Éden

Damien


Az egy óra pihenés után frissen, már amennyire egy vámpír friss lehet, érkezem a felvonóhoz. A csapat gyorsan összegyűlik, majd meglátom a mostani "tanár", aki eléggé érdekes öltözetet visel, ami a színeket illeti. A pajzsos illető magát Hannibalnak nevezi, majd gyorsan ismerteti velünk a helyzetet, amin alaposan meglepődöm. Ki fogunk menni, mármint ki a felszínre. Kintre, ahol bármi meg tud minket ölni, ha nem a nap, akkor azok az elmebeteg vámpírölők. Talán csak kettőt mutattak meg, de a Penge típusú fazonoknak átlagban van egy tucat követőjük, akik nyugodt szívvel végeznének velünk. Bízom a Mester döntésében, de ez nem túl korai? Személy szerint a Remussal lefolytatott "küzdelem" kivételével nincs semmi harci tapasztalatom, valamint a vámpír létem előtt valószínűleg nem nyílt harcban gyilkolhattam. Összefoglalva, a mostani esélyek még a korábbinál is rosszabbak.
A többiek reakciója pontosan olyan, amilyennek gondoltam, azaz totális lázadás. Cain még fel is sorolja a "csapat" harci tudását, mintha ezt eddig csak ő vette volna észre. Igaz, Luna meg a Sosemérző totál harcképtelen, a kutya meg egy kő értelmi szintjén van, de velem kapcsolatban téved. Nem csak tökön tudok szúrni valakit, és Remus nem hagyta magát, csupán nem számított erre. De ezen nincs értelme kiakadni, mert a csapat fele valóban nem áll készen. Küldjék ki Casst meg Caint, azt hadd dögöljenek meg fent, a többi meg kapjon nem-Remus-féle edzést. Malik meg agyat.
Sajnálatos módon akármennyit hőböröghet az a kettő, a számítógépagyú meg nyugodtan okoskodhat, itt nincs helye nemleges válasznak. A liftbe önakaratból szállok be, fent pedig majd kitalálok valamit. Talán megint harcra uszítom a kutyát, vagy valami hasonló.

Malik


A bestia, az idő leteltével a felvonóhoz megy, ahol a falkája is lassan összegyűlik. A mostani "tanár" személyében Malik egy érdekes öltözetű, pajzsos emberkorcsot ismer meg, aki magát Hannibalnak nevezi. A titulusa lényegében Alfát jelent, de mivel látszólag ő is a gyenge Mester talpnyalója, Maliknak nincs jó véleménye róla. A mostani "edzés" elmondása után Malik csak felhúzza a szemöldökét.
- Terv szar. - morogja az orra alatt, majd miután meghallja Cain mondandóját, érdekes módon egyetért vele - Cain mond…igaz. - jegyzi meg, mert a falkát így kiengedni a felszínre ostobaság, és az Alfa gyenge ítélőképességére utal. A falka megmutatta az erejét Remus ezdésénél, amiből nyíltan látszik, hogy a fele egyáltalán nem alkalmas a harcra. Malik persze követni fogja a falkát, és védeni a gyengébbet, az ösztönei ezt súgják neki. A dolog persze könnyebb lenne, hogy ha három tagot nem vinnének ki, mégpedig Lunát, Celeste-t, meg a Mester rózsaszín talpnyalóját. Ebből az első harcképtelen, a másik nem harcra termett, a harmadikat pedig mindenki utálja, ahogy a rózsaszín is utál mindenkit.
Malik persze így is beszáll a liftbe, mást nem tehet, valamint már szomjazza a külvilágot. A végtelen vadászmezőket. A vadászatot, és persze a harcot. Azonban a jelen helyzetben egyenlőre a falka közelében marad, és figyeli az egyetlen értelmes tag szavait.

