A kapun túl

by **Godlaw / Tao** Kedd 25 Okt. 2011, 22:22

Nehéz lenne itt helyszíneket meghatározni, mikor belép valaki, tér és idő számára megszűnik úgy létezni, mint életében. Az egyetlen viszonyítási pont a kapu, melyen át csak az léphet be, ki méltónak találtatik. Azon túl minden egyszerre képlékeny és kőbe vésett, hisz mindenki számára olyan ez, amilyennek megálmodta, mégis mindenki együtt van.

by **Cyrus Douglass** Kedd 25 Okt. 2011, 22:52

Balthazar hirtelen egy másik helyen találta magát. Egy hatalmas kapu volt előtte. A látvány lenyűgözte a mágust. Ekkor jutott eszébe, hogy mi történt nem olyan régen a sugárúton, és rájött, hogy meghalt. Tétovázott egy kicsit, de tudta, hogy be kell lépnie a kapun.
~ Gyerünk. Eljött az én időm is ~ gondolta a férfi, és erőt vett magán.
Lassú léptekkel lépett át a Mennyország bejáratán. Miután áthaladt a kapun egy gyönyörű helyen találta magát. Egy hatalmas kertben volt. Mindenhol szebbnél szebb növények voltak, és egy kis vízesés is látható volt nem olyan messze. Balthazar ámuldozva nézett körül, majd kisvártatva rájött, hogy mindig is ilyennek képzelte a Mennyországot. Egy virágokkal és más természeti látványosságokkal teli kertnek. Melyben béke és nyugalom leng körül mindent. Balti csak nézelődött körbe. Lenyűgözte a látvány.
~ Csodálatos ez a hely. Gyönyörű ~ gondolkozott el a környezetét szemlélve Balthazar.

by **Godlaw / Tao** Szer. 26 Okt. 2011, 12:25

A mennyei kapun áthaladva, mintha valami láthatatlan erőteret is átléptél volna, és egy pillanatra az érzés olyan, mintha vízbe estél volna, a mozgás nehézkessé válik. Valami még visszatart, gondolkodik, majda döntés megszületik, és mintha egyetlen cérnaszálat vágtak volna el, ismét szabadnak érzed magad, és belépsz a Mennybe.
A virágos kert, a csobogó patak, a buja növények, a térdig érő fű, minden olyan, mintha csak álmodnád, és ki tudja, talán még mindig ott fekszel az utcán, ájultan heversz, és lázálmaid vannak - de valamiért úgy érzed, nem ez az igazság.
Egy öreg fűzfa lógó lombja alól idős hölgy lép elő, arcvonásain látszik a kor, mozgása is inkább kényelmes, mint lendületes, szemeiben mégis elevenség csillog, bánatos mosolyában pedig a világ bölcsessége rejtőzik.
-Túl korán jöttél - szól hozzád halkan Sarah, a mestered.

by **Cyrus Douglass** Szer. 26 Okt. 2011, 19:30

Balthazar mikor átlépett a Mennyország kapuján, úgy érezte, mintha vízbe érkezett volna, és valami visszatartotta az átlépéstől. Első gondolata az volt, hogy nem felelt meg a Mennyországba való belépés követelményeinek, azonban hamarosan az ismeretlen erő elengedte, és beléphetett az égi birodalom. A táj pontosan olyan volt, amilyennek elképzelte. Azonban úgy gondolta, hogy talán ez nem is valóság, és még mindig a sugárúton van, haldokolva. Azonban valami azt súgta neki, hogy ez a valóság, és a fű simogatása, a növények illata, a víz csobogása, mind arra utalt, hogy ez mégis csak a valóság lehet. Tényleg a Mennybe került.
~ Hihetetlen, hogy méltó lettem a Mennyországba való belépésre ~ gondolta.
Ekkor egy öreg fűzfa lelógó ágai közül egy idős nő lépett ki. Látszott rajta a kor, és, hogy sok dolgot megélt. Azonban a szeme élettelisségről, és elevenségről árulkodtak. Balthazar rögtön felismerte a nőt, és bánatos mosolya a mágust meglepte. Közelebb lépett volt mesteréhez, Sarahhoz, majd fejet hajtott neki, és meghallgatta szavait.
~ Korán jöttem ~ ismételte magában a szavakat, majd megszólalt:
- Örülök, hogy látlak, Sarah. Nem volt választásom. A Föld sorsa függött az áldozatomtól – válaszolta Balthazar, majd körbenézett.
- Pont olyan amilyennek elképzeltem – nézett körbe lenyűgözött tekintettel Balti.
Ezek után a mágus volt mesterére nézett.
- Bár velem lehettél volna. Sokat tanulhattam volna még tőled. És már megtalálni sem tudom a gyilkosaidat – mondta Balthazar, és a tekintetében fájdalom, és érzelmek sokaságának jelenléte látszódott. Sarahnak rögtön feltűnhetett, hogy a régi emlékek hozták elő Balthazarból ezen reakciókat.

