Rosemarie Cox

Név: Rosemarie Cox
Egyéb név: Foxy
Faj: Mutáns (Homo Sapiens Lupine)
Nem: Nő
Jellem: Visszahúzódó, félénk személyiség. Elszánt állatvédő és pacifista. Elég bizonytalan, mert bár okos, neveltetéséből (illetve annak hiányából) kifolyólag műveletlen.
Személyazonosság: Nyílt
Születési hely és idő: 2006. október 16. Coalvalley, Texas, USA
Kor: 15 (2022-ben)
Család: John Cox (apja), Lisa Cox (anya, elhunyt), Harold Cox (nagybátyja, elhunyt), Henry Cox (unokabátyja)
Foglalkozás: Tanuló
Testmagasság: 153cm
Testsúly: 55 kg
Szeme színe: Arany.
Haja színe: Sötét, szürkésbarna. Farok szőrzete a tövétől a csúcsa felé szürkésbarna, aranybarna, majd törtfehét.
Bőre színe: Fehér.
Különleges ismertetőjel: Dús rókafarok és felfelé álló rókafülek.
Repülési sebesség: Nem tud repülni.
Egészségi állapot / betegségek: Fizikailag tökéletesen egészséges. Lelki sérüléseiből fakadóan erős klausztrofóbiában (félelem a bezártságtól, szűk helyektől) szenved.
Életrajza:
A lány feszengve áll az iskola vezetői előtt. Ő maga kérte, hogy előttük beszélhessen, most mégis ajkát beharapva, bizonytalanul pislog rájuk. Végül egy a bíztató pillantások hatására megszólal és csak ömlik belőle a szó.
- Crystal City-től délkeletre egy, a Presidio Nemzeti Park melletti kisvárosban, Coalvalley-ben születtem. Ezen, a dél-texasi környéken gyűlölték a mutánsokat, de imádták a vadászatot. A tehetősebbek gyakran szerveztek illegális vadászatokat a nemzeti parkban. A mutánsokat pedig automatikusan lecsukták és kiebrudalták a környékről. Gondolhatják, hogy ilyen környezetben nem lehet rózsás élete egy félig ember-félig állat külsejű mutánsnak. A helyiek azt sem tudták lőjenek rám, vagy lecsukjanak. Vagy ezt milyen sorrendben tegyék.
Kiskölyök koromban még más volt a helyzet. Anyu egyedül nevelt, mert apám a születésem után nem sokkal lelépett. De amennyire emlékszem, ketten is boldogok voltunk. Sokat éneleltünk együtt. Tizenhárom éves koromig. Azt mondják, szerencsétlen szám. Nekem szerencsétlen volt, az biztos. Ugyanis pár hónap alatt farkam nőtt, a füleim meg kiszőrösödtek és a fejem tetejére húzódtak. Fájt. Nagyon. Meg viszketett. Anyu átíratott magántanulónak. Szerinte, ha a kiderült volna, mi történik velem, el is tanácsoltak volna. Azt hiszem, igaza volt. Az emberek elkezdtek ferde szemmel nézni ránk. Ahogy már mondtam, nem tudták, mit tegyenek velem. – a lány lecsapja füleit és meztelen lábfejeire szegezi tekintetét.
- Aztán, úgy egy év múlva meglátogatott egy rokonunk, akire nem számítottunk. Apu testvére, Harold. Addig nem is tudtam, hogy van apunak testvére. Az első pillanatban éreztem rajta, hogy rossz ember. A szaga is gonosz volt. Gonoszság áradt a pórusaiból. Erő, és gonoszság. Egyszerűen bejelentette, hogy magával visz. Úgy méregetett akkor, mint egy játékszert. Sohasem felejtem el. Anyu hallani sem akart a dologról. A pénzt is visszautasította. Harold nem tágított és akkor anyu elkövette azt a hibát, hogy rátámadt. Harold a szemem láttára roppantotta el a nyakát, mint egy kismacskáét. – a lány magához öleli dús farkát, mintha attól várna oltalmat a rossz emlékekkel szemben.
- Harod magával hurcolt. Akármilyen erős is voltam, ő sokkal erősebb volt nálam. Nem voltak olyan külső jelei, mint nálam, de ő is más volt. Mintha egy bestia lakozna benne. Ha csak rám nézett, elszállt belőlem minden erő.
Harold egy hatalmas birtokon élt, ahol egy szörnyű helyet tartott fenn. Egy arénát, ahol állatok harcoltak egymással életre-halálra. Kakasviadalok, kutyaviadalok, puma- és medveharcok. Uralkodott az állatokon. azok egyetlen szavára, egymásnak ugrottak, mindenféle kiképzés, idomítás nélkül is. Mintha a hangja, a szaga, a pillantása hipnotizálta volna őket. Tudom, mert én is éreztem. Rám nem hatott annyira erősen, de éreztem. Az emberei és a vendégei, akik fogadtak a harcokra, csak úgy hívták, a Szörnymester.
Teljesen összetört, amikor megtudtam, én, mire kellek neki. Engem is harcoltatott. Egy újabb állat voltam a számára. A falka új tagja, egy különleges attrakció. Nem tehettem ellene semmit. Harcoltam. Kutyákkal, farkasokkal, később egyszerre többel is. Egyszer egy medvével is ki kellett állnom. Az a grizzly majdnem megölt.
