Éden

Damien

Morgana megjegyzésére ügyet se vetek, de egy másik kis féreg szövegelése már kezd kihozni a béketűrésemből. Sőt! Egyenesen feldühít, és ha nem lenne megtiltva, már rég kibeleztem volna.
- A hozzád hasonló kis csúszómászók idegesítenek a legjobban, szóval pofád befogod. Azt hiszed ezzel megrémítesz? Egy kígyó árnyéka is jobb nálad kisanyám. - közlöm szín tiszta megvetéssel, igaz, a dühömet nehezen tudom visszatartani. Azonban mégis megbírkózom vele végül, elvégre a Mester mindent lát és hall. Jól fog jönni a haragom egy gyilkolási parancs esetén.
A továbbiakban igyekszem ügyet se vetni a többiek pofajártatására, mert ha folytatom a vitázást, végleg elszakadhat a cérna. Inkább Castorra figyelek, aki végre érdekes tényeket közöl. A szív egy gyengepont, ezt nem árt észben tartanom. Így legalább tudom, hova kell majd célozni.
Castor viselkedése némiképp meglep, mivel első ránézésre valami komoly palinak tűnt, most azonban látszik a mérhetetlen egója. Pff, méghogy jóképű, még ha belül is nő lennék, akkor se érdekelne. Azt meg hogy zseni nem nagyon hiszem, de a páncélok láttán azonban már meggondolom magam. Tehát ezért fémműves, értem.

Malik


A nevetése végeztével Malik dögkeselyű módjára kezdi figyelni a társaságot. Sejti, hogy ezek előbb vagy utóbb egymás torkának esnek, vagy az emberkorcsságukból adódóan megdöglenek odakinn. Malik érdekes módon étvágygerjesztőnek találja a holttestük gondolatát, ahogy ott fekszenek véresen, élettelenül. Még az is megfordul a fejében, hogy ha esetleg tényleg megdöglenek, akkor majd megkóstolja a húsukat.
Még ha esetleg hozzá is szólnának, csak egyszerűen rájukvicsorog, figyelmét pedig inkább a Tanítóra fókuszálja. A halálmódok hallatán kissé összezavarodik, leginkább a napfényes részt nem érti. Ha olyan veszéllyes, akkor miért nem vadásznak csak éjszaka? Vagy miért nem mozognak az árnyékokban? Zavaró, de a mutatott szerkezeten látható fémruhák csak bonyolítják a dolgot. Malik nem tudja elképzelni magát egy olyan cuccban.

