Háromlábú kecske, Athén, Görögország

Go down

Háromlábú kecske, Athén, Görögország Empty Háromlábú kecske, Athén, Görögország

Témanyitás by Thorhalla Szer. 23 Feb. 2011, 15:41

Hellász földjének nagy metropolisának a szélén áll a hegyekről völgyekbe mutató kiülős kocsma, amiből csak úgy áradt a bor szaga. Bentről énekek szólnak és mély búgó hangok. Az idő gyönyörű ahogy a kilátás is. Egyik oldalt a szőlőföldek végtelenje és a másik a város emelkedik.

Az eredeti topic

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Háromlábú kecske, Athén, Görögország Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Háromlábú kecske, Athén, Görögország Empty Re: Háromlábú kecske, Athén, Görögország

Témanyitás by Thorhalla Vas. 24 Júl. 2011, 21:52

#2 2009-04-12 11:01:38
Thorhalla
//Előzmény: Asgard//

- Herkules?! – kérdeztem némi undorral. – Istenről volt szó, nem pedig félistenről… oké, hogy a tizenkét próba alapján kivívta, hogy az legyen, de ettől ő is félvér és ezen nem tud változtatni… ahogyan mi sem – pillantottam fintorral Thorhalla felé.
Undorral néztem a kocsma felé, ahonnan bor szaga szállt ki, mi is ittuk, de a mézsör mennyivel jobb volt. Most nem gondolták komolyan, hogy oda be kell menni, hogy megtaláljuk Herkulest? Körbenéztem, hogy hátha kiszúrhatom a mitológiából ismert alakot, hiszen Olymposi istennel személyesen még nem volt szerencsém találkozni, de kint nem. Felnéztem az égre, gyönyörű idő, vissza akarok menni Skandináviába, vagy pedig csak egyszerűbben egy olyan helyre, ahol nem volt ilyen idő. A hideget, a havat szerettem, nem pedig ezt. Végignéztem a tájon, hiányoltam az erdőket, a havas tájakat, és mindent, ami a saját megszokott környezetemhez hatott volna. Szőlők és város, már csak ez hiányzott. Az északi istennők leugranak, hogy meglátogassák a déli ismerősöket. Vettem egy mély levegőt, kezdett a bundás köpenyben meleg lenni egy kissé.
- Már csak ez a hely hiányzott – mondtam. – Miért nem valami hideg, kevésbé görög, vagy bármi. Nézzünk bent szét szerintem.
Már csak azért sem fogok visszaváltozni emberi alakba. Érdekes társaság lehetett, egyetlen embert az öt főből. Két 190 magas viking harcos nő/istennő, egyiknél mágikuskard egy ereklye, a másiknál a Mjölnir, egy kalapács. Egy vörös démon és egy valami pikkelyes valami, aminek úgyszintén női külseje volt. És az egyetlen férfi a csapatban, aki pedig ember ténylegesen. Így minket bárki messziről ki fog szúrni, legalább nem kell azzal sem fáradni, hogy Herkit, Herket felismerjük. Vagyis ő minket. Lepaktálni a görög istenekkel, akik ráadásul ténylegesen halhatatlanok hozzánk képest. Ez a világ tényleg súlyos gondokkal küszködik, ha idáig kell egy asgardinak süllyednie. Még egy pillantást vetettem a kis csoportra és bementem a kocsmába.
Ahogyan beértem körbenéztem, hátha feltűnik valaki, aki Herkules lehet, ha igen, akkor odamentem hozzá és egyszerűen leültem az asztalához, egy:
- Beszélnünk kell most! – megszólítással.
Ha pedig nem sikerült senkit sem észrevenni, akkor bevártam a többieket és akkor a társaságom tagjaihoz fordultam.
- Tudjátok, hogy miként néz ki Herkules? – kérdeztem. – Magam részéről soha sem láttam még eddig, maximum képeken, de pedig azt tudjuk, hogy mennyire csalhat. Illetve elég kettőnket megnézni édesem, hogy lássuk a két világ közti hatalmas különbségeket még külső tekintetében is – néztem Thorhalla zöld szemeibe.


#3 2009-04-12 14:31:35
Shadow
//előmény: Asgard//

Az utolsó név után aimt mondtam ezüst fény borít be mindent, s kicsit se ott vagyunk ahol az előbb.
- Hogy az a jó fészkes... Most hol a fenében vagyunk? - kérdezem, s körbenézek. Szép vidék, város, szöllő, kocsma... Hát igen olyan hely, ahol valódi alakomban enyhén szólva is feltűnő jelenség vagyok, de ilyen apróságokkal most nincs időnk törődni. Halla már be is megy a kocsmába így Thorhallara nézek.
- Menjünk akkor. - majd Jamesre nézek, majd Jeanre. - Ti ketten kérlek maradjatok itt kint, s vigyázzatok egymásra nagyon. Rögtön jövök én is ki, csak benézek, hogy minden rendben megy-e. Ha ötpercen belül nem dobnak ki minket akkor gyertek beljebb. - hangom teljesen nyugodt, de érezhető benne valami. Aggódás, mégpedig a két érintett felé. Nem mondom ki, de azért érezhetik, hogy azért kérem pont őket erre, hogy ne legyen semmi bajuk, ha bent elszabadulna a pokol. Remélem, hogy legalább egy kicsit hallgatnak rám,s akkor nem lesz semmi nagy baj. Ezután bemegyek, s Hallaranézek,
- Tuti valami nagydarab fickót keresünk. - mondom csendesen, majd a púlthoz sétálok, s nekidőlök.
- Mondja, milyen erős piája van, néhány megfáradt vándornak? - elég fagyosan mérem végig a kocsmárost. Bár tuti mindenki engem méreget, hiszen nem elég a külsőm, de még a két pisztoly és a puska is ott van rajtam, s mind eléggé kézközelben. Szinte démonnak érzem magam még a kis csapat tagjai közt is, miközben várom a választ, s azt, hogy ki szól be elsőnek.


#4 2009-04-13 20:10:39
Morsus
Thorhalla és Shadow bemegy. Halla rákérdez Herkules kinézetére mire a háta mögül egy férfias hang szólal meg.
- Úgy két méter magas, másfél mázsa, izmos, jóképű.
Háromlábú kecske, Athén, Görögország 242834-137484-hercules_super
- És titeket nézve nagyon elvagytok tévedve ettől a világtól. Mit kerestek a kocsmámban?
Kérdezi Herkules érdeklődve miközben egy kisebb hordó bort emel fel és kezd belőle inni minden udvariasság nélkül.


#5 2009-04-14 00:06:27
Halloween
A többiek sorolgatják a neveket, elvetve hol egyik, hol másik korábbi következtetést... És végül Shadow-nak összejön. Persze, a hősök istenévé magasztosult, félistennek született, legendás görög, aki legyőzte a nemeai oroszlánt, és annak bőréből csinált magának köpenyt... Így némileg világosabb. És a "testvéreket" is tágabban kellett értelmezni, nem az asgardiakra, hanem az istenekre utalt. Csak én közben meglehetősen elmerengtem a saját magam által összetákolt útvesztőben ahhoz, hogy érdemlegeset ne tudjak összehozni.
- Rendben, akkor én maradok... - majd Jean-re nézek.
- Nos, úgy látom, hogy most már nekünk is van időnk elcseverészni keveset. Gyere, üljünk le. - azzal keresek egy árnyékos helyen lévő padot, ahonnan szemmel tarthatom a környéket.


#6 2009-04-14 10:22:42
Thorhalla
Fintorogva néztem körbe a kocsmában, ha Asgardiak lettek volna benn, akkor talán még nem is zavart volna a hely, de itt nem voltak fajtársaim. Hanem ezek déliek, görögök. Nagyon messze voltam otthonról. Alighogy kiejtettem a számon azt, hogy miként is nézhet ki a férfi egy hang szólalt meg a hátam mögött. Elmosolyodtam a megjegyzésen és lassan fordultam meg, a mosoly gúnyosba váltott és végigmértem a férfit, lassan még körbe is jártam és úgy is végignéztem. Ritkán lát egy északi istennő egy déli istenséget. Főleg, hogy annak még az egója is hatalmas volt. Nem kellett annyira felnéznem rá, alig pár centi volt közöttünk, nem volt sokkal magasabb, mint Loki. Mustrálva néztem végig rajta, szóval így fest a déliek erőistene. A súly lényegtelen volt, ez a megszokott súly, így meg sem lepődtem rajta, bár ki tudja, hogy ezeknél máshogy van. Ha nem az erő istene lenne, akkor lehetséges, hogy még verekedésben is esélyem lenne, de így csakis praktikákra számíthattam. A jóképűség… arra inkább nem reagálok, mert lehet, hogy nem tetszene neki, amit mondok. Már csak a kulturális különbségek miatt sem. Végül megálltam előtte és belenéztem a kék szemébe. Már éppen szólni akartam, amikor ismét kérdezett, majd pedig egy boros hordót felkapva inni kezdett.
Felvontam a szemöldököm és érdeklődve pillantottam rá. Lássuk be, nem voltam hozzászokva a részeg istenekhez, a vak istenek még elmennek, akik Balderre lövöldöznek Loki-nak hála, mert ez remek sport, köszönjük Hoder, hogy ilyen remek szórakozást nyújtasz nekünk. A lobbanékony patkány Thor… és a többiek, de ez azért meglepő volt. Vettem egy mély levegőt, megint el kell majd szednem azt az énemet, aki kiosztotta Landri-t Valhallában? Úgy vélem egy istent egy emberöltőben bőven elég észhez téríteni, úgy tűnt, hogy valakik nem így gondolták.
- Eltévedve nem, ugyanis a jó helyen vagyunk – mondtam gúnyosan. – De valóban másik világról. Ő itt Shadow, egy midgardi halandó, azaz ember, én pedig Thorhalla vagyok, Asgard istennőinek egyike, nem ezen világ szülötte, hanem egy másiké, mindketten ami azt illeti. És, hogy mit keresünk itt? Pontosan téged édesem. A segítségedre van szükségünk, hogy ezt a világot megmenthessük…
Ez így az én számból ritka pocsékul hangzott, mintha valami átkozott jótevő tündérke lennék. Argh… majd valakivel ezért még nagyon el fogok számolni, hogy idehozott. Ez majdnem annyira rossz volt, mint a Midgardi száműzetés volt. Igazából nem láttam, hogy egy Olmyposi isten miben is segíthet nekünk az ősi istenek szerint, de majdcsak kiderül, vagyis nagyon reméltem, hogy igen.


#7 2009-04-14 17:43:03
Shadow
Szemem sarkából látom, hogy egy nagydarab alak lép oda Hallahoz, s beszélni kezd. Egyenlőre azonban nem megyek oda hozzá, csak egy korsó vizet kérek, mondván, hogy elsőre ne legyen száraz a torkom, aztán válthatunk keményebbre is. A melák szavain azonban majdnem hangosan felröhögök főleg az utolsón. Gyors mozdulattal a Hordóra szökkenek, amiből épp iszik, s onnét eresztek meg egy mosolyt rá.
- Szóval te lennél Herkules. Szuper! A leírás igen passzol rád, bár valahogy nekem a kevésbé isten Pasik jönnek be. De most nem is ezért vagyunk itt. Kell a segítséged, mint ahogy Halla elmondta, s sajnos szorít minket az idő, épp ezért jó lenne, ha hagynánk a huzavonát, és az időhúzást, oké? - kérdem, miközben leszökkenek a hordóról, ha le nem rázott róla közben, s úgy nézek rá. - Remélem, hogy segítesz nekünk megmenteni ezt a világot. - Kedvesen nézek rá, s elrejtem azon érzelmeimet, hogy mennék már innét végre harcolni, mert ha csak azért hoztak ide, hogy a számat tépjem, akkor a két jómadárból, a szart is kiverem, amiért idehoztak, belehalni az unalomba.


#8 2009-04-14 18:15:17
Morsus
Démona egyetért és egy fához ülnek le nem messze mire megérkezik Thorhalla is a sötét világé, elégé fáradtan.
- Ez a varázslat sokat kivett belőlem.
Démona a fánál leülteti.
- Pihenj. Nem lesz baj. Anyámékk... Shadowék kezelésbe vették a dolgot.
- Ezzel nem nyugtattál meg... - húzza a száját a fáradt istennő.

Bent:
Herkules nézi a két nőt majd leteszi a boros hordót és a hölgyekre néz.
- A világot megmenteni? Újabb próbák? Szó sem lehet róla. A világ jó ahogy van. A nácik kerülnek engem, a bor viszont velem tart, de az ágyam még üres. Szóval a világotokat megtudom menteni. Egész éjszaka.
Szavait az alkohol mossa, de a leheletén is érezhető ez. Mintha ezer kocsma raktára áradna a szájából. Látszik a tekintetét, hogy bizony nem kicsit részeg, de valahogy mégis teljesen egyenesen áll és minden szava érthető.