Morgana, az Árny Szülöttje

Megérkezik a lift és benne a következő tanítónk, aki belekezd a nagy monológjába. Egyenlőre csak csendesen beszállok a liftbe és csak lehajtott fejjel hallgatom a többieket, majd mikor végeztek csendesen kezdek bele.
-Kösz, hogy így kiáltok mellettünk, de nézzetek rá. Egy nemzet zászlaját viseli, annak büszkesége nélkül, egy olyan katona, aki elfeledte milyen gyengének lenni, civilnek, s jó embernek. Cass, Cain… ezt jelenti katonának lenni? – teszem fel csendesen a kérdést, de nem várok a válaszra – mert akkor nem kérek belőle és inkább úgy élem le az életem, hogy egy hülye kis civil vagyok, de megőrizve önmagamat. - majd felnézek bele Hannibal szemébe, az enyémben csak bánat van, keserűség, semmi más.
-Látom az időjárásról beszélgettek, vagy a vér ízéről, de hogy nem arról, hogy ki mire képes itt az is biztos. De legyen. Nem vagyok katona, csupán egy szörnyeteg, amit kreáltak belőlem, és lehet nem tudok olyan dolgokat, amire nagyra tartják magukat, de úgy fest, van amit sokkal jobban, amit sose fognak felfogni: Mit jelent az igazi család, mert ez nem az. Azonban úgy is fölös a szó, ez a fém ajtó többet fog fel belőle, mint egy csilli-villi rucis fickó, aki látszatra nagy erős, de belül üres, semmi. Emellett a Mester nem fogja elengedni a pórázunkat most se… tehát megint egy teljesen fölösleges teszt, olyanra rákényszerítve minket, amit nem tennénk meg, ami ellent mond annak amik vagyunk, ahelyett, hogy már rég olyan területen lennénk, amihez érünk.
Végig mutatok a többieken lassan
-Harcászat, tudomány, gyártás, karbantartás… és nem egy kalap alatt mindenki… de ez is elégszer lett elmondva… - fejezem be, majd hátat fordítok Hannibalnak lehajtott fejjel és az ajtó alját nézve várok, hogy felérjünk végre.

Ruházat:

Az egy óra amit kaptunk végül úgy folyik végig ahogy elkezdődött. Miután felborítottam a kártyavárat és leültem az ágyamra Lilith sem szólalt meg. Ennek most örültem is meg nem is. Nem volt kedvem beszélni persze de egy vagy két nyugtató szó jól esett volna, mint a biztos rendben lesz minden és hasonlók. Nem értettem meg még most sem, hogy miért akart ennyire megverni engem az a szörnyeteg. Biztos csak ezért, mert az és én nem tudok harcolni akkor jól kihasználja ezt. Azzal szemben is kettős voltam, hogy most felmegyünk a felszínre. Kíváncsiság persze megvolt, látni akartam az ismeretlen felszínt, de ha olyan ellenségesek odafent mint a zöld szörnyeteg idelent akkor nem kérek a kirándulásból. Egyébként is miért tart egy ilyen veszett állatot idelent? Teljesen nem értem.
Amikor menni kellett akkor mentem, közel maradva folyton Lilithez, úgy mögötte mentem, az árnyékába maradva szinte. Eléggé ahhoz hasonlíthatott mikor először felébredtünk és elindultunk kifelé abból a hullaházból, akkor is így mentem mögötte mintha bujkálnék. Nem akartam a többieket se látni se a felszínre menni, inkább maradtam volna a szobában. Az jó lenne. De nem lehetett. A lift előtt egy újabb alak van, ez most színesben felöltözve, Hannibál névre hallgatva. Az enyhe dejavú érzést meg szinte azonnal sodortam el a gondolataim közül mintha semmi se történne. Úgy se fogok rá emlékezni akkor meg csak zavaróak, mintha csak egy szúnyog keringene a fejed körül. A többiek közül megint mindenkinek volt hozzá fűzni valója, nem tagadom értem én, egyet is értek talán még mindennel is. Csak akkor emelem fel a fejemet és nézek fel mikor Lilith megszorította a kezemet a szavai után, rá mosolygok ha ő nem is látja. Azért nem mondom, van egy humor érzékük, még, hogy magabiztosak vagyunk mindannyian. Én tuti nem, nem tudom honnan halászta elő ezt rólam de nem vagyok annyira hülye, hogy ne vegyem észre az apró reakcióhiányom amim volt mikor arra került a sor, hogy harcoljak. Persze mindenki lekötötte ott, hogy csak földbe gyökerezett a lábam és még is, hiába igaz ez valahol akkor sem igazán terveztem semmit, csak "essünk túl rajta". Ennyi volt az egész reakcióm, még is ki akarna vissza olyan emlékeket ami ezt verhette bele a testembe? Ne nevettessetek meg. Lépjünk be a liftbe, persze, megyek Lilith után ahogy ide felé is jöttem, beszállok a liftbe, de nem számítok semmire sem.

