Lisa Frye

Go down

Lisa Frye Empty Lisa Frye

Témanyitás by Lisa Frye Vas. 10 Szept. 2017, 21:42

Adatok:

Név: Lisa Frye
Egyéb név(i): -
Faj: Ember/Mágiahasználó
Nem: Nő
Jellem:  Kedves, energetikus személy. Elég makacs tud lenni, mindig kiáll magáért vagy másokért, ha szükséges. Ha egyszer valamit a fejébe vesz, akkor azt igyekszik véghezvinni, nem szereti feladni a dolgokat. Egyetlen élő rokona, akivel kapcsolatba van az az öccse, akiért képes bármit megtenni, hogy megóvja, ami a múltban sokszor bajba is keverte. A múltbéli dolgok miatt néha kissé bizalmatlan az emberekkel szemben, illetve sok esetben elég szarkasztikus tud lenni.
Személyazonosság: Nyílt
Születési helye és idő: 2012. március 4. Los Angeles
Kor: 16 év
Család: Apa: Ian Frye (Nem tudni, hogy mi van vele) Anya: Sonya Frye (Halott) Testvér: Rick Frye
Foglalkozás: Nincs
Testmagassága: 165 cm
Testsúlya: 54 kg
Szeme színe: Zöld
Haja színe: Vörös
Bőre színe: Fehér
Különleges ismertetőjel: Hátán lévő vágási sebnek a hege.
Repülési sebesség: -
Egészségi állapot/ betegségek: Egészséges

Életrajza:
Őszintén szólva, én magam se tudom, hogy miért írom ezt. Talán csak azért, hogy segítsen rendbe szedni a dolgaimat. Vagy talán egy nap lesz jelentősége. Nem tudom. Sok minden történt az utóbbi időben. Azelőtt még naplót se vezettem és most itt ülök és az életem történetét írom. Legalábbis azt, ami eddig történt. Szóval…

Lisa Frye vagyok, jelenleg 16 éves. Egy normális család elsőszülöttjeként láttam meg a napvilágot. Az elmondások szerint egy kellemes tavaszi nap volt, és a szülés minden probléma nélkül zajlott. Egészséges voltam és szerencsére vagyok is a mai napig. Életem első pár évére, mint a legtöbb ember, nem emlékszek. Hallottam pár történetet szüleimtől. Már kis koromba is megállíthatatlan voltam. Na jó, ez nem teljesen igaz, de nehéz volt nyugton maradnom. Amint képes voltam mászni, rögtön felfedező útra indultam. Később már a bölcsőből is képes voltam megszökni, ami nem kevés aggodalommal töltötte el szüleimet. Már akkor se nagyon voltam az az egyhelyben ülős fajta és ez azóta se sokat változott. Egy évvel a szültésem után lett egy testvérem is, Rick. Mióta az eszemet tudom mindig ott volt mellettem. Velem ellentétben azonban ő mindig is nyugodt volt. Őt ha a szüleim letették valahova, akkor ott is maradt. Bár személyiségünk eléggé eltérő volt, mégis jól kijöttünk egymással. Persze, voltak néha összetűzések, azonban mi sose voltunk az a fajta testvérpár, akik egymás torkának ugrottak volna minden adódó alkalommal. Sokkal inkább mindig figyeltünk a másikra és segítettük egymást. Mondjuk a legtöbb esetben inkább én voltam az, aki őt segítette. Mindig is kissé félénk, védtelen gyerek volt, amit más gyerekek sajnos ki is használtak. Általában én voltam, aki kiállt érte, ha szükséges volt, akkor meg is vertem azokat, akik kikezdtek vele. Nem mondhatná, hogy egy igazán lányos lány lettem volna.

A szüleink… A családunk elég hétköznapi volt. Anyám yoga oktatóként dolgozott az egyik közeli fitness terembe. Imádott sportolni. Nagy esély van rá, hogy tőle örököltem ezt a tulajdonságomat. Apám üzletember volt akkoriban. Pontosan nem tudom, hogy hol vagy éppen mit csinált, de igazából sose érdekelt igazán. Szerencsénkre a családunk jól élt. New York egy jobb környékén volt lakásunk. Nem mondom, hogy Luxusba éltünk, de azért szép hely volt, mindennel amire szükséges. Alapvetően egy szerető családban nevelkedtünk. Apám ritkán volt otthon a munkája miatt, sőt gyakran volt, hogy különböző helyekre kellett utaznia. Ilyenkor gyakran hetekig nem is láttuk. Anyám mindent megtett azért, hogy jó és szerető környezetbe nevelkedjünk.

Hamar eljött az az idő is, amikor el kellett kezdenem iskolába járni. Őszintén, nem igazán szerettem azt a helyet. Sose voltam az a mintadiák. Tanulmányi eredményeim jó ha a közepes szintet megütötték. Az egyetlen jó dolog az ott megismert emberek voltak. A személyiségem mindig is barátságos, nyitott volt, így nem okozott különösebben nehézséget, hogy új barátokra tegyek szert. Közülük azonban egy valaki volt, akit igazán a barátomnak éreztem. Tiffany, hozzám hasonlóan egy nagyon barátságos és nyughatatlan személyiség volt. Már az első találkozásunknál érezhető volt, hogy legjobb barátok leszünk. Ez így is lett. Hamarosan mi lettünk az iskola rémei. Na jó, azért ennyire nem voltunk rosszak. Az viszont tény, hogy elég gyakran mesterkedtünk valamiféle csínytevésbe. Ezek sose voltak igazán komolyak, inkább csak igyekeztünk megviccelni osztálytársainkat, tanárainkat. Néhányan közülük még értékelték is a viccet. Persze sok olyan volt, akik nem igazán és emiatt gyakran kaptunk büntetéseket. Azonban igazán veszélyes, vagy rossz dolgot soha nem tettünk. Inkább csak kis vicceket próbáltunk elsütni.