#9 2009-04-14 19:37:13
Thorhalla
- Nekem csak istenekkel volt dolgom Shadow drágám – mosolyogtam a nőre. – És hidd el, sokkal jobbak, mint a halandók.
Hmm, a próbákkal nem lesz jó, vagyis ezt felhozni, egyszer már elege lett belőle, amikor mind a tizenkettőt kiállta, hogy isten lehessen. Valami más kellett volna kitalálni. Részeg volt, efelől nem volt kétségem, afelől igen, hogy képes lennék kijózanítani. Mérget tudnék alkotni hozzá itt helyben, de egy kupa sajnos túlságosan is kevés lenne, hogy ezt az alakot kiüsse. Majd kicsit később kipróbálom, ha szépszóval és mezei mágiával nem működik a dolog. Rá fogom így vagy úgy venni a férfit, hogy segítsen, gúnyosan mosolyogtam, remek szórakozás lesz ez is. és akkor még szegény kicsi halandó lánykát is megmentem attól, hogy azelőtt kelljen megcsalnia a teljesen életképtelen James-t mielőtt még össze nem feküdtek volna.
- Ha gondolod arról is lehet szó, hogy ne legyen üres – mondtam halkan búgó hangon. – De ez sajnos nem megy úgy, hogy te nem adsz valamit kedvesem.
Lassan elindultam, hogy ismét körbe járjam, ám most nem mustrálás szempontjából, hanem teljesen másért. Amikor mögé értem elsuttogtam pár szót, halkan, hogy ne halhassa meg, ismét az érzelmekre próbáltam hatni, hogy kedveljen, és vágyat érezzen arra, hogy segíteni akarjon nekem. Majd pedig végül visszaértem oda, ahol eddig voltam és ismét a férfira néztem igéző tekintettel és mosollyal.
- Esetleg nem ülnénk le egy kupa bor mellé, hogy megbeszéljük a részleteket Herkules? – kérdeztem még mindig csábító hangon.
Reménykedtem, hogy nem fogja még mindig a feleségét és a gyermekeit siratni és kész lesz arra, hogy elcsábíthassam, ez ellen erővel nem mentem semmire, még így sem, hogy látszott rajta, hogy részeg és bűzlött is a bortól. Ez a része nem zavart annyira, mifelénk is szoktak a bortól, forralt bortól, sörtől és mézsörtől ittasak lenni a férfiak. Akik mára halottak voltak. De most az sem számított, csak a jelenlegi helyzet, hogy valahogyan rávegyük a mamlakszát, hogy segítsen nekünk. Ígérni lehet, utána pedig kinek is voltam a lánya? A végeredményen nem kell meglepődni, bár ha józanon normális a férfi, akkor lehet, hogy még szórakozni is lesz lehetőségem. Ismét elmosolyodtam, most erőltetnem kellett magam, hogy ne gúnyos legyen az, bár végül is hagytam, hogy az legyen miközben ismét végigmértem. Higgyen csak azt Herkules, amit akar, ha képes még rá egyáltalán.
- Ne aggódj, semmilyen próbák nem lesznek, amiket ismét ki kellene állnod, csak egy kis segítség, ami meg nem marad viszonzatlanul – feleltem.
És most már megint ott tartok, hogy mit meg nem teszek azért, hogy hazatérhessek mihamarabb, múltkor Amora volt terítéken, igaz az apámért, most pedig ez, hogy hazajussak hozzá. Nem fogsz örülni nekem Loki, ha egyszer ismét a tróntermedben leszek, és mindezekért kárpótlást kérek.


#10 2009-04-14 20:35:00
Shadow
Figyelem a férfit és Hallat, majd sóhajtok egyet a megjegyzésére. Lehunyom a szemeimet, s Jamesre gondolok, majd arra, hogy ő szereti a világot. Az ár nagy, melyet fizetnem kéne nekem is eme világért, s így is már nagyon sokat tettem érte, jóval többet annál, mint akartam volna. Asgardban együtt harcoltam mikor tehettem Hallaval. Most se maradok ki ezek után a buliból az biztos.
- Az üres ágy ellen valóban lehet tenni, de cserébe segítesz nekünk – hangom kedves, s csendes, miközben alakot váltok, s úgy nézek Herkulesre.
http://kepfeltoltes.hu/thumb/090414/Warrior_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Lassan közelebb sétálok hozzá, s a hordó szélére ülök. Közel vagyok hozzá, s ha sikerül Hallanak leültetni akkor is a közelében maradok. Ha hozzám akar érni a férfi, akkor hagyom, s nem ellenekezek, addig is remélem, hogy Hallanak van egy jó terve, mert ha nincs, akkor ennek csúnya vége is lehet a végére. S nem is kicsit ráadásul. Így is elég lesz ezek után James szemébe néznem, de remélem, hogy elhiszi, hogy nem történt semmi.
- Hallgass Hallara kérlek Herkules, s segíts nekünk most. - hangom csendes, s leülök az asztalhoz.


#11 2009-04-14 21:37:32
Morsus

/Bocs Hallo, de egyszerűen nem bírom megállni, hogy ne írjak a benti eseményekre. Very Happy/

- Szóval a világ sorsa?
Kérdezi Herkules a két nőt figyelve és már majdnem úgy is fest, mint akit érdekel ameddig a hölgyek észre nem veszik, hogy Herk csak Halla melleit nézi.
- Véglis...
Mondja mérlegelve az égre nézve és finoman kinyújtózva.
- Illene meg védenem ezt a mocskos földet...
A keze ezek után a még leülésre készülő Shadow fenekére kerül, amibe szégyentelenül markol bele.
- Persze... ahogy mondtad drágám.. - mondja közben Hallának. - Mindenkinek adnia kell valamit. Ti pedig ketten vagytok. Az két adást jelent...
Mondja pimaszan a kocsma zajában és a szabad kezével a belehörpint a borjába miközben a csapos kivisz három új korsót. A szakállas isten arcán embertelen gúny látszik.


#12 2009-04-14 22:13:26
Halloween
- Shadow sosem volt az egyszerű megoldások híve. Ha a baj nem találta meg őt, akkor maga ment utána. - mosolyodik el, miközben régi emlékeket idéz fel.
- Viszont Thorhallát nem ismerem... Téged se, persze, de ezt a másikat még nehezebb kiismerni. De akármilyen érzéketlen is néha, és ahogy elhallgattam, akármennyire nem jön ki jól a halandókkal, ettől függetlenül segít, és bár nem kímél minket, a társait, saját magától még többet követel meg, hogy akkor is megmutassa: "Látjátok, Így kell ezt csinálni!" Képtelennek tűnik arra, hogy belenyugodjon a vereségbe. Ilyen téren megbízható. - Ekkor egy apró, feketeruhás tündérke lebben a kocsma ablakán át Haloween elé, könnyes szemekkel a nemesebbik felére mutatva, majd azt imitálja, mint amikor megcsípnek valamit. Az ő tündérkéje már hosszú idő óta nem jelentkezet... Mióta Shadow meghalt. Ez a kis lény volt a "küldönc" közöttük, vele szavak nélkül is megértették egymást. És most, mikor visszatér, valami furcsát jelez.
- Elnézést, ki kell vizsgálnom valamit... - ezzel felállok, és az ablakhoz megyek, ahol megpillantok valamit, amit SOHA, SENKITŐL NEM TŰRÖK EL!
- Hádész nyomjon csókot a szádra, mocsok! - sziszegem a fogaim között, miközben Herkules elméjéből kiragadott emlékképek segítségével gyúrok olyan illúzió-ellenséget neki, amit még az alkohol ködén át is egyből azonosítani tud. Az egyik legnehezebb ellenfelét, a sebezhetetlen bőrű, emberevő Nemeai oroszlánt, legelső próbáját idézem fel számára a kocsma közepére, némi "segítséggel" hangot is adva hozzá.
~ Soha többet ne merj ÍGY hozzáérni!!! ~ tombolok magamban.


#13 2009-04-14 22:14:32
Thorhalla
Mintha annyira érdekelt volna ennek a mocskos világnak a sorsa és igazából nem is ezért akartam, hogy végre befejezzük ezt az egészet, hanem, mert tényleg haza akartam menni. Az idő csak telt és telt és én a saját Asgardom felszabadításával akartam volna leginkább foglalkozni, nem pedig egy idióta életképtelen énemnek segíteni ebben. Figyeltem a férfit, különösebben nem zavartattam magam, amikor feltűnt, hogy mit is néz, csak még jobban elmosolyodtam. Engem ennyivel nem lehetett zavarba hozni, még ötszáz éve talán lehetett, de manapság már nagyon nem. Shadow szerintem fel sem fogta, hogy mibe került, mondta, hogy tapasztalata sincsen ilyen téren, akkor meg két istennel mit állt le „hadakozni”? Főleg, hogy mindkettőnknek legalább több száz éves tapasztalata volt azon a téren, amiben most versengtünk. Dühösen pillantottam rá, a tekintetemből csak sütött, hogy idióta, amikor a szemébe néztem. Fogalmad sincs, hogy mibe vágtál bele kislány, nagyon nincs.
Figyeltem a férfit, ahogyan végül eldöntötte, hogy lehetséges, hogy segíteni fog nekünk. Éljen, ó már tudtam is, hogy mi lesz. Thorhalla kedvesem, a te világod, ezt még nagyon meg fogod bánni. Mosolyogva figyeltem, ahogyan Herkules belemarkol Shadow fenekébe, ezen nekem kellett nevetnem, rossz játszma kislány, nagyon-nagyon rossz. Leszek rendes és megmentem… de csak azért, hogy Thorhalla még jobban megtapasztalja, hogy milyen is valamit tenni a saját világáért. Amora óta igazából nem voltam zavarba, ha erre gondoltam, a nőre pillantottam, remélem felfogja, hogy mit akarok és nem fogja magát kicsináltatni, mert nincs kedvem a szeretőjével is foglalkozni… Szikrázó szemekkel hajoltam közel Shadow-hoz, majd pedig egy felnyúltam arcához és simogattam meg, majd a tarkójára csúsztattam a kezem, magamhoz húztam és megcsókoltam. Pár másodperc után húzódtam csak kicsit el tőle, nem nagyon, egy-két centire.
- Tűnj el innen kislány, kifele a többiekhez! – leheltem a csók után halkan, hogy csak ő hallhassa. – Hidd el te magad jársz jobban, ha nem kezdesz ki vele, főleg, hogy a saját bevallásod szerint sem volt még senkid. Nem akarod, hogy egy ilyen legyen az első! Még hálás leszel nekem érte.
Még egyszer csókot leheltem az ajkaira, majd pedig visszafordultam a férfihoz. A gúnyos mosolyát látva ő maga is roppantul jól szórakozott. Felvettem a kupa bort és belekortyoltam, elegáns és mégis csábító mozdulattal tettem vissza aztán az asztalra. Az etikett óráknak volt haszna, még egy ilyen helyen is történtek meg azok.
- Ő semmit sem tud neked nyújtani – mondtam mosolyogva. – Azonban, van odakinn még valaki, aki igen és méltóbb hozzád, aki sokkal jobban ki tudná az igényeidet elégíteni és még remek szövetségesed is lehet a későbbiekben. E világ egykori Asgardjának trónörökös nője – mosolyogtam gúnyosan. – És hidd el van annyira tüzes, mint ez itt – néztem Shadow-ra. – Vagy pedig én, sokkal jobb választás, és még tovább is bírja a „megterhelést”, mint egy halandó.
Ha engedi, akkor még mindig gúnyosan mosolyogva felnyúlok az arcához és lágyan végigsimítok rajta. Thorhalla kedvesem, fogsz te még kapni tőlem, de még mennyire….


