Éden

Nem lehet elhagyni az órát, persze, hogy nem mert kötelező ez az egész hülyeség. Miért? További üvoltözés helyett viszont felnevet rajtunk meg a reakcióinkon de ugyan úgy fojtatása lesz ennek az egész cirkusznak. Rendeződjünk párokba, felfogja mérni az erőnket ha akarjuk ha nem. Nem hiszem el, hogy ez most tényleg ennyire muszáj lenne. Így erre a második körre már neki is állnak a többiek párolódni. Cassandra Cainel és Celeste pedig Lilithez fordul aki meg tőlem kérdezi hogy nem baj-e ez. Bár örültem volna ha nem kellene mással össze állni de alapvetően sincs semmi kedvem bemutatni a semmit szóval mindegy, hogy kivel leszek párban és csinálok semmit.
- Nem probléma. - adom neki a választ is és igazán nem kell nekilátnom válogatni senkit, hogy akkor most melyikkel kellene összeállni. Malik hörgésére meg nagy felajánlására érzem, hogy libabőrös leszek tőle. Aha, csak maradjon messze tőlem az a hiéna. Közben mögém lépett Morgana, hát ő sem segített azon, hogy kellemesebb legyen a helyzet és így már hátrább sem tudtam lépni mert bele ütköztem volna, ő persze magát nem zavartatva próbálna meg magához húzni én ellépek sietve közülük.
- Ne érj hozzám. - Malikra csak undorodva nézek rá Morgananak intézett szavaim után - Te meg a közelembe se merj jönni.
Vártam egy pillanatot és ha mindkettő lekapcsolta a túláradó törődését fojtattam csak.
- Leszek veled. - mondom Morgananak majd elsétálok mellőlük mielőtt még megint túlságosan barátságosak lennének és a közelembe akarna jönni megint. Ha tovább próbálkozna Morgana meg az ölelgetéssel is csak folyamatosan elsodrom a kezét akárhányszor kell meg ellépek, hogy ne tudjon. Aztán meg, hát várok. Majd kiderül, hogy ki ez a segédje és mégis mi az a leg kevesebb bármi amit lehet csinálni, hogy békén hagyjon.

Damien


Tehát harci felmérés, nulla felesleges beszéd, eddig tetszik. Remus, Cassandra felé intézett fenyegetése annál inkább örömmel tölt el, szinte már irigy vagyok. Bár én is tudnám, merre van az a bizonyos Clint, akkor én is térdre tudnám kényszeríteni azt a piromán nőstényt. Talán egy nap el is jön ez a pillanat.
Elsőként Cain és Cass fog bunyózni a zöld melákkal, ami két okból hasznos nekem. Egyrészt fel tudom mérni, mégis mit tud a monstrum, mert, és el sem hiszem hogy elismerem, a két patkány tényleg tapasztalt harcos, így Remusnak nem lesz könnyű dolga. Másrészt pedig öröm lesz nézni, ahogy Remus kitapétázza velük a falat, ezt főleg várom.
Magam részéről a harcban nem jeleskedem, de az ajtón belépő nyomorék ezt is megoldja. Majd Malik intézheti a zöldet, én meg majd a nyomit csapom le, ahogy most a két patkány teszi. Addig is pedig várok a soromra, és nézem Cass laposra verését.

Malik

A bestia nem törődik a harcképtelen Luna válaszával, mert megérti. Malik valóban nem jó társaság, de majd mikor megvédi őt a szörnytől, talán változik a véleménye. Habár az is igaz, hogy ha tehetné, Malik itthagyná ezt a szánalmas falkát, és egy hozzá méltóbbat keresne. Vagy legalább is egy olyat, ahol az Alfa nem egy haldokló, gyenge pondró.
Elsőként a két emberkorcs, Cain és Cass harcol, bár Malik nem nagyon érti a harc lényegét. Most végig kellene néznie a többiek küzdelmét, várva a sorára? Ez számára teljesen érthetetlen, és ostoba. Odakint az ellenség nem egyesével fog támadni, míg a többiek várnak, hanem mindenki támad mindenkit.
Malik, mert mást nem tehet, figyel. Figyel, de hallgat az ösztöneire is, amik azt súgják, hogy az ajtón belépő emberkorcs veszélyes. Ostobaság lenne lebecsülni.

