Jonathan Anderson

-Hölgyem, hölgyem! Csillapodjék, kérem! – Johnatan vissza ült a fotelba, megigazította gyűrött ingét és Katerinára meredt, már azelőtt, hogy kezeit összekulcsolta. Később azokra helyezte borostás állát.
- Mint mondottam, a nagy kirohanása előtt... Most nyugodtnak kéne maradnia, majd én ellazítom okvetlen. Schwarz doktor ugyan nem lehet jelen, de én magam jó barátja vagyok. Segítek én magán, meglátja, ma már békésen alhat. Nem kellenek azok a fránya bogyók. – Mély levegőt vett, kicsit felfedezően tekintett körbe. Fészkelődött a doktor úr helyén, kemény volt neki az a hely. Felelősség tartotta mereven az egykor puha párnáit.
- Na, illetve kérem. Menjünk vissza a gyökerekhez, mint a fi...pszichológia könyvekben vagyon leírva. Megmutatom, rendben? – Pillanat szünet, egy kérdő tekintet erejéig.
- A nap fényes Floridában születtem ’97 hetedik havának hetedik napján. Hetes a kedvenc számom és senki nem tudja mért lehet ez. Nem hát, persze, hogy maga se. Apám szeretett, anyám nevelt, van egy fiatalabbik testvérem, egy lány, most gimnazista. Az anyja szeme fénye. Én meg az apjáéban a szálka. De szót se róla. Tudja, hogyan tovább? Hogy jut egy ilyen székbe az ember? Jó, hát akkor segítek... – Hadarja Mr. Anderson, majd a hatás szünet ismét neki kezd.
- Tökéletes iskolai tanulmányokkal, egészséges környezettel, amit kétszínű barátok és a gyarló világ épít. Én is  vesztettem el kedves embereket a bukás során. Itteni rokonokat, de látja? Az ember túl teszi magát,nem roskad bele. Bár én magam csak néhány éve lakom erre felé. Kölyök koromban minden hülyeségre, pardon. Botorságokra tanított vagy taníttatott édes jó atyám. Vívni és lovagolni tanultam, különösen rossz voltam krikettből is. Jobb szerettem magasabban ütni, messzire a nehéz labdát. Úgy szabadabb a gyermek lelke, ne korlátozzuk annyit. Felírta? Hát akkor nosza. – Egy szempillantásra megállt a beszédben, figyelme az ajtó felé szegeződött, hangot hallott, amit a páciens nem. Nem, nem képzelte őket, a titkárnő volt. Dr. Schwarz után érdeklődött, de mielőtt a nő meghallaná intett neki.
- Maga csak lélegezzen kicsit mélyeket... – Jegyezte, majd az ajtó felé araszolt és mély, elváltoztatott hangon szólt ki a titkárnőhöz.
- Itt vagyok, Darling. Miss Johnsonnal vagyok. – Már fordult volna vissza, ahogy jelezte a nő egy „értem”-mel, hogy... érti. De akkor visszhangozni kellett a hang amit előbb utánozni igyekezett.
A félig nyitott ablakra sandított, azt mondta azelőtt a hölgynek, hogy szellőztet, hogy ne fullassza a fülledt levegő és nyugodtan dolgozhassanak. De úgy tűnik a mai gyakorlati órának vége van, az ablakos trükköt kell használnia.
Fél perc múlva a professzor úr vértől vörös fejjel rontott a szobába, Miss Johnsonban megállt a vér és amíg Mr. Schwarz az ablakhoz sietett Jonathan kilépett a bejárati ajtó mögül és gyorsan, hang nélkül meglógott az irodából.

Érdekes előtörténet, engem meggyőztél, készíts egy adatlapot, a kezdő pénzed 1000$.

És írj a kastélyba Te is, hogy megérkeztél. És egy észrevétel, a korod 25 és nem csak 24.