Labrador - Cellák

by **Yvette** Hétf. 19 Márc. 2012, 00:08

Beléptető rész, zuhany és folyosó, a végén a cellák

A Végrehajtó egyik kezében a katanát fogta a másikkal a langaléta srác hátán csavarta a markába a ruhát, így próbálta mozdulatlanságra kényszeríteni, bár az álla alá tartott ében penge meggyőzőbb érv lehet. Ahogy a teleportálás befejeződik taszít egyet az ifjabb Thomsonon és ezzel a ráccsal leválasztott terület felé irányítja. A bent ülő kopasz férfi csak egy pillantásra méltatja a újabb beutaltat és a Végrehajtót, nem igazán mer sokáig ránézni, nehogy őt is magával rántsa a benti pokolba. Ahogy haladnak előre egy megszokott börtön előtérbe jutnak itt a Végrehajt egy nagyot lök a gyereken, hogy az térdre essen és közben elemeli a katanát a torka elől. Most, hogy itt van, már nem ölheti meg, kell a kísérletekhez. Azt mondták hozzon mutánsokat. Hát hozott egyet. Nyeszlett és züllött, de a DNSe megteszi. Az egyik őr Matt elé lép a gallérjánál fogva felrántja a földről, ha még állt, akkor a talpáról, ha már elesett, akkor onnan húzza fel és csapja arccal a falnak. Matt ha akar próbálkozhat az ereje használatával, de a szobát a nyakörvekhez hasonló technológiával képességmentesítették.

- Vetkőzz! - parancsol rá mélyen morgó hangon. - Teljesen. Mindent.

Ha nem engedelmeskedik azonnal, nekiáll "segíteni". Ez esetben a ruhadarabok közül egy sem marad épen, ráadásként a testékszereket egyesével kitépkedi a fiú bőréből, akár maga vetkőzött, akár "segítettek" neki lemeztelenedni. A következő pillanatban egy nyakörv kattan a srác nyaka körül, innen kezdve, ha megfeszül sem tudja használni a képességeit. Közben a másik őr egy csíptetős táblán adatlapot nyújt a katanás gyilkos felé. A tábla alig észrevehetően remeg, mivel a férfi gyakorlatilag retteg az alacsony nőtől. A Végrehajtó biztos kézzel átveszi, majd visszaadja, kitöltetlenül az egészet.

- Oldják meg.

Ahogy elfordul, oda se nézve engedi el az adatlapot, nem figyelve rá, hogy sikerül-e elkapnia a másiknak vagy sem. Szó nélkül hagyja magára az ifjabb Thomsont a két gorilla termetű őrrel.

Egy alapos átkutatás és jeges zuhany után Matt kap egy narancssárga kezeslábast, sajnos egy olyat, amin az előző tulaj vére kissé barnássá színez hastájékon. Az őrök a karjainál fogva berángatják egy sor rácsos leválasztó mellett egy kis szobába, ahol a vállai szinte súrolják a falakat. Ahogy mögötte becsukódik az ajtó teljes sötétség borul rá. Nem tudja, hogy mennyi időt tölt el itt, leülni, megfordulni nem tud, mert nincs rá hely. Ha megérinti a falakat, érezheti, ahogy az előtte itt tartózkodók mély vájatokat kapartak a festékbe, miközben őrjöngve keresték a kiutat. Valami fémes szag is terjeng a helységben a vér és más össze nem téveszthető szagok keverékével. Amikor kinyílik az előtte lévő ajtó a hirtelen fénytől megszédülhet.

Ahogy kilép egy magas terem közepén találja magát. Ha visszafordul nem lát maga mögött ajtót, a teleport portál semmibe foszlik mögötte. Tökéletesen el van a tér szigetelve a külvilágtól. Nincsenek ajtók, az ablakok pedig csak az egyik oldalon nyílnak, azokat is sűrű rács fedi, így alig eresztenek be valamennyi természetes fényt.. Az ablakokkal ellentétes oldalon négy emeletnyi nyitott folyosó fut körbe, minden folyosóról cellák nyílnak, ahol rabok merednek maguk elé, vagy támaszkodnak a rácsokon. A legtöbben kettesével vannak, de van egy kettő amit csak magányosan birtokol a lakója. Általában láthat matracokat az ágyakon, de lepedőt, takarót vagy párnát egyik cellában sem fog találni. A második szinten megláthatja az apját az egyik cellában. Felette és néhány cellával balra lakik Josh és Albert. Mindhárman eléggé leamortizáltan néznek ki és mindegyikükön látszik az őrök áldatlan keze nyoma váraláfutások, monoklik, felszakadt sebek formájában. Ami furcsa lehet első ránézésre, hogy nem egy cellában nők is vannak, nem csak férfiak. Mindenkin ott a nyakörv és mindegyikükön ugyanaz a letörtség látszik.