Morgana, at Árny Szülöttje

Tekintetem a többieken végig siklik. Cain bólint felém, majd intéz pár szót Dami és Malik felé, aztán még Lillith is becsatlakozik ami talán még jobban meg lep. Szavai hallatán lehajtom a fejem. Egyet kell vele értenem, főleg, amikor Damien képtelen elhallgatni és bár nem hozzám szól, úgy állok, hogy háttal legyek Daminak. Lassan elrakom a kulacsot a zsebemve, egy laza mozdulattal. Nem reagálok azonnal, így Castor belefog, de mikor azt említi megint, hogy a Mester hallgat és figyel minket, már más felé mennek gondolataim.
˜ Mester... nem tudom hallasz e... ˜ lehunyva szemeim állok, miközben Castor beszél ˜... Tudom nem én vagyok az a gyermek, ki teljesen elfogadja a helyzetet, de oly sok a kérdés, oly kevés a válasz, ami még nyomaszt. Azonban, most kérlek engedd meg, hogy akaratod ellen cselekedhessek, mielőtt testvérem végleg olyan károkat teremt a család eme kis csapatában, ami még jobban széthúz minket, így taszítva el teljesen a békétől, melyet testvéreim közt kéne meglelnem és bánthassam fizikailag, mert a szó már nem elég. Nem fogok benne nagy kárt okozni, ha engeded, ígérem... Mester ˜ gondolataim is átjárja az elemi düh, mely tehetetlenségemből is fakad jelenleg.
Lassan emelem fel a fejem és nyitom ki a szemeimet, de most csak résnyire nyílt szemeimben, csak két vékony függőleges csíkként láthatók szemeim. Hirtelen fordulok meg Castor beszéde közben, majd rugaszkodok el teljes erővel Damien irányába. Ha Atyánk engedi, akkor minden figyelmeztetés nélkül ahogy Damien előtt termek lendületem is belevíve teljes erőből ököllel törlöm képen, majd fékezem le magam figyelve, hogy hol ér talajt. Ha nem engedi meg a Mester, akkor szemtől szembe állok meg Damiennel, s kezem csak a torkára szorul.
Ha megüthetem, ha nem, belekezdek eléggé keményebb vicsorgó hangnembe, nem érdekelve, hogy Castort mennyire szakítom meg, vagy kis és mennyire figyel vagy sem.
-Mégis mit képzelsz magadról?! Ki vagy te?! Valami különb lény?! NEM! A TESTVÉRÜNK VAGY! Egy vámpír ugyan úgy, mint MI! – egyre jobban elural a düh ahogy beszélek - Vagy megszokod, vagy én leszek az, aki kikönyörögni a Mestertől, hogy kivághassalak a napra, hogy ne bomlaszd a családot! – vicsorgom nem épp túl kedvesen, de erősen érezhető, hogy még mindig nem engedtem el teljesen a kontrolt a dühöm felett - HA feltudod fogni azzal a CSÖKÖTT kis agyaddal, HA NEM. De se TE se MALIK nem vagytok különbek nálunk, és HA még mindig ÍGY gondoljátok akkor még kevesebbek is! – majd a többiek felé mutatok.
– Most már egy család vagyunk, ha tetszik, ha nem, még akkor is ha nem indult ez az egész kicsit se zökkenő mentesen. És akármit mesélsz be magadnak, Cain az akit ha kell vezérnek elfogad jó eséllyel mindenki és nem téged Damien vagy Malikot. Ha ez nem tetszik könyörögjetek a Mesternek, hogy máshol legyetek, de az alapján amit Castor mondott nincs rá esélyetek. Úgy hogy ideje lesz abbahagynotok, mielőtt a Mester nem állít le titeket... – ezzel hagyom ott a duót nyugodt léptekkel haladva vissza a többiekhez, persze számítva valami visszavágásra, de ha az fizikai, akkor csak igyekszem kitérni, azonban ha semmi, akkor Castor felé ballagok.
-Bocs... csak kisebb testvér nevelés volt... – jegyzem meg úgy, mintha szinte semmi se történt volna – hmmm... Jóképű... talán belefér... zseni? háááát... - majd a Tabletre pillantok - ... de mi lenne ha fekete alapon láng mintás lenne, mint egy Hot-Rod... szerintem egy kocsi látszólag festett ablakokkal, amit akár magam is összerakok, átalakítok, ha kapok hozzá cuccokat kevésbé feltűnő, plusz megfelelő szűrős ablakok hogy ne porladjunk el benne... esetleg, ha nappali furikázásra kerülne sor. – kicsit elgondolkozóbb képet vágok - Bár nem vagyok tudós, de nem lehetne valami vékony anyag ami vékonyan a bőrre mehetne és úgy védene meg, és nem néznénk ki úgy, mint egy adag bádog figura? – pillantok Castor, majd Celeste felé. – Csak egy kérdés valami rövidtávú megoldásnak, én ehhez hót hülye vagyok, elvileg ti vagytok a zsenik. – teszem hozzá.

Ruházat:

Az addig oké, hogy semelyikünk sem barátkozott nagyon de azért ez már kint volt a csendesesen nem komáljuk egymást kategóriából bőven. Főképpen Damien volt az aki nagyon gyűlölt mindegyikünket mert, hogy nem vagyunk odáig meg vissza mindenért rögtön de nem hittem volna, hogy ennyire kifordul minden abból, hogy nem akarnak az órán lenni. Castor is szóvá teszi, mondjuk ő is távol áll a repeséstől miközben elmondja, hogy csak azért mert nem tudok, eh, ha még csak nem tudnánk de nem is akarunk együtt dolgozni az nem számít mert akkor a Mester csak a hecc kedvéért is össze fog rakni minket. Minden teljesen levan itt sikolva az útról. Ha valakik utálják egymást azok nem fognak varázslatosan össze szokni! A gondolatától is már fel tudna állni a szőr a hátamon mikor az eszembe jut, hogy ezekkel vagyok egy kalap alá véve meg csapatba. Lilith az egyetlen normális ezek között! Ő legalább nem veszekedik feleslegesen a többivel, és ő is látja legalább, hogy felesleges a pofajártatás is hiszen úgy is csak ugyan azokat a köröket fogják futni! Akkor meg igazán lenyelhetnék a szavaikat és túllehetnénk az órán. Nekem sincsen több kedvem itt lenni már mint nekik van.
A mester mindent lát meg hall? Akkor miért nem szólt még rá a többiekre, hogy így tépik egymást. Oké, hogy nem kell szeretni egymást de azért még is csak... Azok a szavak, hogy csak addig mehet amíg szórakoztatónak tartja jobban aggaszt mint, hogy az dög visít mint egy hiéna. Még is mi ilyen rohadt vicces? Nem hallok semmi vicceset se ebben az egészbe ami itt lejátszódik.
Mint két tudós persze egymásra találnak. Celeste meg a tanár. Fúú a többiek erős jellemek lettek, vá, biztos azért mert veszekednek egymással, de hogy a dög mitől lett erős jellem...ja hogy mert mindegyik fortyog a dühtől és majd ez jó lesz a felszínen. Még is miért jó dühtől fortyogó em. mármint vámpírokat felküldeni a felszínre? Mészárosokat akar csinálni belőlünk vagy micsodát? Így ventillál ő is, aztán meg előhúzza a tábla gépét és azt nyomkodja, de legalább végre elkezdődik az óra fojtatása mondhatni és jönnek a gyengéink és erősségeink. Sok új nincsen benne, inkább specifikálás mintsem újdonságok ezek. Miután a végére ér a beszédének meg is fordítja a tabletét amin mint egy manöken raktár néz ki, tele van robotokkal. "Briliáns", aha, mert csinált teljes testet fedő páncélokat? Még is minek kellenek nekünk harci felszerelés szintű páncél? Háborút vívunk vagy mi van? Őszintén ha csak a napfény a komoly gond akkor igazán mászkálhatunk napnyugta után és a kelte előtt mint egy normálisan gondolkozó lény vagy valami ulta faktoros naptej. A pácélból ítélve kétlem, hogy a ruhán át is hamvasztana minket a napfény szóval ezt még egy overál is megoldaná, és ugyan olyan gagyin nézne ki. Egy elfojtott Pff-t ki is csúszik ahogy átfut a gondolat, hogy zseninek hívja magát amikor egy overál is.. megtenné. Ő meg itt robot legózik mint valami szaki.

