The Prof

Adatok:

Név: Marius Woodson
Egyéb név(i): The Prof
Faj: mutáns
Alfaj: zseni
Nem: férfi
Jellem: Nyugodt és megfontolt fickó. Támogat bizonyos náci ideológiákat, tehát gyűlöli a színes bőrűeket és a homoszexuálisokat. Feltett szándéka a mutánsokat a Föld uralkodó fajává tenni. Enyhén elmebeteg, vannak érdekes megjegyzései, szokásai.
Személyazonosság: titkos
Születési helye és idő: 1993
Kor: 30 év
Család: Anya - Linda Carpenter
Apa - Nikolas Woodson
Foglalkozás: Tudós
Testmagassága: 185 cm
Testsúlya: 80 kg
Szeme színe: Barna
Haja színe: Fekete
Bőre színe: Fehér
Különleges ismertetőjel: semmi különleges
Repülési sebesség: nem tud repülni
Egészségi állapot/ betegségek: Egészséges

Életrajza:

A nevem Marius Woodson, mutáns vagyok és Londonban születtem. Apám egy híres európai vállalat vezetője, anyám pedig a titkárnője, legalábbis az volt. Gondolom így már kezd világossá válni, hogy én mégis, hogy jöttem össze. Anyám nem az eszéért kapta a pénzét, neki csak szét kellett tennie a két lábát és megvolt a havi fizetése. Nem épp egy példaanya volt. Apámat viszont ne ítéljék el emiatt. Jó ember és nem is hűtlen, nem szokott visszaélni mások helyzetével. De akkor még fiatal volt és gazdag, a másik tényező ami segített abban, hogy e világra jöjjek, az pedig az volt, hogy apám sosem jött ki jól a nőkkel. Az édesanyja öt éves korában otthagyta őt, ezt pedig soha nem heverte ki, valószínűleg ez vezetett ahhoz, hogy nem tudott soha se jól bánni a gyengébbik nemmel. Ha már a családi háttérnél tartok had említsem meg apám édesapját. Tulajdonképpen neki köszönhetem, hogy egy gazdag család sarja vagyok. Ő hozta létre a céget és annak sikere is az ő számlájára írható. Igazából ott rontotta el, hogy öreg korára alkoholista lett. A pia vitte a sírba az öreget, én még meg se voltam mikor meghalt. Na, ennyit a családról. Szóval ott tartottam, hogy anyám titkárnő volt, apám meg cégvezető. Szép is volt így az élet számukra, amíg hiba nem csúszott a számításba, mégpedig anyám teherbe esett. Abortuszt nem akart, úgyhogy inkább kitalálta, hogy árvaházba dug miután megszülettem. Apámnak nem tetszett az ötlet, hanem inkább fel akart nevelni engem. A pénzéhes szuka látta az alkalmat, hogy még gazdagabb legyen és pereskedni kezdett. Mivel tárgyaláson kívül nem tudott megegyezni apámmal bíróság lett belőle. Persze semmi esélye sem volt, apám sokkal jobb ügyvédet szerzett. A nőci elvesztette az ügyet és vele együtt az állását, meg persze engem is. Miután megszülettem apán vett a gondjaiba és rá hárult a felnevelésem terhe is.