- Újonc. Az első szinten a 18as celláig kell eljutnia. Kap... fél percet. Óra indul.

A hangosbemondó hangja recsegve szólal meg, és ezzel egy időben a Matt nyakán lévő nyakörv elkezd vörösen világítani és másodperceként csipogni egyet.

- A helyedben belehúznék kölyök... Nem szép látvány, amikor valakinek robban a feje... - valaki az alsóbb szintről együtt érzően szól ki a sötétből. - A bal oldali lépcsőn nagyobb esélyed van elérni a cellád...

by **Godlaw / Tao** Hétf. 19 Márc. 2012, 16:27

Minden nap ugyan az a ganéj, ugyan az a mocsok,amiben ébredünk. A belem is kilóg, úgy bánnak velünk, mint az állatokkal, de azokból is a rosszabb fajtákkal, a parazitákkal, kártevőkkel. Egy rohadt laboratórium ez, még csak megdögleni sem hagyják az embert, kínozzák, tesztelik, űzik és hajtják, és csak akkor halhat meg, mikor már könyörögni sem tud érte.
Újabb rab, megszaporodtak, mióta az a pszichopata Végrehajtó paranoiás lett, és mindenkit elfog emberpártiság gyanújával. Csessze meg a gyanúját! Úgy ráncigált ide, mint egy kibaszott embert, mint egy undorító férget, aki alantasabb, mint bármi, amit valaha látott. Megmondtam a fiamnak, hogy húzzon el a picsába, amíg van lehetősége, mert ha engem bevarrnak, neki sem lehet sok ideje.
És mégis őt kell látnom. A rácsnál állok, ahogy mindig, amikor új jövevény érkezik, és azt kell látnom, hogy a fiamat lökdösik be, pont úgy, ahogy velem tették. A bal szemem be van dagadva egy pofontól, ami tegnap kaptam, de nem tévesztem el, ez ő, a képességem nélkül is érzem, hogy ő az.
-Matthew! Matt! Fuss! Fuss, ahogy a lábad bírja, az istenit! FUSS! - Üvöltöm neki a rács mögül, és remélem, hogy meghallja a zajon keresztül.

by **Kevin Fuller** Hétf. 19 Márc. 2012, 19:08

Ez a nap is unalmasan kezdődik csak úgy, mint a többi. Felkelek, hozzák azt a mocskot, amit reggelinek neveznek és ennyi. Igaz, az őrök jönnek és néha elintéznek, de csak most nagy a szájuk. Ha nem lenne rajtam ez a hülye nyakörv, már egy sem élne, ez biztos. Nem sokára úgy érzem, eljön az idő, bár ide semmilyen hír nem jut be, de még is van valami fura érzésem. A nap legfényesebb pontja az új srác, aki fél percet kapott, hogy egyel alám, a 18-asba költözzön. Egy segítőkész rab, már ajánl neki egy gyors útvonalat és egy másik is neki áll bíztatni. A rácshoz sétálok, és megpróbálok kilesni, majd úgy döntök, hogy jobb jóban lenni az emberekkel.
- Már nem kell sok, csak szedd a lábad! - az a legfontosabb. Bármennyire fáj, ne állj meg pihenni. Arra lesz elég időd a celládban, kivéve mikor az őrök szadiznak.