Próbálok nagyon nem figyelni a többiekre mert semmi mást nem csinálnak mint egymással veszekednek és az egyetlen ok már csak az maradt, hogy nem estek tényleg egymás torkának is az a mester akarata, mert elmondta, hogy nem bánthatjuk a többieket, a vámpír családunk egyik tagját se. Biztos mind valami agymenő katona volt, hogy ezt a "vibe"-ot adják le, hogy simán ölre mennének a szabály nélkül és most elég hálás vagyok ennek a szabálynak. Nem szeretnék belegondolni se, hogy mi történnek akkor ha ezeknek tényleg egymásnak mehetnének. Nem érezném magamat túlságosan biztonságban, mert most legalább az biztos ha más nem is, hogy nem bánthat senki a mester engedélye nélkül.
Még mindig csak feküdtem az asztalon és úgy hallgattam amit Castor mondott, legalább is amennyire tudott haladni az órával a folyamatos megszakításokkal amit a többiek veszekedése okozott. Nehéz elhinni, hogy ez most tényleg ennyire jó nekik, hogy így veszekednek, ha nem csinálnák akkor már RÉG nem kéne egymás társaságát élveznünk. De neeem, gyűlölködni kell..
Az egészből az pattint ki, hogy egyértelműen a mester hangját hallom meg, ahogy az egész szituáció már teljesen kaotikussá akarna változni, hogy azt mondja "Nem". A hang zengése teljesen beteríti a gondolataimat és a szigorúsága talán vagy csak mert a mester hangja volt az bele is remegek a leteremtésbe ha nem is nekem szólt. Felülök rögtön össze rezzenve az egészre ahogyan Morgana-t a falhoz csapja. Elismétli magát, sosem bánthatjuk egymást és sosem fogja ezt megengedni sem. Gyűlölhetjük egymást amennyire akarjuk, de semmi tettlegesség. Értetlen vagyok persze, hogy miután a falhoz csapta Morgana most felsegíti és átöleli, de többnyire rémülettel töltött el az egész, hogy így átvette az uralmat Castor felett és, hogy elhajította Morganat.
Nem tudom levenni a tekintetemet róla miközben lassan sétálva beszél hozzánk, érzem, hogy meg vagyok feszülve és az amiket mond sem segít megnyugodni, sőt. Csak az ellentétét teszi ahogy mondja, ha kell akkor újra és újra kimossa az agyunkat amíg nem leszünk szófogadóak eléggé. Lehet, hogy nem tudok semmit se magamról de az biztos, hogy nem voltam idekerülésem előtt se egy hidegvérű aki csak úgy lerázza magáról a fenyegetéseket, és most sem pereg le rólam. Vajon hányszor voltunk már ezen túl akkor? Ha csak arra gondolok, hogy csak úgy megnyomhatja a "reset" gombot rajtunk amikor csak akarja. Azt nem tudom, hogy mit tesz Cassandra-val, a másik nagyon hangossal. Mögé érve megragadta a fejét, egy ideig tartotta azt majd elengedve azt Cassandra a földre rogy és a mester vissza adja az irányítást Castornak. Valamit csinált a Mester Cassandrával, ez egyértelmű. De miért csak vele, és az egészet okozó Damien miért nem kapott büntetést? Ez most a legkissebb bajom mondjuk. Lilith kérdésére csak megrázom a fejemet nemlegesen, még is hogy lennék jól? Most lettünk megfenyegetve, hogy ha nem viselkedünk akkor csak kitörli megint az összes emlékünket és az egész ébredés és káoszt kezdhetjük előröl, ezt addig ismételve ameddig vagy nem viselkedünk, vagy nem lesz már semmi belőlünk. Lilith kezére nézek rá amivel megszorította az enyémet. Legalább egy normális van ezek között a vadállatok között, mindegyik nem tud semmi másra sem gondolni mint, hogy hogyan mehetne neki mindenkinek körülötte. A szünet kérdésére csak elfojtottan, halkan kezdtem el magam elé mormogni amit valószínű, hogy csak Lilith fog hallani.
- Szünet mi? Észre se vettem, hogy elkezdődött az óra...Azt hittem csak egy cirkuszba ülök és nézem a műsort. Esküdni mernék, hogy még egy hiénát is hallottam röhögni.
Közben a szabad kezemmel az arcom baloldalát kezdtem el bizgerálni, a sebhelyen fel-le tolva az ujjamat. Persze a szünetnek örülnék, az egész légkör egyszerűen fojtogató ezek között.
- Szünetnek én is örülnék, igen.
Mondom most már hallhatóan. Ha pedig kapunk is szünetet akkor felkelek az asztaltól és kisétálok az étkezőből a folyosóra.

Damien

Castor további magyarázása teljesen hidegen hagy. Most komolyan, eddig nem vette észre, hogy ennyire működésképtelen ez a csapat? Legtöbbjük még a halált se érdemelné meg, pláne nem az öröklét áldását. Cassandra, Cain, Celeste(aki még mindig azt hiszi, hogy a kis tudománya visszaváltoztatja őt), Lilith, Malik, Morgana, mindegyikük szánalmas, csúszómászó csótány. Számukra inkább egy sötét kis cella illene, ahol naponta csapolják le a vérüket. Vérzsák, az illene hozzájuk.
Mikor Morgana elindul felém kissé elfordítom a fejem. Támadni akar vagy beolvasni? Próbálkozhat. Azonban mikor Castor megragadja őt, majd a falhoz vágja, összerezzenek. A Mester haragja jelenik meg Castorban, amitől, ha verne még a szívem, biztosan megállna az ütő. A Mester haragosan közli, hogy senki se bánthatja fizikailag a testvéreit, majd mint egy jóságos apa, megöleli Morganát. Ezután még csinál valamit Cassandrával, majd Castor visszanyeri a kontrollt, én pedig szóhoz se jutok.
A Mester haragja hatására úgy döntök, kissé változtatnom kell a viselkedésemen. Vissza kell fognom magam, lehetőleg magamban tartani a többiek iránt érzett gyűlöletemet, mert ha így folytatom, talán legközelebb én találkozom a fallal. Sőt, ez a kis fegyelmezés nem is jött rosszul, így nyugodtan hivatkozhatok erre, mikor megpróbálok a többiek közé férkőzni. Talán ez segíteni fog az árulók kiszimatolásában.

