, hogy megvédd, amikor a 66os parancsot kiadták. Aayla Secura miattad halt meg a Felucián, mert egy újabb esküdet szegted meg és nem tartottad be!
Megmondtam… ekkor jöttem rá, hogy valami nem stimmel és megkérdeztem, hogy mégis kicsoda ő mire eltűnt. Oké, legközelebb, ha egyszer sikerül vele találkozni, remélem máshogy alakul a beszélgetés…
11. szint: A lift végre egyszer jól működött, de a szinten levő futószallag műár nem. Harcok, remek, végre valami, amiben használható is vagyok. Vibrokard vs. Vibrokard, egy droiddal küzdöttem és nyertem, majd fénykard fénykard ellen, azt a droidot is leszedtem, és szereztem egy új kardot is, egy krayt színüt, a zöldem szebb, de majd megszokom, ha egyszer ezt kell használnom. Végül Kohó kezdte megölni a bulit, hogy sietni kell, mert egy órám van megszerezni a nyereményt… ünneprontó…
10. szint: nem akartam elhinni, de egy idősödő mandalore fejvadászt sózott rám, de legalább a lift jó volt. nem akartam harcolni tovább, mert egyszerűen időm sem volt és nem akartam, valami közel 100 éves emberkét megölni. klón háborúk előtti időket mondott?! csodás, egy őskövület, bízom benne, hogy elbánok vele… nagy nehezen elbántam vele, kishíján a fagygránátok rárobbantak és a végén már csak egy hologrammal harcoltam, hiszen az elején megöltem a fickót. A Kohót legyőztem és ő kegyesen tovább engedett a 9. emeletre.
9. szint: végre szembetalálkozhattam a Kohóval és láthattam, hogy milyen is valójában. Ezt a helyet inkább elfelejtette volna, megkínzott, örültem, hogy kijutottam innen, de a végére megsajnáltam. Lassan megértettem, hogy milyen is volt a Kohó, a halálán volt és nem menthettem meg. Kaptam egy adattáblát, hogy vigyem el Thrawn-nak. Egy köztársasági piperkőcnek adtam át a másikat, majd pedig a frissen szerzett hajómmal, amit a Kohó adott nekem elhagytam a helyet és a távolból figyeltem a hely robbanását. Ég veled barátom… Így mindennel „végezve” Eriadu felé vettem újra az irányt.

by **Thorhalla** Vas. 13 Márc. 2016, 09:29

Kaylyn kalandozásai
4. Az új feladat és a felvétel

Visszaértem a jelenlegi székhelyhez, szerencsém volt, ugyanis a főadmirálist is azonnal láthattam. Ezen meglepődtem, de felsiettem a legfelső emeletre, ahol az ő irodája is volt. Egyből hozzá rohantam, ez túlságosa is fontos volt ahhoz, hogy Apucinak vigyem el. Amíg a folyosón tartózkodtam meglepődve hallottam, hogy mennyien örülnek valaminek, nem sokkal később meg is sikerült tudnom, hogy győzelmet aratott kétszer is a Birodalom a Köztársaság felett, csodás! Ennek így kellett lennie. Végül a főadmirális behívott az irodába, meglepődve pillantottam körbe, hogy minden felé kiffar művészet darabkáinak holoképei vannak. Elmosolyodtam, szóval felkészült rám.
Jelentést tettem, hogy mi is volt az a fontos dolog, ami miatt felkerestem, átadtam az adattáblát is. Elsötétült tekintettel nézte azokat, itt már féltem, hogy csak vicc volt az egész és kivégeztet. De tényleg komoly bajok hírforrása volt az és olyan dolgok is voltak rajta, amiről nem lett volna szabad tudni. Ezúttal részletesebb jelentést tettem, mindent elmondtam, ami a Kohón volt a köztársasági fickót a nőjével együtt azt is bele vettem. Végül Pellaeon kapitánnyal értekezett és örömmel jelentette be, hogy megegyeztek, hogy szolgálhatom a birodalmat. Csodás! Ráadásul független csapat, aminek csak ők ketten parancsolnak, a Kacagók néven futott. A megdöbbenések idejének továbbra sem volt vége, ugyanis hivatalos lettem a Moffok gyűlésére is.
Tessék? Néztem döbbentem a főadmirálisra, de nem vitatkozhattam. Próbáltam kiszúrni a tömegben Bastion moffját, Kiraagen Disra apját is, de nem ismertem meg, egy valaki késett csak Apuci! Döbbenten látta,, hogy én is ott vagyok, ez csak tovább fokozódott később. Mindenki érdeklődve pislogott felém, amikor Thrawn felállított, hogy tőlem származnak az információk, hogy én szereztem őket. Egyedül nőként a teremben, sőt nem is emberként, csak Thrawn és én nem voltunk azok, imádtam. Itt egy percre még az is megfordult a fejemben, hogy élve felkoncolnak, de megúsztam. Sőőőt! Apucit high-admirálissá nevezték ki, jó neki. és vele együtt küldtek el a Csillára, ez kevésbé, de legalább boldogítani tudom a hülyeségeimmel. Így miután az ülést feloszlatták és egyedül maradtam vele, közölte, hogy irány a dokk és megyünk…
Csak ez hiányzott…