#14 2009-04-14 22:42:47
Shadow
A helyzet érdekesen alakul, ahogy nézem a Férfit, ahogy Hallat bámulja, majd erősen belemarkol a hátsóba. Hirtelen se köpni, se nyelni nem tudtam, csak azt éreztem, hogy nagy hülyeséget csináltam most, s ha valami nem történik, akkor nem lesz esélyem se szabadulni. Némileg elvörösödve néztem Herkulesre, majd Hallara pillantottam, s jól tudtam miért néz úgy rám, ahogy, lehunytam a szemeit. Egy kis ideig csak, hiszen nem sokkal később egy kezet érzek az arcomon, ami simogat. Kinyitom szemeimet, s Hallat látom ahogy közeledik felé, s érzem, hogy a keze a tarkómhoz csúszik. Nem ellenkezek, csak szemeim kerekednek el, mikor megcsókol, majd érzem, ahogy teljesen elvörösödök, s felvet alakom se vagyok képes tartani. Mire Halla egy kicsit eltávolodik, már vörös fejjel saját valómban ülök előtte, s megdöbbenve nézek rá. Hallgatom, amit mond, s halkan súgom a választ.
- Köszönöm Halla, az adósod vagyok, hisz nem akartam addig elmenni, csak kidönteni – halk suttogás után, egy újabb csók jön, de ezt már viszonzom lehunyt szemekkel, bár Halla jól érezheti, hogy remegek, s erőt kell vennem magamon igen alaposan. Mikor a csók véget ér Hallara nézek, majd Herkulesre, s magam elé. Megfogom a korsó bórt, s jó alaposan meghúzom. Tekintetem véletlen téved az ablak felé, ahol felbukkan James. A csókot nem látta talán, de épp elég, hogy leskelődik.
- Halla, kicsit magatokra hagylak titeket. - Hallara nézek, majd Herkulesre mosolygok, s felkelek lassan. Tekintetem James arcára siklik, s felé fordulva némán tátogóm a szavakat, hiszen valahogy érzem, hogy nem a legjobb dologra készül.
- Ne merészeld! - ezután, ha senki se állít meg lassan megindulok kifelé. Halla csókja elég szokatlan érzés volt, amit képtelen vagyok hirtelen hova tenni.


#15 2009-04-14 23:09:21
Morsus
A hölgyek csók mutatványa a részeg istenre akár egy gránát a lőszerporos hordóra. majd amikor hallo még ezt a démoni formát is megteremti, akivel Herkules vívott akkor az alkoholtól zavaros tudatú férfi megragadja Shadow karját és hallara néz.
- Igazad van, nekem isteni kényeztetés jár, de mi tévő legyek... valamikor félig halandó voltam.
Ezzel a gúnnyal felugrik és az oroszlánra mosolyog és természetesen ellent tesz a tiltásának, úgy markol a kicsi lány fenekébe, hogy fel is emeli ezzel miközben a másik kezével a hátánál tarja meg miközben nagyon hevesen csókolja meg legalább egy percig. Vadul és férfiasan távol Halla finomságától. Majd leengedi a lánykát, de a csípőjét mindig fogja miközben Thorhallához hajol mosolyogva, mintha csak saját részegségének vélné az oroszlánt, ami packázik vele.
- Mióta legyűrtem a fenevadakat azok üldöznek. Én a mámorokba menekülök, nekem mámor kell nektek a segítségem. Fair alku...
Mondja vigyorogva.

Kint
Démona nem érti mi történik csak, hogy Halloween kiabál és amikor menne oda akkor Thorhalla össze omlik így rohan vissza elkapni és a fatövébe lerakni az eszméletlenné váló istennőt. Elégé megakad vele és közben ideges, mert nem tudja mi történik.


#16 2009-04-14 23:42:56
Shadow
Már úgy érzem, hogy sikerül elmennem, de ekkor szemeim elkerekednek: Döbbenet ül az arcomra, mikor érzem, hogy egy erős kéz ragad meg. Ijedten nézek Herkulesre, majd Hallara, de képtelen vagyok hirtelen ellen, miközben a férfi beszél, majd megragad, s újra a fenekembe markol. Most azonban nem éri be ennyivel, elemel, s a hátamnál fogva tart, miközben vadul megcsókol. Az első másodpercekben a döbbenettől képtelen vagyok ellenkezni, majd kezeim a férfi mellkasának támasztva próbálom eltolni magamtól a farkammal is csapkodva az oldalát, lábát, ahol értem, de mikor nem megy, akkor a fejem elhúzva próbálok menekülni, s a fejét karaimmal félre tolni. Azonban mind ez hiábavaló próbálkozás volt, hisz jóval erősebb volt nálam, így hagytam hagy tegye, s a végén viszonoztam is. Farkammal se csapkodtam, csak lógtam a karjaiban lehunyt szemekkel. Fájt a szívem nagyon, hogy mindezt eme Jamesnek végig kellett néznie. Végül amikor abbahagyta vörös fejjel, s bánatos tekintettel néztem rá. Elengedett, pontosabban a földre rakott, s karmaim érték a talajt, de karjával továbbra is ott tartott magánál. Lassan Hallara néztem, egyenesen a szemébe. Láthatta, hogy féltem, nagyon jól láthatta, majd Herkulesre néztem, s szabad kezeim, lassan a két pisztoly felé siklottak. Csak annyi kellett nekem, hogy egy gyors alakváltásra legyen időm, s már menekülhettem is, de egyenlőre ez az esélyem nem volt meg.


#17 2009-04-15 09:17:58
Thorhalla
Még mindig gúnyosan mosolyogtam, mókás látvány volt, hogy a lány nem volt képes az emberi alakját fenntartani a csók után. Igaz, Amora csókja után én magam is hasonlóképpen reagáltam, kár, hogy a mienk meghalt, megnéztem volna a viszonzás után, hogy milyen képet vág, bár lehetséges, hogy csak moszatként tudtam volna megtenni. Még mindig mosolyogtam, amikor visszasúgta, hogy az adósom, jó dolog, ha csak így gyűjti az adósokat valaki. Előbb vagy utóbb csak megfogják tanulni, hogy nem járnak így jól, még akkor sem, ha abban a helyzetben úgy tűnt mégis. De akkor pedig már nem lesz mit tenni. Még gúnyosabban mosolyogtam el, de nem tettem hozzá, hogy egy istent itallal szinte lehetetlen kiütni, ostoba pici naiv kislány. Igaz nem ismertem a görög istenek képességeit, de bizonyosra vettem, hogy fizikailag hasonlóak a mienkhez és akkor pedig piszok nehéz lenne. Regeneráció, az italtól az agyad és a májad pusztul, amit az szinte azonnal be is gyógyít, így képtelenség kidőlni, vagy elérni, hogy teljesen kiüssön az ital. Nem csoda, hogy ennyit vedel, ha Herkulesék fajtájánál is pontosan így van. Végre, elégedetten pillantottam a lányra, amikor közölte, hogy kimegy. Igen, ez a nem voltunk egy kategória vele ilyen téren.
Későn vettem észre és nem volt időm mozdulni, amikor elkapta Shadow kezét a férfi. Csak ránéztem, végül is, itt csak nem fog olyat tenni, amit nem lenne szabad. Így inkább csak ülve maradtam és még egy gúnyos pillantás és mosoly, majd pedig megvetően fordultam el. Félig halandó… igen, erről a részről én magam is elfeledkeztem. De Asgardra, félig jégóriás voltam és mégsem engedtem be soha egyetlen egyet sem az ágyamba, nemhogy halandót. Stephany jegyese nem számít, mert akkor nem tudtam, hogy ki voltam. Csak mosolyogtam magamban, hogy a lány végül is magának köszönhette az egészet. Engem nem zavart volna egy kis szórakozás, de őt igen. És ő ingerelte a férfit, én visszafordultam a boromhoz és belekortyoltam. Nem volt olyan jó ital, mint az otthoniak, de ha maradt bárki is, akivel otthon le lehet inni, akkor azt mindenképp meg kell majd ejteni. De vajon lesz bárki is, aki hajlandó egy Loki pártival leülni inni? Ó, de még mennyire, mert teszek róla, hogy megtörténjen. Szemem sarkából figyeltem csak a páros alakítását, Einar jutott az eszembe megint, megcsóváltam a fejemet és ismét a boromba kortyoltam. Mosolyogva néztem Herkulesre, amikor felém fordult.
- Csodás drágám – mondtam. – Ha harcra kerül a sor, az is mámor, így duplán jól járhatsz. A többiek odakinn vannak, így ha készen vagy, akár mehetnénk is és odakinn megtudod azt is, hogy mi a feladat.
Még visszafordultam a kupámhoz és egy húzóra megittam a maradék boromat belőle, majd pedig felálltam és elindultam kifelé még mindig gúnyosan mosolyogva. Nem hittem volna, hogy ez ennyire könnyen fog menni. Shadow-ra most nem néztem, had foglalkozzon vele az új fiúja. Kis híján felnevettem ezen, saját magának csinálta és ez így szép. Végül kiléptem a kocsmaajtón a szabadba.

//Ha Herkules Hallát is megcsókolja, akkor olyan kellemes izzó csókot kap viszont, mint kétszer Pretyakov is kapott.//


#18 2009-04-15 14:52:06
Halloween
Elvörösödik a fejem, és berúgom a kocsma ajtaját, miközben kibiztosítom az egyik fegyverem.
- Nem érdekel, hogy isten vagy, s*ggfej, de ha tovább macerálod az ÉN feleségemet, úgy szétklövöm a t*keidet, hogy soha többé nem fogsz nőkre gondolni, világos, te rohadék, részeges, uninteligens, retardált, csökött agyú félisteni tetű??!! Elfeledted, hogy a nálad jóval gyengébb Eurüsztheusz csahos kutyájaként kellett elvégezned feladataidat, hogy idejuss, és egy ilyen tettel kockáztatnád, hogy előről kelljen mindent elkezdened? - tombolok a dühtől, még a hangom sem teljesen az enyém, agresszívebb, vadabb, és a teljes meggyőződés és düh adta magabiztosság árad belőle. A véresen őszinte, és mellesleg vérlázítóan tahó énem tört elő belőlem, minden tudásmorzsát felhasználva eme szemét ellen, miközben elfeledkezik arról, hogy ez a Shadow nem az, akit elvettem... De a második mondat egy eléggé erőteljes, és övön aluli ütés volt Hercules számára, a tizenkét próba körülményeinek megemlítésével egyrészt bizonyára kihozom a sodrából, ellenben teljességgel igazak, így ha dühében megölne az olyan jogtalan tett volna, ami miatt, ha él még az apja, vagy bárki az Olümposzi istenek közül, úgy méltán foszthatnák meg a korábbi cselekedeteivel nehezen kivívott rangjától, és ezt neki is tudnia kell. Közben a koncentráció is eltűnik, ellenben a tizenkét próba különböző elemei sorra váltják egymást, ahogy az egyik kép átalakul a másikká. Az oroszlán a h9drává, az Artemisz mesés szarvasünőjévé, utána pedig az erümanthoszi vadkan kerül sorra. Ezután az egész kocsma egy óriási, koszos istállóvá alaukul, ami hirtelen réztollú madarak felhőivé robban szét, amelyek egy helyre sűrűsödve máris egy hatalmas méretű bika alakját felöltve. Ezután újra lovak jelentek meg, majd egy női harcos, derekán széles övvel - maga Hippolüté, az amazonok királynője. Ekkor átalakulva egy bíborszín marhacsorda telíti be a kocsmát, a nőből végtelen sorban kiáradva, amik almákká változnak pár pillanat múlva, amik egymás felé gurulva felveszik a pokolkutya, Cerberos alakját. Utána pedig... Déianeira alakja jelenik meg, Hercules régenvolt feleségéé. Előtte egy dézsa, vérrel tele. Nesszosz, a kentúr gyilkos erejű vérével tele... És épp Hercules vérét mossa benne. És mindezt kizárólag a hősök istenének címezve, kivédhetetlenül...


#19 2009-04-15 21:08:24
Morsus
Démona magára marad az eszméletlen nővel és rettegve próbálja rendbe rakni. Miközben halloween magára hagyja.
- Most mi van?
Kérdi idegesen, de nem meri a nőt ott hagyni.

Bent
Herkules megfogja Halla kezét és ezzel maga felé fordítja, hogy a szemébe nézzen.
- Mint mondtam ketten akartátok a világot megmenteni az két nő és ahogy nézem... a kicsi lány jól állja a dolgokat.
Mondja mosolyogva majd Halloween betoppan. Herkules az asztalon lévő borához nyúl és bele iszik közben pillanatokra elengedve Halla kezét, de Shadowt még mindig fogva. Hallo a fenyegetések mellé rém képeket használ. Herkules leteszi a kupáját és az egész tölgyfa asztalt Hallonak veti. Bárhogy is próbálja kikerülni ha sikerülne is mire felnéz Herkules ront neki.
- Fenyegetsz?
Kérdi Herkules és a keze olyan erősen markolja a férfi nyakát, hogy az bármikor el is törhet.
- Fenyegeted az oroszlánt?
Herkulesből vadállat tör ki, aki készül megütni Hallott nem törődve semmivel. Ez az egy csapás szinte egészen biztosan halálos lesz rá.