Bár tanulmányaim mindössze átlagosnak voltak mondhatóak, máshol viszont erősen kitűntem. Ez pedig a sport volt. Az iskolánk elég jól felszerelt volt, így lehetőséget adott különböző sporttevékenységek végzésére. Eleinte az úszó csapatba kerültem be. Akkoriban ez inkább hobbi volt, nem igazán érdekelt, hogy versenyszerűen űzzem. Kicsit később a futó csapatba is beléptem. Szerencsére az edzéseik pont más napokra estek, így mindkettőn rész tudtam venni. Sokan csodálkoztak, hogy honnan van ennyi energiám, hisz szinte a hét minden napján részt vettem valamilyen sport tevékenységbe. Számomra ez természetes volt, így nem is értettem, hogy mi a bajuk. Utánam egy évvel öcsém is bekerült az iskolába. Velem ellentétbe az ő tanulmányi eredményei lényegesen jobbak voltak. Mindig szeretett tanulni, olvasni. A tanárok természetesen imádták, de sajnos ez nem volt elmondható az osztálytársairól. Rick mindig is visszahúzódó típus volt. Nehezen kezdett beszélgetésekbe másokkal. Emiatt nem igazán tudott más gyerekekkel barátkozni. Eléggé sajnáltam, de őt valahogy a helyzet annyira nem zavarta, vagy legalábbis soha nem mutatta ki. Közbe az én életem is haladt tovább. Az edzéseimen kimondottan jó eredményeket értem el. Néhányan kezdtek felfigyelni rám. Őszintén számomra az úszás és a futás is inkább hobbi, szórakozás volt. Egy lehetőség, hogy levezessem a felesleges energiáimat. Soha nem is gondoltam arra, hogy valaha versenyszerűen űzzem azt. Ezért is meglepetésként ért, mikor mások elkezdték mondani, hogy meg kéne próbálnom. Az tagadhatatlan volt, hogy hamar a korosztályom legjobb úszója lettem. Futásba kissé le voltam maradva, de igazából az annyira nem is érdekelt. Idővel a csapat edzője is megkeresett azzal az ajánlattal, hogy próbáljam meg a versenyzést. Eleinte nem tudtam dönteni. Sokan támogattak, de egyszerűen nem voltam érdekelt. Nem izgatott a győzelem, vagy az, hogy megtudjam jobb vagyok-e másoknál. Soha se azért csináltam, hogy jobb legyek. Ez persze másokat eléggé zavart. Főleg az idősebb korosztály neheztelt rám valamiért. Ő szerintük ez a hozzáállás sértő volt. Nem értettem, hogy miért is, de nem is izgatott. Tiff szerint csak irigyek voltak, hogy nekem ilyen jó tehetségem volt, míg ők kemény edzéssel is csak nehezen jutottak el oda ahol én vagyok. Sose gondoltam, hogy kimondottan tehetséges lettem volna, és én is legalább olyan komolyan csináltam az edzéseket, mint bárki más. Viszont én mindössze megvontam a vállamat és nem foglalkoztam a dologgal tovább. Ettől függetlenül továbbra is sokan voltak, akik igyekeztek meggyőzni arról, hogy vegyek részt ezeken a megmérettetéseken. Végül Tiff volt az aki meggyőzött. Azt mondogatta, hogy érdemes megpróbálni és ha nem tetszik, akkor nem kell több alakalommal részt vennem rajta. Végül is igaza volt. Vesztenivalóm nem volt és legalább az emberek is leszállnak majd rólam.

Első versenyem 2020 tavaszán volt. Már napokkal azelőtt elkezdtem izgulni miatta. Alapvetően ez nem vallott rám. Nem voltam soha se az a nagyon aggódós fajta, mégis úgy éreztem, hogy nagy nyomás nehezedik rám. Értelem szerűen az edzéseim is sokkal keményebbek lette a versenyt megelőző időszakba. Akkor a futó csapat edzéseire se tudtam elmenni emiatt. Régebben mindig csak a saját időmet próbáltam mindig felülmúlni. Most azonban másokét is figyelnem kellett. Bár a csapatban a velem egyidősek közözz általában én úsztam a legjobb időket, soha nem fordítottam kimondott figyelmet erre. Hamarosan eljött a retteget nap. Előtte már az alvás is nehezen ment. Tisztán emlékszem ahogy felsorakoztunk a medence szélén. A lelátókon sok ember volt. Főként családtagok, barátok voltak. Anyám, illetve öcsém is eljöttek, hogy nézzenek. Apám természetesen munka miatt nem tudott eljönni. Ezen igazából meg se lepődtem. Szinte soha nem jelent meg semmilyen iskolai vagy egyéb eseményeken. Ritkán volt otthon és a családi programok alól is kihúzta magát. Örültem volna, ha legalább ide eljön, de nem voltam csalódott miatta. Aminek örültem, hogy Tiff is eljött, hogy szurkoljon nekem. Láttam, ahogy a lelátóról már-már komikusan nagy mozdulatokkal integetett nekem. Idegesen vártam a hangot, ami a verseny kezdetét jelezte. A start pozíciót már elfoglaltuk. Éreztem, ahogy a szívem hevesen ver az izgalomtól. Végül megszólalt a hang és a vízbe ugrottam. Igazából nem tudom, hogy mi volt velem. Lehet az adrenalin, vagy volt bennem egy megfelelési kényszer, amiről még én se tudtam, de soha nem úsztam még olyan gyorsan. Legalábbis így éreztem. A versenyt végül első hellyel zártam. Boldog voltam. Mindenki büszke volt rám. A verseny után Tiff egyenest a nyakamba repült és gratulált nekem. Őszintén azt se bántam volna, ha nem lettem volna első, de így ezzel egy kimondottan jó élmény volt számomra.