A lift visz minket egy ideig felfelé, közben a többieknek szépen sorban válaszol is meg magyarázza tovább Hannibál a szituációt, hogy ő is így gondolta és ő is belátta, hogy kell ez a fajta oktatás. Nevetséges, még hogy az oktatás! Az összesnek meglágyult az agya biztos a sok veréstől amit kapott attól a zöld szörnyetegtől azért hiszik azt, hogy így kell megtanítani másoknak a dolgokat. Csak azért mert meggyógyulunk hamarabb attól még fáj! Biztos meg fájni is fog akkor meg köszönöm szépen de nem kérek belőle a-a! Ebből a majd meglátjuk felszínhez sincsen semmivel sem több kedvem mint még a liftbeszállás előtt volt de egyre csak kevesebb és kevesebb van. Nem hiszem el, hogy bármi is lenne odafent olyan ami annak adna igazat, hogy az a zöld szörnyetegnek a verési metódusa amit még a Mester is megállíttatott az olyan jó és helyes lenne. Kizárt!
A kinyíló ajtó után a látvány semmi olyasmi amire számítani tudtam volna, semmi előzmény nélkül persze a felyemben, hogy mire lehetne számítani nem sokat segít sem és a gusztustalan, mocskos csatorna legfeljebb gyomorforgató lehet. De persze megyünk tovább, ösztökélve vagyunk, hogy menjünk csak fel, hogy majd meglátjuk mi magunk is a miértjét a dolgoknak. Nem hiszem, nem is tudom elhinni vagy elképzelni, hogy még is mi lehet odafent ami majd megfogja rögtön változtatni a hozzáállásunkat és a véleményünket. Nem tudok mást mint kételkedni az egészben bár valamennyire kíváncsi is vagyok, hogy még is mi lehet ez a felszínen ami majd megváltoztat minket.
Megyek a többiek után majd én is felmászok a létrán. Felérve pedig nem várt dolog tárul elém is ahogyan mindenki más elé. Egy lerombolt város, az, hogy miféle város arról fogalmam sincsen, csak bambán bámulok ki a fejemből rá. Most még is mit kéne ezzel kezdenünk? Persze, nem értem, hogy mi a fene történhetett, háború van esetleg? Háborúban állnak a vámpírok az emberekkel itt, vagy most az egész világ van abban. Biztosan nagyobb sokk lenne akkor a látvány ha bármire is emlékeznék a múltamból, például arra, hogy mi féle világban éltem ez előtt. A többiek közül fel is említik sokan, hogy ez biztos csak valami hazugság, csak megtévesztés de azzal együtt tudok érteni, hogy hihetetlen. Nem érzem azt, hogy egy ilyen háború verte világban nevelkedtem volna hiszen semmi olyanra nem tudok rábökni, hogy használható vagy jó lennék benne ami egy ilyen világban hasznosnak számítana, se harci képesség, se kiemelt tudás vagy egy egyszerű ösztön a baj elkerülésére. Elkezdem vakarni a nyakamat miközben elfelé nézve a többiekkel ellentétes irányból nézem a tájat. Vicces, hogy az egyik nevet a másik meg csak hangos de beszélnek. Tudom, hogy senkit se érdekel közülük, hogy mit kér Hannibál de legalább a javaslatokra hallgathatnának. Bármilyen is a látkép, nem szeretném ha valamelyik felszíni ellenség az megtámadna minket miatta.