#20 2009-04-16 00:04:00
Halloween
- Oroszlán? - köpöm felé (átvitt értelemben csak, persze). Közben a ruhát mosó nő alakja új formát vesz fel, de csak alig fél másodpercre, majd újra visszaváltozik, mintha nem is a kép formálódott volna: apjának, Zeusznak az alakját, aki némán, megrovó tekintettel méri végig.
- Csak egy vackába bújdosó nyulat látok! Bizonyítsd be, ha tudod! Valaki olyannal szemben, aki valódi kihívást jelent. Tudom, hogy én nem vagyok ez a kategória, de csak fizikailag... Ellenben úgy tűnik, hogy erkölcsben és tisztességben még egy sakál is messzire leköröz. - nem félek egy ilyen alaktól. Erejéhez kétség sem fér, de a fizikai tulajdonságain kívül mindenben felülmúlom ezt a pperverz disznót. És hogy nála gyengébbeket bánt, azzal automatikusan megfosztja magát a másokat védelmező 'hős' címtől. Márpedig a Hősök Istene csak egy igazi hős lehet... Tehát ezzel minden egyéb beavatkozás nélkül visszaváltoztatná magát félistenné. Csak remélem, hogy az apró trükk és a szavaim észhez térítik annyira, hogy ne csapjon agyon, vagy legalábbis ne azonnal.


#21 2009-04-16 01:41:15
Shadow
Herkules nem akar elengedni, s Halla se kel a segítségemre, bár lehet csak arra számít, hogy itt úgy se tenne velem semmit Herkules. Csupán ölel egyenlőre, s nem engedi, hogy eltávolodjak tőle. James mikor beront kiabálva, akkor felé kapom a fejem, de nem tudok mit tenni, se szólni egyenlőre. Herkules, mintha csak szándékosan akarna idegesíteni Jamest nem enged el, hanem ugyanúgy ölel tovább magához. Csak várom, hogy mi lesz, amikor hirtelen enged el Herkules és James felé vág egy asztalt, majd neki ront. Esélye sincs szerencsétlennek, ráadásul szomorúan tapasztalom, hogy képtelen eme James hallgatni, amikor kéne. Hallara nézek, s veszek egy mély levegőt, majd megindulok Herkules felé, s kezem lágyan simítja végig az ütni készülő erős kar izmait. Lassan elé lépek, s ujjaimmal finoman vigyázva megsimogatom az Isten arcát, hogy nehogy megkarmoljam.
- Engedd el kérlek, és hagyd kimenni... – suttogom halkan kedves hangon, majd James felé fordulok, mit úgy álcázok, hogy végig simogatom a leendőm alternatíváját tartó erős kart, s úgy tátogok némán, dühtől lángoló szemekkel.
- Kint kéne a lányunk védened! - majd rendezem arcizmaimat, s Herkules felé fordulok.
- Szabadságom ér annyit arra az időre, míg segítesz nekünk, hogy eme halandóval ne végezz most? - kérdem kedvesen, s ha hagyja, akkor az ütni készülő kezet gyengéden húzom kicsit közelebb, majd gyengéd mozdulattal próbálom szétnyitni a markát. Ha ez sikerül a két kezem belerakom, hogy érezze, hogy komolyan gondolom. Tüskéim visszahúzódnak a bőröm alá, ahogy módosítom a külsőmet és úgy bújok a hátammal az Istenhez. Nem láthatja az arcom, ahogy a legördülő könnycseppet se, amit ha James ért, akkor rádöbbenhet, hogy az életéért nagyon sokat áldozok most fel. Csupán egy rövid ideig nézem Halloweent, s lehunyom a szemeimet. Jól tudom, hogy Halla milyen dühös most, de remélem, hogy segít abban, hogy ne legyen csúnya vége ennek az egésznek.


#22 2009-04-16 08:42:38
Thorhalla
Nem tudtam kijutni, mert utánam nyúlt Herkules és maga felé fordított. Még mindig gúnyosan mosolyogtam és álltam a tekintetét. Nem, nyilvánvalóan félreértett valamit, ugyanis nem most fog megtörténni, amit akart, hanem majd bőven sokára és addigra nem én leszek neked ott, hanem a kinti Thorhalla. Ekkor lépett be James és elengedte a kezemet, hátrafordultam és megvető pillantást küldtem a férfi felé. A következő pillanatban pedig már repült is az asztal. Ez így pech. És nem, nem hagyta abba egyik sem- már megint én tegyek rendet? Ez nem méltó a Káosz istenének lányához, hagynom kellene, hogy megölje azt a férget, de akkor meg mindenki az én torkomat marná, hogy miért is hagytam. Gyűlölök halandókkal együtt dolgozni, de muszáj, mert haza akarok végre menni! Végignéztem a kupákon, az övé üres, én sajnos megittam a sajátomat.
Shadow kupája tökéletes lesz, abban még úgyis elég bor volt. Amikor Halloween-nel kezdett foglalkozni Herkules odébb léptem és a kezemet a lány serlege felé tettem és lecsuktam a szemem. Koncentráltam, hogy jó erős altató legyen a méreg, csak néhány másodperc kellett ehhez, hogy megtegyem, mágikus, így pech, de a gyógyításával sem fog semmire sem menni ellene és ha megissza kiütötttem. Csak nem akarok a közelben lenni, amikor felébred, igaz legalább már nem lesz részeg remélhetőleg, ennyi előnye lesz a dolognak.
- Ugyan már drágám – suttogtam a férfinak, amikor odaléptem hozzá. – Ez csak egy szánalmas halandó, ne hagyd, hogy felhúzzon téged, még az időt is felesleges rááldozni, nemhogy arra figyelni, hogy mivel sérteget. Csak irigykedik, hogy ő maga nem lehet isten.
Dühösen néztem Shadow-ra és böktem a fejemmel, hogy húzódjon hátrébb egy kicsit végre, és tegye magát hasznossá is és ne csak az isten mellett. Végigsimítottam Herkules mellkasán, majd pedig magam felé fordítottam az arcát és Shadow boros kupáját nyújtottam a neki, és ha elfogadta, akkor odafordultam Hallo felé.
- Te pedig fogd be végre a pofádat halandó! – sziszegtem halkan James felé. – Mert jelenleg éppen azt sikerül tönkretenned, hogy segítsen nekünk! Idióta barom! A feleségedet kellene lecsapnod, mert a figyelmeztetésem ellenére is belement, hogy magát kínálja fel Herkulesnek!
Ökölbe kellett szorítanom a kezemet, hogy ne nyúljak a hátamon levő kardomhoz, vagy ne kézzel üssem le a férfit, amiért idiótát játssza és mindent tönkretesz, hogy Herkules segítsen nekünk. Megetetném Fenrir fattyaival, ha lenne rá lehetőségem. Bíztam benne, hogy Herkules megissza, amit neki készítettem, mert akkor legalább nem lenne ebből a helyből mészárszék. Miért is ne? Élvezném a káoszt.


#23 2009-04-17 20:26:14
Morsus
Herkules már betörni a férfi fejét ezzel vele együtt a falat is amikor Shadow odalép és beszélni kezd hozzá. Édesgető szavai az alkoholtól zavarodott elmét könnyedén csábítják el. Majd Thorhalla kezd beszélni és borral kínálja. A kiáltozástól kiszáradt és elfáradt. A férfit már majdnem engedi kicsit elszabaduljon a faltól.
- Igazad van.
Mondja Hallának és csak azt érti, hogy a két nő lökdösi egymást, hogy a közelébe kerüljenek. megragadja a férfi nyakát és még egyszer a falnak nyomja majd ott hagyva és átkarolva mindkét nőt mosolyogva rázza meg a fejét.
- Kár is feldühítenem magam ilyen apróságokkal... - majd a két nő dekoltázsára néz. - Ha sokkal nagyobb dolgokkal is foglalkozhattok.
Közben dülöngélve indul az asztalhoz a nőkkel.


#24 2009-04-17 22:06:22
Thorhalla
Megkönnyebbülten pillantottam a férfira, amikor végül elengedte James-t és átkarolt. Akkor most nem volt szabad hibázni, hogy megigya majd a bort. Gúnyosan mosolyodtam el egy időben, amikor Herkules is megszólalt, noha nem azon tettem. A kezében még mindig ott volt a „bor”, reménykedtem, hogy nem fogja kilötykölni, mert nem örültem volna, ha újra kellett volna mérget teremtenem, mert az biztosan nem ma lett volna, hanem csak úgy jó egy nap múlva. Átkaroltam én is és így is segítettem nehogy a „bor” bánja azt, hogy nem tud kellően egyenesen járni. Ezt az a kis patkány a hátunk mögött nem fogja most már elrontani. Bocsi Shadow drágám, de azt hiszem, hogy most meg fogunk a kedves szeretődtől szabadulni. Nem látványosan, mert nem akartam felgyújtani velünk együtt ezt a helyet és akkor bizonyára, csak három másik nőszemély akarna agyoncsapni utána. Most fogyott el a türelmem, bár még mindig zavart, hogy egy halandó patkányról, nem is, féregről volt szó, mert mégis mennyire megalázó, de ha egyszer akadályoz abban, hogy hazajussam, gyáva volt Asgardon is és már ott is közre játszott abban, hogy azt mondjam nem érdekel és ölök halandót, nos akkor megteszem.
Az utolsó esély, ha nem sikerülne lenyugtatni, márpedig nem fog sikerülni, akkor elbukjuk a férfi segítségét és nem tudjuk ezt az átkozott világot megmenteni és még ki tudja, hogy meddig ragadunk itt. Pedig mennyire jó lett volna otthon lenni és titokban mindenki háta mögött a megmaradt Thor pártiak között káoszt szítani. Bár, ha nem jöttem volna ide, akkor nem tudtam volna meg, hogy Loki az apám. Lehet, hogy jobb is lett volna talán, bár még nem tudom, hogy melyikünk érdekében. De így legalább vigasztalhat a tudat, hogy az itteni énem Asgard úrnője/trónörököse volt, Amora világából jött énem Asgard úrnője, míg én a sajátomnak voltam pár óráig csupán, de voltam és nem kell aggódni még leszek is, de akkor már úgy, hogy tudok is róla. Még mindig mosolyogtam, és döntöttem, bocsi édesem, de nem hagyhatom életben. Túlságosan sok múlott azon, hogy megigya a melák azt a kupa mérget. Ha megérkeztünk az asztalhoz és sikerült egy pillanatra, akkor hátrafordultam és még egy kegyetlen mosolyt küldtem Halloween felé, legalább olyat, mint Loki-tól kaptak Asgardon.
Lehajtottam a fejemet egy pillanatra úgy, hogy közel derékig érő hajam előre omlott azon az oldalon, amit Shadow láthatott volna, így az arcom takarásba került. Ismét elsuttogtam pár szót, egy tűzgömb, de ezúttal nem látható helyen, nem akartam túlságosan is látványosan megtenni, mert nem. belülről fog elégni az a patkány mielőtt bármit is tehetne, nem volt menekvés a mágikus tüzet nem olthatta, pech. Talán ebbe is belehalt volna, de nem álltam le, nem tudtam, imádtam, ha fájdalmat okozhatok másoknak. További pár szót leheltem élvezettel, amint a tűz vért ér, abban a pillanatban végigfog terjedni az egész a szervezetén és a vére tűzzé válik és irtózatos fájdalmak között fog kiszenvedni. Élveztem volna lassan megsütni, miközben könyörög és üvöltözik, hogy haljam a hangját, de sajnos halandó volt és mire belelendültem volna a remek játékba, már kiszenvedett volna. Amint végeztem nem fordultam hátra, pedig akartam volna, hogy láthassam, amikor rájön, hogy vége. A félelmet és a rettegést a szemében, ahogyan rám néz…
Ahogyan az istenek és istennők is tették, amikor rájöttek, hogy vége van és nincs menekvés, mert a kezemben voltak és az életük lassan elenyészik. Hiába nem szerette Loki ezt így megtenni, de én igen, és ezen nem változtatok, élveztem ezt tenni és nem csak nézni, ha másik tették egymással, a végén ott akartam lenni, hogy én legyek, aki megöli őket, lehetőleg minél fájdalmasabb és kegyetlenebb módon. Felemeltem a fejemet és a hajamat visszadobtam a hátam mögé, majd pedig még mindig mosolyogva néztem a férfira és a másik nőre is. Lehet, hogy soha sem bocsátja meg, de akkor is kit érdekel, ő lesz a következő. Gyerünk, idd már meg azt a kupa bort!