Malik


Az öröme, amit a szánalmas emberkorcsok iránti lenézése okozott, gyorsan szertefoszlik. A viták nem zavarják, a Fémműves magyarázása untatja, de ezek nem befolyásolják. A Mester hirtelen kitörő haragja azonban már hat. Az Alfája haragja a bestia csontjáig hatol, érezteti vele önön alantasságát. Malik lenézte falkatársait, de ebben a pillanatban ő se érzi magát többnek. A tervei, a gondolatai, a vágyai egy pillanat alatt semmivé válnak. Malik nem juthat ki sose, nem ölheti meg a társait, erre semmi esélye sincs. A Mester ezt nyíltan kijelentette.
Míg a Mester befejezi a dolgait, Malik ismét átgondolja a helyzetét. Nem tehet a társai ellen semmit, kénytelen ezentúl falkában tevékenykedni. Ha nem lehet magányos farkas, akkor gyökeresen a falkája tagjává válik. Nem kell szeretnie őket, csak velük dolgozni, ennyi az egész. Maliknak változnia kell, akár tetszik, akár nem. Megveti az emberkorcs családját, de ezentúl ezt megtartja magának.

Morgana, at Árny Szülöttje

Nem kapok választ, legalábbis elsőre úgy tűnt, így megindultam, hogy elkapjam, Damit és ha tettlegességre nem is kerülhet sor, mert nem kaptam rá se beleegyezést, se elutasítást, így marad, hogy kap tőlem szóban keményebb fejmosást. A mozdulatom éles fájdalom szakítja meg, ahogy valaki megragadja a farkam és annál fogva vág neki a falnak.
A becsapódás fájdalmas, de ennél még jobban fáj, ez a hátba támadás. Egy elutasítás gondolatba és nem bántom, erre az akiért tettem volna, hogy testvéreimmel családdá válhassunk és csökkenjen a széthúzás az döf hátba... árul el és ejt mély sebet szívemben, s tudatomban, vagy talán az alatt... Hallgatom a szavait... melyek csak újabb és újabb árulásnak hatnak legbelül. Hiszen az aki épp a családról prédikál, az az aki azt védi aki széthúzást szít, és még élvezi is ezt. Csak egyre jobban nő lelkemben a sötété tomboló vihar, mely kezdi eluralni teljesen.
Mikor közel lép hozzám és felsegít, majd átölel, hiába a gesztus, hiába a szép szavak, legszívesebben ha lehetne, akkor itt tépném ki a szívét, ami ellen tesz a parancs, de nem nyomja el végleg azt ami lelkem mélyén tombol most.
Válasz helyett lehajtom a fejem, és mély szokatlan hallgatásba burkolózok..
A felszín alatt Mester érezheti a mélyről jövő dühöm és gyűlöletem, mely fájdalommal keveredik a tudatalattimban, míg tudatom, akarata szerint próbálja szeretni ennek ellenére is, s felnézni rá, mint Atya, Mester...
˜Most zúztad össze végleg... Mester... egy mozdulattal az egészet. A családról beszélsz... Testvéreinkről... egységről... és nem azt bünteted aki ellene van ˜gondolatban felidézem Damien szavait, viselkedését ahogy Malikét is ˜, hanem azt aki próbálná megteremteni akkor is ha erővel, ha már szóval nem megy... A képességeink lehet csodálatosak, de semmit nem érnek, ha csak egy testvérünk van, ki ellenünk van, mert nem lesz meg a bizalom, hogy jóban rosszban számíthatunk egymásra. De csak rajta... nekem teszel vele szívességet Atyám... inkább leszek tudattalan, aki nem fogja fel, hogy egy testvére egy másik miatt esik el, mint az aki felfogja és felemészti a bánat, s tehetetlen düh, mert szótlanul kell tűrnie, amert ő bűnhődik, nem az akinek kéne...˜. Nem vagyok naiv, tudom, hogy meg lesz ennek a következménye... akarata ami itt tart... ami fékez... De most ez egy olyan pofon volt, aminél bele telik némi időbe, hogy kiheverjem.
Lehet hozzáfűznék sok mindent szóban is, de most nem, csak a falnak támaszkodok, remegek a dühtől, összeszűkült szemekkel nézek magam elé, majd Cass jön a büntetésben, s elmegy a Mester. Elfordulok és az ajtó felé indulok, hogy itt hagyjam ezt az egész eligazítást és magam lehessek, nem érdekel a család, se semmi... azonban megtorpanok, Cain majd Cass szavai állítanak meg. Képtelen vagyok csak úgy feladni.. csak úgy elmenni, hagyni ezt a hazugságot.
Talán a Mester akarata nélkül is fontos lehetett nekem azok akiket családomnak nevezhettem. Cain felé fordulok, majd ahogy elhaladnék előtte megállok, egy pillanatra.
-Testvér, Morgana... csak ne Hölgyem... - nézek fel erá bele a szemeibe, miközben szemeim tágabbra nyílnak, majd csendesen hozzá teszem - ...kérlek... – ezután megrázom a fejem, azért a fal elkapása nem volt kellemes, ahogy a rántásnak hála farok tövem is fáj eléggé – Nem... kicsit se... ez most nagyon fájt és nem fizikailag... azt kibírom... az hamar gyógyul... ez nem fog egy ideig – bökök sokat mondóan ujjammal szívemre, majd ezután lépkedek közel Cassandrához és felé nyújtom jobb kezem.
-Bárki is ez a Clint, ha tényleg fontos neked Testvérem, akkor számíthatsz rám... – nézek le rá és ha engedi, akkor alkarjánál fogom meg és húzom fel. A jelek szerint megvannak az emlékeink, és visszakaphatjuk őket, mert Cass emlékezik erre a Clintre, akárki is legyen az. – Nem érdekel mi lesz az ára. – Teszem hozzá halkan a szemébe nézve, hogy csak ő hallja. Valahol lehet vicces, hogy egy magam fajta kis senki nyújt kezet egy harcosnak, de mire való a család, még ha csak a vámpírság tesz minket olyasmivé, és más semmi se.
Celeste folytatná, ami nem lep meg.. igazából az lepne meg, ha ő a szünetet támogatná, de így van jól. Ha kutat találhat megoldásokat. Lillith, és Luna inkább a szünet felé hajlik, és ha lehet inkább én is. Dami felé pillantok szemem sarkából. És ha lehetne szemmel ölni, akkor már darabokban lenne, és Malik is kapna egy kis nevelést, Bár az iménti jelenet úgy fest azért bennük is hagyott némi nyomot, csak kétlem, hogy túl tartósat.
Ezek után Castor felé pillantok.
-Igen, ahogy mondod, van min gondolkoznunk, talán túl sok is. De ha tudnál nekem szerezni egy műhelyt, egy kocsi roncsot, és egy listányi alkatrészt, amit örömmel összeírok neked, talán segítene levezetni a felgyűlt feszültséget. Azonban addig is elidőznék a szobámba egy keveset. – teszem hozzá a végén. Némi vérrel gyorsan rendbe jövök, meg hagy időt lehiggadni is. Ha összejön, hogy szerezzek magamnak egy helyet ahol szerelhetek és valami amin dolgozhatok, talán kicsit segít átgondolni a dolgokat jobban.