Szépen cseperedtem, egy remek apám volt. Amíg ő engem nevelt, addig a céget az egyik legjobb barátja és egyben üzlettársa vezette. A fickó jól csinálta, a bankszámlánkon mindig volt elég pénz, persze az övén is. Nem voltam elkényeztetve, attól még mert apámnak sok volt a pénze. Volt játékom elég, de csak annyi amennyi még nem lépte át azt a bizonyos határt, nem kaptam meg mindent amit kértem. Talán ennek köszönhetően tanultam meg azt, hogy becsüljem meg a dolgokat amiket megszerzek. Anyámmal nem találkoztam soha, édesapám pedig nem keresett másik barátnőt, vagy csak nem talált. De mindig ott voltunk egymásnak, ő szeretett engem, én szerettem őt és nekünk így volt kerek a világ. Ez a remek kapcsolatunk csak akkor szakadt meg, amikor elkezdtem az iskolát. Apám újra dolgozott, én pedig tanultam. Szó szerint szomjaztam a tudást, s ami érdekes volt az, az volt, hogy nagyon hamar megtanultam bármit. Az elején csak azt mondták, hogy jó fejem van a dolgokhoz. Az ősöm büszke volt rám. A legnagyobb törés tizennégy éves koromba következett be. Ekkor már én voltam az iskola zsenije, sokszorosan túlléptem az én korosztályom tudását, a legjobban pedig a fizika érdekelt. Amikor csak lehetett fizika kutatók könyveit olvastam és szorgosan jegyzeteltem. Tizennégy éves koromra olyan szinten elsajátítottam a fizikával kapcsolatos dolgokat, hogy felvettek az Oxford fizika karára. Apám nagyon büszke volt rám és persze biztatott rá, hogy fogadjam el az ajánlatot. Nem is kellett sokat noszogatnia, a következő iskolaévben már az egyetem diákja voltam. A legfiatalabb hallgató voltam a fizika karon, sőt a legjobb is. Mindenki tudta, hogy zseninek tartanak az emberek, de amit műveltem az messze túlszárnyalta mindenki elképzeléseit. Az első pár hónapban meghúztam magamat, figyeltem és tanultam. De idővel kezdtem feloldódni és addigra már tudásom is nagy volt a fizika terén. Nem egy alkalommal kijavítottam tanáraim, sőt arra is volt példa, hogy vitázni kezdtem velük, néhány vita vége pedig az lett, hogy a professzor elismerte az igazamat. Diáktársaim idővel csak A Prof néven emlegettek, ami nagyon furcsa volt nekem olyan fiatalon. Mikor már második éve jártam a fizika szakra, volt, hogy ha egy tanár akinek a tantárgya kapcsolódott a fizikához nem tudta megtartani az óráját felkértek engem, hogy tartsam meg helyette. Nagyon furcsa volt tizenöt évesként felnőtt embereket oktatni, de én élveztem, ők annál kevésbé, sokszor kaptam sértő megjegyzéseket. Én viszont nem figyeltem rájuk, úgy gondoltam csak irigykednek rám, nem is tévedtem nagyot. Apámmal keveset találkoztam, de minden hónapban kaptam pénzt tőle és arról is tudott mekkora sikerem van az egyetemen.

