Falu

Kree Invázió 2 – A rejtélyes látogató

”Néha az emberek eltűnnek az életünkből, és soha nem térnek vissza, így nem hagyva mást, mint keserű emlékeket. És még ha túl is lépünk ezen, elfeledkezünk róla, a megbánás mindig fájdalmasabb, és újra és újra támad friss erővel.”
- Mia Asher



~ A falutól nem messze ~
Egyelőre Niteris magyarázta, hogy merre és hol vannak, de Bill még mindig a fegyverét szegezte rá, így egyelőre nem tudtak elindulni.
Ha azonban mégis megteszik, akkor tapasztalhatták, hogy a hó igencsak magas, legalább a combjuk közepéig ér, így igencsak nehéz volt benne a járás. Sehol sem láttak kitaposott utat, vagy effélét, úgy tűnt, hogy a falusiak nem igen járhattak erre mostanában, vagy nagyon friss a hó és minden nyomot befedett. Mire leértek a falu szélére mindannyian teljesen leizzadtak és egyszerre átfagytak is. Felül melegük volt, a nadrágjuk viszont alul a teljes nadrágjuk és cipőjük csöpögött a víztől. Most úgy nagyjából 100 méterre lehettek már a falutól, itt volt járható út végre, egy fából épült nagyjából két méteres kerítés és némi mozgás is látszott odabentről a nyitott kapun keresztül. Haladás közben természetesen tudott beszélgetni a társaság.

~ A faluban ~
Az átsétálás után nem is nagyon kellett sokat várnia a társaságnak, mert szinte azonnal feltűnt egy a 30as évei középén járható arab férfi a közelükben, aki a város belseje felöl érkezett. Annak ellenére, hogy csípős hideg volt a férfi igencsak lazán volt öltözve.

a férfi:

Amint a móló szélére ért, már intett is a csapatnak, hogy üdvözli őket, majd sietős léptekkel érkezett meg.
- Üdv mindenkinek! – köszönt kifogástalan brit akcentussal. – Én vagyok, aki segítséget kért, professzor Tarik Bashir vagyok, MI:13 ügynök és a British Múzeum egyik vezető muzeológusa. Én és a húgom, dr. Rajah Bashir hónapok óta élünk itt faluban és antropológiai, illetve régészeti szempontból vizsgáljuk az itt élőket. Rajah úgy másfél hete elment sétálni a tengerparton abba az irányba.
Mutatott el az egyik irányba, amerre a kristálytiszta idő ellenére hatalmas köd volt.
- Mikor eltűnt akkor kezdtek a dolgok rosszra fordulni, furcsa jelenségek jelentek meg. Utána mentem, hogy megkeressem, de nem találtam. Mikor a jelenségek megjelentek kértem segítséget, szerencsére önök jöttek…
A hangjában némi türelmetlenség és nagy idegessége, aggodalom volt.

//Bocsi, nem vettem észre, nem frissítettem már ezek szerint a szerkesztésed után.//

Kree Invázió 2 – A rejtélyes látogató

” A tett önmagában mit sem ér, ha nem társul hozzá magasabb rendű cél.”
- Artúr király c. film



~ Falu határán ~
A társaság elindult a kapu felé, amin nem jutottak be. Amint odaértek volna két oldalról két harcos lépett be nyitott kapuba és egy-egy lándzsával alkottak X-et, hogy így akadályozzák a bejutást.

a két alak:

Niteris azonnal próbált bejutni a szavaival, de a két férfi megingathatatlan volt.
- A segítők, kik a köd miatt érkeztek, már megérkeztek, távozzatok! Mást nem várunk! – mondta az idősebb szőke. – Nincs itt keresni valótok s nem szívleljük a messzi földről jötteket!
Ezzel továbbra is ott maradtak a kapuban és nem szándékoztak a triót beengedni.