Morgana, az Árny Szülöttje

Hannibal válasza egy kicsit se hoz jobb hangulatba, de talán per pill nem is nagyon ront rajta egyenlőre. Az egész jelenet szinte olyan, mintha itt se lennék, egészen addig míg nem dob pár „csontot” nekem is azzal, hogy hozzám intéz néhány szót. „Aztán keserűen tapasztaltam meg és fogadtam el, amit Ön is, Morgana, miszerint nincs választásunk.”
Remek, csak ettől még nem érzem jobban magam… De ez mellékes… lényegtelen. Ahogy a lift felér, kiszállok belőle, majd nézem, azt ahova érkeztünk. Hát szemét egy hely, passzol a bejárathoz, de az tény, hogy rögtön nem is mehetne a felszínre, hanem sötét hely kell… Sötét… na igen, ez az, amit már elég nehéz felfogni, mikor szinte csak abban élünk, mert nincs szükségünk a fényre egy kicsit se. Látom a mocskot, a szemetet, ahogy haladunk a csatornában, majd egy feljárónál állunk meg. Menjünk fel, remek ötlet… nézzünk körbe… még jobb. Főleg, hogy olyan dolog vár minket fent, ami majd meggyőz arról, hogy mennyivel is jobb lent a börtönben, azaz Édenben.
Mikor a létrához kerülök akkor felmászok, majd körbe nézek. Furcsa látvány, de talán az még jobban az, hogy semmilyen érzelmet nem vált ki így elsőre belőlem.
-Húúú… ha… - jegyzem meg, talán kicsit hidegen. Aztán a többiek kezdenek bele, mondjuk Cass nevetése nagyon meg se lep, ahogy a szavai se, ráadásul a többiek reakciói se másabbak. Valahogy nem lep meg, hogy senki se hisz abban, hogy ez a valóság… miii meglepő.
-Most mitől is kéne pánikba esnünk? Romok… - majd eléggé aranyos képet vágva nézek Hannibalra. - … Remélem azt is elmondták a korábbi tanítóink és a Mester, hogy nem emlékszünk semmire, így lehet emlékekkel eme látvány elszomorítana, de honnan tudjam, hogy ez nem egy romos hely, amin évek, évtizedek, vagy századok óta ilyen, mert semmire se emlékszem, arra se, hogy jártam e itt valaha. – fejtem ki a véleményemet csendesen, majd körbe nézek kicsit jobban, majd leguggolok és úgy várakozok. – Ugye nem várt mást Hannibál, mondjuk valami emberibb reakciót erre? – mutatok körbe – Bocs, de mi már csak emlékek nélküli rövid pórázon tarott szörnyek vagyunk, semmi több… - Nem vagyok jelenleg abban a lelki állapotban, hogy egy romos vidék megrázzon, arra elegek voltak az órák eseményei, ami talán egyszerre sok volt, hogy közben kiheverjem őket. Talán, ha tényleg emlékeznék valamire, amire tudnék támaszkodni, amivel összetudnám vetni a dolgokat, de egyenlőre csak annyi biztos még nekem is, hogy itt valami nem stimmel. Ha ilyen lett volna a világ mikor élek, akkor jó eséllyel legalább önvédelemből jobb lennék, hogy ha másból nem is, de minden jel arra mutat, hogy csak egy autószerelő vagyok és semmi több, semmi komolyabb, ami meg nem passzol bele egy ilyen lepusztult világba. De mondjuk a hely annyiból remek, hogy ki keresne egy komplexumot egy romváros alatt? Jó eséllyel senki. Azért a többiek amit mondanak, abból pár dolgot próbálok megjegyezni közben, miközben továbbra is guggolva várakozok több okból is. Egyrész, így kényelmesen a többiek mellett tudok maradni, másrészt, ha menekülni kellene akkor csak bele szökkenek a csatornába, harmadrészt így kisebb célpont vagyok, ha lenne pár támadó dolog, hogy élethűbb legyen eme óra, hogy mekkora veszélyek is lesnek ránk. Lassan játszadozok a nyakörvemmel, és várom, hogy Hannibál folytatja e a magyarázatot, a válaszolgatást, vagy a „Nincs igazunk, rosszul gondoljuk, lent szép, fent csúnya rossz” győzködést, aminek a vége, hogy „Mester a jó és a család fenntartása a cél” szónoklatok.
Nem tudom… valahogy azok akik körbe vesznek nem olyanok mint egy család, Cassnek és Cainnek igaza van, max bajtársak lehetnénk, ha mind katonák lennénk, de nem vagyunk azok se. Csupán nyolc egy csoportba zárt személy, azt ennyi.