Ruházat:

Felnézek ahogy Lilith megjegyzi milyen cinizmusom lett. Már semmi rossz érzés nincs benne, engem se zavar, igazából nagyon könnyen jött amit mondtam meg nem mintha nem beszélgettem volna vele eddig meg a csak ő jelenlétében persze csak általában de , hogy ilyen lettem volna-e minden előtt nem tudom. Igazán azok a dolgok voltak nekem furcsák, hogy a többiek közül többen is mennyire hangos típusúak. Mivel nem emlékszek semmire se magamról így nem tudok se mellett, se ellene szólni a dolognak.
- Talán igen. - még válaszoltam röviden és felültem végre az asztalnál. Szünetet kapunk így ki is sétáltam ahogyan terveztem a teremből de elsőre csak megálltam rajta, egy óra múlva vissza, szólt az üzenet a mestertől. Nyújtózva a kezeimmel felfelé Lilithhez fordulok mikor szól, hogy vissza megy a szobánkba.
- Jövök én is. - nem rossz ötlet. Nincs sok kedvem itt maradni egyedül a folyosón se vagy valamelyik buli rendezővel ragadni.
A szobáig vissza már nem beszélek, a szobába beérve meg csak egy új pakli kártyát bontok ki meg megkeresem a kenős ragasztót. Egy óráig játszani se éri meg leülni a gép elé így inkább építem tovább majd a kártyavárat. Leülök elé és kibontom a paklit.
- Azért majd ne emlegesd a többieknek. - lesek hátra Lilithez aki olvasni kezdett - Már, hogy egyébként van hangom meg ilyenek. A többiek mindig csak két dolgon jár az agyuk... Hogyan rugdossák egymást, meg a kaszás dolgával foglalkoznak folyton. Szóval inkább nem lennék velük egy térbe se de a jelek azt mutatják csak én nem vagyok ennyire laza fejű belül, hogy ettől függetlenül ember módjára viselkedjek a társaságukban...
Ahogy elkezdek koncentrálni a kártyák összeragasztására elhalkulok lassanként majd elhallgatok teljesen, aztán le is teszem a helyére a kártyákat ahova szántam őket és építgetem tovább teljesen elmerülve az egészbe. Nem azt a szokványos háromszögest építettem egy sorba, tényleg hasonlít egy várra, fallal meg toronnyal ahogy falat építettem az összeragasztott kártyákkal meg bástyákat a sarkokra. Túlságosan is elmerültem benne mert aztán el is ment az idő nagyon hamar ezzel. Kénytelen vagyok végezni is így azzal amit csinálok és visszamegyek én is az étkezőbe az óra folytatására. Vissza leülök és a tenyeremről meg az ujjaimról a rajta maradt ragasztót kaparom le amíg nem ér a tanár is vissza vagy az új tanár, vagy bármi más ami miatt abba kell hagynom.