by **Godlaw / Tao** Pént. 28 Okt. 2011, 12:25

A nő arcán továbbra is a bánatos mosoly ült.
-Az áldozatod... Sokkal többet ért, mint hinnéd. Volt választásod, éppen ezért olyan nemes tett, amit cselekedtél.
-Tanulni - ismétli Sarah, és arcáról eltűnik a bánat. - A legjobb tanítványom voltál, Balthazar, talán nem tanítottalak meg mindenre, ami a mágiát illeti, de megtanultad a legfontosabbakat: hogyan legyél jó ember, és hogyan használd a mágiát mások javára. Ezt senki nem tudja nálad jobban. És ez nekem elég. Mit sem számít, hogy a gyilkosom hol van, talán már régen halott, de ha nem így van, és te találnád meg, engem már az sem hozna vissza. A bosszú helyett próbálj a megbocsátásnak helyet adni a szívedben, én is ezt tettem.
A fűzfa felé fordul, amin túl egy kis patak folyik egy halastóba, felette fehér deszkahíd áll.
-Sétáljunk! - Mondja Sarah, és beléd karol. - Mesélj valamit, Balthazar, mesélj nekem a világról, mesélj az életről, mesélj magadról!

by **Cyrus Douglass** Szomb. 29 Okt. 2011, 12:20

Balthazar figyelte Sarah minden mozdulatát. A nő arcán még mindig a bánat jelei voltak megtalálhatóak. Mikor elmondta, hogy milyen fontosnak és miért tartja még értékesebbnek a mágus áldozatát, Balthazar elmosolyodott.
- A világomért bármit megtennék. Láttam már szörnyű dolgokat. És nem akarom, hogy az átlagos emberek is lássák, és átéljék, amiket én – válaszolta a tanítvány.
Mikor Balthazar a tanulásról beszélt, Sarah arcáról elmúlt a bánatos kifejezés. Az idős boszorkány elmondta, hogy Balthazart tartja a legjobb tanítványának. Mert megtanulta, hogyan segítsen másokon, miképp legyen jó ember. Mikor az is elhangzott, hogy ezeket Balthazarnál jobban senki sem tudja, a férfi mestere szemébe nézett. Sarah mikor a gyilkosaira tért ki, a mágus lehunyta a szemét, és lehajtotta a fejét.
- Próbáltam. De nehezen megy. Valahányszor eszembe jutsz, úgy érzem, hogy nem hagyhatom büntetlenül, ami veled történt. Te voltál, aki értelmet adott az életemnek – válaszolta Balthazar.
Mikor mestere a fűzfán túl lévő halastó felé nézett a tanítvány is így tett. Rögtön meglátta a fahidat a tó felett, és mikor Sarah átkarolta felocsúdott a látványból.
- Rendben – mondta, és lassan elindult, majd a nő kérésére mesélni kezdett.
- Az életem eléggé pörgős volt. Miután elveszítettelek rengeteget, utaztam, és sok mindent láttam. New Yorkban zárult útjaim sorozata. Itt csatlakoztam az X-Menhez. Sokat segítettem az X-eknek, nem egyszer kellett a jó ügyért harcolnom. Mint ma is. Azonban hibákat is elkövettem, amelyekért egy fiatal nő szenved. Bár jobban átgondoltam volna a helyzetet. Nem lett volna szabad odaadnom neki a könyvet. Ami a világot illeti, jelenleg hol nyugalom, hogy káosz van. Egyik napról a másikra változik minden. Bevallom féltem, hogy egyszer olyan történik, amit nem tudunk megállítani, és odaveszik az emberiség. Ez ma majdnem megtörtént. Szerencsére Zack tudta, hogy mit kell tennünk, így egy utolsó jótettel segíthettem még az embereknek. És ez boldoggá tesz. Mert tudom, hogy életem során, amiben tudtam segítettem a társaimat és az embereket – válaszolta a mágus, miközben a híd felé tartottak.

