Grazielle Montinje

Adatok:

Név: Grazielle Montinje
Egyéb nevei: Grazi, Lele / Sötétkarom
Faj: vérpárduc, zseni alfaj
Nem: nő
Jellem: semleges
Személyazonosság: titkolt
Születési helye és idő: Brazília - Porto Alegre 1995 - január - 04
Kor: 29
Család: Brazíliában maradtak
apa - Roberto Montinje /meghalt/
anya - Rosana M. született Rosanna Nascimento
fiatalabb báty - Dario M.
idősebb báty - Frederico M.
Foglalkozás: biológus az AIM-nál
Testmagassága: 171cm.
Testsúlya emberként/párducként: 60kg. / 70kg.
Szeme színe / párduc alakban: barna / sárga
Haja színe / bunda: barna / fekete
Bőre színe: barna
Különleges ismertetőjel: raszta haj, jobb vállán karmolás szerű tetoválás
Repülési sebesség: -
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges



Életrajza:

Mik jutnak eszükbe az embereknek, ha Brazíliára gondolnak? Rio és a foci, majd a hatalmas Jézus szobor. Pedig a mélyben olyan mitológiák rejtőznek, mik akár nevetségesek is lehetnének, ha nem futnának velünk szembe, mondjuk a mosdóban, mint a nagy szőke lány, aki az iskolákban kísért vérző orral. Babonás népség ez kérem szépen, és bőszen hányják a keresztet magukra, ha valaki démonokat emleget, hát még ha egyéb természetfeletti népeket. Nem is beszélve Curupiráról a természet szellemről, kinek fordítva áll a lábfeje, nehogy követni lehessen és az egyéb erdőkben lakozó furcsa szerzetekről. Ezek után talán nem meglepő, hogy vérmacska családok lakhatnak a szomszédban. Persze ez nem azt jelenti, hogy a brazil nép annyira szeretné őket, sőt. Kifejezetten ijedős és bosszúálló nép, ha valahol mágikus rontásokat, természetfeletti erőket sejtenek.

A Montinje család származása pont ezen fent említett okokból volt erőteljesen rejtett. Családfájukat nem kutatták, a felmenőikről ha kérdeztek, akkor csak a vállukat vonogatták. Persze ez csak a külvilág felé mutatott kép volt. És mégis a mágia és a misztikum mindennapossá vált. Indián szertartásokhoz hasonlatos zenék és a capoeira, mi inkább egy fajta törzsi tánc, semmint modern harcművészet. A család férfi tagjai mind űzték is ezt a furcsa sportot, inkább, mint hogy a focisták közé álljanak, hisz ha kimentek az erdőbe ugrálni és hihetetlen képességükről tettek tanúbizonyságot, kissé könnyebben volt magyarázható hogy csak lelkes táncosok, mint valami nem emberi lények.

Grazielle nagyszülei is már a vérvonalat erősítették, hisz könnyen felismerték a fajtájuk-béli egyedeket. Ésszerűbb is volt a vérpárducokhoz méltó párt keresni, hisz akkor nem kellett úgymond beavatni a nagy titokba a másikat. Ez a hagyomány megmaradt egészen Grazielle szüleinél is. Roberto és Rosanna igazán szerencsés helyzetben voltak ugyan, mivel szerelemből házasodtak és nem kényszerből, mint ez a vérpárducok nemzettségénél gyakran előfordul, de azért nem voltak kirívó esetek. A polgári foglalkozásukra nézve Roberto megmaradt a capoeriánál és mondhatni mester vált belőle, míg Rosanna inkább hajlott a kinti világ felé, de azt is keverve a misztikummal, így lett belőle végül kutató doktor a brazíliai történelem tanszéken. Soha nem volt probléma a foglalkozások miatt kialakuló anyagi különbségekből és a született két fiú is inkább az apja nyomdokaiba lépett. Dario versenyszerűen űzte a sportot, míg az idősebbik testvér, Frederico pusztán hagyományból és kedvtelésből. Sokáig csak négy főből állt a Montinje család, mert Grazielle egy kis, későn született, véletlenke volt. Addigra már mind a két bátyja megházasodott és a szülei nem is merték volna gondolni, hogy még egy gyermekáldásban lesz részük.

Mint egy új vérpárduc születésekor az illik, összehívják a nagycsaládot és bemutatják a csöppséget, kit majdhogynem a fejére ejtenek, csak hogy lássák megvan benne a képesség és a vérvonalat tovább viszi-e? Ez amolyan capoeira szokássá vált a külső szemlélőknek, és bár nem volt egy közmegnyugvás trágya, de betudták a bolond táncosok furcsa szokásai közé.
A kislány a levegőben megfordult és apja combjain landolva tört ki nevetésben. Innentől kezdve már apja vette át a neveltetését, hisz ő értett jobban ezen képességek kifejlesztéshez. Előbb tanult meg gurulni és felfelé mászni, mint rendesen két lábon járni. Nem volt egy csodagyerek, hisz ezt a bátyjaival is végigjátszottak, de jó képességű lánynak bizonyult. Hamarosan társaságot is kapott a játékaihoz, hisz megszületett idősebb bátyjának a harmadik leánygyermeke, kivel szinte elválaszthatatlanok lettek. Egy éves korára már teljes biztonságban egyedül lehetett hagyni, hisz bárhonnan lesett, talpra érkezett, így a korai önellátás is hamar kialakult nála. Már ha önellátásnak lehet azt nevezni, hogy ha fiatalabb bátyja, kinek csak egy fia született, állandóan elhurcolta magával az edzésekre, had tanuljon a gyerek címszóval.
Csak egyetlen aprócska kis baj volt a leányzóval, hogy mindenbe szerette beleakasztani tűhegyes körmöcskéit és erről az egész család se tudta lebeszélni, így kissé távol tartották a külső emberektől, azzal az indokkal, hogy harapós és ijedős. Ebből természetesen csak az első volt igaz, mert azon kívül, hogy elsődleges kapaszkodóként használta karmait, majd mindent meg akart kóstolni, legyen az akár a saját apjának a lába is.
Unkatestvérével, Aliával együtt kerültek ki a családi kötelékből, attól eltekintve hogy egy év volt köztük, mert Grazit visszatartották az iskola-előkészítőből, hogy legyen ideje megtanulni a kinti viselkedési formákat.
Az előkészítőben átlagosan teljesített, nem volt kirívó gyermek, nem úgy unokahúga, akit mindig ki kellett húznia a bajból, a verekedési hajlamai miatt. A kapcsolat közöttük csak egyre erőteljesebbé vált, mikor egy iskolába is kerültek. Anyja vette át innentől kezdve a nevelését apjától, aki persze ettől még nem távolodott el tőle. Megismerkedett a történelemmel, a rajzzal, a kémiával, de mindig is a biológia érdekelte jobban. A Lények felépítése és leginkább a származása, hisz a természetes kíváncsisága folyton űzte afelé, hogy egyszer kiderítse, mitől más mint a többi gyerek, hátha majd akkor őket is ugyanolyanná teheti és nem kell titkolóznia. A testnevelés órákon a teljesítménye kifejezetten rossz volt, mert inkább jobban visszafogta magánt, semmint hogy magyarázkodnia kellett. Alia úgy is mindig szeretett a figyelem középpontjában lenni, így mögé bújva, az árnyékában maradhatott, ahol az egyedfejlődések szakkönyveit böngészhette. Hétköznapokon szinte vakusálig tanult, majd a hétvégéken ment nagybátyjához ki az edzőterembe. Nagybátya, azonban nem csak a sportot tanította meg neki, hanem mert lány, így az önvédelmet is. Ekkor kapott tőle két tőrt, mivel doni ugyan nem tud, legalábbis célozni, de azért nem saját magát vágja meg vele, ha arra kerülne a sor. Ezt persze szülei előtt erősen titkolták, hisz nem akarták hogy vita alakuljon ki.





A tőrrel valami mást is megkapott azonban, amiről csak apja tudott, aki a régi mesékkel altatta lányát még kiskorában. Curupira és a vérpárducok testvériségének meséje annyira beleégett Garziellébe, hogy gyakran járkált ki az erdőbe esténként, a természeti lényeket keresve, és azt a párducot, aki majd lelki társa lesz, majd később már saját kis ruhát is szerzett magának. Eleinte csak játék volt, maszkabál, Riói farsang /ekkor kapta meg a maszkját/, de később egyre jobban beleélte magát a szerepbe; a hős megmentő, az erdők vadjainak védője. A lelki társ helyett azonban, saját magában találta meg az állatot és és vált képessé arra, hogy párduc alakot öltsön, fekete párducét. A család erre a vonására kifejezetten büszke volt, hisz végre felnőtt közéjük. Majd az iskola végével ennek a korszakának is vége szakadt.. egy időre.




A gimnáziumi évei alatt több biológiai versenyen is részt vett és kissé eltávolodott a családtól, mert a városban ahol született nem volt olyan jól felszerelt az iskola így folyamatosan ingázni volt kénytelen. Beiratkozott egy edzőterembe, hogy ne essen ki a gyakorlatból, bár ezért apja erőteljesen megorrolt rá és innentől kezdve egy évig nem is igen beszéltek, csak az anyjával és az unokahúgával tartott a kapcsolatot. A család többi része is apjával értett egyet, mert szerintük első a fajuk és csak utána az egyed érvényesülése. Gimnáziumi utolsó évében tudta meg, hogy apja súlyos beteg lett és ágynak dőlt, így az iskolai befejezést elhalasztotta egy évvel, hogy haza térjen segíteni anyjának és megbéküljön apjával is és a régi életének egy folyamát a szekrény aljából újra előszedje. Kissé átalakításon esett át a régi jelmez, de az érzés még mindig benne maradt és a képessége is, hogy beleolvadjon a vadon állatai közé, alakváltásával.



Anyja unszolására havannai egyetemet néztek ki neki közösen, mit bátyjai ugyan elleneztek, de nem akadékoskodtak sokat anyjuk szigorú eltökéltsége miatt. Apja 2014-ben hunyt el, anyja átköltözött idősebbik bátyjához, Grazielle pedig befejezte a tanulmányait a gimnáziumban és ekkor szakadt el családjától fizikálisan, mert Vedadoba utazott, a Havannai Egyetemre, hogy biológiát hallgasson. Kifejezetten jól haladt tanulmányaiban, bár nem túl kirívóan, de azért végzős korában már válogathatott volna pár állás közül. Ennek ellenére inkább New Yorkba utazott át, hogy a Rockefeller egyetemen folytassa tanulását, immunológia, víruskutatás és a mikrobiológia kutatási területén.
A mágikus köd miatt azonban a tanulmányait fel kel hogy függessze újra és ekkor visszatér úgymond a gyökerekhez, hogy az elmaradt edzéseket bepótolja a magolások közben, mert tanulni akkor is tanult, mikor majdnem minden csődöt mondott, sőt mivel nem volt csak kötelező tanulnivalója, így kissé belenézett a mérgek összetételébe is, azok gyógyításába, előállításába. Csak az elkapott hírekből értesült a dolgokról és a látható jelekből, sokan ismerősei közül úgy is gondolták, hogy valami mágikus burokban él, amiből nem lát kifelé, csak akkor ha valami biológiailag tudományos dologról van szó. Még a Rockefeller egyetem hallgatója, mikor állás ajánlatot kap az egyik tanárának közreműködésével az AIM kutatólaborjába, mit azonnal el is fogad.

Két és fél éve dolgozik az Aimnak, egy éve költözött be AIMvillbe és vette meg végre álmai motorját, amit ugyan nem tudott még akkor vezetni, de a vizsgát hamar letette és végre fél éve a fekete imádottján száguldozhat munkába. Ha épp nem a laborban hajlong a mikroszkóp fölött, akkor az edzőteremben ugrál. Nyílt stílusa miatt sok embert ismer, de egy barátja sincs. Anyjával és unokahúgával tartja a kapcsolatot, rendes, átlagos életet él és csak néha veti ki magát az ablakon, hogy fekete hacukájában „táncoljon” a sötét utcákon. Eddig mondjuk szerencsére elég ügyesen és gyorsan futott ahhoz, hogy ne kerüljön bele semmi balhéba, vagy összetűzésbe, kifejezetten kerüli is.



Talán majd egyszer erőt vesz magán és ténylegesen beleveti magát a zűrös életbe, hogy ne csak álmodozzon a régi mesékről, ahol a párduc szellem alakot öltve védte meg saját népét.




Képességei: fekete párduc alak felöltése, rejtőzés, visszahúzható karmok, 4 tonnás erő, emberinél nagyobb gyorsaság, éles hallás, jó szaglás, állati ösztönök, esés/talpra esés (csak ha minimum két méterről esik), kisebb sérülésekkel szembeni ellenállás, fajtárs felismerése, félhomályban tisztán lát, de a sötétben már nem

Szakértelmei:
capoeira,
portugálul és angolul folyékonyan beszél,
méregkeverés


Privát előtörténet véleményezést kérsz: Nem

Nem is akarok kötekedni, el vagy fogadva.
3200$ a kezdőtőkéd. Még egy adatlapot írj és utána mehetsz is játszani.

Adatlap:

Név: Grazielle Montinje
Lakás/Létesítmény: AIMville lakás
NJK: -
Foglalkozás: biológus
Munkahely: AIMville - kutatólabor
Pénz: 2640$
Bevétel/hét: 700$
Eszközök: -
Felszerelés/fegyverek: 2 tőr /60$/, motor /500$/
Vállalat: AIMville
Szövetség: -
Törzshely, ahol megtalálható: otthon, labor, edzőterem
Ismertebb szövetséges: -
Ismertebb ellenség: -

Felhasznált kreditek: 0
Fennmaradó kreditek: 4