by **Thorhalla** Vas. 13 Márc. 2016, 09:30

Kaylyn kalandozásai

5. Egy új háború

Pasik, tárgyalás, űrhajók, megint pasik, randi, Mynar, Kirageen, harcok, hátsómentés, ismeretlen ellenség, mi kell még?

Akkor kezdjük is az elején, már a dokkban összeismerkedtem Bosszúval, aki úgyszintén a Kacagókba lett beosztva, ránézésre legalább annyira idióta, mint én és már az első pillanattól jól kijöttünk azt leszámítva, hogy mindenáron a fénykardjaimat akarta elkunyizni. A hajón egyből egy másik elvileg kacagós emberkét küldtünk hadbíróság elé, zajlik az élet az admirális körül. Nos ő ment börtönbe én meg végre aludhattam is valamit. Arra ébredtem, hogy megérkeztünk a Csillához. Egyből a hajómhoz rohantam, amit még az űrben teszteltem is, csodás darabot választott a Kohó a számomra, így ennek felettébb örültem. Miután kipróbáltam, hogy miket is tud, egyenesen a dokkban szálltam le, majd néhány perc kérdezősködés után úton is voltam a barakk felé.
Amint arrafelé haladtam végigcsodáltam a rettentően ronda épületeket bámulva. Majd végül feltűnt a barakk, nem sok mindentől ráz ki a hideg, de ez egy ilyen épület volt. Brr… még jó, hogy nem volt megmondva, hogy mikorra kell odaérni, mert sikerült egy jó kis piactér és bevásárló központszerűséget kiszúrnom a barakk szomszédságában! Királyság! Így egyenesen arra indultam, nézelődtem össze vissza, vásárfiák, italok, persze semmi alkohol, gondolom a katonák miatt. Remekül éreztem magam, de ez csak fokozódott, amikor feltűnt a tömegben az egyik kávézónál egy ismerős alak. Tágra nyílt szemmel figyeltem Mynar Devis volt az, az Erőre! Hogyan került ide? Nem számított! Egyenesen arra kezdtem menni, de a kedvemet egy kicsit lelombozta, amikor egy alak csatlakozott hozzá, Kirageen Disra. Komolyan csak ő hiányzott, lassan odaértem hozzájuk, de egy szót sem tudtam kinyögni. Mind a ketten felismertek, naná, engem nem felismerni?
Végül is csak megtaláltam a hangomat azok után, hogy Disra megint elkezdte a szidásomat, visszakapta, mire sértődötten elvonult nyomában egy csapat helyivel, akiknek a széke repült, mikor tőlünk távozott. Én elbeszélgettem még egy kicsit Mynar-ral, amikor valakik megtámadtak minket. Szemetek, tönkre vágták a randimat! Mynar visszaküldött a barakkba és megígértette, hogy nem megyek el onnan. Amint odaértem egyből Disra-t kerestem, de még nem ért vissza. Így nem is maradtam ott bent tovább, elindultam keresni. Az egyik állomáson chissek tartóztattak fel, szerencsémre Pellaeon admirális utolért, és egyből parancsot szedtem, hogy közöltem megkeresem Kirageen-t és csak utána megyek a pajzsgenerátorhoz védekezni. Szerencsémre belement.
Így rohanta indultam a bombázott területekhez, ellenséget kerülgetve a végén, de az egyik árok partján végre feltűnt ő is, csak éppen fekve és fogalmam sem volt, hogy életben van-e még… Najó nem teljesen őt tűnt fel, csak az Erőn őt éreztem, hogy ott van és nagyon gyenge az életjele. Mivel az ellenség is közel volt, így nekiláttam annak, hogy kiássam a közel három méter magas emberkupac, tömegsír legaljából. Végül sikerült kiszednem és egy súlyos fejsérüléssel volt eszméletlen. Az Erőre! Nekem most még vissza is kellett cipelnem innen a barakkhoz, hogy orvosi ellátást kapjon végig át a frontvonalon. Hurrá! De muszáj volt, mert ha meghal, akkor az én fejemet fogják leszedni, amiből pedig nem kértem. Hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nem lesz olyan könnyű, mint ahogyan elképzeltem, annyit még tudtam, hogy fejsebbel nem igen szabad mozgatni valakit, de még iszonyú nehéz is volt! Ha magához tért közlöm vele, hogy fogyózzon, mert ez így nem állapot! Ó és persze még a hátsóját is szét kell rúgnom előtte! Pár sarkot jutottam előre, amikor megállapítottam, hogy ez így nem fog menni, én tovább nem bírom a hátsóját cipelni, mert túl nehéz. A hajóm, amit a Kohónál szereztem. Milyen remek volt, hogy képes voltam Erővel irányítani. Nagy nehezen odairányítottam magamhoz és azzal mentem vissza a barakkig. Ekkor már alig álltam a lábamon és az orvosi egység előtt is ájultam. Hatásos belépő!
