Galaxis Védelmezői 23.: Változás az űrben (Kozmikus kaland + ingyen njk)

Egy ideje nem volt kozmikus kaland, így itt van egy, ami szorosan összefügg az előző korszakkalanddal, vagyis az ott tett egyik cselekménnyel.

Az utóbbi hónapok igencsak kemények voltak az űrben, Annihilus serege megállíthatatlannak és végtelennek tűnt. Már-már úgy tűnt, hogy semmi sem képes megállítani azt, és az invázió hirtelen megszakadt. Annihilus és a serege az űr minden szegletéből visszavonta a haderejét egy pontba, hogy onnan aztán elinduljanak valahova.
Senki sem tudta, hogy hova és miért, egyelőre ismeretlen az útirány, mert össze-vissza haladnak előre kiszámíthatatlanul. Azonban ezt Ovar sem hagyhatta annyiban, ahol a galaktikus tanács székel. Tudni akarták, hogy miért állt be ekkora változás hirtelen a több éves végeláthatatlan háborúban.
Az egyik ponton, ahol Annihilus serege megállt több megsemmisült hajó is hátramaradtat. A tanács reméli, hogy itt meglehet tudni valamit, amivel fény derülhet arra, hogy miért is adta fel az ellenség a teljes háborút, amiben nyerésre állt. Éppen ezért ehhez önként jelentkezőket kerestek, akik odamennek a hátramaradt roncsokhoz és segítenek kideríteni az okokat…

Szabályok:
Nem kell a GoG tagjának lenni, ez csak a sorozat neve
Mivel jelenleg nem sokaknak (kb. senkinek) van kozmikus karaktere, így elfogadok ingyenes NJK-kat. Egy fél oldalas előtörténet elég nekik, nem kell sok, lehet bármilyen faj tagja. Csak igyekezzetek a többiekkel kompatibilisek lenni és ne az legyen, hogy első körben megölitek egymást.
Szokásunkhoz híven 4 naponta lesz körváltás, aki jól játszik a karakterrel a végén megkaphatja ingyenes NJK-nak.

Kezdés:
Ha lesztek elegen.

Név: Gribli Gwoom
Faj: Druff, egykori isteni avatár
Nem: nemtelen
Jellem: jó
Személyazonosság: nyílt
Születési helye és idő: Ryas bolygó
Kor: 1
Család: Korbde Gwoom(apa)
+nem számon tartható méretű rokonság, nénikék, bácsikák, testvérek, gyerekek, unokák, ükunokák…(Legnagyobb részük már halott)
Foglalkozás: diplomata, az Áldott Utódlás egyházának főpapja
Testmagassága: 100 cm
Testsúlya: 23 kg
Szeme színe: fehér
Haja színe: -
Bőre színe: -
Különleges ismertetőjel: Egész testét rózsaszín bunda fedi, három ujj és lábujj
Egészségi állapot/ betegségek: -