#25 2009-04-18 11:40:08
Shadow
Szemeim lassan kinyitom, s James szemébe nézek, majd fejemmel az ajtó felé bökök, s reméltem, hogy ért, hogy nagyon örülnék neki, ha kimenne, de nem tudom, hogy mennyire veszi az adást. Aztán meghallom Hallat, s Herkules szavait. Nem vagyok épp abban a vidám hangulatban, mint amiben kéne, főleg azok után, hogy Halla nyíltan közli James el a dolgokat. Most főleg csak az tart vissza, hogy kimenjek, hogy Herkules fog, s úgy nincs esélyem kirohanni. Úgy is tudom, hogy utánam kapna azonnal, s mire átváltozhatnék, már erősen fog. De legalább Herkules elengedi Jamest, így ha van esze megúszhatja. Azonban már biztos, hogy nagy árat fizetek érte. Hallara pillantok a szemem sarkából, majd magam elé. Hagyom, hogy nézegessen a férfi, akár simogathat is, nem érdekel, csak Jamesnek legyen ideje lelépni.
~ James, ha ennek vége akkor keményen elbeszélgetek veled, az már most biztos! ~ morgok magamba. Bár legbelül érzem, hogy az én James-em talán megérti azt amit teszek és azt, hogy miért is. Főleg azért, mert szeretnék haza jutni. A vezetőség tuti nem fogja jó szemmel nézni, hogy nem jelentünk meg előttük azonnal, s válaszokat is fognak követelni. Miért érzem úgy, hogy büntetve leszek olyan miatt, amit nem is saját akaratomból tettem? Lassan lépkedek, némileg ügyelve arra, hogy a részeg férfi lehetőleg ne rám essen, ha épp túl nagy lenne a kilengése. Újra Hallara nézek, s látom, hogy a haja takarja az arcát
- Ne merészeld – sziszegem halkan, majd hátra kapom a fejem, s Jamesre nézek. Érzem, hogy valami történt, annyira rossz előérzetem van. Hallara nézek, majd elfordítom a tekintetem. Tudni se akarok róla, hogy mit tett.
- Valami tömény piát kérünk! - szólalok meg hangosan a kocsmáros felé intézve a szavai, majd leülök a székre. Nem nézek James felé, csak az italra, amint megkapom, s a kezembe veszem. Hallara pillantok, látszik rajtam, hogy kérdőre vonnám, hogy mi tett, de nem teszem. A számhoz emelem a korsót, hogy igyak.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Háromlábú kecske, Athén, Görögország Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Háromlábú kecske, Athén, Görögország Empty Re: Háromlábú kecske, Athén, Görögország

Témanyitás by Thorhalla Vas. 24 Júl. 2011, 22:11

#26 2009-04-18 13:52:49
Halloween
~ Izzó, kínzó lángoló fájdalom fut végig testemen, nem értem pontosan mi történik... Talán azért hagyott itt az isten, mert tudta, hogy ez lesz? De nem, ennyire nem beszámítható, más okozta ezt, de ki lehetett... ~ legszívesebben világgá üvölteném a kínomat, de nem adom meg ezt az örömöt senkinek, összezárom a fogaimat.
~ Fogalmam sincs mi ez, de belülről fog széttépni. Itt van az ideje új helyet keresni. Távozzunk innen, amíg lehet... És derítsünk fényt arra, hogy ki tette ezt velünk. ~
~ De kiben bízhatnánk? ~
~ Esetleg... A lányunkban. ~ szólal meg egy visszatérő hang.
~ Legyen... ~ gondolom még, s miközben mindenki otthagyja eddigi "otthonunkat", "visszatekintve" még látom, vagy sokkal inkább érzem ahogy testem izzó zsarátnokká, majd gyorsan kihűlve hamuvá porlik szét. Félmosoly jelenik meg az arcomon, ahogy eme lelkiállpot megajándékoz a teljes szabadság érzésével, és meglepődök, ahogy a látásom új perspektívával bővül - az asztrál- és mentálvilág jelenlétével, ahol hallhatók s láthatók a gondolatok, vagy érezhető bármi, amit más érez... De így csak a legfelszínesebb és legerősebb, pillanatnyi dolgokat lehet észlelni, és csak óvatosan, hisz elveszítheted önmagadat, ha valaki más aurájába túlságosan beleártod magad. Tehát ez az ahol a társaim 'éltek', és én voltam az anyagi világban a horgonyuk. Most, hogy én is közéjük tartozom immáron... Ideje nekem is lehorgonyoznom. És igen, az alternatív énem lánya valóban jó választásnak tűnik...

... Pár másodperccel később pedig Démona úgy érzi, mintha mellette lennék, bár nem lát senkit, valahogy közelebb, mint eddig bárki.
~ Hoppá, bocsi a zsúfoltságért... Történt odabennt némi kellemetlenség. Itt kint volt va... Hogyaza... ~ szerettem volna kicsit megmagyarázni a helyzetet, de a leányzón át megpillantom az alternatív Thorhalla testét. Mellesleg Démona is érzi, hogy a szemein keresztül más is a világra tekint. Meglehetősen... Kellemetlen érzés, legalábbis elsőre.
~ Astral, ugorj át leellenőrizni, hogy rendben van-e! ~
~ Rendben James, azonnal! Neked meg nyugi, ajd mindent elmagyarázunk, ha ennek vége. ~ hallatszik a nőies hang, és Démona közben érzi, hogy a hang gazdája közben rákacsintott. Majd egy kicsit csökken a fura zsongás, egyfajta "kaptár-tudat"-szerű érzet a fejében, ahogy a megszólított átlép az itteni Thorhalla fejébe, hogy elétárulhasson annak a tartalma...

// Kérném a, legalább részleges, leírását mind Thorhalla, mind Démona gondolatainak, elég ha az épp legerősebbeket írod le. Pl.: Démona esetében bizonyos, hogy megtalálható a zavar, amikor kapcsolódunk hozzá. //


#27 2009-04-19 20:53:14
Morsus
Halloween megérkezik Démonába és annak a teste szoborként bénul le. Halloween(ék?) valami furcsát éreznek: hőt. Forróságot. Ahogy körbe pillantanak démonok ezreit látják lávában úszó fekete sziklákon, amik füstölve merülnek el a vörös láva tengerben.
- Hibát követtél el, hogy egyikünk lelkébe hatoltál be... az utolsó hibád!
Szólalnak meg a démonok és neki rontanak Halloween asztrál testének pár pillanat alatt szétszaggatva azt. Esélye sincs... Halloween elhunyt.

Herkules leül a két nővel most egy falnál lévő asztalhoz ő a fallal szemben ős a két nőt a két oldalára ülteti. keze finoman Halla combjára csúszik és rámosolyog majd Shadowra, aki az italt kéri így ő is leteszi a korsóját, de egyszerre a kocsmárossal. Már hat korsó van borral és egy altatóval, de erről is csak Thorhalla tud, viszont ő se tudja már melyik is volt az. Herkules korsók egyikét emeli majd a hölgyekre néz.
- Az esténkre!
Várva, hogy a két nő is korsót emeljen a koccintáshoz.


#28 2009-04-19 21:29:50
Thorhalla
Még egyszer mosolyogva pillantottam hátra, de máris nem maradt belőle semmi. Nem fair, hogy ennyire hamar tönkremennek, és nem marad belőlük semmi sem. Pár pillanatig néztem még a holttestet, de nem volt érdekes. Bár lehet, hogy hagynom kellett volna, hogy Herkules ölje meg, vagy ráuszítani a többi itteni embert, az is szórakozás, de nem én okoztam volna neki a fájdalmat. Az első halandó, akit megöltem, tény, hogy asgardit ölni nagyobb kihívás és nagyobb élvezet, de ha ezek sokan vannak, akkor ez is lehet jó szórakozás. Majd még visszatérek erre a dologra. Egy gúnyos mosolyt küldtem Shadow felé, amikor meghallottam annak a hangját, hogy ne merészeljem. Késő volt kedvesem, mire kimondtad a drága barátodnak alternatív énje már aláírta a halálos ítéletét. Nem zavartattam magam vele kapcsolatban, amikor elfordította a tekintetét, eddig is csak rá való tekintettel nem nyúltam ahhoz a nyámnyila ficsúrhoz. Mosolyogva fordultam Herkules felé, amikor megéreztem a kezét a combomon. Hogy mi?! Néztem fel döbbenten! Idióta liba! Nem kértünk többet, erre. Fintorogva pillantottam az asztalra, amikor több korsó is koppant rajta.
Nos akkor orosz rulett jön isten módra? Shadow-nak egy korty elég abból a kupából és kidől, én csak kis kortyot fogok inni a sajátomból, míg a férfi csak igyon. Nem mondtam ki hangosan semmilyen figyelmeztetéssel, hogy az egyik kupa majdnem fél liter méreg. Még mágiával sem szúrnánk ki, hogy az. Az íze aromája minden ugyanaz, csak éppen méreg és nem igazi alkohol. Annyit tudtam, hogy Shadow kupája nem volt teljesen tele, amikor átváltoztattam. Miért is nem jöttem be egyedül, akkor már régen megoldottam volna az egészet és nem lett volna semmilyen gondunk. Végignéztem a poharakon és a leginkább tele levőért nyúltam ki és azt vettem magamhoz. Ebből így csak nem fogom magamat kiütni, ha igen az csúnya lenne.
- Még csak délután van, de az esténkre! – mondtam és emeltem én is a kupát koccintásra, majd utána csak óvatos kis kortyot ittam bele abba, ami a kupámban volt.


#29 2009-04-19 22:43:33
Shadow
Miután leülünk nem nézek Jamesre, hanem nemes egyszerűséggel a poharakat nézem. Amelyiket a csapos utoljára engedte el azt veszem el, s húzom magam elé. Pillantásom ekkor téved a sarokba, ahol már csak Jövendő bellim alternatívájának hamvai. Mégse rezzen egy arcizmom se. Közelebb húzódok az asztalhoz, s miközben a férfi a combomat simogatja rá mosolygok kedvesen, ahogy Hallara is, azonban az ártatlan kedves mosoly mögött más van. Bal kezem a korsóra csúszik,s felemelem, hogy koccintsunk, míg jobb kezem az ölembe ejtem az asztal takarásában, s az a pisztoly markolatára siklik.
- A kellemesen töltött esténkre – mondom mosolyogva, mintha mi sem történt volna, miközben előhúzom a pisztolyt, s mikor az asztalra teszem a korsót annak koppanásával egy időben biztosítom ki a pisztolyt, hogy annak zaja elnyomja a hangot.
~ Eme kellemes idilli állapotnak nem sokára vége lesz. Sokkal hamarabb, mint gondolnátok ~ felemelem újra a korsót az ajkaimhoz a többiekkel együtt, de nem nyitom ki, csak úgy teszek mint aki inni készül, miközben a pisztoly csöve Halla felé fordul, de egyenlőre még a padló felé fordítom. Ajkaim összezárva tartom, hogy a borból most ne igyak. Csupán a nyálamat nyelem le.
~ Igyatok csak, s utána had oldjam meg, hogy végre mehessünk a dolgunkra, ahelyett, hogy ilyen ostobaságokra fecséreljük az időnket. ~ baljós kattanások hallhatók ahogy a ravaszt felhúzom. Bár ez csak játék, mert a kezemben lévő pisztolynál csak annyit jelent, hogy még könnyebben sül el. Ezzel lerakom a poharat, s balommal félre söpröm.
- Igyatok csak, én egy kicsit ki megyek levegőzni... - jelentem ki elég tárgyilagosan, míg jobb kezem ujja a ravaszra csúszik.


#30 2009-04-20 00:35:17
Halloween
Amint belépek, forróság önt el, pedig már nincs testem, aminek ezt éreznie kellene... Majd hirtelen förmedvények vesznek körbe, támadnak rám, és ahogy megérzem ezt a kínt, utolsó erőmmel minden eddigi táramnak (azaz Démona-nak, Halla-nak és Shadow-nak) az elméjében felvillan az utolsó pár pillanat képe, amit láttam, majd végképp eloszlik minden. Legerősebben Démona élhette át, elvégre ő lett volna a "horgony", ami még ideköt. Szerencséjére még nem volt időnk rendes kapcsolatot kialakítani, így talán nem érezték meg azokat, akik megkapták az utolsó üzenetet. És innentől kezdve... Megszűnök létezni.


#31 2009-04-21 22:22:21
Morsus
Herkules a koccintás után csodálkozva néz és lassan hebegni kezd.
- Thészeusz mindig büdös volt!
Állapítja meg bölcsen és ezzel befejeli az asztalt.
- Hűűű leitattátok Herkulest! Új csúcs!
Mondja Démona és belépve nézelődni kezd.
- Hova lett Halloween? Amúgy is mi volt a baja? olyan idegesen rohant be.
Kérdi érdeklődve a lányka lelkesen nézve a két nőre a válaszért.