Mondtam már, hogy rühellem az orvosokat?! Mikor magamhoz tértem Mynar ott volt az ágyamnál, nagyon nem örült annak, hogy fél perccel azok után megszegtem az ígéretemet, ahogyan kimondtam. Tehettem én arról, hogy meg kellett mentenem Kirageent?! Nem, főleg, hogy lehet, hogy miattam került bajba. Azt persze nem mondták meg, hogy a kimentettnek mi a baja, csak azzal jöttek, hogy meg is hallhattam volna és most is életveszélyben vagyok. Nem lesz akkora mázlijuk, hogy meghaljak! Mynar-t nagy bánatomra kitessékelték engem pedig bacta tankba akartak betenni, nem akarom! Nem-nem-nem-nem és nem! Előtte még eltudtam cseverészni egy őrnaggyal, vagy őrmesterrel? Nem tudom, de még Apuci is örült annak, hogy jól vagyok és, hogy győzelemre állunk. Gyanúsnak kellett volna, de totál kivoltam. Nem úsztam meg, éreztem én, hogy nem lesz ennek jó vége és valóban így is lett! Így legyen minden fogadásom teljesen jó. Azt hiszem, hogy riasztóra ébredtem, még mindig szédültem kissé és senki sem volt itt, azaz idő előtt kerültem ki a tankból. Az itt levő orvosok halottak voltak mind, szerencsére Kirageen jól volt, én pedig átvettem a nyomozást. Már majdnem megvolt a tettes, amikor rá kellett jönnöm, hogy átvertek és csapdába sétáltam. Minden nyom rám mutatott, egy véres szike is a kezembe került, nem tudtam mozdulni, az erőn át mozdulatlanul tartottak, láttam egy alacsony nőcit, egy sötét jedi. A rohamosztagosok meg engem vádoltak meg és letartóztattak.
Mikor kivezettek bilincsben, akkor még láttam Balfasz Hadnagyot, ahogyan rám nézett, talán még az én szívem is belesajdult. Valahogyan azt a szokásos megvetést és utálatot vártam, de csak sajnálatot és hitetlenkedést láttam, az Erőn át éreztem azt is, hogy ő nem hitte el, hogy én voltam a gyilkos. Jól esett, azt hiszem, hogy még mindig nem vagyok teljesen magamnál! Sőt, meg is köszöntem neki! Tényleg megártott ez a mai nap. Fogdaszerűségbe vittek, ahol elregéltem, hogy mi történt, védekeztem, tuti, hogy kivégeznek. Azonban a Főadmirális hitt nekem, ez kész csoda volt, adott egy kis időt ő és Apuci, hogy az igazi tetteseket idehozzam. Miért is kellett nekem rohamosztagos szerelésbe belebújnom? Kényelmetlen és még a fegyverük is kényelmetlen! Nem számít, igyekeztem az őrmestert és a vörös libáját elkapni, mert azok együtt vannak. A hangárban értem őket utol, ahol végül is mind a ketten meghaltak. Nem mintha kivételesen nekem sok közöm lett volna hozzá, mert élve akartam őket. Lényegében öngyilkosok lettek, valami felsőbb hatalomért, vagy az irányította őket is? Nem tudom, de abban a hittben, hogy szabad vagyok mentem vissza, hogy meghallgassam a halálos ítéletemet. Nincsenek tettesek, és az én szavam versus a bizonyítékok. Szívás! Apucihoz kerültem, elmondtam mindent, majd az tűnt fel, hogy csak ketten vagyunk a helységben és újra elfog a furcsa érzés, ő felém lendül, én pedig nem tudtam uralni a testem a fénykardommal pedig leszúrtam. Néhány pillanattal később egy erős ütést éreztem a fejem és elvesztettem az eszméletemet.
Egy székhez bilincselve ébredtem fel egy tiszt társaságában. A végén már üvöltöttem velük, hogy nem akartam bántani, sem megölni apucit, ott kivételesen a rangján hívtam őt. Egy egészen fiatal férfi jött be, itt még azt hittem, hogy Apuci halott, a srácot megismertem, mert hasonlított Mynar-ra, az öccse volt, wow, a teljes Birodalmi haderő Apuci zabigyerekeiből állt? Vitor, vagy Victor nem is tudom, kiderült, hogy követett és kimosott a pácból, hogy nem tettem semmit és vörös liba tényleg sötét jedi volt. Itt jött a hidegzuhany, tudták, hogy megfogom kísérelni ölni Apucit. Miért nem állítottak meg?! Tudom, tudom titkolni kellett, hogy tudják, hogy befolyás alatt állok. De akkor is! Kiszédölögtem a folyosóra és lerogytam, de legalább apuci élt. Nem kellett odakint sokat lennem, amikor két ismerős is felbukkant, Bosszú – eddig hol volt? – és Mynar. Azonnal odamentem hozzá és néhány szóváltás után hat év után először zokogtam fel. Csakhogy még pocsékabbul érezzem magam a folytatás következett! Az öccsével együtt mentem a gyengélkedőre, ahol amíg ők Apucival beszéltek, addig én mentem Kirageen-hez. Itt kaptam az erős pofont, hogy távozik és valószínűleg soha többé nem látjuk egymást – ó, hogy mennyire tévedett! Bár majdnem bejött, erről később! – és örül, hogy megúsztam ezt is. Fancsali arccal figyeltem, ahogyan távozik, egyikünk sem vallotta volna be, de azt hiszem, hogy a végére megkedveltük egymást, még akkor is, ha roppant kínosan érezte magát amiatt, hogy pont én mentettem meg. És még Thrawn is lecseszett érte, ez az én formám!
Apuci is megmarad, tudtam vele beszélni a fiai után, még kimenőt is kaptam, hogy mennyit?! 10 órát! Ezeknek elment az eszük! De át is helyeztek minket, persze Bosszú megint eltűnt. Az a nyamvadt H faktoros klón, azt hittem már mind kihalt! Az új feladat, hogy az Ares-re küldtek minket, mármint engem és a Kacagókat, ez mind kiderült a Chimaera-n…

