A Farkasölő

Név: Aglaya Dolgorukov
Egyéb név: Farkasölő, Fehér Villám
Faj: mutáns
Nem: nő
Jellem: gonosz
Személyazonosság: titkos
Születési helye és idő: 2004. December 10., Moszkva
Foglalkozás: Életművész
Testmagassága: 170 cm
Testsúlya: 60 kg
Szeme színe: kék
Haja színe: ezüst (festett)
Bőre színe: kaukázusi (fehér)
Különleges ismertetőjel: -
Repülési sebesség: -
Egészségi állapot / betegségek: egészséges

Előtörténet:

Az idő mindent begyógyít, ez mindenre és mindenkire igaz. Kivéve rám. Edietikus memóriával születtem, vagyis tökéletes memóriával. Emlékszem arra mikor kihúztak abból a mocskos barlanglyukból kilenc hónap után egy nagyon kis lyukon keresztül. A sajt így érezheti magát, mikor lereszelik. Egy nagyobb része voltam most két barmi aránytalan részre szakadtam. Emlékszem arra is mikor órák hosszát bőgtem azért, mert baromira irritált a gönc amit rámadtak, és mikor már nem volt ötletük, hogy mit csináljanak velem rumba áztatott kenyérrel etettek, hogy lenyugodjak. Másnap megtanultam a leckét: Ne sírj, hogyha nem akarsz iszonyatos fejfájással és szédüléssel kelni. A szüleim jók voltak ilyen szempontból, korán megtanítottak mindenre amire a való életben szükségem volt. Emlékszem az első napomra az általános iskolában, barátkozni próbáltam anélkül, hogy barátságos lennék és ezért elbuktam. Emlékszem Oroszországra és a kis nyugodt városkára ahol laktunk, elég közel Szibériához. Szinte mindenki feketében járt, mert a havas tájon az volt a legfeltűnőbb szín, én fehérben jártam és mindig jó nagy kerülőt tettem az iskola felé így megúsztam azt, hogy találkozzak a rossz fiúkkal. Nem vertek meg sosem, egyszer sem, de nem akartam nekik megadni a lehetőséget.Távolról figyeltem őket a fehér ninja ruhámban, ahogyan másokat vernek el, hogy megkapják a pénzét.Csak figyeltem, és tanultam. Nem tudtam még eldönteni, hogy segítsek e vagy beszálljak, a személyiségem ezen része csak sokkal később fejlődött ki. Emlékszem arra is pontosan, hogy apám öt évig volt munkanélküli és szabadidejében nyolvanháromszor csalta meg édesanyámat, honnan tudom? A fehér nindja ruha sok mindenben segített és a tökéletes memóriám jó detektívvé tett. Édesanyám se volt éppen egy szent, az italozásnak köszönhetően előjött belőle az agresszív énje és mikor megtalált akkor rendesen elvert. Emlékszem minden ütésre, minden szitokra, minden szájszagra ami anyámból áradt, a rumot szerette a legjobban. Én nem szerettem a rumot.
Emlékszem amikor először megjött, tizenhárom éves voltam és huszonkét hetes. Emlékszem, hogy sosem féltem annál jobban, azóta sem. Nem kívánom senkinek azt az érzést mikor először megjön neki és nem is tudja mi az és annyi vért lát, azt hiszi meg fog halni. Persze néha anyámék beszéltek arról, hogy "majd nő leszek" de mindig csak ezek a tabuk ezek a rejtvények, amiket ke kellett volna találnom magamtól. Miután ténylegesen elmagyarázták a szüleim véget ért életem leghosszabb órája, mikor azt hittem meg fogok halni. Ebben az egy órában hatalas önfelfedezéseket tettem, például, hogy én egyáltalán nem is élek. Nem bújkálhatok el senki elől, mint eddig, nem lehetek szótlan amikor meg kell szólalnom. Aznap kinyílt a világ előttem, nem bújkáltam, nem hallgattam. Mindenbe és mindenkibe belekötöttem, tudtam, hogy nincs igazuk és akkor megmondtam. A tanároknak nem tetszett ez a stílus, annyira nem, hogy fegyelmi meghallgatásig fajult a viselkedésemért. Én kijavítottam őket, hogy ez nem viselkedés, ez életstílus, én Punk vagyok az önkifejezésem végtelen. Ezt nem fogadták el, de figyelembe vették a jó tanulmányaimat is, ezért azt tanácsolták a szüleimnek, hogy próbáljanak beiratni egy bentlakásos iskolába, ahol fegyelmet fogok majd tanulni.
Emlékszem, hogy ezután csináltam meg életem legnagyobb hülyeségét, de sosem fogom megbánni. Kiszöktem a havas erdőkbe, úgy éreztem kiesett a kezemből a saját életem irányítása és már mások teszik. Az erdőben úrja magamra találok, gondoltam nem is járhattam volna messzebb az igazságtól. Az első éjszakám volt és olyan messze futottam amennyire csak tudtam a várostól, hogy ne találjanak rám. Egy fa tövében telepedtem le és egyszer csak valami meglepően meleget éreztem a nyakamnál, odanéztem és egy szibériai farkas tátotta a száját felém, azonnal lebuktam és rúgdolózni kezdtem az arca felé. Normális esetben ettől csak dühösebb lett volna, ám mikor abbahagytam azt vettem észre, hogy a hatalmas farkas teljesen össze van zavarodva és véres fejjel tántorog. Felálltam és néztem az ájuldozó állatot. Hirtelen nagyon sok erőt éreztem a végtagjaimban, végtelen energiát, amit úgy éretem nem szabad bezárva tartanom. Belerúgtam még egyet a farkasba immár a gyomrába. Elmosolyodtam. Úgy éreztem magamra találtam, ez vagyok én. A táskámból elővettem a késemet, majd felkészültem és elkezdtem belevágni az állatba, ahogyan csak tudtam. Meleg vér fröccsent az arcomra, ami teljesen ellenkező hatást váltott ki belőlem, mint mikor az én véremről van szó. Megnyaltam a szám és lenyeltem egy kis vért, nem undorodtam tőle, úgy éreztem ez még erősebbé tesz. Mikor abbahagytam a farkas már csak egy húscafat volt, addig fehér bundája szinte megszűnt létezni és az egész vörös lett, csak a csontjai fehérlettek ki, itt-ott. Ahogyan megnyugodtam visszatért belém a józan ész és belegondoltam mit csináltam. Gyorsabban rúgtam azt az állatot, mint egy átlagos ember, ezért ájuldozott és sokkal gyorsabban mozgattam a kést is, minthogy az az emberi szemnek látható legyen. A fa elé álltam, aminél korábban pihentem és gondoltam kipróbálom mégegyszer. Kiszúrtam egy másik meszi fát, lassan lábbal kimértem, hogy körülbelül hány méter van a két fa között, majd megálltam az egyiknél és megvártam míg az órámon a mutató a 12-re ér és elkezdtem futni. Az eredemény lenyűgöző volt. Egy újabb világ nyílt meg számomra.
