Heka

by **Szehmet** Csüt. 12 Júl. 2012, 23:08

Adatok:
Név: Heka
Egyéb név(i): Jared Aaron Voice
Faj: mutáns
Nem: férfi
Jellem: az emberekkel jóindulatú, de általában még értük is csak kevés kockázatot vállaló fiú. Kissé filozofikus, kissé ábrándos, de az élet játékának élvezete a gyengéje. Szívesen figyeli, hogyan szöknek szárba a másokban elültetett gondolatok, hogyan formálódik az élet, és kedveli a végletes érzéseket, eseményeket, s ezek megtapasztalásáért alkalomadtán még a biztonságot is hajlandó feladni.
Nem tartozik a nagy harcosok közé, az ismert harci módszereket inkább a test kiművelésének formájaként tartja számon, ennek ellenére a különféle eszközök forgatásában megfelelő jártasságot szerzett.
Személyazonosság: titkos
Születési helye és idő: 2021. február 4. Egyiptom, Rejtett templom
Kor: 24
Család:
- anyja: Szehmet
- apja : Anubisz
Foglalkozás: színész
Testmagassága: 1,83 m
Testsúlya: 72 kg
Szeme színe: mélyvörös
Haja színe: fehér
Bőre színe: fehér
Különleges ismertetőjel: tetoválásba foglalt apai áldás az oldalán, különös színű szeme
Repülési sebesség: -
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges, természetes betegségek nem fogják,
átlagos embereknél erősebb, anélkül, hogy nagydarabnak hatna. Nehéz botját minden probléma nélkül forgatja, és saját súlyát is könnyen megtartja, még nehezített körülmények közt is.

Életrajza:
Heka fogantatása épp csak árnyalatnyit volt varázslatosabb, mint az ilyen hírneves szülőktől várná az ember.
NewYork pusztuló városában egy udzsat szem ragyogott fel, és ellenállhatatlanul vonzotta magához Szehmetet. Oly valószerűtlenül ragyogott a romok közt, hogy a nő képtelen volt otthagyni. Szinte megbabonázta az ereklye, és kinyúlt felé. Mikor megérintette, a világ meglódult körötte. A teleportáció ismerős érzése lett úrrá rajta, s mikor véget ért, lába már forró, aranyló homokon nyugodott, a szem pedig eltűnt, mintha soha nem is létezett volna. Annyi vágyakozás, annyi feláldozott remény után Szehmet végre hazatért.
Hosszú sóhajt hallatott, teste pedig láthatóan megkönnyebbült a terhektől. Nem kérdezte miért, csupán elfogadta, hogy vissza kellett térnie. Egyetlen hely volt csupán, amit mindennél jobban látni vágyott, a rejtett templom, ahol nevelkedett. Ennyi év múltán is jól ismerte az utat. Nem véthette el, mikor azonban arra a helyre ért, ahol a templomnak kellett volna lennie, semmit nem talált, csak az aranyló sivatagot. Tudta, hogy a homok nem temethette el, de csupán halvány sejtelem biztatta. Valami megfoghatatlan érzet, mely azt mondta, csupán karnyújtásnyira áll a helytől, ahová vágyakozik, mégsem léphet be. Dühöt és csalódottságot érzett. Hinni akarta, hogy nem azért hozta haza a szem, hogy megmutassa kirekesztettségét, a hosszú tétovázás következményét. Végül, ahogy a düh csillapult, úgy döntött, megpróbálja áthágni a láthatatlan akadályt, így letelepedett a perzselő homokba. Megpróbált nyitott lenni, befogadó. Egy akart lenni a földdel, ami a világra szülte. Régen tanult módszerekhez próbált nyúlni, hogy lásson, érezzen. Nem törődött a múló idővel, a test kényszereivel, jelzéseivel. Megtisztulásra vágyott, mert hitte, hogy az a kulcs a belépéshez. Olyannyira igyekezett kizárni a külső benyomásokat, hogy túl későn vette észre az ébredő homokderviseket, és mire bármit tett volna, elborította a vörös förgeteg.
A karcos homok vadul ostromolta. Szehmet érezte, ahogy felmarja a bőrét, és igyekszik teleszórni a szemeit, ám ahogy jött, úgy el is múlt a vihar, és a hirtelen beállt csendben végre kinyitotta a szemeit. A hely, amit látott, nem a rejtett templom volt, de épp olyan otthonos érzéssel töltötte el. A jade szemek olyan csodára nyíltak, mely nem létezhetett egy megkínzott világban. Mintha a múlt egy darabja kelt volna életre, úgy ragyogott a kéklő tó, úgy magasodtak előtte a festett oszlopok, és rajtuk a könnyű, hűs árnyékot ígérő szövetek. Az oszlopok közt pedig egy addig sosem látott, mégis ismerős alak tűnt fel, sakálarcán mindentudó mosoly játszott.