by **Thorhalla** Szomb. 08 Júl. 2017, 22:36

Kaylyn kalandozásai

6. Ares-i kirándulás

Sötét jedik, Sith nagyúr, semmi jó pasi, a tisztjeim… jedilovag… én?!

Miután megérkeztem az Ares-re nem kerülte el a figyelmemet, hogy itt van a Köztársaság is. Nem elég zsúfoltak a napjaim, de még ezek is?! Minden egyébként szép és jó lett volna, hogyha nekik támadhatok, de nem! Csak a helyiekkel szabad foglalkozni, mégis miféle parancs volt ez Raines és Ardiff őrnagyoktól? A blokádszerűségen át lejutottam a bolygóra, de hol a vörös szőnyeg? Mi? Ezek azt hitték, hogy nem kell engem úgy fogadni? Szomorú! De kaptam testőrséget! Éljen! Rohamosztagosokat, kevésbé éljen. Jobban képzett voltam náluk, már az első alkalommal is majdnem szétvertem egy teljes bagázst! Nocsak, nocsak fehérbe bújtatott barátainkat itt sem szeretik, noha ellenem már legalább senkinek sincs kifogása és a tisztek ellen sem és végre megszabadulok a ysalmirik-től is. Hamarosan a két tisztemmel elérkeztünk egy idős fazonhoz, ő lett volna a korábban emlegetett C’baoth. A vöröspáncélos birodalmiak végre! Élőben! El sem hiszem! Igaz volt éppen nagyobb gondom is, egy alak volt itt, aki előtt mostanra mindenki térdelt, a két tisztem, C’baoth, a köztáraságiak, a rohamosztagosok és az elit testőrök is. Majd aú! Én is. Erőn keresztül tette, okés, ez így kezdett igencsak kellemetlen lenni, túlságosan is gyakran irányítottak az utóbbi napokban. Valami fellengzős dumát is levágott, ami után a képébe mondtam, hogy idióta, tudnom kellett volna, hogy Exar Kun volt az?! Senki sem mondta el, hogy egy sith miként néz ki, vagy kellene… A tisztjeim Raines és Ardiff őrnagyok azt hiszem, hogy most kezdték csak felfogni, hogy kivel is kerültek egy csapatba, velem. Integettek is nekem, hogy kussoljak, de már késő volt, bocsi srácok! Aú! Azt hiszem, hogy a páncélos alakot sikerült felhúznom, de még itt sem hagytam abba, soha sem tudom, hogy mikor kellene befogni.
- Ha az lennél, akinek mondod magad, ennyivel nem tudtalak volna kihozni a sodrodból, egy csaló vagy csupán – mondtam vicsorogva, miközben letöröltem az ajkaimról a vért.
Raines és Ardiff próbáltak tisztára mosni az alak előtt, köszönöm uraim, de teljesen felesleges nincsen rá szükségem. Nem éreztem jól magam, megint azt az érzést éreztem, mint fenn a hajón, mégis mi történik errefelé? Felnyögtem, nem akartam itt lenni, szinte már-már ténylegesen fizikai fájdalmat okozott az alak közelsége. A vonszolás nem jött jól, de a robbanás segített! Apuciék! Tisztjeimnek még telepatikus üzenetet is küldtem, amit apuci emberétől kaptam, hurrá, feltarthatom Exart! Milyen jó nekem, nem igaz?! A helyzet egyre komikusabb, C’baoth is a fejemben, Exar érdeklődik utánam és meg akar védeni és ez az egész kicseszett bolygón én voltam az egyetlen nem sötétoldali erőhasználó! Azt is akarta, hogy szolgáljam, már hasogatott a fejem, de azért kiröhögtem, előbb haltam volna meg, mintsem szolgáljam, én a Birodalmat szolgáltam és senki másé nem volt a hűségem! Najó a klánomé, de az most nem számított, ők is Birodalmiak voltak. Pillanatokkal később pedig már egy cellában találtam magam. Utálok cellában lenni, kivéve, ha én akarok oda bejutni. Exar meg infókat akart. Ritkán van ilyen, de félni kezdtem, az sem nyugtatott meg, hogy a Kohó biztosított arról, hogy megvéd és nem enged megölni. A korábbiak után amit velem művelt most megint rá voltam szorulva. Pech, ugye?!