Az ezt követő időszakba más versenyekre is elkezdtem járni. Természetesen nem mindig nyertem, de legtöbb esetben az élmezőnybe voltam. Ezzel egy időben természetesen sokkal nagyobb figyelem irányult rám az iskolában. Sokan, akik azelőtt nem voltak érdekeltek, vagy nem is tudták, hogy kivagyok elkezdtek velem barátkozni. Abban az időben nem igazán értettem, hogy miért. Ma már úgy látom, hogy sokan csak azért akartak a közelembe lenni, mert kimondottan jók voltak a sport eredményeim. Az emberek gyakran próbálnak közel kerülni másokhoz remélve, hogy az ő eredményeik valamilyen formában nekik is kedvező lesz. Igazából már akkor is éreztem, hogy nem voltak azok az emberek igazi barátaim. Ettől függetlenül nem hajtottam el őket vagy ilyesmi. Lehet ma már nem lennék ilyen kedves. Bár az én életem kimondottan pozitív irányba kezdett elmenni ezzel, sajnos öcsémnek nem volt ilyen szerencséje. Mivel elég magának való fiú volt mindig is, így nem nagyon jött ki az osztálytársaival. Ezen felül nehezen állt ki magáért. Mondjuk úgy, hogy az a tipikusan könnyen támadható gyerek volt. Pont emiatt idővel megjelentek azok, akik elkezdtek rosszul bánni vele. Eleinte csak szóban. Gúnyolták, sértegették. Kicsit se örültem ennek. Köztünk a kapcsolat mindig is olyan volt, hogy segítettük egymást. Pont ezért segíteni akartam neki ezt a problémát megoldani. Láttam rajta, hogy elég nehezen viselte. Eleinte csak a tanáraival beszéltem. Azonban sajnos nem történt semmi. Tudom, hogy gyakran ott voltak és szemtanúi voltak, mégse csináltak semmit. Mindössze legyintettek és azt mondták, hogy csak gyerekek. Nagyon zavart a hozzáállásuk. Kissé elvesztettem a hitemet a felnőttekbe és inkább a saját kezembe vettem a dolgot. Eleinte csak megpróbáltam ezekkel a gyerekekkel beszélni. Sajnos a szép szó nem igazán hatott rájuk, sőt igazából még rosszabbá tettem a helyzetet. Lassan fizikálisan is bántották Rick-et. Természetesen a tanárok továbbra se tettek semmit. Az ő álláspontjuk az volt, hogy amíg vér nem folyik, addig nem szükséges közbelépni. Hihetetlennek tartottam. Úgy voltam vele, hogy ha vér kell, akkor megkapják. Ez után kissé keményebben léptem fel ezek ellen. Bár még mindig nem volt semmi komoly, de azért elég rendesen megfenyegettem őket. Ez egy rövid időre megijesztette őket. Pár hét vagy hónap telt el, mire újra belekezdtek. Ezek után a fenyegetéseim se váltak be és kegyetlenebbek voltak, mint azelőtt. Nem voltam képes tovább tűrni. Több alkalommal harcba keveredtem velük. Néhány csak kisebb volt, de volt olyan alkalom is, amikor eltörtem az egyik fiú orrát. Persze én se úsztam meg sérülések nélkül, de alapvetően általában ők kapták a rosszabbat. Ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy ezek általában egy az egy ellen folytak. Csapatostul aligha tudtam volna velük megbirkózni. Természetesen ezek az események gyakran kitudódtak. Emiatt pedig bajba kerültem. Az iskola vezetőséget nem igazán érdekelték a részletek. Hiába próbáltam elmagyarázni nekik, hogy csak az öcsémet próbáltam megvédeni. Egy-két alkalommal az is felmerült, hogy kirúgnak az iskolából, azonban ezt soha nem vitték véghez. Természetesen tudtam miért. A kiváló sport teljesítményem és a versenyeken szerzett érmek jól mutattak az iskola statisztikájába. Nem akarták ezt elveszteni. Anyám se volt túlzottan boldog a helyzet miatt. Ő azonban legalább megértette, hogy miért tettem. Nem voltam rossz gyerek, aki szeret másokat bántani, azonban nem láttam más lehetséges megoldást a helyzetre. Szerencsére idővel változott a helyzet és abbahagyták Rick bántalmazását. Lehet, hogy csak féltek tőlem. Igazából mindegy miért. Örültem, hogy nyugodtabban képes az iskolai éveit tölteni. Idővel ő is kissé megváltozott és kicsit nyitottabb lett. Ráadásul egy-két barátra is szert tett, aminek külön örültem.

Sajnos az élet közel sem volt aggodalomtól mentes ebben az időben. Kitört a 3. világháború. Az ember azt gondolná, hogy vagyunk annyira civilizáltak már, hogy ilyesmi nem történjen meg, illetve, hogy tanultunk a múlt hibáiból. Sajnos nem. Újra háború dúlt szinte az egész világon. Ekkor még elég fiatal voltam, nem mintha most annyira idős lennék, de akkoriban még nem igazán értettem a helyzetet. Sokkal inkább a szüleim, illetve a legtöbb felnőtt aggodalmát láttam. Az élet bizonytalan volt. Bármelyik pillanatban csatatérré változhat a város. Bele gondolni is ijesztő. Szerencsére ez a háború nem tartott sokáig, illetve azt ahol mi éltünk annyira nem érintette. Bár azért voltak dolgok, amiket megéreztünk belőle. Kicsit örülök, hogy nem emlékszek sok mindenre abból az időből. Még most is beleremegek, ha  átfut az agyamon a gondolat, hogy mi is lehetett volna ha tovább húzódik ez a háború.