#32 2009-04-21 23:12:41
Thorhalla
Gyáva, vajon tudta? Pillantottam Shadow után, amikor letette a teli kupáját és elindult kifelé. Még hallottam, hogy valami kattant a csapódással egy időben, de nem figyeltem rá, az sokkal jobban lekötött, hogy ne a saját mérgemet igyam meg. Egy aprócska korty csúszott csak le a torkomon, bár a szívem kivételesen a torkomban dobogott, ahogyan oldalra pillantottam. Herkules semmit sem vett észre és csak vedelte az italát, adja valaki, hogy az legyen az altatóval teletömött korsó. Miután beleittam letettem magam elé és vártam a hatást, hogy bódultnak érezzem magam, vagy azt, hogy túlságosan is nehéz lett a fejem, de nem történt semmi ilyesmi. Azonban ismét elmosolyodtam, amikor furcsa lett Herkules tekintete, most már teljesen megnyugodtam és kényelmesen dőltem hátra a székemben. Most már csak pillanatok kérdése volt, hogy teljesen kiüsse a bor.
- Mindig is mondtam, hogy a mézsör az istenek itala és nem pedig a bor – mondtam unottan.
Még motyogott az erő istene valamit az orra alá, majd pedig a feje hatalmasat koppant az asztalon. 1:0 Asgardnak Olimposz ellen. Akkor most nem volt más dolgunk csak, mint kivinni és Thorhalla drága végre elregélheti, hogy miért is kell nekünk ő részegsége. De miután kicipeltem, ő fogja tovább hurcolászni az alakot, hiszen a saját világa volt. Hátrafordultam és elfintorodtam, amikor megláttam a szörnyeteget. Én a saját részemről meghagytam volna a démonoknak és nem tartottam volna igényt rá. Végül felálltam és felemeltem Herkulest a székéről és elindultam vele kifele.
- Nem volt nehéz – mondtam unottan a lánynak.
Ah, hogy Halloween, ó szegény pici lányka, hiszen az apád egyik alternatív énje. Micsoda pech, most sírnom kellene azért, mert megöltem? Nem fogok, inkább titeket is odaküldenélek, már mikor végeztem volna mindennel itt, ha egymagam lettem volna. Gyűlölök halandókkal együtt dolgozni, miért nincsenek az Asgardiak már annyian, mint régen, hogy ez könnyen kivitelezhető legyen? Jelenleg egyetlen olyan Asgardi férfit ismerem apám kívül, aki nem Thor pártján állt, bár ki tudja, hogy Landraf nem tért-e vissza azóta oda. Majd tennem kell ez ellen, hogy ne így legyen, hanem minden visszatérjen a rendes kerékvágásba. Ah igen, Halloween, a lányra néztem, majd pedig megszólaltam.
- Ott a sarokban – böktem a fejemmel Halloween holttestére. – Valami elintézte, lehet, hogy nem tett jót neki, hogy feldühíttette Herkulest, és az megkóstoltatta a fallal. De most tűnjünk el innen és menjünk, ahova kell…
Amint elhaladtam Démona mellett egy gúnyos mosolyt is megengedtem magamnak, Shadow tudja, hogy én voltam, ha megmondja, hát megmondja, legalább tovább szórakozhatom. Még fél füllel figyeltem, hogy mit is váltanak egymással, de nem érdekelt különösebben, halandók, nyomorultak! Végül kiléptem a kocsmából a férfivel együtt és egyből Thorhallát kerestem a tekintetemmel.


#33 2009-04-21 23:54:18
Shadow
Senki se akadályoz meg, így a felállok jobbomban a pisztollyal, s megindulok az ajtó felé, s akkor se nézek vissza, mikor keményen koppan valami a hátam mögött. Ekkor lép be a lányom, s csak rá pillantok, de nem szólalok meg, csak megállok előtte. Nem akarok a kérdésére válaszolni, de tudom, hogy muszáj lesz, de elsőre válaszoljon Halla, bár éreztem, hogy nem lesz kicsit se őszinte, s mí meglepő igazam is lett.
- Meghalt, de ne hullass érte könnyeket, nem éri meg. - hangom kemény, de egy könny csepp azért mégis árulkodik – Képtelen volt rám hallgatni, s kimenni. - ezzel én is megindulok kifelé, miközben tovább beszélek. - Ezt az enyémbe ha kell bele verem, hogy mikor azt mondom, hogy kifelé, akkor nem viccből teszem, vagy mert jól esik. - a kakasra csúszik a hüvelykujja, míg a mutat a ravaszra, s a ravasz meghúzása után szépen visszaengedem a kakast a helyére, s a kapcsolót áttolom a zárt állásba, majd elrakom a pisztolyt a helyére.
- Hol a másik Halla? - teszem fel a kérdést – Bár nekem mindegy, csak azt mondja meg valaki, hol vesszük hasznát eme boros hordónak... - bökök Herkules felé - ...de ha jobban meggondolom talán nem is érdekel, csak az, hogy vagy tegyünk valami konkrétat ezért a világért, mert ha nem, akkor mennék a sajátomba, ahol vár az AIM dühöngő vezetősége, s lehet kedvem támad köztük célba lőni is. - feltűnő, hogy mennyire nincs most jó kedvem.


#34 2009-04-22 20:56:25
Morsus
Démona Thorhalla után megy, aki Herkulest viszi kifelé.
- Elájult any... Halla amikor megjelent. Úgy fest az Ösistenek elégé megkérik az információ árát...
Mondja lelkesen majd az ajtónál megfagy amikor megérti, hogy Halloween meghalt. nem is a férfi halála hanem a két nő érzéketlensége sokkolja őt. Az ő világában ez a két asszony nagylelkű és igazságos volt, már a szerint, ahogy ő megismerte őket, de a "jobb" világból érkezettek teljesen megőrült szívtelen asszonyok az ő szemében.

Kiérve egy fa alatt találják Thorhallát eszméletlenül.


#35 2009-04-22 21:18:12
Thorhalla
A lány csatlakozott mellém, amíg Herkulest cipeltem, gyűlölettel és még mindig méla undorral néztem rá. Jól hallottam, hogy mit mondott? Le akart anyázni? Egy pillanatra megtorpantam és minden lelki erőmre szükség volt, hogy egyszerűen ne vágjam hozzá Herki eszméletlen testét és öljem meg őt is ezért a hibáért. Elpuhultam… nem, csak egy egyszerű féreg, akire még időt sem vesztegetek, hogy eltapossam. Meg mellesleg nem akarok Thorhallával sem egy párbajt, ha véletlenül megölném a pici lányát. Csak tudnám, hogy mitől ennyire túlbuzgó és lelkes, komolyan meg kellett volna nevelni azt a kis démon fattyat, hogy végre észhez térjen. Lenéztem rá az ajtónál, majd megszólaltam.
- Hacsak még egyszer hibázol azzal kapcsolatban, hogy miként hívsz halandó – mondtam. – Te magad is súlyos árat fogsz fizetni!
Itt fagyott meg, úgy tűnt, hogy végre felfogta, amit Shadow és én mondtunk neki, hogy meghalt az a hitvány féreg. Shadow is tovább dühöngött, ő csak a főnökeivel fog szembe kerülni, míg én az apámmal ezen ügyben. Vettem egy mély levegőt, mennyi idő telhetett el odahaza, amíg mi ezt a részeg disznót próbáltuk összekaparni? Szóval Thorhalla kiütötte magát; mágikus kifáradás lett volna? Nem tanította meg annak a nőnek senki, hogy ne használja úgy az erejét, hogy nem bírja? Kiléptem a kocsmából és egyből meg is láttam a nőt a fa alatt. Nem, valami nem stimmelt vele, nem lehetett ennyire ostoba és kizártnak tartottam, hogy az Ősi istenek voltak. Akkor most vagy James vagy pedig Démona tettek valamit vele. Lehet, hogy túlságosan korán öltem meg azt a férfit.
Megszaporáztam a lépteimet és odasiettem a fához. A másik oldalra letettem Herkulest, majd pedig a saját énem mellé térdeltem. Az első dolgom az volt, hogy megnéztem a pulzusát, hogy él-e még egyáltalán, majd pedig lekevertem neki egy pofont, hogy felébredjen. Vízre is szükségem volt, hogy esetlegesen azzal leönteni, hogy magához térjen. Megpróbáltam még egy pofoncsapással, hátha sikerrel járok, mert semmi kedvem sem lett volna két közel másfél mázsás istennel és istennővel végigcaplatni egy idegen világon. Főleg, hogy a Mjölnirt meg sme bírom emelni szóval az kb. itt is maradhatott volna ennyi erővel.
- Shadow! – kiáltottam a lánynak. – Egy jó nagy adag vizet hozz ki, szükség lesz rá! – majd az alternatív énemre néztem és gúnyosan mosolyogtam. – Most annyira könnyű lenne mindennek véget vetni, nem igaz kedvesem? Elárulnád, hogyan lehettél olyan ostoba, hogy kimerítsd magad?! Már ha nem valaki intézett el, ami lássuk be, hogy ki vagy, vagyunk kellemetlenebb…
Ennek én sem örültem, hogy mit fogok tenni, de ha eddig nem találtam semmilyen külsérelmi nyomot rajta, akkor megnéztem, hogy hol lehet rajta ilyen. Reméltem, hogy hamar sikerül észhez téríteni, vagy pedig megtudni, hogy mitől is van ilyen állapotban, mert nem akartam itt ragadni főleg, amikor az is megvolt, ami kellett nekünk.
- Demona, máskor milyen árat kértek az ősi istenek a segítségért, hogy így tudod, hogy az ő hatásuk ez? – néztem a lányra, ha kijött végül utánunk.


#36 2009-04-22 21:59:46
Shadow
Demonára nézek, majd azt figyelem, ahogy Thorhalla kiütve fekszik.
~ Nagyon jó. Egyszerűen remek. ~ morgok magamban, hiszen már csak ez hiányzott. Erősnek mutatom magam, pedig James halála valahol belül egyre jobban megvisel, pedig nem az én Jamesem volt az aki meghalt, de mégis. Mikor Halla vizet kér, akkor bemegyek a kocsmába, kérek egy vödör vizet, s kicipelem a nőnek. Lerakom mellé.
- Remélem, hogy elég hamar magához tér, nincs kedvem sokat itt időzni – jegyzem meg morogva, majd hangosabban folytatom – Majd jövök. - jelentem ki, s megindulok az egyik kicsit távolabbi fa felé. Nincs messze, csak annyira, hogy egy kicsit egyedül lehessek. A fa mellett a földre rogyok, s könnyim kezdenek folyni. Fájdalom amit érzek furcsa... nagyon furcsa, hisz sokak vére szárad a kezeimet, de ilyet sosem éreztem. Fájt az elvesztése valakinek.
- James a rohadt életbe is! Mi a jó fészkesért nem tudtad befogni a szád, s kitakarodni?! - üvöltök fel, s felnézek az égre, majd a szemeimet lehunyom. Hallaval vagy Thorhallaval, olyan könnyű lenne most végezni, de nem, mert akkor sose jutunk haza, s talán sose látom a saját Jamesemet.
~ Nem ebben James is hibás volt, s nem csak Halla, ahogy én is nagyot hibáztam, mikor felajánlkoztam Herkulesnek. De nem! Az én hibám, csak az enyém, hogy James meghalt itt, csak az enyém! ~ térdeimet átölelem, s úgy maradok egy ideig fejemet a térdeimre hajtva, miközben a a farkamat magam elé emelem, s egy virágot kezdek el böködni vele. A képzők szavai csengenek vissza a fülembe a múltból, hogy milyen hátrány, ha valaki érez, hogy mekkora bűn, s mennyire nem tud az illető a feladatára koncentrálni. Tilos volt éreznem, s már pontosan tudom, hogy miért is, most már nagyon jól tudom, hogy miről beszélt Halla, pontosan tudom, hogy mitől akart megóvni. Azonban még az én Jamesem él...valahol élnie kell eme világban... Veszek néhány mély levegőt, de egy kis magányra van szükségem, hogy lenyugodjak, s kitisztítsam a fejemet a sok gondolattól.


#37 2009-04-22 23:17:51
Morsus
- Az ősi istenek hatalmáról csak egyszer mesélt Halla, de azt mondta halhatatlanok életét kérik általában egy apró információ morzsáért is. Túl sokat mesélt nekem ilyesmikről.
Panaszkodja a démon lány és Shadow után néz.
- Ő jól lesz?
A víz leöntése után Thorhalla őrjöngve mozdul meg a kezében a pöröllyel.
- Ki merészeli? Hogy?
Majd megtorpan és meglátja a környezetet.
- Hát ide jutottunk... mi történt? meddig voltam eszméletlen? Hol vannak a szüleid?
Kérdezi az asgardi Démonától, aki nem tudja kimondani így Thorhallára pillant.