Még egy látomás is, időnként utálom az Erőt! Egy újabb Exar, de ez nem csak klón, mint az, akit az őrült C’baoth hozott létre, nem, nem, nem és nem… ez az igazi volt. Vagyis a lelke egy szőke fazonban. Aki Skywalker, aki pedig Vader fia, aki miatt a nagybátyámat is majdnem kivégezték a 66os parancskor. Utálom a Skywalkereket! A Kohóhoz imádkoztam, hogy segítsen, ha máshogy nem, addig, amíg még képes rá. Bármit, de nem akartam itt meghalni! A cellából pedig sikerült is megszöknöm, naná, hiszen rólam volt szó! Sikerült egy fegyverraktár szerűséghez eljutnom, hála annak, hogy éppen nem figyelt rám senki, így talán még az sem tűnt fel nekik, hogy megszöktem. Csak egy baj volt, odakint láttam rohamosztagosokat, de ezek most velem voltak, agy éppen Exarral? A fene essen beléjük, hogy nem képesek arra, hogy legalább egy masnit, vagy szalagot, felfestést, vagy fenetudja mit viseljenek. Próba szerencse kiáltoztam, egy rakat helyi jött és kiderült, hogy mégis egy oldalon vagyunk. A nap első jó pontja! Sőt még nevet is kaptam, Kaylyn szürke. A többiek még mindig börtönben voltak, a tisztjeimet szívesen ki is hoztam volna, de a C’baoth maradhat megrohadni, ahol akar. Mivel tudtak minket követni gyorsnak kellett lennem, szereztem egy vöröspengés fénykardot, ez hányadik fénykardom is már? Negyedik? Jajj, lőnek, így ez nem olyan fontos éppen! Eljutottunk a többiekhez és még több ellenség, akkor mintha nem harcoltunk volna eleget ma tovább kellett volna, de az égen Birodalmi hajók jelentek meg és ott volt Apuci hajója is! Hurrá! Főleg, hogy éppen a kimenekítésünk zajlott, nem is álltam ellen, örömmel mentem a Chimaera-ra. Azonban ott már elég volt, és végre feltehettem a kérdést is, ami zavart. Mi ez a furcsa érzés a rohamosztagosok irányából.
Ó, végre megérkezett apuci is, de el akarta lopni a show-t előlem, én tapasztalatlan?! Néztem dühösen C’baoth irányába és szívem szerint letéptem volna a fejét ebben a pillanatban. De a választól elhűlt bennem a vér, klónok! Azt hiszem ezektől jó lesz távol tartani magam. C’baoth-t és a bandáját azonban nem úsztam meg és a legnagyobb megdöbbenésemre lovagi rangot kaptam. Én?! Na, ne! Az a nagybátyámat és ikernővéremet illette nem engem. De azért köszi, de most az Ares-en további harcok várnak! Ekkor már voltak olyan gyanúim, hogy ezek biztosan meg akarnak ölni, hogy folyamatosan az első sorba tesznek, de végül is legyőztük őket a Köztársasági kutyák segítségével. Exart kiűzték a Skywalkerből, majd legnagyobb bánatomra mindenki ment a maga útján. Mi meg vissza a hajóra.