Heka Anubis_and_Bastet_by_Maelthra

Ez volt az alkalom, mikor Szehmet először állt szemtől szemben Anubisszal, a küldöttel az isteni világból, ki egy felsőbb hatalom parancsára földi alakot öltött, és úgy jött el érte, ahogyan ő járta a világot: a nagy Anubisz földi arcaként. A férfi lett a kalauza, tanítója és hamarosan több annál. Románcuk lassan fejlődött, de annál teljesebbé vált, s hamarosan Szehmet megfogant, ezzel együtt azonban fátyolkönnyű szomorúság is szívére telepedett, mert tudta, hogy közeleg az elválás ideje, hiszen sem ő, sem a gyermek nem maradhat ebben a csak számukra létező világban, oly sok dolguk van még a Földön. Anubisz igyekezett megkönnyíteni az elválást, gyengéd szeretettel készítette fel Szehmetet, és saját oltalmazó jegyével látta el a fejlődő magzatot. Majd az álom véget ért, és Szehmet gyermekkori otthonában, az elrejtett templomban ébredt.
Az eltöltött évekből csupán a hiány, és a felette érzett könnyű szomorúság maradt, és a méhében fejlődő, hamarosan megszülető gyermek, akiről tudta, néhány év múlva el kell hagyja, hogy végre valóban a világ szolgálatába lépjen, habár annak mikéntje rejtve maradt. Mégsem keseredett el. Tudta mi célt szolgál a távolság, és időnként, álmaiban még, lassan halványulva, érezte Anubisz szeretetét.

A megszületett gyermek gyorsan fejlődött, s anyja, a megmaradt papokkal együtt, jó tanítónak bizonyult, hiszen habár emberibb külsővel született, és oroszlán tulajdonságait csak rejtve őrizte, épp úgy meg kellett találnia a helyét egy zavaros világban, anyjának elvei és útmutatása pedig nagy segítségére volt ebben.

A fiút már gyerekkorában lenyűgözték az élet megnyilvánulásai, remekül elvolt azzal, ha figyelte a virágok közt dongó méheket, vagy az egyszerű emberek számára láthatatlan örvénylő színeket, melyek a mágia folyamát alkották, és épp ilyen élvezettel csalt mosolyt a templom papjainak arcára, nemritkán egész kis előadásokkal szórakoztatva őket. Rég volt már ennyi élet a falak között.
A templom papjai pedig, ahogy azt a földön járó istenek nélkül is, tették a dolgukat, bízva a felső hatalmakban, és oktatták a fiút, ahogyan hajdan Szehmetet, remélve, hogy az istenek terve újra felemelkedést hoz.

Újabb évek peregtek le, s bár Szehmetnek távoznia kellett, valami homályos célú út miatt, a papok épp oly híven, mint annak előtte, folytatták a tanítást. A fegyverekkel való küzdelem mellett, mikor látták, hogy Heka sokkal ösztönösebben viszonyul a lélek, a Nagy Művészet dolgaihoz, új irányt szabtak oktatásának. Igyekeztek nem csupán az ősi szellemben nevelni, de a lehető legteljesebben megtanítani neki minden misztériumot, amit még őriztek. Szertartásokat, szent szövegeket tanult, és azt a néhány varázslat töredéket, amik még megmaradtak.
Döntésüket végül igazolta Heka egyre inkább kibontakozó képessége, ami a mágiához kötötte, de sok dolog volt, amire ők nem taníthatták meg. Ők az ősi tudás megőrzésére gyűltek össze, s bár generációról generációra adták azt át, sok dolog elveszett, s a nagy istenek, hiába szóltak hozzájuk a kérések, nem küldték el újra a régi ajándékokat. A templom új vezetője, Khefu, pedig úgy döntött, nem szabad zargatniuk az isteneket ezzel, míg Heka fel nem nő, mert talán épp ő az, akiben a tudás rejtezik, akit az elveszett tudás miatt küldtek a földre. Attól a naptól kezdve, ahogy annak idején Szehmetét Tahutimes, fokozott figyelemmel követte a fiú fejlődését, nemegyszer kísérletet téve arra, hogy hosszú elmélkedésekre üljenek le ketten.

