San Fransisco

Valahol a kikötőben (Albert Shear magánkalandja)

Éjszaka volt, a köd felszállt a Csendes Óceán felszínéről és elindult a kikötő épületei felé, lassan megült a sikátorokban, az ott veszteglő hajókat szörnyetegeké változtatva. Asp, a csempészt ide hívta a megbízója. Amikor megérkezett, megérezte, hogy valaki áll a háta mögött.
Amikor megfordult egy sovány férfit látott. A homlokától a feje búbjáig lévő rész teljesen kopasz volt, a halántékán és a tarkóján volt csak valami betegesen vörös hajzat. A férfi bal szemgolyója vakon maradt a semmibe, a jobb pedig idegesen forgott az üregébe.
- Daniels Monroe vagyok -előrelépett és kezet nyújtott Aspnak. - Akkor ki tudna vinni? - Hátrapillantott a válla mögött, majd újra a csempészre nézett. Az arcán csak most vehette észre a karmolásokat, amik egy-két naposnak tűntek.
- Én nem tudok fizetni, de akiknek kell az információ ami a fejemben van, azok szerintem megfelelő fizetséget adhatnak önnek...

Asp szerette a kikötőt. A hideget és a ködöt, már kevésbé. Ebben a városban pedig mind a háromból jutott neki és ez éppen elég volt ahhoz, hogy utálja Friscot...bár a hideg relatív fogalom volt és ezt ő is tudta. A DAK délen fekszik, számára mégis vonzóbb. Mégis csak az otthona. És vágyott haza. Ezzel az elvágyódással kémlelte a kikötő lassan hömpölygő vizét. Aztán a háta mögé tekintett. Állt valaki ott. Egy menekülő...csak kevesen tudnak a harcedzett mutáns mögé lopakodni. Még kevesebben élték túl. Lassan hátrafordul és végigméri a férfit.
- Én meg a szállítmányozó vagyok. És nem tetszel nekem. Ide jövök, a föld másik feléről. És azt mondod nincs pénzed. Homályos utalásokat teszel fizetségre és megbízókra. Meg tudásra. Nekem ennél több kell. Fix költségek vannak egy utazásnál. Amiket nem szokásom pacsira megfinanszírozni. Nem azt mondom, hogy nem vállalom. Azt mondom, hogy motiválnod kell. Meggyőznöd.

A férfi a háta mögé pillantott, majd közelebb lépett, közben feltartotta a kezeit.
- Engem üldöznek, tudja? Néhány mutáns, Apokalipszis egykori szolgái. Olyan információk vannak az agyamba, amik fontosak. Elkapnak, addig nem nyugszanak, míg szét nem cincálják az agyam apró kis cafatokra.
Látszik rajta, hogy ideges, az egyik épület tetejére nézett, majd újra Aspra.
- Jó, a fizetségét Utópiában megkapja, ha elvisz oda. Ezek az információk nagyon fontosak nekik. Az életem múlik rajta, az a telepata, aki a tudatomba helyezte az információt, berakott egy biztonsági intézkedést. Ha nem veszik ki az információt négy napon belül, akkor meghalok? Érti? Összeesek és meghalok. Búsás fizetséget kap...

Asp most felemelné a szemöldökét, ha még lenne neki. Helyette inkább a koponyáján lévő pikkelyeket rezegteti. Ezt a mikro mozgást azonban csak nagyon kevesen veszik vagy vennék egyáltalán észre. Ennek a nonverbális jelnek mintegy kiegészítéseként sóhajt egyet s megcsóválja a fejét. Magában pont arra gondol, hogy itt lenne az ideje rágyújtani. Átalakult tüdeje azonban nem bírja a füstöt. Ez komoly szívfájdalma...már ha fájhatna a szív, de felszínes anatómiai ismereteire támaszkodva kijelentheti, hogy a szív, nem fájhat.
Hosszas hallgatás után végül nagy levegőt vesz és meg is szólal. Mondandója azonban cseppet sem kellemes.
- Szóval aszt akarod mondani... - sose lehet nála tudni, hogy rájátszik-e a selypítésre, vagy bizonyos idegállapotában tényleg átalakulnak a zöngés hangjai sziszegéssé. - hogy üldösznek, nincs pénszed, határidőket szabsz..kockászati tényesző vagy. Pénszt kell rád áldoszni és a határidő miatt a költszégek isz megugranak...Nincs üszlet Danielsz...és örülj, hogy nem torlom meg, hogy a szemmiért utasztam ide.