Morgana, az Árny Szülöttje

Luna reakciója érdekes, de ez van, legalább van annyi esze, hogy a kevésbé rosszat választja.
Figyelem kicsit a helyzetet, majd arrébb sétálva visszatérek a fal mellé, hogy ott támaszkodva iszogassak csendesen. Talán valahol érdekes is lehetne most a következő harc, ha utána majd nem kerülnénk sorra mi is Lunaval, hanem csak azok verekednének, akiknek ez úgymond a vérében van már. Jelenleg csak annyi lesz biztos, hogy ha a többiek válaszokat akarnak kapni nekünk kettőnknek is fel kell mutatni valamit, ami nem lesz túl sok.
-Héé.. Luna... – szólok oda társamnak, majd intek magam mellé. Ha közelebb jön akkor halkan folytatom. – Miért tartasz tőlünk ennyire? – teszem fel a kérdést csendesen, hogy csak ő hallja – azért, amik lettünk? vagy... – lehúzom ujjatlan kesztyűt kézfejemről, némileg, hogy jobban látszódjon pikkelyes bőröm - ...amik voltunk? – közben koncentrálok kicsit a kezemre, ami emberivé válik egy pár pillanatra, és visszahúzom a kesztyűt, mialatt újra olyan lesz, mint korábban. Közben tekintetem középre a készülő bunyó felé terelődik.
-Semmi baj, ha az zavar, ahogy kinézek, nyugodtan megmondhatod... biztos vagyok benne, hogy mások is így vannak vele. – fordítom lélektükreimet Luna felé, belenézve a szemébe, egy könnyed mosoly kíséretében, majd zsebre vágom kezeimet, és csak várakozok, hogy válaszol-e vagy csendes marad, egyenlőre, bár az is egy fajta válasz, csak nem olyan konkrét, és hasznos mindig. Nem tudom, hogy ő ki volt előtte, azt se, hogy pontosan én, vagy a többiek, csak annyi tűnik biztosnak, hogy ő nagyon, de nagyon másnak tűnik, mint a többiek.
Miközben arra várok, hogy Luna mit reagál, tekintetem megakad az érkező fiatalon, akiről van valami érzésem, de csak a szokásos megfoghatatlan, semmit se érő, így egyenlőre nem is foglalkozok vele mind addig míg nem tesz olyat, ami jobban magára vonná a figyelmet.

Ruházat:

Lenyugszik mind a kettő és én pedig alrébb is mentem kicsit, aztán mindenki végül, hogy helyet adjunk a nagy csataéheseknek a terem közepénél. Nem nagyon tud érdekelni, hogy még is miként harcolnak és az egész is úgy ahogyan van hidegen hagy ahogyan az is biztos, hogy ha ránk kerül a sor, hogy bemutassuk mire vagyunk képesek, nem fogom túlzottan megerőltetni magamat mert nincs is mivel. Egy teli tenyeres pofont bárki megtud lendíteni szóval azzal nem lesz probléma, de kétlem, hogy ennek a szörnynek az elég lenne és isten bizony én még a közelébe se akarok menni nem hogy hozzányúlni.
Morgana szólítására felé lesek, nem mintha az egész helyzetben lenne bármihez is kedvem vagy ínyemre is azért közelebb megyek mellé, hogy mit akar. Amit akart pedig nem más mint egy kérdés, hogy miért tartok tőlük ennyire.
- Ugyan az vagy ami voltál eddig is és ezen semmi nem fog változtatni.
Válaszolok neki majd elfordulva tőle teszek egy lépést is meg egy kisebb távolságot nyitva közöttünk. Nem számít, hogy vámpírok lettünk amikor ugyan úgy látszanak a viselkedéseikben is, hogy még is milyenek voltak előtte. Nem változott ez semmit és azok akik könnyedén esnek egymásnak azok csak maradjanak távol tőlem mert semmilyen helyzetben sem normálisak. Nem is barátságosak. Veszekednek és kiabálnak egymással, megölnék egymást és magukat is. Szerintem ők azok akik teljesen megvannak veszve, a végén még átragasztják rám is.

