Connor McBane(WIP)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Connor McBane(WIP)

Témanyitás by Connor McBane on Csüt. 25 Júl. 2013, 11:49

Név: Connor McBane
Egyéb név(i): Kevin Lawman, Szellemlovas, A bosszú szelleme, és rengeteg egyéb amit az évek alatt ráaggattak
Faj: ember
Nem: férfi
Jellem: Semleges
Személyazonosság: Titkos
Születési helye és idő: 1967. Ápr. 4. New York
Kor: 57 év (látszólag valahol a 30 és 35 év között)
Család:
- Robert McBane apa halott
- Elizabeth McBane anya halott
- Marry Lawman felesége halott
- Michael Lawman fia halott
Foglalkozás:
Testmagassága: 180 cm
Testsúlya: 105 kg
Szeme színe: kék
Haja színe: vörös
Bőre színe: Kaukázusi
Különleges ismertetőjel: Lovasként elégé feltűnő jelenség
Repülési sebesség: Nem tud
Egészségi állapot/ betegségek: Iszik és bagózik de ennek ellenére tökéletesen egészséges talán túlságosan is.

A gyilkos ( 1967-1995)

Szóval tényleg hallani akarod? Az egészet? Rendben, csak ha meghívsz még egy italra és szerintem rendelj egyet magadnak mert józanul úgysem fogod elhinni. Ötvenhét éve születtem… Igen annyi! Az alkohol és a cigaretta a hosszú élet titka. De lehet hogy az alku az ördöggel is segít a dolgon. De ne szaladjunk ennyire előre. Ahogy mondtam 57 éve kezdődött a történet egy lepukkant New York-i korház szülészetén. Egy alkoholista autószerelő és egy takarítónő első gyermekeként a háromból. Gondolom magadtól is rájöttél, hogy nem éppen ideális családi háttér. Amúgy se volt sok pénzünk de apám azt is gyakran elitta. De valahogy azért sikerült felnőnöm és elvégezni a közép sulit. Aránylag jó tanuló voltam bár sosem voltam egy eminens, értsd ösztöndíjat nem kaptam fősulira. Így tehát tovább tanulásról persze szó sem lehetett, de ahhoz meg, hogy éhbérért robotoljak valahol túl jónak tartottam magamat. Gondolom te is rájössz, hogy hová megy az a fiatal aki gyorsan akar sok pénzt keresni rövididő alatt mindenféle végzetség nélkül. Igen, a maffiához. Úgy látom mégse vagy olyan ütődött mint amilyennek kinézel. A pokol konyhájában sosem volt túl nehéz kapcsolatba kerülni a szervezetbűnözéssel nekem se volt nehéz dolgom. Volt elég ismerősöm a közép suliból aki tudott nekem melót szerezni. Először csak kulimunkákat vegyek fel egy csomagot a város egyik felén és vigyem el a másik felébe lehetőleg feltűnés és kérdezősködés nélkül. Később komolyabb dolgokba is belekeveredtem. Tíz év alatt sok mindent elkövettem: illegális drogterjesztés, súlyos testi sértés, védelmi pénz szedése, és három gyilkosság, illetve négy. Az első csak önvédelem volt egy eldurvult drogügyletnél, a második