Ruházat:

Damien


A többiek csak pofáznak, meg pofáznak, és csak pofáznak megállás nélkül. Nem számít milyen tanítóval futunk össze, ezeknek folyton panaszkodniuk, meg fröcsögniük kell. Emberség, civilek, ugyan már! Halhatatlan vámpírok vagyunk, az ilyesmi már nem igazán tűnik fontosnak, nem? Mondjuk engem az is meglep, hogy még Malik is egyetért a többiekkel, majd még Cainnal biccentenek is. Persze, rohanj csak a gazdidhoz, öleb.
Kiérve egy csatornaféleségbe jutunk, és mikor visszanézek, a liftajtó szépen eltűnik a falban. Ezen csak elmosolyodom, hiszen a többiek mind hülyének tartják a Mestert, holott ez a trükk magas észjárást tanusít. Ha egy kicsit erősebb lenne, akkor még ezekkel az idiótákkal se lenne gond. Szinte már alig várom, hogy a Mester elrendelje a kivégzésüket, és ÉN lehetek majd a hóhér.
A csatornából kiérve először nem értem Hannibal szavait, de az elpusztult város láttán megfagy bennem a vér. Aztán a többiek szavai hallatán hangosan nevetni kezdek.
- Bocsi, csak...hahaha...rohadt vicces az, hogy...hahahaha...egyetértek veletek. VELETEK, kreténekkel...hahaha..- nyögöm ki nevetés közben. Elpusztult város? Már ott bukik meg a dolog, hogy a gyengébbik felem mégis hogy élhetné túl ezt az apokaliptikus helyzetet? Halottnak kellene lennünk, nem? És én mégis élek, szóval biztosan kamu. Jó trükk, drága Mester, de túl átlátszó.

Malik


A bestia pontosan tudja a saját észjárását, erre nem kell emlékeztetni. Talán valóban ösztönlény, de egy farkasfalka se viszi vadászni a kölyköket. Az alfa ezzel valóban csak a saját alkalmatlanságát bizonyítja; Malik szemében megbukott, mint Alfa. Gyenge, ostoba, szánalmas, és ha nem lenne az a különös kényszer, Malik egyáltalán nem követné.
A bestia észreveszi, hogy a Cain nevezetű feléje biccent, ezért ő is viszonozza a gesztust. Ahogy Malik látja, talán Cain lenne a legjobb alfajelölt, és őt követni tudná. Ezt azonban nem adja a tudtára, hanem vár vele addig, amíg eléggé kiismerte.
Kiérve Malikot nem nagyon sokkolja a lerombolt város képe, hiszen alkalmazkodó. Akár valós, akár nem, ez neki csak egy újabb vadászmező, nem több. Még erőteljesen bele is szimatol a levegőbe, és élvezi. Ismét kint, ismét szabadon, és ezt a vihogó rózsaszín se teheti tönkre.
Akárhogy alakul a helyzet, Malik ugyanúgy figyel, viszont már a környezetét is szemmel tartja.