Ha az ember nézi a híreket, vagy csak az interneten jelen van, akkor gyakran fut bele olyan dolgokba, amik első ránézésre megmagyarázhatatlanok, természetfelettiek. Ilyen volt a köd New York felett, de nem ez volt az egyetlen. Már az is elég  elképesztő ha ránézünk a mutánsokra. Néhányuk komoly emberfeletti erőkkel rendelkezett. Ma már ők teljesen elfogadott részei a társadalomnak, de volt idő, mikor valaki azt mondhatta volna, hogy boszorkányság. Nekem is volt alkalmam személyesen találkozni a megmagyarázhatatlannal. Pontosan már nem is emlékszek, hogy mikor történt, talán olyan 13-14 éves lehettem. Egy átlagos nyári nap volt. A hőség szinte elviselhetetlen volt. Ráadásul otthon a klíma is bemondta az unalmast. Emlékszem, a nappali kanapéján ültem. Egyedül voltam otthon. Kezembe egy könyv volt. Bár tanulni utáltam, időnként szívesen olvastam el egy-egy érdekes könyvet. Előttem az asztalon egy pohár víz volt. Már egy ideje ott volt, néha belekortyoltam, de már az is elég langyos volt. A melegtől nem tudtam a könyvre koncentrálni. Eldőltem a kanapén és csak szenvedtem. Odanyúltam a vízért, majd felemeltem. Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne egy kis jéghideg víz. Nagyjából abban a pillanatban valami furcsára lettem figyelmes. A pohár rettentő hideg lett a kezembe. A víz megfagyott benne. Ijedten dobtam el. Fel se fogtam igazán, hogy mi történt. Hogy fagyhat meg a víz csak úgy?  Legalább 40 fok volt odakint. Lehetetlen. Egy ideig mozdulni se tudtam. Azon gondolkoztam, hogy mi történt. Azonban válaszokat már nem találtam. Mikor kissé lenyugodtam, gyorsan összetakarítottam a szilánkokat, majd bezárkóztam a szobámba. Sok lehetőség futott át az agyamon. Ezek közül a legvalószínűbbnek azt tartottam, hogy esetleg van valami mutáns képességem. Ez manapság nem volt olyan ritka. Ismertem is olyan embert, akinek voltak képességei. Azonban hiába próbáltam megismételni, nem jártam semmi sikerrel. Hetekig próbálkoztam hátha, de mivel semmi jele nem volt annak, hogy különleges képességeim lettek volna, inkább annyiba hagytam. Persze zavart a helyzet, viszont soha senkinek még Tiffanynak se meséltem erről. Kicsit úgy éreztem, hogy mintha megőrültem volna és csak dolgokat látok, amik nem is valódiak.
Az idő továbbra se állt meg. A dolgok kezdtek visszatérni a normális mederbe. Azonban ami egy kicsit ijesztő volt, hogy egyre közelebb került számomra az utolsó év. Fura volt belegondolni, hogy el kell válnom azoktól akiket ismerem és egy teljesen új helyre kell majd mennem. Igazából kissé vegyes érzelmeim voltak ezzel kapcsolatban. Egy részről félelmetes volt, más részről pedig kissé vártam. Kíváncsi voltam, hogy milyen lesz, kik lesznek az új osztálytársaim. Talán legjobban attól tartottam, hogy Tiffanyval más iskolába kerülünk és esetleg megszakad a kapcsolatunk. Ő volt a legjobb barátom, aki mindig mellettem állt mióta ismerem. Kissé rossz volt belegondolni abba, hogy esetleg elveszíthetem. Talán pont emiatt is erősen dolgoztam azon, hogy minél közelebb kerüljek hozzá. A normálisnál is több időt töltöttem vele és az se volt ritka, hogy egymásnál aludtunk. Ebben az időben azt vettem észre, hogy néha elég furán viselkedett. Nem igazán tudtam mire vélni.

Utolsó évünkbe az osztállyal elmentünk egy kirándulásra. Igazából kicsit több volt, mivel inkább olyan tábor féleségnek lehetne mondani. Lényeg, hogy elmentünk valahova vidékre ahol kunyhókat béreltünk. Egy teljes hetet töltöttünk ott. A hely maga csodálatosan szép volt. A szállásunk közelébe egy hatalmas tisztás terült el, azon túl pedig sűrű erdő. Alapvetően egy jó élmény volt. Remekül éreztem magamat. Azelőtt nem nagyon voltam a városon kívül. Jó volt a környezetváltozás. Természetesen Tiffanyval közös szobát kaptunk, vagyis kiharcoltuk, hogy azt kapjuk. Eredetileg a beosztás kicsit más volt, de sikerült meggyőznünk a tanárokat, hogy jól fogunk viselkedni. Végül belementek. Az igazán fura dolgok ezután kezdődtek. Ahogy már mondtam Tiff az utóbbi időben érdekesen viselkedett. Nem tudtam mire vélni. Talán benne is megvolt az idegesség, hogy nemsokára végzünk és új helyre kerülünk, de lehet, hogy más állt a háttérbe. Általában sok mindent megbeszéltünk, de mindketten tudtuk, hogy a másiknak vannak titkai, amikről nem beszél. Az ami később történt azonban teljesen meglepett.

