Omega szint

A föld alatt, egy szinten az Árnyangyalok titkos bázisával vannak az életveszélyes bűnözők, akiket nem lehet kiengedni soha. Az ő termeik rendelkeznek fajhoz illő vonásokkal és képesség gyengítő szereket kapnak az ételeikben. Ezekről a rabokról a legtöbbször a média nem is tud. A helység a nevét onnan kapta, hogy csakis omega szintű engedéllyel (a legmagasabb engedély) lehet belépni ide.

Rabok:
- Spar-Theen
Speciális nitrogén levegővel rendelkező börtön. Theen jó magaviselete és Ko-Rel és Ronan erőltetése miatt kaphat olvasnivalót így több tucat emberi, embertelen és kree könyve van.
- Tyler Jackson
Egy börtönt kapott, ami blokkolja a képességeit, és a nega-bandázsait elvették tőle. Illetve van egy képességblokkoló nyakörv is rajta a legvégső esetre.
- Mesterbűnözők Kardfog kivételével.
-Jester
-Shadow

Egy cellában ébredtem erős fejfájással, bár ennél sokkal rosszabb is volt már. Elégé zavart voltam mivel ötletem se volt, hogy hogyan kerültem oda. Felültem és körbe néztem a szobában. Csak egy ajtóvolt benne. Tipikus cella szoba. Felakartam húzni a páncélt hogy neki készüljek kitörni innét, de.. nem ment. Egyszerűen nem történt semmi. Egy ideig csak a kezemet és magamat néztem, hogy mi van rajtam. Aztán hirtelen beugrott, hogy hogy kerültem ide. Az a valami ami elkapot.. egyszerűen bele nyúlt a kezembe.
~ Itt sokkal fejlettebb technológiával rendelkeznek mint nálunk.~ vontam le a következtetést. Sorra próbáltam a nanitok rendszereit, egyiknél se történt semmi. Se a hő látás, se az erőnövelés, se semmi nem működött. A regenerációt nem tudtam kipróbálni, bár elharaphattam volna az újamat, de nem láttam értelmét.
~Esetleg kiszedték volna belőlem őket? De hisz hogyan? A testem többi részéből még csak hagyjám, de a fejemből is? El se tudom képzelni azt a technológiát, amivel ezt meg lehetne tenni maradandó sérülés nélkül.~ Ez után hamar mérges lettem, elvégre most nagyon védtelen voltam. De legalább a képességemmel még megtudom magam védeni valamilyen szinten, bár tény, hogy már jó ideje inkább a páncélra hagyatkoztam és a képességem csak másodlagos fegyver volt. A magabiztosságom kedvéért megpróbáltam létrehozni egy kis villámot a két kezem között. Azonban most se történt semmi. Többször is próbáltam különböző villámok létrehozásával, de egyszer se sikerült. Végül hátradőltem az ágyban és csak a plafont néztem. Ténylegesen rab voltam. Még a képességemet is elvették, már pedig ez elégé dühített. Mint ha az egyik érzékemet vették volna el, a látásomat vagy hasonlót. Bár valószínűleg csak biztonsági okokból tették, de ha egy izmos pacákot bevisznek börtönbe akkor az ő kezét is levágják?
- És még azt hittem a Raft-nál nem lehet rosszabb… - Mondtam halkan magamban majd egy ideig nem szólaltam meg. Aztán eszembe jutott, hogy még el se mondták, hogy mivel vádolnak. – Hééé! Valaki! Legalább elmondanák, hogy pontosan mivel vádolnak? – Kiáltoztam csak úgy a plafonra. Nem tudtam, hogy az ajtó hangszigetelt-e vagy sem, de biztosra vettem, hogy van itt valahol kamera, még ha nem is látom, biztos látnak és hallanak engem. – Beszélni szeretnék az igazgatóval!