by **A Misztikus Pókember** Hétf. 19 Márc. 2012, 20:57

Nem tudom ióta vagyok itt, de a tér ami hirtelen szabaddá válik előttem megbabonáz. Nem tudom meddig lehettem a cellában amiben Alice se érezné magát olyan csodásan. De pillanatokkal később a cellák mellett sétálok el, mindenféle fajta formát látok az úton. Még apám is. Csak egy pillanatra néztem a szemébe, mielőtt lesütöttem volna a magamét. Távol állhatok attól amit mások embernek hívnak, már most nem nézek ki úgy. Pedig ahogy nézem én még csak most kezdem a pályafutásom. De mielőtt ezen elmélázhatnák... Hallom az üzenetet ami nekem szól.
A következő lépésem már nagyobbra veszem, egy kis szökkenést is próbálok ereszteni a gázhoz, mindenemet a lendület szerzésbe mozdítom, a vállamat a kezeimmel rántom előre, egy utolsó oldalsó pillantás a cella számra, hogy tudjam merre, majd szegezem a fejem is az irányba egy rántással és már száguldok is. Fokozatosan sajtolva magamból a tartalékokat. Eljutnak az agyamig az üzenetek, pont ezért meg is próbálom a bal oldali lépcsőt választani, nem merek időt szánni rá, hogy rájöjjek merről lehet gyorsabb bízok a távoli hangban a drukkolás arra sarkal, hogy tekerjek, mintha életem végéig elég lét akasztottam volna a világbankból, jobban próbálok tépni, mint amikor a csalódott dílert ráztam le, mintha legalább egy zsák finom lenne nálam, amire vigyázok mint az életemre, mert most az lehet a tét. Megpróbálok ritkán nagyobb levegőket venni, hosszú távon kifújnék bele, de most ne engedhetem, hogy beüssön a füstös múlt.
Ha meglátom a cellaszámomat nem vacakolok z elegáns belépéssel, csak bevetődök, biztosra próbálok menni, ha nyilvánvaló, hogy a táv teljesíthetetlen gyalog akkor ismét portálni próbálok, de úgy érzem ettől most tartózkodnom kell.

by **Haward Maximoff** Kedd 20 Márc. 2012, 15:31

A cella ajtómnál állva figyelem az eseményeket. Őszintén szólva a jó ég tudja már csak, hogy mégis mennyi ideje lehetek itt. Valahogy ez a brutalitás és kegyetlenség, ahogy itt bánnak az emberekkel meglehetősen elfeledteti az emberrel azt, hogy számolja az ezen a pokoli helyen eltöltött idő mennyiséget. A Végrehajtó nevű figura meggyőzően végzi a munkáját, hogy különleges embereket gyűjt ide, hogy aztán furcsa dolgokat végezzenek rajtuk, ahogy azt velünk is teszik. Igazából, nem tudom, hogyan is kerülhettem ide, nem emlékszem semmire a korábbi életemből. Nap mint nap próbáltam visszaemlékezni, mióta bezártak és kínoznak, de valahogy nem megy. Egyszerűen nem tudom miért vagyok itt. Csak azt tudtam meg, hogy a nevem Alexander Borxton, de még ennyire sem emlékeztem. Minden nap, nem telt el úgy óra, hogy fel ne merült volna bennem a kérdés, ki vagyok én. De egyszerűen nem tudok rá választ adni. Lehetetlen innen kijutni, már le is mondtam róla. Csak annyit tehetek, hogy nyelek, és reménykedem a korai halálban. Most is reménytelenü, és unottan bámulok ki a cellámból. Figyelem a fiút, az új rabot, akit behoznak. Láthatóan ő is átesett már a beavatáson, s szerintem még csak nem is sejti, hogy szenvedéseinek ezzel még koránt sincs vége. Elindul a cellája felé, és egyre jobban rákapcsol, amit jól is tesz. Itt nem lacafacáznak, meg is ölhetnek, ha nem tetszik, amit csinálsz. Jó vigyázni az őrökkel. Nem szólva semmit, követem figyelemmel a srác kínlódását, hogy vajon eljut-e a cellájáig, mi közben azon kérdések merülnek fel bennem: "Hogyan történhetett ez meg?", "Hogy fajulhattak idáig a dolgok?" De nem érkezik válasz. Nem marad más, csak a bizonytalanság, a reménytelenség... és a szenvedés.

by **Yvette** Pént. 23 Márc. 2012, 23:59

Matthew

Mattnek sikerül eljutnia a cellájáig, a vetődést viszont benézte. A feje nagyot koppant az ágy rácsában. A nő aki a felső ágyon ül kicsit arrébb mozdítja a lábát, hogy ne szerezzen a fiú még egy sérülést.

- Óvatosan heverj le a hátadra. Ha ma kiengednek kérünk valami tisztának nevezhető, reméld, hogy addig eláll a vérzés.

A nő a továbbiakban folytatja amit eddig. Bámulja a falat, nem foglalkozik többet a sráccal.

