Adun

Név: Adun
Egyéb név: -
Faj: Elf
Nem: Férfi
Jellem: Megbízik más fajokban mindazonáltal nem túl bő beszédes. Segít a rászorulókon de feleslegesen nem kockáztatja az életét. A többség érdekét tartja szem előtt.
Kor: 392 év
Család:
- Auri (Régi barát)
- Auir (Kereszt fia)
Kaszt: Íjász
Test magasság: 192 cm
Test súlyuk: 80 kg
Szeme színe: Vörös
Haj színe: Fehér
Bőr színe: Fehér
Különleges ismertető jel: A törzsi tetoválás a bal kezén és vállán.
Egészségi állapot: Egészséges.

Előtörténet:

Kis közösségben születtem, körülbelül 400 évvel ezelőtt. Ez a törzs már évezredek óta elszeparáltan él a külvilágtól. Csak a törzs tagjai tudják, hogy hol is van pontosan, még az elfek se ismerik a Vér Elfek falujának pontos helyzetét. A törzsben alig 800-n élnek. A férfiak fele katona, másik fele vándorok vagy földművesek. A nők akik sokkal kevesebben vannak mint a férfiak, papnők, diplomaták vagy pedig nevelők. Mint a többiek az első 100 évben én is csak a tanulással foglalkoztam, hogy megálljam a helyem a világban. A legfontosabb nyelveket megtanultam, valamint hogy hogyan maradjak életben a vadonban. Megtanultam hogy mely növények gyógynövények és hogyan lehet őket felhasználni, valamint hogy mérgekből hogyan lehet ellenszert készíteni. Mikor betöltöttem a 100 éves kort, a velem egykorú férfiakkal együtt 100 évre elhagyhattam a falunkat. A nők túl fontosak voltak, hogy egyedül elhagyhassák a falunkat, így ők csak nagyobb testőrség mellett mehettek el, igen ritkán és csak rövid időre. Főképp csak diplomáciai útra szoktak nők menni akkor is csak a törzs vezetőjének küldöttje.

Ez alatt a 100 év alatt rengetek országban megfordultam és sokat tanultam. Mindenütt ahol jártam minimális szinten megtanultam az ottani nyelvet beszélni, hogy kereskedhessek az ott élőkkel. Sehol sem maradtam túl sokáig egy helyet leszámítva, ahova mindig is visszajártam. Egy kisebb sárkány település, amire véletlenül bukkantam rá a hegyek között. Csak néhány sárkány él egy hatalmas barlangban. A vezetőjük Auri volt, aki megmentett a fagyhaláltól mikor a közelben voltam. Miután felépültem velük maradtam. Bár ismerték a nyelvemet, egymás között a saját nyelvükön keresztül beszélgettek, így idővel én is megtanultam azt. Mivel többször is vissza jártam hozzájuk, így sikerült viszonylag jól megtanulni a nyelvüket, bár voltak olyan hangok, amiket én nem tudtam kiadni, de érteni értettem őket. Auri később azt is megengedte, hogy a hátára üljek és így megtanultam sárkányokon lovagolni is, bár inkább csak mint utas voltam rajtunk. Ez a hely volt a második otthonom és a külvilágban ők voltak a legbizalmasabb szövetségeseim. A többi faj városaiban és falvaiban sehol ne jártam túl sokat. Úti társakat se igazán szerzet magának magányos farkas volt ebben az évszázadban. Gyógyítással foglalkoztam főleg.

Mikor betöltöttem a 200. életévet, 100 évre be kellett állnom a seregbe. Így volt ez rendjén. 100 év szabadság és 100 év katonaság. Bár a törzs serege nem volt túl nagy, de határozottan jól képzet harcosok és mágusok voltak. Engem, miután felmérték a képességeimet, íjásznak képeztek ki. A Kiképzés alig 5 évig tartott, majd aztán 95 évig a várost védtem. Az olyan újoncokat, mint amilyen én is voltam a veteránokkal együtt, őrségbe állítottak a falu védelménél. Így az újoncokat egyre több mindenre megtaníthatták a már több száz csatát megélt veteránok. A sereg másik fele közel a faluhoz táborozott, ők arra vártak, hogy hadba hívják őket a szövetségeseink. Ezek a katonák már átestek a Vérhold éjszakáján így ők sokkal erősebbek voltak, mint mi újoncok. A 100 éves szolgálat alatt semmi komolyabb esemény nem történt. Néhány bandita pár évente megfordult felénk, akiket azonnal kivégeztünk. A falu helyzetének a titokban tartása a legfontosabb feladata a törzs tagjainak, akár ki is az aki erre téved, vagy a mágusoknak kell valahogy eltérítenie mielőtt ideérnek, vagy ha meglátta a falut, akkor kíméletlenül meg kell ölnünk. Ez már okozott néha diplomáciai bonyodalmakat és elégé kegyetlennek tartanak minket a külvilág, de ez szükséges áldozat.

Miután megünnepeltem a 300. születésnapomat is elindultam ismét hazámból vándorolni a környező országok városai között. Időnként Auri-t is meglátogattam. Ott voltam az egyik bébi sárkány világrajövetelénél, ahol is keresztapává fogadtak. 92 éve vándorlok már és hamarosan át fogok esni a Vérhold éjszakáján, amikor is egy rituálé segítségével mágikus erőre teszek szeret, mely segít a húst és vért pusztító erővé vagy gyógyító erővé át alakítani. Ez az a képesség amivel csak mi Vér Elfek rendelkezünk és ami miatt titkolóznunk kell, hogy ne irtsanak ki minket, vagy jutassanak szolgasorsba. Szerencsére mi férfiak, ha más elfekkel vagy más fajokkal közösülünk, a gyermekeink nem fogják örökölni a vörös szemünket, ezt tovább adni csak a törzsünk női tagjai képesek, éppen ezért is óvjuk őket ennyire. A Vérhold rituálé részleteit is hasonló biztonsági intézkedések miatt, titokban kell tartanunk. Csak azok eshetnek át rajta akiknek a szemük vörös, ezzel bizonyítva a törzsbe való tartozásukat bár, lehetséges hogy másokat is megáldana a Vérmágia képességével, de a Vének tanácsa szerint, ezt csak a Vér Elfek képesek birtokolni. A második vándorlásom során már nem csak gyógyítással foglalkoztam, mint az elsőnél, hanem fejvadászattal is. Több faluban is ismernek, mint orvos és harcost, de kevés helyen látnak szeretettel, mivel a vörös szemem miatt, hamar kiderül hogy ki is vagyok és bár a környező királyságok nem vadásznak a Vér Elfekre, mindenki tudja, hogy mire képesek és ezért félnek tőlük.

Képességek:
- Rendkívüli éles látás.

Varázslatok:
Egyenlőre nincs.

Szakértelmek:
- Közelharc alapfokon, Íjászat, Kardvívás alapfokon, Gyógyítás, Sok nyelvet ismer és beszél, Majdnem minden élőlényen, ami alkalmas rá és már találkozott vele tud lovagolni

Lakás/Létesítmény: nincs
Njk: nincs
Pénz:
Eszközök:
Felszerelés/Fegyverek: - Egy hosszú íj (nyilak száma: ), egy rövidkard, egy rövid nyílpuska (nyilak száma: )

Felhasznált kr: 4
Fennmaradt kr: 0

Megjegyzések:
Alkalmas a Vérhold rituáléra, amitől mágikus képességei lesznek (vagy gyógyító, vagy pusztító), de ettől nem válik majd mágussá.