Damien


A bunyó végeredménye jobban meglepett, mint hittem. Cass és Cain nem kicsit járt sikerrel, szinte már rémisztőek voltak. Berezelnék tőlük, de családtag ellen nem árthatnak, ha pedig valahogy ellenünk fordulnának, akkor a Mester haragjával kellene szembenézniük. Ettől függetlenül azért félelmetesen profik, ezt az egyet elismerem.
Mikor Remus beváltja az ígéretét, azaz válaszol, ismét meglepődök. Nem csak azon, hogy vannak emlékei, hanem hogy teljesen ellenáll a Mester utasításainak. Ha hirtelen az Éden ellen fordulna, akkor nagyon keveset tehetnénk ellene, főleg mert Remus a saját beleegyezésével lett vámpír. Azért remélem ez nem következik be, vagy a Mesternek van terve ellene.
A következő páros az előzőnél sokkal érdekesebb, mert Morgana is a tagja. Szívesen megnézném ahogy ismét felkenődik a falra.

Malik

A két falkatag igazán jól harcol, Malik ezt elismeri. A Cass nevezetű ügyesen kicselezte a zöld szörnyet, a Cain nevezetű pedig villámgyorsan támadott. Malik ezek láttán erősen kezd kételkedni a karmos rózsaszín harci értékében.
Remus, ahogy ígérte, választ ad a kérdésekre, habár ez látszólag nem tetszik a gyenge Alfának. Hiába, ugyanis a zöld szörny ellen tud állni a Mester parancsainak, ami meglepi a bestiát. Ha tényleg ilyen erős, akkor miért nem tépi szét apró cafatokra a Mestert, hogy aztán átvegye a helyét? Malik szemében Remus sokkal jobb Alfa lenne a mostaninál. Sőt, akár Cain is Alfává válhatna; Malik tudná követni ezt a kettőt. Az utóbbi legalább nem küldene harcképteleneket csatába.
A következő párost Malik ugyanúgy csendben figyeli, de már alig várja, hogy ő maga is megküzdhessen a szörnyeteggel.

Morgana, az Árny Szülöttje

Luna válasza után, sóhajtok egyet.
-Igen, igazad lehet. Ugyanaz vagyok... – végig nézek karomon - ...kívülről ugyanaz a szörnyeteg... – majd Cain és Cass párosra pillantok, akik hamar és ügyesen nyernek. Hát igen ez nem volt meglepő a legkisebb mértékig se. De az ami közjátékként történt egy kicsit furcsa jelenet lett. Talán remény, hogy van más út is és nem csak a láncon lévő vadak sorsa, mint amin most vagyunk. Bár Remus önként lett az ami, mi meg nem, ezért lehet van különbség, de talán... mindegy... A következő páros választása se lep meg. Hát akkor utána jó eséllyel jön a kövi duo és aztán a végén Luna és én.
-De most ezt félre kéne tenned egy időre, és össze kéne dolgoznunk... Sajnos nincs választásunk, vagy már rég nem lennénk ezen az órán, ugye? – teszem fel a kérdést, amire úgy is tudom a választ. – Ha kérhetem, akkor ne menj majd hozzá közel... – néha oldalra pillantok Lunara, aztán a kövi párosra, mi alatt kulacsomkupakjával játszok, aztán felemelem és meghúzom ismét.
Több dolog jár az eszembe per pillanat, hogy mit is kéne tennem, és hogyan, hogy valamit tudjunk mutatni anélkül, hogy Lunanak baja esne, aztán még hasznos is legyen.

Ruházat:

Hallgatni hallgatom a válaszát Morgananak de közben csak magam elé nézek meg fel a csatázóakra is vetek pillantásokat. Nem tetszik egyszerűen, hogy ezt kötelezően kell csinálnunk bár kevésbé lényeges ez a része, inkább az, hogy ahogyan van az egész, itt az étkező közepén egy őrjöngővel. Persze a páros akik épp ott vannak és nagyban bemutatják, hogy mit tudnak ami az épp beérkezőnek az elkapása, fenyegetés és közben Cain meg bevitt egy ütést úgy néz ki. Már nekem aztán sokat nem mond a történés, nagyon követni se követtem, hogy mit művelnek és amennyit láttam belőle sem sokat segített elképzelést kialakítani, hogy még is mit fogok tudni csinálni a szörny ellen. A következő páros pedig Lilith és a kék, Celeste lesz. Ez már kicsit jobban érdekel, Lilithet kezdem el figyelni így végül fel is emelve a fejemet.
Morganara felnézek egy pillanatra, a kérdésére bólintok helyeslően. Egyértelmű, hogy nem lennék itt ha nem lenne kötelező, ellenben a többiekkel a legnagyobb támadásom az legfeljebb dobálózás vagy lengős pofon. Arra, hogy majd ne menjek a közelébe csak vissza fordulok a második páros felé. Nem bolydultam meg... Nem fogok a közelébe menni, egyértelmű.
Megunva az állást leguggolok a fal mellett, török ülésbe teszem a lábaimat és úgy nézem, hogy mit csinálnak a többiek. Gondolom a következő csapat majd ezek után a vadállat lesz meg a másik őrült, remek páros az is.

Damien


Igaz, Morgana nem volt a harcoló párosban, de Celeste és Lilith falhoz csapása ugyanúgy szórakoztató, hacsak nem jobban. Azonban pont mint a Cass-Cain párosnál, az ő harci tudásuk és erejük ugyancsak nem semmi. Hihetetlen hogy ezt gondolom, de lenyűgöző a kis család ereje, akármennyire is idióták. Hiába kedvel engem jobban a Mester, hozzájuk képest a karmaim semmit se érnek, pláne nem Remus ellen. Ez pedig jelen pillanatban eléggé zavaró tény.
A következő párosban én és a kutya vagyunk, Remus pedig nem igazán hezitál. Malik persze vicsorogni, meg morogni kezd, de ezt a vad hozzáállását ki tudnám használni. Hagyom, hogy ő támadjon először, az majd elvonja Remus figyelmét.
Miközben Malik felforrt leveses aggyal támad, én várok amíg Remus le nem csapja, csak akkor lendülök támadásba. Tervem az, hogy minél gyorsabban Remus lábaihoz rohanjak, majd a karmaimat az ágyékába döfném minden erőmmel. Nem túl sportszerű, de ott talán nem olyan vastag a bőre. Ha mégis az lenne, akkor sem kell aggódnom, hiszen ha Cain vámpírerős ütése bevállt feljebb, akkor az én vámpírerős ütésem is beválhat az ember legérzékenyebb pontján.

Malik


A bestia egyre jobban kezd rájönni, hogy talán rosszul ítélte meg a falkáját. Igaz, tele van emberkorcsokkal, mindegyikük ostoba, azonban ha harcra kerül sor, hatalmas harci tudásról tesznek tanúbizonyságot. Mind Cass, Cain, Celeste, Lilith könnyedén le tudták győzni a monstrumot, azaz kint halálos ellenfelek, és remek falkatagok lennének. Talán azok is lesznek.
Malik azonban a falka maradék három tagjában már nem olyan biztos, mégpedig a kis rózsaszínben, a korábban falhoz csapottban, és a harcképtelenben. Az első kettő túlzottan forrófejű, kezelhetetlen, ennek tetejében a kis rózsaszín még szörnyen sokat is hisz magáról. Luna pedig nem igazán tűnik nagy harcosnak, bár ez majd kiderül. Most azonban Malikon van a sor, hogy harcoljon a szörnyeteggel.
- Zöld! Mi harcol...te válaszol Maliknak! Hogy...gyengít..te bőr?! - kérdezi, ugyanis ez valóban felkeltette az érdeklődését. Utánna viszont Malik teli torokból ráüvölt a melákra egy dühödt gorilla hangjával.
Malik nem vár a rózsaszínre, rögtön támad. Terve az, hogy négy lábon nekirohan a dögnek, azonban még odaérkezés előtt balra ugorna, távolabb a dögtől, majd ha sikerül, akkor a zöld háta mögé ugorna. Ha eljut odáig, akkor egyenesen ráugrana a nyakára hátulról, majd a pengés farkát Remus szemébe döfné, karmaival pedig megkapaszkodna. Malik jól tudja, hogy a melák biztosan le tudja őt kapni a hátáról, de mire ezt megtehetné, Malik minden bizonnyal szemen tudja szúrni.
A csatának bármi is legyen a kimenetele, a végén Malik ismét Remushoz szól.
- Te válaszol.