Lex

A többiek nem hallják és nem is láthatják, hogy Matt beért, bár a robbanás hiánya eléggé elárulja, hogy túlélte. A cellaajtó döndülő zárulása után éles fény kezd szivárogni a falakból. Lex cellája előtt teleportajtó nyílik, nem olyan szűkös, mint amin Matt-et kilökték új otthonában. A két hatalmas, gorilla alkatú alak jelenik meg. Mindkettejük kezében ott a már jól ismert kábító bot. Nem tétováznak, egy laza mozdulattal Lex gyomrába tolják a botok gonoszabbik végét. Az áramütés egy botból is elég erős, hogy valakit a földre kényszerítsen, a kettő hatása már nagy fájdalmat okoz. A cella ezután kinyílik és a fetrengő férfit két oldalról durván felrántják a földről. Nem figyelnek a fejére, vagy a testi épségére, bár kivételesen sikerül valahogy nem odaverni valahova egyik testrészét sem. A teleportajtó ismét megjelenik, az őrök eltűnnek benne Lexxel, a cellát viszont nem zárják be. Nem jön vissza...

Lex folytatja itt: https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1321-laborok#13552

by **A Misztikus Pókember** Szomb. 24 Márc. 2012, 22:46

- A k.va isten f.szát! - Köpöm ki a szitkot a cella padlójára. Egy pillanatra nem azon örülök, hogy túléltem. De aztán rétéved a kezem a nyakörvre, a cellát is realizálom. Bórú és megkönnyebbülés az vegyes érzése ami rám tör. A hátamra fordulok, köhögök párat, és a fejemre teszem a kezem, megnézem mennyire vérzik, majd a másik folthoz kenem ezt is és betámasztom a fejemet a kezeimmel. Kiszuszogom magam mielőtt felkelnék. Lassan indulok, félig meddig négykézláb sétálok a cella széléig. Visszaemlékezve, hogy miként nézett ki lent, hogy melyik cellában volt a fater, annak az elképzelt helyére bámulok egy kicsit, majd beleunva a sajnálkozásba az ágyhoz fordulok és beledőlök.
Megpróbálok visszaaludni, hogy felébredjek az álomból, jobb azt hinni egy darabig, hogy az.

by **Godlaw / Tao** Hétf. 26 Márc. 2012, 13:03

A robbanás elmarad, ezek szerint Matthew túlélte, persze ez csak idő kérdése. És a külvilággal ellentétben, itt nem évtizedekről van szó, hanem hónapokról - jobb esetben. Felsóhajtók, és a felsőbb szint felé nézek. Nem láthatom, hogy hol van a cella, innen szart se látni, de egy pillanatra úgy érzem, mintha mégis tudnám, hogy ott van. Ez csak a képességem miatt van, megszoktam, hogy érzem az embereket.
-Légy kemény, Matthew! - Kiáltom fel, de a zaj elnyomja valószínűleg, és nem hallja meg. - Légy kemény! - Ismétlem magamnak halkan, aztán visszafordulok a cella felé. Légy kemény, különben úgy fogsz megdögleni, mint egy kutya. Légy kemény, hogy büszkén halhass meg. Ezt aztán a k-rva jó tanács.
Az ágyam szélére ülök, a térdeimre könyökölök, és arcomat a kezeimbe temetem. Jó buli ez, napi pár órát el lehet vele tölteni.

by **Kevin Fuller** Hétf. 26 Márc. 2012, 21:58

Elmarad a tüzijáték. Elengedem a rácsot, majd visszafekszem az ágyamra. Már annyira megszoktam az itteni életem, hogy nagyon ritkán hatnak meg az őrök ténykedései. Persze engem is épp elégszer megvertek már és különböző kísérleteknek vetettek alá, de mondjuk úgy, hogy hozzá szokik az ember. Ma nem én voltam a szerencsés, hanem valaki más, akit nagy valószínűséggel a laborba visznek le, hogy ott kísérletezés címszó alatt megkínozzák, majd kiégve és félholt állapotban visszahozzák a cellájába. Nem tudom, hogy ezeknek pontosan mi a jó ezen, és hogy mi a tervük vele. Néha-néha megpiszkálom a nyakörvet, várva a csodára, hogy hátha lepattan rólam. Ha sikerülne valahogy letépni, nem lenne kérdés mi lenne az első dolog, amit megtennék. Mivel ez nem jön össze, így inkább fekszem tovább nyugodtan az ágyamon és neki állok fütyülni egy általam kedvelt számot.

by **Yvette** Kedd 24 Ápr. 2012, 22:41

Szabad kör

A rácsok lassan és halkan félrecsúsznak. A rabok lassan kitámolyognak a cellákból. A fásultan ölelik át egymást, vagy meg se mozdulnak. Heather leugrik a felső ágyról.