Damien


Az események után semmire se vágyom jobban, mint egy kis magányra. Szerencsémre egy teljes órára van egy kis pihenőidőnk, így a szobámba zárkózom el. Szükségem van némi magányra, hogy a látottakat feldolgozzam.
Akár tetszik, akár nem, kénytelen leszek ezekkel a barmokkal együtt dolgozni, de inkább megdöglök, de ezeket nem fogom a családomnak tekinteni. Igaz ami igaz, mostantól csak a végső esetben fogom elküldeni őket a pokolba, valamint szerepet kell játszanom, hogy kideríthessek pár információt. Az is közbejátszik, hogy nem szívesen csapódnák neki a falnak, szóval változtatni kell. Egyet azonban akkor se tűrök, mégpedig hogy nem képesek felfogni az adomány lényegét. Morgana meg felőlem meg is dögölhet, főleg mert a Mester szavaiból ítélve nekem akart támadni. Remélem ő döglik meg előbb, az a kis ribi.
Az óra leteltével pontosan időben érek vissza, immáron nyugodt mosollyal kísérve.

Malik


A szobájába visszaérve azonnal ráveti magát a vérkészletekre, és a kivett zacskóból egyetlen cseppet se pazarol el. Bár mesés az íze, Malik mégse tudja annyira élvezni. Hiányolja a vadászat örömét, hogy ő maga teríthesse le a vadat, aztán pedig fogaival marcangolhassa szét. Látni akarja a prédája szemében a félelmet, a rettegést, hogy eljött a vég. Ezt a félelmet akarja látni a falkatagjai szemében is, de sajnos őket nem tépheti szét. Küzdeni se tud a paranccsal, főleg a korábbi jelenet után biztosan nem. Az Alfa nagyon figyel, és semmit se enged meg, amivel árthatna a társainak. Pedig olyan finomnak tűnnek. Mindegyiket megkóstolná.
A karmos rózsaszín talán agresszív, de biztosan gyenge húsa van. A kékbőrű, meg a Morgana nevű biztosan pocsék ízű, a kislány viszont finomnsk tűnik. A maradék három erőteljes, izmos, szóval biztosan ízletesek lennének. Ha csak egy falást kaphatna belőlük, csak egyetlen egyet....
Az idő lejártával visszatér a többiekhez, majd egy asztal tetején elfoglalja a helyét. A többieket mind megnézi, néha még meg is nyalja a száját.

