Blake Winslow / Tarantula

Adatok:

Név: Blake Winslow
Egyéb neve(i): Tarantula, Madárpók, Ízeltlábú
Faj: Szuperhumán (mutálódott) / Zseni
Nem:  Férfi
Jellem: Semleges
Személyazonosság: Titkos; (a Galaxis védelmezői később megtud(hat)ják
Születési hely, idő: 2000. november 4; Chicago
Kor: 25 év
Család:  Octavia Winslow, anya, elhunyt / Rembrandt Winslow, apa, elhunyt
Foglalkozás: „Hivatásos” igazságosztó galaxis védő
Testmagasság: 174cm
Testsúly: 90kg
Szemszín: Barna
Hajszín: Rövid/Kopasz
Bőrszín: Barna (Afroamerikai)
Különleges ismertető jel: Egy pók tetoválás a bal vállán, de ez ritkán látszik
Repülési sebesség: -
Egészségi állapot/betegségek: Egészséges

Életrajza:
Nem volt könnyű gyermekkorom. Valamilyen oknál fogva sokkal később kezdtem el járni és beszélni, mint a korombeliek, és mint ahogy az egészséges lett volna. Az orvosok azt mondták, hogy meg van az esély arra, hogy nem is fogok megszólalni. Aztán egyszer csak megtört a jég, és kimondtam az első szavamat. Innentől pedig nem volt megállás. Nagyon gyorsan tanultam, és csak úgy szívtam magamba mindenféle tudást, amit csak lehetett. Gyakorlatilag summa cum laude végeztem el mindent, és az egyetem után tengődni kezdtem. Ott voltam én, egy okos tojás, és nem tudtam, hogy mit akarok csinálni, mihez akarok kezdeni az életemmel. Chicago-ban nem igazán akartam maradni, de ahhoz, hogy elmenjek, kellett volna valami induló tőke, és az ember ilyenkor akaratlanul is a könnyű pénz lehetőségéhez fordul. Drogot kezdtem terjeszteni, amiből harmincöt százalék részesedést kaptam, és meg kell hagyni, az nem kis pénz. Főleg annyi eladott anyag után. Elkezdtem nagy lábon élni, de persze csak óvatosan, hogy ne sejtsenek semmit, a pénzt pedig elrejtettem mindenki, de még a szüleim elől is. Ha megtalálták volna, annak kínos vége lenne. Viszont ez nem mehetett örökké, de kiszállni, csak egy módon lehetett. Legalábbis így vettek be. Nehéz döntést kellett meghoznom, de mindenkinek ez lesz a legjobb. Megírtam a búcsúlevelem, és egy tetemesebb összeget hagytam szüleimnek „kárpótlásul”, majd megrendeztem a halálomat. nem volt nehéz, egy felrobbantott autó után nem igen marad kérdés, főleg, ha az a saját kocsid. Az orvosok és a rendőrök gyorsan dűlőre jutottak az ügyben: szimpla öngyilkosság, és bár az ok ismeretlen, a „tettes” én voltam, és halott, így nehezen, de mindenki tovább lépett. New York-ba költöztem, és volt elég pénzem, hogy egy olcsóbb albérletet fenntartsak a belvárosban. Itt találkoztam először a Pókember nevű hőssel. Persze a hírekben volt szó arról, hogy feltűnt, de élőben, illetve „testközelből” egészen más a helyzet. Kutatni kezdtem, hogy miképp szerezhette az erejét és a képességeit, és rábukkantam egy régi kutatási anyagra az Oscorp-nál. A neten voltak pletykák a dologról, így neki álltam, hogy megalkossam a saját pókomat, illetve, hogy hozzá hasonlóvá váljak. Csodáltam őt, de komolyan. Tettem néhány rossz dolgot korábban, és szerettem volna jobbá tenni, ehhez pedig valami sokkal jobbá kellett válnom, ez nem volt kérdés számomra. A pincében egy kisebb kémiai labort rendeztem be, és vettem néhány pókot, majd nekiláttam, hogy előállítsam a saját szérumomat. Nem volt egyszerű, és folyton kudarcba fulladt minden próbálkozásom. Vagy az anyag párolgott el, vagy a pók halt bele az incidensbe. Vagy egyszerűen csak nem lett eredmény. Napokat, heteket töltöttem, hogy valahogy korrigáljam a hibákat, és folyton újabb és újabb számításokat végeztem, de egyszerűen nem tudtam rájönni, mi lehet a dolog nyitja. A pók fajokkal sem lehetett gond, mert volt, amit szabadon fogtam, az egzotikus fajokat pedig kisállat kereskedésben szereztem be. Eltelt egy hónap, és végül teljesen feladtam, lesöpörtem a berendezést az asztalról. A kémcsövek széttörtek, a vegyszerek és kémiai anyagok szétfolytak. A petri csészék megrepedtek, a pókok terráriumai pedig apró darabokban végezték, szabaddá téve a nyolclábúaknak az utat a nagyvilágba. Mikor ráeszméltem, mit tettem, gyorsan megpróbáltam legalább a pókokat összeszedni, hogy ne tűnjenek el, a lakók nem díjaznák szerintem. A legtöbbjük ártalmatlan volt ugyan, de az emberek nincsenek felkészülve egy „invázióra”. Egy befőttes üvegbe tereltem az összeset, majd később foglalkozom azzal, hogy mi legyen velük. Már négy megvolt, már csak egy hiányzott; na mondjuk ő különös figyelmet igényel, ugyanis egy madárpókról van szó. A földön kúszva kerestem, de nem találtam sehol, és ez kezdett aggasztani. Elhúztam az asztalt, amin korábban a „labor” volt, és a kis dög bemászott a sarokba. Leguggoltam, hogy felvegyem, illetve az üvegbe tereljem, de két mellső lábát felemelte, és fenyegetően meredeztette őket felém. Hátrahőköltem, mire ő közelebb jött, és egyre csak felbátorodott. Az üveget lefektettem elé, és másik kezemmel megpróbáltam megkerülni, remélve, hogy majd nem látja, és be tudom lökdösni, de ahelyett, hogy az üvegbe mászott volna, felszaladt a karomon, egészen a nyakamig, és nemes egyszerűséggel megmart. Izzó fájdalom áradt szét a marás helyén, majd lassan az egész testemben, és a látásom kezdett homályossá válni. Összerogytam, és elhánytam magam, bár ennek nem kellett volna megtörténnie. Végül képszakadás, és semmire nem emlékszem, ami ezután történt.
Mikor magamhoz tértem, még mindig a padlón feküdtem, és próbáltam összerakni, hogy mi történt pontosan. Nagy nehezen sikerült felülnöm, és hátamat a falnak vetettem. A fejem sajgott, de lassan elmúlt a kellemetlen érzés. Mikor körülnéztem, akkor jöttem rá, hogy mi történt, és jutott eszembe a marás. A nyakamhoz kaptam, de a sérülésnek hűlt helye volt. Felszaladtam a lakásba, és megnéztem egy tükörben, de ugyanúgy nem láttam semmit. Eluralkodott rajtam a siker érzése, hogy végre megcsináltam, és izgatott lettem, rögtön ki akartam próbálni mindent, amit tudok, illetve tudhattam. Kezeimet a falnak nyomtam, és felhúztam magam, illetve megpróbáltam a lábammal fellépni. Eleinte nem éreztem semmit, majd reflexszerűen a másik kezem eggyel feljebb tettem, és ekkor tudatosult bennem, hogy tényleg sikerült. Innentől nem volt megállás, végigszaladtam a plafonon, majd a bejárati ajtónál leugrottam, és vágyakozva tekintettem rá. Feltéptem és felszaladtam a tetőre, hogy tovább feszegessem a korlátaimat. A szomszédos épület húsz méterre, de tizenötre, biztos volt. Hátráltam, majd mint a versenyfutók, kilőttem, és a peremről elrugaszkodtam. Az érzés leírhatatlan volt, mintha repülnék. És már majdnem megvolt, de valami miatt nem sikerült úgy, ahogy akartam, és nem értem el a szomszéd épület peremét, hanem