Vita, vita, vita. Mindig ugyan oda jukadunk ki bárki új arc jelenik meg nekünk. Persze miért ne ez történne mikor mindig valami mást hallunk amit már egyszer hallottunk, csak ugye másképpen. Én nem tudok mit mondani erre, pont mint eddig. Lehet, hogy őket akkor "vizsgálgatták", hogy csapat voltak másokkal és a többi minden amit csak akarnak, de sehogy se látom magamat ebben a formában, hogy még is miért vagy miképpen kötődhettem a többiekhez.
Azzal pedig csak egyet érteni tudok most már én is, hogy ez biztos nem a felszín. Olyan hamar felért a lift is, nem tűnt olyannak, hogy nagyon mélyről érkeztünk volna, az pedig, hogy dél van csak felborzolja az idegeimet. Nem hiszem el, hogy a felhők egyszerűen megfogják a napot és az nekünk már jó. És mi van ha hirtelen kitisztul az idő? Akkor ott égünk el! Kizárt, hogy csak így felengednének minket amikor vannak akik inkább meghalnának mint hogy így éljék az életüket tovább. Aggódva nézek is fel Lilith-re aki kijelenti, hogy megy keres egy helyet "napozni". Már az borzalmas fejlemény, hogy Cassandra nekiállt kiabálni és sokan mellette még röhögnek is mint valami veszettség lenne. Egyébként is, mi értelme lenne egy ilyen hazugságnak a felszínnel kapcsolatban, egy idő után úgy is kienged minket fel újra akkor meg látnánk, hogy nem is az van amit most látunk, annak semmi értelme nem lenne. Végül csak össze szedem  a bátorságomat és mivel Cassandrához úgy se merek szólni, hogy halkítson a hangerején ha már kérve volt, hogy ne kiabáljunk akkor legalább Lilithet nem akarom, hogy kisétáljon a napra, elmenjen ezért utána nyúlok és megpróbálom megfogni a felsőjét, bele kapaszkodva gyengén, hogy inkább észre vegye azt mint sem, hogy vissza tartanám vele ténylegesen. Szóval ha meg is fogom de nem érdekli akkor el is engedem utána de ha megáll akkor jó. Mi van ha kisétál a napra és az igazi és tényleg megégeti? Az biztosan fájni fog, miért akarja azt? Nem tudom most mit kéne csinálnom. Mindenki ellene van mindennek, bármi van úgy se fogják csinálni. Pedig ha csak megcsinálnák akkor mehetnénk vissza le. Úgy sincs sok minden más amit tudunk csinálni.

Damien

Vámpírként nem kell sokmindentől félnem. Se öregedés, se betegségek, a napot kivéve szinte semmi se árthat nekem, és csak vérre van szükségem. Azonban attól már tényleg megíjedek, hogy egyetértek a többiekkel. Velük, ezekkel a degenerált, lázongó, nagyképű, halhatatlanságra méltatlan idiótákkal. Félreértés ne essék, nem mennék szembe a Mester szavaival, azonban ezek a félkegyelműek rendes, hihető dolgokat mondanak. Habár, ha jobban belegondolok, a legtöbb mondandójukra Hannibal jó magyarázattal szolgál, szóval nem. Mégse értek egyet ezekkel a degeneráltakkal.
- UV sugárzás, ez most komoly? Cain, drága fivérem, ne próbáld a Mester hatalmát összehasonlítani holmi tudományosnak hangzó humbuggal. Nyílván a közvetlen napfény tud csak nekünk ártani, a többit meg Hannibal összefoglalta. Különben is, mégis miért hazudna a Mester ilyenekről? Szóval erről ennyit.- mondom, de kétlem, hogy bármi eredménye is lenne ennek. Legalább megpróbáltam.
A feladatunk sajnos nem úgy kezdődik, ahogy kellene, ugyanis Cass meg Malik elég hangos üvöltözésbe kezd.
~ Mester, tudom, hogy ezt nem én döntöm el, de szerintem Cassandrát és Malikot el kellene távolítani a csapatból. Veszélyeztetik a küldetést, a családot, sőt még talán az Édent is. ~ üzenem gondolatban a Mesternek. Talán igazat ad nekem, talán nem, nem tudom. Azt viszont igen, hogy ha ezek ketten tovább ricsajoznak, elég nagy bajban leszünk.