Magamtól visszamentem a városba, most már tudtam, hogy mit kell tennem, hogy a kezembe vegyem az irányítást. És nem féltem tőle, nem féltem, hogy bántok valakit. Csak én vagyok a fontos, én, akivel senki sem törődik.
Édesanyám és apám teljesen kikészültek, életükben először úgy tettek mintha szeretnének és ölelgettek és csókolgatták a farkasvéres arcom. Nem mondtam el nekik mi történt, nem mondtam el senkinek. A tudás csak addig hatalom míg meg nem osztod mással. Másnap egy kellemes családi reggelinél közöltem velük, hogy ha elküldenek bentlakásos iskolába az akaratomon kívül, akkor megölöm őket. Az iskolában is új színek találtak rám, megszólítottam egy lányt, aki mindig olyan kedvesnek tűnt és megkérdeztem van e kedve eljönni hozzám. Nem tudta mire vállalkozik mikor bólintott. Azt hitte babázni akarok vele, vagy fiúkról beszélni, de amit én akartam az igazi leszboszi szex. Ő nem akarta, mégis megtörtént. A végén már finoman bújni akart hozzám, én ekkor vesztettem el az érdeklődésem benne. Viszont újra megízlelhettem a vérontás melegét, csak most más formában. Ezúttal már a saját véremtől sem féltem.
Emlékszem, hogy a suliban megvertem a rosszfiúkat, majd azt akit ők akartak megverni. Az erőmet se rejtettem véka alá, olyan gyorsan püföltem őket, hogy észre sem vették. A fegyelmi ezúttal komoly volt. Apám csomagolt be nekem, anyám pedig közben elmagyarázta, hogy el kell mennem egy Egyesült Államok-beli leányiskolába, ahol jól tudnák kezelni az erőszakosságomat.
Beleegyeztem, ebben a sehonnai kis városban egyébként se éreztem már jól magam. Ahogyan kinyíltam a világnak egyre kisebb lett számomra. Kocsival vittek ki Moszkvába a repülőtérre, utoljára emlékeztettem őket arra, amit pár hete mondtam, majd elvágtam apám torkát a hátsó ülésről. Emlékszem ahogyan anyám sikoltozott, végre nem egy szerepet játszott, végre nem játszotta el, hogy az anyám, hanem őszinte volt, ami tetszett. Őt csak gyomron szúrtam, így lett pár órája elgondolkozni az életén mielőtt meghal. Felszálltam a repülőre, emlékszem milyen jó érzés volt repülni és látni a felhőket, gyönyörűek voltak tesközelből.
Emlékszem mikor megérkeztem, azonnal megtetszett a népes New York városa, a szagok és, hogy minden olyan hatalmas volt. A felhőkarcolók az égbe nyúltak, az emberek öltönyökben jártak. Ekkor éreztem először, hogy én ezt uralni akarom. Vágyom a pénzre, vágyom a nőkre és a férfiakra, vágyom a bűntetlen vérontásra.
Nem jelentkeztem be a lányiskolába, helyette feketén gyorsíróként kedztem el dolgozni egy multinacionális cégnél. Remélem nem kell elmondanom miért lettem sikeres gyorsíró. Itt elég szépen kerestem és gyűjtöttem a pénzt a nagyobb terveimre. Megtudtam, hogy más ilyen "mutánsok" is léteznek, mint én, de nem nagyon kavart fel, attól én még egyedül vagyok. Az irodában a jó kislányt játszottam, a vérontást pedig egy időre leszűkítettem szűz lányok megrontására. A vágyam a gyilkolásra hamar előjött megint, itt New Yorkba uygan több ember van, de kevesebb szűz, egyik sem ártatlan, mindegyiknek megvan a maga mocska. Emlékszem mikor a főnököm kikezdett velem, először és utoljára. Egy hatalmas arccal rendelkező marketing igazgató volt, aki azt hitte, hogy mindenki egy füttyentésre szétrakja neki a lábát. Én is szétraktam, de nem egy füttyentésre. Két évig játszottam neki az ártatlan, megkaphatatlan kislányt, hogy végül nekem adja a cég részvényeinek felét cserébe egy kis fiatalkorú szexért. Tizenhat éves voltam és sokkal többet tudtam az életről, mint ő harminc évesen.
Sajnos a következő éjszaka váratlan halált halt, felvágta az ereit és miközben elvérzett rám örökölte az összes többi részvényét is minden másik cégnél. Az aláírás nem volt tökéletes, de hogy tudna egy éppen elvérző ember, remegő kézzel úgy aláírni ahogyan szokott? Így végülis hivatalos lett, és tizenhat évesen havonta több pénzt kerestem a semmit tevéssel, mint a szüleim egy év alatt. Ezentúl nem volt munkám, csak tőzsdéztem, amihez, mint kiderült elég sok érzékem van, az eidetikus memóriám is sokat segített. Az elkövetkezendő két évben építettem a birodalmam és eljártam mindenféle helyekre, ahol különböző drogokat, hallucinogén szereket próbáltam ki, és prostituáltakkal feküdtem le. Öltem is, nem keveset öltem, úgy tűnik ez a hobbi sosem lesz divatja múlt és miért nem tudnak elkapni? Nos, egyrészt gyors vagyok másrészt gazdag. Egy gyilkosnak nem kell több a túléléshez. Így tizennyolc évesen úgy érzem készen állok a következő lépésre, hogy uralkodjak. Ki tudja mi vár még rám. Felvettem a Farkasölő becenevet tisztelve az első gyilkosságomat és próbálom megváltani a világot.