Amíg lábadoztam az ólamban, gyakran meglátogatott Harry, Harold fia. Ő is rendelkezett apja képességeivel, de úgy tűnt, ő nem csak eszközként tekint az állatokra. Jobban is bánt velük és velem is. Azt hiszem, kicsit bele is estem. Sokat beszélgettünk. Az álmainkról, vágyainkról. Harry álma az volt, hogy összegyűjtse és egyesítse az összes hozzánk hasonlót. Hogy együtt újra teret nyerjenek a természetnek és a vadaknak. Azt hiszem, nem szerette az apját. Szerinte az „Öreg”, ahogy ő hívta, csak elpocsékolja a tehetségét. Mindig azt mondta, hogy egyszer megküzd vele, legyőzi és átveszi a helyét. Szurkoltam érte. Azt mondta, akkor szabad leszek.
Egy évig éltem, illetve inkább harcoltam az életemért, Harold birtokán. Akkor történt, egy őszi estén, hogy ellátogatott Haroldhoz egy hozzánk hasonló férfi. Hatalmas volt, szőke és szőrös. Szaga, mint egy vadállaté. Harold bemutatott neki, mint házi kedvencét. A férfi megszagolt, de nem mutatkozott be. Nem törődött velem. Megnézték az esti meccseket, közben arról tárgyaltak, hogy a férfi beszállna az üzletbe. Aztán legnagyobb meglepetésemre megkérte Haroldot, hogy hozassa a legádázabb, legvérszomjasabb fenevadját, hogy megküzdhessen vele. A Szörnymester is meglepődött, de eleget tett a vendég kérésének. Előhozták az öreg grizzlyt, ami korábban végzett azzal a medvével, ami engem ölt meg kis híján. A szőke férfi puszta kézzel tépte szét az óriási medvét. Egyszerűen szétszedte, mintha csak egy plüssmaci lett volna. Sohasem láttam olyan borzalmas mészárlást.
Azon az éjszakán szabadultam ki. Éktelen lármára riadtam rémálmomból. Felismertem a jellegzetes hangokat és a vér szagát. Állatok harcoltak, de nem az arénában. Mindenhol. Tömegesen. Mintha emberek módjára háborúzott volna az állatvilág. Először azt hittem, egy újabb rémálom. De nem az volt. Harry nyitotta ki az ólamat. Azt mondta, hogy eljött az idő. Megdöntötte apja uralmát és holnap már egy új Nap süt ránk. Azt mondta, az ő vadjai felülkerekedtek az „Öregéin”. Csak az járt a fejemben, hogy Harold meg fog ölni minket, de Harry megnyugtatott. Azt mondta, „Kardfog elintézi”. Kiderült, hogy titokban ő szervezte meg az esti találkozót, hogy az a Kardfog könnyedén bejuthasson és megölhesse Haroldot. Az öreg grizzly megölésével gyengítették meg a Szörnymester falkáját, hogy Harry vadjai győzhessenek. Boldog voltam. Egy ideig.
Kardfogat sohasem láttam többet és ennek nagyon örültem. Azt hitem, minden jóra fordul. Hogy Harry egy napon feleségül vesz és boldogan élünk a birtokon sok-sok állat között. De semmi sem változott. Harry ugyanott folytatta, ahol az apja. Ugyanúgy rendezte pénzért a viadalokat. Azt mondta, ez a szükséges rossz, ahhoz, hogy megvalósíthassa az álmait. Ekkor értettem meg, milyen is ő és mi is akar valójában. Egy Kardfoghoz hasonlókból álló hadsereget, akik élén hadat üzenhet a civilizációnak. Ő lett az új Szörnymester és borzalmasabbá vált, mint az apja.
Én pedig nem tettem ellene semmit. Nem harcoltatott többet. Ezért hálás voltam neki. De féltem is tőle. Tudtam, éreztem, hogy apja halálával akkorára nőtt az ereje, hogy embert is öltem volna, ha megparancsolja. Ez borzasztóan megijesztett. Így hát elszöktem. Még anyu mesélt egy iskoláról, ahol a mutánsokat tanítják. Ahol jó emberek élnek. Be akart íratni, de meghalt.
Azért jöttem ide, hogy figyelmeztessem az X-Ment Harry terveire, hogy megállíthassák. – a lány izgatottan hegyezi füleit. Farka szeszélyesen leng jobbra-balra mögötte. Szemeiben lelkes elszántság csillog.
- Azért jöttem ide, hogy tanuljak és megerősödjek, hogy segíthessek megállítani, ha kell.
Képességei:
Lupine képességek:
- Visszahúzható karmok. Könnyedén átszakítják a húst és a csontokat is képesek átvágni.
- Emberfeletti erő. 2,5 tonnát képes megmozgatni.
- Állati mozgékonyság és gyorsaság.
- Állati szívósság. Kisebb sérülésekkel szemben ellenállóbb és sokkal gyorsabban gyógyul egy hétköznapi embernél.
- Állati érzékszervek. Látása, szaglása és hallása is emberfelettien éles.
- Farka és fülei állandó jellegűek, nem képes azokat eltüntetni.
- Megérzi a közelében a többi lupine-t.
Szakértelmei: Harc állatokkal, vadászat (ez utóbbi inkább ösztönös készség). Általános iskola hatodik osztályát végezte csak el. Hobbija az éneklés és a fafaragás.
Megjegyzések: Szeret mindenhová mezit láb menni. Erős küldetéstudata van.

Külső:

Elfogadva.