A tábor harmadik napjába lehettünk. Este volt, olyan 8-9 óra körül. Mindketten az ágyamon ültünk beszélgettünk. Kissé fárasztó napunk volt, de egyikünk se akart még aludni térni. Inkább mindenféle dologról beszéltünk. Egy idő után azonban kissé zavartnak tűnt. Eleinte nem nagyon törődtem vele, de egyre jobban zavart. Néha nehéz volt beszélnie és gyakran rám nézett, majd rögtön elkapta a tekintetét. Nem igazán tudtam mire vélni.
- Minden rendben? – kérdeztem tőle. Láttam rajta, hogy közel se volt minden oké. Amint rájött, hogy a viselkedése nagyon feltűnő, még jobban zavarttá vált. Próbálta tagadni, azonban ezt is erősen dadogva. Nagyon idegesnek tűnt.
- Vegyél egy mély levegőt! Jobba? Akkor most mond el, hogy mi a gond. Látom, hogy valami zavar. Tudod, hogy megbízhatsz benne – igyekeztem kedves és megnyugtató hangon beszélni vele. Nem tudtam, hogy mi a gond, de biztos voltam benne, hogy elég komoly. Tiff vett egy pár mély levegőt, majd beszélni kezdett. Hangja fojtott volt, szinte alig hallottam bármit is belőle.
- Tudod… én… kedvellek téged.
Ezt meghallva elmosolyodtam. Elsőre át se futott az agyamon, hogy ezt lehet úgy is értelmezni.
- Hát persze, hiszem már évek óta barátok vagyunk. Mi a probléma ezzel?
Arcán látszott, hogy valami nem oké a válaszommal kapcsolatban.
- Nem… Úgy értem, hogy beléd szertettem.
Arcomról teljesen lefagyott a mosoly. Nem tudtam, hogy mit kéne mondanom vagy tennem. Sose gondoltam volna, hogy ez lehetséges. Viszont ez megmagyarázza a dolgokat. Vagyis gondolom. Azelőtt nem nagyon foglalkoztattak olyan témák, mint a szerelem. Túlzottan el voltam foglalva más dolgokkal. Néma csend volt a szobába. Egyikünk se szólt egy szót se. Nem tudom, hogy az ő fejébe mi járhatott, de az enyém tele volt gondolatokkal. Olyanokkal, amik teljesen megbénítottak. Tiffany lassan mozogni kezdett. Egyre közelebb jött hozzám. Olyan volt, mintha egy lassított felvételt néznék. Nem mozdultam továbbra se. Az arca mindössze pár centire volt tőlem. A következő pillanatban, mintha az idő újra felgyorsult volna. Mire észbe kaptam, addigra ajkai az enyémre tapadtak. Az első csókom. Sose gondoltam volna, hogy egy lánnyal lesz, ráadásul Tiffanyval. Puha ajkai egyenest az enyémhez értek. A fejem teljesen megzavarodott. Nem tudtam, hogy mi tévő legyek. Így utólag visszagondolva nem volt rossz. Talán lehet inkább a nőket szeretem? Ugh, lehet ezt inkább le se kellett volna írni. Most már mindegy, tollal írtam. A csók után nem is tudtam, hogy mi zajlik körülöttem. Furán éreztem magamat. Olyan megfoghatatlan érzés kerített a hatalmába. Nem mondanám rossz, de jó érzésnek se.
- Azt hiszem egy kicsit ki kell mennem, hogy… lehiggadjak és átgondoljam a dolgokat.
Ahogy ezt kimondtam, rögtön fel is pattantam az ágyról és kimentem a szobából. Már késő este volt. Mindenki a kabinjaikban voltak. Nem tudom milyen okból de átsétáltam a tisztáson. Egyszerűen csak mentem előre, a lábaim mintha nem akartak volna megállni. Hamarosan arra lettem figyelmes, hogy már az erdőbe voltam. A tanárok megtiltották, hogy felügyelet nélkül menjünk be, ráadásul most este is volt. Mégis valamiért nem tudtam megállni. Elmémbe sok minden kavargott. Olyan érzések, amikről eddig nem is tudtam, hogy léteztek. Szerencsére annyi önuralmam még volt, hogy a kialakított turista ösvényen haladtam előre és nem pedig a sűrűbe haladtam, hisz akkor biztos nem jutottam volna ki soha. Nagyjából egy fél órán át mentem az ösvényen, mikor hirtelen eltűnt a föld a lábam alól. Egy mély gödörbe estem bele. Nagy puffanással értem földet. Szerencsémre nem tört el semmi, de azért eléggé fájt. Ahogy körbenéztem láttam, hogy ez a gödör nem természetes jelenség volt. Valaki kiásta. Talán csapda a vadállatoknak. Ez tegnap még biztos nem volt itt, legalábbis a túra alatt nem vettem észre. Lehet, hogy valahol rossz irányba mentem? Fogalmam se volt. Őszintén kissé pánikba estem. Rögtön megpróbáltam kimászni. Azonban sikertelenül. Túl mélyen voltam és a falain lehetetlen volt kimászni. Újra és újra próbáltam, de hiába. Nem volt semmi amibe meg lehetett volna kapaszkodni. A pánik egyre jobban eluralkodott rajtam. Szinte teljesen el is felejtettem ami köztem és Tiff között történt. Elkezdtem segítségért kiabálni. Mélyen belül tudtam, hogy felesleges, hisz a tábor túl messze volt ahhoz, hogy meghallják. Nem tudom pontosan mennyi időt töltöttem ott. Félóra, óra talán. Szinte egy örökkévalóságnak tűnt. Minden eltelt másodperccel egyre jobban féltem. Már azt gondoltam, hogy ott fogok meghalni. Nem akartam meghalni. Nem tudom miért, de odaálltam a falhoz, majd mindkét kezemmel verni kezdtem azt. Miközben olyasmit kiabáltam, hogy engedjen ki. Kissé meg voltam zavarodva. Természetesen tudtam, hogy nem ettől nem leszek kint, de ekkor már nem tudtam nagyon gondolkozni. Hirtelen éreztem ahogy a föld megremegett a lábam alatt. Éltem már át földrengést azelőtt, de ez kicsit más volt. Láttam, ahogy a gödör egyik fala mozogni kezdett. Nem hittem a szememnek. Pár pillanat múlva pont olyan szögbe állt, hogy nehezen, de ki tudtam mászni. Egy pillanatra lesokkoltam, de bármi is volt, rögtön megragadtam a lehetőséget. Amint kint voltam rögtön a tábor felé vettem az irány. Szerencsére a tájékozódási képességem jó volt, így tudtam, hogy merről jöttem, persze a kialakított ösvény is sokat segített. Minden lépéssel amit megtettem egyre fáradtabbnak éreztem magamat. Talán a sok stressz teljesen kimerítette az energiáimat. Nem sokkal később fényt láttam. Elemlámpák fénye. A hangok is ismerősek voltak. A tanáraim voltak. Valószínűleg engem kerestek. Ennyire hosszú ideig lettem volna távol? Az időérzékem teljesen megbénulhatott ez idő alatt. Már majdnem odaértem hozzájuk, mikor minden elsötétült. Elvesztettem az eszméletemet.