Daniels csak nézz, majd térdre esik és elkezd zokogni, majd kipakolja a zsebében lévő 5 száz dollárost, majd a kis aprót, valamint egy cigicsikket.
- Könyörgöm, vigyen ki innen! Itt az előleg! Utópiában többet fizetnek majd! Kérem!
Közelebb csúszik a térdein, közben mint egy őrült zokog. A kukánál a szemétben turkáló egyik hajléktalan odapillant, majd megcsóválja a fejét.
- Nem teheti ez!
Ekkor sikátor másik végéből előtűnt egy alak. Magas volt, izmos. A bicepszei szinte duzzadtak az erőtől. Ahogy közelebb lépett feltűnt mohawk stlusban vágott, aranysárga haja valamint az arcát díszítő nonfigurativ tetoválások.
- Köszi Gyíkhús, hogy feltartottad a fickót. Most pedig add ide, és mondd el, hogy mit mondott neked. Ha elmondod, a fizetséged, hogy élve elmehetsz.
Megnyalja a száját.
- Ez Csontpenge! - üvölti Daniels, majd futna, de ekkor a férfi elrugaszkodik, és egy két méteres ugrás után Daniels háta mögött terem, majd elkapja a grabancát.

Aspet nem hatotta meg a könyörgés. Már rég nem Daniels felé nézett, amikor az kipakolta a zsebeit. Egyelőre a hajléktalan formával sem törődött. Nem tartotta veszélyesnek. Ahogy magában is megjegyezte ~ Egyelőre ~ Aztán elindul előre. Az új jövevényre azonban megtorpan. Nem tetszik neki a hangnem, amit megüt vele szemben a férfi. De elengedi a füle mellett. Ezt is csak egyelőre. Nem akar problémát magának, inkább indulna már a hajója felé s haza. A fenyegetés azonban jobban megüti a fülét. Kabátja alatt az övébe nyúl hátul, ahol a két, hajlított pengéjű Khukuriját tartotta. Már-már megszólalt volna, amikor Daniels ismét visítani kezdett. Aztán amikor a "Csontpengének" nevezett féfi elrugaszkodik, Asp követi tekintetével. Amikor kiderül, hogy az izompacsirta nem rá támad, végül ő sem mozdul. Aztán mégis. Előre veszi a kezeit, majd megfordul és elindul vissza annak a török felségjelű hajónak a dokkjához, amivel ide érkezett. ~ Én nem is léptem be hivatalosan ebbe az országba. Hol érdekelne engem egy idegen élete. Még a végén törődnék valakivel. ~ a gondolat végére szélesen elmosolyodik és vidámság költözik a szívébe. Miközben lépésről lépésre közelebb kerül a kiszemelt hajóhoz, folyamatosan figyel, nehogy hátba támadja a számára cseppet sem szimpatikus Csontpenge.

- Hé, kértem tőled valamit Gyíkhús - kiáltotta Csontpenge, majd teljes erőből pofonverte a férfit, az ájultan terült el a földön. A mutáns felmordult, majd ASP elé vágott, a következő pillanatban az alkarjából kettő, 1 méteres, kiálló csontpenge tört elő, vérrel szenyezetten. A férfi ASP nyaka felé vágott.
- Akkor tudsz az információról, ezt igennek veszem! Most akkor meghalsz. Éljen Apokalipszis! - bömbölte.

Felfelé támad...szeme sarkából már látta a mozduló kabátot és érezte a lendülő kéz útvonalát, mielőtt maga a mozdulat végigért volna fizikálisan. Sok éves ringben eltöltött rutin és reflex indult be a másodperc tört része alatt s már vágódik is hátra, derékből a hajlékony gerince. Így próbálja meg elkerülni a nyaka, mint egyébként legkisebb célpont, elleni támadást. De azt is megtanulta, hogy elkerülni nem elég a támadást. Azonnal vissza is kell vágni, hogy minél rövidebbre zárja. Ezért kezeit már neki is nyomja a földnek s amikor felsőteste vízszintbe kerül, a jobb lábával még kitámaszt és a ballal ellenfele hasa felé rúg. Aztán visszarántja a lábát s rugózik egyet jobbján s már páros lábbal lendül hátrafelé, hogy ha a támadója esetleg nem torpant volna meg az előző rúgástól vagy újra támadna, akkor így tartsa magától távol, esetleg még nagyobb sérülést okozzon neki. A hídból való hátraszaltóból próbál talpra érkezni és előrántani két Khukuriját, majd védekező állást szándékozik felvenni.
- Nem akarlak megölni. Ne kényszeríts rá! - Mondja, amennyiben kis csetepatéjukban beállna némi szünet.