- Gyere kölyök, nézzük meg rendesen a fejed.

A nő kilép a cellából, megvárja amíg a kölyök is felkel és követi. Ha nem követi vállat von és a korlátra támaszkodik és gyakorlatilag várja, hogy vissza keljen menniük.

by **Godlaw / Tao** Szer. 25 Ápr. 2012, 20:24

Felriadok a rácsok hangjára, hogy kinyílnak, és hangosan csapódnak félre. Hirtelen kelnék fel, de elgémberedtem, az izmaim satnyák, ezen a koszton nem leszel vasgyúró, mint a filmekben, és testmozgásra sincs sok esély.
Feltápászkodom az ágyról, és kifelé indulok. Láttam, hogy merrefelé indult Matt, de azt nem, hogy pontosan melyik volt a cellája. Botorkálva, bizonytalan, erőtlen léptekkel indulok arra, amerre futott még korábban - hamar megtanulja majd, hogy itt csak olyankor fut az ember, ha az élete múlik rajta.
-Matthew! Hol vagy, Matthew? - Kérdem, majd megköszörülöm, és hangosabban elismétlem a hívó szavakat. Esetleg az utamba akadó sorstársakat is megkérdem.
-Nem láttátok melyik cellába futott be a fiú? - Kérdem a beesett, rémült arcoktól, és remélem, hogy hamar ráakadok a fiamra. Fogalmam sincs, hogy aztán mi lesz, de talán könnyebb túlélni ez, ha van valaki melletted. Vagy esetleg épp úgy lenne könnyebb, ha tudnám, hogy van kint valaki, aki rám vár?

by **Yvette** Pént. 14 Szept. 2012, 21:40

A jelzőcsengők minden rabot a saját cellájába parancsolnak. A régiek tudják, hogy aki kint marad, vagy nem a kijelölt cellában éri a rácszárás, annak befellegzett. Minden újoncot, sérültet vagy öreget, mindenkit, aki lassú, segítenek bejutni a megfelelő helyre. Az összetartás ezen egy helyen óriási a rabok között, bár nem sokat tudnak tenni a dolgok folyása ellen. Nem tehetnek mást, csak berohannak a cellákba. Szerencséjükre nem marad kint ma senki. A cellák ajtaja döngve becsapódik, a csengők és szirénák elhallgatnak, csakhogy az épület másik részében hangozzanak fel ismét.

A cellarészlegre csend borul. Az egyik nem annyira régi bentlakó, akinek még nem törte meg a lelkét a bezártság szomorú dalra fakad. Magányról, szenvedésről és egy szeretett nőről énekel, aki elhagyta, megcsalta és sárba tiporta. A refrénhez zümmögve csatlakoznak páran, majd amikor végez, egy másik zendít rá egy másik, hasonlóan szomorú dalra. A jelzőszirénák visszhangja még visszhangzik a komplexumban, a rabok pedig egyesével álomba merülnek, vagy csak elmerülnek sötét gondolataikban a cellák plafonját bámulva.

by **Godlaw / Tao** Kedd 18 Szept. 2012, 20:09

A sziréna ma korábban jött, mint általában, és nem volt időm, hogy megtaláljam Mattet, így kétségbeesetten nézek körül, de végül győz a megszokás, visszasietek a cellámba, mielőtt még bezáródna.
A priccsre fekszem, a falat simogatom, és azokra a napokra gondolok, amikor a taximban ültem, és a legnagyobb gondom az volt, hogy rávegyem Mattet, hogy ne lógjon az iskolából. Aztán az jut eszembe, ha ő nincs, talán nem is kerülök ebben a helyzetbe. Talán most is ott ülhetnék a taximban, és most is szabad lehetnék mindenféle cellák, rácsok és őrök nélkül. Könnyű lenne hinni a gondolatnak, könnyű lenne valakit hibáztatni, és addig sem azon gondolkodni, hogy én mit szúrtam el. Mit nem szúrtam el.
Az éneklés közepénél bekapcsolódóm egy kicsit, aztán mikor már túlságosan ráz a zokogás, csak hüppögök, és inkább abbahagyom. A falhoz fordulok, és megpróbálom álomba sírni magamat, mint minden egyes éjszaka. Néhányszor még felriadok azt képzelve, hogy a szirénát hallom, fel kell kelnem, és rohannom, különben velem is végeznek, de végül nyomasztó, álomtalan alvásba merülök. Matt hangját hallom a fülemben, mielőtt végre elalszom. Biztosan ezt is csak képzelem.