~ Faluban ~
Ahogyan George bemutatkozott a professzor elképedt, majd halkan füttyentett egyet.
- Hallottam róla, hogy elkezdtek a Kerekasztal lovagjai visszatérni egyfajta reinkarnációban, de azt soha sem mertem álmodni, hogy valaha is fogok az egyikkel személyesen is találkozni. Sir Gawain, ez hatalmas megtiszte…
A szót Lionheart köhögése fojtotta bele a férfiba, aki erre össze is szedte magát.
- Igaza van, a munka fontosabb – mondta. – Később remélem lesz alkalmunk beszélni… igen… igen… egy pillanat készítettem jegyzeteket is, hogy miket tapasztaltunk.
A zsebébe nyúlt és egy kisebb PDA szerűséget vett elő, majd azon nyitotta meg a megfelelő dolgot.
- Először is, mint láthatják ott van a köd, amit lehet tapasztalni. Errefelé nem jellemző ez, a fjord megvédi ettől a helyet, meg mint láthatják itt ragyog a nap úgy fél mérföldre de pedig köd van… a fények, furcsa beteges zöld fény szokott kilátszani ez főleg napkeltekor és napnyugtakor látszik. Éjszaka a köd miatt semmi, a hangok pedig, szerencsére idáig nem terjednek el, de olyan, mintha egyszerre lenne bent ember, vagy vadállat. Vadállatias hang, de egyszerre emberi is, hátborzongató. Hörgés, üvöltés, sírás… nem tudnám megmondani pontosan. De ezenfelül még sírontúli nevetést is hallottam, mikor arra jártam és próbáltam a húgomat megkeresni. A hangról nem tudtam megállapítani, hogy férfi-e vagy nő, de az a hely gonosz, már idáig érezni a kisugárzását… Nem, semmi ilyen nincs, addig nem is volt efféle arrafelé, hogy a húgom eltűnt… valaki tehetett vele valamit…

//Egyébként komolyan szívattok és cseszitek szét az estémet a 11 körüli írással? Legközelebb nem fogom figyelembe venni az ilyet és kihagyom…//

Kree Invázió 2 – A rejtélyes látogató

” Irtózatosan nehéz igazat tudni magunkról: természetünkről, hajlamainkról, vágyainkról. Csaknem lehetetlen. Van itt valamilyen mély, sűrű köd, ahová az értelem sugara nem tud levilágítani.”
- Márai Sándor



~ Falu határán ~
Azért nem volt igaz, hogy Chris nem találkozott természetfelettivel, hiszen a Harmadik Világháborúban teljes világra kiterjedő angyali csapások voltak a bolygón ez őt is érintette, és a tíz csapásból is nagyon sok lezajlott, plusz New Yorkban a démonok, a világ médiája tele volt vele.
A két alak egyébként semmit sem reagált a SHIELD-re, nem is úgy tűnt, hogy megismerték volna.
- Menjetek vissza oda, ahonnan érkeztetek, bizonyosan ott a megoldás – mondta a szőke.
Niteris győzködése sem volt hatással, csak annyit ért el, hogy mint valami hülyékre nézett a páros. Amiket mondtak nekik semmit sem mondott nekik.
- Udvari bohócokat nem kértünk, tágítsatok! – mondta ismét.
A másik a köd kérdésére tengerpart felé mutatott, ha odanézett a társaság megláthatta, hogy sütött a nap, ennek ellenére ott hatalmas köd volt egy részen. Ahogyan Chris ránézett, hirtelen képek villantak a fejében, nőkkel fetreng az ágyban, majd egy férfi áll vele szemben, akiről tudta, hogy a testvére, érezte a szégyent, hogy elárulta a testvérét, mert inkább a nőket választotta, majd még egy villanás és egy újabb kép, ahogyan valaki próbál buzogánnyal lecsapni rá, ő maga ösztönösen mozdult, kapott maga elé, majd huppant le a fenekére a hóba.
Közben Niteris elbúcsúzott a párostól, akik neki is láttak annak, hogy ezek után becsukják a kaput és a három személyt kizárják. Ekkor hirtelen mind a hárman érezték, mintha valami próbálna a bőrük alá bekúszni és egyszerre forró, illetve hideg érzés, az irány pedig határozottan a köd felől volt.

~ Faluban ~
Mind Darren, mind pedig Gawain részéről remek ötletnek bizonyult az, hogy nekilássanak mágiát érzékelni, mert azonnal megérezték azt, amiről a professzor beszélt. A gonosz és hideg aura szinte az egész falut belepte már és egyre erősödött a part irányába. Magát a manahálót is látták, ahogyan mintha erezetként szőtte volna bele magát a világba és ezek az erek vörösek, feketék voltak, egyre sötétebbek, ahogyan a köd és a part irányába haladt. Határozottan volt itt valami mágikus és gonosz, ami mindent fertőzött.
- Semmi, a partszakasz, sziklák, néhány barlang, semmi egyéb, voltunk arra többször is és a helyiek is, ha éppen nincs tél – magyarázta a férfi.
Közben Darren átadta az irányítást a Szellemlovasnak, most megtudta tenni szerencsére egyből és elindult a köd irányába.
- Szerintem menjünk utána – javasolta Lionheart.
- Én maradok itt és figyelem a helyet – mondta David.
Ha a többiek a Szellemlovassal tartanak, akkor érezhették, hogy egyre hidegebb a levegő, ahogyan közelebb érnek ködhöz. Annak a határánál pedig már határozottan, kézzel foghatóan érezték a gonosz, sötét aurát is.
- Bemegyünk? – kérdezte Lionheart.