#38 2009-04-22 23:34:45
Thorhalla
Dühösen pillantottam Shadow után, akkor legalább csinálhatna is valamit a siránkozáson kívül, ha el akar jutni. De legalább a vizem megvolt, hogy fellocsoljam az ostoba nőszemélyt. Csak egy másodpercre néztem utána, de nem különösebben érdekelt, hogy hova is megy, én megmondtam, hogy mi lesz. És ez ráadásul nem is volt a valódi szeretője, csak egy hasonmás. Bár ki tudja, hogy én hogyan reagáltam volna, ha Einar jött volna velem szembe valahol, bár az teljesen más lett volna, az enyém már nem élt, így az más és ötszáz év mégis félezer és nem alig pár hét vagy hónap. Csak elfintorodtam, majd pedig ismét lenéztem az eszméletlen nőre. Ekkor hallottam meg a fájdalmas üvöltését Shadownak, gúnyosan mosolyodtam el megint, hiszen legalább felfogta, amit mondtam neki. Ha ez kellett, hogy megtanulja, hát ez kellett. Őt magát is ugyanolyan könnyen öltem volna meg, mint a férfit. Nem számított egyik sem, csak halandók.
Felpillantottam a lányra, amikor megkérdezte, hogy Shadow meglesz-e, csak mosolyogtam, rendben lesz, ezen mindenkinek át kellett esnie. Csak gyász, ami nem öl meg, az pedig erősebbé tesz és ez nem csak a halandókra, istenekre vonatkozott, hanem minden egyes élőlényre a mindenségben. Már nem volt, amivel megfoghattak volna, de volt, most már megint volt és nem én akartam így. A saját világomon kívül már fel kellett az apámat is vésnem, Loki-t. Vele megfoghattak, ezzel még ráértem foglalkozni, most voltak még fontosabb dolgaim is. Az istenek dolgáról, ez viszont nem volt jó, mert akkor lehet, hogy nem tudom felébreszteni.
- Meglesz – mondtam Démonának. – Csak most tanulta meg az élet egyik legkeményebb leckéjét – majd vettem egy mély levegőt. – Értem, akkor reménykedjünk, hogy a víz elég lesz a felébresztéséhez.
Ekkor öntöttem nyakon az ájult istennőt, aki egyből meg is mozdult és már nyúlt is a kalapácsa után. Nem mozdultam, úgysem fog odáig eljutni, de ha kellett volna, akkor a kardomat elő tudtam volna pillanatok alatt szedni a hátamról és a torkának szegezni. A képébe vigyorogtam, amikor
- Hogy ki? – kérdeztem gúnyosan. – Én mertem, ó istennősségedet lelocsolni, ha erre vagy kíváncsi. Görögország, a fa túl oldalán a leendő szeretőd vár, Herkules. Bocs, meghagyom, hogy a bent tett ígéretet te teljesítsd kedvesem. Lesz egy csodálatos éjszakád az erő istenével, mondtam, hogy elintézem – mondtam. – Nem sokáig, úgy negyed, vagy fél óra maximum. Shadow az egyik fa árnyékában siránkozik, Halloween pedig halott. Szóval indulhatnánk is vissza, és ha megkérhetlek Thorhalla édesem, a nevelt lányodat kérd meg, hogy ne anyuzzon le még egyszer, mert én nem vagyok te…
Még egy tőrdöfés a nőbe, hogy megint engem anyáztak le helyette. És az is, hogy muszáj lesz egy éjszakát eltöltenie az ájult Herkulessel sem hittem, hogy éppen a legörömtelibb hír a számára ebben a helyzetben. Felálltam mellőle és tettem nyugodtan két lépést hátrébb. Számoltam vele, hogy ő tudni fogja, hogy én öltem meg James-t, így minden mozdulatát figyeltem, hogyha kell, akkor mihamarabb előránthassam a fegyveremet és védhessem magam, ha megtámad.


#39 2009-04-23 00:15:59
Shadow
Lassan törölgetem a szemeimet, s próbálok megnyugodni, de nagyon nehéz. Nagy hibát követtem el, nagyon nagyot, s most kamatostul fizetem meg az árát. Tudom, hogy nem szabadott volna engednem a kísértésnek, nem szabadott volna éreznem, de én mégis megtettem. Célkeresztet rajzoltam ezzel saját magamra, s nem akartam észre venni, hogy mennyire sebezhető is lettem. Már nem vagyok olyan harcos, mint aminek képeztek. Gyengébb lettem ezáltal, hogy az érzelmeim vezérelnek, de ennek köszönheti Halla, hogy rá is hallgatok, hiszen különben nem fogadnék el más parancsot, mint amit az AIM vezetősége ad. Lassan felemelem a fejem, s előhúzom az egyik pisztolyt. Az emlékeimbe merülve simul a hátam végig a fának, miközben lehunyom a szemem. A pisztolyt az ölemben tartom, s egy kis ideig úgy maradok.
Úgy egy perc után állok fel, majd a pisztolyból kihúzom a tárat. Ránézek, s sóhajtok egyet. Egy kattanás, mely jelzi, hogy a tár a helyére csúszott, majd elrakom a fegyvert. Lassú léptekkel indulok meg a többiek felé, s látom, hogy Thorhalla is már felébredt. Még egyszer megtörlöm a szemeimet, s már száraz szemekkel állok meg a többiek mellett.
- Megyünk? Maradunk? Vagy mi lesz? - teszek fel három egyszerű kérdést, amire egy választ fogok úgy is kapni, de nem is kell több. Bár most egy válasz az aminek tudnék örülni is: Hazatérhetünk.


#40 2009-04-23 00:30:17
Morsus
Halla a migrénjével és Thorhalla információival küzd egyszerre, de hasonló gondjai vannak Démonának, aki csodálkozik az egészen. Majd Thorhalla mondatára reagál.
- Igen... szerencsére te nem vagy ő. Csak egy gusztustalan görbe tükör.
Köpi a nőnek majd Herkuleshez megy megnézni hogyan van. Thorhalla lassan feltámaszkodik és a két nőre néz.
- Még hogy megoldottad... mindegy kezdjünk neki.
Mondja és elrakja a pörölyt.
- Nem mehetünk ameddig nem kapjuk meg a szövetségeseket így Herkules kiütése oktalanság volt. Beszélnünk kell vele, nem altatnunk.
Majd Herkuleshez megy.
- Lányom még vizet.
- Rendben.
A démon lány elrohan vízért.


#41 2009-04-23 01:11:12
Thorhalla
Szóval legalább annyira kedvelt engem, mint én őt. De nem volt igaz, máskülönben nem anyuzott volna folyamatosan. Felnevettem azon, amit mondott, mulatságos volt, noha ő bizonyára vérig sértésnek szánta, de fogalma sem lehetett arról, hogy mióta nem hatottak az efféle dolgok rám. Csak mosolyogtam és nem hagytam, hogy elrontsa a kedvem ah egész, annyira gyermek, ahogyan ezzel a szánalmas próbálkozással akart bármit is elérni. Az a csodálkozás, hát úgy tűnt, hogy tényleg nem az én módszereimmel végezte a dolgokat Thorhalla. Még szerencse, hogy az ostoba szöszi nevelt fel, és most nem az apámra gondoltam, hanem Thor-ra, nem csoda, hogy az itteni énem is annyira ostoba lett, mint az a mamlasz. Kedvesen mosolyogva néztem a lánynak a „fejmosása” után.
- Én is odáig vagyok érted édesem – mondtam még a lánynak. – És részemről is szerencse, hogy nem vagyok ő… és még te beszélsz? Kérlek, nézz már magadra szörnyszülött…
Megszületni sem lett volna szabad engedni, nemhogy felnőni hagyni. Ezt odahaza mindenképp meg kellett akadályoznom, hogy megtörténjen. Nem akartam egy ilyen valamit a világunkon tudni. De most viszont már tényleg ideje lenne befejeznem, mielőtt Thorhalla tényleg agyon nem csap a Mjölnirrel, és lássuk be, az nem az a fegyver, amivel szívesen kötnék közelebbi ismertséget. Még egy utolsó pillantást vetettem rá, majd pedig visszafordultam evilági énem felé. Megvontam a vállamat. Kíváncsi lettem volna, hogy te miként oldod meg a helyzetet, megfogod és kirángatod a fülénél fogva, esetleg agyoncsapod a kalapáccsal? Én a finomabb módszert választottam, amihez láthatólag nem vagy képes. Hihetetlen, hogy mekkora különbség van aközött, hogy kinek a közelében töltötted az életedet.
- Megoldottam… megígérte, hogy segít – mondtam. – A többi nem az én gondom.
Nem tagadhattam, hogy örültem, amikor eltette a kalapácsot végre, akkor mégsem fog lecsapni. Végül odasétált a hortyogó férfihoz és lenézett rá. Ásítottam egyet, akkor most igazán mehetnénk vele is, de nem, még mindig nem. Bocsi aranyom, de szerintem elfelejted, hogy nekünk még haza is kellene a saját világunkra valamikor jutni. Ha meg nem tetszik a módszerem legközelebb old meg te magad ahelyett, hogy kiütöd magad mágikus kifáradásban. Hogy ő adna szövetségeseket? Azt megnézném… testvéreket mondtak az istenek, nem pedig Olimposzi isteneket és segítőket, azok nem tartoztak a szememben testvérekhez, csak az asgardiak.
- Lehet, hogy valóban nem altatni kellett volna, de annyira részeg volt, hogy beszélni nem lehetett vele. Ha kialussza, legalább lehet azzal a tahó állattal talán csevegni is – mondtam. – És „csupán” félliternyi mágikus mérget ivott meg, nem hiszem, hogy a víz elég lesz a felébresztéséhez.
Nem akartam ott lenni mellette, amikor felébredt, mindegy, végül Thorhalla mellé sétáltam és Herki mellett nekidőltem a fának és figyeltem, ahogyan a felébresztésével fáradoznak. Nem fogok beavatkozni, én kihoztam, most már ő fog a szoknyapecér istennel megküzdeni, sok sikert hozzá!


#42 2009-04-23 12:49:02
Shadow
Hallara nézek, s félre húzom a számat. Nem tetszik nagyon, ahogy a lányommal beszél, s valahogy érzem, hogy az még jobban nem tetszene amit gondol mellé. Szavai engem is bántanak, hiszen én se vagyok épp ember, vagy ahhoz hasonló külsőre. Sőt egyre jobban nem, ahogy nem is akartam az lenni. Csak álca volt amikor felvettem az emberi alakot, hogy ne kerüljön el mindenki, hogy legyen aki nem rettegéssel, vagy gyűlölettel néz rám, mert az vagyok ami. Pedig az emberek teremtménye voltam, s a természet pusztán, csak besegített, s semmi más.
- Nem azért vagyunk itt, hogy ki a nagyobb szörnyeteg témában vitázzunk. - szólalok meg végük, s Hallare, majd Demonara néztem.
- Thorhalla. - Az említett másik asgardi nőre nézek - Bácsáss meg nekünk, hogy a részeges erő isten most alszik, de jobb ez, mint, hogy az ágyában kössünk ki, mert mámoros gondolatai erejével párosulva biztos út az ágyba vele. Legalábbis szerinte. Szóval hagyd kicsit aludni, hogy józanabb legyen, vagy el is felejtheted, hogy anélkül bármire is mész vele, hogy összebújnátok az ágyban. Ráadásul Demonat nem is engedném, hogy ki tedd ennek. - nagyot sóhajtok. - Ára van minden segítségnek amit kapunk, de én a lányomét megfizetem, hiába másik világból származik. Csak jussunk végre vissza, mert félek valami ostobaságot elkövet az én Jamesem is, s egy elvesztése bőven elég. - Herkulesre nézek. Egy ideig csendben maradok, s figyelem, hogy mi történik.
- Halla. Beszélnem kell veled. Ha lehet négyszemközt. - pillantok a nőre, s odébb sétálok, csak annyira, hogy rálátásunk legyen a többiekre, de halkan válthassunk néhány szót. Ha félre vonul velem, akkor csendesen megszólalok.
- Más már rég fegyvert emelne rád, azért amit tettél, de én addig nem, amíg nem az én világomban lévőre támadsz. Értsd meg, hogy kell nekem is valaki, aki törődik velem, s ebbe úgysincs beleszólásod. Látom hogy bánsz Demonával, s minden bizonnyal sejted, hogy ha mástól is lesz gyermekem, nem fog nagyon másképp kinézni, mert az én génjeimet is örökli. A magánéletemen kívül viszont fejet hajtok az akaratod előtt, bár kétlem, hogy újat mondanék ezzel – a nő szemébe nézek. - De nem csak ezért hívtalak külön. Valami nem stimmel itt velük, s a világgal, ami körbe vesz minket.