Az egyetemet tizennyolc éves koromban fejeztem be, évfolyam elsőként, persze minden évben az voltam. Ezután vettem egy kis házat az egyetem közelében és nekiálltam a doktorimnak. Azután szinte mindennapos látogatója voltam az egyetemi könyvtárnak, néha egész nap a könyveket bújtam és gyűjtöttem az információkat. A kísérleteimet pedig elvégezhettem az egyetem felszerelésével, köszönhetően egyik pártfogómnak a tanári karban. A doktorátusom remekül sikerült, az egyetemi professzorok közül soknak leesett az álla mikor meghallgatták az előadásomat. Hamar magaménak tudhattam a doktori címet. Akkor látogattam meg édesapámat, sok ideje nem találkoztam vele, a találkozásunk pedig örömteli volt. Az elején jól elvoltunk, de idővel tapasztalnom kellett, hogy apám még csak feleannyira sem olyan intelligens mint én. Ez zavart, mivel sok dolgot el kellett neki magyarázzak, az elején nem volt gond, de később már nagyon untam a hosszas magyarázatok előadását. Két hétig voltunk együtt, utána elhatároztam, hogy vissza megyek az egyetemre tanulni. A választásom a bio-kémia szakra esett. Amikor legelőször voltam diák az Oxfordon volt, hogy meghallgattam egy két biológiával, vagy kémiával kapcsolatos előadást és nagyon tetszett a dolog. Ide már nem vettek fel csak úgy. A többi diákkal együtt nekem is felvételiznem kellet, igen bizony, legelőször megúsztam ezt a procedúrát, most viszont én is akartam, hogy ne kezeljenek rögtön zseniként. A zsenialitásom bebizonyítására volt elég időm. Elsőként jutottam be a bio-kémia karra és továbbra sem volt hajlandó kiadni a kezem közül az első helyet. Az első évemet átlagos diákként töltöttem el, nem vitáztam a tanárokkal és nem is javítottam ki őket. Inkább csendben figyeltem és gyűjtöttem az információkat. Ebben a bizonyos évben olvastam egy német kutató munkáit, aki a náci Németország idejében végzett kutatásokat. A tanulmányai főleg fajelméletek voltak és persze azon dolgozott, hogyan lehetne létrehozni egy tökéletes emberi fajt. Nagyon megfogott a munkája, elkezdett érdekelni a náci ideológia és más hasonló jellegű kutatások is. Kutatómunkám során kezdtem egyetérteni a fajelméletekkel és ezeknek az embereknek az elveivel is. Ennek természetesen sosem adtam hangot, azzal megkockáztattam volna azt, hogy kirúgnak az egyetemről. Ebben az időszakban mindenki úgy gondolta, hogy csak fizika terén tudtam kimagasló eredményeket elérni. A második évem alatt ezen a szakon viszont bebizonyítottam, hogy bármiben amibe belefogok kimagaslóan tudok teljesíteni. Újra elkezdtem a vitázást professzoraimmal, de a legfőbb vitapartnerem egy diáktársam volt. Albert Schrutznak hívták, Németországban született, de az Oxfordra járt. Ő volt a hallgatók között az másik úgymond csoda kölyök. Nem voltunk ellenségek, nem utáltuk egymást, de a véleményünk a legtöbb dologban eltért. Ha elkezdtünk beszélgetni, akkor annak a vége általában tudományos vitába torkollott. Egyik alkalommal még néhány professzor is odajött, hogy meghallgassa az eszmecserénket és a végén mindkettőnket megdicsértek. Persze Albert sosem érhetett a nyomomba és ezt ő is tudta, de mind a ketten nagy örömöt leltünk a közös beszélgetésekben. Huszonnégy évesen fejeztem be az egyetemet, de mint legutóbb most sem volt elég nekem a sima diploma, doktori cím kellett nekem. Megint olyan évek következtek amiket kutatásokkal töltöttem el, de az eredmény kielégítő volt. Három év múlva előálltam egy jól sikerült doktori munkával. Az előadásomat nem csak a tanári kar hallgatta meg, hanem sok diák és Anglia más részéből érkezett szakember is kíváncsi volt rá. Természetesen Albert is ott volt, neki már egy éve megvolt a doktori címe és kapott egy tanári állást az Oxfordon, ami nagy szó volt egy frissen végzett egyetemista számára. Az előadásom általános megdöbbenést és ellenszenvet váltott ki a hallgatóság soraiban. Arról szólt, hogy miként lehetne létrehozni egy olyan emberhez hasonló fajt, mely szinte tökéletes lenne. Olyan dolgok voltak benne amik igencsak elképzelhetetlenek vagy embertelennek tűntek a szemükben. Szerencsére voltak támogatóim is, akik egyet értettek vele, vagy legalábbis elismerték az igazságot abban amit mondott. A doktori címet ismét megkaptam, bár most kicsit nehezebben, mint fizikánál.