alkalommal viszont szabályosan kivégeztem egy tagot aki lopta a főnök cuccát. Miattuk sosem volt igazán bűntudatom, egyikük sem olyan ember volt akiért nagy kér lett volna, a világ szennye mint én. Az utolsó viszont más volt, és ez mindent megváltoztatott. Balhé az utcán, egy eltévedt golyó, két áldozat. Jane volt a neve, 26 éves, boldog házas és az első gyermekével várandós. Egy ártatlan, aki csak rossz helyen volt rossz időben és én megöltem mindkettőjüket. Egy szimpla üzletnek indult a dolog, de a rendőrség csapdája volt az egész. Amint előkerült az áru a rendőrség azonnal rajtunk ütött. Menekülni próbáltam abból az átkozott raktárból, sikerült is kijutnom a hátsó ajtón, de ott is vártak rám. Egy csövesnek öltöztetett zsernyák futott felém az utcán sétáló embereket kerülgetve. ’Áljon meg! Levan tartóztatva!” üvöltötte fegyverrel a kezében Egy másodpercet sem habozva előkaptam a pisztolyomat és lőttem. Sosem voltam rossz lövő de akkor elhibáztam és nem azt találtam el akit akartam. Egy pillanatra le blokkoltam, ez nem így akartam, ez nem történhetett meg. Az a pillanat elég volt a rendőrnek hogy ő is belém eresszen két 9 mm-est. A fájdalomtól elhomályosult látással zuhantam a betonra, az utolsó amire onnan emlékszem az a rendőr keze ahogy a pisztoly markolatával az arcomba csap és sötétség borul rám. A sötétségből az a lány bámult rám akit lelőttem az utcán, értem jött hogy bosszút álljon rajtam a saját és a gyermeke haláláért, és hogy a lelkemet a pokolra küldje. Azóta is látom őt mindig amikor lehunyom a szemem. Egy korházi ágyhoz bilincselve riadtam fel három nappal később. Rendőrök és hasonlók jöttek és elmondták hogy számomra a tényleges életfogytiglan a legjobb eshetőség kivéve ha segítek nekik. Végül is mit számít egy ártatlan élet a fejeseknek, ha végre van valakijük aki elég bizonyítékkal szolgálhat hogy az egész drog maffiát lecsukhatják, a rohadt kurafik, a démonok legalább van mentségük arra hogy mért olyanok mint amilyenek. A lényeg az, hogy koronatanú lettem egy maffia perben, és az ügy után bekerültem a tanúvédelembe és egy új életet kaptam, tiszta lappal. Connor McBane-ből Kevin Lawman lett, bűnözőből autószerelő. Apámnak legalább annyi haszna volt hogy ezt megtanultam. Texasban egy Red Rock Creek nevű kisvárosban telepítettek le. Hogy az hol van? Valahol a világ seggének bal partján, a büdös nagy sivatag kellős közepén. A kis istenfélő közösségbe elég nehézkesen tudtam beilleszkedni, de egy idő után befogadtak. A tisztességes életmódot nem volt könnyű megszokni, de Jane minden éjjel emlékeztettet hogy a másik út hová vezet.

