James Jeffrey Cooper (kapott karakter)

Név: James Jeffrey Cooper
Egyéb név(i): JJ-66, Jester
Faj: ember (HPI-s)
Nem: férfi
Jellem: hidegvérű, megfontolt, professzionális, maximalista, perfekcionista
Személyazonosság: titkos, közismert
Születési helye és idő: HPI Metropolisz, Zuhanás után 703
Kor: 318 év (1084 év)
Család: egyedülálló
- Ashten Cooper – apa
- Sarah Wondan – anya
- Iris Cooper – féltestvér
Foglalkozás: különleges jelzésű, elit-, speciális katona
Testmagasság: 180 cm
Testsúly: 81 kg
Szem szín: barna
Haj szín: barna
Bőr szín: fehér
Különleges ismertetőjel: hibátlan, tökéletes mozgás, emberfeletti precízség
Egészségi állapot: optimális



Előtörténet:
James Jeffrey Cooper a Zuhanás után hétszáz háromban született a HPI Metropolisz egyik klinikájában. A természetes születés előtt a már teljesen fejlett babát eltávolították az anyaméhből, bevett részecske csúsztató technológiával. A tér elferdült rezgése közben a magzat kiemelkedett a hasfalon át, majd egy speciális folyadékos inkubátorba került, hogy ott fejlődjön teljesen ki. Sarah egy órával a kivétel után már teljesen regenerálódhatott. Megszokott HPI-s módszer, elkerülve a szülés anya és gyermek számára okozott sokkhatását.
A Cooper család és maga Ashten Cooper is a Zuhanás előttről származik, ezért a szülők úgy gondolták, hogy a fiúknak tipikus Zuhanás előtti nevet adnak, különlegessé téve őt ezzel is. Akkor még nem tudhatták, hogy a jövőben mennyire is különleges lesz a fiúk. A család együtt maradt, amíg a James felnevelkedik, így egyeztek meg a szülők. Átlagos HPI-s csecsemőként James rendkívül nagy figyelmet kapott kezdeti éveiben. Mindig volt aki foglalkozzon vele a nap összes órájában, az anyja szinte csak neki élt az első két évben. A harmadik év már másként telt és itt mutatkozott meg az első eset JJ képességire. Játék közben, akár a virtuális akár a valós térben történt, mindig a teljesen hibátlan eredményre törekedett. Az apja sok ideig figyelte a fiát, ahogy órákon át egyetlen egy játékkal játszik. Más gyerek már rég megunta volna az első-második sikertelenség után és elhajította volna a virtuális kivetülést, hogy ez túl nehéz, de James nem tett így. Képes volt órákon át mereven ülni és ugyanazokat a kombinációkat ujjal lejátszani, változó gyorsasággal, irányítva az adott játékot, egészen addig amíg nem nyert. Ha nyert újrakezdte, és még jobb eredményre törekedett. Gyakorta nem vett levegőt vagy pislogott hosszú időn keresztül a koncentráció miatt.