by **Godlaw / Tao** Csüt. 03 Nov. 2011, 17:19

Sarah mosolyogva hallgat, miközben sétáltok, látod rajta, hogy nem is annyira a világ érdekli, inkább az, hogy beszélsz hozzá, hogy hallja a hangod. A híd közepén megáll, és a korláthoz botorkál, annak támaszkodva nézi a vizet, és a benne úszkáló halakat. A csobogó patakon csillog a napfény, a tó vize pedig olyan tiszta, hogy minden egyes kavicsot látni az alján.
-Tudod, idefent minden más. Minden olyan, amilyennek akarjuk. Nem fog kinőni onnan egy vidámpark ha arra gondolsz - viccelődik Sarah -, de olyan a vidék, amilyenre a lelkünkben vágyunk. Egy valamit azonban sosem említenek meg, amikor a Mennyről beszélnek. Hiába a gyönyörű vidék, hiába az örök kortalanság, az egészség, a bőség... Ha nincsenek velünk azok, akiket szeretünk. Magányos vagyok, Balthazar. Életemben sok emberrel találkoztam, sokakat ismertem, de nem sok van köztük, akiket barátnak nevezhetnék. Te vagy az, akire olyan régóta vártam, és mégis, reméltem, sohasem találkozunk, hisz az tudjuk, mit jelent.
Elfordul a pataktól, és rád néz.
-De veled más lesz a helyzet. Sokan szeretnek itt fenn, sokak életét és halálát tetted szebbé. Az olyanok, mint te, nagy emberekké válnak idefent. Te is nagy ember lehetnél, Balthazar, nagyon nagy ember.

by **Cyrus Douglass** Csüt. 03 Nov. 2011, 19:53

Miközben Balthazar mesélt, fél szemmel Sarah tekintetét figyelte és sikerült mindent leolvasnia róla. Látta, hogy a nőt nem igazán a világ érdekli, hanem az, hogy Balthazar beszél hozzá. A fiatal mágus elmosolyodott, ahogy mestere a híd korlátjához ment, és annak támaszkodva nézte a tó tiszta vizét, és a benne úszkáló halakat. A nő szavaira a mágus először a viccet hallva nagyot mosolygott, majd mikor a folytatáshoz jutottak komor lett. Mikor ahhoz a részhez ért, hogy rá várt, Balthazar tekintete elhomályosult. A sokévnyi elnyomott érzelem, amelyet Sarah hiánya okozott a mágusban kezdett a felszínre történi. Balthazar lehajtotta a fejét, majd erőt véve magán megszólalt.
- Bármit megadtam volna, hogy megváltoztassam azt a napot, amely elszakított minket egymástól. Az elvesztésed olyan fájdalom volt, amelyet senkinek nem kívánok. Azt hittem beleőrülök. Nagyon nehezen tudtam csak kibírni. És most, hogy újra látlak, úgy érzem, hogy teljesült egy kívánságom. A legfőbb – mondta Balti.
Mikor Sarah arról beszélt, hogy sokan szeretik itt fent Balthazart, és nagy ember lehetne belőle, a mágus halványan elmosolyodott.
- Az tartott életben, hogy másoknak segítsek. Ha ez nem lett volna, már rég itt lennék, vagy a mélyben. Miattad lettem az, aki vagyok, vagyis csak voltam. Ha te, akkor sok évvel ezelőtt nem találsz rám, ki tudja mi lett, volna belőlem. De hogy érted, hogy nagy ember lehetek még. Mégis mire célzol – kérdezte érdeklődő tekintettel.

by **Godlaw / Tao** Pént. 04 Nov. 2011, 12:57

Sarah háttal dőlt neki most a hídnak, és az eget kémlelte. Egészen más az égbolt, mint amilyen a Földről volt. Ahogy felpillantasz, a nap süt, világosság van, mégis, az égbolt sötétebb, egészen a fejed felett pedig már szinte fekete. Minden csillag jól látszik, még sosem tárult ilyen látvány a szemed elé.
-Idefent a legtöbben azt csinálják, amit életükben. Az idő gondtalanul telik, kifordul medréből, és felgyorsul, vagy lelassul, mit sem számít, mindenki boldog. De a nagy emberek... Ők máshogy élnek. Vannak visszamennek a Földre, mások itt végeznek munkát, és olyanok is vannak egy páran... Akik Neki segítenek. Te is egészen biztosan nagy ember leszel, Balthazar. Csak még azt nem tudom, mi lesz a feladatod.

by **Cyrus Douglass** Pént. 04 Nov. 2011, 13:15

Balthazar Sarah-t figyelte. A nő háttal a korlátnak támaszkodott és az eget kémlelte. Balti is felnézett és elakadt a lélegzete a látványtól. A nap gyönyörűen bevilágította az eget, de ahogy a feje fölé nézett egyre sötétebb lett az ég, és végül már a csillagos égbolt tárult a szemei elé.
- Gyönyörű - jegyezte meg önkéntelenül.
Mestere elmondta, hogy mivel foglalkoznak az ide került emberek. Balthazar megtudta, hogy vannak kik visszatérnek a földre, vannak akik itt dolgoznak tovább. Mikor az utolsó lehetőség lehangzott a mágus meglepett arca elárulta döbbenetét, és rögtön tudta, hogy Sarah mire célzott nem olyan régen.
- Úgy érted, hogy az Urat szolgálhatnám? Angyal lehetnék? - kérdezte meglepett és egyben örömteli hangon.
- Szívesen tenném. A halálom után is minél több jót szeretnék tenni. Nos, lehetséges, hogy valamilyen segítségnyújtás lesz? Lévén, hogy életem nagy részében ezt tettem? - nézett kérdőn mesterére.

