Éden

-- Semmi gáz, úgy sem tudtam volna mit csinálni ott most, ezért sem írtam addigra, Malik elfeküdte az utat amerre tudtam volna menni --


Nem mozdul a dög én meg nem tudok elmenni mellette, nem mintha ennél közelebb akarnék hozzá menni, még egy levegőt sem akarnék vele szívni ha lehet.
Persze alattunk meg ég minden, ami nagyon de nagyon nem jó hír szóval ha más nem akkor lekell rángatnom onnan, lelökni a csatornából és én meg akkor tudok tovább menni. Viszont ezt nem kell kiviteleznem is mert lövések és sikolyok hangja zeng fel a folyosók felől és robbanások majd teljes csend. Kis idő után pedig valaki elkezdi oltani a tüzet poroltóval alattunk amíg el nem oltja teljesen azt majd a földhöz csapja össze törve azt a ketyerét amit az emberke tartott a kezében nem rég, amikor meg összetörik a nyíl is megjelenik előttem megint. Meg más is történik még, egy-egy precíz vágás a dög előtt és mögött és az járatostul landol a földön. Mellette pedig az elmebeteg nő is már fekszik, mind a kettő eszméletlenül.
A hang hallatán pattan párat a vállam fel-le. Nem fűlik a fogam rá, hogy ugyan úgy járjak mint a dög meg a másik is ahogy járhatott így inkább először csak kilesek a frissen nyitott részen egy pillantást vetve az alakra majd csak lemászok is. Így is úgy is leszed, akkor már inkább csinálom magamtól.
- nem a társam ... - dünnyögöm közben ha kell mert poros volt a szellőző akkor leporolom a felsőmet. Bár felesleges komment egy kissé inkább megnézem, hogy ki ez az alak aki, hát, végül is kisegített és remélem, hogy nem akarja rövidre zárni a dolgot azzal, hogy most akkor meg is öl. Ha megakarna támadni persze miután lemásztam akkor próbálok kitérni előle és menekülni, de ha nem is akkor is tartok egy tisztes távolságot tőle a lemászás után ha kellett még teszek is egy-két lépést hátrálva tőle el ha nem lettem volna tőle kartávolságon kívül.

Morgana, az Árny Szülöttje

Cain elveti teljesen az ötletemet, és jelzi is ezt. Nem ellenkezek vele, nem állok ellent vagy bármi ilyesmi. Lehet lenne nem oda illő gondolatom, vagy reakcióm, ha más tette volna, de így nem volt, csak csendesen figyeltem, és bólintok, hogy megértettem. Figyelem, ahogy a sérült vámpírok összeszedik magukat, és ezután figyelem csak őket némán egyenlőre. Nem akartam fölöslegesen közbe szólni, csak figyeltem és vártam, hogy mi is lesz a következő, amit majd tenni fogunk. Egyenlőre úgy festett, hogy Cass támadni készül, Celeste tönkre tenni a gépet, Cain fegyvereket szerezni, és persze ott volt az a különös nem létező nyíl is, amivel valaki csalogatni akart minket. A kést tartva guggolok tovább nesztelenül, figyelve, hogy Cass akciója sikerül e vagy sem. Ha igen, akkor nyertügyünk van, ha nem akkor készülhetek arra, hogy futás lesz a vége, vagy harc. Azonban jelenleg jó esély van rá, hogy csendes osonás lesz a vége, és talán a megmentett vámpírok is jobb erőben lesznek, ha ihatnak egy kis „import árút” azaz az idegen vért kortyolhatnak, már ha ezeknek van valami olyasmijük, ami jó is a helyieknek.

Ruházat:

Az alak aki leparancsolt a szellőzőből nem más volt mint az egyik akiről mutatták is a képet. A vámpír vadász alak. Nem nehéz észre venni a karót a kezében, vagy csak jobban megragadta a tekintetemet. Nem mintha hiányban szenvedne fegyverekben, pont ahogy a képen is volt amit mutattak róla. És ez elől akarták hogy fussunk ha látjuk? Még is hogy? Az egyetlen amit biztosra veszek ha pislogok már belém fogja döfni azt a karót vagy csak agyon lő. Persze az ahogy néz sem mond semmit el, hogy most mit akar. Mikor elteszi a karót és oda nyújtja nekem a fegyvert a másik kezéből veszem észre csak magamon ahogy végre "kiengedek" egy kicsit mert eddig amióta megláttam, hogy ki is csak megfeszülve figyeltem. Értetlenül végül de reflex szerűen nyúltam a felém nyújtott fegyver után. Nem azért mert fegyver volt, hanem csak mert adta, gondolom. Persze neki könnyű mondani, hogy semmiség használni, csak célozni kell vele ez nekem nem olyan egyszerű. Azt se tudom minek fogadtam el tőle. Felvette a két ájult másikat és hátat fordított nekem. Azt értem, hogy nem vagyok éppen a veszély sugárzásának mintapéldánya és valószínűleg egy moszkító is több vérszomjat áraszt magából mint én, de csak így hátat fordítani nekem miután a kezembe adott egy puskát és még cipel is két alakot mellé. Ebben a szituációban még én is...
Végül csak figyelem ahogy elkezd menni kifelé határozott léptekkel. Persze jelezte, hogy menjek utána. Kételkedve kezdek el sétálni követve őt és bár nem tudom, hogy van-e megfelelő távolság amit tudok tőle tartani, hogy megtudjam magamat védeni tőle esélyes, hogy az egész folyosó hossz nem lenne elég. Ennek ellenére nem megyek mellé jópofizni hanem azért egy jó három métert tartok tőle folyton. A szobából kilépve azért még körbe néztem, a másik irányba is minden elintézve, tuti fel tudnék most már menni arra hisz valahol le kellett jönnie és elnézve mindent idelent biztosan nem is leengedték csak úgy. A kérdésére az irányba nézek amerre bökött is a fejével. Azt hiszem arra vannak a többiek is. Legalább is ha jobbról jött és össze szedte a pszihó csajt akkor a többiek biztos a másik irányban vannak, már csak azért is mert gyűlölik egymást, kizárt, hogy ugyan arra menjenek. Persze a nyíl arra mutatott. Felnézek az alakra de nem válaszolok rögtön. Nem mintha érdekelne, hogy mi történik mikor Penge beéri a többieket, már mint biztos nincsenek már ezen a szinten hanem már kiharcolták magukat a felszínre. Azt se tudom, hogy mi ez a nyíl egyáltalán ez meg követni akarja.
- Előtte...mond meg hogy mi ez a nyíl.
Bár erősen kell küzdenem azzal, hogy ne haljon el félúton a hangom csak végig mondom a kérdésemet és mintha a válasz csak egy dolog lehetne szinte kész vagyok az ellentétes irányba sprintelni el még a fegyvert is eldobva ha kell, hogy elfussak előle.

