Sátánka (Roxan C.)

Az eredeti külseje(amit próbál vissza szerezni):

Jelenleg ahogy kb ellehet képzelni:


Név: Roxan Cross (mielőtt Amerikába utazott: Keresztes Roxána)
Egyéb név(i):  Roxy, Sátánka
Faj: mutáns


Nem: nő
Jellem: Elvont személyiség, nem szereti a nagy tömegeket és az idegeneket, igazi hangulat ember, nem fél semmitől, a veszélyes, szorult helyzetekben érzi magát elemében, lázadó, elutasítja a szabályokat, öntörvényű, néha önző, de akad benne némi sajnálat és segítőkészség.
Személyazonosság: titkos
Születési helye és idő: 2001 december 15, Erdély, Arad
Kor: 17
Család: Apa: Keresztes Rajmund (36 éves, mérnök) Nevelő anyja: Kerepes Anna (28 éves) Anyja (33 éves, szenvedélybeteg)
Foglalkozás: -
Testmagassága: 190 cm(eredetileg:172 cm)
Testsúlya: 75 kg (eredetileg:60 kg)
Szeme színe: világos kék
Haja színe: sötétbarna
Bőre színe: kaukázusi +testét szürke szőr borítja
Különleges ismertetőjel: A jobb alkarja belső felén macska csontváz tetoválás, alatta "R.I.P. LULLABY" felírat , 2 fül karika, nyelv piercing, szögecses/bőr/lánc kiegészítők, szakadt sötét cuccok. + Patkányember kinézet.


Egészségi állapot/ betegségek: viszonylag egészséges

Előtörténet:
Érdekesen indult az életem, egy nem várt gyerek lettem aki egy vad buli emlékeként jött, az apám persze ismeretlen volt, így anyu egyedül kellett neveljen. Mióta az eszemet tudtam anyám állandóan engem hibáztatott az élete széteséséért, úgy is bánt velem, nincs sok emlékem róla azok is szinte mind negatívak, szerencsére nem kellett sokáig vele maradnom. Kb 5 éves lehettem amikor a nevelőm kiütve feküdt a nappaliban én meg a tárva nyitva hagyott ajtón kimentem, nem igazán engedett ki a házból így örültem hogy szabadulhatok. Kóborgás közben egy nő megszólított, leesett állal nézett rám, tudni illik nagyon hasonlítok az apámra, lese tagadhatna és ez feltűnt a hölgynek is aki amúgy kiderült a nagyanyám. DNS teszt, pereskedés, felháborodás a körülmények miatt, rövid időn belül már egy másik családnál találtam magam, ahol észrevették hogy nem nagyon beszélek és zárkózott vagyok. Kezdetben a nagyszüleim neveltek,  igazi embert csináltak belőlem úgy mond.
10 éves voltam amikor apám kapott egy jó állásajánlatot Budapesten, persze vitt magával, de nem tudom hogy minek, sose volt rám ideje, néha váltott velem pár szót. Ideje nem volt rám, de pénze viszont annál inkább így ezzel próbálta megoldani a "szeretet dolgot". Ekkor kezdtem szépen lassan kallódni, rossz társaságokba keveredni, sok balhé graffiti, polgárpukkasztás, vandálkodás, kezdtem egyre durvább és "leszarom" lenni a világ felé.
Ezt észre vette apám és a magányra fogta, ekkor kaptam meg Lullaby-t, az egyetlen és utolsó házi állatom akit imádtam, egy macskát. Bizonyos ösztönző hatással volt rám, kezdtem újra kedvesebb lenni, visszavettem a vadságból, megtanultam gitározni, rajzoltam, nem a mindennapos lógás és züllés volt a program, ember nem volt képes erre és most egy macska, vissza gondolva kicsit vicces az egész.
Végül 14 évesen egy kis alakuló bandához csapódtam, ahol a nyávogóm volt a kabala állat, a nevünk is innen jött -Sleeping Lullaby- jól alakult minden, voltak kisebb fellépéseink, ezek is ilyen random utcai játékok voltak meg néhány meghívás egy-egy romkocsmába, csak a zenélés volt a fontos meg a hangulat, király volt és Lullaby-t is vittük magunkat hisz ő is a banda része volt, az egyik legfontosabb. 1 évig tartottuk a frontot, egészen egy balesetig, amikor elvesztettük a banda lelkét.
Az egyik fellépésünkön, a játék végén a kabalánk elfutott, köddé vált, kerestük mindenhol, bejártuk az egész kerületet, végül egy vérszomjas kóbor dög szájában találtuk meg, nem vagyok az állatkínzás híve, sőt, de ezen a ponton valami eltört bennem és had ne részletezzem mit tettem a kutyával.
Ez volt a kövi holt pont az életemben, 2 hétig ki se dugtam az orrom a szobámból, aztán észhez tértem és tovább léptem, kicsit fagyosabb és visszautasítóbb lettem, kb olyan az előző és az új énem közötti állapotban rekedtem meg, ekkor csináltattam a tetkóm. Ja és nem sokára belépett az életembe a mostoha anyuci, igazi barbibaba, nem akar elfogadni így ahogy vagyok, pedig muszáj lesz neki, próbál irányítani és "anyáskodni" de ezzel nagyon elkésett. Nekem nem parancsol senki, főleg nem egy "ilyen". Már akkor boldogság tölt el amikor haza ér és meghallom a tűsarkúja kopogását meg a héliumos lufit reggeliző 8 éves japánkislány hangjával ahogy besikítja a házat a köszönésével, csak akkor imádnám jobban ha egy erdő közepén tudnám jó mélyen elásva...Aztán valahogy csak vissza kerültünk Aradra, hiányzik a nagy városi élet.
Már épp kezdtem vissza fásulni amikor egyik nap a suliban történt valami érdekes, kiderült hogy mutáns vagyok, az iskola előtt változtam át patkányemberré. Menekülnöm kellett és két dolog volt a szemem előtt vagy elkapnak és nekem annyi vagy kapom magam és lelépek az országból, amúgy így belegondolva érdekes lett volna át utazni egy másik országba áááá kicsit se bámultak volna az emberek. Végül sikeresen zárult a történet, egy pillanatra azért lemondtam mindenről mert a bambaságom miatt a szüleim megláttak és enyhén szólva kibuktak, szerencsére jött Xavier és elvitt magával a mutáns iskolájába, próbaidős diák vagyok azt hiszem, amiket mondott jónak tűnik, majd kiderül mennyire áll rá a fogam hogy maradjak. Azért reménykedek hogy szakít rám időt a prof és sikerül megoldani a jelenlegi küllemem problémáját, hiába a sok klassz dolog ez még mindig zavar az egészben.

Képesség:
-patkányember kinézet
-emberfeletti erő, fürgeség
-kiváló érzékek-főleg a szaglás
-erős karmok, erős (rágcsáló)fogazat
-kiváló egyensúly - a farka segít ebben


Szakértelme:
-jól rajzol - jelenleg kissé nehézkesen de megy
-kreatív (ha olyan kedve van)
-gitározik (screamelni is tud meg énekelni de ezeket annyira nem szokta) - a karmok tönkre tennék a húrokat így jelenleg ez nem igazán megy
-folyékonyan beszél angolul, enyhe akcentussal
-zárakat tud feltörni
-jól tud épületeket, falat mászni -főleg ebben az új alakjában
-nagyon jól vezet autót  (bár még jogsija nincs)
-kötetlen utcai harc
-bicskatrükkök (főleg pillangókéssel) -a karmok miatt szintén nehézkesen