Heka azonban, ahogy a mágia maga, változó volt, kissé kiszámíthatatlan, s míg az egyik napon képes volt szenvedélyesen vitázni, vagy csendesen elmélkedni, úgy más napokon megtalálni is nehéz volt a templomban, s ha látták is egy pillanatra, úgy szinte el is tűnt nyomban, mint vízcsepp a mohó homokban. A papok sem tudták, ilyenkor merre jár, ő pedig addig ismeretlen, földalatti folyosókat fedezett fel, s bámulatos tájékozódó képességének hála, e helyek elméjébe vésődtek. Földi szem számára nem sok látnivaló volt e folyosókon, de ő színes folyamokat, haloványan izzó nyomokat fedezett fel, melyeket bár nem tudott végig követni, otthonosnak érzett. Úgy érezte, minden felfedezés egy darabka önmagából, mintha minden pillanattal erősödne, s tudatosabbá válna…
E kirándulásoknak aztán hirtelen vége szakadt. Anubisz folytonos figyelemmel követte a fiú fejlődését, de eljött az idő, mikor be kellett avatkoznia. Heka ösztönösen rátalált a tiszta mágia elszórt, elfeledett hagyatékaira, s ez túl korai ébredést jelentett számára.
Egy kirándulása alkalmával a fiút rossz sejtelem fogta el, s megtorpant. Orra előtt vékony, aranyszín fénypászma törte meg a sötétséget, s csillogó homok hullott alá. Mielőtt bármit is tehetett volna, a lehulló rögöket újabbak követték, míg a zabolátlanul ömlő homok át nem törte az addigi gátat, s az alagút be nem omlott, maga alá temetve a fiút.
Különös szürkeségre ébredt. Örvénylő, üres köztes létben tápászkodott fel, s mellette lassan apja öltött alakot, s mielőtt Heka bármit is szólhatott volna, homlokára tette a kezét, és eltemette a kirándulásokról szóló emlékeit. Heka a sokktól a karjaiba ájult, s Anubisz maga vitte őt vissza a földi világba, egyesítette lelkét a testével, s adta öt át végül a főpapnak, kérve, hogy gátolják meg a további kirándulásait. A megmaradt folyosók még aznap eltűntek, befalazva várják az időt, mikor végre feltárhatják titkaikat a fiú előtt.
A kaland habár látszólag nem hagyott nyomot Hekában, viselkedése nyugodtabb és valamivel kimértebb lett.

Mikor elég nagy lett hozzá, Heka maga választott amerikai nevet, és bizakodva indult nyugatnak, hogy megtalálja és beteljesítse sorsát. Először beutazta Európát, ahol megtapasztalta a modern civilizációt, kiteljesítette színészi képességeit, miközben megismerte és megszerette a művészetek világát, majd Amerika felé vette az irányt, anyjának régi otthona felé. Itt botlott bele a hirdetésbe, ami az újra nyitó Winter Garden Theater-be keresett új, tehetséges színészeket, és nem habozott jelentkezni. A színházat támogatók remélték, hogyha a kultúra újra gyökeret tud verni a városban, az az első lépést jelentheti a valódi újjászületés felé.