egyenesen a falnak csapódtam. Csapódtam volna, de valami hihetetlen érzés vágott az agyamon, és kitettem a kezeimet előre, hogy tompítsam a becsapódást, ami végül nem következett be. Puhán landoltam a falon, és megtapadtam a ház oldalán. A váratlan szituációtól a szemem erősen csukva volt, majd kinyitottam, és végre rájöttem, hogy nincs semmi bajom. Úgy döntöttem, ennyi elég egy napra, kivéve egy dolgot. Kezemet kinyújtva, koncentráltam, hogy hálót szőjek, de végül semmi nem jött. Próbáltam a legkülönbözőbb módokon, de semmi. Végül feladtam, és leugrottam, szerintem nem is tudok hálót szőni, viszont ezt akkor orvosolni kéne.
A háló volt a legkisebb gondom. Nem sokkal azután, hogy megtörtént az a kis incidens, a démonok elözönlötték a Földet, és végigmasíroztak mindenen és mindekin. Itt volt az ideje, hogy New York és a világ felfigyeljen rám, és nem utolsó sorban nem hagyhattam, hogy ártatlanok szenvedjenek. Egy korábban tervezett kosztümöt szedtem elő a szekrényből, meg akartam tartani a titkot, ki is vagyok valójában. Hálóm még nem volt ugyan, de volt egy másik „fegyverem”. Nemrég rájöttem, hogy képes vagyok apró sörtéket „kilőni” az ellenfelemre, ami igen kellemetlen, égető és viszkető érzést idéz elő. Szerencsétlen bolti tolvaj, vajon mi lehet most vele? Utána olvastam a dolognak, és kiderült, hogy a madárpókok így (is) védekeznek.
Miután a démonok vissza lettek rugdosva oda, ahová valók, mindenképpen tudni akartam a szüleim állapotáról, így információt vásároltam. Nem akartam visszautazni Chicago-ba. a hír viszont megdöbbentett: meghaltak. Magamat okoltam, amiért nem voltam ott velük, akár inkognitóban is, és napokig csak ültem az ágyon, és vegetáltam. Aztán döntöttem: környezetváltozás kell. Korábban hallottam egy szervezetről, a Galaxis védelmezői. Jó ideig elkerülik a Földet, és nekem talán pont ez kell most, hogy új dolgokat, új világokat lássak. Viszont amíg, nincs valamiféle hálóm, nem akartam elindulni. A neten keresgélve rátaláltam egy energiaháló projektjére. Eredetileg a Föld védelmére tervezték, de ha lekicsinyítem, és sikerülne koncentrálni, akár hatásosabb is lehetne, mint egy sima pókfonal. Rögtön számolni, tervezgetni és dolgozni kezdtem az ügyön. Nem pont erre voltam beállva, így nem kevés utánajárást igényelt egy-egy fázis tanulmányozása, de nem adtam fel. Hosszú hónapok kínkeserves munkájával sikerült egy elfogadható, karperec méretűre lecsökkentenem a méretét, és talán működni is fog, mert ha nem, akkor ágyő kacsók! Felöltöttem magamra a kosztümöt, és kiugrottam az ablakon, majd mikor elérkezettnek láttam az időt, előrenyújtottam a kezem, és megnyomtam a gombot, amivel elvileg ki kéne lőnöm a hálót. Nos, semmi nem történt, és pánikba estem, mert reménytelenül zuhantam a járda irányába, háló pedig sehol. Egyik kezemen se működött, és már majdnem szétkenődtem a betonon, mikor egy apró szikra kíséretében a bal csuklómról kicsapott az energiaháló. Öhm…nem kenődtem szét, ez a jó hír, de azért nem volt probléma mentes landolás, mert így is igen kellemetlenül érintett a betonnal való találkozás. Mikor újra elrugaszkodtam, és kilőttem a hálót, már minden simán ment, és rendesen működött. Mostmár minden kész, csak egy Védelmezőt kéne találni, és végre az első Tarantula elhagyja a Földet.