Egyszer csak lépéseket hallok. Még nem értek ide, amikor már tudtam, hogy ketten vannak.
- Értettem. – Válaszoltam fáradtan és röviden, mikor kiadták az utasításokat. Nem igazán tetszett a helyzet, de nem volt mit tenni ellene. Tarkóra tett kezekkel a cella közepére álltam csak, hogy lássák, semmilyen szökési kísérletet nem tervezek végrehajtani. Ezután egy új alak jelent meg. Ezen látszott, hogy nem egy őr, főkép a ruházata miatt. Kicsit meghökkentem, mikor felsorolták röviden a vádakat.
- Elnézést, de elmondaná, hogy még is mi folyik itt? Valamint hogy kit tisztelhetek meg a személyében, és még is hol vagyok?- Kérdeztem a férfitől. Egy kicsit több tisztelettel teszem ezt, mint az őrökkel már csak azért is mert gyanús, hogy valószínűleg ő is befolyásolni fogja az ítéletemet, legalább is ahogy majd előadja a történetemet az igazgatónak vagy a bíróságnak. Kicsit tényleg nagyon zavaros volt a helyzet. Minden megváltozott, még is letartóztatnak olyan bűnökért, amik ebben itt úgy néz ki meg se történtek.

- Értem.. – Közben szétnéztem egy kicsit a cellában. Voltam már a Raftban elég sok ideig, de ez a hely nem hasonlított hozzá. Normál esetben megkérdőjelezném, hogy ez tényleg az-e, de mivel minden más is megváltozott ez is megváltozhatott.
- Elégé sokat változhatott ez a hely. Legalább is mikor még legutoljára itt voltam, nem voltak képesek megszüntetni a képességemet. Mivel érdemeltem ki, hogy személyesen jött el hozzám egy egyszerű rabhoz? Már elítéltek a korábban említett vádpontok alapján vagy még megvédhetem magam? Lesz rá lehetőségem, hogy Jonathan Millerrel személyesen is beszéljek? – Láthatóan az igazgató nem igazán örül annak, hogy beszélnie kell velem és normális esetben ezt meg is érteném, de ha minden a normális lenne nem is kaptak volna így el. Legalábbis nem kínáltam volna csak úgy fel magam. Elégé furcsa volt, hogy annak ellenére, hogy úgy tűnt minden ami történt régen mielőtt ide kerültem volna, nem történt meg, még is elítélnek miatta.

- Ennyi? Bezárnak mert erősebb vagyok az átlagnál? – Kérdeztem idegesen. A kezemet is leemeltem a tarkómról és ökölbe szorítottam, de nem mozdultam ki a négyszögből. – És mikor lesz a tárgyalás? Ki fog helyettem beszélni? Miért akarnak egyáltalán elítélni? Mióta itt vagyok azóta semmit se tettem, amivel ezt érdemeltem volna ki. Az istenért is elvégre én mentem oda önökhöz, azért hogy segítsenek megakadályozni azt, hogy bárkinek is baja essen emiatt! – Nagyon ideges voltam. Mióta a páncélom meg van, először tudtam józanul gondolkodni és emiatt kerültem az egyik legszigorúbb, ha nem a legszigorúbb börtönbe. Ha Sam még mindi velem lett volna, akkor már rég kijavíthattam volna a hibát és tehettem volna azt, amit csak akarok. Mikor csatlakoztam az X-fegyverhez azért mentem, hogy megszabaduljak Sam-től. Ironikus. Most hogy nélküle vagyok, már azt kívánom bár sose tűnt volna el. Összegezve a jó hír az, hogy nem örökre vesztetem el a képességemet. A rossz hír az, hogy valószínűleg örökre fognak ide bezárni. Nem túl jó kilátások. - Legalább egy könyvet adhatnának, amíg megvárom a halálos ítéletet amiatt, mert mutánsnak születtem.

Egy őr bekíséri Carlt a fogolyhoz. A cellában Steven meghallja a parancsot.
- Álljon a sárga négyzetbe és ne hagyja el a látogatás ideje alatt. - mondja neki a férfi. Ha Steven a négyzetbe áll az ajtó kinyílik és belép rajta egy középkorú öltönyös férfi. Kezében már ott van a tabletje. Arcán barátságos mosoly.
- Jó napot! Mr. Steven Storm ha nem tévedek. - lép a férfi a cellába. Mögötte az ajtó becsukódik. - Én fogom védeni önt, a Carl Orlom vagyok. Ezért lenne önhöz pár kérdésem. Örülnék neki ha mindenre pontosan válaszolna. - fejezi be az ügyvéd.