Természetesen a szüleinek is feltűnt a magatartása és először Maniac-től majd szakorvostól kértek tanácsot, de mindenki mindent rendben talált. Valójában James jelleme követelte meg a tökéletességet. Egyszerűen így érezte jól magát, ha befejezte a játékokat és azzal a tudattal ment tovább, hogy a lehető legjobban teljesített. De ez csak az őt érdeklő dolgoknál volt fontos. A számára érdektelen folyamatokra, időmegtakarítás céljából már nem fordított ilyen figyelmet. Az igazság, hogy James agyának speciális felépítése okozta ezt a jellembeli meghatározottságot és képességet. Tehát genetikailag kódolva volt belé ez a „képesség” a kezdetektől fogva. A tények ellenére Ashton és Sarah jobbnak látták, ha odafigyelnek gyermekükre és bizonyos dolgoktól eltiltják mielőtt a rabjává válna és korlátozna saját életét. Ez az átlagos HPI-s mentalitásnak teljesen ellentmondó nevelési stratégia volt, hiszen, ahogy azt Zsarnok nézetei is mutatják, a gyermekvállalás a szülők tudatos döntése, létrehoznak egy utódot. Ezután teljes felelősséggel tartoznak a gyereküknek és kötelesek mindent megfelelő módon megadni neki nagykorúságáig. A létrehozott utód ezért semmilyen módon nem tartozik a szüleinek. Tehát egyszerűen ki is sétálhat az életükből, ha úgy dönt. Ez már az ő döntése. Ashtonék nem vonhatták volna meg Jamestől ami nem ártott neki, de megtették. Végső soron ez valóban jót tett a kisgyereknek, jobb kommunikációs képességeket alakított ki és kereste más korban hozzá hasonlóak társaságát. Eljárt szórakozóközpontokba is, hogy ott játsszon más gyerekkel. A kapcsolatfelvevő és megtartó képességeit hasonló módon csiszolta tökéletessé, mint a többi tulajdonságát. Már itt megalapozta a jó kommunikációhoz szükséges adottságait.
A fiatalkora a kisgyerekkori felismerés után már nyugodtabb mederben folyt. A szülei helyén tudták már kezelni a speciális tulajdonságainak velejáróit és ez nem okozott gondot számára. Mint minden HPI-s fiatal ő is kiélvezte a lehetőségeit. Nem kerülte el semmi öt éves koráig, abból ami mással is megtörténik. Kitágult előtte a világ, feltöltődött részletekkel. Rájött a dolgok működésére, hogy mindennél áll valami a háttérben. Kijárt barátaival a Vex szinte külön birodalmiaknak fenntartott részeibe, hogy napokat szórakozzon végig. A legtöbb törvényt amit át lehetett hágni megszegte valahogy, kipróbálta magát amiben csak tudta. Annyi volt a különbség nála, hogyha valami érdekelni kezdte abban tökéletessé vált a saját lehetőségeihez mérten. A járművek, technológiák tanulmányozásakor elméleti és gyakorlati szinten, feltöltések nélkül tanult meg mindent, hogy a lehető legjobban tudja használni azokat. A történelem is érdekelte, ezért külön gyűjtött ki érdekesebb információkat. A nők esetében is a jelleméhez hasonlóan alakult ki az ízlése. Mindig a számára ideális elképzeléshez a legközelebbálló lehetőséget kereste. Képes volt akár milliméterre pontosan felmérni az őt vagy az ő által kiszemelt átmeneti partner fizikai tulajdonságait és összevetni az általa optimálisnak meghatározottal. Lassan a látásmódját kezdte szándékosan több mindenre felhasználni. A módszerei egyértelműen hatékonyabbá és sikeresebbé tették. Egyszerűen jobb volt mindenben mint akiket ismert. Azonban az átlaghoz mérten túl sok mindent nem tett, amíg nem érte el az öt éves kort, a birodalmi nagykorúságot.
A kiterjesztett lehetőségeit azonnal kihasználta. Kényelmi okok miatt elköltözött az addigi lakásából, a családjától. Azonnal igényelt magának saját lakást, amit Maniacon keresztül teljesen be is rendezett a saját maximalista igényeinek megfelelően mire belépett az ajtón. Mindent igényelt magának amit csak igényelhetett. A feltöltések közül mindenből a lehető legszéleskörűbbet kérte. Így már öt évesen minden tudományi és technológiai ágból professzori szintű tudást szerzett. Számára ez optimálisan elég információ volt. Nem tett mást továbbra sem, mint azzal foglalkozott, ami érdekelte. Közben élvezte az életet, szórakozott, kihasználta a lehetőségeit, amit Zsarnok Birodalma biztosított számára.
Egészen addig, amíg el nem kezdték érdekelni a fegyverek és a hadviselés. James Jeffrey Cooper huszonöt éves korában lépett be a Flottába. Ezzel megtéve az első lépést, hogy ő legyen a Flotta legképzettebb katonája. Az események ezután kezdtek felgyorsulni JJ életében. Megkapta a flottás feltöltéseket és az átalakítást, a beültetésekkel együtt. A feltöltések általi képzést rendszerint egy „kiképzés” is követi. Valójában egy mindenkinél egyedi tesztelése a testi és szellemi Flottás tudásnak, hogy megfelelően beépült-e és az illető tudja-e úgy használni, ahogy elő van írva. Az eredmények az ő esetében természetesen kivételesen meggyőzőek voltak. A kiképzését felügyelő tisztek ezt jelezték is a megfelelő platformokon. Azonban Maniac már jóval előre számolt. Egy gyorsreagálású csoportba osztotta be a friss flottást. A háttérben James még az Árnyék és a Fagyhadsereg vezetőinek érdeklődését is felkeltette, mert az Zuhanás előtti énjükre emlékeztette őket a katona. Ténylegesen azonban soha nem keresték meg, csak az eredményeit figyelték. A gyorsreagálású erőkhöz kerülve kapta meg a JJ-66 kódszámot, ami remekül illett a nevéhez is. A régi nevét minden küldetés alkalmával egyre jobban elfeledte és már csak a kódot alkalmazta. Praktikai okok miatt. A társai, miután aktívan is szolgálatot teljesített, a Jester nevet aggatták rá. Ezt szintén használatba vette.
Magánál a gyorsreagálású osztagnál lett a modern hadviselés mestere. A tökéletesített holografikus szimulátorok és a létrehozott gyakorlópályák mind remek terepet nyújtottak a számára. Volt, hogy egész napokat, egységeket, az étkezésen, alváson kívül szolgálatban töltött, a szellemi fáradtság legkisebb jelét mutatva. Minden egyes használt páncélt, annak altípusait szétszedte és újra összerakta több tízezer alaklommal. A Birodalomban, a Földön és az Intergalaktikus világban használt fegyvereket is tanulmányozta. Szétszedte, összerakta az összeset, ha kellett addig amíg már csukott szemmel, tompított érzékekkel is képes volt rá. Az alap katonai mozgásokat, szabvány, betáplált mozdulatsorokat is tudatosan bontotta elemekre és tökéletesítette saját magán. Egy-egy lépést addig gyakorolt, ismételt, amíg minden mozdulatát képessé vált irányítani. Legtöbb esetben a gyakorlását csak az éles akciók szakították meg. Az osztaga főleg támogató-, mentőakciókra volt specializálva. Nem volt más dolguk mint szorult helyzetben lévő általános, páncélozott vagy gyalogos flottás egységek segítségére sietni. Különleges épületeket létrehozni, idegen bázisokat bevenni. A hangsúly mindig a gyorsaságon volt minden más felett. Nekik nem kellett pontos jelzések alapján egy már kiirtott intelligens faj utolsó egyedeit harmincas csoportokban egyenként levadászni, vagy városokat elpusztítani belülről. Egyszerűen ledobták őket, a kijelölt helyen, majd a természeti, környezeti akadályokat leküzdve kellett nekik eljutni a célponthoz és végrehajtani a feladatot.
A gyorsaság is JJ-66 elemévé vált. A több száz előre elkészített gyakorlópályákon volt alkalma mindent kipróbálni, az összes kombinációt. A kedvence a verem nevű lett. A verem egy létrehozott gyakorlópálya, huszonhat kiiktatandó intelligens célponttal, nyílt és belső terekkel, valós technológiai akadályokkal. Cooper minden lehetséges megoldást végigpróbált a pályán. Kezdeti eredményei nem voltak jók, mivel csak feltérképezte a lehetőségeket, a leglehetetlenebb felszerelés és fegyverkombináció és a leghosszabb haladási irány volt az első amit kipróbált, majd onnan szűkítette a kört. Fejben elkezdett taktikákat alkotni, új módszereket létrehozni. Újra és újra haladt végig. Megszámlálhatatlanul sokszor kezdte újra a gyakorlatot, mert egy-egy lépése akár századmilliméterekkel eltért, vagy késett, a többi mozdulatról nem is beszélve. Végül olyan szinten kiismerte a verem lehetőségeit, hogy elképzelte és felépítette a tökéletes, lehető leggyorsabb, legprecízebb megoldást, már csak ki kellett viteleznie. De még nem állt készen.
A Zuhanás után kilencszáz hétben, nem sokkal a Pride megalakulása előtt, egy rendkívül veszélyes küldetésre küldték JJ osztagát. Mint minden alkalommal Maggen ezredes vezette őket. Egy sivatagi bolygó legforróbb részén lévő komplexumban ragadt egy flottás osztag. Valamiért fejlett technológiákkal sem tudták őket kihozni. Valakiknek be kellett menniük értük, őket küldték. A földalatti erőd mélyén automatizált Magokk technológiába futottak, aminek tulajdonsága, hogy áthatol a birodalmi technológia védelmén. Az egész egy több száz éves csapda volt az Ezüst Háborúk után. Jester két társa nem tért vissza azon a napon. Mivel a halálesetek rendkívül ritkák a Flottán belül, mint minden alkalommal, nagyon gondosan voltak kezelve. JJ-t is áthelyezték egy komolyabb, jobban támogatott speciális egységbe.
Néhány tízes egységgel később visszatért a gyakorláshoz, a birodalmi hadijárműveket mind megtanulta vezetni. Profi pilótává vált. Egyenként tanulta ki az egy illetve többszemélyes siklók vezetését, a katonai szállítók irányítását, a rombolóhajók kapitányságát valamint a tripodok kontrollálását. A többi járművet kategóriákba helyezte és azt is kitanulta. Már előtte is ismerte ezeket a feltöltések révén, de most fejlesztette tovább a tudását. A neve, ahogy megjelent az összesített birodalmi, flottás statisztikákban egyre ismertebbé vált. A leggyorsabb feladat végrehajtási időkkel rendelkezett már akkor. A virtuális és fizikai gyakorlópályákon olyan rekordokat állított fel, amelyeket a mai napig senki nem tudott megdönteni, mind idő mind hatékonyság terén. Osborn Admirális maga biztosított erőforrásokat a számára, hogy soron kívül kezeljék őt. Így teltek az évei.
Eljött a nap, amikor készen állt. Visszatért a verembe. A kiválasztott fegyverek és a páncélzat már nála voltak, gondosan felszerelve. A testében a tengely maximális fordulatszámon pörgött, hogy a lehető legnagyobb erőt és gyorsaságot biztosítsa neki. A regenerációja is folyamatosan működött, holott nem volt sérülése. A szabvány flottás páncélzat helyett saját könnyűpáncéljában érkezett. Arcára húzta a maszkot, aktiválta a speciális vizort, majd a vonalhoz lépett. A világ hirtelen lelassult körülötte, a sípoló hangot is más frekvencián érzékelte már. Maga elé rántotta az Avatar-M kézifegyverét, pontosan úgy, hogy az elsőnek megjelenő célpontot fogja be, mielőtt a célpont megjelent volna már lőtt. A lába először ért talajt, pontosan kiszámolta a szögeket, a fordulási erőt, minden tökéletesen sikerült. A térdében érzékelte az egyik átellenes inat, legtöbbször az energiát vesztett, de most az is jól fordult. Előre lökte magát, hogy a levegőbe emelkedjen. A megjelenő célpontokat optimális módon, az előre kitalált helyen, a megfelelő alkalomban lőtte meg. Nem ellenőrizte a biztos találatokat, tudta mindegyikről, hogy sikerült. Az épületben ismét lépett, három egységet már likvidált, a lépcsőrésznél lökte fel magát. Repülés közben fegyvert váltott, a második pisztolyra, a lépcső tetején megjelenő célpontot oldalra lökte halálos erővel, majd még mindig a levegőben további négyet likvidált a váltott fegyverrel. Az épületről nem kellett leugrania, úgy választotta meg a lépcső alján az indulást, hogy átrepült az akadálysor felett. Különös érzés fogta el, szabadnak érezte magát és a fülében egy ütemesen dübörgő hangot hallott. Mintha a teljes győzelmet érezte volna. Az utolsó célpontokat már azelőtt befogta és lövést adott le rájuk, hogy megjelentek volna, mire Maniac a program szerint létrehozta volna az androidokat, már csak centiméterek választották el azokat az Avatar lövedéktől. Ha élő személyek lettek volna, meghaltak volna mielőtt támadhattak volna, vagy csak az eszükbe juthatott volna a támadás. A könnyűkarabély kényelmesen siklott a kezében, a támasz a vállához ért, fejét oldalra döntötte, egyenesen az optika közepébe, az utolsó lövést az automata célzóra kellett hagynia, hiszen a lövedéknek automatán a háta mögött lévő utolsó ellenségbe kell érkezni. A lövés pillanatában a fegyvert elengedte a levegőben. Majd már csak egy mozdulat, és a bakancsa a célvonalra taposott. Az addig lassú világ hihetetlenül felgyorsult előtte. A hangok, fények robbanás szerűen érték. A hologramokon egy szám jelent meg: 3,173. 3,173 másodperc alatt teljesítette a vermet, ezzel az első helyre került. A mögötte lévő következő flottás ideje 24,100 másodperc. James a megjelenő kivetítőre nézett és életében először talán magától elmosolyodott.
A történtek után, az összes hivatalos gyakorlást végigcsinálta, hasonlóan lehetetlen eredményekkel, megdönthetetlen rekordokat állítva. Az új egységében is sikert sikerre halmozott. Bár eközben folyamatosan egyre gépiesebbé vált, az emberi énjét mégsem vesztette el. Kevésbé beszédes lett, más változás nem történt. A gerilla támadásokat vezető csapat élére helyezték ki. A rögtönzött módszerek tökéletesítése megfelelő technikának tűnt. Legtöbbször az idegen fajok városainak belsejében, vagy magán a Földön kellett küldetésekben részt vennie. A gyorsreagálású erőkkel ellentétben itt feljebb tudott kerülni a ranglétrán. Egészen admirál-vezető rangba került, ami a különleges erőknél a lehető legmagasabb vezetői rang.
Nem sokkal ezután kapta meg a saját, teljesen független, különálló osztagát. Az osztag részben Zsarnok egyéni parancsait is követte. Csak különleges képességgel rendelkező, ezért különösen ritka birodalmi személyek kerültek hozzá. Összesen öt ember került alá. Köztük volna Ryrel Thunder, a Flotta híres, hírhedt gyalogosa, aki már a Zuhanás előtt is a Birodalmat szolgálta, és nullás jelzésű, legelső, rendkívül erős regenerációs faktorral rendelkezik. Az Ezüst Háborúk alatt tett szolgálatáért az összes kitüntetést megkapta, mégis Jester alá osztották be, annyira kiemelkedett vezetőként. Az osztagban volt Gunnhild Barbara Miller, akit sokszor a „Zsarnok lánya” néven említettek. Tökéletes ember-idegen hibrid, Zsarnok egyik kísérletének eredménye, akit utána személyesen képzett, ezért kapta a nő a nevet. Állatias értékeivel, tulajdonságaival a legerősebb volt a csapatban, de neki is teljesen átlagosan parancsolhatott. Az osztagban volt még Rachen Daver, emberfeletti gyorsasággal rendelkező volt kapitány, Eelana Firen Hesban sejtszintűen ellenálló testtel és Sarna Hella Inol, különleges optikai látással. Az osztag kapott saját rombolóhajókat, vadászgépeket, felszerelést, bázist is. Mindent biztosítottak számukra. Több mint kétszáz évig működött az osztag mielőtt feloszlott, végig Jester vezetése alatt. Kilencezernél is több bevetésük volt, nagyrészt sikeresek. Elsősorban az idegen fajokra mértek csapást. Tipikus elpusztításra, kiiktatásra irányuló feladatokat kaptak, de saját maguk is dönthettek. Egyszerűen minden adott volt a rendkívül egyedi eredményekhez.
Az osztag végül azonban feloszlott és mindegyik volt tag külön-külön folytatta tovább. JJ-66 is saját irányt vett, magányos farkassá vált. Sokáig vadászpilóta volt, az előretolt frontvonalaknál harcolt és gyakorolt. Időközben az Árnyékhadsereggel is felvette a kapcsolatot, többször vett részt kooperatív módon az akcióikban. Eddigre elért mindent, amit saját maga elérhetett. A magánéletét tudta rendbe hozni szabadidejében, illetve egy másik oldalát is megtalálni, egy sokkal emberibb oldalát. A korábbi elzárkózás után nyitottá vált. A birodalmi, HPI-s média természetesen külön foglalkozott vele és a róla előkerült adatokkal. Több műsorba is meghívták, írásos munkák is készültek róla. Az emberek egy része az információs hálón is követni kezdte. Adam Osborn admirális és Ryrel Thunder után ő is, James Jeffrey Cooper is a Flotta egy ikonikus arcává vált. Egyfajta szuperkatonává. Elég csak a zöld egyenruhájában ábrázolni és a legtöbb birodalmi tudja ki is ő.
Az elmúlt száz évben, kisebb-nagyobb éves kihagyásokkal, szünetekkel folytatta tovább a flottában a szolgálatát. Teljesen egyedül fejvadászként, felderítőként, gyalogosként és pilótaként ment akciókra. Leginkább önállósította magát, már csak engedélyezteti a küldetéseit, nagyrészt nem kapja azokat, hanem önmaga alkotja. A kapcsolatot régi ismerőseivel, barátaival és az osztaga tagjaival szakadozva tartja. A kapcsolata még mindig szoros az Árnyékhadsereggel, néha dolgozik velük együtt. Egyelőre nem tervez mást, élvezi a mostani életét, perfekcionista módjára. Ha kell tesz kivételeket, de nagyrészt a maga módján hibátlanul cselekszik.


Szakértelmek / képességek / felszerelés:

Rendelkezik minden HPI-s génmódosítással, az összes Flottás génmódosítással és beültetéssel. Általános testi képességei a lehető legmagasabb értéken vannak. Egyedi módon képes saját mozgását tökéletesíteni, előre időzíteni. Századmásodpercre pontosan mozog, fokokra pontosan számol elmozdulást, milligrammos erőkülönbségeket hoz létre, minden rezdülését irányítja. Képes másodpercek alatt taktikákat alkotni, azokat végrehajtani. Extrém koncentrációs képessége van.

Teljes körű általános HPI-s feltöltésekkel rendelkezik, a birodalom minden civil tudása aktívan az elméjében van. A Flottánál minden nem titkosított feltöltést, adatot feltöltöttek az eleméjébe. Kapott Flottás kiképzést. Képes az összes birodalmi járművet és fegyvert használni. Távolsági is közelharcban egyedien képzett. Bármit képes fegyvernek használni. Az összes elérhető technológiát ismeri, használni, javítani képes.

Általánosan a flottás páncélzatát, egyedi könnyűpáncélját, flottás Avatar-M és Amazon technológiájú fegyvereit használja. Van katonai kommunikátora, minden környezethez alkalmazható felszerelése. Saját vadászgép áll rendelkezésére. Mást a legtöbb esetben nem használ, ha nem szükséges. Rangjából adódóan azonban igényelhet magának hajókat, épületeket, komplexumokat, katonákat maga alá, információforrást, személyzetet vagy egy egész katonai alosztályt.


Egyéb megjegyzés(ek): köszönöm a karaktert.

Elfogadva.

A kalandod kezdő reagja: itt