by **Godlaw / Tao** Pént. 04 Nov. 2011, 14:02

Sarah elmosolyodik, mikor meglepődsz, és felvidulsz a lehetőségeken.
-Igen, angyal lehetsz - válaszol mosolyogva. - Ha szerencséd van, visszakerülsz a Földre, és segítheted az embereket, ott lenne a helyed. De az is lehet, hogy idefent tartanak, aki ekkora segítség az embereknek, az idefent is felkelti az angyalok érdeklődését.
Az égre mutat.
-Nézd, mennyi fénylő pont, meg sem lehet számolni őket. És mindegyikhez még sokkal több bolygó tartozik. Hatalmas szám. Azt mondják, még ennél is több angyal él, és szolgálja a célt idefenn és lenn a Földön. Mind figyelnek minket, és akik felkerülnek, néha felkeltik egy angyal figyelmét. Akkor eljönnek érte. Van, hogy az ember egyszerűen csak eltűnik, de van, hogy hosszan elbeszélgetnek egymással, az angyal és az ember, néha még egy pohár bort is megisznak együtt. Az angyalok szeretik a bort, azt hiszem. Te szereted, Balthazar? - Kérdi, de közben fejben láthatóan egész máshol jár, és a csillagokat bámulja.
Ekkor magad mögül hangos dörrenést hallasz, mint amikor egy repülő kilép a hangsebességből, és a szél is feltámad. Sarah arcán könnycsepp gördül le, talán csak a széltől.
Ha megfordulsz, egy női alakot látszik, a mindennap látott mutánsokhoz képest nem kelt nagyobb feltűnést a külseje, mégis van benne valami különleges. Mintha fényt árasztana magából, és mintha minden más sötétebbé és hidegebbé vált volna hirtelen. A szemeinél olyan erős a fehér fény, hogy egyáltalán nem látszanak.
A kapun túl 236_realsize_www.kepfeltoltes.hu_

A kapun túl 236_realsize_www.kepfeltoltes.hu_

by **Cyrus Douglass** Pént. 04 Nov. 2011, 15:25

Sarah mosolya Balthazar arcára is mosolyt szült. A nő miután megerősítette Balti feltevését az angyallá válásról az ég csillagos részére, mutat. Elmeséli, hogy még a csillagoknál és az őket körülvevő bolygóknál is több angyal lehet a Mennyben és a Földön. Mesél arról, hogy az angyalok, ha felfigyelnek valakire, miképpen járnak el az illető angyallá tételében. Balthazar reménykedett, hogy nem fog eltűnni egyik pillanatról a másikra, hanem egy angyallal beszélgetve dől el a sorsa. Mikor a borozós kijelentést meghallotta széles mosolyra ívelt a szája.
- Igen. Szeretem a bort. Igaz mostanában nincs sok lehetőségem volt, hogy megigyak néha egy pohárral, de ki tudja. Lehet ez változni fog – mondta, majd a nő tekintetét figyelte.
Baltinak feltűnt, hogy Sarah bármennyire is beszélget, teljesen másfelé terelődnek a gondolatai, és az égen lévő csillagokat nézi. Ekkor hirtelen egy hatalmas dörrenést hallotta a háta mögül, és ezzel egy időben feltámadt a szél. A mágus jól látta, hogy Sarah szemében egy könnycsepp jelenik meg, de nem szólt, mert tudta, hogy meg kell fordulnia. Mikor megtette ezt egy nőt látott meg. A szárnyai nem igazán zavarták Balthazart, mivel életében rengeteg érdekes dolgot látott az X-Men tagjaként. Sokkal inkább a nőből áradó fény tűnt fel neki. Úgy érezte, hogy minden sötétebb lett mióta megjelent. Az angyal szemét nem láthatta a mágus, mivel ott volt a legerősebb a fényesség. Balthazar fejet hajtott, majd megszólalt.
- Örvendek, Mennyek Angyala. Mit óhajt tőlem ön és az Úr – köszöntötte majd kérdezte Balthazar, miközben lassan felemelte a fejét.