Másnap reggel az ágyamba keltem. Kellett egy kis idő mire rájöttem, hogy mi is történt előző este. A fejem, illetve a testem helyenként kissé fájt, de semmi vészes sérülésem nem volt. Ébredésem után nem sokkal megpillantottam Tiffanyt, aki az ágyam mellett térdelt, feje a matracon pihent. Ennyire aggódott volna értem? Még mindig nem tudtam igazán megmondani, hogy mit érzek azzal kapcsolatban, ami az előző este kettőnk között történt, de örültem, hogy itt lehetek. Nem sokára felébredt, majd elmesélte, hogy mi történt. Elvileg három órán keresztül kerestek mikor eltűntem az erdőben. Meglepett, hogy olyan sokáig. Majd ájultan találtak rám az ösvényen. Szegény majdnem elsírta magát, ahogy a történetet mesélte. Én is elmondtam neki, hogy mi történt. Természetesen alig akarta elhinni, hogy a fal megmozdult. Őszintén én se nagyon hittem el. Lehet, hogy csak a képzeletem szórakozott vele. Lehet, hogy az esés okozta pánik kihatott rám és végig volt kiút csak nem vettem észre. Később a tanárok is megjelentek, akik szintén kérdezősködni kezdtek. Elmondtam nekik is a történetet, de egy kis módosítással. Nem mondtam el, hogy mi történt Tiff és köztem, illetve a gödör részt is kihagytam, inkább csak azt mondtam, hogy eltévedtem. Természetesen komoly szidást kaptam, amiért az erdőbe kóboroltam. Szerencsém volt, hogy nem akartak hazaküldeni vagy ilyesmi. Bár az a lehetőség is felvetődött. A következő napok viszonylag nyugodtan teltek. Bár még mindig nem tudtam, hogy hova tegyem a köztem és Tiff között történt dolgokat. Igyekeztem normálisan viselkedni, de nem mindig sikerült. Láthatóan ő is vívódott ezzel a dologgal. Ezen felül volt benne egy kis bűntudat. Magát hibáztatta azzal kapcsolatban, ami történt. Próbáltam megnyugtatni, hogy ez nem igaz, de nem igazán hallgatott rám. Végül a kis táborunk véget ért és hazatértünk. Sok minden volt, amire nem tudtam választ adni. Sok új érzés ébredt fel bennem és úgy éreztem, hogy újra szembekerültem a megmagyarázhatatlannal.

A Hydra támadása. Igen, az egy elég rossz időszak volt. Akkor már elég idős voltam ahhoz, hogy tudjam mi történik körülöttem. Ez a bizonyos szervezet vagy mi a fene az egész világ ellen támadást indított. Mindenfele terror cselekmények zajlottak. Emlékszem, hogy az elnököt élő adásban végezték ki. Az utcákon lehetett hallani a harcokat. Az egy dolog, amikor az ember olvass, vagy hall ilyenekről, esetleg filmekbe látja. Azonban, amikor az a közvetlen közelben történi, akkor az igazán megrázó tud lenni. A fegyverek hangja, robbanások mindössze pár utcányira. Mindannyian rettegtünk. Nem lehettünk biztosak abba, hogy vajon a mi házunk lesz-e a következő, ami felrobban. Szerencsére ez nem történt meg. A rendőrök, és SHIELD ügynökök mindent megtettek, hogy a helyzetet megoldják és az embereket biztonságba vigyék. Ez egy olyan időszak, amit biztos soha nem fogok elfelejteni. Megmutatta, hogy milyen veszélyesek és kegyetlenek tudnak az emberek lenni.