Életrajza:
Népem bár kicsi és gyenge, de jó szándékúak. Talán hangosak és a kíváncsiságuk lehet kártékony, ahogy irányítás nélkül egy természeti katasztrófává válhatnak, de nem céljuk a rombolás. Ők csak élni szeretnének, boldognak lenni és sok jót megtapasztalni rövid életükben. Istenünk, akit csak az Áldott Utódlásnak neveztünk bölcsen irányított minket. Megtanított a legnemesebb értékekre és arra, hogy igyekezzünk mindig előre haladni. Utóbbi tanítása persze csak a druff mércével nézhető. Rövid életünk során egy épület felépítése is nagydolognak számít. Főleg ha közben véletlenül leromboljuk párszor. Családom kiemelt tagja volt a közösségnek ugyanis istenünket szolgálta. Ennek komoly hagyománya volt és mikor úgy érezte eljött az idő ezt meg is hálálta nekünk Áldott Utódlás. Engem választott szószólójának és hogy az ő tanításai alapján segítsem a népet. Felelősségteljes feladat volt ez és hogy méltón elláthassam az értelem ajándékát kaptam istenemtől, hogy még jobban átláthassam a tanítások értelmét. Bár eddigi szavaimból már rájöhettetek, de szeretem a népemet és istenem tanításai fontosak számomra. Bár tisztában voltam azzal is, hogy ha követem az utat, amit az Áldott Utódlás kijelölt nekem egy nap talán, mint másik isten ülhetek a jobbján, de leginkább az vezérelt engem, hogy jó vezető lehessek és tegyek a druffokért. Boldog időszak volt ez az életemben. Fejlesztettem önmagam és a közösségnek is hasznára voltam. Segítettem ahol tudtam és bátran fordultak hozzám. Kicsit fel is néztek rám. Ekkor érkeztek a hódítók.
Egyik nap hatalmas fémbogarak jelentek meg a otthonunk fölött amilyeneket még sose láttunk az előtt. A hangulatot leginkább úgy írhatom le, hogy a druffok kíváncsiak voltak mik azok, de nem mertek még csak előjönni se, az otthonaikból. A gyors és nagyszámú utódlásunkon kívül az ilyen elővigyázatosságunknak köszönhetjük még, hogy életben maradtunk. A hatalmas fémbogarak hamarosan kisebbeket szültek, amik leszálltak hozzánk. Azoknak a belsejéből meg magas zöldbőrű lények szálltak ki. Beszélni nem is akartak. Követeléseik voltak. Megadni magunkat nekik és nem ellenkezni. Hogy megmutassák, hogy komolyan beszélnek megölték Áldott Utódlást és fejét kitűzték, mint valami zászlót. Akik megpróbálták őket megállítani azokat fényes botokkal megölték. A druffoknak esélye se volt. Eddigi életem munkája és értelme odalett. Az új érkezők gyorsan dolgoztak. Otthonunkat földúlták, velünk meg úgy bántak mintha nem is lennénk érző lények. Áldott Utódlás tanításait hírből se ismerték. Igyekeztem tartani a lelket a többiekben és nagyon óvatosan, minél többet megtudni arról, hogy mi történt és valami megoldást találni. Tettük, amit parancsoltak nekünk, de a druffok figyeltek és amit láttak még ha nem is tudták mit jelenthet, de elmondták nekem. Valamennyit ezekből megtudtam az érkezőkről. Azért jöttek, hogy a körülöttünk lévő növényeket és érceket elvigyék, de utána se akartak elmenni, mert hosszú távra rendezkedtek be. A nagy bogarak, amikkel érkeztek pedig nem is élőlények voltak, hanem valami szerkezetek. Sokat imádkoztam az Áldott Utódláshoz, hogy segítsen meg ebben a nehéz időszakban, mert komoly döntéseket kellett meghoznom. Bár veszélyes volt, de a népem legbiztosabb esélye a túlélésre a menekülés volt, amihez fel kellett jutni az egyik nagy bogárra és elrepülni vele. Ha csak pár druffnak sikerül a nép jövője már biztosítva van. Akár segítséget is kérhetünk, hátha vannak más olyan lények is mint az érkezők akik kedvesebbek. Sokat terveztük majd eljött az idő. Egy este próbáltuk meg. Igyekeztem minél többeket megmenteni és kihasználni, azt hogy a skrullok lenéztek minket. Sikerült feljutnunk egy bogárra és valami csoda folytán el is indítottuk. Legalább akkora lett ettől az ijedtség, mint az öröm. Bevallom őszintén, hogy mit csináltunk, azt nem teljesen tudtuk magunk se. Mindenesetre a nagy bogár mozgott és haladt. Majd rázkódott és nagy dörgések hangzottak el. Sejtettem, hogy nem fogják olyan könnyen hagyni a dolgot és utánunk jönnek. Reménykedtem, hogy valami csoda fog történni és ezt is megússzuk, de valahogy bejutottak az érkezők a bogárba. Berontottak és a botokkal fényeket lőttek ránk. Menekültünk mind amerre tudtunk. A többiek már rám se hallgattak. Túlságosan féltek. Én egy dobozban bújtam el és hiába hívtam a többieket nem jöttek. Hallottam társaim hangjait a fényes botok hangjait, nagy dörgéseket, majd egyre hidegebb lett. Egy darabig bírtam, de lassan elálmosodtam. Próbáltam kitörni, de nem ment. Az utolsó emlékem egy mindennél nagyobb dörrenés volt.
Mikor felébredtem nem voltam jól. Fájt a fejem, fáztam és hányingerem is volt. Az első személy, akit megláttam egy nagyon fura lény volt. Még az érkezőknél is nagyobb volt, vörös pikkelyek fedték a testét és megnyúlt pofájából hatalmas agyarak meredtek rám. Nagyon megijedtem tőle. Lehetett valami vadállat is vagy az érkezőktől valaki. Viszont kedves volt velem és nem bántott. Kicsit hihetetlen volt, amiket mondott nekem és sokszor rá is kellett kérdeznem kifejezésekre. Nehezen értettük meg egymást, de türelmes volt. Azt, mondta, hogy aludtam és nagyon messze vagyok az otthonomtól egy olyan helyen ahol több faj él és nem fognak engem bántani. Meglepődött, az intelligenciámon és a történetemet hallva még inkább. Egy fura táblát simogatott, ami világított. Először megijedtem, hogy bántani akar, de megnyugtatott, hogy az nem arra való, hanem ha érdekel valami, akkor attól meg lehet kérdezni. Azt, mondta, hogy legalább több tízezer évet aludtam. A doboz, amibe bemásztam elbújni arra való, hogy aki megsérül, az abban kipiheni a baját. Addig nem öregszik és rosszabbul se lesz. Ha pedig felébresztik egy gyógyító meggyógyítja. Meg abban utaznak nagyon messzire átaludva az utat. El sem tudtam hinni a dolgot. A vörös nagyfogú lény, azt mondta pihenjek le és ne aggódjak semmi miatt. Egyelőre magamra figyeljek. El akartam magyarázni, hogy a népem bajban van és megkérdezni, hogy mi van velük, de a nagyfogú vörös lény valami hegyeset belém szúrt és elaludtam. Mikor magamhoz tértem mások is meghallgatták a történetemet és elmagyarázták hol vagyok. Itt a Knowhere-n tényleg vigyáznak rám és segítenek, amiben kell. Már pár gyerekem is van. Igyekszem nekik megtanítani az Áldott Utódlás tanait és azokat lejegyezni a jövőnek. Soha nem hittem volna, hogy ekkora teher nehezedik majd rám, de igyekszem úgy élni, ahogy istenem tanította. A legnemesebb értékek szerint és közben minél többet tenni. Mások is érdeklődnek bár nagyon kevesen a tanítások iránt. Persze őket is szívesen fogadom. Ezek nem olyasmik, amik csak a Druffok számára lehetnek hasznosak. Bár az áldozatbemutatás menetét meg kellett így változtatnom, hisz mint megtudtam a többi fajnál másképp működik a gyerekcsinálás, de természetesen a maguk módján ők is megtehetik az áldozatukat. Viszont ez még egy alakulóban lévő dolog és más fajok nincsenek is olyan sokan a gyülekezetben.
 