Utazásai során, apja tanácsára, igyekezett megismerni a hétköznapi mutánsokat, a lehető legkülönbözőbb rétegeket, de végül igazi elragadtatás nem az elesettek istápolása, vagy a hétköznapi problémák megoldása, hanem a színház folyamatosan változó, csodákkal teli világa iránt ébredt a szívében, ahol a hétköznapok soha nem korlátozták a történeteket. A színpadon megízlelte, milyen az, ha azt a tehetséget, amivel ő is bírt, mindenki természetesnek tekinti, és milyen csodálatos világokat teremt, ha a varázslat szerves részévé válik az életeknek. A színpadon, mióta elhagyta a templomot, újra otthon volt, sőt: ott volt csak igazán otthon, és ott lehetett igazán önmaga, hiszen korán megtanulta, hogy tehetségének mélységeit még egy mutáns világban is, jobb nem felfedni. Nem akart túlzott figyelmet ébreszteni.
Ha képességeit firtatták, csupán könnyű illúziókat mutatott: zenét, fényeket, és igyekezett nem törődni a megvetéssel, amit néha gyenge „képessége” miatt kapott. A színész társaság persze ebben is más volt. Ők üdvözölték az előadásokat még csodálatosabbá tévő ügyeskedéseit.
Az isteni származás soha nem okozott számára olyan nyugtalanságot, mint anyjának. Természetes ténynek fogadta el születésének históriáját, ám ahogy egyre több időt töltött az egyszerű teremtmények között, ő is egyre „emberibbnek” látta magát, míg végül arra jutott, ő sem más, mint ők, csak épp a mágia ajándékát birtokolja, ahogyan mások más ajándékokat.
Mikor szerződtették a Winter Garden Theater-ben, eljátszott a gondolattal, hogy megkeresi anyja régi otthonát, és barátait, de a kezdődő próbák eddig lekötötték, és tartott is a találkozástól.

Képességek:
Mágus: született tehetséggel bír.
- mivel azt tanulta, szavakat alkalmaz (jelenleg erővel bíró óegyiptomiakat), de természetes képessége szerint saját, a legtöbbeknél erősebben lobogó életerejét használja a hatások elindítására.
- Minden mágikus erővel rendelkező karakter érzékeli a mágikus aurákat.

Varázslatok:
- illúzió: ártatlan, és gyenge szemfényvesztés, enyhe realitás manipuláció, mely zenét, zajokat, fényeket vagy árnyékokat teremt látszólag, és megfelelő kíséretként szolgálhat az előadásokhoz. Az egyetlen varázslási módozat, amihez nem használ szavakat, csak a puszta akaratot.
Nem képes nagy területet uralni vele, körülbelül egy színpadnyi térre tud hatni, és ezen a téren belül az illúzió annál erősebb, minél közelebbi a kiterjedése a gyújtóponthoz.
Alkalmas tehát az éjszakai utcán arra, hogy egy árnyékot vonva maga mögé meglapuljon és csökkentse a felfedezés esélyét, vagy a színpadon kiemelje a főszereplőt némi ragyogással, de a terület fényviszonyait nem tudja jelentősen megváltoztatni.

- élet- saját életerejét használva képes fellobbantani az élet szikráját bárkiben, bármiben, ezáltal képes gyógyítani és időlegesen tárgyaknak is életet adni. Látványos és erőteljes képesség, de általában sok erőt igényel.
- Az élet fellobbantásával, abban, akin alkalmazza, akaratától függetlenül némi eufórikus állapotot is előidéz, hiszen a teljességgel tölti meg az embert, így bár meggyógyítja őt, egy időre harcképtelenné is teszi.
Kis sebeknél, betegségeknél tulajdonképpen csak elindítja a gyorsabb gyógyulást, az ő ereje nem csorbul, nagyobbaknál azonban saját életerejéből előlegezi meg a hiányzót, miközben az ember saját életerejét is gerjeszti, ezért ez, a sebtől függően, igen megerőltető lehet. Ez esetben a felhasznált erő nem tér vissza hozzá, a beavatkozástól függően, pihenéssel, képessége pihentetésével lassan szivárog vissza.
Holtakat nem képes visszahozni, haldoklók esetén pedig saját életét veszélyezteti, ha túl is éli, hosszú pihenéssel kell számolnia, mely hetekre, vagy akár hónapokra is elnyúlhat, ez idő alatt pedig jobban teszi, ha ágyban marad, vagy legalábbis nem tesz semmi megterhelőt, mivel az elcserélt halál árnya felette lebeg, és ha túlerőlteti magát, elragadhatja. Az árny fenyegetése az idő előrehaladtával, ahogy mind több és több erő tér vissza hozzá, csökken.
-A tárgyak, melyekbe életet lehel, parancsait követik, körülményektől függően nagyjából 10 percig képesek megtartani magukban az életet, majd az szétoszlik, és visszatér Hekához. Folyamatos koncentrációval persze tovább is megtarthatja bennük az életet, de ez figyelmének jelentős részét leköti. Így képes vezetni a modern kor járműveit is, anélkül, hogy ismerné őket. Ha azonban erre használja erejét, anélkül, hogy visszahívná azt a tárgyból, nem képes más hatást előidézni.