by **Godlaw / Tao** Vas. 06 Nov. 2011, 19:19

Az angyal a patak felett repül el, majd a partján száll le. Botjával kezében indul a hídhoz, amikor megszólítod, apró mosoly jelenik meg az arcán.
-Jó modorú és udvarias, mint mindig - jegyzi meg az angyal. - Sarah...
-Igen - válaszol Sarah kötelességtudóan, és elindul a hídon a másik irányba. - Ígérd meg, hogy iszol egy pohár bort. Én majd innen koccintok veled - mondja neked, mintha búcsúzna, és továbbsétál a hídon, és eltűnik a fűzfa ágai alatt.
-Balthazar Millvier. Hogy az Úr mit szeretne, azt egyikünk sem tudja, csak reméljük, hogy szól majd, ha elrontunk valamit, és igyekszünk változtatni rajta. Amit viszont én akarok, az te vagy, Balthazar, te magad. A nevem Evangeline, a fénylopó.
Mióta beszél, határozottan sötétebb lett a mezőn, bár a nap még mindig ugyan onnan süt, mintha tompább lenne a fénye.
-Mondd Balthazar, szeretnél visszamenni a Földre?

by **Cyrus Douglass** Vas. 06 Nov. 2011, 21:46

Balthazar figyelte az angyalt, ahogy leszállt a part túloldalán, majd a hídra sétált. Mikor a mágus szavaira elmosolyodott a nő, Balti egy kicsit megkönnyebbült, de megtartotta udvarias stílusát.
- Jó tanítóm volt – nézett itt Sarah-ra.
Sarah ezek után elköszönés féleséggel fordul a tanítványához. Balthazar sajnálta, hogy ilyen kevés időt tölthettek együtt.
- Ígérem. Remélem, még látjuk egymást – búcsúzott el, majd a tekintetével követte a nőt a fűzfa ágaiig.
Mikor Sarah eltűnt Balti újra úgy érezte, hogy hiányzik egy darab a szívéből, de érzéseit nem mutatta ki az angyalnak. Miközben Evangeline beszélt – mint kiderült így hívták – Balthazar egyre inkább úgy érezte, hogy élete egy teljesen új szakasza érkezett el. Az angyalnő kérdésére csak néhány pillanat múlva válaszolt.
- Szeretnék visszatérni a Földre. Az emberek segítése lett az életem, és bár meghaltam, úgy tűnik lehetőséget, kapok, hogy folytassam az utamat – mondta, és ekkor megjelent a lelki szemei előtt Sarah. Azonban úgy gondolta, hogy ha elárulja érzéseit, azzal se, magának se Sarah-nak nem könnyíti meg a dolgokat.

by **Godlaw / Tao** Hétf. 07 Nov. 2011, 19:58

Az angyal mosolya töretlen.
-Jó. Nagyon jó. Érzem benned a vívódást, de te nem az életért akarsz visszamenni, és nem a Menny békéje miatt akarsz maradni. Benned a mások iránti szeretet harcol, és a döntésed nem utolsó sorban számomra is kedvező. Egy segítőm visszavonult, hosszú ideig járt odalent, de úgy döntött, békésebb elfoglaltságokra vágyik. Leszolgálta az idejét, és jól teljesített, így jóváhagytam a kérését. Rád is ez várhat. Ha jól végzed a munkád, sok időt tölthetsz még odalent, és a végén itt visszavár téged mindenki.
Elindul lefelé a fahídról, a botjával minden lépésnél kopogva rajta. A híd túloldalán árnyas lugas van, néhány szilvafa emelkedik a szőlővel befuttatott fakeret fölé. Ha követed, nem messze egy asztalt pillanthatsz meg, mellette két székkel, mind fából készült, de kényelmesnek látszik. Az asztalon két ezüstkehely, és egy míves kancsó áll.
-Ha jól hallottam, szereted a bort - mosolyog feléd a nő és az asztalhoz indul. Itt, az árnyékos helyen, már úgy látszik, mintha késő este lenne, és nem csak a sötétség követi a nőt, hanem a hűvös levegő is.

by **Cyrus Douglass** Hétf. 07 Nov. 2011, 22:18

Balthazar látta, hogy az angyalnő mosolya végig megmaradt. Úgy tűnt nagyon is örült a helyzetnek. A mágus hallgatta az angyal szavait, és kicsit megkönnyebbült, hogy ha jól végzi a küldetését, és le akarja tenni a lantot, akkor engedélyezhetik neki. Bár az is igaz volt, hogy nem akart gyorsan visszatérni. Folytatni akarta, amit elkezdett, és minél tovább tehette ezt, annál jobb volt. Az angyal eközben elindult lefelé a hídról, miközben botjával kopogott azon. A hídról leérve egy szőlőlugasba jutottak, amelyben egy fából készült asztal, és két szék várta őket. Két kupa és egy kancsó volt az asztalon. Az angyal szavaira Balthazar elmosolyodott.
- A hallottak igazak. Valóban szeretem a bort – válaszolta, majd körbenézett.
Furcsa mód érezhetően sötétebb volt, és Baltiban egyre inkább tudatosulni kezdett, hogy egyértelműen az angyal okozza a fényváltozásokat és a szellőt. Balthazar udvariasan kihúzta a széket az angyalnak, majd lassan alátolta, ha leült. Ezek után töltött a nő poharába a borból, majd a sajátjába is, és a székéhez sétált.
- Egészségére – mondta, és koccintásra indította a poharat, majd, ha a formalitással megvoltak helyet foglalt.
Miután megkóstolta a finom italt, elmosolyodott.
- Nos, nem csodálom, hogy az angyalok is szeretik a bort – jegyezte meg, majd megszólalt.
- Még mindig nem hiszem el, hogy itt vagyok. De igazán az tesz boldoggá, hogy láthattam Sarah-t. Olyan régen volt már, hogy utoljára találkoztunk, és hiányzott. Nagyon sokat köszönhetek neki. Mondhatjuk úgy is, hogy az életemet – mondta.