Képességei:
Faji:
5-6 kör alatt képes alkalmazkodni bármilyen őt ért környezeti hatáshoz ha az addig nem öli őt meg.
Mikor szülőbolygóján holdfogyatkozás van akkor heti egyszer képes osztódással szaporodni három utódot létrehozva, akik átlagos druffok.
Egykori avatár:
Faji átlagnál magasabb intelligencia. Gribli így egy átlagos felnőtt intelligens faj egyedének az értelmi szintjén áll.
 
Szakértelmek: Istene vallásával és misztikus szabályokkal és dolgokkal tisztában van. Tud, népe nyelvén tud beszélni, írni, olvasni. Az egykori druff nép fejlettségi szintjéhez illő ismeretek és az a tudás amit a Knowhere-n magára szedett pár hónap alatt.

Elfogadva.

Elfogadott karakterek:
Gribli Gwoom

Név: Xun Yi Xien
Egyéb nevei: Sugar Sky
Faj: Mutáns
Nem: Nő
Jellem: **** mindenki elmehet a *****
Személyazonosság: Titkos (A földön, az űrben meg kit érdekel)
Születési hely/ idő: Florida, Sarasota, 2012. November. 8
Kor: 19 év
Család: Anya: Xun Li Zhen (42, igazgató valami-valami nagy számítás technikai izé) Apa: Xun Jian Bai (46, valami izé-izé szoftver fejlesztő) Nagy néni: Lin Xinyi Bates (35 Rebels szörf bolt)
Foglalkozás: Diák. Főiskola (Nem valószínű, hogy tartós állapot lesz, több okból is. 1. utálja 2. egy rossz randi)
Testmagasság: 165 cm
Testsúly: 56 kg
Szeme színe: Kék, (Vagy sárga, vagy zöld, vagy éppen milyen kontak lencse van rajta egyébként barna)
Haja színe: Éppen kék
Bőre színe: Fehér
Különleges ismertetőjel: Kék haj, egy pár muslinca szerű szárny a hátán. Tetoválás, a lemenő nap és hegyek, színes, a hátán és a vállán.
Repülési sebesség: 60 km/ó
Egészségi állapot betegségek: Egészséges