Épp a földön fekvőtámaszozom, mikor meghallom a lépteket a folyosón, majd az őr hangját, így egy kicsit izzadtan és fáradtan állok a négyzetbe. Elégé unalmas a cellába és a testem is már régóta nem hagyatkozhatott csak a saját erejére, így az edzés elégé jó időtöltésnek tűnt. Csak hát nem volt túl sok gyakorlat, amit csinálni lehetett.
- Jó napot! Nem téved. És ön? – Kérdezem, majd mikor meghallom, hogy ő lesz az ügyvédem, egy kicsit megdermedtem. Magamban már rég elfogadtam a tényt, hogy kivégeznek. Elvégre legutóbb otthon is hasonló kép ment a tárgyalásom. Védőügyvéddel, tudomásom szerint, még eddig nem is találkoztam.
- Persze kérdezzen csak nyugodtan. Utána majd én is feltehetek néhány kérdést? – Az hogy pontosan mivel vádolnak még továbbra is rejtély számomra és ügyvédként gondolom, neki tudnia kell, bár mivel még nem voltam része ilyen folyamatnak, így nem voltam benne teljesen biztos.

Az ügyvéd nyugodtan néz Steven-re.
- Gondolom a vádakat még nem ismeri. - mondja az ügyvéd mosolyogva. - Állítólag önt több rendbeli gyilkossággal és illegális technológia birtoklásával vádolják. A gyilkosságok között szerepel egy másik világban elkövetett tett is. Állítólag ön részt vett egy Attilan nevű város elpusztításában. Emellett ebben világban részt vett Magneo azaz Erik Lensher megölésében. Valamint vádolják még egy állítólagos merénylet megszervezésével is. Kérem mondja el mit tud ezekről. Mi történt, hogyan és miért. - kérdezi nyugodt hangon. Közben pedig figyeli a fiút.

- Nos igen. Épp ezzel kapcsolatosak lettek volna a kérdéseim. – Majd amikor mondta a vádakat, a Magnetós vád hallatán megdöbbentem. Amikor említette, hogy másik világbeli Attilan lerombolásával is vádolnak már kezdte érteni, hogy pontosan mi is folyt körülöttem, bár a hogyan és a miért még mindig nagyon érdekelt volna.
- Értem.. Nos akkor asszem kezdjük az illegális technológiával. Gondolom ez alatt a belém épített nanotechnológiára gondolnak. Az én világomban üldözik a mutánsokat. 10 éves koromban kiderült, hogy az vagyok, így elszöktem még mielőtt a rendőrök elkaptak volna. 19 éves koromban aztán elkaptak és bezártak az ottani Raftba hamis vádakkal. Mint nem mondjak, ott egy fokkal kellemetlenebb volt a fogadtatás. 3 év fogság után átszállítottak egy kísérleti laboratóriumba, ahol beadták nekem a kísérleti nanitokat.. Életem legfájdalmasabb 4 és fél órája volt az, pedig már túl vagyok néhány fájdalmas pillanaton. Miután a kísérlet sikerrel zajlott le és a beavatkozást túléltem, végre akartak hajtani néhány kísérletet, majd aztán meg akartak semmisíteni. Azonban sikerült megszöknöm és megsemmisítettem az egész komplexumot minden feljegyzéssel és ott dolgozóval együtt. Volt a nanitoknak egy mellékhatása amivel nem számoltak.. – Egy kis időre elgondolkodtam, hogy szoljak Sam-ről elvégre róla eddig még senkinek se meséltem. Mindazonáltal most jobb ha róla is tudnak. Veszteni valóm nincs. És így talán több értelmet nyer, hogy miért is öltem meg mindenkit. – Előfordult már magával, hogy tudta valamit nem lett volna szabad megtennie, még is valami azt suttogta a fejében, hogy muszáj meg tennie? Nos ez a valami nálam a nanitokon keresztül megjelent életnagyságban és nem suttogott hanem ordított. Egyszerűen képtelen voltam neki ellenállni. Miután kiszabadultam és lecsillapodott a dühöm, Sam-t továbbra sem tudtam kordában tartani, így hát felkerestem azokat, akik üldöztek engem. Csak az ő felszerelésükkel tudtam volna bezárni azt a kis kaput a nanitok programozásában, ami lehetővé tette Sam számára a kommunikációt velem. Ezért cserébe viszont fel kellett ajánlanom valamit és csak egyetlen egy dolog volt, ami megfelelő árnak számított náluk. Csatlakoztam a kormány elit bérgyilkos osztagához, az X-fegyverhez. Ekkor vettem részt az embertelenek elleni támadásban, Attilan lerombolásakor, a kormány parancsára. Szeretném megjegyezni, hogy az Embertelenek már több másik értelmes fajt is kiirtottak a Földön, így nem igazán éreztem bűntudatott, hogy meg kellett támadnunk őket. Közvetlenül mielőtt ide kerültem volna találkoztam Magneto-val, de az utolsó emlékem róla az, hogy épp eltipor néhány kis suhancot. Semmi közöm nincs a meggyilkolásához és semmilyen merényletről nem tudok, ha csak az embertelenek megtámadása nem annak számított, de mivel azt külön vádban említette így ezt kétlem. – Az utóbbi két vádpontnál elégé zavarba voltam. Nem értettem, hogyhogy hozták ezeket kapcsolatba velem elvégre semmilyen merényletett nem terveztem és Magnetohoz se volt semmi közöm.