Heka Anubis_stance_by_kaizerin

Anubisz jegye:
- apja áldását viselve, ha valami módon meghalna, egy köztes világban találja magát, ahol apja lép elő az árnyékból, hogy vissza vezesse a világba, mindaddig míg feladata van ott, illetve fiának, az élethez fűződő képessége ki nem teljesedik. Nem kellemes sem a halál, sem a köztes világban való tartózkodás, sem újra életre kelni, így bár nem is ismeri ezt a lehetőséget, tudat alatt Heka igyekszik elkerülni.
- a jegyen keresztül, Anubisz képes testet ölteni álmaiban, és tanításokat, új feladatokat, alkalmasint figyelmeztetéseket adni neki. Apját csak ezekből az álmokból ismeri, s habár tudja, hogy ő az, és érzi az isten szeretetét, egész gyermekkorában hiányolta őt.

Szakértelmei:
- színészet, cirkuszi előadóművészet, akrobatikus szabadfutás
- több hangszeren való játék
- pusztakezes harcművészet,
-kard, lándzsa,( alap szint); bot, kés; és íj( alap szint) használat- a boton és késen kívül a többit nem gyakorolta a templombeli tartózkodás óta, de ha kezébe kerül, sem magára, sem társaira nem lesz veszélyes, az ellensége meg… valószínűleg kevéssé Very Happy

- nyelvismeret:
óegyiptomi,
arab, angol ( amerikai ): akcentus nélkül
francia, német: enyhe, mai fül számára azonosíthatatlan, akcentussal.
- filozófia
- mágia ismeret

Privát előtörténet véleményezést kérsz: Nem

Megjegyzések:
Az éles küzdelmekben gyakorlatlan, nem is kedveli őket túlzottan.
Általában véve is fiatal és tapasztalatlan a nyugati világ dolgaiban, és ezen az európai utazás is csak alig segített, mert ahelyett hogy a tanulságokkal törődött volna, belevetette magát a színház csodáiba.
A mágiával kapcsolatban rengeteg furcsa tapasztalatot átélt már, de mindig is hiányolt egy valódi mestert. Bizalmát azonban nem adja könnyen.
Természetes betegségek nem fogják.
Teste nem nagydarab, de edzett, fürge és elég erős ahhoz, hogy könnyedén forgassa a nehéz botot, és hogy saját súlyát még extrém körülmények között is megtartsa.

by **Thorhalla** Csüt. 12 Júl. 2012, 23:21

Mivel az erős gyógyíótmágia kellően kompenzálva van, így nem is kötekszem.
Elfogadva, hamarosan indul majd a következő kaland, így akkor oda be is tusz szállni.

by **Thorhalla** Hétf. 29 Júl. 2013, 10:10

Heka elvesztette az egy év során a mutációját (hogy mikor rádbízom), így most már a mágikus képességei pusztán mágikusak és nem pedig mutációból fakadnak.

by **Szehmet** Vas. 25 Aug. 2013, 18:01

Mi egy év az ember életében? Mi ha az álmait követi? Röpke epizód, mely gyorsan lepereg, túl gyorsan is talán.
Heka szinte észre sem vette hogy egy egész év elmúlt már azóta, hogy az újkontinensen megtalálta a testvérét, s mióta a színház teljesjogú tagjaként követte a művészetét. Majdhogynem kétlaki életet élt, mióta a legutolsó kaland lecsengett, javarészt NewYorkban tartózkodott, dolgozott, néha turnézott a társulattal s ezen utak során meglehetősen sok információval gazdagodott a különféle városok aktuális helyzetéről, más alkalmakkor viszont, ha csak lehetett, a testvérével töltötte az időt. Ő aki hiányolta a családot, az egy évnyi nyugalom alatt igyekezett kiélvezni annak minden előnyét.