Történet:
A szüleim mindig is nagyon régimódiak és sznobok voltak. De most hogy itt állok, és épp felfelé nézek a teljesen idegen csillagokra egy teljesen idegen bolygón egy teljesen idegen galaxisban egy teljesen idegen realitásban. El kell, hogy ismernem egy dologban igazuk volt. Ne menj el minden hülyével, csak mert jó kocsija van. Vagy űrhajója.
Kezdjük kicsit elöbről. A szüleim mindketten munkamániások. Hogy menyire? Nem tudom mi a kedvenc kajájuk, vagy a kedvenc színük, de nem baj, ez kölcsönös. Első generációs Kínai-amerikaiak, akik a munkájuk miatt költöztek az államokba. Nem ugyanannál a cégnél dolgoznak, de ez kb mindegy. Szerintem egymásról sem tudnak többet, mint rólam. Az egyetlen oka annak, hogy összeházasodtak, hogy nem volt idejük a munka mellet mást keresni. Hogy én hogy fogantam meg az is rejtély. Lehet, hogy egy laptop előtt csináltak, vagy kettő ellőt. A legjobb prospektussal rendelkező és legdrágább sulikba jártam. Hogy milyen nehéz egy ilyen helyre járni a hátadon szárnyakkal? Két dologtól függ. Milyen gazdagok a szüleid, és milyen erős az öklöd. Nehogy azt hidd, hogy egy ilyen szuper suliban nem a nyers erő dönti el a rangsort, hát de. Nem vagyok ugyan kifejezetten erős, de gyors vagyok, és az erő nem számít, ha a jó helyre viszel be egy-egy ügyesebb ütést. Hogy nem rúgtak ki? Pénz beszél. Meg ugye elég csak egyszer betörni valaki orrát és megúszni és többé nincs rá szükség. Az egyenruha rosszabb volt. Utáltam. Egyszer valaki a lányok közül szétszabdalta nekem. Ő ezt hadüzenetnek szánta, én meg jó ötletnek. A lány Juniper Cwool volt. Aznap letéptem róla a blúzát. Persze én egész nap a szétszabdalt ruhában voltam. Mindkettőnket nagyon hamar haza zavartak. Másnap legjobb barátok voltunk. Csak értettük egymást. Az általános végén a ballagáson együtt festettük citromsárgára a hajunkat. Neki jobban ált. Kínainak nem való a citrom sárga haj. És fújtuk be pink-re a ballagó ruhát. Azt hittem az igazgató feje felrobban. De ezt az egy napot már valahogy kibírta. Ezután a szüleink részéről taktikusan meghozott döntés volt, hogy nem járhatunk többet egy suliba.

A középiskolát tehát két külön puccos magán iskolában kezdtük. Én rózsaszín ő kék és zöld hajjal. De hétvégenként még így is összejártunk. Fiúzni, bulizni, csavarogni. Amit az ennyi idős lányok csinálnak. Aztán amikor a szüleink közölték, hogy nem láthatjuk többet egymást mindketten mintha csak előre megbeszéltük volna ugyanazt mondtuk nekik. „Nem tilthattok el tőle, mert szeretem őt! Együtt járunk.” Kamu volt. Bár pár évvel később tényleg kipróbáltuk. Tizenhárom évesek voltunk ő akkor volt túl élete első szakításán, én meg nem sokkal azelőtt törtem be a srác orrát, aki tetszett nekem. Nem minden a látszat ugye, szóval úgy voltunk vele miért ne? Az egész csak pár hónapig tartott aztán rájöttünk, hogy jobbak vagyunk csak barátnőknek. De a szüleink nagyon kivoltak, ha innen nézzük mindenképp megérte. Mondjuk az enyémek akkor is kiakadtak mikor fiúkkal jártam. Az első srác egy deszkás gyerek volt, a hajától nem lehetett látni az arcát, egek, de nem vagyok rá büszke, nyáron is sapkát hordott. Nyáron. Floridában. Hogy a bánatban tudtam csókolózni ezzel a sráccal. Utána azért sokkal előrébb léptem, bár határozottan jó lett volna, de nem, nem hívott fel a srác, akinek betörtem az orrát. A bátyja viszont igen. tizennégy voltam, ő meg tizenhét és jól nézet ki. Tulajdonképpen ő volt az első. Ha Jun-t nem számoljuk. Kb, egy évig tartott, vagy három hónapig, de az elég hosszúnak tűnt. Utána egy ideig úgy váltogattam a srácokat mint más az alsóneműt, meg asszem volt pár lány is. Alisonra emlékszem. Szőke volt, magas, kicsit fiús és baromi jó pár voltunk. Legalább is én azt hittem. Lehet, hogy csak azért hagyott ilyen mély nyomot mert nem én szakítottam, ki tudja. Miért meséltem ilyen hosszan a szerelmi életemről. Hogy lásd nem ez az utolsó volt az első rossz döntésem. Bár talán a legrosszabb. Eleve alkohollal kezdődött.