Az ügyvéd figyeli Steven szavait s mindent lejegyez a tabletbe. Végighallgatja majd elgondolkodik.
- Szóval nem akart merényletet szervezni senki ellen. A többi vád pedig nem jöhet szóba mivel kormányzati parancs alá esnek. Most már csak találnunk kell valakit aki bebizonyítja mindezt. Ha minden jól megy önt nem ítélhetik el ezekért. A merénylet elkövetése Erik Lensher ellen viszont kemény dió a DNS vizsgálat alapján maga ott volt a tett színhelyén. Ha minden jól megy valahogy azt is tisztázzuk. A nanotechnológiáal kapcsolatos problémákat valószínűleg egy szakértő csapattal igazolni lehet. Ebben az esetben bebizonyíthatjuk, hogy ön minden vádpontban ártatlan. Nem az esküdtszékre bízom a döntést mert úgy tűnik itt az felesleges ha jól értem gyakorlatilag semmilyen illegális cselekményt nem lehet önre bizonyítani. Egyedül a kérdéses gyilkosságban való részvételre van bizonyíték. Viszont ha elfogadjuk, hogy az egy másik Steven Storm volt akkor azt sem. Szükségem lenne viszont tanúkra akik ezt bizonyítani tudják mondjon neveket. - fejezi be a monológot, és felkészül leírni mindent amit a férfi mond.

- Igaz hogy nem vagyok otthon a jogi szakmában, de a kísérleti labor lerombolását és az ottani emberek meggyilkolását kétlem, hogy a kormány nyakába tudnánk varrni. De ön a szakértő. Ha csak a fejemet össze nem tudják kapcsolni egy számítógéppel, akkor kétlem, hogy bármilyen tudós csoport is megtudná vizsgálni a Rendszert. De ez legutóbb is nagyon, nagyon rosszul végződött. Mégis milyen tanukat? Ötletem sincs ki lehetett ott Magneto megölésénél, mivel én nem voltam ott. Az otthoni világomban történtekről, akik tudnak azok majdnem mind halottak, de akik még élnek azok is tudtommal abban a világban vannak. Rajtam kívül egy tanút se tudok mondani. - Válaszoltam az ügyvédnek. Soha nem találkoztam ügyvéddel és mivel engem automatikusan bűnözőnek bélyegeztek meg, így az otthoni jogi szabályokat se ismerem, nem még az ittenieket, de valahogy túl egyszerűnek hangzott az, hogy mindent a kormányra foglyunk.

- Nos ha önvédelemből tette, és jogtalan likvidálási parancs volt magán akkor nem büntethetik meg. Persze ez egyszerűnek hangzik. Csakhogy ehhez mindezt bizonyítani is kell. Ehhez pedig tanúk kellenek. A Erik Lensher elleni merényletet pedig talán megoldhatjuk. A többi vádpontban szereplő cselekmények végrehajtása megkérdőjelezi a személyi kapcsolatot Erik Lensher megöléséhez. Remélem mióta átért nem ölt meg senkit. - mosolyog az ügyvéd. Közben pedig szorgosan jegyzetel. A lényeg érdekli.

- Hmm.. önvédelem.. Ha képes lettem volna hideg fejjel gondolkodni, akkor valószínűleg lett volna pár túlélő, de igen, a többséget önvédelemből öltem meg, valamint hogy senki mással se ismételjék meg ezt a kísérletet. Az hogy jogtalan volt-e a likvidálási parancs a fejemre csupán csak nézőpont kérdése. Abban a világban ezt jogosnak tartották. Gondolom, itt nem üldöznek már csak amiatt valakit mert mutáns. Mivel mindenki aki tanúskodhatna, a másik világban él, ezért azt hiszem rajtam kívül egy tanú sincsen. Illetve egy talán van. Mikor átkerültem ebbe a világba találkoztam egy lánnyal, aki azt állította, hogy a testvérem. Azt hiszem Sarah a neve. Valamint ha tudnánk szerezni egy erős köztiszteletben álló telepatát, már ha van ilyen, akkor az betudná bizonyítani, hogy az igazat mondom, mikor az emlékeimről beszélek, mi szerint én egy másik világból jöttem. – Válaszolok az ügyvédnek.