#43 2009-04-24 00:04:31
Thorhalla
- Valóban nem azért vagyunk, de úgyis én nyernék – mosolyogtam gonoszul, az alig halható megjegyzésem után.
Csak biccentettem Shadow-nak, amikor mondta, hogy vonuljunk félre, kár pedig maradtam volna még szórakozni egy kicsit itt a másik két nővel. Kíváncsi voltam, hogy mikor bújik ki a szög a zsákból a hergelésre, mert már nagyon úgy tűnt, hogy egyik sem tudta különösebben teljesen megőrizni a hidegvérét. Volt egy olyan érzésem, hogy Thorhalla inkább rám hasonlít, mintsem arra, akit megjátszott és a másik, mégiscsak egy démon volt, aki ott nevelkedett, szóval tuti, hogy neki is volt rejtegetni valója, csak elő kellett mélyről bányászni, ami felé szerintem igen jól haladtam. Éppen ezért nem örültem, hogy félrehívott. Amint megállt én még egy kicsit hátrébb vontam, pontosan tudtam, hogy Thorhallának is jobb a hallása, mint egy átlagos embernek, így nem biztos, hogy kellett volna hallania, amit egymással váltani készültünk.
- Hidd el, egyáltalán nem érdekel a szerelmi életed – mondtam. – A tiedet csak leütöttem volna, és nem öltem volna meg miattad. Lehet, hogy kell, de az, akit megöltem nem a te Jamesed volt, még csak nem is ismerted! Nem tűnt volna fel, hogy ezt akarják kihasználni, hogy érdekel egy „vadidegen” sorsa? Végre, hogy feltűnt, hogy nincs minden rendben. Éppen ez volt az oka, hogy az ostoba pasit megöltem odabenn. Mindenki túlságosan nyugodt, mintha nem is a saját világáról lenne szó. Jelen esetben, benned és Pretyakovban bízom csak, és benne is csak, mert teljesen belém habarodott, szóval maradtál te. Szándékosan provokálom mindkettőt, nem érdekel, hogy miként néz ki a kis undormány vagy kicsoda. Van egy olyan érzésem, hogy Thorhalla jobban hasonlít rám, mint mutatja, volt egy-két kisebb baklövése, amikor felfedte, hogy benne is káosz van a rend helyett, amit kimutat. Ismerem magamat, már egészen pici korom óta káosz övezett, mindig is imádtam egymás ellen kijátszani az embereket, pedig még csak Loki-ról sem hallottam addig. Nem számít itt, hogy ki nevelt fel, a vér nem válik vízzé, lehet, hogy egyelőre remekül titkolja, de fel tudom addig húzni, hogyha álcája van, az lehulljon. Túlságosan érdektelen és… mindegy. Látszik, hogy gyűlölöm saját magamat és elfogult vagyok, mert magamban sem bízom.
Vettem egy mély levegőt, most következett a másik rész. A keményebbik dió a három részből.
- Démona… ahogyan mondták démonok nevelték fel, majd visszakerült. Nem mondták el, hogy miként és hogyan sikerült. Elengedték? Kizártnak tartom, hacsak nem visszaküldték, hogy beépüljön. Megszökni egy másik síkról kétlem, hogy sikerült volna… ha pedig kiszabadították, akkor miért így utólag ígérgeti Thorhalla, hogy lemegy és megbosszulja? Nem stimmel ez sem. Ezenfelül túlságosan tenyérbe mászó a stílusa és a viselkedése, hogy mindenkinél be akar vágódni és elnyerni a szeretetét. Nálad és alterJamesnél bevált mindketten a tenyeréből esztek, ébredj fel Shadow, ez nem a te lányod, akármennyire is azt szeretnéd hinni. Ne engedd, hogy ez elvakítson! Ezt akarja kihasználni, ezért hív szerintem engem is anyunak, de nem vagyok vevő erre a részre, és feltűnt, hogy akkor egyből mennyire kis ellenséges lett? Bár lehet, hogy csak miattam… és visszatérve az elejére, démon, nem hiszem, hogy lemondtak volna egy ilyen világról, amit ilyen könnyen meg tudnának szerezni. Asgard úrnője a védelmezője és szó szerint a bűntudata miatt van a lányhoz láncolva, akárcsak te és James, hogy nem voltatok ott vele, mert így fogjátok fel mindketten. Ez így nagyon nem tetszik nekem. És akkor itt jön a harmadik rész. Mindenki hátráltat minket és csak mi akarjuk megtenni, amit nekik kéne. Ezért halt meg James, mert nem akarok itt rohadni tovább és így utólag elnézve Thorhalla nem magától ütődött ki szerintem.
Igen, ekörül is sok furcsaság volt, reméltem, hogy megérti Shadow, amit akarok.
- Először is, Démona azt mondta, hogy halhatatlanok életét kérik, miért élt még? Ezenfelül nekem is ki kellett volna ütődnöm, mert ugyanaz a vér, még ha a világ nem is. Ha a véren keresztül hatott, mindenkinek meg kellett volna érezni, mert mindannyiunk vérével lettek megidézve. És nem lenne olyan ostoba, hogy bármikor mágikusan merítené ki magát, mert akkor teljesen magatehetetlen és kihasználható. Én sem hibáztam ekkorát, azaz valaki kiütötte… James vagy Démona, de miért, hogyan és mi célból?
És akkor még arra sem volt magyarázat, ha tényleg nincs minden rendben Thorhallával, akkor miként volt képes forgatni a Mjölnir-t egyáltalán?


#44 2009-04-24 19:42:17
Shadow
Némán hallgatom Hallat, amint megállunk távolabb a a kis triótól. Szemem sarkából néha feléjük pillant, hogy épp mit is csinálnak. Csendesen szólalok csak meg.
- Tudom, hogy nem az enyém, de olyan mint ő majdnem teljesen és rohadtul fáj belül az elvesztése. Ilyet sohase éreztem eddig, mert öltem már nem is egyszer, de valahogy semmit se éreztem. Bárki is szórakozik itt nagyon durva játékba kezdet, s tuti jól röhög éppen, de akkor nem fog, mikor szemtől szembe leszek már vele – nézek egyenesen Halla szemébe. Némi düh is csillan a szomorú tekintetemben.
- Valóban, ha ekkora veszélybe lenne a világom, ami érdekel annyira, hogy külső segítséget is hívjak azért többet teszek. S én is csak benned bízok meg innét meg az a saját Jamesemben. Hát az itteni énedből azt is kinézném, hogy ő maga pusztította el Asgardot. Kicsit sincs benne az a tűz a világotokért, mint ami benned lobog, amikor Asgard védelme és jövője a kérdés. - Mikor Démona kerül szóba hirtelen nem tudok mit is mondani. Félre húzom a számat, s a lányom felé pillantok. Valahol Hallanak igaza van, hiszen tuti nem csak úgy visszaengedték jó szándékból, s ha lementek érte, akkor tuti bosszút is álltak volna. Valami tényleg nagyon nem stimmelt itt. Vettem egy mély levegőt. Lehunytam a szemeimet, s úgy szólaltam meg.
- Egy vagy két lövés végez veled, egy ilyenből? - kérdem halkan, miközben leveszem a puskát a hátamról. - Ha nem tudod kiszűrni, hogy ki az aki nem mond igazat, akkor mindkettőnek pusztulnia kell. Démonával neked kell végezned. A vérem legyen akármilyen is. Képtelen lennék megtenni. - lassan emelem a fejem a nő felé, s egy könnycsepp kíséretében nyitom ki.
- Milyen anya lennék, hogy a saját vérem halálát tervezem Halla? Milyen? - kérdem szomorúan, s kibiztosítom a puskát. - ha eljön az idő, akkor úgy tedd meg, hogy ne lássam és ne szenvedjen kérlek. Én is úgy teszem a dolgom, hogy fel se fogja, hogy mi történt vele. Nincs több vesztegetni való időnk. - remeg a kezem, most először vagyok ennyire ideges. Felemelem a puskát és a vállamra támasztom. Veszek néhány újabb mély levegőt, miközben újra lehunyom a szemem. A szemeim előtt lassan pereg végig az életem története, fájdalom, gyűlölet, harag , bánat, félelem ami bennem kavarog miközben megmarkolom a puska markolatát. Kinyitom a szemem néhány pillanatra, s Thorhallara, majd Démonára nézek, majd újra lecsukom. A válaszokat meghallgatom. Szám szóra nyílik, miközben újra mély levegőt veszek, s hátat fordítok a két említettnek, majd teszek egy távolodó lépést tőlük, de megállok, s végre hang is jön ki a számon.
- Engem emberek neveltek fel, s nekik köszönhetem, hogy olyan lettem amilyen. Az emberek hisznek Istenekben, mennyben, pokolban. Én nem hiszek, s épp ezért nem félek attól, hogy hova kerül a lelkem, ha mindez egyszer véget ér. Ha akarsz mondj értük imát a helyemben is Halla, ha eljön az idő. - szemem sarkából pillantok Hallara teljesen üres tekintettel, s a kezem se remeg.
- Elmegyek körbe nézni. Keresek valami magaslatot, hátha látok valamit. Ha döntöttél, és véget kell, hogy érjen ma két élet, akkor szúrd a kardod a talajba, s vidd el Démonát a másik éned közeléből. - ezzel lassan megindulok az egyik domb felé, ha Halla nem állít meg. Olyan dombot keresek, ahonnét jó a rálátás a célterületre, van egy kis természetes takarás is, hogy ne lássák, hogy célzok hasalva.


#45 2009-04-24 22:02:37
Morsus
A négy nő és Herkules testén kékes fény lesz és pillanatokkal később újra az Ellenállás bázisára teleportálódnak!


#46 2009-04-25 00:17:20
Thorhalla
Megcsóváltam a fejemet és dühösen pillantottam a nőre, lehet, hogy olyan volt, de akkor sem ő az! Ezt kellett volna felfognod ostoba liba, hogy ne kerülhess bajba! Ez a módszer, csaknem életben volt itt is és csak hazugság, hogy meghalt? Ez a módszer tökéletesen illett rád drága atyám. Vagy pedig rád Thorhalla, akárcsak rám.
- Ez a megoldás tökéletesen illene Loki-hoz – morogtam. – Gyanút ébreszteni egymásban, egymás ellen fordítani apró észrevétlen fortéllyal az embereket, amíg azok a végén egymást ölik meg. Csodálatos módszer, imádom. Akkor, ha én használom, vagy azokon van, akik ellenünk vannak és nem pedig rajtam.
Thorhalla… igen, nekem csak a világom maradt egészen addig, amíg nem tudtam meg ezen a világon, hogy mégiscsak van családom még mindig. Sőt, népesebb, mint valaha hittem is volna. De Asgard a mindenem volt, tényleg az, azért bármikor a halált is vállaltam volna. Csak a szülőföldem maradt, ami tényleg az enyém. Akkor is, használta az a nyavalyás kalapácsot, pedig nem lett volna szabad. Már azzal is bűzlött a dolog, hogy nem csapta agyon vele Loki-t. de akkor még élt Thor, hogyan lehetett volna a kalapács és ő egy helyen? Mit hazudtatok Asgard pusztulásával kapcsolatban? Mit titkoltál el édesem?
- Hát… - fintorodtam el. – Akkor nem vagy egyedül, gondoltam már rá én is, hogy ő maga volt, és nem csak átvitt értelemben, hogy hagyta, hanem tényleg ő intézte úgy. És akkor ilyen szempontból jobban apja lánya, mint én. De a Mjölnir… azt nem emelheti meg bárki, ki kell érdemelni, nem tudom és nem hiszem, hogy meg mágiázható, hacsak nem a törpék által.
Most jött el a legkényesebb dolog mindennel kapcsolatban, hogyan öljünk meg egy asgardi személyt. Muszáj lesz, igaz én akartam volna megölni a saját énemet, de úgy tűnt, hogy ő maga képtelen lett volna a „saját” lányával.
- Fogd már fel! Nem a lányod! – sziszegtem. – Csak ezt akarják jó eséllyel! Én a saját énemet gondolkodás nélkül végezném ki, bárkivel meg tudnám tenni, ha nem megy, képzeld, hogy egy tárgy az! Kettő kell – mondtam. – Egymás után két lövés. Az első lövés után, ha nem is hal bele visszazuhan a halandó én testébe és akkor a második, hogy mindkettő meghaljon. Csak így tudod „végleg” megölni a fajtánkat.
Döbbenten pillantottam a nőre, majd megcsóváltam a fejemet és elnéztem a többiek irányába dühösen. Meddig akarták még húzni, de úgy tűnt, hogy csaknem akar felkelni a fickó, én megmondtam, hogy az jó ideig ki lesz ütve.
- Shadow! – néztem a nőre. – Istennő vagyok! Jártál a pokolban és a mennyben is, ami nálunk van! Valhalla és Helheim, láttad az alvilág úrnőjét, a nővéremet, kellemetlen… nem ismerek egyetlen imát sem, sajnálom. A saját létezésemet tagadnám meg vele.
Fura fény vett körbe, amit akkor láttam Loki kastélyában, amikor…

//Folytatás: Az ellenállás bázisa//

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Háromlábú kecske, Athén, Görögország Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Háromlábú kecske, Athén, Görögország Empty Re: Háromlábú kecske, Athén, Görögország

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.