Morgana, at Árny Szülöttje

Cass és Cain válasza nem lep meg, talán el se keserít.
-Ahogy gondoljátok, jelen helyzetben teljesen mindegy, a lényeget érted, hogy nevezed, az már rajtad áll Cass... – figyelem ahogy elmegy, majd Cain felé pillantok.
-Nem mondom, hogy tökéletes, de sokkal jobb, köszönöm. – felelem csendesen, majd a többiekre pillantok.
-Köszönöm Castor... és ha megkapok mindent amit kérek, akkor nem lesz sokáig az... ezt garantálom - ezzel Celeste mellé sétálok és oda hajolok a füléhez, mintha csak arra néznék rá min ügyködik ennyire. Nem mintha bármit is megérthetnék belőle, de nem is az a célom,hanem a fülébe súgni csak.
- Ha nem túl nagy kérés, akkor míg nincs végleges megoldás, kérlek gondolkozz el, olyan dolgon is, ami a bőrfelületre simul és kizárja a káros dolgokat, mint a napfény, vagy bármi ami árthat vagy akadályozhat minket, de nem tűnik többnek, mint ha csak a csupasz bőr lenne. Persze csak ha időd engedi... Köszönöm - ezzel én magam is távozok a helységből. Valahogy azaz érzésem, hogy Celeste úgy se fog mást csinálni, mint számolgatni, talán lesz rövid távú haszna is. Nem haladok túl gyorsan. Mester üzenetére is csak egy gondolat suhan át az agyamon.
˜Ténylg csak a fizikai lánc hiányzik, és úgy lennénk, mint a kutyák˜ ezzel haladok a szobám felé, néha fel-fel pillantva, hogy azért ne üssek el senkit se, miközben igyekszem elérni a szobámat.
Lassan lépek be, majd csukom be az ajtót. A Hűtő felé megyek, majd újra töltöm a kulacsom, de most még egy jó adag vért is bevedelek, mialatt leülök a Konzol elé, azonban nem állok neki játszani, csak zene szól róla. Fekszek és fekszek, nagyon nem csinálok mást, hogy könnyebben gyógyulgassak. Azonban ahogy közeledik az idő, felkelek és elrakom a vérrel teli kulacsom, bá most már nem magában, hanem még egy társaságában, ha esetleg hosszú unalmas óra jönne.
Ahogy úgy ítélem meg, hogy készen állok lemegyek a terembe, majd újra a falnak dőlve foglalok helyet magamnak, akár csak korábban, a többieket figyelve.

Ruházat:

template nélkül:

template nélkül:

[/b]

Boldogan veszem, hogy nem fogja elmondani egyiknek se a többiek közül. Annyira már nem nyugtat meg viszont az, hogy hogyan érez. Persze én sem vagyok elvarázsolva a helytől teljesen, hogy ne tűnjenek fel a kellemetlen dolgok meg az, hogy a mester szava szent dolog nem éppen szabad akaratunkból van vagy, hogy mert tényleg elismerjük azt azért nagyon drasztikusnak érzem amit mond, hogy öngyilkosságot elkövetni. Nem csak az ön de másénak a meggyilkolásának a gondolatától is kiráz a hideg. Megerősítettem abban Lilith-et, hogy teljesen jó érzem magam a társaságában és ha csak ő nem akar engem itt kijjebb rugdalni akkor nem is áll szándékomban külön költözni. Hiába mondja, hogy a többiek közül csak kettő az aki szítja az ellenszenvet, nekem egyikőjük sem szimpatikus, de szerintem a többiek is úgy vannak vele, hogy sosem beszélnénk egymással. Sőt sose találkoztunk volna valószínűleg sosem ha nincs ez a helyzet.
Sok időm nincsen még kapargatni a ragasztót az ujjaimról mert ez a tanár most pontos, nem úgy mint az előző. Furcsa, nem is értem, hogy hogyan tudnak elkésni. Már azért a Mester parancsa elég tiszta, hogy itt kell lenni pontban és akkor itt kell lenni. És ők meg még is elkéstek. Mindegy, a következő tanárunk egy nő és a szavaiból lejön, hogy gyakran vannak ebben a kombinációban, hogy az előző tanárunk után tartja az óráit ha már ilyen rutinos abban, hogy pontosítania meg kiegészítenie kell amit mondott. A többiek fel is vázolják meg vetik a dolgokat, nekem nem merül fel erről kérdés most, szerintem egész tisztán el lett magyarázva. Persze van akinek rövidebb meg van akinek sokkal átfogóbb a kérdése.
Már mikor Cassandra és Cain száját is elhagyja az a pár szó mint az előző tanárnál is, kezdek lelkileg felkészülni, hogy ugyan azt fogják lejátszani a többiek mint az előzőnél is. Ők elkezdik aztán meg valaki vissza szól, ez tovább fajul és megint semmire se jutunk. Bár remélem, hogy most másképp lesz, személy szerint próbálom a fejem alacsonyan tartani ha most is repülne valaki.