Az ez utáni idők voltak az eddig legnehezebbek. 2027 elején kezdődött. Tehát kicsit több, mint egy éve. Apám egy hiba miatt elvesztette a munkáját. Pontosan soha nem mondta, hogy mi történt. Megpróbált új munkát szerezni, de nem járt sok sikerrel. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lehet munkát találni manapság. Napról napra egyre rosszabbul viselte a helyzetet. Szinte szemmel látható volt a leépülése. Sokkal ingerlékenyebbé vált. Később az alkoholhoz fordult. Teljesen kifordult önmagából. Azelőtt se volt egy mintaapa, de ekkor igazi szörnyeteggé vált. Részegen még agresszívabb lett. Azelőtt sose ütötte meg egyikünket se, azonban ebben az állapotában gyakran előfordult, hogy megverte anyámat, néha minket is. Rettegetem. Utáltam otthon lenni, mert tudtam, hogy ott lesz. Az életem igazi rémálommá vált. Az egyetlen, ami némileg vigasztalt, hogy Tiffanyval ugyanabba a középiskolába kerültünk, ráadásul újra osztálytársak lettünk. Bár néha még mindig fura volt a légkör köztünk, az az eset azóta se került újra szóba. Örültem, hogy ott volt nekem.  Sokat segített, hogy volt valaki, aki meghallgatott. Persze sok segítséget nem tudott ő se nyújtani, de legalább ott volt nekem és tudtam, hogy számíthatok rá. Helyzet egyre rosszabbá vált otthon. Egyik éjszaka arra keltem, hogy a szüleim kiabáltak a konyhába. Halkan kiosontam, hogy megnézzem minden rendben van-e. Közel se volt. Mikor odaértem az ajtót résnyire nyitottam és bepillantott. Ekkor láttam, ahogy apám dühösen egy hatalmas konyhakéssel hadonászik. Anyám arcán láttam a rémületet. Féltem, rettegtem, hogy valami történni fog. Lábaim földbe gyökereztek, mozdulni se tudtam, csak néztem az eseményeket. Egy pár percig ment tovább a dolog. Apám idegesen kiabált, anyám pedig egy szót se mert szólni. Hirtelen a férfi a magasba emelte a kést. Tudtam, hogy mit akar tenni. Magam sem tudom, hogy miért, de rögtön beszaladtam. Egyenest közéjük álltam, hátamat apám felé fordítva. Következő pillanatban éreztem, ahogy a jéghideg penge mélyen a hátamba vág. Kiáltást hallottam. Anyám sikolyát, ahogy látta mi történt. A hangok egyre gyengébbnek, távolibbnak hallatszottak. Elvesztettem az eszméletemet. A következő emlékem, hogy a kórházba tértem magamhoz. Először nem is értettem, hogy mit keresek ott. Aztán szép lassan visszatértek az emlékek arról az estéről. Kiderült, hogy a csodával határos módon éltem túl. Bár a vágás nem ért létfontosságú szervet, de rengeteg vért vesztettem és másodperceken múlt, hogy ne haljak bele. Elég ijesztő ilyet hallani. Később azt is megtudtam, hogy anyám elhallgatta a tényt, hogy apám megvágott, inkább csak azt mondta, hogy egy otthoni baleset volt. Kíváncsi lennék miféle baleset okoz ekkora sebet. Kicsit haragudtam anyámra, hogy nem mondta el az igazat. Akkor az a rohadék legalább a rácsok mögött ülhetne. Hosszú időt kellet a korházba töltenem. Ez idő alatt szerencsére sikerült legalább annyit elintéznie, hogy új lakásba költözött és már a papírokat is előkészítette a váláshoz. Új otthonunk meglehetősen kicsi volt, de nem tudtunk mit tenni. Nem igazán volt pénzünk, de legalább nem kellet azzal a vadállattal együtt élnünk. Az új élet kissé nehéz volt mindenki számára, de sokkal közelebb kerültünk ez idő alatt egymáshoz. Főleg az öcsémmel, aki elég nehézen élte meg ezt az időszakot. Azonban ez se tartott örökké. Mindössze két hónappal a költözés után anyánk is meghalt. Balestet szenvedett utazás közbe. A részletek nem voltak tiszták, de amit hallottam, hogy valami gazdag részeg okozta a balesetet, aki természetesen kisebb sérülésekkel megúszta, majd egy adag pénzzel megoldotta a problémát és szabadon elsétálhatott. Hihetetlen dühös voltam. Ami hitem volt az emberekbe, azt abban a pillanatban elvesztettem. Utáltam mindent és mindenkit. Egyedüli ember, akivel még ezek ellenére se romlott a kapcsolatom az öcsém volt. Ez hihetetlen nagy csapás volt mindkettőnk számára. A családunk teljesen szétesett, már csak mi ketten voltunk egymásnak. Számára nagyon nehéz volt. Számomra is, de igyekeztem erősnek mutatni magamat. Természetesen ezután mennünk kellett valahova. Apánkhoz nem mehettünk és nem is akartunk. Azóta, hogy utoljára láttuk szinte teljesen leépült és valami lyukba élt. Más élő rokonunk nem volt. Nagyszülőket sose ismertük. Ennek köszönhetően mindketten árvaházba kötöttünk ki. Maga az épület elég lepusztult volt. Nem éppen egy olyan hely, ahol szívesen maradtunk volna, de nem volt sok választásunk. Sajnos ottani emberek is hasonlóak voltak. Az ott dolgozók nem voltak épp kedves emberek és nem igazán törődtek, hogy mi történik a gyerekekkel amíg vér nem folyik. Hihetetlen, hogy mennyire mélyre süllyednek egyesek. Ennek köszönhetően a bentlakók se voltak épp a legkedvesebb csapat. Nem kellett sok idő mire a bajkeverők újra megtalálták Ricket maguknak. Már így is szinte teljesen megtört volt, szinte tökéletes célpont volt számukra. Kegyetlen kis rohadékok. Természetesen, amikor csak tudtam igyekeztem megvédeni őt. Ennek köszönhetően újra verekedések sorozatába keveredtem. Kicsit se érdekelt már, ha leszidnak miatt vagy büntetést kapok. Egyedül azzal foglalkoztam, hogy öcsémet megvédjem. Talán ez a cél volt, ami erőt adott nekem, hogy ne zuhanjak össze érzelmileg. Mindig erősnek kellett lennem. Nehéz volt, de úgy éreztem, hogy meg kell tennem.