Celestének és Lilithnek is sikerül elérniük, hogy megmutassák mit tudnak és, hogy jól tudják szóval, hogy produkálják magukat a zöld szörnynek de az meg egymásnak és úgy a falhoz vágta őket oda. A nyekkenésükre a falon csak elfordultam és behunyorítottam mint egy átérezve, hogy az tutira fájhatott. Persze nem mintha olyan sok kedvet hozott volna ahhoz, hogy majd a következő páros után én is oda menjek, hogy felkenhessen az a barom a falra. Én megmondom neki, jó távolról majd persze, hogy én aztán nem harcolok meg vele. Felejtse el, nincs is mit bemutatnom szóval le is szakadhat rólam és inkább foglalkozzon azokkal akik tudnak is valamit mutatni. Nem mintha a kövi páros sajnálnám ha sokkal rosszabbul járnának mint az előzőek. A földön ülve és támasztva a fejemet még majdnem, hogy egy halk búú-zást is kieresztek. A vadállat meg az agresszív őrült. Remélem megkapják a magukét.
Sajnálatosan viszont utánnuk majd mi jövünk Morganaval és valamit kell csinálni, gondolom. Mert miért ne kéne de ellenben a többiekkel én semmihez se értek, legalább is semmi sincs amit feltudnék idézni. Se valami eszement pusztakezes harc se más. Szóval ha szép szóval nem fog békén hagyni akkor nincs jobb ötletem mint a székdobálás. Meg asztal, talán mások vagy épp véletlen rossz iránybe...miket beszélek, ha hozzá vágnék egy széket ahhoz a szörnyhöz az maximum vissza baseballozza a karjával nekem. Sóhajtok egy nagyot lemondóan. Bármennyire is nem szeretnék itt lenni, itt kell lenni. Bármennyire is nem akarok megsérülni meg harcolni a melákkal felkel készülnöm rá, hogy hamarosan minden porcikám az fájni fog de rendesen.

Morgana, az Árny Szülöttje

Lassan telik az idő, miközben a falat támasztom, hol Lunat, hol az éppen harcolókat figyelve. Hát annyi biztos, hogy nem lesz túl sok esélyünk eme melák ellen, de akkor is valamit kell majd mutatni, ha más nem is, akkor annyit, hogy nem vagyunk annyira reménytelen esetek. Bár mi nem vagyunk harcosok, hanem civilek, ahogy megtudtuk... én inkább szerelő, Luna meg kitudja, hogy mi is pontosan, mert ez még nem derült ki. Na de annyi biztos, hogy nem itt lenne a helyünk. Főleg, mikor Celest-Lilith páros a falon nyekken, pedig bele adtak, mindent, jóval többet is, mint amire mi valaha is képesek leszünk, de ez se volt elég.
Ezek után következik az előttünk lévő páros, akiknek szinten nincs túl sok esélye valamit is tenni, de azért bele vágnak. Hát jó... miután őket is úgy kell kis kanállal összeszedni, akkor jövünk mi. Meghúzom a kolacsot, ami nagyon a végét járja, szóval, majd újra kell tölteni. A srácra pillantok, majd a a kulacsomra, és a melákra, aztán egy halvány mosoly jelenik meg az arcomon. Hát jó. Ez eléggé érdekes lesz, aminek a végeredménye úgy se lesz más, mint hogy vagy így vagy úgy fájni fog, de talán elég lesz, hogy Remus leszálljon rólunk, aztán meg, ha már más is kérdez, akkor nekem is lesz egy amire szívesen kapnék választ, bár nem hiszem, hogy ez be fog következni, hiszen ahhoz mutatni is kéne valamit, és ha sikerül akkor se biztos, hogy tudja rá a választ. A többiek esetében könnyű volt a dolga, de annál már lehet nem annyira, amire én vagyok most kíváncsi. De egyenlőre csak várok és megropogtatom ökleimet, hiszen már csak percek kérdése és miénk az „aréna”, aztán már nem számít semmi más, csak, hogy előre, s lesz ami lesz. Akár csak a régi gladiátorok, mikor friss hús kerül az arénába esélyek nélkül, csak a túlélési vágytól hajtva, vezérelve...

Ruházat: