Jennifer Crowce / Amazon
1 / 1 oldal • Megosztás
Jennifer Crowce / Amazon
by Amazon Szer. 27 Feb. 2013, 20:24
Név: Jennifer Crowce / Amazon
Egyéb nevei: Jen, Jenny / Ami, Hulka
Faj: szuper-humán, gammafertőzött
Nem: nő
Jellem: mutáns-barát, ember-barát
Személyazonosság: titkos
Születési helye és idő: New York, 1996/04/30
Kor: 28 éves
Család:
- Apja - Michael Crowce (elhunyt)
- Anyja - Sara Crowce (elhunyt)
- Mostohatestvér - Lawrence Crowce
Foglalkozás:
- Smaragd Gyógyszergyártó és Kutató Intézet vezérigazgatója
- Zöld Kereszt segélyszervezet vezérigazgatója
Testmagassága: 179 cm (emberi alakban) / 201 cm (Amazonként)
Testsúlya: 63 kg (emberi alakban) / 295 kg (Amazonként)
Szeme színe: zöld
Haja színe: barna / zöld
Bőre színe: kaukázusi / zöld
Különleges ismertetőjel: Amazonként zöld bőre
Repülési sebesség: -
Egészségi állapot/ betegségek: teljesen egészséges
ÉLETRAJZA (a hosszú verzió alatt található a rövidebb változat):
Szeretem felidézni, pontosan hogyan is jutottam el idáig, ahol most vagyok. Lehet, hogy ez nem éppen normális, de el szoktam mesélni magamnak, elejétől a végéig. Ezt az első átváltozásom után csináltam, és azóta bevett szokássommá vált; olyan, mint másoknak a lefekvés előtti ima, azt hiszem.
Szóval az eleje. Hát azt nem mondhatom, hogy „Egy átlagos, középosztályú családban születtem, és nincs testvérem, egyke vagyok”, meg hasonló bevett szövegeket. A szüleim igen tehetősek voltak, és van egy öcsém is. Bár nem a vérszerinti öcsém, mert őt örökbe fogadtuk, azonban én mindig is annak tekintettem. De akkor kezdjük az elején. Apám vagyonos üzletember volt, anyám pedig az ő munkájában nyújtott jobb kezet, mert az nem bízott meg a saját alkalmazottaiban sem, ha pénzről meg számokról volt szó, és mivel anyámnak elég jó érzéke volt mindkettőhöz, ő intézte ezeket. Megjegyzem, azt mondják, hogy én is örököltem anyámnak ezt a tehetségét.
Nem a szüleim küzdöttek meg a vagyonukért, hanem még nagyapám hagyatékaként maradt rájuk, ahogy a cég is, amit most én vezetek. Viszont ettől nem szálltak el, és tudták értékelni a vagyont, amit kaptak.
Nagyapám halála után nem csak a cég feletti vezetést vették az ölükbe, hanem más is rájuk szállt, mégpedig egy szervezeti tagság. Erről kiskoromban még nem sokat tudtam, csak ahogy idősödtem, apám egyre többet engedett meg tudnom róla. Lényegében arról szólt ez a szervezet, hogy az emberek egy csoportja meg akarta teremteni az Új Világrendet. Ja, igen, összeesküvés elméletek, meg a többi… Engem is úgy neveltek, hogy osszam a szervezet nézeteit, amit amúgy Felvilágosultak Rendjének hívtak, de ez nem igazán jött össze nekik, azt hiszem.
Apám, ahogy nagyapám is, a szervezeten belül azt a nézetet pártolta, miszerint egy Új Világban szükségszerűen egy új embernek kell átvennie a vezetést. Szóval mikor a mutánsok felbukkantak, el lehet képzelni, milyen lelkesedés fogta el. Még most is emlékszem, ahogy egyfolytában arról áradozik, hogy az evolúció is az ő párjukat fogja. Viszont, ahogy kiszűrtem a szavaiból - már amennyire egy öt-hat éves kisgyerek képes rá -, nem mindenki osztotta a szervezeten belül az ő, és társai véleményét. Hogy miért is, meg mi volt itt, azt nem tudom, de a lényeg, hogy a Felvilágosultak Rendje feloszlott a belső széthúzások miatt, amit legfőképpen a mutánsok feltűnése okozta nézeteltéréseknek tulajdonítok. Azt még be kell ismernem, hogy én ezt az egész Rendet nem tudom igazán komolyan venni, szerintem csak egy csapat fontoskodó gazdag klubjáról lehetett szó. Ennek ellenére semmi levelet és említést nem találtam a szervezetről apám iratai közt, ami azt jelentheti, hogy tényleg komolyan vették magukat.
Apám ezután se fejezte be álmodozását az új ember irányította világról. Bár elég kockázatos volt, kiállt a mutánsok mellett. Mondjuk nem emberbaráti okok vezérelték, hanem a célja miatt tette, amit. Emellett pedig kutatásokat kezdeményezett, hogy milyen módon lehetne az egyszerű embert olyanná tenni, akár egy mutáns, szóval különleges képességek birtokába juttatni, megnövelni az élettartamát, meg hasonlók.
Ekkortájt a szüleim örökbe fogadtak egy alig pár hónapos csecsemőt. Én ezt nem értettem, hogy miért kell, amikor anyám teljesen egészséges nő volt, és neki is lehetett volna még bőven kisbabája, de később már megértettem, hogy apám egy mutáns gyermeket akart magának - mert tudni illik, amint később kiderült, az a kisbaba mutáns volt. Hogy ő ezt honnan tudta, miként derített rá fényt, nem tudom… így hát a családunk bővült egy új taggal, aki a Lawrence nevet kapta.
Az elkövetkező pár év, mondhatni, hogy eseménytelenül telt, attól eltekintve, hogy Lawrence lassan kiszorított a középpontból, és ő lett apám kedvence, mivel én csak ember voltam vele ellentétben. Persze akkor még nem tudtam, hogy mutáns, mert még nem aktiválódott a képessége. De én ezt nem igazán néztem jó szemmel, hiszen míg ő csak papíron volt a fiuk, én a vérszerinti lányuk voltam, és ehhez mérten akartam megkapni a nekem kijáró figyelmet.
Ez az egész Lawrence-őrületük akkor érte el csúcspontját, mikor én a tizenéveim utolsóiban jártam. Míg őt a szüleim mindig maguk mellett akarták tudni, engem elküldtek egyenest Európába, hogy ott folytassam a továbbtanulást. Szerintem csak azért tették ezt, mert bennem már nem lelték annyi örömüket. Ebből nem csináltam botrányt, hanem oda mentem, ahova ők küldtek, mert úgy mindenkinek jobb. Persze belül emésztett a méreg. És nem Lawrence-ra voltam dühös, hanem a szüleimre, mert hát ő nem tehetett semmiről.
Mivel azt nem szabták meg, hogy mit tanuljak, csak azt, hogy Európában, egy cégvezetés oktatására szakosodott főiskolát szemeltem ki magamnak. Mert igen, ilyen is van ott, és a hozzám hasonlók járnak oda, magyarul, akiknek a szülei azt akarják, hogy a kölykük ne döntse romba azt, a mit ők felépítettek, például egy céget. Persze tudtam, hogy minden bizonnyal Lawrence fogja továbbvinni a családi vállalkozást, minden jel erről árulkodott, de úgy voltam vele, hogy én is kapok majd azért egy szeletet a cégből, és jobb lesz akkor konyítani is valamit hozzá. Meg érdekelt is a dolog, ahogy most is.
Eztán a dolgok nagyon felpörögtek, minden téren. Hazajöttem Európából egy pár hónapra, hogy azért ne idegenedjek el teljesen a családtól, és ekkor, Lawrence pechjére, akinek a különleges képessége ekkortájt jelentkezett, kitört a világméretű mutánsellenesség. Mikor fény derült mutáns kilétére, még dühösebb lettem a szüleimre, mert akkor már tudtam, hogy ezért dédelgették annyira, és ezért nem voltam már annyira jó nekik, mert én nem voltam túl különleges.
Apám hírneve eléggé megromlott ekkoriban, mivel még mindig a mutánsokat akarta védelmezni, elfogadtatni az emberekkel, ami nevetségesnek tűnt, sőt, elég veszélyes vállalkozásnak. Ennek ellenére ő nagy hangsúlyt fektetett a dologba, és meg is lett a következménye, mégpedig nem is kicsi. A konkurens vállaltok szabotálni kezdték a cégünket, néha elég nyilvánvalóan, hogy még a nyomokat sem takarították el. És, mivel apám nem sokaknak volt kedvence, nem tartottak attól, hogy az igazságszolgáltatás közbeavatkozik - meg a nagyvállalatok szép kis nyomást képesek kifejteni rájuk, hogy azok úgy tegyenek, mintha semmi se történne. Persze apám is visszatámadott nekik, kevésbé feltűnően, mint ők. Ez a kialakult csatározás egy évig is elhúzódott, és azoknak eszük ágában sem volt befejezni.
Egy ilyen általuk elkövetett szabotázsnak köszönhetem a képességemet is mellesleg. Épp egy laborlátogatáson voltam, mert érdekelt, hogy milyen kutatásokat is végez apám a felsőbbrendű ember megteremtése céljából. Gondolom, meg se kell jegyeznem, hogy nem sok sikerrel járt addig. Inkább csak elméleti áttöréseket sikerült elérni, de a gyakorlati része az nem igazán működött, és ennek egyik fő oka a jogi akadályok voltak. Mert hát valakiből szuperembert meg mutánst faragni az nem igazán törvényes dolog… szóval egy ilyen labort jártam körbe, amikor az egyik gép meghibásodott. Semmi kétségem sincs felőle, hogy egy konkurensünk állt ennek a hátterében. A legtöbb alkalmazottnak, mikor feltűnt a szerkezet rendellenes zakatolása, nyomban odasietett, hogy elhárítsa a problémát, ám ez nem sikerült. Majdnem belehaltam a robbanásba, ami eztán következett. Akik a gép közvetlen közelében tartózkodtak, életüket vesztették, az én mázlim csak az volt, hogy nem mentem oda melléjük, hogy közelebbről is szemtanúja legyek a dolognak, hanem csak távolabbról figyeltem őket. Így sem panaszkodhatok, bőven kaptam a robbanás okozta erőhullámból, ami a falnak röpített. Ekkor elvesztettem az eszméletem.
A kórházban tértem magamhoz, és ahogy kinyitottam a szemem, teljesen egészségesnek éreztem magam, nem voltam kába és fáradt, pedig nem kis balesetet szenvedtem el. Furcsálltam, hogy senki sem üdvözölt, sem apám, sem anyám, sem pedig Lawrence. A szobában egyedül voltam, de mikor az egyik ápoló észrevett, hívta a többieket. Rögtön a felől kezdtem kérdezni a hozzám sietett nővéreket, hogy hol vannak a szüleim, de azok nem akartak semmit sem mondani. Én viszont nem voltam olyan lelki állapotban, hogy végighallgassam az olyan szövegeiket, hogy „Ne beszéljen sokat, pihennie kell!”, meg „Nem tesz jót, ha felzaklatja magát!”.
Az orvost is értesítették róla, hogy magamhoz tértem, és ő már kevésbé volt titkolózóbb, mint a nővérek, bár lehet, hogy az jobb lett volna. Hidegen közölte velem, hogy a szüleim életüket vesztették, míg én eszméletlenül feküdtem, Lawrence pedig eltűnt. Mikor megkérdeztem, hogyan történt mindez, elmondta, hogy hasonlóképpen az én esetemhez, ők is egy szabotázs áldozatai lettek, Lawrence-nek pedig egyszerűen nyoma veszett. Először nem is fogtam fel, hogy mit mondd, és mikor látta, hogy nem tudom feldolgozni, részvétét kifejezve le is ment.
Miután a rutinvizsgálatokat elvégezték, az ápolók is távoztak, én meg egyedül maradtam a szobában zavaros és súlyos gondolataimmal. Egészen éjjelig nem esette le szinte semmi abból, amit az orvos mondott. Szerintem csak egyszerűen nem akartam elfogadni ezt az egészet. Aztán egyszerre, mint valami gát, az ellenállásom megtört, és fájdalom öntötte el a bensőmet, majd arra gondoltam, hogy megölték őket. Düh fogott el, ami átjárta minden porcikámat. És akkor történt meg először. Igazából csak éreztem, látni a sötétben nem láttam semmit. Olyan volt, mintha szétrobbantam volna. Leestem az ágyról, és éreztem, ahogy szétfeszül a testem, áttörve az emberi korlátokat. Le akartam vezetni a mérgemet, bármin, ami a kezem ügyébe esett…
A következő emlékem az volt, hogy kipihenten ébredek, nyújtózkodok, és ásítok egyet. Feltápászkodtam, és csak eztán tűnt fel, hogy egy ház tetején vagyok, és a kórházi ruhám cafatokban lóg rólam. Ezek láttán egyszerre képek villantak be a korábbi éjszakáról, még mielőtt akár megfogalmazódhatott volna bennem a kérdés, hogy hogyan is kerültem ide, majd szép fokozatosan minden emlékem visszatért a múlt éjszakáról. Először az, amint az orvos közli a szüleim halálát, és Lawrence eltűnését. De most nem okozott ez valamiért bennem akkora zaklatottságot, mint előzőleg. Persze, fájt, de mégis, valahogy el tudtam fogadni, olyan volt, mintha túltettem volna magam rajta, mintha már levezettem volna a fájdalmam valamin.
Ezt követően felidéződött bennem a tegnap éjjeli tombolásom. Az elején nem akartam elismerni, hogy ezek az én emlékeim, de ahogy egyre részletesebben láttam magam előtt, semmi kétség sem fért hozzá.
Szerencsére nem volt bezárva a tetőajtó, így le tudtam menni a lépőn, és kisiettem az utcára, hogy saját szememmel is meggyőződjek emlékképeim helyességéről. A forgalom még mindig nem állt teljesen helyre, mert az aszfalt néhol fel volt repedve, máshol behorpadva. A kezeimre néztem, aztán a lábamra. Hát elég hihetetlennek tűnik, hogy ezt én okoztam - gondoltam akkor. A különös az volt benne, hogy egyáltalán nem estem pánikba attól, ami velem történt, hanem inkább csak megijedtem. Persze így visszaemlékezve az eseményekre már nem tűnik annyira félelmetesnek ez az egész, szóval lehet, kicsit enyhítve mondom el a történteket, nem annyira hatásosan, mint ahogy akkor átéltem. Szóval, miután kiértem az utcára, és megszemléltem a tegnapi tettem nyomait, gyalog, mezítláb, rongyos ruhában indultam haza, és persze sokan megbámultak útközben. Nem törődtem velük, mert sokkal fontosabb dolgok jártak a fejemben.
Eltartott egy ideig, mire sikerült tisztázni az eltűnésemet a kórházból. Arra jutottak, hogy az átélt megrázkódtatások miatt elvesztettem a fejem, és elkóboroltam. Szóval úgy határoztak, hogy jó lenne elmennem valami agykurkászhoz, de amúgy hazaengedtek, és folytathattam az életem, ami már egyáltalán nem abba az irányba tartott, mint pár nappal korábban.
Az ezt követő két hetet otthon töltöttem, és próbáltam feldolgozni a veszteséget, ami ért, és a tényt, hogy valami történt velem. Ekkor meséltem el magamnak először az életem, hogy hogyan jutottam el addig, naponta többször is. Ez megnyugtatott valamelyest, és segítet a gondolataim elrendezésében.
A második átváltozásom az sokkal durvább volt az elsőnél. Éppen sétálgattam New Yorkban, mikor pár fickó betaszigált egy autóba. Elég ügyesen csinálhatták, ha szinte senkinek sem tűnt fel az utcai tömegből. Az egyik konkurens cég emberei lehettek, lemerném fogadni. Valami altatószert adtak be, amivel nyomban sikerült kiütniük. Egy raktárépületben tértem magamhoz, egy székhez kötözve, majd megjelent egy alak, és elkezdett nekem felemelkedő beszédet tartani arról, milyen nehéz egy vállalatot működtetni, ha vannak versenytársaik. Röviden összefoglalva a mondanivalóját, megfenyegetett, hogy vagy hagyom a cégüket terjeszkedni a piacon, vagy nagyon megkeserülöm. Hát, én elég makacs voltam, azt hiszem, mert a fickónak elfogyott a türelme, és lekevert nekem egy pofont, aztán újra megkérdezte.
Ekkor ment fel bennem a pumpa. Azt hiszem, az altató hatása, amit beadtak, addigra már nem hatott. Újra átéltem ugyanazt, amit a kórházban is, a ruhám megfeszültek rajtam, és a kötelek lepattantak a kezeimről. A többit inkább nem írom le, legyen elég annyi, hogy a fickó a másvilágra került. Utána a társai is jöttek, de azoknak sem lett jobb végük… Mikor visszaváltoztam, a ruháim, hasonlóan az első alkalomhoz, megint rongyokban lógtak rólam, és elég zavarodott voltam.
Már tudtam, hogy ennek fele sem tréfa, viszont elképzelésem se volt róla, mégis mi történt, vagy történik velem. Nagyon nyugtalanított a dolog, viszont volt más is, ami ekkor jutott el az agyamig. Mégpedig, hogy én vagyok most a cégünk feje. A szüleim halottak, és Lawrenve eltűnt. Szóval én vagyok a főnök. Ezért próbáltak meg megfenyegetni, mert azt hitték, hogy engem könnyebb lesz megtörni, mint a szüleimet. Viszont nem számoltak azzal.
Eztán próbáltam nem arra gondolni, ami ott a raktárépületben lezajlott, és elhatároztam, hogy elkezdem cégvezetői pályafutásom. A konkurensek ezután nem igazán próbálkoztak semmivel, mert azt hihették szerintem, hogy amit az embereikkel tettek, az valami megtorlás lehetett.
A következő érdekes dolog a cég főépületében esett meg, mikor bementem oda, mert el kellett intézni pár papírmunkát, hogy hivatalosan is minden az én kezembe kerüljön. A vezető helyettessel találkoztam itt, aki átvette az irányítást a szüleim halála után.
A férfi rám nézett, és aztán közölte, tudja, min mentem keresztül, és mit követtem el. Én nem értettem, miről beszél, de mikor elmondta töviről hegyire mindkét átváltozásom, megdöbbentem. Közölte, hogy ő telepata mutáns, és emiatt vette föl régebben apám is. Sok hasznát lehet venni egy ilyen képességű alaknak az ő munkájában. Azt is elárulta, hogy tud segíteni rajtam, és szívesen meg is teszi, az apám iránti tiszteletből és hálából, amiért az kiállt a mutánsok mellett. Először vonakodtam elfogadni az ajánlatát, de aztán rájöttem, hogy ha nem tenném, akkor akár emberéleteket is követelne, ha még egyszer megismétlődne a raktárépületes dolog. Szóval rábíztam magam, ő pedig, anélkül, hogy én bármit is megéreztem volna, csinált valamit a fejemben. Biztosított róla, hogy így már képes leszek uralkodni magamon még olyan állapotban is.
Hát mit ne mondjak, fantasztikus érzés volt! Mármint, kibújni a saját gyenge testemből, és szupererős alakot felvenni. Már én is különleges voltam, ahogy Lawrence, és az ebből eredő hátrányom most végre behoztam. Ráadásul a cég is az enyém lett, úgy, ahogy mindig is akartam. Viszont keserű volt ez a győzelem, mert kemény árat kellett érte fizetnem, elvesztettem a családomat. Szóval a munkámba temetkeztem, miközben, ha kedvem tartotta, zöldre váltottam. A képességemet viszont titokba tartottam, mert nem tudtam, mi sülne ki belőle, ha kiderülne a kettősségem.
A konkurens cégek eztán már nem igazán mertek keresztbe tenni nekem, bár néha azért volt egy-két probléma. A biztonság kedvéért visszavettem a cég lendületéből, hogy azok több teret kapjanak, és ne éleződjön ki ellentét köztünk.
Az egyetlen gond az volt, hogy eredetileg Lawrence kapta volna meg a vezetői posztot, és nekem, mint „tartalék vezetőnek” kevesebb hatáskör jutott ezért. Hogyha Lawrence-t halottá nyilvánították volna, akkor a céget illetően tejhatalommal rendelkeztem volna, viszont én, mint egyetlen rokon, nem akartam őt végleg eltemetni, mert végül is nem tudtam, mi történt vele, és azt reméltem, hogy egyszer még felbukkan. Fájt volna végleg lemondani róla. Úgy határoztam, hogy ha tíz éven belül nem tűnne fel - igen, ez nekem is soknak tűnt, de hát a remény hal meg utoljára -, akkor halottá nyilváníttatom. Így viszont nem volt hozzáférési jogom a titkosított projektekhez, például a szuperember kutatásokhoz, szóval egyszerű cégvezető lettem csak.
Sok időt ezután Európában töltöttem, mert végül is rászántam magam, hogy befejezzem a tanulmányaimat, majd a cégem ottani részére szenteltem a figyelmemet - mert eredetileg európai vállalkozó volt nagyapám, és onnan terjeszkedett tovább az USA-ba, így még ott is volt pár üzemem. Csak akkor tértem vissza New Yorkba, mikor elég nyugtalanító híreket hallottam onnan, és úgy éreztem, ott nagyobb szüksége van rám pillanatnyilag a cégnek. Szinte nyomban, miután a városba érkeztem, kitört a káosz, katasztrófák söpörtek végig a szárazföldön, és sokan életüket vesztették, majd a Köd ráborult New Yorkra. Én is szerintem belehaltam volna abba, ahogy a cunami elsodort, de szerencsémre zöld alakban nem igazán ártott meg az, ahogyan a víz a falaknak és kocsiknak sodort.
Teljes volt a káosz. Ilyen körülményekben viszont sok hasznát vettem a gyógyszergyártó cégemnek, mert a városban tárolt készletekkel sikerült valamelyest csillapítanom a sérültek fájdalmát, illetve, ha később kitörtek járványok, vagy készültek kitörni, akkor vissza tudtam szorítani a bajt, amennyire csak tőlem tellett. Csatlakoztam az ekkor alapuló AIMVillehez is közben, mert ennek hála könnyebben ment a gyógyszerek osztása. Zöld óriásként is tevékenykedtem, az összedőlt épületek és romok eltakarításában vettem részt. Ekkor adtam magamnak az Amazon álnevet, mert nem akartam, hogy kiderüljön valódi személyazonosságom.
Miután a Köd eltűnt a város fölül, és újra kapcsolatot lehetett létesíteni a külvilággal, nyomban a cégem állapotát kezdtem felmérni. Hatalmas volt a veszteség. Sok helyen, főleg Európában, a kormányok lefoglalták az üzemeket és készleteket, hogy azokkal segélyszolgáltatást nyújthassanak - há, micsoda politikai húzás is egyben!
Szóval a cég elég ramaty állapotba került a világkatasztrófa miatt. Viszont, hála az akkor alapuló AIMVille Corporationnek, sikerült kihúznom a sírból a vállalatot, és lendületet adnom neki. Európával megszüntettem a kereskedelmet, mert azok nem voltak hajlandóak megtéríteni azt, amit elvettek tőlem. A konkurens cégek nagyon legyengültek, és úgy határoztam, eljött az ideje, hogy letudjam a velük vívott küzdelmet. A vagyonomból felvásároltam pár kisebbet közülük, és ezzel jelentős előnyre tettem szert a többiekkel szemben. Megalapítottam a Zöld Kereszt nevű segélyszervezetet, mely a Köd után az AIMVille Corporationnel karöltve igyekezett a várost kipofozni, ami elég jól sikerült.
A Harmadik Világháború alatt New Yorkba maradtam, ahonnan sok ellátmányt és gyógyszert juttattam a kettészakadt ország azon területeire, ahol szükség volt rá, és ez jót tett a cégem - amit mellesleg átkereszteltem Smaragd Gyógyszergyártó és Kutató Intézetre - és a segélyszervezetem hírnevének is egyaránt.
Eztán történt egy szomorú eset, ugyanis a vezető helyettesem, a telepata elhunyt, és ráadásul a kontrollom az Amazon felett ővele együtt megszűnt létezni. Képtelen voltam irányítani másik énemet, ezért igyekeztem nem átváltozni, de nagyon hiányzott a nagy, erős Én.
A következő esemény, ami eléggé döntő volt az életemben, az volt, hogy Lawrence, hosszú évek múltán újra felbukkant! El se hittem először, csak mikor a saját szememmel láttam, és meggyőződtem róla, hogy tényleg ő az. Azt mondta, hogy az elmúlt években semmire sem emlékezett, hogy ki ő, vagy honnan jött, és a város egy lepukkant negyedében élt – szóval amnéziás volt. Hogy ez mitől történt, és hogy mitől tért vissza az emlékezete egyszerre, nem tudta megmondani. Viszont nekem egy elképzelésem volt már erről az egészről, mégpedig hogy a vezető helyettes tehette vele mindezt, és a halálával az elméjébe történő beavatkozás helyreállt, ahogy nekem is. Viszont neki még mindig voltak sötét foltok az emlékezetében, néhány dolgot nem tudott felidézni, szóval maradt nyoma az amnéziának.
Mikor meglátta, hogy a céget hogyan vezetem, és sikerült talpra állítanom a katasztrófák után, közölte velem, hogy átadja a teljes vezetést, mert ő képtelen lett volna minderre, és én amúgy is erre születtem, őt pedig csak bele akarták kényszeríteni a vezetői szerepbe.
Azt mondta, hogy egy ideig pihennie kell, és bepótolnia, amiről lemaradt, aztán elmegy majd a mutáns iskolába, mert a képességét nem tudja igazán irányítani, és meg kell tanulnia. Én ezt tökéletesen megértettem, és megígértem neki, hogy minden tőlem telhetőt megteszek ennek érdekében.
Most már sokkal édesebb íze lett a „cég feje” szerepnek, mert tudtam, hogy tényleg engem illett, és nem csak az események sodortak bele a vezetői székbe.
Végre hozzáférést nyertem az egész céghez, azaz az apám által indított projektekhez is. Első dolgom volt a szuperember létrehozására irányuló projektek átnézése. Amit találtam, az finoman szólva is letaglózott. Apám nem az a kedves, ember- és mutánsbarát volt, akinek én eddig képzeltem. Emberkísérletek is történtek a kutatásai alatt, sőt, még halálesetek is, amiket eltusoltak. Több rejtett laborja is volt New York területén, amiről nem tudtam, és szerintem nem sokat voltak, akik igen. Ezeket a laborokat kikötői raktárépületekben rendezte be leginkább, szóval a Köd előtti cunamik helyrehozhatatlan károkat okoztak bennük. Azért a biztonság kedvéért a legtöbbet átvizsgáltattam, és ha találtak valami érdekeset, akkor azt behozattam, mert nagyon érdekelt, milyen eredményekre jutottak, és újra akartam indítani a projekteket. Természetesen nem úgy kívántam folytatni őket, ahogy apám elkezdte, emberkísérletekkel és hasonlókkal, hanem visszafogottabban.
Visszatérve a Lawrence témához, az, hogy ő elhatározta, megtanulja irányítani a képességét, engem is arra ösztönzött, hogy kezdjek valamit az Amazonnal, ezért elkezdtem önkontrollal és egyebekkel foglalkozni, hogy lehet magunkat gyorsan lehűteni, relaxáció, meg ilyesmik. És a gyógyszerek is sokat segítenek ebben, amiből szerencsére nem szenvedek hiányt. Szóval hajrá, Jen, csak rajtad múlik, mit hozol ki belőle!
Életrajz röviden:
Jennifer vagyonos családban született. Apja cégvezető volt, és egy szervezet tagja, akik az Új Világrendet szerették volna megvalósítani a földön. A mutánsok felbukkanásakor ez a szervezet feloszlott a széthúzás miatt. Jennifer apja úgy vélte, hogy egy új világban egy új embernek kell uralkodnia, és a mutánsokat látta erre a szerepre a legalkalmasabbnak. Kutatásokat indított, amik az egyszerű emberből szuper-humán teremtését tűzték ki célul. Jennifer szülei örökbe fogadtak egy gyereket, Lawrence-t, akit lassan jobban kezdtek szeretni, mint vérszerinti lányukat. Jent Európába küldték továbbtanulni, míg a fiút maguk mellett tartották, és úgy tervezték, hogy ő vegye át utánuk a cég vezetését.
A mutánsellenesség fellángolásakor jelentkezett Lawrence képessége, Jennifer apja pedig a mutánsok pártját fogta, ami miatt nem örvendhetett nagy népszerűségnek.
A konkurens cégek szabotázsokat kezdtek végrehajtani a cég üzemei ellen. Egy ilyen eset következtében szerezte Jen a képességeit, mikor egy gépezet felrobbant a közelében, és sugárzás érte a testét. Először a kórházban változott át hulkszerű lénnyé, mikor megtudta, hogy a szülei is életüket vesztették egy robbanásban, Lawrence pedig eltűnt. Szerencséjére nem derült ki végül, hogy ő és a tomboló zöld teremtmény egy és ugyanaz. Második átváltozására akkor került sok, mikor a konkurens cégek egyikének emberei elrabolták Jent és megfenyegették. A fickókat átváltozása után megölte.
Eztán apjának egyik alkalmazottja, a vezető helyettes, aki telepata volt, a lány elméjébe változtatást idézett elő, aminek hála képes volt Jen irányítani zöld óriás alakját.
A Bukás és Köd ideje alatt New Yorkban tartózkodott, és Amazon álnéven, illetve cégvezetőként is segítette a rászorultakat, titokba tartva, hogy ez a két személy ugyanaz. A Köd megszűnését követően újjáépítette a céget, ami a katasztrófák miatt eléggé leépült, és az AIMVille Corporation segítségével sikerült lábra állnia, majd a legyengült konkurens cégeket visszaszorítania.
A telepata vezető helyettes halálával megszűnt a kontrollja az Amazon felett, ezért nem mert nagyon átváltozni azzá. Eztán felbukkant az eddig halottnak hitt Lawrence, aki átadta a teljes vezetést Jennek, és úgy határozott, hogy némi pihenő után elmegy a Xavier Iskolába, hogy képességét megtanulja irányítani. Ezt a példát követve, Jen is úgy döntött, ideje gyakorolni a kontrollt az Amazon felett. Közben újraindította a szuperember kutatásokat.
SZAKÉRTELMEI
- Beszél angolul, franciául és spanyolul.- Ért a cégvezetéshez
KÉPESSÉGEI
- Amazonként képes 50 tonnát felemelni.
- Lábizmai képessé teszik arra, hogy száznyolcvan méter magasságba vagy háromszáz méteres távolságba ugorjon.
- Szervezete rendkívül ellenálló mindenféle sérüléssel, fájdalommal és betegséggel szemben.
- Bőre 1700°C-tól -190°C-ig terjedő hőingadozás elviselésére alkalmas. A nagy ütéseket ugyancsak különösebb sérülés nélkül vészeli át (kiállja például egy ágyúgolyó becsapódását is).
- Amazont rendkívüli fiziológiai berendezkedése ellenállóvá teszi mindenféle földi betegséggel szemben.[/list]
KÉPEK RÓLA:
Emberi alak
Amazon
Egyéb nevei: Jen, Jenny / Ami, Hulka
Faj: szuper-humán, gammafertőzött
Nem: nő
Jellem: mutáns-barát, ember-barát
Személyazonosság: titkos
Születési helye és idő: New York, 1996/04/30
Kor: 28 éves
Család:
- Apja - Michael Crowce (elhunyt)
- Anyja - Sara Crowce (elhunyt)
- Mostohatestvér - Lawrence Crowce
Foglalkozás:
- Smaragd Gyógyszergyártó és Kutató Intézet vezérigazgatója
- Zöld Kereszt segélyszervezet vezérigazgatója
Testmagassága: 179 cm (emberi alakban) / 201 cm (Amazonként)
Testsúlya: 63 kg (emberi alakban) / 295 kg (Amazonként)
Szeme színe: zöld
Haja színe: barna / zöld
Bőre színe: kaukázusi / zöld
Különleges ismertetőjel: Amazonként zöld bőre
Repülési sebesség: -
Egészségi állapot/ betegségek: teljesen egészséges
ÉLETRAJZA (a hosszú verzió alatt található a rövidebb változat):
Szeretem felidézni, pontosan hogyan is jutottam el idáig, ahol most vagyok. Lehet, hogy ez nem éppen normális, de el szoktam mesélni magamnak, elejétől a végéig. Ezt az első átváltozásom után csináltam, és azóta bevett szokássommá vált; olyan, mint másoknak a lefekvés előtti ima, azt hiszem.
Szóval az eleje. Hát azt nem mondhatom, hogy „Egy átlagos, középosztályú családban születtem, és nincs testvérem, egyke vagyok”, meg hasonló bevett szövegeket. A szüleim igen tehetősek voltak, és van egy öcsém is. Bár nem a vérszerinti öcsém, mert őt örökbe fogadtuk, azonban én mindig is annak tekintettem. De akkor kezdjük az elején. Apám vagyonos üzletember volt, anyám pedig az ő munkájában nyújtott jobb kezet, mert az nem bízott meg a saját alkalmazottaiban sem, ha pénzről meg számokról volt szó, és mivel anyámnak elég jó érzéke volt mindkettőhöz, ő intézte ezeket. Megjegyzem, azt mondják, hogy én is örököltem anyámnak ezt a tehetségét.
Nem a szüleim küzdöttek meg a vagyonukért, hanem még nagyapám hagyatékaként maradt rájuk, ahogy a cég is, amit most én vezetek. Viszont ettől nem szálltak el, és tudták értékelni a vagyont, amit kaptak.
Nagyapám halála után nem csak a cég feletti vezetést vették az ölükbe, hanem más is rájuk szállt, mégpedig egy szervezeti tagság. Erről kiskoromban még nem sokat tudtam, csak ahogy idősödtem, apám egyre többet engedett meg tudnom róla. Lényegében arról szólt ez a szervezet, hogy az emberek egy csoportja meg akarta teremteni az Új Világrendet. Ja, igen, összeesküvés elméletek, meg a többi… Engem is úgy neveltek, hogy osszam a szervezet nézeteit, amit amúgy Felvilágosultak Rendjének hívtak, de ez nem igazán jött össze nekik, azt hiszem.
Apám, ahogy nagyapám is, a szervezeten belül azt a nézetet pártolta, miszerint egy Új Világban szükségszerűen egy új embernek kell átvennie a vezetést. Szóval mikor a mutánsok felbukkantak, el lehet képzelni, milyen lelkesedés fogta el. Még most is emlékszem, ahogy egyfolytában arról áradozik, hogy az evolúció is az ő párjukat fogja. Viszont, ahogy kiszűrtem a szavaiból - már amennyire egy öt-hat éves kisgyerek képes rá -, nem mindenki osztotta a szervezeten belül az ő, és társai véleményét. Hogy miért is, meg mi volt itt, azt nem tudom, de a lényeg, hogy a Felvilágosultak Rendje feloszlott a belső széthúzások miatt, amit legfőképpen a mutánsok feltűnése okozta nézeteltéréseknek tulajdonítok. Azt még be kell ismernem, hogy én ezt az egész Rendet nem tudom igazán komolyan venni, szerintem csak egy csapat fontoskodó gazdag klubjáról lehetett szó. Ennek ellenére semmi levelet és említést nem találtam a szervezetről apám iratai közt, ami azt jelentheti, hogy tényleg komolyan vették magukat.
Apám ezután se fejezte be álmodozását az új ember irányította világról. Bár elég kockázatos volt, kiállt a mutánsok mellett. Mondjuk nem emberbaráti okok vezérelték, hanem a célja miatt tette, amit. Emellett pedig kutatásokat kezdeményezett, hogy milyen módon lehetne az egyszerű embert olyanná tenni, akár egy mutáns, szóval különleges képességek birtokába juttatni, megnövelni az élettartamát, meg hasonlók.
Ekkortájt a szüleim örökbe fogadtak egy alig pár hónapos csecsemőt. Én ezt nem értettem, hogy miért kell, amikor anyám teljesen egészséges nő volt, és neki is lehetett volna még bőven kisbabája, de később már megértettem, hogy apám egy mutáns gyermeket akart magának - mert tudni illik, amint később kiderült, az a kisbaba mutáns volt. Hogy ő ezt honnan tudta, miként derített rá fényt, nem tudom… így hát a családunk bővült egy új taggal, aki a Lawrence nevet kapta.
Az elkövetkező pár év, mondhatni, hogy eseménytelenül telt, attól eltekintve, hogy Lawrence lassan kiszorított a középpontból, és ő lett apám kedvence, mivel én csak ember voltam vele ellentétben. Persze akkor még nem tudtam, hogy mutáns, mert még nem aktiválódott a képessége. De én ezt nem igazán néztem jó szemmel, hiszen míg ő csak papíron volt a fiuk, én a vérszerinti lányuk voltam, és ehhez mérten akartam megkapni a nekem kijáró figyelmet.
Ez az egész Lawrence-őrületük akkor érte el csúcspontját, mikor én a tizenéveim utolsóiban jártam. Míg őt a szüleim mindig maguk mellett akarták tudni, engem elküldtek egyenest Európába, hogy ott folytassam a továbbtanulást. Szerintem csak azért tették ezt, mert bennem már nem lelték annyi örömüket. Ebből nem csináltam botrányt, hanem oda mentem, ahova ők küldtek, mert úgy mindenkinek jobb. Persze belül emésztett a méreg. És nem Lawrence-ra voltam dühös, hanem a szüleimre, mert hát ő nem tehetett semmiről.
Mivel azt nem szabták meg, hogy mit tanuljak, csak azt, hogy Európában, egy cégvezetés oktatására szakosodott főiskolát szemeltem ki magamnak. Mert igen, ilyen is van ott, és a hozzám hasonlók járnak oda, magyarul, akiknek a szülei azt akarják, hogy a kölykük ne döntse romba azt, a mit ők felépítettek, például egy céget. Persze tudtam, hogy minden bizonnyal Lawrence fogja továbbvinni a családi vállalkozást, minden jel erről árulkodott, de úgy voltam vele, hogy én is kapok majd azért egy szeletet a cégből, és jobb lesz akkor konyítani is valamit hozzá. Meg érdekelt is a dolog, ahogy most is.
Eztán a dolgok nagyon felpörögtek, minden téren. Hazajöttem Európából egy pár hónapra, hogy azért ne idegenedjek el teljesen a családtól, és ekkor, Lawrence pechjére, akinek a különleges képessége ekkortájt jelentkezett, kitört a világméretű mutánsellenesség. Mikor fény derült mutáns kilétére, még dühösebb lettem a szüleimre, mert akkor már tudtam, hogy ezért dédelgették annyira, és ezért nem voltam már annyira jó nekik, mert én nem voltam túl különleges.
Apám hírneve eléggé megromlott ekkoriban, mivel még mindig a mutánsokat akarta védelmezni, elfogadtatni az emberekkel, ami nevetségesnek tűnt, sőt, elég veszélyes vállalkozásnak. Ennek ellenére ő nagy hangsúlyt fektetett a dologba, és meg is lett a következménye, mégpedig nem is kicsi. A konkurens vállaltok szabotálni kezdték a cégünket, néha elég nyilvánvalóan, hogy még a nyomokat sem takarították el. És, mivel apám nem sokaknak volt kedvence, nem tartottak attól, hogy az igazságszolgáltatás közbeavatkozik - meg a nagyvállalatok szép kis nyomást képesek kifejteni rájuk, hogy azok úgy tegyenek, mintha semmi se történne. Persze apám is visszatámadott nekik, kevésbé feltűnően, mint ők. Ez a kialakult csatározás egy évig is elhúzódott, és azoknak eszük ágában sem volt befejezni.
Egy ilyen általuk elkövetett szabotázsnak köszönhetem a képességemet is mellesleg. Épp egy laborlátogatáson voltam, mert érdekelt, hogy milyen kutatásokat is végez apám a felsőbbrendű ember megteremtése céljából. Gondolom, meg se kell jegyeznem, hogy nem sok sikerrel járt addig. Inkább csak elméleti áttöréseket sikerült elérni, de a gyakorlati része az nem igazán működött, és ennek egyik fő oka a jogi akadályok voltak. Mert hát valakiből szuperembert meg mutánst faragni az nem igazán törvényes dolog… szóval egy ilyen labort jártam körbe, amikor az egyik gép meghibásodott. Semmi kétségem sincs felőle, hogy egy konkurensünk állt ennek a hátterében. A legtöbb alkalmazottnak, mikor feltűnt a szerkezet rendellenes zakatolása, nyomban odasietett, hogy elhárítsa a problémát, ám ez nem sikerült. Majdnem belehaltam a robbanásba, ami eztán következett. Akik a gép közvetlen közelében tartózkodtak, életüket vesztették, az én mázlim csak az volt, hogy nem mentem oda melléjük, hogy közelebbről is szemtanúja legyek a dolognak, hanem csak távolabbról figyeltem őket. Így sem panaszkodhatok, bőven kaptam a robbanás okozta erőhullámból, ami a falnak röpített. Ekkor elvesztettem az eszméletem.
A kórházban tértem magamhoz, és ahogy kinyitottam a szemem, teljesen egészségesnek éreztem magam, nem voltam kába és fáradt, pedig nem kis balesetet szenvedtem el. Furcsálltam, hogy senki sem üdvözölt, sem apám, sem anyám, sem pedig Lawrence. A szobában egyedül voltam, de mikor az egyik ápoló észrevett, hívta a többieket. Rögtön a felől kezdtem kérdezni a hozzám sietett nővéreket, hogy hol vannak a szüleim, de azok nem akartak semmit sem mondani. Én viszont nem voltam olyan lelki állapotban, hogy végighallgassam az olyan szövegeiket, hogy „Ne beszéljen sokat, pihennie kell!”, meg „Nem tesz jót, ha felzaklatja magát!”.
Az orvost is értesítették róla, hogy magamhoz tértem, és ő már kevésbé volt titkolózóbb, mint a nővérek, bár lehet, hogy az jobb lett volna. Hidegen közölte velem, hogy a szüleim életüket vesztették, míg én eszméletlenül feküdtem, Lawrence pedig eltűnt. Mikor megkérdeztem, hogyan történt mindez, elmondta, hogy hasonlóképpen az én esetemhez, ők is egy szabotázs áldozatai lettek, Lawrence-nek pedig egyszerűen nyoma veszett. Először nem is fogtam fel, hogy mit mondd, és mikor látta, hogy nem tudom feldolgozni, részvétét kifejezve le is ment.
Miután a rutinvizsgálatokat elvégezték, az ápolók is távoztak, én meg egyedül maradtam a szobában zavaros és súlyos gondolataimmal. Egészen éjjelig nem esette le szinte semmi abból, amit az orvos mondott. Szerintem csak egyszerűen nem akartam elfogadni ezt az egészet. Aztán egyszerre, mint valami gát, az ellenállásom megtört, és fájdalom öntötte el a bensőmet, majd arra gondoltam, hogy megölték őket. Düh fogott el, ami átjárta minden porcikámat. És akkor történt meg először. Igazából csak éreztem, látni a sötétben nem láttam semmit. Olyan volt, mintha szétrobbantam volna. Leestem az ágyról, és éreztem, ahogy szétfeszül a testem, áttörve az emberi korlátokat. Le akartam vezetni a mérgemet, bármin, ami a kezem ügyébe esett…
A következő emlékem az volt, hogy kipihenten ébredek, nyújtózkodok, és ásítok egyet. Feltápászkodtam, és csak eztán tűnt fel, hogy egy ház tetején vagyok, és a kórházi ruhám cafatokban lóg rólam. Ezek láttán egyszerre képek villantak be a korábbi éjszakáról, még mielőtt akár megfogalmazódhatott volna bennem a kérdés, hogy hogyan is kerültem ide, majd szép fokozatosan minden emlékem visszatért a múlt éjszakáról. Először az, amint az orvos közli a szüleim halálát, és Lawrence eltűnését. De most nem okozott ez valamiért bennem akkora zaklatottságot, mint előzőleg. Persze, fájt, de mégis, valahogy el tudtam fogadni, olyan volt, mintha túltettem volna magam rajta, mintha már levezettem volna a fájdalmam valamin.
Ezt követően felidéződött bennem a tegnap éjjeli tombolásom. Az elején nem akartam elismerni, hogy ezek az én emlékeim, de ahogy egyre részletesebben láttam magam előtt, semmi kétség sem fért hozzá.
Szerencsére nem volt bezárva a tetőajtó, így le tudtam menni a lépőn, és kisiettem az utcára, hogy saját szememmel is meggyőződjek emlékképeim helyességéről. A forgalom még mindig nem állt teljesen helyre, mert az aszfalt néhol fel volt repedve, máshol behorpadva. A kezeimre néztem, aztán a lábamra. Hát elég hihetetlennek tűnik, hogy ezt én okoztam - gondoltam akkor. A különös az volt benne, hogy egyáltalán nem estem pánikba attól, ami velem történt, hanem inkább csak megijedtem. Persze így visszaemlékezve az eseményekre már nem tűnik annyira félelmetesnek ez az egész, szóval lehet, kicsit enyhítve mondom el a történteket, nem annyira hatásosan, mint ahogy akkor átéltem. Szóval, miután kiértem az utcára, és megszemléltem a tegnapi tettem nyomait, gyalog, mezítláb, rongyos ruhában indultam haza, és persze sokan megbámultak útközben. Nem törődtem velük, mert sokkal fontosabb dolgok jártak a fejemben.
Eltartott egy ideig, mire sikerült tisztázni az eltűnésemet a kórházból. Arra jutottak, hogy az átélt megrázkódtatások miatt elvesztettem a fejem, és elkóboroltam. Szóval úgy határoztak, hogy jó lenne elmennem valami agykurkászhoz, de amúgy hazaengedtek, és folytathattam az életem, ami már egyáltalán nem abba az irányba tartott, mint pár nappal korábban.
Az ezt követő két hetet otthon töltöttem, és próbáltam feldolgozni a veszteséget, ami ért, és a tényt, hogy valami történt velem. Ekkor meséltem el magamnak először az életem, hogy hogyan jutottam el addig, naponta többször is. Ez megnyugtatott valamelyest, és segítet a gondolataim elrendezésében.
A második átváltozásom az sokkal durvább volt az elsőnél. Éppen sétálgattam New Yorkban, mikor pár fickó betaszigált egy autóba. Elég ügyesen csinálhatták, ha szinte senkinek sem tűnt fel az utcai tömegből. Az egyik konkurens cég emberei lehettek, lemerném fogadni. Valami altatószert adtak be, amivel nyomban sikerült kiütniük. Egy raktárépületben tértem magamhoz, egy székhez kötözve, majd megjelent egy alak, és elkezdett nekem felemelkedő beszédet tartani arról, milyen nehéz egy vállalatot működtetni, ha vannak versenytársaik. Röviden összefoglalva a mondanivalóját, megfenyegetett, hogy vagy hagyom a cégüket terjeszkedni a piacon, vagy nagyon megkeserülöm. Hát, én elég makacs voltam, azt hiszem, mert a fickónak elfogyott a türelme, és lekevert nekem egy pofont, aztán újra megkérdezte.
Ekkor ment fel bennem a pumpa. Azt hiszem, az altató hatása, amit beadtak, addigra már nem hatott. Újra átéltem ugyanazt, amit a kórházban is, a ruhám megfeszültek rajtam, és a kötelek lepattantak a kezeimről. A többit inkább nem írom le, legyen elég annyi, hogy a fickó a másvilágra került. Utána a társai is jöttek, de azoknak sem lett jobb végük… Mikor visszaváltoztam, a ruháim, hasonlóan az első alkalomhoz, megint rongyokban lógtak rólam, és elég zavarodott voltam.
Már tudtam, hogy ennek fele sem tréfa, viszont elképzelésem se volt róla, mégis mi történt, vagy történik velem. Nagyon nyugtalanított a dolog, viszont volt más is, ami ekkor jutott el az agyamig. Mégpedig, hogy én vagyok most a cégünk feje. A szüleim halottak, és Lawrenve eltűnt. Szóval én vagyok a főnök. Ezért próbáltak meg megfenyegetni, mert azt hitték, hogy engem könnyebb lesz megtörni, mint a szüleimet. Viszont nem számoltak azzal.
Eztán próbáltam nem arra gondolni, ami ott a raktárépületben lezajlott, és elhatároztam, hogy elkezdem cégvezetői pályafutásom. A konkurensek ezután nem igazán próbálkoztak semmivel, mert azt hihették szerintem, hogy amit az embereikkel tettek, az valami megtorlás lehetett.
A következő érdekes dolog a cég főépületében esett meg, mikor bementem oda, mert el kellett intézni pár papírmunkát, hogy hivatalosan is minden az én kezembe kerüljön. A vezető helyettessel találkoztam itt, aki átvette az irányítást a szüleim halála után.
A férfi rám nézett, és aztán közölte, tudja, min mentem keresztül, és mit követtem el. Én nem értettem, miről beszél, de mikor elmondta töviről hegyire mindkét átváltozásom, megdöbbentem. Közölte, hogy ő telepata mutáns, és emiatt vette föl régebben apám is. Sok hasznát lehet venni egy ilyen képességű alaknak az ő munkájában. Azt is elárulta, hogy tud segíteni rajtam, és szívesen meg is teszi, az apám iránti tiszteletből és hálából, amiért az kiállt a mutánsok mellett. Először vonakodtam elfogadni az ajánlatát, de aztán rájöttem, hogy ha nem tenném, akkor akár emberéleteket is követelne, ha még egyszer megismétlődne a raktárépületes dolog. Szóval rábíztam magam, ő pedig, anélkül, hogy én bármit is megéreztem volna, csinált valamit a fejemben. Biztosított róla, hogy így már képes leszek uralkodni magamon még olyan állapotban is.
Hát mit ne mondjak, fantasztikus érzés volt! Mármint, kibújni a saját gyenge testemből, és szupererős alakot felvenni. Már én is különleges voltam, ahogy Lawrence, és az ebből eredő hátrányom most végre behoztam. Ráadásul a cég is az enyém lett, úgy, ahogy mindig is akartam. Viszont keserű volt ez a győzelem, mert kemény árat kellett érte fizetnem, elvesztettem a családomat. Szóval a munkámba temetkeztem, miközben, ha kedvem tartotta, zöldre váltottam. A képességemet viszont titokba tartottam, mert nem tudtam, mi sülne ki belőle, ha kiderülne a kettősségem.
A konkurens cégek eztán már nem igazán mertek keresztbe tenni nekem, bár néha azért volt egy-két probléma. A biztonság kedvéért visszavettem a cég lendületéből, hogy azok több teret kapjanak, és ne éleződjön ki ellentét köztünk.
Az egyetlen gond az volt, hogy eredetileg Lawrence kapta volna meg a vezetői posztot, és nekem, mint „tartalék vezetőnek” kevesebb hatáskör jutott ezért. Hogyha Lawrence-t halottá nyilvánították volna, akkor a céget illetően tejhatalommal rendelkeztem volna, viszont én, mint egyetlen rokon, nem akartam őt végleg eltemetni, mert végül is nem tudtam, mi történt vele, és azt reméltem, hogy egyszer még felbukkan. Fájt volna végleg lemondani róla. Úgy határoztam, hogy ha tíz éven belül nem tűnne fel - igen, ez nekem is soknak tűnt, de hát a remény hal meg utoljára -, akkor halottá nyilváníttatom. Így viszont nem volt hozzáférési jogom a titkosított projektekhez, például a szuperember kutatásokhoz, szóval egyszerű cégvezető lettem csak.
Sok időt ezután Európában töltöttem, mert végül is rászántam magam, hogy befejezzem a tanulmányaimat, majd a cégem ottani részére szenteltem a figyelmemet - mert eredetileg európai vállalkozó volt nagyapám, és onnan terjeszkedett tovább az USA-ba, így még ott is volt pár üzemem. Csak akkor tértem vissza New Yorkba, mikor elég nyugtalanító híreket hallottam onnan, és úgy éreztem, ott nagyobb szüksége van rám pillanatnyilag a cégnek. Szinte nyomban, miután a városba érkeztem, kitört a káosz, katasztrófák söpörtek végig a szárazföldön, és sokan életüket vesztették, majd a Köd ráborult New Yorkra. Én is szerintem belehaltam volna abba, ahogy a cunami elsodort, de szerencsémre zöld alakban nem igazán ártott meg az, ahogyan a víz a falaknak és kocsiknak sodort.
Teljes volt a káosz. Ilyen körülményekben viszont sok hasznát vettem a gyógyszergyártó cégemnek, mert a városban tárolt készletekkel sikerült valamelyest csillapítanom a sérültek fájdalmát, illetve, ha később kitörtek járványok, vagy készültek kitörni, akkor vissza tudtam szorítani a bajt, amennyire csak tőlem tellett. Csatlakoztam az ekkor alapuló AIMVillehez is közben, mert ennek hála könnyebben ment a gyógyszerek osztása. Zöld óriásként is tevékenykedtem, az összedőlt épületek és romok eltakarításában vettem részt. Ekkor adtam magamnak az Amazon álnevet, mert nem akartam, hogy kiderüljön valódi személyazonosságom.
Miután a Köd eltűnt a város fölül, és újra kapcsolatot lehetett létesíteni a külvilággal, nyomban a cégem állapotát kezdtem felmérni. Hatalmas volt a veszteség. Sok helyen, főleg Európában, a kormányok lefoglalták az üzemeket és készleteket, hogy azokkal segélyszolgáltatást nyújthassanak - há, micsoda politikai húzás is egyben!
Szóval a cég elég ramaty állapotba került a világkatasztrófa miatt. Viszont, hála az akkor alapuló AIMVille Corporationnek, sikerült kihúznom a sírból a vállalatot, és lendületet adnom neki. Európával megszüntettem a kereskedelmet, mert azok nem voltak hajlandóak megtéríteni azt, amit elvettek tőlem. A konkurens cégek nagyon legyengültek, és úgy határoztam, eljött az ideje, hogy letudjam a velük vívott küzdelmet. A vagyonomból felvásároltam pár kisebbet közülük, és ezzel jelentős előnyre tettem szert a többiekkel szemben. Megalapítottam a Zöld Kereszt nevű segélyszervezetet, mely a Köd után az AIMVille Corporationnel karöltve igyekezett a várost kipofozni, ami elég jól sikerült.
A Harmadik Világháború alatt New Yorkba maradtam, ahonnan sok ellátmányt és gyógyszert juttattam a kettészakadt ország azon területeire, ahol szükség volt rá, és ez jót tett a cégem - amit mellesleg átkereszteltem Smaragd Gyógyszergyártó és Kutató Intézetre - és a segélyszervezetem hírnevének is egyaránt.
Eztán történt egy szomorú eset, ugyanis a vezető helyettesem, a telepata elhunyt, és ráadásul a kontrollom az Amazon felett ővele együtt megszűnt létezni. Képtelen voltam irányítani másik énemet, ezért igyekeztem nem átváltozni, de nagyon hiányzott a nagy, erős Én.
A következő esemény, ami eléggé döntő volt az életemben, az volt, hogy Lawrence, hosszú évek múltán újra felbukkant! El se hittem először, csak mikor a saját szememmel láttam, és meggyőződtem róla, hogy tényleg ő az. Azt mondta, hogy az elmúlt években semmire sem emlékezett, hogy ki ő, vagy honnan jött, és a város egy lepukkant negyedében élt – szóval amnéziás volt. Hogy ez mitől történt, és hogy mitől tért vissza az emlékezete egyszerre, nem tudta megmondani. Viszont nekem egy elképzelésem volt már erről az egészről, mégpedig hogy a vezető helyettes tehette vele mindezt, és a halálával az elméjébe történő beavatkozás helyreállt, ahogy nekem is. Viszont neki még mindig voltak sötét foltok az emlékezetében, néhány dolgot nem tudott felidézni, szóval maradt nyoma az amnéziának.
Mikor meglátta, hogy a céget hogyan vezetem, és sikerült talpra állítanom a katasztrófák után, közölte velem, hogy átadja a teljes vezetést, mert ő képtelen lett volna minderre, és én amúgy is erre születtem, őt pedig csak bele akarták kényszeríteni a vezetői szerepbe.
Azt mondta, hogy egy ideig pihennie kell, és bepótolnia, amiről lemaradt, aztán elmegy majd a mutáns iskolába, mert a képességét nem tudja igazán irányítani, és meg kell tanulnia. Én ezt tökéletesen megértettem, és megígértem neki, hogy minden tőlem telhetőt megteszek ennek érdekében.
Most már sokkal édesebb íze lett a „cég feje” szerepnek, mert tudtam, hogy tényleg engem illett, és nem csak az események sodortak bele a vezetői székbe.
Végre hozzáférést nyertem az egész céghez, azaz az apám által indított projektekhez is. Első dolgom volt a szuperember létrehozására irányuló projektek átnézése. Amit találtam, az finoman szólva is letaglózott. Apám nem az a kedves, ember- és mutánsbarát volt, akinek én eddig képzeltem. Emberkísérletek is történtek a kutatásai alatt, sőt, még halálesetek is, amiket eltusoltak. Több rejtett laborja is volt New York területén, amiről nem tudtam, és szerintem nem sokat voltak, akik igen. Ezeket a laborokat kikötői raktárépületekben rendezte be leginkább, szóval a Köd előtti cunamik helyrehozhatatlan károkat okoztak bennük. Azért a biztonság kedvéért a legtöbbet átvizsgáltattam, és ha találtak valami érdekeset, akkor azt behozattam, mert nagyon érdekelt, milyen eredményekre jutottak, és újra akartam indítani a projekteket. Természetesen nem úgy kívántam folytatni őket, ahogy apám elkezdte, emberkísérletekkel és hasonlókkal, hanem visszafogottabban.
Visszatérve a Lawrence témához, az, hogy ő elhatározta, megtanulja irányítani a képességét, engem is arra ösztönzött, hogy kezdjek valamit az Amazonnal, ezért elkezdtem önkontrollal és egyebekkel foglalkozni, hogy lehet magunkat gyorsan lehűteni, relaxáció, meg ilyesmik. És a gyógyszerek is sokat segítenek ebben, amiből szerencsére nem szenvedek hiányt. Szóval hajrá, Jen, csak rajtad múlik, mit hozol ki belőle!
Életrajz röviden:
Jennifer vagyonos családban született. Apja cégvezető volt, és egy szervezet tagja, akik az Új Világrendet szerették volna megvalósítani a földön. A mutánsok felbukkanásakor ez a szervezet feloszlott a széthúzás miatt. Jennifer apja úgy vélte, hogy egy új világban egy új embernek kell uralkodnia, és a mutánsokat látta erre a szerepre a legalkalmasabbnak. Kutatásokat indított, amik az egyszerű emberből szuper-humán teremtését tűzték ki célul. Jennifer szülei örökbe fogadtak egy gyereket, Lawrence-t, akit lassan jobban kezdtek szeretni, mint vérszerinti lányukat. Jent Európába küldték továbbtanulni, míg a fiút maguk mellett tartották, és úgy tervezték, hogy ő vegye át utánuk a cég vezetését.
A mutánsellenesség fellángolásakor jelentkezett Lawrence képessége, Jennifer apja pedig a mutánsok pártját fogta, ami miatt nem örvendhetett nagy népszerűségnek.
A konkurens cégek szabotázsokat kezdtek végrehajtani a cég üzemei ellen. Egy ilyen eset következtében szerezte Jen a képességeit, mikor egy gépezet felrobbant a közelében, és sugárzás érte a testét. Először a kórházban változott át hulkszerű lénnyé, mikor megtudta, hogy a szülei is életüket vesztették egy robbanásban, Lawrence pedig eltűnt. Szerencséjére nem derült ki végül, hogy ő és a tomboló zöld teremtmény egy és ugyanaz. Második átváltozására akkor került sok, mikor a konkurens cégek egyikének emberei elrabolták Jent és megfenyegették. A fickókat átváltozása után megölte.
Eztán apjának egyik alkalmazottja, a vezető helyettes, aki telepata volt, a lány elméjébe változtatást idézett elő, aminek hála képes volt Jen irányítani zöld óriás alakját.
A Bukás és Köd ideje alatt New Yorkban tartózkodott, és Amazon álnéven, illetve cégvezetőként is segítette a rászorultakat, titokba tartva, hogy ez a két személy ugyanaz. A Köd megszűnését követően újjáépítette a céget, ami a katasztrófák miatt eléggé leépült, és az AIMVille Corporation segítségével sikerült lábra állnia, majd a legyengült konkurens cégeket visszaszorítania.
A telepata vezető helyettes halálával megszűnt a kontrollja az Amazon felett, ezért nem mert nagyon átváltozni azzá. Eztán felbukkant az eddig halottnak hitt Lawrence, aki átadta a teljes vezetést Jennek, és úgy határozott, hogy némi pihenő után elmegy a Xavier Iskolába, hogy képességét megtanulja irányítani. Ezt a példát követve, Jen is úgy döntött, ideje gyakorolni a kontrollt az Amazon felett. Közben újraindította a szuperember kutatásokat.
SZAKÉRTELMEI
- Beszél angolul, franciául és spanyolul.- Ért a cégvezetéshez
KÉPESSÉGEI
- Amazonként képes 50 tonnát felemelni.
- Lábizmai képessé teszik arra, hogy száznyolcvan méter magasságba vagy háromszáz méteres távolságba ugorjon.
- Szervezete rendkívül ellenálló mindenféle sérüléssel, fájdalommal és betegséggel szemben.
- Bőre 1700°C-tól -190°C-ig terjedő hőingadozás elviselésére alkalmas. A nagy ütéseket ugyancsak különösebb sérülés nélkül vészeli át (kiállja például egy ágyúgolyó becsapódását is).
- Amazont rendkívüli fiziológiai berendezkedése ellenállóvá teszi mindenféle földi betegséggel szemben.[/list]
KÉPEK RÓLA:
Emberi alak
Amazon
A hozzászólást Amazon összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 13 Júl. 2015, 18:08-kor.
Amazon- 2. szint - 6 kredit
- Hozzászólások száma : 121
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2013. Feb. 22.
Age : 28
Karakteradatok
Főkarakter: Cardas
Főkari/multi: Multi
Síkok:
Re: Jennifer Crowce / Amazon
by Thorhalla Szer. 27 Feb. 2013, 20:39
Elfogadva, a szép részletes előtöriért 40.000 dollárt kapsz kezdésnek.
A képekért, amiket kaptunk 1 kreditet. A szokásos, adatlap és utána mehetsz játszani.
A képekért, amiket kaptunk 1 kreditet. A szokásos, adatlap és utána mehetsz játszani.
_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Thorhalla- Fórumanyu
- Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders -
Re: Jennifer Crowce / Amazon
by Amazon Szer. 27 Feb. 2013, 21:46
Név: Jennifer Crowce / Amazon
Lakás/Létesítmény: Smaragd Gyógyszergyártó és Kutató Intézet főépülete
Foglalkozás: vezérigazgató
Munkahely: Smaragd Gyógyszergyártó és Kutató Intézet; Zöld Kereszt segélyszervezet
Kredit: 1 kr
Eszközök:
- Egy porszerű nyugtatószer, melyet akkor juttat a szervezetébe az orrán keresztül, ha felszökne az adrenalin szintje
Felszerelés/fegyverek: -
Vállalat: Smaragd Gyógyszergyártó és Kutató Intézet; Zöld Kereszt segélyszervezet
Szövetség: AIMVille Corporation
Törzshely, ahol megtalálható: Smaragd Gyógyszergyártó és Kutató Intézet
Ismertebb szövetséges: -
Ismertebb ellenség: -
Pénz-áttekintő: 115x8000 + 40.000 alap
Bevétel/hét: 8000 $
Jelenleg: 960.000 $
Utolsó fizetésnap: 2015.07.13.
Kredit áttekintő:
Összes: 7 kr (6 alap + 1 képek)
Elköltött: 4 kr
- Smaragd Gyógyszergyártó és Kutató Intézet (2 kr)
- Zöld Kereszt segélyszervezet (2 kr)
Jelenleg: 3 kr
A hozzászólást Amazon összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 15 Júl. 2015, 18:55-kor.
Amazon- 2. szint - 6 kredit
- Hozzászólások száma : 121
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2013. Feb. 22.
Age : 28
Karakteradatok
Főkarakter: Cardas
Főkari/multi: Multi
Síkok:
Re: Jennifer Crowce / Amazon
by Amazon Szomb. 31 Aug. 2013, 00:48
Szintet léptem.
Kredit: 3 kr
Pénz: 960.000 $
Kredit: 3 kr
Pénz: 960.000 $
A hozzászólást Amazon összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 15 Júl. 2015, 18:57-kor.
Amazon- 2. szint - 6 kredit
- Hozzászólások száma : 121
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2013. Feb. 22.
Age : 28
Karakteradatok
Főkarakter: Cardas
Főkari/multi: Multi
Síkok:
Re: Jennifer Crowce / Amazon
by Cerebro Vas. 08 Szept. 2013, 20:28
A kvízen elért eredményed egy ingyen njk, aki csak ember lehet, és a cégednél dolgozik.
Cerebro- Adminisztrátor
- Hozzászólások száma : 1406
Hozzászólások régi : 109
Korábbi szint/kredit : 2.szint - 6 kredit
Aktuális szint/kredit : 11.szint - 25 kredit
Reputation : 5
Join date : 2011. Feb. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Cerebro
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Mindegyik és egyik sem
Re: Jennifer Crowce / Amazon
by Amazon Csüt. 23 Júl. 2015, 00:59
Az ingyen NJK-ra 0,5 kreditet költök, hogy szabadon, függetlenül is mozoghasson, és 600$ lesz a fizetése, azaz Jennifer heti bevétele 7400$ mostantól.
Adatlap
Név: Jennifer Crowce / Amazon
Lakás/Létesítmény: Smaragd Gyógyszergyártó és Kutató Intézet főépülete
NJK: Ashley Witter
Foglalkozás: vezérigazgató
Munkahely: Smaragd Gyógyszergyártó és Kutató Intézet; Zöld Kereszt segélyszervezet
Eszközök:
- Egy porszerű nyugtatószer, melyet akkor juttat a szervezetébe az orrán keresztül, ha felszökne az adrenalin szintje
Felszerelés/fegyverek: -
Vállalat: Smaragd Gyógyszergyártó és Kutató Intézet; Zöld Kereszt segélyszervezet
Szövetség: AIMVille Corporation
Törzshely, ahol megtalálható: Smaragd Gyógyszergyártó és Kutató Intézet
Ismertebb szövetséges: -
Ismertebb ellenség: -
Pénz-áttekintő: (116x8000 + 40.000 alap 2015.07.20-ig)
Bevétel/hét: 7400 $
Jelenleg: 968.000 $
Utolsó fizetésnap: 2015.07.20.
Kredit áttekintő:
Összes: 7 kr (6 alap + 1 képek)
Elköltött: 4,5 kr
- Smaragd Gyógyszergyártó és Kutató Intézet (2 kr)
- Zöld Kereszt segélyszervezet (2 kr)
- NJK (0,5 kr)
Jelenleg: 2,5 kr
Amazon- 2. szint - 6 kredit
- Hozzászólások száma : 121
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2013. Feb. 22.
Age : 28
Karakteradatok
Főkarakter: Cardas
Főkari/multi: Multi
Síkok:
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|