Serena Davidson

Az eredeti topic

Név: Serena Amelia Davidson
Egyéb név: Dr. Serena Davidson
Faj: mutáns
Nem: nő
Jellem: nyitott személyiség, mindenkivel egyformán kedves, nem ítélkezik hovatartozás alapján
Személyazonosság: nyílt
Születési helye és idő: 1999 december 28, Los Angeles
Kor: 23
Család:
Wilhelm Harley Davidson alias Namor - fogadott/nevelt fia; él
Stephanie Davidson - lánya (Donalddal közös lánya, a jövőből utazott vissza)
Foglalkozás: tanár, orvos, ovónő, anya
Testmagassága: 170 cm
Testsúlya: 55 kg
Szeme színe: barna
Haja színe: ezüst/ősz
Bőre színe: fehér
Különleges ismertetőjel: a természetes ősz haj, amit egy traumának köszönhet
Repülési sebesség: nincs
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges, betegsége nincs, hacsak nem a korai őszülés

Előtörténet:
Nézzük, hogy hol is kezdődött ez az egész, alig akartam elhinni, hogy már megint kér egy életrajzot a főiskola. Az egésztől akkor ment el a kedvem, amikor legutóbb is írtam egyet és nem kaptam meg a kollégiumi lakhelyet. Nem olyan az élettörténetem, amit mással megosztanék, de azért legyen, és akkor ez most nem is egy sima életrajt lesz, azt megírom holnap, ezt meg csak magamnak és a számítógépemnek. És talán majd egyszer valaki elolvassa, ha majd híres leszek. De addig nem igazán számít, csak úgy érzem, hogy ki kell adjam magamból. A fájdalom, amit érzek akkor is enyhül, még ha nem is beszélhetek róla senkinek sem, mert úgysem értenének meg. Az orvosok, csak bólogatnak, szedd ezt, azt, de akkor sem segít, a fájdalmon akkor sem enyhíthet. Pedig én csak jót akartam, mint mindig…

Tizenkilenc évvel ezelőtt láttam meg a napvilágot, három nappal az ezredforduló előtt Los Angeles egy nem épp túl kellemesnek mondható negyedében. Harmadik gyerek voltam a családban és egy újabb éhes száj a szegény családban. Apám, egy kaszinó biztonsági őre volt, amit lássuk be nem a legjobban fizető állás volt, emellett ha volt szabad ideje még napközben parkolókat őrzött, hogy a családjának jusson betevő falat az asztalára.
Anyám, ő egy egyéni faj volt, ha fogalmazhatunk így, nem dolgozott, mert négy gyerek mellett nem volt ideje. Soha sem értettem, hogy miként van arra ideje, hogy mosson, főzzön, gyereket neveljen, olvasson és egyéb elfoglaltságait a ház körül végezze. A mai napig tisztelettel és szeretettel gondolok rá ezért. Nem voltunk a legszegényebbek között, és szerencsére mindenre jutott pénz, ami kellett, igaz sok holmit használtan kellett megvenni, de ez mégis kit érdekelt akkoriban?
A három bátyám tíz évvel korábban született, mint én, a nem várt gyermek voltam a korai hármas ikrek után és én voltam az egyetlen, aki kilógott a családból is. A nem éppen túl kellemesnek mondható negyed másnak talán idill lehetett volna, de nekem nem volt az, egy lakópark, tele százszámra azonos kertes házakkal. A bátyámék szerették, én viszont börtönnek éreztem és nem volt a kedvenc időszakom eddigi rövidke életem során.
Barátaim nem voltak, egyetlen velem egykorú sem élt ezen a helyen, csak sokkal idősebbek, azok pedig nem akartak játszani a hozzám hasonló kis gyerekekkel, így én kénytelen voltam otthon maradni, rajzoltam, festettem, tv-t és internetet néztem, böngésztem és a plüss állataimmal játszottam.
Öt éves lehetettem, amikor egyik reggel csöngettek az ajtón, rohantam le az emeletről, hogy nyissam ki, mert apám jött haza a munkából, de tévedtem, két öltönyös férfi állt az ajtóban. Éjszaka támadás érte a kaszinót, ahol apám dolgozott és lelőtték, nem élte túl. Anyám behívta őket, majd még sok mindenről beszéltek, de nem értettem és nem akartam beletörődni, hogy apa nem jön haza többé. A következőkre nem nagyon emlékszem, csak arra, hogy fent voltam a szobámban és az egyik macim megmozdult, tett pár lépést és eldőlt. Először felsikítottam ettől, de megvigasztaltak, hogy biztosan csak álmodtam a sokktól.
De nem akartam elhinni és próbálkoztam, néztem és szuggeráltam, hogy mozduljon meg. Napokkal később újra megtette, ekkor már nem ijedtem meg, sőt örültem, hogy megtette. Ettől kezdve mindig ezt tettem, később rájöttem, hogy nem csak a maci képes erre, hanem mindegyik, de csak ritkán. Nem tudom menyi idő volt, de rájöttem, hogy azért mozognak, mert én akarom. Ettől kezdve nem voltam egyedül, még akkor sem, ha olyan ritkán tudtam megtenni és mozgásra bírni őket.

Az iskolában annak idején elkövettem azt a hibát, hogy megmutattam a többieknek, hogy mire is vagyok képes, ma már butaságnak tartom, de gyerek voltam, az egyik majom kulcstartó kelt életre és makogott és futott pár másodpercig. A többiek imádták, de sajnos valaki elmondta a szüleinek, másnap anyámat behívatták és tíz éves koromban voltam utoljára abban az iskolában, közölték, hogy mutánst nem hajlandók oktatni. Fogalmam sem volt, hogy miről beszélnek. Veszélyes lettem volna? Mikor csak azért tettem, amit tettem, hogy felvidítsam a lányt, mert a fiúk folyamatosan húzták a haját?
Ettől kezdve meg voltam bélyegezve. Magántanuló voltam, tizenkét éves voltam, amikor kénytelenek voltunk Los Angelest is elhagyni, mert édesanyám már nem volt képes fenntartani a házunkat és Alabamába költöztünk a nagyszüleim házába, akik nem sokkal korábban hunytak el. A képességemet most már titokban tartottam, nem akartam, hogy itt is megbélyegezzenek emiatt. Nem is nagyon jártam társaságba, bár itt az iskolában sikerült egy-két igen jó barátot szereznem.
A legtöbb időmet a képességem fejlesztésével töltöttem, rajztanárhoz jártam, mert igen jó tehetségem volt ebben, ekkor tájt kezdtem bábukat készíteni és plüssöket is varrni. Folyamatosan a konyhánál tébláboltam és lestem el a főzési praktikákat. Anyagilag kezdtünk jól állni, mert a bátyáim dolgozni kezdtek és támogattak minket. Elköltöztek és csak ketten maradtunk, mire tizenöt éves voltam.
Speciális magán iskolába kerültem, ahol képzőművészetet tanulhattam és idegen nyelveket. Itt tudtam végre először igazán beilleszkedni, tizenhat éves voltam, amikor első ízben sikerült valakit találnom, aki olyan volt, mint én. Hosszú időbe telt mire elmondta, hogy ő is mutáns, akárcsak én. Örültem, hogy végre nem vagyok egyedül, és mint lennie kell a mesékben is, beleszerettem Tom-ba. Ő általa ismertem meg másokat is Alabamában. Nem voltunk sokan, de ez a társaság sokkal összetartóbb volt, mint bármelyik, amelyikbe korábban belekerültem.
Ebben az évben tört ki lényegében a nagy mutáns ellenesség, hogy veszélyesek vagyunk, nem volt igaz. Ekkor tájt kezdtünk mutatványokkal fellépni, azokkal a bábokkal, figurákkal, amiket az iskolában készítettünk, képeink kerültek ki kiállításokra, minden csodásan haladt, amíg 2016-ban a vírus el nem érte Alabamát is.
Tom az egyike volt az áldozatoknak és ismét egyedül maradtam, lejártam a társaságba, de már nem volt az igazi nélküle, így ismét a tanulmányaimba fojtattam minden időmet és tehetségemet. Egy évvel később elfogadottak lettek a mutánsok és végre nekem sem kellett titkolnom többé, hogy mire vagyok képes. Remek előadásokat sikerült tartani a gyereknek, amikor az álaltok hangot adtak ki és mozogtak. Sokan robotoknak tartották őket, de ez mit sem vont le abból, hogy láttam a gyerkőcök arcán a vidámságot és örömöt, hogy tetszik nekik a produkció.
Tizennyolc éves voltam, még 17-ben és megszereztem az érettségit, felvételt nyertem New York-ba a Képző- és Iparművészeti Főiskolára. Ezt meg kellett ünnepelni és családostul a tengerpartra tartottunk, Los Angeles-be, egy kisbusszal. Egyik bátyám elaludhatott a volánnál, mert balesetet szenvedtünk. Anyám, a bátyáim és a családjaik mind meghaltak, csak én maradtam életben. Hónapokra kerültem kórházba, többszörös töréssel és egyéb bajokkal. Olvastam a zárójelentést, de semmit sem mondott, nem is érdekelt. Ismét egyedül voltam, de most ezen változtatni sem lehetett.
Egy évet csúsztam az iskolában, mert idegileg képtelen lettem volna arra, hogy iskolába járjak. Hónapokig jártam orvostól orvosig, mire végül azt mondták, hogy meggyógyultam, bár nem éreztem magam annak. Én akartam hazatérni Los Angeles-be, én győztem meg őket, hogy a kedvemért menjünk oda, látogassuk meg apa sírját. Csak jót akartam, de ez lett belőle. Alabamai lakást eladtam és nem messze az iskolától vettem egyet New York-ban. Egy új élet, egy új lehetőség… és hát itt vagyok.

Néhány hónapja kezdtem járni az iskolába, még senkit sem ismertem, idegen voltam és elveszve ebben a nagyvárosban. A fájdalom továbbra sem enyhült, de már képes voltam az emberekre mosolyogni és vidám lenni valamelyest. A munkám, az iskola, a plüss álatok átsegítettek ezen és ezekkel sem vagyok egyedül. Felsóhajtok és lenézek a laptopomra. Kezdenek összefolyni a betűk. Mondtam én, hogy nem a legvidámabb ez, ha valaki elolvassa, nem tudom, hogy mit gondol majd róla.
Most már nem voltam egyedül sem, az életre kelt állatkáim szinte mindig itt voltak, már amikor úgy akartam, hogy ne legyek egyedül. Bár lassacskán kezdtem úgy érezni, hogy ideje lenne itt is ismeretséget kötnöm, ha már az egész országban nem ismerek senkit és feltehetőleg jó ideig még itt maradok.
És az életrajt, nem tudom, ma már nincs kedvem megírni, holnap is lesz nap és órám úgysem, majd akkor. Lehet, hogy járok egyet, igen ez jó lesz esti kikapcsolódásnak…

Képességei: Képes a plüss álatokat feléleszteni egy rövid időre, hogy azok mozoghassanak, és egyebet cselekedjenek. Mindegyik lénynél olyan képességek jelentkeznek, mint ami a fajra vonatkozik, így feltételezhetően a gondolatai révén válnak olyanná, mint amilyenek a valóságban is lennének. Pár évesen jelentkezett ez nála először, akkor három másodpercre csupán és napokig nem tudta újra megtenni, azóta sikerült fejlesztenie, ma már fél percig képes ezt használni és csupán percek kérdése, hogy újra használni tudja ezt. Az állatkák számával az idő exponenciálisan csökken és az újra használat ideje is nő. Úgy érzi, hogy még mindig képes lenne tovább fejleszteni ezt, mert közel sem érte el azt a szintet, amire valójában is képes lenne.

Szakértelmei: Lényegében ahhoz ért, amivel foglalkozik, és aminek tanul. Rajzolás, ez alatt természetesen nem a műszaki rajzokat kell érteni, hanem szabásminták és egyéb rajzok, amikből aztán képes bábokat és egyéb állatokat készíteni a kreativitása szerint. Bábukészítés, amit az iskolában is tanul, ehhez párosul a varrás is, ruhákat készít, plüss állatokat és minden egyebet, amihez kedvet kap. Főzés, még annak idején az anyjától tanulta, remek ételeket tud készíteni, és amikor éppen pénz szűkében van, saját maga készítette süteményeket is árul. Művelt, sokat olvas, három nyelven beszél, angolul, németül és spanyolul.

Megjegyzések: Anyja és testvérei tragikus halálát még mindig nem dolgozta fel teljesen, ennek köszönhető, hogy a haja ennyire fiatalon megőszült.



Adatlap:

Név: Serena Amelia Davidson
Lakás/Létesítmény: X-men kúria
NJK: Adia (szimbionta, kaland jutalom)
Foglalkozás: diák (képző- és iparművészeti főiskola) és mutatványos
Munkahely: -
Pénz: 200.000 dollár (Donaldtól ajándékba)
Bevétel/hét: 200 $
Eszközök: amire egy diáknak szüksége lehet otthon, egy mobil, laptop
Felszerelés/fegyverek: nincs se fegyver, se páncél
Mutáns szint: 2

Vállalat: -
Szövetség: -
Törzshely, ahol megtalálható: Kúria, Daniel Pokla
Ismertebb szövetséges: Jackie Estacado, Pangloss Mester, Azareus (Donald McMiller)
Ismertebb ellenség: AIM

Felhasznált kreditek:
Fennmaradó kreditek:

-2,5 kredit képesség javítás.
Egy plüss állatot most már permanensen "életben" tud tartani minden nehézség nélkül. Ha több jószágot kelt életre, az első továbbra is megmarad premanensen, a 2.állat viszont, csak 1 percig lesz az, ha már 1+2-t tart így akkor csak fél perc a másik kettőnek, +3 esetén negyed perc, míg +4 5 másodperc és innen másodpercenként csökken már. A plüssök amúgy csak addig maradnak meg mozgó lényként, amíg Serena eszméleténél van, ha eszméletét veszti, akkor a permanens jószág is újra csak egyszerű játék/bábú lesz újra.

-5 kredit képességjavítás
Az „élővé” változtatott plüss állatok most már képesek tényleges élő állat alakját felvenni. A valódi élő állatok plüssei képesek a rendes állat alakját felvenni, és minden reakciójukban arra is hasonlítanak, azonban teljes mértékben a lány irányítja a gondolatai révén továbbra is. Így nem kell továbbra sem attól tartani, hogy másokra támadnak. Amennyiben az állatok életveszélyes sérülést szenvednének el, abban az esetben rendes plüssként esnek újra össze. A fantázia lények általában ugyanakkorák maradnak, maximum 10 szeres méret- és súlynövekedésre képesek, ez igaz a többire is, de itt is fennáll, hogy egy párduc például nem lesz nagyobb, mint amúgy lenne valódi élő állatként.
Maximum 5méter széles, 5m magas és 5kilós plüsst képes átváltozni, és a 10es szorzó áll itt is fenn a súlyra.

Képek:




Senki Földje alatt

Kiegészítés:
Név: Serena Amelia Davidson
Egyéb neve(i): -
Faj: mutáns
Nem: nő
Jellem: jó
Személyazonosság: nyílt
Születési helye és idő: 1999. december 28., Los Angeles, USA
Kor: 21 év
Család:
Namor McKenzie alias Wilhelm Harley Davidson – fogadott fia, él
Stephany Davidson – lánya a jövőből, él
Foglalkozás: tanuló
Egészségi állapot / betegségek: egészséges, betegsége nincs, hacsak nem a korai őszülés

Bővítés:
A VIHAR után, miután a Köd eltűnt és Galactus legyőzetett Lyron úgy döntött, hogy tanult ebből a napból és Serena sokkal jobb szülő a fia számára, mint ő valaha is lehetne, ezért hagyta, hogy a lány nevelje fel a fiát, a kis Namor így a kúriában maradhatott nevelőanyjával Serena legnagyobb örömére. Serena szinte minden szabad idejét, ami volt a fiával töltötte, még akkor is, ha ennek Jackie különösebben nem nagyon örült, hogy nem ő van a figyelem középpontjában. Sweety-től igen sokat tanult, hogy miként lehessen jó anyuka és Stephany-ra sem erőltette rá magát, csak türelmesen várta, hogy a jövőből érkezett lánya valamikor fel is keresse majd. Erre igazából nem is kellett túl sokat várnia, hiszen néhány héttel később a lány kopogtatott a szoba ajtaján.

//A beszélgetés msn-en történt meg, Serena és Zaphire között.//

Valaki kopogtatott az ajtón, majd választ meg sem várva benyitott.
- Szia beszélhetnénk? – kérdezte a lány.
*Serena felnéz, amikor Steph benézett az ajtón és rámosolyog a lányra*
- Szia! Persze, gyere be és ülj csak le, örülök, hogy itt vagy.
*Zaphire kicsit megszeppenten, szégyenlősen lép be, majd miután anyja beinvitálja gyorsan leül mellé, nagy levegőt vesz, majd hozzákezd*
- Figyelj, tudom sok mindent zúdítottam rád ezekben a hónapokban, és úgy érzem azóta nem beszéltük meg ezt az egészet őszintén.
*Serena kissé zavartan mosolyodik el, majd a lány vállára teszi a kezét*
- Nem akartam semmit sem erőltetni, magamat sem rád. Nem zavart, hogy betoppantál és, hogy ezeket a gondokat rám zúdítottad - felelte. - Örülök, hogy eljöttél ezzel, mert előbb vagy utóbb tényleg beszélnünk kell erről. Csak mindkettőnknek nehéz ez a helyzet, neked engem így látnod, nekem látni téged... de mégis. Nem bánom, hogy így alakultak a dolgok.
*Zaphire kissé összerezzen az érintésre, majd megfogja Serena kezét, ami a vállán van*
- Tényleg nem? Csak, mert úgy érzem, szétziláltam a kapcsolatotokat Jackie-vel... ehhez is hozzátartozik, amit majd mondani szeretnék... lehet előbb kellett volna megtennem.
- Az nem te voltál - mondta a lány fáradtan. - Namor volt az igazi gondja, hogy ő még nem kész arra, amit elvállaltam a fiamért. Soha sem késő megtenni, te még így is gyorsabban összeszedted magad, mint én tettem volna. Erős vagy, mint az apád.. - még mindig mosolygott, anyai büszkeséggel. - Bármit is készülsz mondani, nem fogok rád haragudni és ugyanúgy foglak szeretni...
*Sóhajt egyet, majd többet is, mire eldönti hogyan fogalmazza meg mondandóját*
- Sosem mondtad el... milyen volt a gyerekkorom, se apa. Annyit derítettem ki, hogy volt köztetek egy megállapodás, hogy eltitkoltok előlem valami fontosat. Együtt éltetek, de nem igazán voltatok házasok, és a születésem körülményeiről semelyikkőtök se beszélt. Még a közeli barátok se tudtak semmit. Van bármi, amit tudnom kell? Kérlek most mondd el.
*Döbbenten néz a lányra, nem igazán tudja, hogy mit feleljen*
- Nem tudom, semmit sem erről - felelte. - Szeretem őt, végtelenül, csodálom, mert nagyszerű ember, az életemet köszönhetem neki, de nem szerelemmel, ez több és kevesebb is annál. Nem tudom, hogy tudod-e, de annak idején Jackie előtt majdnem egy pár lettünk... de aztán Jackie közbeszólt. Később a Raft-on elárulta értem a társait, hogy megmentse az életemet, és én nem tudtam érte tenni semmit, amikor fejbe lőtték.. az életemet adtam volna érte akkor, hogy rendbe jöjjön. De, hogy Te miként lettél, vagy hogyan merül fel bennem ez.. gondolkodtam róla, de nem tudom, Sajnálom
- Akkor nekem már semmiképpen sem illene léteznem ebben a világban, ha ez mind így van. Apa... meghalt, és minden más is... ellenem szól. Itt van valami a háttérben, ami megijeszt. Félek, hogy ennyire bizonytalan a létem, rettegek a bizonytalanságtól. Ettől a láthatatlan valakitől, akinek nem csak az életem, hanem az egész létezésem a kezében van. És mindezt fokozza, hogy mostanában elég rosszul érzem magam. Fizikailag, rosszul érzem magam a testemben.
- Ne mond ezt - feleltem. - A jövő folyamatos mozgásban van, valahogyan biztosan meg lesz a módja, hogy életben legyél. Nem kell félned, ha nem lenne szabad létezned, már valószínűleg nem lennél itt, nem igaz? Hogy érted, hogy rosszul? Beteg vagy, vagy mi nyomja a szívedet?
- Nem tudom elmagyarázni, még magamnak sem. De lehet csak ez a fokozott stressz teszi, hogy aggódok mi lesz velem, mi lesz a többiekkel, mi lesz ezzel a világgal apám nélkül. Tudod, ő a jövőben elég fontos vezetői szerepet töltött be, ahogyan te is. *Zaphire elmosolyodik* Nem voltatok úgy szerelmesek, de imádtátok egymást, és mindig hallgattatok egymás véleményére. Talán apa halála vezette rá a jövőbeli éned, hogy... tegye, amit tett.
- Mindenki jól lesz, a folyamatos aggódást, meg hagyd meg nekem - próbált vidáman elmosolyodni, de aggódott, így nehezen ment. - Nem lehetséges, hogy a te jövődben is meghalt ekkor és később visszatért, csak nem mondták el neked? Az anyádat pedig te ismered, hogy tudd miért maradt Magneto-nál. Én... én azért tettem volna meg, hogy Te megszülethess, ha képes bármit tenni, de ő érettebb, többet látott nálam, így nem tudom, hogy ő miért tette, amit. De ettől függetlenül szeretném, ha megnézetnéd magad Bestiával, vagy Ko-Rellel, ha megtalálod őket.
- Visszatért volna? A halálból? Tudom, már sok mindent túlélt, erről volt híres, de ilyen messzire nem merészkednék, akármennyire is bizakodom. *Egy kis könnycsepp gurult végig az arcán, ami már azóta várakozott, mióta bejött a szobába* - Viszont tényleg ez a valószínű, hogy Magneto áll a dolgok mögött, és ha általad ismeri a jövőt, akkor nekünk és egyben ő a világnak veszélyes ellenség lesz. Valahogyan egyesítenünk kell az X-ment, én nem hiszem, hogy képes vagyok a vezetői posztra. *Elmosolyodik anyáskodásod miatt*- Persze megnézetem, de nálam vannak sokkal jobban haldokló emberek.
*Serena felnyúl a lány arcához, és letörli a könnycseppet, majd megöleli Zaphire-t.*
- Soha sem szabad felhagyni a reménnyel. Nekem is rettenetesen hiányzik, még ha igyekszem nem kimutatni, hogy legalább a bátyád ne lássa mindezt.
*Végül elengedi a lányt és bánatosan néz rá és így folytatja, amit az előbb elkezdett.*
- Lehet, hogy vannak, de számomra fontos vagy, és az is, hogy rendben legyél... Magneto.. be kell vallanom valamit ezzel kapcsolatban - mondta zavartan. - Ott akartam maradni, hogy biztonságban tudhassam Namor-t, illetve majd téged is, ha megszületsz.
*Zaphire is átöleli anyját*
- Nem tudom mi a helyes már és mi nem. Ezért se szabad nekem vezetnem a csapatot. Sajnos emberek vagyunk és az érzelmeink alapján döntünk. * Kicsit eltávolodik és a szemébe néz* - Tehát mi legyen?
- Tökéletesen megfelelsz erre a feladatra, apád is ezt akarná, hogy te vedd át a helyét - mosolygott a nő. - Addig nem csinálsz semmit, amíg meg nem nézeted megad egy orvossal, és ha ő azt mondja, hogy minden rendben van veled, majd akkor foglalkozhatsz a X-mennel. Elhiszem, hogy sokaknak szeretnél segíteni, de ennek nem az a módja, hogy magadat teszed tönkre. Szóval pihenj egy kicsit, és kérd ki Zack, vagy Walter segítségét is, ha úgy érzed egyedül nem boldogulsz. És hozzám is bármikor eljöhetsz bátran. A lányom vagy, rád mindig van időm-
- Jólvan, most úgy tűnik van kint rám szükség. Még beszélünk majd máskor. Akkor... örülök, hogy végre beszéltünk. Ez... őszintén ez nagyon jólesett, hogy végre tudom mit gondolsz rólam. * Átöleli az anyját kicsit hosszabban, majd feláll, közben több könny is végigfut az arcán, ám ezek már örömkönnyek* - Akkor... Szia. *mondta és kiment segíteni a többieknek*
- Vigyázz magadra, és elmegyek holnap Bestiához, hogy jártál-e nála! - mosolygott.
*Még egy puszit nyomott a lánya arcára, majd engedte, hogy kimenjen a szobából*

A lány el is ment az orvoshoz, de Serena legnagyobb bánatára semmit sem sikerült kideríteni, hogy mi lehet a baja, és Zaphire folyamatosan rosszabb állapotba került. Serena amennyit tudott segített neki még az X-men közelében is, ahova időközben saját maga is belépett. Jackie-t is igyekezett nem elhanyagolni, noha olyan sok dolga volt, hogy ki sem látott a teendők közül. A kúriában levő gyerekekre is vigyázott nem egyszer, és most, hogy végre rendes idő volt kint a tengerpartra is levitte a fiát. Szerette nézni, ahogyan a kisfiú a vízben úszkál és élvezi, hogy ő kap a víz alatt is levegőt. Lyron időnként meglátogatta őket, aminek a lány végtelenül örült, mert megkedvelte Atlantisz királyát a találkozások alkalmával. Elérkezett az ősz, ő pedig továbbra is rémesen aggódott, hiszen Zaphire állapota nemhogy javult volna, de még tovább is romlott és senki sem tudott ezzel mit kezdeni. Adia mindvégig vele volt és segítette, igazából nem is tudta volna a lány, hogy mire ment volna a szimbionta társasága nélkül, akinek minden bánatát elmondhatta és Adia még mindig anyáskodóan próbált segíteni a lánynak. Most, hogy nem kellett igazából sok mindentől tartaniuk és ha védett helyen voltak Adia sokat gyakorolt, hogy szebb külsőt tudjon ruhaként ölteni, mint eddig. A meglévő képességeiket is fejlesztették és még együtt fel is használták őket, amikor a gyerekkel játszottak.
Ősszel Serena visszament az iskolába, hogy folytassa a tanulmányait, mert ő ezt mindenképp be szerette volna fejezni. Ilyenkor napközben Sweety-re, vagy Hannah-ra bízta Namor-t és még Jakcie-t is bíztatta, hogy a fiú is térjen vissza a zenéléshez, most, hogy nem volt köd ő maga is végre véghezvihette az álmát, hogy híres zenész lehessen. Ezekben az időkben, főleg az elején, amikor iskola, tanulás, gyerekvigyázás, X-men dolgokat kellett egyszerre intéznie gyakran volt kimerült, fáradt és beteg is a kimerültség miatt. Ennyire nem volt jó Adia, hogy mindezeket megakadályozza, de ahogyan a páros belerázódott a dolgokba az egészséges is helyreállt, de ami miatt igen aggódtak mind a ketten, hogy Zaphire állapota továbbra sem javult. A vizsgaidőszaka rémesen húzós volt, mind a mai napig nem érti, hogy miként sikerül végül a sok teendője mellett. Nekiláthatott a harmadik félévének és most már ez is egyre könnyebben és könnyebben ment. 2021. év is elérkezett, végre valahára betöltötte a nagykorúságot jelentő 21. életévét is. Az év első hónapjai tanulással, munkával, gyerekneveléssel, és Jackie-vel való kevéske együtt töltött idővel múltak el, míg végül lassan közeledtek ahhoz az egy éves időponthoz, amikor Galactus elhagyta a földet.
Adia és Serena folytatták tovább, amit eddig is, ahogyan éltek miközben Ko-Rel jött el a Kúriába és bízta rájuk, a Morsus családra a saját fiát is, hogy amíg ő távol van felügyeljenek rá. Így az óvoda immáron hat főre bővült és a munkájuk sem lett kevesebb továbbra sem... a közelgő hónapok is zsúfoltnak tűntek a páros számára...


Képességei: A képességei ugyanazok maradtak.

Szakértelmek: A szakértelmei változatlanok, azok mellé pedig sikerült gyermeknevelésből igen sok mindent megtanulnia, hogy a neveltfiát Namor McKenzie-t neveli.



Név: Serena Amelia Davidson
Lakás/Létesítmény: Manhattan, egy egyszobás lakás, Kúria
Foglalkozás: diák (képző- és iparművészeti főiskola) és mutatványos
Munkahely: -
Pénz: 200 ezer dollár
Bevétel/hét: 200 $
Eszközök: amire egy diáknak szüksége lehet otthon, egy mobil, laptop
Felszerelés/fegyverek: -

Vállalat: -
Szövetség: X-men
Törzshely, ahol megtalálható: Kúria
Ismertebb szövetséges: X-men, Trinamikus Trió tagjai, Lyron
Ismertebb ellenség: Vérontó

Másodlagos mutáció:
A másodlagos mucáiója eléggé kötődik az elsőhöz, lényegében annak a kifordított verziója.
Képes az élő állatokat egy rövid időre plüss állattá változtatni. Mindegyik lény pontosan olyannak fog tűnni plüssnek, mint az igazi verziója, csak éppen egy játéknak, a nagysága és a súlya megmarad, de az életműködése arra az időre megszűnik lenni. Egy-egy állatot 5 percre képes plüssé változtatni, és az idő letelte után az állat visszaváltozik, mintha mi sem történt vele. Ha több állatot próbál átváltoztatni, akkor a plüssként eltöltött idő exponenciálisan csökken.

Még néhány kép:

Barokk előtörténet

Név: Serena Amelia Davidson
Egyéb név:
Faj: mutáns
Nem: nő
Jellem: nyitott személyiség, mindenkivel egyformán kedves, nem ítélkezik hovatartozás alapján
Személyazonosság: nyílt
Születési helye és idő: 1999. december 28., Los Angeles
Kor: 23 év
Család:
Thomas Davidson – apa, halott
Stephanie Davidson – anya, él
- Evan Davidson – bátyja, él
- Dominic Davidson – bátyja, él
- Jason Davidson – bátyja, él
Emellett három sógornő és jó néhány unokaöcs és unokahúg
Foglalkozás: védőnő, és tanár az X-men suliban (biológia, kémia), X-men
Testmagassága: 170 cm
Testsúlya: 55 kg
Szeme színe: fekete
Haja színe: ezüst/ősz
Bőre színe: fehér
Különleges ismertetőjel: a természetes ősz haj, amit egy traumának köszönhet
Repülési sebesség: nincs
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges, betegsége nincs, hacsak nem a korai őszülés

Előtörténet:
Nézzük, hogy hol is kezdődött ez az egész, alig akartam elhinni, hogy már megint kér egy életrajzot a főiskola. Az egésztől akkor ment el a kedvem, amikor legutóbb is írtam egyet és nem kaptam meg a kollégiumi lakhelyet. Nem olyan az élettörténetem, amit mással megosztanék, de azért legyen, és akkor ez most nem is egy sima életrajt lesz, azt megírom holnap, ezt meg csak magamnak és a számítógépemnek. És talán majd egyszer valaki elolvassa, ha majd híres leszek. De addig nem igazán számít, csak úgy érzem, hogy ki kell adjam magamból. A fájdalom, amit érzek akkor is enyhül, még ha nem is beszélhetek róla senkinek sem, mert úgysem értenének meg. Az orvosok, csak bólogatnak, szedd ezt, azt, de akkor sem segít, a fájdalmon akkor sem enyhíthet. Pedig én csak jót akartam, mint mindig…

Huszonhárom évvel ezelőtt láttam meg a napvilágot, három nappal az ezredforduló előtt Los Angeles egy nem épp túl kellemesnek mondható negyedében. Negyedik gyerek voltam a családban és egy újabb éhes száj a szegény családban. Apám, egy kaszinó biztonsági őre volt, amit lássuk be nem a legjobban fizető állás volt, emellett ha volt szabad ideje még napközben parkolókat őrzött, hogy a családjának jusson betevő falat az asztalára. Anya, ő egy egyéni faj volt, ha fogalmazhatunk így, nem dolgozott, mert négy gyerek mellett nem volt ideje. Soha sem értettem, hogy miként van arra ideje, hogy mosson, főzzön, gyereket neveljen, olvasson és egyéb elfoglaltságait a ház körül végezze. A mai napig tisztelettel és szeretettel gondolok rá ezért. Nem voltunk a legszegényebbek között, és szerencsére mindenre jutott pénz, ami kellett, igaz sok holmit használtan kellett megvenni, de ez mégis kit érdekelt akkoriban? A három bátyám tíz évvel korábban született, mint én, a nem várt gyermek voltam a korai hármas ikrek után és én voltam az egyetlen, aki kilógott a családból is. A nem éppen túl kellemesnek mondható negyed másnak talán idill lehetett volna, de nekem nem volt az, egy lakópark, tele százszámra azonos kertes házakkal. A bátyámék szerették, én viszont börtönnek éreztem és nem volt a kedvenc időszakom eddigi rövidke életem során.
Barátaim nem voltak, egyetlen velem egykorú sem élt ezen a helyen, csak sokkal idősebbek, azok pedig nem akartak játszani a hozzám hasonló kis gyerekekkel, így én kénytelen voltam otthon maradni, rajzoltam, festettem, tv-t és internetet néztem, böngésztem és a plüss állataimmal játszottam. Öt éves lehetettem, amikor egyik reggel csöngettek az ajtón, rohantam le az emeletről, hogy nyissam ki, mert apám jött haza a munkából, de tévedtem, két öltönyös férfi állt az ajtóban. Éjszaka támadás érte a kaszinót, ahol apám dolgozott és lelőtték, nem élte túl. Anyám behívta őket, majd még sok mindenről beszéltek, de nem értettem és nem akartam beletörődni, hogy apa nem jön haza többé. A következőkre nem nagyon emlékszem, csak arra, hogy fent voltam a szobámban és az egyik macim megmozdult, tett pár lépést és eldőlt. Először felsikítottam ettől, de megvigasztaltak, hogy biztosan csak álmodtam a sokktól. De nem akartam elhinni és próbálkoztam, néztem és szuggeráltam, hogy mozduljon meg. Napokkal később újra megtette, ekkor már nem ijedtem meg, sőt örültem, hogy megtette. Ettől kezdve mindig ezt tettem, később rájöttem, hogy nem csak a maci képes erre, hanem mindegyik, de csak ritkán. Nem tudom menyi idő volt, de rájöttem, hogy azért mozognak, mert én akarom. Ettől kezdve nem voltam egyedül, még akkor sem, ha olyan ritkán tudtam megtenni és mozgásra bírni őket.

Az iskolában annak idején elkövettem azt a hibát, hogy megmutattam a többieknek, hogy mire is vagyok képes, ma már butaságnak tartom, de gyerek voltam, az egyik majom kulcstartó kelt életre és makogott és futott pár másodpercig. A többiek imádták, de sajnos valaki elmondta a szüleinek, másnap anyámat behívatták és tíz éves koromban voltam utoljára abban az iskolában, közölték, hogy mutánst nem hajlandók oktatni. Fogalmam sem volt, hogy miről beszélnek. Veszélyes lettem volna? Mikor csak azért tettem, amit tettem, hogy felvidítsam a lányt, mert a fiúk folyamatosan húzták a haját? Ettől kezdve meg voltam bélyegezve. Magántanuló voltam, tizenkét éves voltam, amikor kénytelenek voltunk Los Angelest is elhagyni, mert édesanyám már nem volt képes fenntartani a házunkat és Alabamába költöztünk a nagyszüleim házába, akik nem sokkal korábban hunytak el. A képességemet most már titokban tartottam, nem akartam, hogy itt is megbélyegezzenek emiatt. Nem is nagyon jártam társaságba, bár itt az iskolában sikerült egy-két igen jó barátot szereznem. A legtöbb időmet a képességem fejlesztésével töltöttem, rajztanárhoz jártam, mert igen jó tehetségem volt ebben, ekkor tájt kezdtem bábukat készíteni és plüssöket is varrni. Folyamatosan a konyhánál tébláboltam és lestem el a főzési praktikákat. Anyagilag kezdtünk jól állni, mert a bátyáim dolgozni kezdtek és támogattak minket. Elköltöztek és csak ketten maradtunk, mire tizenöt éves voltam.

Ekkor keresett fel minket egy kedves idős férfi Charles Xavier, hogy az olyan speciális képességekkel megáldott fiataloknak vezet iskolát, mint én is vagyok. Mutánsoknak. Anya nehezen, de végül elengedett, hogy ott biztonságban lehetek, és a magamfajtákkal. Hiszen a hírekben is sokat lehetett hallani a mutánsokról és arról, hogy mekkora ellenérzés van irányunkban. Így tizenöt évesen kezdtem járni ebbe az iskolába, ahol végre képzőművészetet tanulhattam és idegen nyelveket. Itt tudtam végre először igazán beilleszkedni, ahol nem kellett félnem amiatt, hogy megvetnek, vagy elüldöznek. Végre felszabadult lehettem és még valami kezdett érdekelni a művészetek mellett, ez pedig a gyógyítás volt, orvoslás. Így biológia és a kémia volt, amiből igencsak fel kellett készülnöm és már fiatalon is be-be segíthettem a gyengélkedőn. Itt a suliban az egyik osztálytársammal lettünk igencsak jóban, Antony Jögermund, avagy Phantom. Hamarosan pedig már egy pár voltunk. Én időnként kijártam New Yorkba, hogy a gyerekeket szórakoztassam a képességemmel. Remek előadásokat sikerült tartani a gyereknek, amikor az állatok hangot adtak ki és mozogtak. Sokan robotoknak tartották őket, de ez mit sem vont le abból, hogy láttam a gyerkőcök arcán a vidámságot és örömöt, hogy tetszik nekik a produkció.
Tizennyolc éves voltam, még 2017-ben és megszereztem az érettségit, felvételt nyertem New York itt New Yorkban columbia egyetem természettudományi karára Bestia nagy örömére, együtt Antony-val, igaz akkor ő már oda járt két éve, volt albérlete és így hozzá tudtam költözni. Ekkor még mindig együtt voltunk, de ekkoriban kezdődtek a gondok közöttünk. Én az X-mennél tanultam lőfegyver használatot, hogy meg tudjam védeni magam, de Antony nehezményezte mindezt, végül a második év végén ő úgy döntött, hogy otthagyja a sulit, mert üzletembernek áll és ekkora végezte el a négy évét, nekem pedig még két évem hátra volt. Ekkor már nagyon sokat veszekedtünk, míg végül az egyik veszekedés után elköltöztem tőle és azóta sem álltam vele szóba, ennek már három éve volt. Ezek után történt pár nappal, hogy kis híján elütöttek az utcán és az itteni ijedtségnek „hála” beőszült a hajam az egyik percről a másikra. Én maradtam az iskolában, róla hallottam, hogy mikkel foglalkozik. Én pedig végül visszaköltöztem az X-men birtokára a régi iskolához, hogy segítsek Bestiának. A mutáns képességemmel remekül bántam a gyerekkel és egy orvosra is szükség volt, így örömmel láttam el ezt a munkát az egyetem mellett. Amikor szükség volt rám, akkor még az Xeknek is segítettem és végre teljesen jól megtanultam a lövészetet is. Tavaly 2021-ben végre letettem a diplomámat és felvettek az orvosi karra is, újabb négy éves képzést kezdtem meg, ezek közben tértem ténylegesen vissza a birtokra, ahol hivatalosan is én lettem az ápolónő is. Aminek örültem, hogy Hood lett a segítségem, a képessége mindig eszembe juttatja Logan-t, hogy mennyire hiányzott, azok után, hogy kivégezték.
Odakint a világban pedig egyre jobban folyt a mutánsüldözés, de itt legalább biztonságban voltunk és a magunk módján és képességeinkkel próbáljunk egy szebb és élhetőbb jövőt teremteni innen a mutánsoknak.


Képességei: Képes a plüss álatokat feléleszteni egy rövid időre, hogy azok mozoghassanak, és egyebet cselekedjenek. Mindegyik lénynél olyan képességek jelentkeznek, mint ami a fajra vonatkozik, így feltételezhetően a gondolatai révén válnak olyanná, mint amilyenek a valóságban is lennének. Pár évesen jelentkezett ez nála először, akkor három másodpercre csupán és napokig nem tudta újra megtenni, azóta sikerült fejlesztenie, ma már fél percig képes ezt használni és csupán percek kérdése, hogy újra használni tudja ezt. Az állatkák számával az idő exponenciálisan csökken és az újra használat ideje is nő. Úgy érzi, hogy még mindig képes lenne tovább fejleszteni ezt, mert közel sem érte el azt a szintet, amire valójában is képes lenne.

1. fejlesztés:
Egy plüss állatot most már permanensen "életben" tud tartani minden nehézség nélkül. Ha több jószágot kelt életre, az első továbbra is megmarad premanensen, a 2.állat viszont, csak 1 percig lesz az, ha már 1+2-t tart így akkor csak fél perc a másik kettőnek, +3 esetén negyed perc, míg +4 5 másodperc és innen másodpercenként csökken már. A plüssök amúgy csak addig maradnak meg mozgó lényként, amíg Serena eszméleténél van, ha eszméletét veszti, akkor a permanens jószág is újra csak egyszerű játék/bábú lesz újra.

2. fejlesztés:
Az „élővé” változtatott plüss állatok most már képesek tényleges élő állat alakját felvenni. A valódi élő állatok plüssei képesek a rendes állat alakját felvenni, és minden reakciójukban arra is hasonlítanak, azonban teljes mértékben a lány irányítja a gondolatai révén továbbra is. Így nem kell továbbra sem attól tartani, hogy másokra támadnak. Amennyiben az állatok életveszélyes sérülést szenvednének el, abban az esetben rendes plüssként esnek újra össze. A fantázia lények általában ugyanakkorák maradnak, maximum 10 szeres méret- és súlynövekedésre képesek, ez igaz a többire is, de itt is fennáll, hogy egy párduc például nem lesz nagyobb, mint amúgy lenne valódi élő állatként.
Maximum 5méter széles, 5m magas és 5kilós plüsst képes átváltozni, és a 10es szorzó áll itt is fenn a súlyra.

Másodlagos mutáció:
A másodlagos mucáiója eléggé kötődik az elsőhöz, lényegében annak a kifordított verziója.
Képes az élő állatokat egy rövid időre plüss állattá változtatni. Mindegyik lény pontosan olyannak fog tűnni plüssnek, mint az igazi verziója, csak éppen egy játéknak, a nagysága és a súlya megmarad, de az életműködése arra az időre megszűnik lenni. Egy-egy állatot 5 percre képes plüssé változtatni, és az idő letelte után az állat visszaváltozik, mintha mi sem történt vele. Ha több állatot próbál átváltoztatni, akkor a plüssként eltöltött idő exponenciálisan csökken.

Szakértelmei: Rajzolás, ez alatt természetesen nem a műszaki rajzokat kell érteni, hanem szabásminták és egyéb rajzok, amikből aztán képes bábokat és egyéb állatokat készíteni a kreativitása szerint. Bábukészítés, amit az iskolában is tanul, ehhez párosul a varrás is, ruhákat készít, plüss állatokat és minden egyebet, amihez kedvet kap. Főzés, még annak idején az anyjától tanulta, remek ételeket tud készíteni, és amikor éppen pénz szűkében van, saját maga készítette süteményeket is árul. Művelt, sokat olvas, négy nyelven beszél, angolul, finnül, latinul és spanyolul.
Mindezeken kívül természet tudományi diplomája van, így gyógyításhoz ért, az orvosi tanulmányai során szerzett tudása is ide sorolandó, illetve igen jártas biológia és kémia terén. Ezeket tanítja is az X-men suliban. Remek lövő, pisztollyal és kisebb géppisztolyokkal.

Bővítések
Barokk és a többi:
Serena mindenre emlékszik a barokkból, ami igaz kissé fájdalmas számára, hiszen a bátyjai, és az anyja is élt akkor, de nem akart felejteni semmit sem abból, ami ott történt. Ennek köszönhetően sok új tapasztaltra és tudásra tett szert.
A barokk után újra a reneszánszon örömmel nyugtázta, hogy Logan él és ott van velük, mert visszajött az X-men sulihoz. A lány legnagyobb örömére, akinek kissé "vadabb" kinézete lett a barokk után, hála annak, hogy mindenre emlékszik már világos számára, hogy miként is lett olyan harcias és sok fegyverhez értő személy a jövőben. Nos, emiatt. Továbbra is főleg az óvodában játszott nagy szerepet abban, hogy vigyázott a kicsikre, közben az iskolában is tanított, és nagynehezen befejezte az orvosi egyetemet is és doktori címet kapott, Hooddal együtt. A fiúval a barokk miatt néhányszor kellemetlen helyzetbe került, hiszen Serena mindig is Logan-hez vonzódott és a barokk alatt Hood Logan emlékeivel és érzéseivel rendelkezett és ő is emlékezett mindenre. Igaz megvolt a diplomája, de az orvosi posztot átengedte Hood számára és inkább tanítással foglalkozott, illetve a gyerekek vigyázásával. Időközben végre megismerte Lady Melissa-t is és a királyi párnak hála Namor még egy tanárt is kapott, aki őt és a fiút is tanította az Atlantiszi nyelvre és szokásokra.

Szakértelmei: Rajzolás, ez alatt természetesen nem a műszaki rajzokat kell érteni, hanem szabásminták és egyéb rajzok, amikből aztán képes bábokat és egyéb állatokat készíteni a kreativitása szerint. Bábukészítés, amit az iskolában is tanul, ehhez párosul a varrás is, ruhákat készít, plüss állatokat és minden egyebet, amihez kedvet kap. Főzés, még annak idején az anyjától tanulta, remek ételeket tud készíteni, és amikor éppen pénz szűkében van, saját maga készítette süteményeket is árul. Művelt, sokat olvas, négy nyelven beszél, angolul, finnül, latinul és spanyolul. Nagyon kicsit pedig Atlantiszi nyelven is.
Mindezeken kívül természet tudományi diplomája van, így gyógyításhoz ért, az orvosi tanulmányai során szerzett tudása is ide sorolandó, illetve igen jártas biológia és kémia terén. Ezeket tanítja is az X-men suliban. Remek lövő, pisztollyal és kisebb géppisztolyokkal.






Kreditek: 27

   25 (szintekből járó pontok)
     2 (egy éves bővítés után)

Felhasznált kreditek:

   Képességfejlesztés; 2,5 kredit
   Képességfejlesztés; 5 kredit
   Másodlagos mutáció; 5 kredit
   Adia képességjavítás: 2,5 kredit
   Adia képességjavítás: 5 kredit
   Serena Davidson (2044) - NJK: 3 kredit
   Namor - NJK: 3 kredit

Fennmaradó kreditek:
  1 kredit


Név: Dr. Serena Amelia Davidson
Lakás/Létesítmény: X-men kúria
NJK: Adia (szimbionta, kaland jutalom)
Foglalkozás: orvos, X-men vezetője, biológia és kémia tanár
Munkahely: X-men iskola
Pénz: 200.000 dollár (Donaldtól ajándékba) (+még nagyon sok az elmúlt több mint 3 évből)
Bevétel/hét: 400 $
Eszközök: amire egy diáknak szüksége lehet otthon, egy mobil, laptop
Felszerelés/fegyverek: 2 Automata géppisztoly + speciális gumi lövedékekkel (2x 1100$ + 200 $ lőszer)

Vállalat: -
Szövetség: X-men, X-men suli, SHIELD
Törzshely, ahol megtalálható: Kúria
Ismertebb szövetséges: Jackie Estacado, Pangloss Mester, Azareus (Donald McMiller), Zack Morsus, X-men, BA, Árny Angyalok, SHIELD
Ismertebb ellenség: Vérontó

Szintet léptem, összesen 1500 reag, azaz 12. szint +5 kredit.

Kreditek: 32

30 (szintekből járó pontok)
2 (egy éves bővítés után)

Felhasznált kreditek:

Képességfejlesztés; 2,5 kredit
Képességfejlesztés; 5 kredit
Másodlagos mutáció; 5 kredit
Adia képességjavítás: 2,5 kredit
Adia képességjavítás: 5 kredit
Serena Davidson (2044) - NJK: 3 kredit
Namor - NJK: 3 kredit

Fennmaradó kreditek:
6 kredit

Az új avatar teljes képe:

Ha már úgyis változott a foglalkozás/csoport leírás, akkor ehhez az új adatlap:

Név: Serena Amelia Davidson
Lakás/Létesítmény: Kúria (ingyen lakás az X-men/Tanári állásból)
Foglalkozás: orvos, tanár, X-men vezető
Munkahely: Xavier Iskola Különleges Tehetségeknek és X-men
Pénz: 200.000 dollár (Donald ajándéka) + 20800 (200x104) + 41600 = 262400 dollár (+- néhány ezer)
Bevétel/hét: 400 dollár
Eszközök: ami egy ottohnba kellhet
Felszerelés/fegyverek:
- 2 Automata géppisztoly + speciális gumi lövedékekkel (2x 1100$ + 200 $ lőszer)
- ami egy átlagos lakásba kellhet, semmilyen extra felszerelése nincs

Vállalat: -
Szövetség/Szervezet: Xavier Iskola Különleges Tehetségeknek és X-men
Törzshely: Kúria
Ismertebb szövetséges: X-men tagok, mutáns gimi tanárai, SHIELD fejesek, Logan, Lyron McKenzie, Melissa Boltagon, Bosszú és Árny Angyalok, Azareus
Ismertebb ellenség: Loki, Ghost, Vérontó, Apokalipszis, X-men ellenségei

Csoporttagságokból járó előnyök és hátrányok:
Xavier Iskola Különleges Tehetségeknek és X-men
- Minden tanár és X-men ingyen lakást kap a kúriában
- Szabadon használhatják a kúria területén levő járműveket

Foglalkozásokból járó előnyök és hátrányok:
Orvosok
- Orvosokra mindig nagy szükség van, nélkülük a legnagyobb hősök is hamar meghalhatnának.
- Ha ők látnak el sérültet, sebesültet, az dupla olyan gyorsan fog gyógyulni, mintha hozzá nem értő tette volna, illetve képesek a súlyos életveszélyes sérülteket is megmenteni akár a csatatár kellős közepén
- Csak olyanok minősülnek orvosnak, akik elvégezték az orvosi egyetemet és doktori címmel rendelkeznek
Tanárok/óvónők
- Ők azok, akik a diákokkal, gyerekekkel foglalkoznak, általában jó érzékük van ehhez
- A saját szakterületük tudását, legyen az gyakorlati, vagy szellemi, kétszer olyan gyorsan képesek megtanítani, mint egy hozzá nem értő személy
- Serena esetében ez bilógia és kémia

Vásároltam úgy, hogy majd a képességfejlesztésem sem került veszélybe.

Kreditek: 32

30 (szintekből járó pontok)
2 (egy éves bővítés után)

Felhasznált kreditek:

Képességfejlesztés; 2,5 kredit
Képességfejlesztés; 5 kredit
Másodlagos mutáció; 5 kredit
Adia képességjavítás: 2,5 kredit
Adia képességjavítás: 5 kredit
Amelia Davidson (2044) - NJK: 3 kredit
Serena F4 - NJK: 0 kredit (kalandjutalom)
Stephanie Davidson (Zaphire) - NJK: 0 kredit (diákból lett njk)
Rebecca Anderson - A Bestia - NJK: 3 kredit
Namor - NJK: 3 kredit

Fennmaradó kreditek:
3 kredit

Ezt muszáj betenni, annyira igaz Serena-hoz

Szintet léptem. 13. szint +5 reag (2000. reag után). És akkor egyből vásárolok is 7,5 kredites képesség fejlődésemet.

Kreditek: 37

35 (szintekből járó pontok)
2 (egy éves bővítés után)

Felhasznált kreditek:

Képességfejlesztés; 2,5 kredit
Képességfejlesztés; 5 kredit
Képességfejlesztés; 7,5 kredit
Másodlagos mutáció; 5 kredit
Adia képességjavítás: 2,5 kredit
Adia képességjavítás: 5 kredit
Amelia Davidson (2044) - NJK: 3 kredit
Serena F4 - NJK: 0 kredit (kalandjutalom)
Stephanie Davidson (Zaphire) - NJK: 0 kredit (diákból lett njk)
Rebecca Anderson - A Bestia - NJK: 3 kredit
Namor - NJK: 3 kredit

Fennmaradó kreditek:
0,5 kredit


A 3. képességfejlódés:
Ezzel a szinttel Serena a képessége végére ért, már-már omega szintnek minősül. Ettől kezdve már nincs semmilyen szorzója az életre keltésnek, azaz bármilyen kicsi is legyen a plüss, mikor életre kelti azt, az rendes állati nagyságában és tömegében fog manifesztálódni. Az ellenállása az állatoknak olyan, mint a rendes állatoké is lenne és természetesen továbbra is ilyenkor teljesen élőként néznek ki. Most már a korábbi 1 állattól eltérően 3db-ot tud állandóan élőként tartani, csak ha eszméletét veszti változnak vissza, vagy ha ő akarja. Ezenfelül szintjének megfelelő állatot tud (a 3-n felül) megidézni egyszerre és ezek szintjének megfelelő körig maradnak élőek. (Azaz 13db 13 körig + a 3 állandó). Most már a negatív módosítója is sokkal kisebb lett, minden további 2 plüss csak 1 körrel csökkenti az élőként maradást, így egy igencsak nagy hordát lenne képes mozgósítani. És ellenkezdő irányban pedig minden beáldozott plüss 2 körrel hosszabbítja meg a többiek "élettartamát".

A bannerversenyen elért harmadik helyezésért egy kredit a jutalmad.

A bannerversenyen elért első helyezésért három kredit a jutalmad.

A születésnapi "akció" keretében 1,5 kredit jutalmat kapsz.

A bannerversenyen való egyedüli indulásért két kredit a jutalmad.

A bannerversenyen elért első helyezésért két kreditet kapsz.