A helyi X-Menhez is el-ellátogatott, a nagy megismerkedés kezdeti nehézségeit és izgalmait már úgyis letudta mikor a túlpartiakkal megismerkedett, szóval itt már nem érte túl sok meglepetés. Bár furcsa volt szemtől szemben állni azokkal akiket ismert az anyja, és bejárni azokat a helyeket, ahol élt, mégis kellemesen érezte magát, olyannyira hogy rendszeres látogatójává vált a Kúriának, alkalmasint a velük való edzéssel is megpróbálkozott, illetve ha képes volt rá, szívesen besegtett, s mint feltörekvőben lévő színész, a kötelező jótékonykodásának is az intézmény felé tett eleget. Mert ugye Amerika még most is szerette ha a hírességek jótékonykodnak, s ő bár mutáns mivoltát elveszítette, szívesebben mondott le keresetének egy részéről ismerősök, mint ismeretlenek javára. A színházi munka mellett néhány kisebb filmben is szerepet kapott, az Álomgyár most sem pihent, és ezáltal olyan társadalmilag magasabb rangú körökbe is beléphetett, amibe ismeretlenül sosem lehetett volna, de továbbra is jobban kedvelte a színpadi munkát, hiszen ott közvetlenül megélhette a tömeg áhítatát.

Mint feltörekvő hírességet több nővel is kapcsolatba hozták, volt egy különösen emlékezetes eset, mikor egy ismeretlen fiatal nő azzal a képtelenséggel állt elő, hogy Hekától van gyereke. Ez persze, miként kiderült, teljes képtelenség volt, mindenesetre a Heka köré szerveződött stáb remekül kihasználta az ingyen reklám lehetőségét. Minden híresztelés ellenére valójában csak egy röpke románca volt a társulat egyik tagjával, egy francia származású táncművésszel, de ez sem tartott néhány hónapnál tovább.

A változás, mely Hekát hírtelen, a színpadon érte a Don Giovanni előadása alatt egy pillanatig fenyegetve a karrierjét, hála azonban a színpadon töltött időből adódó profizmusának nem okozott komoly gondot, s lelki szempontból sem rázta meg különösebben. A mágia, az életének legfőbb fűszere és szenvedélye továbbra is megmaradt neki, habár azt továbbra is titokként kezelte a nyilvánosság előtt.
Persze a mágikus tudása nem maradt teljesen változatlan, hiszen többek közt kutatni kezdett a repülés lehetősége után. A kaland nem múlt hát el nyomtalanul, eltervezte hogy kerüljön bármennyi időbe, egy napon mások nélkül fog repülni, de még messze nem ért a kutatás végére.

Mágikus művészetében lényegében csak annyit lépett előre, hogy az illúzióihoz egyre kevésbé voltak szükségesek a szavak, és azok hatásait is jobban el tudta nyújtani, illetve erősíteni vagy finomabban, egyszerre alkalmazni, így árnyékokkal fényekkel akár már egyszerre manipulálva lényeges tulajdonságai megváltoztatása nélkül is képessé vált testileg ugyan hasonló, de mégis más embernek tűnni, ami pár egyszerű kiegészítővel nagyon hasznos, ha a rajongók tudta nélkül kellett kiruccannia valahová.

by **Thorhalla** Vas. 25 Aug. 2013, 18:22

Elfogadva, kitalálok valamit Neked is, vagy azt, hogy kikhez tudnálak bemesélni Smile

by **Thorhalla** Csüt. 29 Aug. 2013, 10:03

Kezdtem Neked itt Smile

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t2010-tian-kina-es-japan#33939

by Ajánlott tartalom

Heka

Heka

Re: Heka

Re: Heka

Re: Heka

Re: Heka

Re: Heka

Re: Heka