Malik


A bestia számára minden nagyon valóságosnak tűnik. Az égbolt, a szagok, a föld a lábai alatt, mind nagyon valóságosak. Régóta nem lehetett kint, a végtelen vadászmezőkön, de a falkája szavait hallgatva fél, ez talán mégse a valóság. Talán ez is csak egy nagyobb ketrec, mint a növényes ház. Csak egy ketrec, Malik pedig gyűlöli a ketreceket.
Hannibal a dolgokat valami hibernációval akarja megmagyarázni, bár Malik ezt se érti. Hibernálva? Mint egy medve? Malik képes lenne erre, de a többi emberkorcs nem, szóval ez elég gyenge trükknek tűnik. A bestia alapból nem hisz a gyenge Alfának, akkor mégis miért hinne az egyik talpnyalójának? Főleg, mert a falka néhány tagja értelmes dolgokat mond, mondjuk Malik néhánynak a felét se érti.
A kis rózsaszín nyafogása semmi hatással nincs rá, azonban a Cassandra nevezetűnek az üvöltözése már igen. Elvégre ha ez nem a valóság, akkor Malik is kiengedhetne némi feszültséget.
A bestia kényelmes pozícióba helyezkedik, majd teli torokból felvonyít, akár egy farkas. Hosszan, tisztán, és hangosan. Ha pedig ez mégis valós lenne, akkor a környék megtudhatja, egy új ragadozó van a környéken.

Morgana, az Árny Szülöttje

Csak sóhajtok egyet, majd félre fordítom a fejem és csak állok egy kis ideig, majd fújok egyet.
-Annyi cél, mint egy gyereknek, egy akváriummal a kezeiben… - teszem hozzá eléggé lemondóan, majd a feladatot végig hallgatom és míg mindenkinek meg van a maga reakciója, némán guggolok tovább, majd Hannibalra pillantok.
-Remélem nem volt annyira naiv, hogy azt hitte, ez ennyire egyszerű lesz… - ezzel felkelek guggolásból, majd végig mutatok a többieken. - …na most mi lesz? Mester kényszerít mindenkit, hogy előre? Hát akkor bukta ez a teszt. Ha nem, akkor se lesz összedolgozás, azaz bukta úgyszintén. – lezuttyanok a hátsómra inkább és felhúzva a lábaimat a térdeimen támasztom a fejem, majd Damien felé bökök.
-Azért az érdekelne, hogy a „hugin” milyen vizsgálatokat csináltak, mert vagy akkor állították be nála az agyhalált, vagy már alapból is ilyen volt? – bár igazából nem nagyon érdekel a válasz, és igazából nem is Hannibalnak szólt, de úgy se fogja magára venni a címzettje, aztán Luna felé pillantok, hogy ő hogy van. Nem igazán tudom, hogy mit is tegyek, hiszen, patthelyzet az egész most. Ha megindulok bukta, ha nem akkor is bukta, és esélyt nem látok arra, hogy csapatostul meginduljunk most, vagy bármi ilyesmi. Abban biztos vagyok, hogy Hannibal szava nem lesz elég, hogy itt bármi más is legyen, mint ellen állás, így meghozok egy döntést, bár nem egy nagy dolog, de talán segít egy kicsit… vagy nem.
Felkelek lassan, majd Cain elé állok, és felnézek rá.
-Te vagy a vezetőnk, Cain. – kezdek bele csendesen – Te vagy az aki kiállsz a gyengék érdekében és védesz minket - hangom határozott – A teljes bizalmamat élvezed, jobban, mint bárki, mint akit eddig ébredésem óta megismertem – hangom teljesen őszinte - Mond mi legyen, és követem, egy szó nélkül, legyen az bármi. – jelentem ki nemes egyszerűséggel, de komolyan is gondolom, miközben ott állok előtte, bár nem vigyázban, hanem kis terpeszben lazán hátra tett kezekkel, magam se tudom, hogy miért is állok így és úgy várom, hogy mit is fog mondani. Talán ez elmozdítja eme helyzetet.

Ruházat: