Ralf Shaw

Név: Ralf Shaw
Egyéb nevei:
Faj: mutáns.
Nem: Férfi (vagyis fiú… izé, srác).
Jellem: Random generátor, érzelmi kavalkád a srác, gyakran az alapján dönt, hogy éppen mi jut először az eszébe, lehet, hogy az egész életét megváltoztató döntést hoz egy függöny libbenése alapján. Nem igazán érdekli a jövő, a következmények, teljesen Carpe Diem van, nevelt és tanult, de ez nem sokat számít nála, hiába ismeri az illemet, lehet, hogy teljesen hidegen fogja hagyni, majd a következő pillanatban mindenkit otthagy, hogy egy nénit átsegítsen az úton, de persze a jelentkezése is ugyan úgy random, nem minden döntését hozza meg véletlenszerűen. Utálja, ha megmondják mit tegyen, ha korlátok közé akarják szorítani.
Személyazonosság: nyílt
Születési helye és idő: New York, 2001. November 30.
Kor: 17
Családi állapota: Egyedülálló
Foglalkozás: Utolsó éves középiskolai diák, mások szinte hivatásszerű bosszantása
Testmagassága: 184 cm
Testsúlya: 76 kg
Szeme színe:  zöld
Haja színe:  vörös
Bőre színe:  Fehér
Különleges ismertetőjel:  agyon piercingelt fül
Egészségi állapot/ betegségek:  nemi élete során összeszedett egy gombás fertőzést, ami néha kiújul a karakternél (általában 1-2 hónap telik el két megjelenés között)

Előtörténet:

Ralfnak teljesen átlagos gyerekkora volt, mikor megszületett rózsaszínes volt a bőre, apró, és undorító massza borította, mint bárki mást. Ettől kezdve is szinte mindenben olyan volt, mint egy átlagos gyerek, mintha könyvből olvasta volna, hogy mit kell tegyen. Rosszalkodott, játszott, tévét nézett, és még többet rosszalkodott, majd tovább játszott. A szülei szerették, és megadtak neki szinte mindent, amit kért. Valószínűleg ezek az emberek rontották el teljesen, a túlzott szabadelvű nevelésükkel, és a sok térrel, amit a gyereknek adtak. Persze, megkapta a szidásokat, de sosem verték, nem nevelték bele igazán a tettei következményét, és ez nyomott hagyott a fiún. Persze amikor bekerült az iskolába, akkor kiderült, hogy mégse annyira átlagos, mint a többi gyerek. Sose bírta, ha korlátok közé szorul, mint egy klausztrofóbiás, ilyenkor azt érzi, mintha fuldokolna, küzdeni akar ellene, és ki akar törni a korlátok közül, bármi áron. Ettől függetlenül nem akart az embereknek soha rosszat, sőt, önzetlen volt és kedves, amíg nem bosszantották fel. Viszont ha elpattant az agya, akkor bárkinek és bárminek nekiment, nem volt megállás, egyfajta vörös köd ereszkedett az agyára. És az iskolában sok ilyen eset volt, a szülei ekkor kezdték pszichológushoz hordani a fiút. A kezelések során kiderült, hogy valami gond van az agyával, és nem olyan, mint az átlagos gyerekek – és mindezt méregdrága órabérért… kösz, doki, sokat segítettél. Ettől függetlenül a szülők továbbra is járatták a gyereket, egyre hosszabbak, és egyre kétségbeejtőbbek voltak ezek a foglalkozások, ugyanis nem sikerült semmit elérni, a fiú ugyan olyan maradt, ellenben a pszichológus kezdte tehetetlennek érezni magát, és a gyermek is elkezdett a bosszantásával szórakozni. Ekkor fedezte fel először azt, hogy örömét leli abban, ha mások is hozzá közeli állapotba kerülnek, elveszítik az eszüket, kiakadnak, vagy egyszerűen csak idegesek lesznek. Azonban elkezdte a határokat is kitapogatni, lassan ráérzett, hogy kinél meddig lehet elmenni. Hamarosan ezt az emberek apró reakcióiból is meg tudta állapítani, a finom arcmimika, a szem egy-egy mozzanata, és egyéb dolgokat kezdett megfigyelni másokon, amik elárulhatják. Ez persze nem jelentette azt, hogy többé nem lépte át a határt – volt, akinél elszámolta magát, de a legtöbbször önként, és direkt bosszantotta fel túlságosan, akár a tanára volt, akár az apja, akár a pszichológusa.
Ahogy lassan belépett a tinédzser korba, felfedezte a nőket, az alkoholt, és a cigarettát. Mind a hármat igencsak megszerette, és tizenhat éves korára már láncdohányos volt, alkalmanként kiújuló gombával, amit nem nézetett meg azóta sem, mert a szüleinek nem akarja a tudtára adni, a nemibeteg gondozóba pedig nincs kedve egyedül elmenni, és attól is fél, hogy fiatal korának köszönhetően értesítik a hozzátartozóit.

Szakképzettség:
Középfokú angol tudás, még nincs meg neki, de már nagyjából rendelkezik az érettségihez szükséges tudással, jól verekedik (sajnos gyakran elverték, és meg kellett tanulnia megvédeni magát), képes füstkarikákat fújni, és ismer néhány Zippo trükköt. Van egy „mágikus” képessége, ha kinyitja az apja pénztárcáját, abban talál pénzt. Tehát egy átlagos középiskolai-egyetemista srác képességei. Jó emberismerő.


Képessége: Ralf még mindig nincs tudatában a képességének, úgy hiszi, hogy a fű okozta flashelés illetve hallucinációk okozzák, így képessége még mindig nem teljesen ismert. Egyelőre annyi bizonyos, hogy a látásával kapcsolatos, valamilyen féle szuperlátás, amivel képes dolgokon keresztüllátni, illetve fókuszát változtatva "zoomolni", egészen az emberi DNS szintjéig. A srác viszont egyáltalán nem tudja irányítani (hiszen nem is tudja, hogy van, tehát nem is fejlesztette), a képesség véletlenszerűen jelentkezik, ami gyakran zavaró is számára.

Bővítés:
A Roby's Bárban lezajlott incidens természetesen nem maradt következmények nélkül. A rendőröktől kapott szidás és a bíróságon tapasztalt ellenszenv semmi volt ahhoz képest, amit Ralf a szüleitől kapott. Először szobafogság, ahonnan csak a bírósára járhatott (volna, ha nem lóg ki mindig az ablakon), ezen kívül zsebpénzmegvonás, telefon és egyéb "játékszerek" teljes elkobzása. Apja a katonai iskolát is gyakorta emlegette, és valószínűleg sokáig volt vitatéma szülei között. Végül nem íratták be, és Ralf is megbánást tanúsított, hogy a kedélyeket nyugtassa vele. A család egy elég jó ügyvédet fizetett, végül felmentették a vád alól, főleg Levi képességére helyezve a hangsúlyt, azaz Ralf nem volt beszámítható, illetve kényszer hatására cselekedett - hangoztatta az ügyvéd. Bár a szülők mérhetetlenül csalódottak voltak, a fiú nem tervez életmódot változtatni. Természetesen eltiltották Levitől és Killbanetől is, bár ezt a fiú nagy ívben leszarja. A Bárban szívott fű hatása se látszott múlni, Ralf gyakorta flashelt tőle, amik hasonló hallucinációk voltak, mint a szívás közben tapasztaltak. Hirtelen élesebben látott, távoli dolgokat képzelt maga elé, és ehhez hasonló jelenések, amiket eleinte élvezett, de józanul hamarosan zavarni kezdte őt. Ettől függetlenül nem tervezett leállni a fűvel, sőt, ki akarta próbálni ugyan azt az anyagot másodszorra is.
Három hét telt el, és végre enyhült a szülői nyomás. Bár még mindig csökkentett zsebpénz jár, immáron "legálisan" is elhagyhatja a házat, igaz, szülei megtiltották, hogy estére kimaradjon. Bár mostanáig adta az alázatos, behódoló fiút, Ralf úgy érzi eljött az idő hogy visszatérjen valódi önmagához, és újra lázadni kezdjen a szülői neveltetés ellen, ezért nem tervezi betartani ezeket a szabályokat.