Kree Invázió 2 – A rejtélyes látogató

” Elvesztettem a célomat: tiszta köd itt minden. Köd és homály. Úgy érzem magam, mint egy hegymászó, aki a sziklafalon lógva nem lát mást, mint ami közvetlenül az orra előtt van, és nem tudja kivenni már a hegy tetejét, a csúcsot, a célt.”
- Fabio Volo



~ Falu határán ~
A kapu bezárult, Bill és Chris pedig ott maradtak a becsukott ajtó előtt, míg Niteris eltűnt a láthatáron. Közben Chris is már jobban volt, ahogyan azok a képek eltűntek a fejéből a szédülés és a rosszullét is elmúlt, mindössze az a kellemetlen érzés volt meg neki, akárcsak Billnek, ami a köd felé eső testrészükön volt a legerősebb.

~ Ködnél ~
Niteris könnyedén eltudott a városfal mellett sétálni és itt már szerencsére talált egy kisebb ösvényt is, azon lesétálni a tengerpartra. Ahogyan oda ért, itt már szerencsére kevesebb volt a hó és a homok is látszott, noha a tenger be volt fagyva. Egy kisebb csoportot látott, amint a köd széléhez értek. Négyen voltak, három férfi és egy nő. A Szellemlovas és Lionheart – ő Bosszú Angyal – könnyedén felismerhető volt, egy lovagi felszerelésű férfi volt még ott, illetve egy eléggé nyárias öltözetű arab férfi. Ha Bill, vagy Chris is jönnek, ők is látják ezt.

A csapat ott állt a ködnél, Lionheart ötletére elsőként Gawain/George felelt, aki a helyzet mivoltából kifolyóan nem igen látott más lehetőséget, mintsem, amit a nő is felhozott. Azaz ő is azt javasolta, hogy menjenek be, de még a biztonság kedvéért rákérdezett Darren-nél is, hogy neki mi a véleménye minderről. Végül Darren is úgy döntött, hogy ez a legjobb megoldás és meg is jegyezte hangosan. A motor megidézése csak második alkalomra sikerült, még mindig voltak gondjai a korábban itt Avalonban elszenvedett fertőzés miatt, de csak sikerült. A motor fényei nem világították meg a ködöt nem oszlatták el és nem lehetett benne jobban látni.
Mivel mindenki belement abba, hogy bemenjenek a ködbe, így meg is tudják tenni. Az első lépés után azonnal tapasztalhatták, hogy szó szerint szinte az orruk hegyéig sem látnak és azonnal érezhették azt is, hogy a köd mágikus, ehhez mágiát sem kellett érzékelni.
- Elvileg semmi sincs a parton – mondta Bashir. – Nagyjából száz méterre van a barlang, nem fogunk nekimenni semminek.

Kree Invázió 2 – A rejtélyes látogató

” Különleges dolgok csak különleges emberekkel történnek.”
- Narnia film



~ Ködnél ~
- Én sem szándékoztam védőmágia nélkül bemenni – mondta Bashir. – Csupán gondoltam nem árthat, ha megmondom, hogy nem valószínű, hogy orra bukunk valamiben főleg, hogy a lábunkat sem látjuk!
A társaság végül el is indult, nagyjából egy-két percet kellett a ködben haladni mire kiértek a másik végén, úgy tűnt, hogy a férfiaknak lett igazuk, hogy valami más is lehet itt, mint sima tengerpart, mert valóban így történt. Egy sötét fellegek lepte város szélére érkeztek, az épületek is feketék voltak, némi köd is volt itt, de közel sem annyi, hogy komolyan akadályozza a látást.

a város:

Lionheart arcán a maszk miatt nem látszott megdöbbenés, de Bashir egyértelműen nagyon ledöbbent.
- Ez nem Avalon már – hebegte. – Ez túl modern ahhoz…

Niteris úgy néz ki, hogy egyedül volt, így egyedül kellett mennie, ő maga is odatud érni a ködhöz, amibe belépve ugyanazt tapasztalta, mint a korábbiak, hogy nem lát semmit sem benne, alig 20-25 centire lát csak el és igazából nagyon fogalma sincs, hogy mi várhat rá itt.

~ Falu határán ~
Ugyanaz Raven-nek.
Bill kezdi magát egyre rosszabbul érezni, szédül, már alig áll a lábán és ájulás kerülgeti, azt is érezhette, hogy a láza is felment.