Lance Harris szobája

Egyszerű szoba, talán annyi különlegességgel, hogy egy viszonylag nagy erkéllyel rendelkezik, ami mellett egy fa nő. Egyébiránt a szoba teljesen átlagos, ágy, szekrény, polcok.

Lance Harris

//Előzmény: Kert és erdő a birtok körül//
Megvető kis fintorral nézek be a helységbe, noha ízlésesen van berendezve. Első dolgom szélesre nyitni az erkély ajtaját, illetve az ablakokat. Megszaglászom a levegőt. Nem tetszik, túlságosan is zárt helység, még így nyitott ablakkal is. A leveleit éppen bontogató fa, talán egy kicsit segít a helyzeten, de csak egy egészen minimálisat.
Hátrafordulok, és ránézek Szehmetre, próbálok valami emberi ábrázatot varázsolni az arcomra, kisebb nagyobb sikerrel, majd megszólalok:
-Akkor most itt fogunk maradni?
Kérdem, noha ez volt a célom mikor idejöttem... De milyen régen volt az már, és annyi minden történt azóta, mióta beléptem az iskola ajtaján.

Derűsen nézi a fintort a fiú arcán. Ami neki olyan megszokott volt, a srácnak idegen, és enyhén kellemetlen lehetett, mégis, biztosra vette, hogy előbb-utóbb meg fogja kedvelni a helyet. Abban azonban már nem volt biztos, hogy örülni fog-e ennek.
- Ez a szoba épp üres. Szerintem jó lesz neked- mutatta be a helyiséget szűkszavúan. A nagy ablakok, a levegős helyiség talán elhozza neki a szabadság érzetét. Ő sem választott volna magának más karakterű szobát.
- Itt fogsz.. -javítja ki. Már vágyott a saját szobájába, egy jó zuhanyra és alvásra.
- Azt hiszem segítek egy kicsit.. lemosni a vért, már ahol nem áztatjuk át a kötést, aztán jobb ha alszol egy nagyot. Az alvásnál nincs hatásosabb gyógyító. Félek... holnap sem lesz sokkal jobban a karod- tette hozzá aggodalmas hangon. A vállba harapott seb volt a legsúlyosabb, amit okozott, és minden bizonnyal sok kellemetlenséget fog még jelenteni a fiúnak.

Szehmet neheztelés nélkül fogadja a döntést. Arcán továbbra is a kedves, nyugodt derű honol. Noha eltervezte a fiú ágyba juttatását, nem akarta erőltetni. Nem akarta hirtelen megváltoztatni őt, és olyasmire rávenni, ami természete ellen való, így a késztetést, hogy engesztelésül kicsit gondoskodjon róla, elnyomta magában.
- Legyen hát.- szól, bár tart tőle, hogy a srác összevizezi a kötést, és akkor az semmit nem ér, így újra szóra nyitja a száját.
- Akkor javaslom hogy halaszd honlapra a dolgot, és aludj.- Egy kis koszba nem hal bele az ember, és az ágynemű könnyen cserélhető. A kötés viszont kényes dolog.
-Jó pihenést.-indul el végül kifelé a szobából, de az ajtóból még vissza pillant, mintha gondolatot olvasna. Tekintetében cinkos csillanás.
-Aztán ne erőltesd meg magad nagyon.-ezzel kilép, magár a hagyva a fiút.