Az elátkozott ember (1995 – 1998)

Ahogy mondtam egy új élet volt, egy új és tisztességes élet. Másfél év után már a közösség része voltam, és kezdtem úgy érezni, hogy közéjük tartozok és végre magam mögött tudom hagyni a múltamat. Ezt leginkább Marry miatt éreztem. Egy helyi farmer lánya volt, gyönyörű méz szőke hajjal és olyan mosollyal amitől bárki elolvadna. Egymása szerettünk és összeházasodtunk. Tudom, ez most masszívan úgy hangzik mint valami z kategóriájú délutáni film de ez az igazság. Marry apja nem volt túl boldog, szerintem ösztönösen megérezte, hogy nem egészen az vagyok akinek kiadtam magam, de a házasság ás az első gyermekünk után meg békélt velem. Jól mentek a dolgaim és egy lottó nyeremény miatt az álmunkat, jobban mondva Marry álmát is sikerült megvalósítanunk. Egy saját farmot. Igazi kis idill a texasi sivatag közepén. Elhittem hogy van számomra megváltás, hogy végre megszabadultam a múltamtól, de csak hiú ábránd volt. A fiam első születésnapja volt, este volt és mind össze gyűltünk az apósom házában ünnepelni. Öt ember tört ránk hárman közülük fegyvert viseltek, olyanok lehettek mint és mielőtt ide kerültem de nem tudtam kik azok, a negyediket viszont bármikor felismertem volna. Méregdrága olasz öltöny, fekete haj köbméternyi zselével és az a fajta hűvös felsőbbrendűség amire csak azok képesek akik se embert sem Istent nem tisztelnek. Algusto Giovanni a maffia főnök akit én vallomásom alapján sitteltek le. Az ötödik szintén különös volt, magas volt vörös bőrrel és hegyes fogakkal, egy démon valódi formájában. Sokan pletykálták hogy, Algusto mindenféle sátánizmussal meg efélével foglalkozik, de sosem hittem benne, de most itt volt a szemem előtt. Marry szüleit már akkor lelőttek amikor ránk törték az ajtót.
- Üdv Connor! Rég láttalak. – Üdvözölt fülig érő szájjal. Én a feleségem és a karjában lévő fiam elé áltam bár már tudtam, hogy mind meg fogunk halni.
- Mi az, már meg sem ismered a régi barátodat? A jó öreg Algusto-t? – Folytatta a gúnyolódást.
- Hogy találtál rám? – kérdeztem
- Nem volt egyszerű, a szerv jó munkát végzett veled, Meldrox nélkül nem is sikerült volna. – itt az egyik hüvelyk ujjával a hanyagul az ajtófélfának támaszkodó démon felé bökött.
- Nyírd ki és ne szórakozz velük, még mindig tartozól nekem Algusto és még ma este meg kell fizetned az adósságod. – szólalt meg a pokolfajzat türelmetlenül.
- Ne aggódj démon megkapod amit ígértem, csak még egy perc. Dave hozd ide a gyerekét a prostit meg lődd le! – A parancsra a sörétes puskát viselő verőlegény megindult felénk. Én próbáltam őket megvédeni de a sörétes puska eldördült közvetlen közelről, egyenesen a gyomromba. Félájultan zuhantam a földre zuhantam. Marry sikított és Michael is keservesen sírni kezdett majd egy újabb lövés dördült.
- Te ütődött barom! – ordította Giovanni újabb lövést hallottam egy másik fegyverből és valami nehéz tárgy is eldőlt, gondolom az a Dave nevezetű.
Valami a vállamnál fogva a hátamra fordított. Algusto volt az kezében a fiammal.
- Lám-lám mégsem haltál meg. – Mondta nevetve. Én próbáltam a fiam felé nyúlni de a férfi az arcomba vágott, majd a galléromnál fogva a kandalló elé rángatott.
- Elárultál engem kölyök és most mattad az a fiam holtan fekszik egy átkozott temetőben! Szemet szemért kölyök, Szemet szemért! – Mondta és a fiamat a lángok közé vetette.
- Ne! - Üvöltöttem ahogy a torkomon kifért és a fájdalommal nem törődve próbálta utána nyúlni hogy kimentsem a lángok közöl de Algusto odébb húzott miközben hangosan nevetett. Fölém hajolt és a fülembe suttogott.
- Viszlát Connor és jó mulatást a pokolban. - ezzel ott hagyott és a maradék két fickó benzint kezdett szétlocsolni a szobában és pedig elvesztettem az eszméletem.
Egy rúgás ébresztett fel. A szoba lángokban állt körülöttem és egy férfi állt fölöttem. Magas volt a bőre vörös volt, ágyék kötőt és egy vörös palástot viselt.
- Üdv Connor.
- Jöttél hogy elvigyél a pokolba? – kérdeztem mert kétségem sem volt afelől, hogy magát az ördögöt látom aki azért jött hogy megbüntessen azért az életért amit eddig éltem.