by **Thorhalla** Szomb. 08 Júl. 2017, 22:36

Kaylyn kalandozásai

7. Köztes dolgok

A következő hónapok valamivel nyugisabbak voltak és végre testhezálló feladatokat végezhettem, nem pedig öngyilkos akciókat. Szépen lassanként azért elnyertem Apuci, a Főadmirális, a tisztek és úgy általánosságban véve az emberek tiszteletét, más kérdés, hogy a modorom és kedves beszólogatásomnak hála nem igen akart velem tovább senki sem egy helységben tartózkodni pár percnél tovább. nem mintha lett volna választási lehetőségük. Végre többet lehettem együtt Mynar-ral is, hiszen jelenleg ő maga is a Chimaera-n szolgált. És pár héttel később ki tért vissza, na kicsoda?! A kedvenc Balfasz Hadnagyom! Kirageen Disra, teljes életnagyságban és immáron kötések, gipszek nélkül! Én hogy mondtam már a Csillán is, hogy teljesen kizárt, hogy mi ketten ne találkozzunk túl sokáig, bejött! Leginkább egyedül dolgoztam ebben az időben, hol Apucinak, hol a Főadmirálisnak, vagy éppen a Moffoknak vadásztam le ezt és azt. Meglepetésemre még a Birodalmi Hírszerzéstől is kaptam feladatot, persze azok után, hogy Pellaeon, vagy Thrawn engedélyt adott arra, hogy felkérjenek a feladatra. Szóval sikerült elérnem, hogy elfogadjanak, nem hittem volna, hogy emgy, de mivel mindent túléltem, ahol továbbra is állítom, hogy el akartak tenni láb alól, így muszáj volt. Naná, hiszen remek munkaerő vagyok és még fizetségnek sem kérek sokat. De egyvalamit leszögeztem, nem akartam újra C’baoth-tal találkozni, továbbra is kirázott a hideg attól a vénembertől. Ezek meg azt akarták, hogy a mesterem legyen azok után, hogy még lovagi címet is adott! Szürke Jedi lettem a nagybátyám roppant büszke lett volna rám, ha még élne. Apuci egyvalami miatt nem repesett az örömtől az pedig nem volt más, minthogy így Mynar közelében voltam, így amikor csak tudta, mindig valaki mást küldött és igyekezett elintézni, hogy minél kevesebbet legyek a fia közelébe. Nem jött, pech neki!
Említettem már, hogy milyen remek, hogy ebben az időben senki sem próbálta az irányítást átvenni felettem és nem láttam egyetlen egy sötét jedit sem, igaz simát sem, de annyi baj legyen. Már magamon kívül. És még az orvosokat is messzire elkerültem, a Csilla óta különösen nem akarok egyet sem látni. Kirageen-nel pedig a Csillán történtek óta más lett a kapcsolatunk, még mindig meg akartuk ölni egymást, de most már kivételesen nem a szó szoros értelemben akartuk a másikat holtan látni. Folyamatosan szapultuk egymást, már ő is megtalálta a hangját, azt hiszem túl van a megaláztatáson, hogy megmentettem a hátsóját, bár egy behúzással és seggberúgással még mindig tartoztam neki. Valamikor már megkaptuk a többi katonától, amikor előttük civódtunk, hogy olyanok vagyunk mint akik 50-60 éve házasok és nem tudják elviselni egymást, de egymás nélkül sem tudnak meglenni. Hazugság! Vagy mégsem?! Már azt is megkaptam, hogy olyan szépen flörölünk, Kirageen és én?! Na nem, ezek a rohamosztagosok évről évre idiótábbak! Mondjuk ennek apuci örült addig sem látott Mynar-ral és egy idő után feltűnt, hogy mindig Kirageen-t küldi utánam, szegény fickó. Bár az egyik utolsó feladatkiosztása után mintha még marasztalni is akart volna, azt hiszem, hogy kezdtem az agyára menni…