by **Godlaw / Tao** Szer. 09 Nov. 2011, 13:21

Az angyal mosolyogva helyet foglalt, és megvárta, míg töltesz neki, láthatóan élvezi, hogy ilyen udvarias társasága van. Boldogan koccint, majd belekortyol az italba. Amikor te is így teszel, soha nem ízlelt ízt érzel, mintha egyszerre minden gyümölcs levéből innál, és mégis, külön-külön érzed mindet a maga fenséges zamatával. A nedű egészen könnyed, mégis, mikor lenyeled, érzed, hogy alaposan melegíti a torkodat, valószínűleg erős bor lehet.
-Örülök, hogy ilyen sokat jelentett neked a találkozás Sarahval. Ez majd motivál, hogy egyszer visszatérj hozzá. Hidd el, ő itt fog várni, számára az idő úgy fog elsuhanni, mint egy hulló falevél novemberben.
Ismét a borba kortyol.
-Tudod, ez valójában nem bor. Annak nevezzük, mert ahhoz áll legközelebb, de sokkal több annál, csak épp még senki nem akarta elnevezni. Igazából egy igen különleges gyógyszer, esetleg méreg, ha úgy nézzük. Nem is igazán tudom, hogy ez hat-e, vagy maga az akarat, de az biztos, hogy mire a kupád kiürül, kigyógyulsz a halálból - mondja Evangeline mosolyogva. A szeméből áradó fény úgy válik egyre erősebbé, ahogy az összes többi tompább, gyomrodban pedig enyhe szorítást érzel, ugyanakkor vágyat is, hogy még többet igyál a borból.
-Tudsz róla, hogy van egy fiad?

by **Cyrus Douglass** Szer. 09 Nov. 2011, 21:53

Balthazar figyelte az angyal reakcióit. Evangeline-en látszódott, hogy élvezte az udvariasságot. Miután Balti leült, és beleivott a kupában lévő folyadékba úgy érezte, hogy minden gyümölcs leve benne lett volna az italban. Bármennyire is könnyűnek tűnt a bor, a mágus melegnek érezte tőle a torkát, így tudta, hogy nem lehet valami gyenge. Az angyalnő Sarah-val kapcsolatos szavaira Balti kicsit lehajtotta a fejét.
- Elhiszem. De bár neki hamar el fog jönni, számomra sokáig fog tartani. Minden esetre most az a legfontosabb, hogy visszatérjek a Földre. Bármennyire is fájni fog, hogy itt kell hagynom őt, de ez a helyes – mondta Balthazar.
Evangeline ezek után elmondott néhány dolgot a kupában lévő italról. Kiderült, hogy csak hasonló a borhoz, és hogy gyógyszernek vagy méregnek is tekinthető. Elmondta, hogy mire mindet megissza a mágus, addigra, meggyógyul a halálból.
- Ez nagyon érdekesen hangzik. Akkor most már sejtem miért van az-az érzésem, hogy minél többet szeretnék inni belőle. A bor mondhatni, hogy itatja magát. Szó szerint – jegyezte meg mosolyogva.
Balthazar éppen belekortyolt az italba, amikor Evangeline arról kérdezte tud e a fiáról. Ennek hála a mágus félrenyelt, és köhögött néhánya, majd csak miután levegőhöz jutott tudott megszólalni.
- Micsoda? Van egy fiam? De mikor, és hány éves, hol él? Mivel foglalkozik? – jöttek elő Baltiból a kérdések, de még mindig nem tudta megemészteni a hírt.