Már két doktori címet is magamnak tudhattam, de állásom nem volt. Még mindig apám pénzelt, de azon kívül, hogy anyagilag támogatott, nem volt más kapcsolat közöttünk. Évek óta nem találkoztam vele és őszintén szólva nem is vágytam a találkozásra. Ekkor az egyik tanárom az Oxfrodon felajánlotta nekem, hogy tanítsak helyette, mivel ő szeretne nyugdíjba vonulni. Fizikában alkalmazott matematikát kellett tanítanom. Nem is volt vele gond. Elfogadtam az állást, így már megtudtam keresni a pénzt amire szükségem volt. Az évek során felgyülemlett pénzt amit apám küldött nem használtam el, hanem megtartottam a nehezebb időkre. A tanári munkával szerzett pénzből éltem. Három évig tanítottam, de utána rájöttem, hogy nem való ez nekem és inkább elköltöztem Angliából. Tanári pályafutásom alatt olvastam egy kutatást ami a köztünk élő mutánsokról szólt, akik az X génnek köszönhetik a képességüket. Megvizsgáltam néhány önkéntes diák génjeit, de nem találtam semmit. Végül a sajátomat is megvizsgáltam, hatalmas meglepődésemre kiderült, hogy rendelkezem ezzel a bizonyos génnel. Azonban, hogy mi a képességem arra nem jöttem rá. Végül úgy gondoltam, hogy valószínűleg a magas intelligenciámhoz van köze és ahhoz, hogy bármit nagyon hamar meg tudok tanulni. A továbbiakban nem végeztem erre vonatkozó kutatásokat, de tudtam, hogy egyszer még hasznos lehet. Az elköltözés gondolata még mindig foglalkoztatott, úgy döntöttem az amerikai New York megfelelő lesz, nagyváros ahol sok cég van, akiknél lehet munkát vállalni. Eladtam az oxfordi házamat és felmondtam az állásomból. Ezek után sikerült letelepedési engedélyt szereznem, vettem egy házat is New York külvárosába. A házam pincéjében egy jól felszerelt labort rendeztem be, ahol kutatásokat végezhetek. Nagyon megvoltam elégedve a lakással amit szereztem, szépen berendeztem és a rengeteg könyvemnek is volt hely. Miután elköltöztem nekiláttam annak a bizonyos tökéletes faj létrehozásának, persze ezt még rengeteg munka fogja megelőzni, de senki sem állíthat meg abban amit elterveztem. Ki kell irtani az összes embert a földről és benépesíteni azt mutánsokkal, majd ha ez sikerült akkor lesz elég alap ahhoz, hogy létrehozzam a tökéletes fajt.



Képességei: A képessége az intelligenciájában mutatkozik meg. Az átlagos emberekkel ellentétben nem csak az agya tíz százalékát használja, hanem annak a huszonöt százalékát. Ennek köszönhetően sokkal gyorsabban tanul és ha valamit egyszer megtanult akkor azt nem felejti el. Bármi amit elolvas megmarad a fejében, akár egy év múlva is tudja idézni, de ha nem idézgeti sűrűn akkor idővel ezek az információk elvesződnek. Magas tudásának köszönhetően hamar kitudja javítani egy kutatása alatt felmerülő hibákat.

Szakértelmei: Doktorátusa van fizikából és bio-kémiából. Ezekhez a tudományokhoz hatalmas tudása van, szinte mindent tud róluk, persze azért neki is lehet újat mondani, de elég nehéz. Mivel elengedhetetlen a matematika ismerete is, ezért ezen a téren is remekel. Persze csak annyira amennyire az a kutatásokhoz és a problémák megoldásához szükséges.

Privát előtörténet véleményezést kérsz: Nem

Megjegyzések: A külvárosi ház ha jól gondolom 3 kredit, ezt megveszem a kezdő kreditekből. Viszont arra kíváncsi lennék, hogy a zseni alfajt megkaphatja a karakter vagy csak később érdemelhetem ki?

Üdv az oldalon!
Szimpatikus felfogása van a karakternek.
Természetesen már most felírhatod a zseni alfajt magadnak, az első szinten is jár.

Mivel jómódú családból származol 4500$-t kapsz kezdőtőkének. Egy adatlapot még kérek és utána mehetsz is játszani.

Adatlap:

Név: Marius Woodson / The Prof
Lakás/Létesítmény: New York külvárosában egy magánház, a pincében egy jól felszerelt laborral. (3 kredit)
NJK: -
Foglalkozás: Tudós
Munkahely: AIMville alkalmazott
Pénz: 4500$
Bevétel/hét: 500$
Eszközök: Rengeteg tudományos könyv
Felszerelés/fegyverek: -
Vállalat: -
Szövetség: -
Törzshely, ahol megtalálható: A lakása
Ismertebb szövetséges: -
Ismertebb ellenség: -

Felhasznált kreditek: 3
Fennmaradó kreditek: 4

Az íróversenyen elért 3. helyezésért 1 kredit a jutalmad.

Hosszú és nem túl fáradságos munkával végre elértem első szintlépésemet .

Akkor egy összegzés:
szintlépés szóval + 2 kr
íróverseny harmadik hely +1 kr
1 kr. amit nem használtam fel

Akkor a matematika mai állása szerint 4 egész kreditem van .