>> Luna, az Éji Angyal /Sakura/ >> Játékos társak: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller, >> Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, >> Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black >> Felszerelés/egyéb: szürke póló, farmer, edzőcipő, vékony kapucnis pulcsi

A lényegét meg tudtam legalább, hogy mit mutat a nyíl, egy esetleges kivezető utat innen, a jó esetben. Viszont mielőtt még teljesen be tudta volna fejezni a mondanivalóját Penge belefutottunk azokba akiket nagyon nem akartam volna viszont látni és még négy extrába is, akik Pengével együtt egymásnak is lódultak. Remek, nem hogy megint a többi elvileg csapat meg család és miegymásnak elhordottak de még harc is lesz. Vagy nem, ez a része még elválik hogyha Penge és a másik négy is hallgat a többiek megállásra felkérésére vagy sem. Persze ha harcolnak sem tudok mit csinálni velük, az egy dolog, hogy a fegyvert egyszerű használni ami a kezemben van viszont nincs is kedvem kibökni, hogy most melyikre lőjek. Pengét bemutatták mint nagy ellenség és mégsem ölt meg se engem se a másik kettőt pedig megtehette volna, a többiek meg undorodnak a vámpíroktól és a helytől és mégis négy másikkal bandázódtak össze. Nem mintha a "szükség" nem lenne nagyúr, ezt addig tudnánk vinni, hogy egyikünk se akarna itt lenni ha lett volna választása. Ha ki is választanám, hogy kire lőjek rá sem garantált, hogy nem csak Pengét lőném hátba a nagy csatába. Életerősnek fest és elintézte azt az összes többi katonát és robotot is szóval az utolsó dolog ami kell neki az az én segítségem. Így vissza ahhoz amihez már hozzászoktam, kivárni, hogy mit fognak most kezdeni miután ezt érzem a legkényelmesebb választásnak. Bármi is lesz, valószínűleg gyorsan vége is lesz majd. Így inkább azon gondolkozok el, miközben elnézek a folyosó másik irányába is nehogy arról meglepjenek esetleg amíg mindenki a csatározókat csitítja, hogy kikre gondolhatott még. Az biztos, hogy az előtte lévő ötösre mi hármunk mellett. Talán a régi csapatára a kemény katonáknak az ötösből. Hát, ha kijutottunk innen akkor remélem, hogy lesz valami ahova lehet is menni mert a felszínből eddig csak azt a kihaltra festett tájat láttam és ennél többet nem is tudok arról, hogy mi lehet fent. Micsoda kilátások, lelkesítő.

>> Luna, az Éji Angyal /Sakura/ >> Játékos társak: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller, >> Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, >> Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black >> Felszerelés/egyéb: szürke póló, farmer, edzőcipő, vékony kapucnis pulcsi

Egyelőre nem esnek egymásnak a felek, ennek örülök mert nem akarok harcba keveredni most. A másik, hogy úgy fest miértünk jött, hogy elvigyen innen minket és azért is, hogy visszaszerezzük az emlékeinket. Ennek hallatán felcsillan a szemem. Az, remek lenne, gondolom. Remélem, hogy igen. Ha vissza kapnánk az emlékeinket akkor már azt is tudnám hogy van-e valami amit otthonnak is hívok, remélem, hogy van. Ez azért aggaszt mert mi van ha senki sincs? Elhessegettem a gondolatokat gyorsan, remélnem kell mert ha nem akkor semmi értelme nincs semminek.
- Én megyek utánad, kell az emlékem.
Válaszoltam végül kissé rekedtesen a szokásos némaságom miatt. Ránézek a többiekre azért lopva. Vannak akik kifejezetten azért a férfiért akarnak menni akivel fenyegetve is volt a Mester által, hogy így meg úgy. De például a kéket nem érdekelte.