by **Yvette** Pént. 28 Szept. 2012, 18:26

A cellákban mély csend honol, csak azok figyelhetnek fel valami változásra, akik éberen várják az éjjel elmúlását. A cellaajtók hangtalanul elhúzódnak, de a lámpák sötétek maradnak. Kattanássorozatra ébrednek azok, akik még aludtak, azokról, akik megmozdulnak a földre zuhannak a nyakörvek, ártalmatlanul. Valahol tűz lobban és az egyik cellából, Ted alatti cellából, ahova a fiát is beosztották, hangtalanul kilép egy két és fél méteres hófehér szaszkacs, mancsában két nyakörvvel.

- Mindenki hozza a nyakörvét. Hazamegyünk.

Hangja nagyon mély, nagyon komor és tiszteletet parancsoló. Csak kevesen tudják, hogy ez az óriás az az apró fekete nőből lett, akit mind doktorukként tiszteltek a fogság alatt. Szavaira láng fut végig a korláton, pokoli fényt adva a helynek és a rabok lassan, egyesével, vagy egymást támogatva a földszint felé igyekeznek. Elöl azok, akik még képesek harcolni, mögöttük a sebesültek, fiatalok, gyengék, öregek, hátul pedig a kevésbé harcképesek, hátvédnek. Minden lökdösődés nélkül megy végbe, mintha mindenki összebeszélt volna egy pillanat alatt. A szaszkacs és a lángember áll legelöl, várva hogy kironthassanak hosszú rabságuk helyszínéről.

by **Godlaw / Tao** Hétf. 01 Okt. 2012, 10:18

Kattanás riaszt fel az álmomból. A városban voltam, a kocsimban ültem, és tartottam valahová... De azt már nem tudom, hogy merre. Az emlékek kicsúsznak a markomból, minél inkább próbálom felidézni a képeket, annál messzebb kerülök tőlük, homályossá, zavarossá válnak, és már csak elképzelem, hogy álmodtam.
Kattanás? Görcsösen összerándulva ülök fel, ahogy rájövök, hogy nincs ilyen jel. Sziréna van. Parancsok vannak. Zajok és fények. De most csak kattanás, és halkan nyílik az ajtó. Fázik a... Nyakam. Ahogy odakapok, észreveszem, hogy nincs rajtam a nyakörv, az ágyon van, egyszerűen leesett rólam.
Nem, ez trükk, próbára tesznek minket, nem szabad menekülnünk, csak tesztelnek. Aki kimegy, annak vége! Ez csak álom, még mindig alszom, és rémálmok gyötörnek. De látom, hogy mindenki más is megy. A cellatársamra nézek, aztán fények gyúlnak, eltakarom a szememet, aztán lassan szoktatom magam a tűzhöz. Melegség és fény. A szőrös szörnyetegre nézek, aki ki akar minket vinni. Ez csak álom lehet, de... Valóságnak tűnik. Lassan, az utolsók közt lépek ki bátortalanul cellából kezemben a nyakörvvel, a sor végén vagyok, nem utolsóként, de előre biztos nem megyek. Botorkálok, és úgy nézek körül, mintha sosem jártam volna itt. Matt cellájához megyek, ha nem találom ott, akkor pedig a sorban kezdem keresni.
-Matt! Matthew! Hol vagy Matt?

by Ajánlott tartalom

Labrador - Cellák

Labrador - Cellák

Re: Labrador - Cellák

Re: Labrador - Cellák

Re: Labrador - Cellák

Re: Labrador - Cellák

Re: Labrador - Cellák

Re: Labrador - Cellák

Re: Labrador - Cellák

Re: Labrador - Cellák

Re: Labrador - Cellák

Re: Labrador - Cellák

Re: Labrador - Cellák

Re: Labrador - Cellák

Re: Labrador - Cellák

Re: Labrador - Cellák

Re: Labrador - Cellák