by **Godlaw / Tao** Csüt. 10 Nov. 2011, 12:32

Az angyal halkan kuncog a meglepettségeden.
-Csak nyugalom, találkozni fogsz vele. Igazán kalandos az ő története, és biztos vagyok benne, hogy ő szeretné elmondani. Horatio a neve, és úgy 30 év körüli - mondja mosolyogva a nő, élvezi, hogy nem érted a helyzetet.
Egy arcot látsz magad előtt, csak az elmédben, mintha telepatikusan ültették volna az emléket át, az arc pedig Horatioé.
-Na de nincs annyi időnk, hogy a családodról csevegjünk, csak gondoltam, örülni fogsz a hírnek, hogy leendő apa lettél.
A borba kortyol, és kezével int, hogy te is igyál még.
-A feladatod. Igen, beszéljünk kötelességekről. Az elődöd is ezt a munkát végezte, és te is ezt fogod folytatni. Az emberek gyakran esnek bűnbe, hol kisebb, hol nagyobb hibákat követnek el. Manapság viszont már nem divat a bűnök megbánása, ha valaki rosszat tesz, börtönbe kerül, megbélyegzik, és élete hátralévő részében is rossz emberként gondolnak rá, aminek hatására ő is rossz emberként gondol magára, és akként is fog viselkedni.
Ismét belekortyol a borba.
-A te dolgod az lesz, hogy segíts az ilyen embereken. Győzd meg a bűnöst, hogy megéri megtérni. Megéri gyónni. Régen rengeteg ember érkezett ide úgy, hogy életükben ugyan nem voltak éppen szentek, de megbánták a bűneiket, és jó útra tértek. Manapság alig vannak ilyenek. Az emberek túlságosan végletekben gondolkodnak. Győzd meg őket arról, hogy van értelme megváltozni. Tedd ezt, és a jutalmad nem marad el!
Ezzel kiissza saját kupájából a bor utolsó cseppjét is.

by **Cyrus Douglass** Csüt. 10 Nov. 2011, 14:35

Balthazar hallgatta Evangeline szavait, és nem tudott hinni a fülének, és a szemének. Ugyanis megjelent előtte Horatio arca.
- Hihetetlen. Nagyon örülök, de eléggé meglepett. Hihetetlen – válaszolta.
~ Horatio. Istenem. Egyre furcsább lesz ez a nap, és egyre több olyan dolog kezd kiderülni, amiről fogalmam sem volt. Nagyon várom már a találkozást ~ gondolta, és magában azon járt az agya, hogy vajon milyen lesz először látnia a fiát.
Evangeline jelzése az ivásról, vonta vissza Balti figyelmét. A mágus is beleivott a borba, és hallgatta az angyalnő szavait, amelyek a feladatáról szóltak.
~ A rossz emberek jó útra térítése. Ez valahogy testhezállónak tűnik ~ gondolta, majd megszólalt.
- Ez pont a nekem való feladat. Ígérem, hogy mindent megteszek, hogy a feladatom sikerrel végezzem – felelt Balthazar, majd kiitta a bor maradékát is.
- Most hogyan tovább? – érdeklődött kíváncsi tekintettel.

by **Godlaw / Tao** Csüt. 10 Nov. 2011, 21:36

-Most? - Kérdi a nő szórakozottan. - Most elalszol.
A sötétség tovább erősödik, de ezúttal nem az angyal szívja el a fényt, az utolsó korty bor után a világ kezd homályossá válni, és végül az asztalra borulva elalszol.
Mikor magadhoz térsz, a kapuknál állsz, amelyeket befelé jövet már láttál. A ködös, felhős horizonton túl felkelő nap világít. Különös érzés kerít hatalmába, öregebbnek érzed magad. Olyan emlékeid vannak, melyek idegennek tűnnek, te szerepelsz bennük, de mégis, mintha nem élted volna át őket, mintha valaki mással történtek volna meg ezek a dolgok.
Egyre élénkebbekké válnak a képek, ahogy emlékezni próbálsz, és lassan derengeni kezd, hogy a Mennyben voltál, Sarahval beszélgettél valamiről, bort iszogattál, napoztál, pihentél, kristálytiszta vizű tavakban úsztál, a tengerparton sétáltál, találkoztál régi barátokkal és rokonokkal... És mindez tíz éven át tartott.
Mégsem érzed, hogy valóban megtörtént volna.
-Ébredj, Balthazar! - Hallod az ismerős hangot. Sarah áll fölötted. Különös, törtfehér posztóruha van rajta, mint a régi csuhás szerzeteseken. Csak most tűnik fel, hogy te is ilyen viselsz. Sarah mellett Evangeline is ott áll.
-Az alku rám eső része teljesült - mondja a nő nyugodt hangon, mosolyogva. Sarah arcán düh és bosszankodás látható.