Képességek:

Képes nagyon gyors mozgásra minden végtagjával és testrészével, ennek köszönhetően nagyon gyorsan képes futni, ütni, rúgni stb. Maximum futási sebessége: 60 km/h. Ötször többet képes rúgni illetve ütni annyi idő alatt amennyiben egy ember egyszer üt vagy rúg. A lendület hatsára, amit az ütés vagy rúgás gyorsasága okoz másfélszer olyan erős ütéseket vagy rúgásokat képes bevinni, mint egy átlagos ember. Reflexei és felfogóképessége is ugyanúgy ötször gyorsabbak az átlagos emberénél ha használja a képességét. Azonban, élettartama megfeleződik a képessége miatt, amiről még nincs tudomása.
Illetve tökéletes memóriával rendelkezik, ez nem mutáns képesség, sima emberi rendelleneség.

Szakértelmei:
Tőzsdézés
Gyilkolás
Késekkel bánás

Kinézet:

A sebességed 60km/óra. Ennyi az első szinten elfogadott. Ha ragaszkodsz a 100km/órára fejlesztened kell, akkor írd oda h ez már 2,5 kredit után van. Aztán vond le a krediteket Donaldtól.
Ezenfelül felkerülsz vérdíjlistára a gyilkosság miatt, nem árt ha tudod.

Ha javítod, amit kértem szólj kérlek.

Szerk: elfogadva.