- Értem nos akkor egyenlőre ennyi Mr. Storm. A későbbiekben még felkeresem. A viszont látásra. Reméljük sikerül feltárni a dolgot. - mondja az ügyvéd mosolyogva. - Viszlát Mr. Storm. - fejezi be majd elindul kifelé. Az őr kinyitja neki az ajtót. Amikor kilép még visszanéz védencére. Aztán végleg eltűnik Steven elől. A férfit az őrség kikíséri a sziget zónáján kívülre.

//Had ne kelljen megint a 6teli sor miatt rádszólnom megint... ez már sokadik Adam...//

- Oda haza még ennyi esélyt se kaptam, hogy tisztázzam magma. Most talán majd sikerülni fog. – Bár lelkes voltam a tárgyalás miatt, túl sok optimizmus nem gyűlt össze bennem. Valahogy nem éreztem olyan jónak a helyzetet, mint ahogy azt az ügyvéd leírta. De hamar elhessegettem ezt az érzést próbáltam optimista maradni. Sajnos az évek során túlságosan is Sam-re támaszkodtam ilyen téren. Mindig ő hívta fel a figyelmemet a veszélyre.
- Kaphatnék legalább valami történelemkönyvet vagy hasonlót, hogy tudjak valamit is erről a világról? Pl hogy miért vagyunk ilyen puszipajtások az embertelenekkel. – Kiáltottam az ügyvéd után, de kételkedtem benne, hogy meghallja vagy hogy tesz is majd érte valamit. Az egyetlen dolog amit tehetek, hogy kivárom a tárgyalásom kezdetét.

Unalmas nap volt, csak mint az eddigiek is. A könyvet már gyakorlatilag kívülről fújom minden egyes oldalát, minden betűjét, legalább 100x elolvastam a bent töltött idő alatt, így most azzal szórakoztam, hogy origamiztam a lapokból.
~ Istenem, de lassan halad itt az ügyintézés. Vagy talán csak velem kivételeznek így? Szívassuk meg a másik világból jött idegent azzal, hogy ok nélkül hónapokig csücsül a börtönben.~ Gondolkodom magamban, miközben egy elégé bonyolult alakzatot próbálok hajtogatni a papírlapból. Természetesen közben a padlónak dőlve ülök a lábamat a falnak támasztva. Határozottan jobban érzem magam, mint korábban a Raft-ban, tekintve hogy az ellátás sokkal jobb volt annál. Még csak nem is kellett osztoznom a szobámban egy pszichopatával. Tudtam, hogy vannak mások is ezen a részlegen, de egyikük se volt beszédes, így gyakorlatilag csak az ügyvédemmel és őrökkel beszélhettem volna, ha megmukkantak volna, mikor épp az ebédet hozták, de persze egy szót se szóltak.
Aztán valami váratlan történt. Nem a megszokott időben, lépéseket lehetett hallani a folyosóról. Amint realizáltam, hogy az ebédet még csak jóval később kellene hozni azonnal felpattantam, oda sétáltam a bejárathoz és kémleltem, hogy vajon kijön. Végül úgy tűnt hogy egy új rabot hoztak. Ismerős volt, de eleinte nem tudtam, hogy honnét.
- Egy másik könyvet, vagy egy rádiót legalább igazán adhatnának. Esetleg naponta egy újságot. – Szólta az őröknek, de kételkedtem benne, hogy bármelyik kívánságomat teljesítenék. Eddig is teljesen figyelmen kívül hagytak. Aztán mire elmentek, addigra rájöttem, hogy honnét ismerős az alak. Láttam apokalipszis hajóján mielőtt minden elsötétült volna. Egy X-men tag volt az én világomban.
- Na hát ebben a világban minden az ellentettjére fordult? Az X-menekből bűnözők lettek? Miért zártak be téged? – Kérdeztem tőle unalmasan. Nem igazán érdekelt valójában, de végre volt valaki, akivel beszélgetni lehetett és ami még fontosabb, akitől majd újabb információt húzhatok ki, ezzel a világgal kapcsolatban.