by **Cyrus Douglass** Csüt. 10 Nov. 2011, 21:51

Mikor Evangeline kimondta, hogy Balthazar elalszik, a mágus hirtelen fáradtnak érezte magát, majd minden elsötétült, és az asztalra dőlve álomba merült. Hirtelen meghallotta, hogy Sarah keltegeti őt, kinyitotta a szemét, majd lassan felállt a földről. Mikor körbe nézett a kapuknál találta magát, és a nap éppen most kelt fel. Ekkor furcsa érzései támadtak, úgy érezte, hogy olyan emlékeket birtokol, amelyekről nem is tudta, hogy megtörtént. Emlékezett rá, hogy Sarah-val beszélgetett, bort ivott, pihent, úszott, és rég elvesztett barátokkal és rokonokkal találkozott és beszélgetett. Szüleivel is találkozott, és még sok olyan emberre akihez köze volt, vagy segítségei miatt, vagy csak utazásai során ismerte meg őket. Közben az is tudatosult benne, hogy tíz éven át történtek ezek az események vele. Mikor Sarah-ra nézett látta, hogy a nő fehér színű posztóruhát visel, amilyen rajta is volt. Ekkor Evangeline szólalt meg, és elmondta, hogy ő teljesítette az alkut. Erre Sarah haragosan és bosszankodva nézett. Balthazar Sarah elé lépett.
- Ennek így kell történnie. Az életem túl korán ért véget. Lehetőséget kaptam, hogy befejezzem amit elkezdtem. Tudom, hogy mit érzel. Én is legszívesebben örökké melletted maradnék, de egy ideig még nem lehet. Bízz bennem. Érzem, hogy helyesen cselekszem. Idővel, újra együtt lehetünk. Mégpedig örökké - mondta Balti, majd szeretettel teli öleléssel búcsúzott Sarah-tól, és Evangeline-re nézett.
- Készen állok - mondta.

by **Godlaw / Tao** Pént. 11 Nov. 2011, 16:56

-Nem, te ezt nem...
-Nagyon is jól érti - vág közbe Evangeline. - Készen állsz, remek. Az Úr nem küld felkészületlenül az utadra, mikor megszületsz, így én sem küldhetlek vissza védtelenül, mikor ilyen kemény feladat vár rád. Remélem, hamar megbarátkozol az új képességeiddel, a Földön lesz időd majd kitapasztalni. A külsőd a régi, bár idefenn sok idő telt el, az élők nem éreztek belőle sokat, így a tested még ép. Csak épp át kell helyeznünk, hogy ne egy hullaházban vagy koporsóban ébredj.
Sarah bánatosan fordul el.
-Ideje indulnod. Lépj ki a kapun, és ismét élhetsz!
-Vigyázz magadra, Balthazar! - Mondja Sarah.

by **Cyrus Douglass** Pént. 11 Nov. 2011, 20:27

Balthazar a két nőt figyelte. Sarah mondani akart valamit, de Evangeline elhallgattatta. Ezek után az angyal mondott néhány fontos dolgot, majd arra kérte, hogy lépjen át a kapun.
- A képességeim bizonyára hamar kiismerem. Sok sikert idefent. Kélek, hogy April Cinnamon-hoz küldjetek. Meg szeretném nézni, hogy mi van vele - mondta, majd Sarah elé lépett, és a szemébe nézett.
- Te vagy nekem a legfontosabb. Ezt sose feledd - fogta meg a nő kezét, majd egy kis ideig így maradt, és csak jó pár perc után engedte el.
- Vigyázz magadra - mondta, és a kapu felé indult.
- Idővel találkozunk - búcsúzott a két nőtől, és átlépett a kapun.

by **Godlaw / Tao** Szomb. 12 Nov. 2011, 12:35

A hosszú pillantás után átlépsz a kapun, érzed, hogy valami megváltozik. Eddig fel sem tűnt, de amíg idefent voltál, nem lélegeztél, és a szíved sem dobogott, semmilyen életjelet nem adtál. Most azonban szúró fájdalmat érzel a mellkasodban, ahogy a szíved verni kezd, és érzed, hogy fulladozol. A szorító érzés egyre erősebb lesz, majd eltűnik a lábad alól a talaj, és a semmibe zuhansz.

A következő percben a SHIELD kórházában térsz magadhoz, April ágya mellett, már a képességeiddel együtt.

//A kalandnak vége, írd fel az előtörténetedhez, hogy Természetfeletti lettél, hogy mi a célod, és mik az új képességeid.//

by Ajánlott tartalom

A kapun túl

A kapun túl

Re: A kapun túl

Re: A kapun túl

Re: A kapun túl

Re: A kapun túl

Re: A kapun túl

Re: A kapun túl

Re: A kapun túl

Re: A kapun túl

Re: A kapun túl

Re: A kapun túl

Re: A kapun túl

Re: A kapun túl

Re: A kapun túl

Re: A kapun túl

Re: A kapun túl

Re: A kapun túl

Re: A kapun túl

Re: A kapun túl

Re: A kapun túl

Re: A kapun túl

Re: A kapun túl

Re: A kapun túl

Re: A kapun túl

Re: A kapun túl

Re: A kapun túl