Képességei: A madárpók csípése okán képes felmászni és megmaradni szinte bármilyen felületen, emellett van egy fajta hatodik érzéke, mellyel az utolsó pillanatban megérzi a veszélyt, de csak azt, ami őt közvetlen érinti, ez még elég kiforratlan, van hová fejlődnie. Ezen kívül, a tarantulákhoz hasonlóan képes mikroszkopikus sörtéket „lőni” mellyel viszkető, égető érzést okoz az ellenfelének, így szakítva meg a koncentrációt, vagy bármilyen akciót. Az érintett terület az égés hatására bevörösödik, illetve allergiás reakciót is kiválthat. Agilis, mozgása bármilyen olimpiai sportolót meghazudtol, harcművészetekben ugyan nem jártas, de feltalálja magát, illetőleg 300-400kg súlyt képes megmozgatni.

Szakértelmei: Zseniként a technológiai tudomány és a kémia területén tevékenykedik, bár utóbbiból sokkal jobb, és csak a hálóvetője miatt nézett utána a másik területnek.

Privát előtörténet véleményezést kérsz: Igen

Megjegyzések: Ha lehetséges, akkor a Galaxis Védelmezőihez való csatlakozást kijátszanám valahogy, valakivel, illetőleg a hálóvető miatt, ha szükséges, indulok 0 kredittel. Ha jó az úgy.

Hahó!
Elsőként is üdv az oldalon. Mivel nem igen van javítani való, kvázi semmi, ezért ide teszem, az értékelést.
NY-ba jöttél és Pókember, gondolom a kronológia után láttad, hogy soha sem volt Peter Parkerünk, hanem több másik személy viselte a jelmezt. Ahogy néztem, hogy mikor jöttél... épp az újraépülő NY... Centurio-nak épp volt Pókembere ebben az időben (csak úgy háttérinfónak mondom, hogy nem Parker, de egyébként nincs vele gond)

Korábban hallottam egy szervezetről, a Galaxis védelmezői. Jó ideig elkerülik a Földet...
- Egészen pontosan 2 ember tagja van csak a csapatnak és 1x volt az idegen fele a bolygón. De a tévéből valóban ismerhető Mich és Jelly révén a csapat, mert voltak bent hősként + Jelly X-men is mellé.

A neten keresgélve rátaláltam egy energiaháló projektjére. Eredetileg a Föld védelmére tervezték, de ha lekicsinyítem, és sikerülne koncentrálni, akár hatásosabb is lehetne, mint egy sima pókfonal.
- Ilyesmi a létező cégeknél ugyan nem volt, de azért kicsit sántítva ugyan, de elfogadható.

A képesség tökéletes. Ergo nem kell javítani. Egyébként se semmit.
Ami a hálóvetőt illeti, sima hálót, amivel max 1 tonnát tudsz fellógatni 1000 dollárért lehet venni és havi 300 dollárért bele utántöltőt, mert már volt olyan Pókjelmezes, aki kitalálta/feltalálta és van utcai forgalomban.
Ami azt a high-tech cuccot illeti, nem igen tudod feltalálni, mert nincs hozzá az előtöri alapján képesítésed. 4 kreditért high-techben ugyan megvehető lenne, de szerintem az 1000 dollár és havonta 300 utána jobban megéri és így megmarad a 4 kredited is.


Egyébként elfogadva, remek előtöri lett.
Jelly-t javaslom, hogy keresd meg, ő az ügyeletes épp nem kaladon levő Galaxis Védelmező, vele beszélj meg egy játékot, ő betud vinni a csapathoz. Aztán a következő GoG kalandba már tudtok jönni mindketten.
2100$ kezdőtőkét kapsz, egy adatlapot is kérek és mehetsz is játszani.

Adatlap:

[b]Név: Blake Winslow
Lakás/Létesítmény: Nem a Földön
NJK: -
Foglalkozás: „Hivatásos” igazságosztó galaxis védő
Munkahely:
Pénz:
Bevétel/hét:
Eszközök: Egy pár hálóvető, amit mindig magánál - a csuklójára erősítve - hord
Felszerelés/fegyverek: (részletes felszerelés- és fegyverlista)
Vállalat: -
Szövetség: Galaxis Védelmezői
Törzshely, ahol megtalálható:
Ismertebb szövetséges:
Ismertebb ellenség:

Felhasznált kreditek: 0
Fennmaradó kreditek: 4

// Az általad leírtak alapján akkor viszont maradnék az 1000+havi-300 dolláros lehetőségnél és a klasszikusnál //