by **Thorhalla** Szomb. 08 Júl. 2017, 22:38

Kaylyn kalandozásai

8. Fura idők

Uncsi feladat, napok kiesve, megint Kirageen, első csók, elvesztettem a fonalat…

Néhány héttel később egy újabb feladatra küldtek, kedvenc Balfasz Hadnagyomat nem is láttam azóta. Egy lepukkant kocsma, komolyan megölöm apucit, ha újra látom azért, mert ide küldött. Sőt az, hogy az utóbbi néhány nap még ki is esett, pedig nem is ittam sokat. Szinte semmit sem! mintha fejbevágott volna valami, aztán… Megráztam a fejemet. Kissé mintha nem találtam volna a helyemet a világban. Most tényleg ennyire bántotta az önérzetét, hogy a fiával kezdtem ki és megkörnyékeztem Kirageen-t? Pedig a végére annyira összemelegedtünk, hogy olyan nehezen hagyott ott. Egy kontaktot vártam, aki naná, hogy nem jött el, hiába voltam itt napok óta, és még egy részeg alak belém is köt, szajhának nevez! Ezt pedig az önbecsülésem sem tett igazán jót, főleg, hogy közel sem voltam az. Itt kezdődtek a furcsaságok, rendőrökön archaikus fegyverek, majd hirtelen a Klónháborúkról kezd a holonet beszélni, Dooku Grófról, valami Ragnosról, a hely hirtelen vadiúj lesz, közel sem lepukkant. Najó, nekem most lett elegem ebből a helyből, főleg, hogy még furcsán is kezdtem érezni magam, így a lehteő leggyorsabban elhagytam a helyet. odakint vettem pár mély levegőt, majd hirtelen megragadta valaki a karomat és húzni kezdett. Ilyenkor ütök automatikusan, már ha eljutunk eddig, de nem szoktunk, mert meg kellett volna éreznem ezt is de nem történt meg. Most a mozdulat megakadt, ahogyan megéreztem az alak arcszeszének illatát és szélesen elvigyorodtam, mert azonnal megismertem. Ha nem ismertem volna fel a arcszesze illatát, akkor már törött orral került volna a földre. Nézzük csak, újra! Mert egyszer már megtörtént! Szélesen elvigyorodtam, főleg, amikor a hangját is meghallottam.
- Hiányoztál Kirageen – doromboltam a férfi felé.
És ezúttal tényleg őszinte voltam, már úgy hiányzott, hogy láthatom. Szerintem én neki kevéssé, de apuci legalább őt küldte. Vajon úgy véli, hogy inkább Disra moff fiát bosszantsam, mintsem az övét? Volt benne valami! Szóval a tag, akivel találkozni kellett volna itt volt, de nem jött oda. Pedig sikerült igazán nagy patáliát csapnom, amikor leütöttem a részeg fickót. De nem maradtam sokáig munka nélkül, máris megvolt, hogy hova kell mennem és mit csinálni. Átvettem az adattáblát és megnéztem a képet a névvel együtt. Illetve végigfutottam a vádpontokat és halkan füttyentettem. Szóval ő, sokan lesznek, viszonylag könnyebb, de hátráltató tényező is. Bólintottam:
- Szóval csak ennyi? Fogjam el és hozzam el az admirálishoz? – kérdeztem vissza. – Ahogy nézem nem kicsit tört borsot a Birodalom orra alá.
Már minden készen is volt, a hajó és minden. Elszúrni? Felvont szemöldökkel néztem Kirageen-re, hogy ezt tényleg úgy gondolta, ahogyan mondta.
- Úgy ismersz, mint aki el szokott bármit is rontani? – kérdeztem ártatlan tekintettel.
És tény, még soha semmit sem hibáztam, amióta itt voltam. Ez a mostani nem az én hibám volt, és nem is volt kudarc. Amit sajnáltam, hogy nem lesz időm vele beszélgetni és szórakozni, mert már menni kellett a feladatra. És még rendes ruhám sincs!
- Kérdés? – gondolkodtam el. – Egy hármas randi, ha visszajöttem? Csak veled és Mynar-ral, mint a Chiss-ek bolygóján. Nem hagynám ki semmi pénzért a kedvenc Balfasz Hadnagyommal ezt! – vigyorogtam rá.
Ezzel odahajoltam hozzá és megcsókoltam, majd vigyorogva intettem neki és már sietve indultam a kikötő irányába a gépemhez.
- Vigyázz magadra! Hamarosan jövök! – kiáltottam még vissza.
Most fog megpukkadni, vagy lelőni, erre mérget mertem volna venni! De, hé! Mondta valaki, hogy kötelező monogámiában élni, bőven megfértünk volna hárman is egy csárdában!

(Én úgy tippelem, hogy innen kéne folytatni majd, ha úgy döntesz, hogy az eredeti karikat hozzuk.)