Egy héttel ezelőtt végleg elegem lett. Nem tudtam tovább nézni, ami itt ment. Elhatároztam, hogy komoly lépést teszek meg. Őszintén szólva nem gondoltam át, de akkor nem láttam más lehetőséget. Azt terveztem, hogy Rickel együtt megszökünk. Hülye ötlet, nem igaz? Fogalmam se volt, hogy mit fogunk csinálni, de úgy gondoltam, hogy ennél csak jobb lehet. Tévedtem. Összeszedtem minden fontosabb dolgot és a kis pénzt, ami volt nálunk. Közöltem a tervet vele. Ő nem volt annyira lelkes, mint én. Tudta, hogy rossz ötlet, de végül mégis belement. Négy nappal ezelőtt végül sikeresen megszöktünk. Nem volt egyszerű, pár alkalommal majdnem észrevettek minket, de végül sikerült. Azóta az utcákat járjuk céltalanul. A tervem csak a szökésig terjedt ki. Fogalmam sincs, hogy mit kéne tennem. Nem akartam visszamenni oda, de nem tudom, hogy van-e jobb lehetőségünk.

A kis füzetemet becsuktam és eltettem a táskámba. Este volt. Egy park padján ültem. A környéket utcalámpák világították be. Mellettem Rick aludt, feje az ölembe pihent. Mióta eljöttünk aludni se nagyon tudtam. Nem tudom, hogy meddig bírjuk így, de van egy érzésem, hogy hamarosan jobbra fordulnak a dolgok. Nem tudom megmagyarázni, de mintha lenne valami, ami hívna. Egy hely ahova el kéne jutnom. Kicsit nehéz megmagyarázni. Talán csak tényleg kezdek megőrülni, de azért még reménykedek.

Képességei: Mágia érzékelés (Nem tud róla)
Jég Mágia (Részmágia, még nem tudja használni)
Lisa képes egy kézjel elmutatása után érintéssel fagyasztani. Minél nagyobb vagy sűrűbb dolgot akar megfagyasztani, annál lassabban tudja végrehajtani. Max 100kg.os test fagyasztására képes.
Föld Mágia (Részmágia, még nem tudja használni)
Lisa képes arra, hogy kézjelek segítségével egy max 100 kilós föld falat hozzon létre.
Szakértelmei: Kiváló sportoló. Jó úszó és gyors futó.
Privát előtörténet véleményezést kérsz:  Nem

Megjegyzések:


A hozzászólást Lisa Frye összesen 5 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd 12 Szept. 2017, 21:31-kor.
Lisa Frye
Lisa Frye
1. szint - 4 kredit

Hozzászólások száma : 3
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2017. Sep. 10.

Karakteradatok
Főkarakter: Nakamaro
Főkari/multi: Multi
Síkok:

Vissza az elejére Go down

Lisa Frye Empty Re: Lisa Frye

Témanyitás by Thorhalla Kedd 12 Szept. 2017, 15:35

Amit már eddig 3x kértem, hogy írd le a 2 részmágiát, még akkor is, ha nem tudja használni, mert legalább tucatnyi variáció lehet bármelyik.
Ha javítottad szólj.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Lisa Frye Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Lisa Frye Empty Re: Lisa Frye

Témanyitás by Thorhalla Kedd 12 Szept. 2017, 21:34

Elfogadva, 150 dollár a kezdőtőkéd. Adatlapot írj, aztán mehetsz játszani.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Lisa Frye Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Lisa Frye Empty Re: Lisa Frye

Témanyitás by Lisa Frye Szer. 13 Szept. 2017, 06:22

Név: Lisa Frye
Lakás/Létesítmény: -
NJK: Rick Frye (3 kredit)
Foglalkozás: Diák
Munkahely: -
Pénz: 150 $
Bevétel/hét: -
Eszközök: -
Felszerelés/fegyverek: Egy nagy táska, benne a legfontosabb dolgokkal, mint például néhány ruha, élelem, pénz.
Vállalat: -
Szövetség: -
Törzshely, -
Ismertebb szövetséges: -
Ismertebb ellenség: -

Felhasznált kreditek: 3
Fennmaradó kreditek: 1

Mágia
Mágia érzékelés (Nem tud róla)

Jég Mágia (Részmágia, még nem tudja használni)
Lisa képes egy kézjel elmutatása után érintéssel fagyasztani. Minél nagyobb vagy sűrűbb dolgot akar megfagyasztani, annál lassabban tudja végrehajtani. Max 100kg.os test fagyasztására képes.

Föld Mágia (Részmágia, még nem tudja használni)
Lisa képes arra, hogy kézjelek segítségével egy max 100 kilós föld falat hozzon létre.
Lisa Frye
Lisa Frye
1. szint - 4 kredit

Hozzászólások száma : 3
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2017. Sep. 10.

Karakteradatok
Főkarakter: Nakamaro
Főkari/multi: Multi
Síkok:

Vissza az elejére Go down

Lisa Frye Empty Re: Lisa Frye

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics
 
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.