A közép suli után. Amit a fene se tudja, hogy fejeztem be egyáltalán. Ép a főiskolára készültem. Főleg egyetemi nyitó bulikra járással és hamis személyivel ivással. Amikor találkoztam vele. Egy deszkás parkban fejeztem be az aznapi kocsma túrát miután az utolsó klubba nem engedtek be. Kiszúrták a hamis személyit és elküldtek a fenébe. Szóval csak ültünk a padon, ittuk a piát és megjelent az a pasi aki, már elsőre is egyértelmű lehetett volna, hogy bajt fog rám hozni. De ugye van, aki semmiből sem tanul. Kicsit ugyan fura volt, de hé, szárnyaim vannak, ki vagyok én, hogy ítélkezek, meg, részeg is voltam, eléggé. Elhívott hogy igyunk meg még egy üveggel nála, meg a haverjainál. Jun passzolta. De én nem tudok nemet mondani az ilyen helyzetekre. A haverjai egy mukkot sem beszéltek, egyik általam beszélt nyelven sem. (Nem mintha olyan sok nyelven beszélnék, de itt azért már gyanús lehetett volna). Szívás, De ő még törte az angolt szóval az utolsó emlékem, hogy az ágyban vagyunk, aztán iszok még egy keveset és eltűnik a világ. Amikor magamhoz tértem az ismerős fejfájás fogadott és határozottan ott voltam ahol kidőltem. Csak az a hely nem volt már ott ahol kidőltem. Az első gondolatom az volt, hogy egyel, kevesebb lehet kivételesen több lett volna. Aztán meg is szabadultam tőle az egyik virágcserépben. Apropó virág, nem vagyok egy botanikus, de tuti, hogy még életemben nem láttam olyan növényt. Ez után összeszedtem a ruháimat, és mint minden erősen másnapos lány, elindultam reggelit és itt lakót keresni. Remélem, a srácról nem derül ki, hogy úgy néz ki, mint a nagyapám. Remélem annyira nem voltam részeg. Végül sikerült megtalálnom… Hát… Nem a konyhában…

-Tudod… Amikor felkeltem sejtettem, hogy ez egy hajó, de igaziból másra gondoltam…- Mondtam ámulva.
Akkor vettem észre a csávót a hal fejjel és a másikat, aki barna volt és nagy. Egyikük sem beszélt angolul. Illetve bocsánat. Kron igen. A nagy barna. Csak ezt én később tudtam meg.

-Héj, a tündér lány.- Köszönt nekem a sármos hercegem. Na, legalább nem változott békává ez már haladás.- Azt hiszem rólad elfeledkeztünk egy kicsit.- Erre a halfejű valami furcsa morgó hangsort adott. Soha nem fogom tudni ezt a nyelvet megtanulni.- De nyugi ígérem, ha ezt túléljük, haza viszlek. – És ebben a pillanatban egy hatalmasat rándult a hajó. Nem elég, hogy elraboltak az ufók, de még lőnek is rájuk? Lehetne még ennél is rosszabb? Na most, ez ugye az a kérdés, amit soha, de soha, nem szabad fel tenni.

-Mi a…? Miért lőnek ránk? És kik? Ugye nem loptátok el Darth Wader oxigén maszkját vagy ilyesmi.

-Először is szerintem nem így ejtik, mármint Wadert. Kettő, nem… egy interdimenzionális magot loptunk el, hogy eladjuk, de úgy néz ki az eredeti tulajdonosai ennek nem örülnek kifejezetten.

-Egy mit?

-Valószínűleg csak egy prototípus nyugi.- Mondta a barna. Itt tudtam, meg hogy beszél angolul.

-Oh akkor jó… Nem, egyáltalán nem jó, nem akarok meghalni egy egyéjszakás kaland miatt.

-Au

-Bocs ha az érzéseidbe tiportam.

-Túlélem, engem inkább az előttünk sorakozó tűzerő zavar.- Aztán valami ismeretlen nyelven kérdezet valamit a kicsi kék izétől legelöl. Remélem valamit azzal kapcsolatban, hogy ne haljunk meg az űrben. Bár lehet ez is jobb, mint továbbtanulni még egy suliban, amit megint csak nem én választottam ki. És egy olyan szakon amit egész életemben utálni fogok, akkor is ha megy, mert azért nem nevezném magamat hülyének progból egyszerűen csak nem érdekel.

-Tündér lány.- A hang visszahoz az álmodozásból.- A helyedben most kapaszkodnék.

Alig volt időm elkapni az egyik széket, amikor az egész dolog mintha egy centrifugába került volna, aztán a villódzó fényektől rosszul lettem, valószínűleg az alkohol. Aztán a centrifuga kívülről beszivárgott a testembe először a bőröm akart lerázódni a csontjaimról aztán mintha a gyomrom pörgött volna mint egy properrel, közben nem mertem kinyitni a szemem mert féltem, ha kinyitom elhányom magam. Vagy csak egyszerűen kiesnek. Aztán az egész dolog abba maradt, és mindenem fájt. Mint egy kiadós izomláz, de mindenhol. Megpróbáltam kinyitni a szemem, de csak csillagokat láttam. Azt hiszem feküdtem szóval megpróbáltam oldalra hajtani a fejem és akkor ott fekve megint kidobtam a rókát. Amikor már elég jól voltam végre ahhoz, hogy tényleg megmozduljak és felkeljek, kiderült, hogy csodálatos módon mind túléltük. Igaz a hajón senki sem volt jobb állapotban nálam.

-Akkor most…- Itt nyelnem kellet egyet meg vennem egy mély levegőt.-  ugrottunk egyet, mint a filmekben?

-Biztos, hogy nem. De élünk.

-Zsír.

-Viszont kizárt, hogy haza tudjunk vinni a Terára, legalább is most. Szóval keresünk, egy közeli bolygót ahol addig el lehetsz, aztán majd meglátjuk.

-Meg a nagy pélót! Elraboltatok a minimum, hogy haza visztek.

-Hé tündér lány, örülj, hogy kirakunk valahol el is adhatnánk. Bár a teraiakért nem kapunk sokat.

Legszívesebben behúztam volna neki egyet, de az nem lett volna méltó a körülményekhez. Úgyhogy beletérdeltem az ágyékába.

-Yi Xien a nevem! Seggfej, neked maximum Sugar Sky

Azzal visszamentem és bezárkóztam a hálóba. És pár óra múlva a szemétláda tényleg kirakott egy bolygón, de legalább pár kreditet hozzám vágott előtte. Lehez nem kellet volna kiabálnom, vagy seggfejnek hívnom.

-Legyél óvatos vele mert különben nem lesz elég hazáig.- És rám kacsintott miközben elhúztak az űrhajóval amivel elraboltak.

-Seggfej! Remélem lelőnek titeket valamerre.- Ezt az átkot kínaiul, koreaiul, és franciául is elismételtem. Hátha. Aztán ledobtam magam törökülésben a földre, ránéztem
először a kezemben lévő szerkezetre ami a „vigaszdíjam”, majd fel a csillagokra. A teljesen idegen csillagokra.  pélóm, úgysem akartam azt az egyetemet.


Képességei: Szárnyakkal repülés, Színes fénnyé alakítja a hangokat, haszna nincs nagyon, de egy hangosabb házibuliban elég jól tud kinézni.
Szakértelmei: zár törés, szörf, jól beszél 3 földi nyelvet, tűrhető pusztakezes harc, (nagyon könnyű, de gyors és nem játszik tisztán), Wii-ben jó céllövő, legalábbis a zombikat mindig eltalálta. A súlyához képest jól bírja az alkoholt.

Elfogadva.

Elfogadott karakterek:
Gribli Gwoom
Xun Yi Xien / Sugar Sky

Még örülnék minimum 1 játékosnak, bár ha több személy jelentkezik az még jobb

Név: Ma'ryam Imran
Faj: Szuper-Szkrull
Nem: Nő
Jellem: jó
Személyazonosság: nyílt
Születési helye és idő: Skrullos, Földi idő szerint 2001
Kor: 30
Család: Immanu'El (gyermek)
Foglalkozás: Tudós, asztronautikai mérnök, field operatív
Testmagassága: 178 cm
Testsúlya: 73 kg
Szeme színe: Jáde / Kék
Haja színe: Nincs / Fekete
Bőre színe: Zöld / Kaukázusi fehér
Különleges ismertetőjel:
Egészségi állapot/ betegségek: Egészséges

Életrajz:


Az újabb böjti időszak bekövetkeztével néhány foszforeszkáló pálca fényében játszott az alakváltó nő tekintete, ahogy a kopár szobában található kevés tárgyon hordozta a tekintetét. A Világok Könyve erős szabályokat fektetett le azok Skrulloknak, akik a Legszigorúbb és Legigazságosabb természetfeletti igazságait akarták követni. A szobában kell lennie pohárnak, de víz és folyadék nem lehet benne, csak por, továbbá kell lennie egy tányérnak, de étel nem lehet rajta, csak morzsa. Az ágyat függőlegesen a falnak kell támasztani, hogy pihenést és enyhülést ne adhasson, és a bejárattal szemközti falra két planéta ábrájának kell szerepelnie, melyek a Skrullos az Eredő Világ, valamint "Terra in mari et stellas", Föld a Csillagok Tengerén, az Eljövendő Világ képe. Csak természetes fénnyel szabad világítani, és ha erre nincs mód, akkor sötétségben kell lennie. Az űrhajót mozgásban tartó gépek halk hümmögésén túl csak szelíd, énekesmadarakkal vetekedő szépségű monoton énekhang törte meg. Ma'ryam a szent szövegek tanulmányozásában arra a következtetésre jutott, hogy a foszforeszkáló anyagok, miket saját kézzel készített pálca alakba, megfelelnek a természetes fény követelményeinek, mert nem akarta a három standard Skrullosi napnyi böjti időt teljes sötétségben tölteni. Összesen négy fénypálcát tudott készíteni, amelyek a böjti idő kevesebb mint felében tudnak fényt szolgálni, de ez épp elég ahhoz, hogy önnön sorsán elmélkedjen a sötétben, és a Két Szent Planétán meditáljon a fényben.

Emlékeibe temetkezve eszébe jutott gyerekkora. Szülei tanításai Kly'brtről, és az Eljövendő Planétáról, az iskoláról, ahol rejtőzködést, és gyilkosságot is kellett tanulnia a tudományok és kultúra mellet. Nem pusztán a civilizáció alapjai ezek, hanem az eszköztár, amivel bővítheti a Skrull birodalom megkopott fényességét, és amivel megvédheti azt, ami fontos a számára. Eszébe jutott első űrútja, amiben ráeszmélt, hogy bár a Világok Könyve hetvenhétszer hetvenhét planétát említ, mint fajának örökségét, ezermilliónyi csillagok között már most sokszorosan túlhaladta faja ezt a nagyságrendet, és még mindig nem volt birtokukban az Eljövendő Planéta.

Elmélkedett fiatalkori tanulmányain, ahogy szívta magába az asztronautika tudományát. Gyermekkorában ábrándozott arról, hogy majd ő lesz aki feltalálja azt a műholdat, ami megtalálja a szent bolygót, hogy majd ő tervezi meg az űrhajót, ami az első kolonistákat odaviszi. Ahogy érettebb lett, ráeszmélt, hogy kereskedelemből élő fajában tudósnak lenni nem a legnagyobb kiváltság, de eszébe jutott, hogy már akkor is hogy feszélyezte a gondolat, hogy a szent bolygót esetleg olyan technológiával találják meg, amit nem az ő faja alkotott, és a gondolat valahogy puha, de mégis szennyes blaszfémiának tűnt.

Eszébe jutott a Szent Nap, amikor nemsokkal felnőtté válása után bejelentették, hogy megtalálták a Földet a Csillagok Tengerén, és önkénteseket keresnek, hogy feltérképezzék, mert a bolygó lakott, és primitív faja már most magán viseli a Világok Könyvében leírt csodák néhányát. Különleges képességek, mutációk, közöttük járó torz és gyűlöletteli isteneik, akik csak tévelyegnek és egymást írtják azon útmutatás nélkül, amit csak Ő Aki Szeret tud adni.

Fényt gyújtott, hogy ismét láthassa a rajzot az Eljövendő Planétáról, aminek nagy részét víz borította, és óriási, kissé amorf kontinensek között aprócska szigetek ütköztek ki a véget nem értő víz felszíne alól. Eszébe jutott a sok siker és öröm, amit akkor érzett, amikor végre leszállhatott a Földön, és eszébe jutott, hogy összeszorult a szíve, amikor meglátta, hogy ezek a natív emlősszármazékok mit is műveltek a Szent Örökséggel. Eszébe jutott, hogy a Kree Stelláris Birodalom ügynökeivel hogyan kergették egymást az Európai éjszakákban, és utána alakot váltva, és a veszedelmet maguk mögött hagyva hogyan kávéztak és fagyiztak Bécs utcáin kollégáival.