Folytatás korábban: (a kaland nem ért véget, de azért a maradékot leírom még)
Az üvöltést, amit még utánam kiáltott még hallottam és elvigyorodtam rajta, majd hamarosan meg is érkeztem a helyre, ahova mennem kellett. Egy alak várt rám, akihez miután az Erőn át meggyőződtem, hogy rám várt oda is léptem. A leendő hajóm felé bökött, majd átvettem tőle, amiket odanyújtott. Hát reméltem, hogy egyben marad a hajó, miért nem a sajátomat vihettem? Ami még a gondolataimra is cselekszik? Persze semmi sem lehet tökéletes, odabent hasonlóan kissé kopottas hajó, csak jó lesz, aztán utána reklamálok, hogy rendes gépet adjanak. A hajón egyből a pilótafülkébe mentem, ahol örömmel láttam, hogy az asztrogációt már elvégezték az Urian Prime-ra, így nekem nem kellett legalább számolgatnom, az irányító pedig még volt egy doboz, amin rajta, hogy Kirageen-től. Kinyitottam, egy nemesinek tűnő báliruha. Ez most a randinkra, vagy pedig a munkához? Vagy mindkettőre, a randira! Zártam le magamban gyorsan az egészet. A felszállási engedélyt is megkaptam, majd már mehettem is a cél irányába. A bolygó körül megannyi hajó, odalent pedig minden olyan rémesen archaikus, már az űrben is minden hajó még az enyémnél is régebbi fajta volt. Sőt! Olyanok, amiket legalább „ezer éve” nem gyártottak már. Lent a bolygón sikerült leszállnom, de Kirageen nyakát kitekerem, amiért egy retrobuliba küldött. Egyforma szimbólummal, klánjellel ellátott alakok, akiket soha sem láttam. A kastély még félkész, a protokolldroid szerint tizenöt éve kezdték építeni, három évvel a klónháborúk kitörése előtt. Mivan?! Annak legalább harminc éve vége volt! Révén jelenleg YU 9-et írtunk! Majdnem 10-et, de az mellékes! Mindegy, ezek szerint nem a saját időmben voltam, hanem valamikor olyankor, amikor még csak meg sem születtem! Haza kell jutnom! Najó megszülettem, mert YE 15-ben születtem, 20 évvel voltam korábban, mint kellett volna, öt évesnek kellett lennem. De még akkor is volt egy célpontom és többet kellett megtudnom a helyről.
A bálteremben a nemes hölgyet adtam, gyönyörűen, ahogyan az ügyetlenkedést és sikeresen lelocsoltam az italommal a célszemélyt. Persze jött a sopánkodás, hogy milyen ügyetlen és béna vagyok és, hogy mennyire sajnálom mindezt. Minden remekül ment volna, ha nem érezte volna hirtelen ő is furcsán magát és ezt szóvá is tette. Természetesen helyeseltem, mert tökéletesen éreztem én is. A korral sem tévedett, minden a Klónháborúkra utalt, mi a fészkes fene folyik itt?! Már eljutottunk volna az italozáshoz, mert itta minden szavamat, amikor valami hatalmas és ijesztő jött be az ajtón és a falon. Mármint annyira nem volt az, de a színészi alakításom meggyőző volt, hogy de igen. Sajnos az emberei nem fognak elbánni vele bármennyire szerettem volna, mert valaki, vagy valami ebben a pillanatban nyírta ki őket. felsóhajtottam, majd a saját fegyveremmel öt lövéssel leterítettem a lényt. Ennyit az álcámról. Így már kénytelen voltam bemutatkozni és megemlíteni, hogy a Főadmirális akar vele bájcsevelyt folytatni. Arról egyelőre hallgattam, hogy az erőhasználót és a hobbikertészt kihagytam a felsorolásból. Hobbikertész, Bosszú után szabadon. Odakint minden egyre jobban kezdett elfajulni olyannyira, hogy még az ablakon át való kiugrást is meglebegtettem, mint végső lehetőség. Aztán meg, hogy maradjon közel, mert nem akartam mindent jobban összevérezni, hogy megakadályozzam azt, hogy elszökjön. De! most elsőként a hajókhoz kellett volna eljutni, hogy eltűnjünk erről az átokverte bolygóról!

~ Akkor sajnos itt volt vége az oldalnak és innen nem lett folytatva. ~

by Ajánlott tartalom

Kaylyn blogja

Kaylyn blogja

Re: Kaylyn blogja

Re: Kaylyn blogja

Re: Kaylyn blogja

Re: Kaylyn blogja

Re: Kaylyn blogja

Re: Kaylyn blogja

Re: Kaylyn blogja

Re: Kaylyn blogja

Re: Kaylyn blogja

Re: Kaylyn blogja