- Nem, azért jöttem hogy egy ajánlatot tegyek. Én megadom neked azt amire a leginkább vágysz. Megadom neked a bosszút amire vágysz cserébe te engem fogsz szolgálni, és megkeresed és vissza küldöd nekem az elkóborolt báránykáimat.
- Elfogadom! – vágtam rá azonnal mert bosszút akartam állni, mert féltem a haláltól, mert nem tudtam mi az amit elfogadtam.
- Akkor már nincs más hátra csak egy kis formaság. Itt írd alá! – Tolt az orrom alá egy pergamen lapot. A vérveszteségtől már homályosan láttam de az egyik kezemmel a pergamenért nyúltam. Az egyik véres ujjam éppen csak hozzá ért a laphoz és Mephisto azonnal elrántotta a papírt.
- Ezzel megvolnánk, most pedig vágtass lovasom! – parancsolta vigyorogva és egyszerűen eltűnt én pedig forróságot kezdtem érezni. Nem a körülöttem tomboló tűzvészt, ez a tűz belülről égetett. Üvöltöttem a fájdalomtól és az ujjaimról a szemem láttára olvadt le a hús. Feláltam, már egyáltalán nem éreztem fájdalmat és a tűz sem égetett tovább, olyan erőt éreztem magamban amit elképzelni sem tudtam, és dühöt, ősi és végtelen dühöt. Elindultam, szinte még magamhoz sem tértem de a testem elindult, nem volt egyértelmű hogy én irányítom vagy valami más. A Szellemlovas nem csak az a halandó akit felruháztak a pokol tüzével, ennek az erőnek akarata van. Nem tudata csak akarata és amíg meg nem tanulod, hogyan irányítsd ő fog téged. A ház darabjaira esett körülöttem de én csak mentem előre a célom felé, egyszerűen tudtam mit kell tennem. Az ajtón kiérve egy motor várt rám, egy choppper lángoló kerekekkel. Gondolkodás nélkül felszálltam rá, kétségem sem volt afelől hogy az enyém. Tudtam merre keresem a célomat, Meldrox olyan volt számomra mint egy világító torony ami mérföldekről is a nyomára vezet. Nem sokkal a városon túl értem be a fekete terepjárót amivel jöttek. Ahogy elhúztam a jármű mellet egy lángoló lánc csapott ki a kezemből egyenesem a terepjáró első kerekére tekeredett. Én közben teljes sebességgel tovább húztam és egyszerűen kiszakítottam. A terepjáró sofőrje elvesztette az uralmát a gépezet felett, a kocsi többször átfordult majd a tetején állapodott meg az út mellett. Én vissza fordultam hogy bevégezzem amit elkezdtem. Leszálltam a motorról és a lángoló láncot magam után húzva elindultam a roncs felé. Az úton az egyik verőlegény feküdt összetörve miután kirepült a járműből, de még lélegzett. A lánc egyetlen csapásával véget vetettem a szenvedésének. Az összetört járműből a démon mászott elő.
- Nem te nem lehetsz itt! – mondta amikor megpillantott, azonnal sarkon fördult és futásnak eredt de túl lassú volt. A lánc ismét lecsapott és a nyakára tekeredett. Ő elesett én pedig elkezdtem magam felé húzni. Nem siettem, hagytam neki időt szenvedni ahogy végig vonszoltam a sivatag porában a vergődő démont. Végül torkon ragadtam a másik kezemre pebig rátekertem a lánc maradékát és a fejét kezdtem ütni vele. Az arca formátlan masszává vált az első ütéstől a harmadiktól pedig az egész testét elemésztették a lángok, csak por és hamu maradt utána. Miután végeztem a démonnal a roncshoz mentem az utolsó verőember meghalt a „balesetben” de Algusto még élt és félig még magánál is volt. Kirántottam a kocsiból a biztonsági övével együtt.
- Ki vagy te? – Préselte ki magából félájultan.
- Viszlát Algusto és jó mulatást a pokolban. – Mondtam neki ő pedig megbabonázva meredt egyenesen a szemembe, majd a színtiszta iszonyat ült ki az arcára és sikítani kezdett ahogy a pokol tüze kezdte égetni a lelkét és kényszerítette, hogy átéljen minden szörnyűséget amit elkövetett élete során. Utána már arra sem maradt ereje, hogy kiáltson ahogy a húsát a csontjaira égettem.

folyt. köv.
avatar
Connor McBane
1. szint - 4 kredit

Hozzászólások száma : 1
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2013. Jul. 25.

Karakteradatok
Főkarakter: Aegis
Főkari/multi: Multi

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.