Eszébe jutott a lélek nagyságát nemesítő kínzó fájdalom, amit akkor érzett, amikor a Terrigen ködbe lépett, és a csodálkozó, hódolattal teli tekinteteket, amikor társai látták, hogy túlélte az áldást. Eszébe jutott, hogy akkor és ott fájt utoljára a háta, akkor és ott húzta meg utoljára a vállizmait, és akkor és ott utoljára volt, hogy kiesett a kezéből bármi. Eszébe jutott a Föld gazdag mitológiai világa, és haragos istenei, akiket féltek a lakói, és próféciái, amelyekből nem kevés komolyan hasonlít arra, amik a Világok Könyvében vannak.

Ahogy kialudt az újabb fénypálca, elméjét elborította a rettegés. Annak a rettegésnek az emléke, amikor rájött, hogy a neve több Földi próféciában is szerepel. Eszébe jutott, hogy életében először határozottan kérte, hogy mesterséges megtermékenyítésnek vessék alá, hogy megvalósítsa az emlősök próféciáját. A rettegés forgott benne, és újabb és újabb alakot öltött emlékezetében, ahogy egykor gyorsan változott életében is. Egészséges fiának nem sokáig örülhetett, mert hazarendelték. Hazarendelték, mert a Kree-k háborút, aktív háborút hirdettek népe ellen az Ígért Planéta küszöbén, és nyerésre álltak. Újabb és újabb hadakozó népek, a Phalanx, Annihilus, és még sokan mások kezdték el szennyezni a Galaxist. A rettegés, hogy a Világok Könyvében leírt Szenvedés Kora jön el népének, ahol kevesen élik túl, és még kevesebben maradnak igazak, a rettegés, hogy el kell válnia fiától, mert ha magával viszi, el a Terráról, akkor bizony ő köpi szembe a Világok Könyvét.

Elfogta a rettegés, hogy kiderült, hogy Terrigen-kristályos társai mint a nyulak, mint a legyek úgy hullanak a fronton, isteni kiváltság ide vagy oda. A rettegés, hogy ő következik, és soha többet nem láthatja sem a Földet, sem gyermekét. A rettegés, hogy a fiát az emberek kultúrája elrontja, és meggyalázza, hogy istenkáromlót nevelnek belőle. A rettegés, hogy ha ezt meglátja, akkor cselekednie kell.

A böjt végén a múlt után a jelenre fókuszálta figyelmét. Mintha csak a Világok Könyvéből pattantak volna elő a sorok, úgy közölték a híreket, hogy Annihilus seregei visszavonulnak. Elindultak egy irányba, minden látható magyarázat nélkül. A Prófécia csak halad előre, a Korok Szele ismét fúj, és Ma'ryam eldöntötte a két Szent Bolygó képe előtt, hogy nem akar lemaradni. Felfedi népe számára az igazságot, hogy a győzelem küszöbén miért fordultak vissza a hódítók, és talán ha beköszönt a béke a faja számára, elindulhat megkeresni a fiát is.

Képességek:
Skrull alakváltás

Hipertanulás: Ma'ryam képes hihetetlen gyorsan információt feldolgozni, eidetikus memóriája azonban nem csak az agyi teljesítményében nyilvánul meg, tökéletes izommemóriája egyszeri megfigyelés alapján is képes mások mozgáskultúráját elsajátítani, legyen az tánc, harcművészet, vagy hangszeres játék. Emiatt Ma'ryam kiváló pusztakezes harcos, zenész, táncos, és akrobata, messze a Skrull teljesítőképesség felett is.

Felszerelés, eszközök:
Skrull lézerpisztoly: Ingyenes
Skrull kard: Ingyenes + Skrull kard fejlesztés: 2 kredit
Skrull tolmácsgép: Ingyenes
Díszes egyenruha
Kommunikátor

Elfogadva, még lehet jönni, de valószínűleg hétvégén kezdünk majd

Elfogadott karakterek:
Gribli Gwoom
Xun Yi Xien / Sugar Sky
Ma'ryam Imran

A kaland itt kezdődik, még lehet jönni, ha valaki szeretne.
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t4274-szellemhajo#83052

---

A header hozzá:

Kód:

<center>[img]https://i.imgur.com/9pGltts.png[/img]</center>